Megyeri Szabolcs kertész blogja

De ha az egész világ nem is, a növényekkel benépesült erdő-mező biztosan. Persze manapság már ezt nehéz elhitetni a gyerekekkel, de mostani harmincasok (meg persze az idősebbek) még talán emlékeznek a régi játékokra, melyekhez nem kellett áram, joystick, vagy műanyag figurák, hanem például a szabadban töltött idő közben a kézközelbe kerülő növények is szolgáltak pár órányi játéklehetőséggel. A fiatalabbak, vagy a városban, betonon felnőttek kedvéért következzen most egy kis összeállítás olyan növényekről, melyek egykoron kedves mókák forrásaként működtek, de természetesen ma is meg lehet találni őket szerte az országban, csupán ki kell mozdulni a szobából, a városból. 

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale), közkedveltebb nevén pitypangot mindenki ismeri. Jellegzetes sárga fészkes virágzata április-májustól nyílik, virágszőnyeget alkotva a réteken. A virágzás ideje alatt készülhet a pitypangból korona, hajpánt, vagy nyaklánc, kislányoknak kiváló alapanyag a fonási technikák elsajátításához, ráadásul a végén királylánnyá koronázhatják magukat a sárga füzérrel. A virágzás után pedig virágszárain található repülőszőrös magjai adnak lehetőséget a játékra, ezeket ugyanis kiválóan lehet fújni, és nézni, ahogy a kis vattacukorszerű pihék tovaszállnak.

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik, egy- vagy kétnyári gyom- illetve gyógynövényünk. Európában, így hazánkban is őshonos a főleg április-májusban, de még nyáron is virágzó növény. Virágai fehérek, négyszirmú laza fürtökben nőnek. Amiről nevét kapta, az a becőke termése, mely az éktől a szívig mindenféle alakot ölthet, de egyszerűen "táskának" is hívhatjuk. Ha ezeket a kis "táskákat" óvatosan, lefelé meghúzzuk, de teljesen nem szakítjuk le a szárról, akkor a sok kis lógó táska - rázásra - jellegzetes csörgő hangot ad ki. Érdemes kipróbálni, főleg, ha valaki olyan fiatal, hogy gyermekkorában ez már nem volt divat.

A csillagpázsit (Cynodon dactylon) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának tagja. Hazánkban gyomnövény, melegebb területeken gyepnek termesztik a megfelelően nemesített fajtáit; már alapfaja is jó taposás tűrő. Kerti pázsitunkból igazából kiirthatatlan, mert agresszíven, földalatti tarackokkal és föld felett minden szárcsomónál legyökeresedve terjed, akár több méteres telepeket létrehozva. Tavasz végétől szeptemberig hozza ujjas kalász virágzatát, ami miatt népiesen gólyalábnak is hívják: a fűben heverészve, kettőt leszakítva, gólya módra lehet "lépkedni" vele békára vadászva, de hazavíve akár nyomdázni is lehet vele, ha akad egy tintapárna, a lábacskákkal érdekes geometriai formákat lehet alkotni.

Ha már a játékos növényekről van szó, akkor muszáj szót ejteni a ragadós galajról (Galium aparine), ami a buzérfélék (Rubiaceae) családjának tagja. Hegyoldalakon, cserjésekben illetve árokpartokon gyakran előforduló egyéves növény. Teaként idegnyugtató, altató és vérnyomáscsökkentő hatású, emiatt virágzó hajtását gyűjtik. Apró, fehér vagy zöldes fehér virágai júniustól szeptemberig nyílnak bogas virágzatban. Kúszó szára akár másfél méter hosszú is lehet. Horgas tüskéi és szőrös levelei miatt nagyon jól ragad ruhába, tehát ha hazaérve ilyet fedezünk fel magunkon, akkor érthetővé válik a gyermekek kuncogása.

A réti perje (Poa pratensis) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjának képviselője. Egyik legértékesebb takarmánynövényünk, természetes gyepben is előfordul, gyakori a nyirkos réteken, legelőkön, kaszálókon, illetve a kertünkben használt fűmagkeverékekben is megtalálható. Évelő pázsitfű, rizómával terjed. Bugavirágzata májustól júliusig nyílik, rövid szárral csatlakozik a szalmaszárhoz. Kirándulások vagy egy séta alkalmával rendkívül egyszerű, mégis szórakoztató játékot játszhatunk vele: Hüvelyk- és mutatóujjunkkal a szár tövét összeszorítjuk, majd felfelé húzva ujjaink között csokrot képez a leszakadt virágzat. Ha a kis csokorból jól láthatóan kiemelkedik egy szál, akkor "kakast fogtunk", ha pedig a csokor egyenletes, akkor "tyúkunk" van. 

Zárjuk a sort az egérárpával (Hordeum murinum), vagy vidékies nevén a cigánybúzával. Az egérárpa az egyszikűek osztályába és a perjefélék családjába tartozó gyomnövény, ami jó gazhoz illően rendkívül elterjedt, az egész országban előfordul, utak mentén, réteken, parlagon hagyott, elvadult városi területeken. A termést védő kalász leszakítva apró dárda módjára dobálható, jól lehet vele célbadobni, de egymást ne lőjük vele, hegyes vége fájdalmat okozhat. Az egérárpa kalásza még egy érdekes dologra képes, sajátos felépítése révén a kabátujjba, nadrágszárba rakva mozgás hatására "felmászik". Sajnos ugyanezen elv mentén a kiszáradt termés, a toklász a kutyákra veszélyes, a bőrükbe fúródva komoly gondot okozhat.  

Ha belegondolunk, akkor világunk tele van szórakozással, csak le kell hajolnunk érte. A sétát vagy a kirándulást könnyen feldobhatjuk az ilyen növények felfedezésével, a velük való játszadozással, segítségükkel gyermekeink közelebb kerülhetnek a természethez és nem feltétlen fogják lebecsülni a köznyelvben gyomokként emlegetett növényeket. Mivel maga a természet kifogyhatatlan, ezáltal a játékos növényekről sem most hallunk utoljára.

 
A bejegyzés vendégszerzőm, Kéméndi Zsolt írásának felhasználásával készült.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen

A cím mintha valami krimit ígérne, amúgy a Helyszínelők nyomdokában járva, és az igazság nem is jár messze a feltételezéstől. Az alábbiakban egy általános problémát próbálok körüljárni, mégpedig a megmagyarázhatatlan(nak tűnő) szobanövény halálok okait keresem, némi tanulsággal szolgálva a helyes növénytartáshoz. Miről is lesz szó? Gyakran megesik, hogy egy szobanövény a gondos, vagy fogalmazzunk inkább így: a gondosnak gondolt ápolás ellenére hanyatlásnak indul, elsorvad, végül elpusztul. Természetesen ez a kérdéskör most nem érinti a különböző betegségeket, gombás, baktériumos fertőzéseket, melyeknek általában jól diagnosztizálható jeleik vannak, hanem sokkal inkább a látszólag ok, és különösebb tünet nélküli lassú elhalás kerül a fókuszba. Biztos sokan szembesültek már azzal, hogy a frissen megvásárolt cserepes növény otthon a helyére kerülése után idővel állapotromlásnak indul, és a mindenféle kezelések ellenére elhal. Amennyiben nincsenek betegségekre utaló jelek, vagy kártevők (esetleg kártevők nyomai) a növényen, a tanácstalanság és a lemondás fázisa következik, a kis kedvenc pedig hamarosan a kukában végzi. Hogy ne ez történjen, vegyük számba a lehetséges okokat, melyek általában valamilyen környezeti ártalomra vezethetőek vissza.

Mi lehet a gond?

Túl sok, túl kevés

Kezdjük azokkal a nyilvánvaló okokkal, melyek igazából annyira nem is nyilvánvalóak, főleg a kezdő növénybarátoknak. Tapasztalataim szerint sokan gondolkodnak úgy, hogy a világ összes növénye alapvetően egyforma, így fényből, vízből ugyanannyi kell nekik, és a hőmérséklet is mindig épp úgy jó számukra, ahogy a lakásban van. Ez természetesen nem igaz. Gyakori, hogy egy meglévő növénytársaságba új példány, új fajta érkezik, a gazda pedig ezen is a többi növénynél alkalmazott ápolást gyakorolja, tehát ugyanannyi időközönként, ugyanannyi vízzel öntöz, és oda teszi az új szerzeményt, ahol a többi is van, vagy oda, ahol épp hely akad. Amennyiben azonban az új zöld igényei nem egyeznek a kapott körülményekkel, akkor sorvadásnak indulhat. Ezért erősen ajánlott a szobanövény beszerzésekor, de inkább még ezelőtt tájékozódni leendő választottunk igényei felől, különösen az általa megkívánt páratartalomról, öntözési gyakoriságról, fényigényről, vagy éppen a huzattal, széllel szembeni érzékenységéről. Ezzel máris kiküszöbölhetünk egy adag kudarcélményt, de persze probléma esetén a már meglévő növények "használati útmutatóját" is kiböngészhetjük a netről. Szintén jó tudni, hogy előre öntözni nem lehet, ezért ha például elutazunk több napra, egy hétre, (vagy csak kicsit lusták vagyunk, és egyben szeretnénk két hétre előre letudni a feladatot) nem ajánlott jól eláztatni a növényeket, mert a számukra szükséges mennyiségen kívül többet úgysem tudnak felvenni, a pangó víz pedig megül a cserép alján, és beindíthatja a gyökerek rothadását, ami kívülről általában nem is látszik. A túlöntözés kiküszöbölésére jó megoldás lehet, ha a cserép aljára egy-két centiméter vastag kavicsréteget helyezünk, így fölös víz alul úgy maradhat, vagy távozhat, hogy nem áztatja a gyökereket. Feledékeny szobakertészeknél beválhatnak még az önöntöző virágládák, melyek hatékonyan gondoskodnak a növényről, ritkább öntözés mellett.

A gondozásmentes növények legendája

Az is előfordul, főképpen férfitársaim körében, hogy szívesen dekorálnák a lakást növénnyel, de tudják, hogy a rendszeres gondozás nehezen lesz kivitelezhető, ezért olyan növényeket választanak, melyekre a szárazságtűrő, vagy a gondozásmentes cimkéket akasztják az ilyen-olyan leírások. Természetesen gondozásmentes növény nem létezik (hacsak nem műanyagból készült), nincs olyan fajta, ami ne igényelne néha tápanyag utánpótlást, öntözést, napfürdőt, esetleg téli pihenőt, nyugalmi időszakot. Szintén becsapós a szárazságtűrő kifejezés, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy az öntözésnek búcsút mondhatunk, az ilyen jelzővel illetett növények csupán kevesebb nedvességet igényelnek, de valamennyit biztosan, még a legharcedzettebb kaktuszokat is illik locsolni néhanapján. A megoldás tehát itt is az adott növény igényeinek ki-, és felderítése. Az általánosságok után következzen három konkrétabb, érdekesebb lehetséges növénypusztító körülmény.

A divatos élő cserepes fűszernövények rendszerint tőzegbe vannak ültetve, ez pedig gondot okozhat

A tőzeg

A szobanövények egy része tőzegbe ültetve kapható a boltokban, kertészeti árudákban, de a hipermarketekben kínált csábítóan vidám fűszernövények is jellemzően tőzegben ülnek. A tőzeg egy kiváló közeg a növényeknek, számos jó tulajdonsággal rendelkezik, egy dolog azonban eredendően hiányzik belőle, ez pedig a tápanyag. Ugyanakkor tápanyagot tartalmaz persze az ilyen cserép, de csupán mersterségesen hozzáadott műtrágya képében, ami rendszerint időzítetten, egy bizonyos időszakig elegendő, az áru tárolásának, szállításának, boltban tartózkodásának idejéig. Mikor ez a forrás kimerül, a növény "éhezni" kezd, és a gondos öntözés, fénybe állítás, vagy ideális páratartalom ellenére haldokolni kezd. Ez ellen könnyű védekezni, mindig azt ajánlom, hogy a tőzegbe ültetett (vagy akár bármilyen "gyári" talajban lévő) növényt otthon rögtön ültessük át, mégpedig az igényeinek megfelelő virág-, palánta-, vagy egyéb speciális földbe, és persze a későbbiekben se feledjük a tápoldatot, (mű)trágyát. Kapcsolódó téma az elterjedőben lévő kókuszföld, mely sok hasonlóságot mutat a tőzeggel, vagyis a mindenféle jótékony tulajdonsága mellett tápanyagot nem tartalmaz. Ezért, ha bármilyen megfontolásból kókuszrostba ültetünk, akkor vagy adagoljunk rendszeresen tápanyagot is, vagy eleve földdel keverjük a kókuszközeget.

Jópofának szánt elő növényes hamutartó. Valójában a szobai zöldek ki nem állhatják a cigarettafüstöt

A cigaretta

Azt mindenki tudja, hogy a dohányzás káros szokás, mind a dohányzóra, mind a környezéteben lévő emberekre, azt már kevesebben, hogy a dohányzás a növényekre is kedvezőtlen. A cigaretta égése során egy telítetlen szénhidrogén, az etilén keletkezik, ami a növények leveleit károsítja, lekonyulhatnak, vagy le is eshetnek füsttől. Az etilén továbbá a levelek duzzadását is okozhatja, gátolva azok növekedését.  Szintén fontos adalék, hogy a cigarettában található sokféle vegyület miatt a kieregetett füst apró szemcsés anyagokat tartalmaz, melyek aztán ahova tudnak, lerakódnak, lásd besárgult tapéta. A növény sem kivétel, a szárra, levelekre letapadt részecskék filmréteget képezve gátolják a fotoszintézist, így a növekedés lelassul, de a folyamat adott esetben a növény pusztulásához is vezethet. Az apró szemcsék a levelek pórusait is eltömíthetik, akadályozva a gázcserét, ami ugyancsak gátolja a természetes fejlődést. Ugyanebbe a témakörbe tartozik, hogy sokan ugyan az erkélyen dohányoznak, ám a csikket az ottani növények földjében nyomják el, sőt, egyenesen oda hamuznak, mondván hogy (és ez egy közkeletű tévhit) a hamu jót tesz a növénynek. Ez persze véletlenül sem igaz, fahamut ugyan szoktak bizonyos célokból egyes növények földjéhez keverni, de a cigaretta hamuja árt a zöldnek, a filter pedig többféle nehézfémet köt meg, például arzént, kadmiumot és ólmot, melyek szintén roppant károsak. Amennyiben pedig még dohánytörmelék is maradt a csikkben, akkor az abban jelenlévő nikotin fejt ki mérgező hatást. A megoldás kézenfekvő, rejtélyes növénypusztulások esetén - ha a lakásban rendszeres a dohányzás - a cigifüstöt is vegyük fel a gyanusítottak listájára, a cserépbe hamuzástól, vagy az abba történő csikkelnyomástól pedig kifejezetten tartózkodjunk.

Gyakran a mesterségesen keltett alacsony páratartalom is lehet az elhalás oka. Permetezéssel a helyzet javítható

A légkondi 

Speciálisan nyári problémaforrás lehet a titokzatos növénypusztulásoknál a légkondícionáló berendezés. Ezek a készülékek lakásokban is eléggé elterjedtek, de főképpen irodákban, munkahelyeken működnek sokat, ha pedig növény is van a helyiségben, akkor egy újabb lehetőséget kell megvizsgálni a benti zöld furcsa elhalásával kapcsolatban. A légkondi jellemzően két olyan körülményt hoz magával, ami a növények szempontjából nem mindig áldásos, ezek az alacsony hőmérséklet és a túl kicsi páratartalom. A légkondi szárítja a levegőt, az erősen letekert kapcsolóval pedig olykor 16-18 fokos hideget lehet előállítani, amit a növények egy része félreértelmez, és a nyugalmi időszak kezdetét észleli benne, vagy egyszerűen csak megfázik tőle. Az alacsony páratartalom ellen párásító eljárásokat vethetünk be, ez lehet a levelek permetezése, vagy párásító alátét elhelyezése. A túlzott hideg ellen pedig vagy a növények ideiglenes kitelepítése, vagy a hőmérséklet emelése lehet megoldás, a kinti kánikula ellen bevetett szobai 16 Celsius egyébként nem hasznos az emberre nézve sem. Meg kell említeni, hogy a túl száraz levegő a téli fűtési szezonban is gondot okozhat, így az ezirányú problémákkal ebben az időszakban is számolni kell. 

Mint az a rögtönzött nyomozásból tehát megállapítható, a nem betegségből, vagy kártevők megjelenéséből fakadó spontán növényelhalások rendszerint valamilyen környezeti ártalomra vezethetőek vissza. Általános megoldás, ha a növényt annak tekintjük, ami, vagyis élő szervezetnek, ennek megfelelően az egyedi igényeit felmérve tartjuk és gondozzuk. Azt ajánlom, hogy a növényvásárlás sose spontán aktus legyen (mert megtetszik a színe, formája, vagy mert leárazták), hanem mindig előre mérjük fel (akár egy pár perces netes kereséssel) az adott fajta jellemzőit, igényei, sajátosságait, és csak akkor vigyük haza, ha ezeket teljesíteni tudjuk. Ha pedig már elkezdődött a végzetes folyamat, késlekedés nélkül vegyük számba a lehetséges, akár a fentebb felsorolt kiváltó okokat.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Nyakunkon az augusztus, ami pedig amellett, hogy az iskolai szünidő utolsó hónapját, és a nyár maradék egyharmadát jelenti, egyben a különböző gyümölcsök szüretelési szezonjának kezdetét is elhozza. Ilyenkor nem csak a kerti kosarak és dobozok telnek meg az otthon vagy a hobbitelken nevelt, termesztett gyümölcsökkel, hanem a boltok polcai, és a piacok standjai is benépesülnek friss terményekkel, amiből aztán bőven kerül az otthoni éléstárba, pincébe. Néha túl sok is. Az olcsó, vagy éppen csábító külsejű gyümölcsökből ugyanis hajlamosak vagyunk kicsit túlvásárolni magunkat, azzal a felkiáltással, hogy úgyis megesszük, a maradékból pedig majd készül kompót, lekvár, sütemény, és miegymás. Előfordulhat azonban, hogy a maratoni lekvárfőzés sem meríti ki a felhalmozott készleteket, és kezdeni kéne valamit a maradékkal. Ilyenkor jöhet a képbe az aszalás. 

Az aszalás tulajdonképpen az egyik legősibb tartósítási eljárás, a módszer már évezredek óta ismert. A vegyszeres, mélyhűtéses tartósítás előtt az aszalás kiemelkedő szolgálatot tett, hiszen az aszalványok hónapokig, néha évekig is fogyaszthatóak maradtak. Annak ellenére, hogy az aszalásról szinte mindenkinek a gyümölcs ugrik be, hasonló sikert lehet elérni zöldségekkel, fűszernövényekkel, de akár a hússal is. A nálunk gyakorlatilag ismeretlen, de az Egyesült Államokban nemzeti nasinak számító beef jerky is szárítással, vagyis aszalással készül, hagyományosan marhahúsból. Az aszalás persze nem csupán tartósító eljárás lehet, az aszalt gyümölcs nagyon finom és egészséges harapnivaló, viszont a készen árult aszalt gyümölcsök jellemzően drágák, így a házi aszalással spórolhatunk is, mégpedig elég sokat. Az aszalás módszere régen természetesen más volt, mint amit ma alkalmazunk, de az elv változatlan. Az aszalás eredetileg a sivatagban, a forró napon való szárítást jelentette, manapság a folyamat ipari körülmények között pontosan beállított hőmérséklet mellett zajlik, aminek előnye, hogy az aszalvány megőrzi az eredeti alapanyag vitaminjainak, enzimjeinek többségét. Hozzá kell azért tenni, hogy a nagyüzemi aszalás során a szép szín eléréséért sokszor vegyi kezelést kap a gyümölcs, és néha az édességet is cukros adalékokkal biztosítják, mindezt a házilagos eljárással kiküszöbölhetjük, bár sokan a saját készítésű aszalványt is cukrozzák, például cukros vízben áztatják a barackot, az almát.

Zöldséggel is működik. aszalt paradicsom

Ahogy az már elhangzott, az aszalás tulajdonképpen szárítás, így házi körülmények közt is elvégezhető, de számoljunk vele, hogy az első pár kísérlet nem biztos, hogy tökéletes lesz. Az aszalás több módon is lehetséges. Használhatjuk a Napot, ebben az esetben egy kilyuggatott tálcára kell helyezni az alapanyagot, majd jól szellőző helyre tenni. Ezzel az a baj, hogy a sikeres aszaláshoz folyamatos meleg kell, elég egyetlen borús, hideg délután és oda az egész. A szabadtéri aszalás másik hátulütője a folyamatos szellőzés biztosítása, ráadásul számolni kell az édesre gyűlő rovarokkal is, de a tálcát lefedni nem ajánlatos, mert beindulhat a rothadás, és szintén nyakunkon a kudarc. Megfelelő körülmények közt, kis szerencsével azonban sikert érhetünk el. A konyhai sütőt is lehet használni ezen célra, ebben az esetben a folyamatos, állandó hőmérséklet nem probléma, a szellőzés azonban igen. Egyes, főleg az újabb készülékek képesek a légkeverésre, szellőztetésre, de a siker nem garantált. Mindkét metódus hátránya a hosszú elkészülési idő, ami akár napokat is jelenthet. Ez egy folyamatosan bekapcsolt sütő esetében jelentős költségekkel is járhat.

Hagyományos aszalókemence

Aszalás házilag...

..és aszalógéppel

Amennyiben valaki tényleg rajong az aszalt termékekért, és nem kíván kísérletezni a hagyományos módszerekkel (vagy nem akar összejönni a dolog), a legjobban egy aszalógéppel jár, a nagyjából tízezer forintos befektetés hamar megtérül, ha a készülék sokat van használatban. Mindenképp fontos, hogy aszaláshoz, csak ép, egészséges és friss gyümölcsöket, zöldségeket használjunk. Többek szerint az aszalás végeztével hasznos a kész terméket még egy-két napig szobahőmérsékleten szikkasztani, és utána eltenni azokat jól záródó edényekbe. 

A sikerrel aszalható termények kivonatos listája:

Gyümölcs: alma, körte, szilva, őszibarack, sárgabarack, meggy, ribizli, bodza, ananász (természetesen nem a konzerv), szőlő, kiwi. Bizonyára sokaknak jut eszébe a füge, azonban a nálunk megtermő fajtákkal nem érhető el kielégítő eredmény.

Zöldség: fehér-, és sárgarépa, tök, hagyma, gombafélék, paprika, paradicsom, borsó

Zöldfűszerekből is készíthető aszalvány, vagyis fűszer, így például alkalmas a szárításra a petrezselyem, zeller, kapor, bazsalikom

A bátrabbak/gyakorlottabbak pedig disznó-, és marhahússal is kísérletezhetnek.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A füvesített villamospálya valószínűleg régi igény a fővárosban, és persze minden honi településen, ahol villamossínek futnak. Az ilyen kialakítású pálya legfőbb tulajdonsága, hogy szép, jól mutat a betonos urbánus környezetben, tulajdonképpen a legmenőbb városi zöldfejlesztésről van szó. Fákat gyakran ültetnek, zöld parkok is létesülnek, de a villamossínek füvesítése egy egészen másfajta újdonság, ott képes élő növényzetet teremteni, ahol ez teljesen szokatlan, ezért a hatása is más. Budapesten eddig nemigen akadt ilyesmi, az 1-es villamos pályájának felújítása után azonban már lesz mit csodálni. A füves villamospályának előnyei és hátrányai is akadnak, némelyekben pedig kétségeket ébreszthet, hogy van-e értelme, szükségessége az egésznek, ezért most megpróbálom összefoglalni a dolgot, a pro és kontra érvek felsorakoztatásával.

Mielőtt azonban a téma közepébe vágnánk, érdemelnek pár sort az előzmények. Valójában nem ez lesz az első budapesti kísérlet, volt már rá példa, hogy zöldültek villamospályák, ám egyik sem hozott tartós eredményt. Évekkel ezelőtt a Villányi úton készült volna egy füvesített szakasz, ám a Németországból érkezett speciális élő zöld szőnyeg banális módon nem élte túl az utazást, így ez folyamat megszakadt. 2006-ban pedig a Városi Tájkép Csoport a 2-es villamos Akadémia előtti szakaszát vetette be egyfajta installációként, ám a varjúhájféle, amit használtak, egyébként sem bírta az erős igénybevételt, aztán az azévi augusztus 20-ai tömeg teljesen tönkretette a füves borítást. A Mester utcában egy öszvérmegoldást próbáltak ki korábban, itt műfűvel vonták be a pálya egy részét, ami ugyan zöld, de ahogy neve is mutatja, csupán imitáció. Mindezek után a BKK 2012-ben jelentette be, hogy több, régóta esedékes fejlesztés, hajtanak végre, melynek egyik eleme lesz az 1-es villamos pályájának részbeni füvesítése. Az akkor közlemény ITT olvasható. Innen jutunk el a mába, a munkálatok ugyan még nem fejeződtek be, de a fejlesztési projektterv szerint nagyjából fél éven belül átadásra kerülnek a meghosszabbított, felújított vonalak. Ebből a dokumentumból idézve: "A Vörösvári úton és Újbudán fűburkolatú pálya létesül, melynek zölden tartásáról automatikus öntözőrendszer gondoskodik majd." Sokat tehát már nem kell várnunk, addig is, ahogy ígértem, tekitnsük át, mit lehet és érdemes tudni a füvesített villamospályáról.

Mester utcai műfüves borítás. Nem valódi, de legalább zöld volt.

Mik a fűvel borított sínpályák előnyei?

A fák, mint tudjuk, oxigént bocsájtanak ki, ezért is előnyös a városi ültetésük, hiszen javítják a levegő minőségét. A fű is ugyanígy viselkedik, vagyis élő zöldfelületként légminőség-javító hatása van. Természetesen a tervezett, viszonylag kis füvesített rész nem fogja megoldani még a közvetlen környezetének levegő-problémáit sem, de tendencia-indítónak tökéletesen megfelel, a széleskörű elterjedése pedig idővel felveheti a versenyt a kisebb ligetekkel, fasorokkal. Az előnyök sora itt nem ér véget, a füves felület megköti a szálló, leülepedő port és mikroszemcséket, és esőzéskor elvezeti a felesleges nedvességet (legalábbis hatékonyabban, mint a beton). A fűvel borított rész nem forrósodik fel annyira, mint a beton, kevesebb hőt sugároz vissza, így a városi mikroklímára is jótékony hatással van. Természetesen látványelemként sem utolsó, sokkal jobban fest egy zöld, füves csík a városban, mint a szürke beton. A sínek közé telepített fűnek mindemellett statikai előnye is van, csökkenti a dilatációt, vagyis a sínek melegben, hidegben való deformálódását, és nem szabad elfeledkezni a fűnek otthont adó talajréteg rezgés-, és hangelnyelő tulajdonságáról sem.

A füvesített villamospálya pazar látvány, nagyban javítja az utca-, és városképet. 

Holland dzsungel-villamos

Ez mind szép és jó, de vajon a fűnek is tetszik-e ez?

A füvet persze nem szokták megkérdezni, hogy neki jó-e a sínek között, pedig nem feltétlen élvezi a helyzetet. A villamosból dolgok esnek, folynak ki, ami nem tesz jót a növényzetnek. Az olajcsepegés például, vagy a sínek érdesítéséhez (vagyis a fékezési hatékonyság növeléséhez) használt sós homok pályára jutása károsítja a zöld felületet. Éppen ezért a sínpályára csak speciális füvet lehet telepíteni, a kertben, parkokban használt keverékek alkalmatlanok a célre. Ez természetesen a költségeket is megemeli.

St. Etienne, Franciaország

Van-e hátránya a füves villamospályának?

A legegyértelműbb hátulütő, hogy a földdel feltöltött, fűvel bevetett pályák nem alkalmasak autós közlekedésre, ezért megvalósításuk csak olyan helyen lehetséges, ahol nincs gépkocsiforgalom a síneken. A 4-6-os vonalán például (melyet a megkülönböztetett jelzésű járművek aktívan használnak), vagy éppen a 28-as Népszínház utcai szakaszán, ahol autók haladnak a síneken ez a fejlesztés elképzelhetetlen. 

Szép megoldás ez is, a Károly körúton. Itt nem magát a villamospályát, hanem a mellette futó holtsávokat füvesítették. A hatás hasonló, de a karbantartás egyszerűbb, és speciális fűkeverék sem kellett (csak olyan, ami a városi létet bírja). Ilyenre azonban kevés helyen van lehetőség.

Mi a helyzet a füves villamospálya karbantartásával?

A zöld sínpályák legnagyobb hátulütője, hogy folyamatos gondozást igényelnek. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a hagyományos betonos, vagy zúzott köves sínpálya alig követel karbantartást, a füves változat ezzel szemben folyamatos felügyeletet igényel. Ez ennek a zöldfejlesztésnek a legfőbb kockázata, ugyanis az ápolás elmaradása hamar a fű pusztulását, és a kellemes látvány végét jelentheti. A fű növekedik, tehát nyírni kell, él, tehát víz és tápanyag kell neki (időnként cserélni kell a földet is alatta), gazosodik, tehát ápolni, gondozni kell. És ez bizony mind költséggel jár, többel, mint a sima villamospályák esetében. Bár léteznek olyan hibridek, melyeket igen ritkán kell csak nyírni, az egyéb gondozást, locsolást ezek is igénylik. Az 1-es vonalán a BKK tájékoztatása szerint automata öntözőrendszer gondoskodik majd a locsolásról, de ennél több feladat is lesz a fűvel, remélhetőleg a karbantartás folyamatos lesz.

Nem lenne-e jobb ötlet műfüvet használni, hiszen az sokkal olcsóbb, és a látvány is hasonló?

A műfű legnagyobb baja, hogy mű, tehát látványként is csak részben funkcionál jól, de az élő zöld szőnyeg előnyeivel nem rendelkezik. Az élő növényzet a fentieknek megfelelően javítja a levegő minőségét, elnyeli az utcai szennyeződések egy részét, kiváló a hőháztartása, mert nem forrósodik fel, és magának a síneknek is jót tesz, hiszen nincsen hőtágulása. A műfű ezek közül semmit nem tud, ellenben valóban olcsó, és nem igényel gondozást. De fontos leszögezni, hogy a városi zöldfejlesztések fő értelme épp magában az élő növényzetben rejlik, így a műfű csak olcsó optikai tuning.

Az eredeti fejlesztési terv.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az idei nyár igencsak hektikus az időjárást tekintve, hol kánikula van, hol pedig  őszies az időjárás, most éppen forró napokon vagyunk túl, így épp aktuális a légkondícionálás és a növények kapcsolatáról szólni pár szót. Maga a légkondi örök vita forrása, van, aki a jeges fuvallatokat szereti, míg más csak pár fokkal a kinti hőmérséklet alá lövi be a készüléket. Bonyodalmat mindez akkor okoz, ha a szabályozott hőmérsékletű helyiségben többen tartózkodnak huzamosabb ideig, nem nehéz kitalálni, hogy ez elsősorban a munkahelyi irodákra jellemző. A túlzásba vitt nyári léghűtés az embernek sem feltétlen tesz jót, és a növények is megsínylik olykor az erős hűtést. Ezért ha a légkonícionálókról és növényekről együtt értekezünk, rögtön kétféle dologról beszélünk, egyrészt a légkondi növényekre gyakorolt hatásáról, másrészt azokról a növényekről, melyek segíthetik a légkondícionált szobák levegőjének feljavítását.

Míg otthon - már ahol van - óvatosan bánunk az energiazabáló géppel, addig a munkahelyeken - úgysem mi fizetjük felkiáltással - sokan hajlamosak extrém alacsony hőmérsékletet, olykor akár 16-18 fokot beállítani. A kinti forrósághoz mérve ez rövidtávon idilli állapotnak tűnhet, de a túlzásba vitt hűtés negatív hatásokat fejthet ki emberre és növényre egyaránt. Szervezetünk nehezen tolerálja a nagy - adott esetben 20 Celsius - hőmérsékletkülönbséget, aminek megfázás, torokfájás lehet az eredménye. Ha valaki pedig épp a beömlőnyílás alatt ül, akkor akár ízületi bántalmakat, gyulladásos betegségeket is összeszedhet. Mivel az irodai növénytartás szerencsére kimondottan elterjedt, az is előfordulhat, hogy az érzékenyebb fajták szintén megfáznak, míg más esetekben a természetellenes hidegben növekedésük leállhat, vegetálni fognak csak. Nem csupán a hideg okozhat kedvezőtlen élettani hatásokat, a légkondícionáló működésének legkellemetlenebb következménye a páratartalom lecsökkenése, ami általában 30% alatti értéket jelent. Ilyen környezetben kiszáradnak a nyálkahártyák, aminek szem-, orr-, és torokviszketés lesz a következménye, és bőrünk is intenzívebb hidratálásra szorul. A száraz levegő a port és egyéb irodai káros anyagokat (a műanyag padló és a padlószőnyeg ragasztójának szemcséit, a festékanyagokat, a fénymásolók és nyomtatók által a levegőbe juttatott vegyületeket, de a baktériumokat, gombákat is) jobban lebegteti, mint a páradús levegő. Igaz, hogy a légkondícionáló berendezés alapesetben kiszűri ezeket az összetevőket, de a nem megfelelően karbantartott készülékek ronthatnak a helyzeten. Ezért klimatizált irodákban a káros anyagok okozta irritáció gyakrabban jelentkezik, így roppant hasznos, ha a természet segítségét vesszük igénybe a légminőség javítására.

Nagyon zöld iroda. Nem csak stresszoldó, hanem a levegőre is jótékony hatással van!

Emberi szempontból nézve vannak olyan hasznos irodai növények, melyek a levegő páratartalmának növelésében jeleskednek, így hozva létre egészségesebb közeget. A különböző páfrányfélék, a fikusz, a vitorlavirág, a filodendron, a borostyán és a kenciapálma segíthetnek a párásításban. Az irodába, vagy szobába elhelyezve ezek a zöldek érezhetően javítani fogják a levegő minőségét, ami nagy segítség a munkavégzésben, hiszen hiába a kellemes(nek ható) hűvös, ha a száraz levegő által keltett diszkomfort érzés hátráltatja a napi tevékenységet. A felvetést megfordítva a párakedvelő irodai növények viszont szenvedni fognak a kondícionált levegőjű szobákban, tehát ahol a készülék napi több órát működik, ott érdemes felmérni a benti növényzet igényeit, akár internetes segítséget igénybe véve, az adott fajták páraigényére rákeresve. Ha szükséges, akkor permetezéssel, vagy párásító alátét tálcával segítsünk a növényeknek. Utóbbi eszköz csupán egy magasabb peremű tálca, melybe kőzúzalékot, apró kavicsokból álló réteget helyezünk, vizet öntünk rá, majd erre állítjuk a növény cserepét. Így a gyökerek nem fognak vízben állni, de a párolgó nedvesség jótékonyan hat rájuk.

Kenciapálma: párásít

Növények egy másik csoportja a klímaberendezés működtetésével megnövelt - de az irodai környezetben egyébként is jelenlévő - beltéri szennyeződéseket köti meg jó hatásfokkal. A dracéna (vagy sárkányfa, részletesen róla itt) a legsokoldalúbb zöld kedvenc ebből a szempontból, ugyanis kísérletek igazolják, hogy megköti a formaldehidet, benzolt és ammóniát, ráadásul dekoratív szobadísz, így beszerzése légkondimentes irodákba is erősen ajánlott. A dracéna mindemellett igazi túlélő, kevés törődéssel is beéri, ezért férfias irodákba is erősen ajánlott. Filmek gyakori toposza az állandóan körmöt lakkozó titkárnő, ami nem tudom mennyire valóságos, ám ahol sok hölgy dolgozik, nyilván körömlakkozás is előfordul, a lakkból felszabaduló májkárosító toloult (ami festékek, lakkok oldószere is) pedig a fikuszok semlegesíthetik. A már említett formaldehid ragasztókban található meg, de például egyes szalvéták, törlőkendők is tartalmazhatják. A formaldehid szobahőmérsékleten gáznemű, színtelen anyag, eltüntetésében pedig segítségünkre lehetnek a vitorlavirágok, aráliák és pálmák. Az irodai környezetben szintén gyakran előforduló ammóniát leghatásosabban a flamingók ártalmatlanítják.

A sárkányfa igénytelen, dekoratív, és hasznos is

Vitorlavirág

Ha minden növényi óvintézkedést megtettünk, akkor se feledjük, hogy a túlhűtött helyiségek komfortérzete csalóka. Fontos a berendezések tisztíttatása mellett azok fertőtlenítése is, és amennyiben közvetlen a légáramban ülünk, inkább helyezzük át magunkat és zöld szobadíszeinket is kevésbé huzatos területre, valamint próbáljunk megegyezésre jutni az eltérő hőmérsékletet preferáló kollégákkal. A fent említett, vagy bármely más növények beszerzése pedig természetesen nem csupán a légminőség javítása miatt ajánlott, mert a növényekkel benépestett munkahelyi környezet a közérzetünkre, idegállapotunkra is jótékony hatással van! 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A tavaszi-nyári időszak jellemzően a kerti növénygondozásról szól, ezekben a hónapokban a szobanövényekről keveset hallani, az ő szezonjuk inkább ősszel-télen van, mikor beszorulunk a négy fal közé. Ugyanakkor nyáron sem szabad elfelejteni a benti flórát, sőt, ilyenkor is lehet új darabokat vásárolni, szép és érdekes példányokat gyűjtögetni. Mikor szobanövényről van szó, jellemzően a nappaliban, netán a hálóban lakó zöldek jutnak eszünkbe, pedig van még olyan helyiség ahová telepíthetünk növényt, bár ez keveseknek ugrik be elsőre. Ez a fürdőszoba. 

Mindenekelőtt adja magát a kérdés, hogy ugyan miért pakolnánk élő növényt a fürdőszobába? A férfiak számára a fürdő jellemzően egy átjáróház, ahol a lehető leggyorsabban elvégzik a szükséges feladatokat, aztán szinte menekülnek onnan, azonban a hölgyeknek már sokkal többet jelent ez a zug a lakásban. Itt zajlik a szépítkezés, a tisztálkodás (kicsit fennköltebben a megtisztulás), a reggeli indulás előtti utolsó zavartalan percek itt tölthetők el, de ugyanígy az esti relaxáció központja is ez. A fürdő magányában könnyebben érkeznek a friss gondolatok, vagy éppen ez az ellazulás, a stresszoldás helyszíne, például egy fürdősós, illóolajos forró kád vízben. Ezért fontos, hogy a fürdőszoba alkalmazkodjon ezekhez a kívánalmakhoz, külalakjával, berendezésével is segítse a nyugalom kibontakozását. Az élő növényzet, a zöld szín is elősegítheti mindezt, de az alkalmasint az egyhangú fehérséget, az unalmas bútorokat is színezheti. A miért vázlatos tisztázása után is maradnak kérdések, feltételezem sokaknak kétségei vannak a fürdőszobai növényekkel kapcsolatban, hiszen itt merőben mások, egyszerűbben fogalmazva rosszabbak a körülmények, mint a lakás egyéb részeiben. A fő differencia két szóban foglalható össze: fényhiány és pára. A vizesblokk valóban gyakran félhomályos, és szinte mindig párás, ez pedig próbára teszi a növényeket, ezért nem minden zöld alkalmas a fürdőszobai létre. Szerencsére akadnak olyanok, melyek kifejezetten jól érzik magukat itt. Közülük mutatok be röviden párat.

A szobapáfrány élénk színe, és dús, burjánzó levélzete bármilyen fürdőt megszépít és izgalmassá tesz. A páfrány kifejezetten szereti a párás környezetet, sőt, ha szárazabbá válik a levegő, levelei bebarnulnak, jelezve, hogy hiányolják a nedvességet. A fodros, vagy sima levelekkel szegélyezett szárak akár másfél méteresre is megnőhetnek, ezért inkább nagyobb fürdőszobában próbálkozzunk a szobapáfránnyal. Ami fontos, hogy ne tegyünk a cserepe alá vízgyűjtő tálcát, mert a megrekedő víztől gyökere rothadásnak indulhat. Magasabb állványra, de akár fali kaspóba is tehetük, ha jól gondozzuk, igazi őserdei hangulatot kölcsönözhetünk vele a helyiségnek.

A broméliaféléket nagy leveleik és színes virágaik miatt elsősorban fiatalos, lányokra hangolt fürdőbe ajánlom. A bromélia egzotikus megjelenése mellé magas páraigény társul, annyira, hogy ha nem a fürdőszobában helyezzük el, gyakran kell permetezni leveleit, ugyanis ez a növény minden nedvességet a leveleken keresztül vesz fel. Általában a kisméretű fajták kaphatóak nálunk, ezért kisebb helyiségekben is kifejezetten jól mutatnak, és a háziakat sem szorítják ki idővel. 

A buzogányfát játékos, bohókás megjelenése igazi családi kedvenccé teheti, a gyerekek is rajongani fognak érte. De vigyázat, a buzogányfa nem csak a párát, hanem a napfényt is kedveli, így sötétebb, vagy a panelekre jellemző ablaktalan fürdőbe ne őt válasszuk. Érzékeny a túlöntözésre, földjét mindig hagyjuk kiszáradni a következő itatás előtt.

A könnyezőpálma, vagyis a filodendron igazi univerzális beltéri növény, és mivel természetes élőhelyén is a fényhiányhoz szokott, így a fürdőben sem igényli a napfürdőt. Konzervatív, mondhatni retrós külalakja jól eső a szemnek, nagy, fényes leveleivel elegáns dísze lehet a vizesblokknak. A gyökérrothadást a cserép aljára helyezett kavicsréteggel előzhetjük meg, amely elvezeti a pangóvizet.

A vízipálma már nevében is mutatja a nedvesség iránti rajongását, ennél a növénynél nem gond a pangó víz, folyamatos, bő nedvességre, vagyis gyakori öntözésre van szüksége, ráadásul fényből is beéri kevéssel, ezért szinte bármilyen fürdőszobába telepíthetjük. A gyakori locsolás miatt földjéből idővel kimosódhatnak a tápanyagok, így ezeket mindig pótoljuk.

Természetesen a katalógus itt még nem ér véget, lehet próbálkozni a felsoroltakon kívül a gardéniával, rákvirággal, vitorlvirággal, csüngőágú fikusszal, borostyánnal, vagy épp csokrosindával. És még egy tipp: a manapság roppant divatos, minden hipermarketben árult cserepes orchideákat elvirágzás után nedves, sötét helyre kell rakni, hogy nyugalmi időszakukat zavartalanul tölthessék, ehhez pedig a fürdőszoba a legjobb választás!

A témához kapcsolódóan akad egy mozgóképes anyagom is, kattintsanak bátran: 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.