Megyeri Szabolcs kertész blogja

Szeptember környékén, mikor a nyári szezonnak vége, sokan a kerti szezont is lefújják, beindul a suli, vége a szabadságoknak, gőzerővel indul újra a munka, ráadásul a többség szerint ősszel már nem is igen lehet mit kezdeni a kerttel (ami persze nem igaz), szóval ez az időszak inkább a négy fal közti létről szól. Ezzel azonban a növényápolási, gondozási korszaknak nincs vége, ilyenkor újra előtérbe kerülhetnek a bent nevelhető, cserepes virágok, növények, fűszernövények. A cserepes növény egyik fő kelléke a cserép, vagyis az edény, amiben tartjuk, ezek az alkalmatosságok pedig gyakran unalmasak, egyen terrakotta színűek, és formájuk sem mindig érdekfeszítő. Ezen lehet könnyen segíteni, ha bevetjük kreatív energiáinkat, kézügyességünket, és fantáziánkat. Persze lehet kapni, jellemzően borsos áron ámulatba ejtő, formatervezett cserepeket, de sokkal izgalmasabb, ha magunk készítünk kreatív edényeket, így ráaásul a benne lakó flórával is bizalmasabb kapcsolatot építhetünk ki. Az alábbi két galériában ilyen érdekes, szokatlan, magas díszítő értékű cserepekre mutatok példákat, melyek többsége különösebb anyagi ráfordítás nélkül, otthon is elkészíthető!

Az első összeállítás főleg a gyerekeknek és a játékos kedvű felnőtteknek szolgálhat ötletekkel. A színes, formás, kedves mintájú vagy alakú növénylakok feldobhatják a gyerekszobát, vonzóbbá tehetik a tanulásra kijelölt íróasztalt, vagy sarkot, de általában vidám hangulatot áraszthatnak. Fontos a megfelelő növényválasztás is, érdemes alacsonyabb gondozási igényű, vagy izgalmas küllemű, esetleg gyorsan fejlődő fajtákat választani. 

Kattintásra galéria nyílik!

A második galéria kicsit felnőttesebb, de designban nem kevésbé érdekes, mint az előző.

Kattintásra galéria nyílik!

Ahogy a barkácsműsorok végén szokták mondani, az ötletek tárháza végtelen, és ez tényleg így van most is. Arra ügyeljünk a nagy kreatívkodás közepette mindig, hogy az ültetendő növények igényeiről, leendő méretükről, és ápolási feladatairól ne feledkezzünk el, és persze nem árt, ha az egyedi növénytartókat némi összhangba hozzuk a lakás stílusával, atmoszférájával.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen,innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Jelen beszámolómat egy érdekes és színes napról, illetve eseményről két irányból fogom megközelíteni, hogy aztán a rövid bevezető után a szálakat összefonva az Első Kis-Pesti Kertben találjuk magunkat, ráadásul bőséges képanyagot is talál az olvasó, úgyhogy érdemes tovább olvasni! 

Kezdjük talán a Nemzetközi Konyhakert Nap dióhéjas bemutatásával. A Nemzetközi Konyhakerti Nap ötlete 2004-ben született meg, mégpedig csípős válaszul a gyors falatok hónapja (Snack Food Month) nevű kezdeményezésre, mely az amerikai nasigyártók találmánya volt, a chipsek, édességek, és mindenféle nassolnivalók népszerűsítésére. A Nemzetközi Konyhakert Egyesület (KGI) ezt a kissé kétes értékű, egy hónapig tartó gyorsétel-kampányt kívánta ellensúlyozni a konyhakerti nappal, melynek központi gondolata az emberléptékű élelmiszer-előállítás bemutatása és propagálása, minden augusztus negyedik napján. A Nemzetközi Konyhakerti Nap egy teljesen decentralizált ünnepségsorozat, melyet a téma iránt érdeklődők tetszés szerinti helyszínen és időpontban, akár családi, baráti körben is megülhetnek, vagy csatlakozhatnak kisebb-nagyobb közösségek programjaihoz, ha fontosnak tartják, hogy egészséges, sajátkezűleg megtermelt, ellenőrzött forrásból származó ételek kerüljenek az asztalukra.

Az előző mondatban említett egészséges élelmiszer beszerzése azonban városi körülmények között nehéz ügy, ugyanis ilyesmit nem mindig a hipermarketben, vagy a sarki non-stopban lehet szerezni, sokkal inkább a kertből, frissen felszedve. Kert viszont kevés akad a városban, és itt jön a képbe a közösségi kert, mint urbánus termelőhely. A közösségi kertek történetéről és alapgondolatairól korábban már bővebben írtam, így a téma iránt alaposabban tájékozódni vágyóknak EZT a bejegyzésemet ajánlom. Azt azért le kell szögezni, hogy a városi kertek nem tudnak széles tömegeket ellátni házi nevelésű zöldséggel és gyümölccsel, arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy a növénytermesztést csak hírből ismerő városiakat megismertessék a vidéki élet alapfogásaival, elsajátítsák az ültetés, zöldségnevelés egyes fortélyait, ráadásul ahogy a nevében is benne van, a közösségi kert szuper csapatépítő, közösségteremtő elfoglaltság.  

Kattintásra bőséges galéria nyílik!

És ezzel el is értünk az Első Kis-Pesti Kerthez, mely Budapest első önkormányzati támogatással létrejött közösségi kertje, 2012 áprilisától áll nyitva az érdeklődők és a városi kertészek előtt. Az Első Kis-Pesti Kert elsőként csatlakozott a tavalyi évben a konyhakerti naphoz (erről anno készült is egy riport itt a blogon), idén pedig szintén a legszínesebb, legcsalogatóbb programmal várta a nevezett világnap, és a városi kertészkedés iránt érdeklődőket. A fenti képek és a lenti képgaléria ezt a múlt héti vasárnapi eseményt dokumentálják, érdemes végiglapozni a fotókat, mert biztosan meghozza a kedvet ehhez az izgalmas és felettébb hasznos szabadidős elfoglaltsághoz. A bejegyzés alján pedig a kert, és az azt működtető Városi Kertek Egyesület többi projektjét is megtalálhatják, elérhetőségekkel, térképpel, és honlapokkal!

A galéria kattintásra nyílik! 

Cím: Első Kis-Pesti Kert, XIX. kerület, Irányi Dániel-Bem utca sarok

Térkép: ITT

Web: ITT és ITT

A kis-pesti, és más közösségi kerteket alapító Városi Kert Egyesület honlapja pedig ITT érhető el.

A fotók a szerző képei.

A hangyákat a legtöbben, mint a szorgalom és a kitartás szimbólumát ismerjük, ezeknek a rovaroknak legendás a teherbírásuk, a munkakedvüket pedig morcos főnökök emlegetik unalmas vállalati meetingeken, de a kerti, vagy házi gyakorlatban már nem annyira szeretjük őket. A hangyák hangyaszorgalommal vetik rá magukat az elhullajtott ételmaradékra, a lehullott morzsákra, a kiömlött cukorra, és persze nem állnak meg a bejárati ajtónál, tehát a kerti hangyakolónia tagjai egykettőre betévednek a lakásba is, de sokszor kert sem kell, a városi otthonokban is gondot okoznak, erről saját tapasztalataim is vannak. A hangya kétségkívül hasznos élőlény, de a közvetlen közelünkben mégsem szívesen látjuk, vizsgáljuk meg tehát, hogyan lehet kilakoltatni őket. 

De ki, vagy inkább mi is az a hangya? A hangya igazából egy gyűjtőnév, városi körülmények között, tehát lakásokban, bérházakban a fáraóhangya (Monomorium pharaonis) a gyakoribb, kertesházak környékén pedig inkább a házi hangya (Lasius emarginatus) és a kis fekete hangya (Lasius niger) fordul elő. A kisméretű, átlagosan 5-9 mm-es termetű rovarok roppant jól szervezett kolóniákban, rétegzett társadalomban élnek, ahol minden egyednek, kasztnak megvan a maga helye és feladata. Telepeikben (ez a hangyaboly) szélsőséges esetben akár több millió példány is élhet, közülük főleg a szárny nélküli dolgozókkal találkozunk, akik megállás nélkül kutakodnak élelem után, aztán amit találnak, azt a bolyba cipelik. Akit bővebben érdekel a hangyák összetett univerzuma, fantasztikusan részletes leírást találhat róluk itt. A hangyák megjelenése általában bosszantó, de egyben jelzés is a kertésznek, a kis rovarok ugyanis a természetben előszeretettel szívogatják a levéltetvek nedveit, tehát a hirtelen megszaporodó hangyasereglet a kertben a nagyobb arányú tetvesség jele is lehet, érdemes tehát ilyenkor átvizsgálni kinti növényeinket. A kertben megtelepedő rovarok aztán értelemszeren folytatják a kutatást, és előbb-utóbb belátogatnak a lakásba is. A hangyák elsősorban az édes dolgokra utaznak, de ha már portyáznak, szinte bármilyen ételmaradékkal beérik, így hamar kitör a hangyafrász. Lássuk akkor a védekezési lehetőségeket, pontokba szedve.

Ahol morzsa hullik, ott hangya gyűlik

-Útakadályok természetes anyagokkal

A hangyák jellemzően egyazon útvonalon közlekednek, így ha az ösvényüket valamilyen számukra zavaró, riasztó anyaggal torlaszoljuk el, sikert érhetünk el. Vegyszerek helyett első lépésben érdemesebb a vonulási utat, és a bejáratokat (küszöböt, ablakpárkányt) fokhagymagerezdekkel, levendulával (levendula illóolajjal), terpentinnel, ecettel, elzárni, de bevált praktikának számít ugyanitt a szegfűszeg, az élesztő, a sütőpor, és a fahéj kiszórása.

-Növényi segítők

Vannak olyan növények, melyeket a hangyák nem szeretnek, így ezekből is kialakíthatunk védvonalat. Ültessünk az ablakpárkányba helyezett ládába paradicsomot (a dekorációnak sem utolsó koktélparadicsom is megfelel), a házfal közelébe, vagy a terasz köré pedig izsópot, zsályát, levendulát.

-Közelharc

Ha már elkéstünk, és a hangyák kezdik birtokba venni a lakást, tüneti kezelés lehet az alapos porszívózás, mely azonban csak az épp ott lévő példányokat tünteti el, ráadásul nem szabad elfelejteni a porzsák azonnali ürítését, mert a hangyák strapabíró állatkák, a túlélők kimászhatnak, és csak eszkalálódik a helyzet. Eredményesebb elriasztás a sós, vagy méginkább a timsós vízzel való alapos, gyakori felmosás.

-Csapdák

A hangyák szorgalmasak és kitartóak, de nem túl okosak, így csapdákkal elég könnyen befogható belőlük egyszerre akár egy nagyobb adag. Régi, már kidobásra ítélt mosogató (vagy fürdő) szivacsokat áztassunk jól megcukrozott vízbe, majd tegyük a csalit a vonulási úthoz közel. Mikor már hemzsegnek rajta a hangyák, egyszerűen dobjuk ki az egészet, lehetőleg jól záródó kukába, de hevesebbek likvidálhatják is a pórul járt csapatot. Hasonló hatásfokkal működik a lapos tálkában kihelyzett cukros víz, vagy sör, így ráadásul az életellenes cselekményeket is megoldja helyettünk a kelepce. 

-Mérgezés

A tüneti kezelésen túlmutató módszer a háztartási üzletekben kapható hangyacsapda, aminek nagy előnye, hogy nem csupán a betérő hangyákat tizedeli meg, hanem belül található mérget a bolyba hurcolva az állomány többi részét is irtja. A műanyag dobozos csapdákat a fertőzöttebb helyekre, vagy a vonulási útra kihelyezve eléggé hatékony megoldáshoz jutunk. Ha pedig a helyzet tarthatatlan, vagy csak holtbiztosra akarunk menni, hívhatunk rovarirtó szakembert, aki permetezéssel hangyamentesíti a lakást, ám ilyenkor már mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk. 

-Utóvéd harcok

Fontos, hogy az átfogó, vagy sikeresnek ítélt irtás után a prevenciót léptessük életbe, ugyanis utánpótlás mindig akad, főleg, ha kert is van a ház mellett. Igyekezzünk minél kevesebb morzsát, ételdarabot elhullatni, gyakran takarítsunk, és telepítsünk a korábban említett növényekből a megfelelő helyekre, valamint alkalomszerűen az első pontban foglaltakat is alkalmazzuk megelőzés gyanánt. A hangyák a fal résein, különböző repedéseken, apró nyílásokon keresztül is behatolhatnak, így ezeket érdemes szigetelni, betömni. A kertben ajánlatos a tetvesedést megoldani, hiszen a tetves növény kimondott hangyamágnes, ha pedig megjelennek, akkor kezdhetjük előlről az egész háborút.

Képek: innen, és innen.

Minden nagyobb város állandó problémája az élő, zöld növényzet hiánya, melyet persze parkok, fasorok, utcafronti ágyások létesítésével próbálnak enyhíteni az illetékes hivatalok, vagy maguk a helyben élők, de a városok szerkezete alapvetően ritkán alkalmas nagyszámú, nagyobb méretű zöld területek kiépítésére. Az igény rendszerint megvan arra, hogy a természetet még a betonrengetegbe is becsempésszük, de a hely véges, így gyakran nem megszokott módszerekkel és helyszíneken létesülnek növényi felületek. A két legelterjedtebb ilyen megoldás a zöldtető és a zöldfal.

A budapesti Westend intenzív zöldtetője

Lássuk először a zöldtetőt, mely a szűkös alapterületen történő városi terjeszkedést megvalósító toronyházakat utánozza abban az elvben, hogy ha nincs hely oldalra, akkor felfele kell építkezni. Teteje minden épületnek van, így az alapgondolat végtelenül egyszerű és logikus, legyen a növényi beültetés a tetőn. Azt már az elején tisztázni kell, hogy a zöldtető nem ugyanaz, mint az általában tetőkertnek nevezett, jellemzően cserepes növényekkel beültetett tetőterasz, hanem pontosan arról van szó, amit a név is sugall, vagyis a tető maga a zöldfelület. Az első zöldtető talán Szemiramisz királynő babiloni függőkertje volt, ez a piramisszerű épület birtokolta az ókor leghíresebb tetőkertjét, mely elsősorban reprezentációs célokat szolgált, vagyis le akarta nyűgözni az embereket. A földdel, borított, növényekkel beültetett tető később Izlandon vált különösen népszerűvé, a helyi építészek ezzel a trükkel spóroltak a ritka és drága faanyagon. A '80-as évektől kezdve Nyugat-Európában az épületfizikai és ökológia előnyök miatt vált kedveltté a zöldtető, alkalmazása tőlünk nyugatra bevett szokás, de ma már Magyarországon is találni ilyesmit. A zöldtetőknek két fő típusa létezik. Az úgynevezett intenzív zöldtető talajvastagsága elérheti az egy métert is, ezért ennél a kialakításnál a tetőszerkezet megerősítése szükséges, és jellemzően utólag nem építhető meg egy átlagos épülettetőre. A telepíthető növények köre széles, az egyszerű pázsittól a színes virágágyásokon át egészen a dús, bokros, fás látképig minden belefér. Az intenzív zöldtető folyamatos gondozást igényel, éppen úgy, mint egy hagyományos kert, vagy park. Ezt a fajta tetőkertet elsősorban nagyobb épületeken, irodaházak, plázák tetején találjuk. Az extenzív zöldtető egyszerűbb kialakítású, ráadásul nem igényel utólagos szerkezeti erősítést, vagyis általában egy "sima" tetőre is elkészíthető. A lefektetett földréteg az extenzív zöldtetőknél 6-8 cm-től indul (de általában 10-15 cm), ami négyzetméterenként körülbelül ugyanennyi terhelést jelent kilogrammban. Az extenzív tető sokkal inkább látványelem, mint használható kert. Ezt a fajta zöldtetőt jellemzően szárazságtűrő, kevés törődést igénylő növényekkel telepítik, így a csapadékon kívül egyéb gondozásra nincs is szükség, tehát az extenzív zöldtető fenntartási költségei elhanyagolhatóak. Tipikus növényféléi a varjúhájfélék, a különböző kakukkfűfajok, és például a madárhúr, de akár a hideget tűrő kaktuszok is jó választások.  Az extenzív típus esetében a csapadéktól megnőtt súlyú felület sem jelent statikai veszélyt, egy kiadós eső nagyjából 30%-os tömegnövekedést jelent. Fontos különbség a két kialakítású zöldtető között, hogy az intenzív tetőkert nem lehet döntött, de az extenzív akár a 30 százalékos lejtéssel bíró tetőnél is kialakítható. 

 Extenzív zöldtető - elsősorban látványelem

Rendben, de mire jók ezek a zöldtetők, azonkívül, hogy látványelemként kiválóak? A növénnyel borított felületek városi környezetben azért praktikusak, mert megkötik a levegő szennyeződéseinek egy részét (a szálló port, mikroszemcséket), a lehulló csapadék egy részét megfogják, és természetes úton (párolgással) juttatják vissza a körforgásba, vagyis csökkentik a csatornahálózat terhelését, és jótékony hatással vannak a terület mikroklímájára. Az épület hőháztartását természetes módon szabályozza a zöldtető, leegyszerűsítve télen bent tartja a meleget, nyáron pedig nem engedi annyira felforrósodni. 

 Az extenzív zöldtető dőlt felületen is kialakítható

A zöldtetők mellett a másik érdekes urbánus zöldítési megoldás a zöldfal. A zöldfal, ahogyan a képeken is látszik, egyszerűen egy függőlegesen kialakított kisebb-nagyobb díszkert, mely az intenzív zöldtetővel szemben például gyakorlati értékkel nem bír, vagyis sétálni, leülni értelemszerűen nem lehet rajta, ellenben a dekorációs értéke kiemelkedően magas, ráadásul a tetős elrendezéssel szemben az utcaszinten építhető meg, vagyis szem előtt van. A zöldfalak előnyei nagyban hasonlítanak a zöldtetőkéhez, vagyis hatékonyan nyelik el, kötik meg a tipikus városi szennyeződéseket, javítják az épület hőháztartását, ráadásul hangszigetelő rétegként is kiváló szolgálatot tesznek. Elsősorban persze természetes és szemet gyönyörködtető látványelemként funkcionálnak, egyedi kialakításuknak köszönhetően ott is természetes látványt nyújtanak, ahol növényültetésre másképp nem lenne lehetőség. A zöldfal építéséhez (és ebben nem különbözik a zöldtetőtől) speciális szaktudás szükséges, így házilag zöldfalat építeni nem lehet, legalábbis olyan minőségben nem, ahogyan azt az erre szakosodott kertépítők teszik. 

 Hatalmas zöldfal Madridban...

...és egy kisebb Budapesten, a Király utcai Passage ház átjárójában

Házi zöldfal-pótlékot azonban mi magunk is készíthetünk, mégpedig kétféleképpen. Az egyik egyszerűen a futónövény telepítése, ami persze csak messziről és esti szürkületben fog hasonlítani a zöldfalra, ugyanakkor számos pozitív tulajdonsággal bír, ráadásul elő zöldként ugyanúgy javítja a látványt, mint a bonyolultabb és összetettebb fajtavilágú zöldfalak. Akit érdekel a futónövényekkel kapcsolatos tudnivalók összefoglalója, EZT a korábbi bejegyzésemet lapozza fel. A második zöldfal-imitáció pedig egy olyan elrendezés lehet, melyben a függőleges falfelületet sűrűn rögzített cserepekkel, vagy virágládákkal helyettesítjük, ilyeneket láthatnak az alábbi képeken.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A dinnye, saját, nem reprezentatív felmérésem alapján az egyik legnépszerűbb hazai gyümölcs, ami nem véletlen, hiszen a mézédes dinnyénél nincs jobb nyári hűsítő (bár ehhez a kánikula mostanában kissé hiánycikk), és a hazai dinnyének alig akad párja. A dinnyével kapcsolatban azonban pár éve nem csak a finom gyümölcs jut eszünkbe (ami inkább zöldség, de erről felesleges mély vitát nyitni), hanem a sorozatos botrányok és problémák a termesztés, terjesztés területén. Tekintsük át röviden, mi zajlott a dinnye körül a közelmúltban, és mi a helyzet most.

Biztos sokan emlékeznek a tavalyelőtti dinnyebotrányra, vagyis a hírhedt dinnyekartellezésre. 2012-ben a magyar termelők támogatására a Vidékfejlesztési Minisztérium megegyezett a nagyobb kereskedelmi láncokkal, hogy azok legalább 99 forintos kilónkénti áron adják a dinnyét a vásárlóknak. Az ötlet a kereskedőket szerette volna támogatni, beelőzve az olcsó, és sokszor gyenge minőségű import betörését a honi piacra, a külföldi olcsó dinnye ugyanis arra szorította a hazai termelőket, hogy olcsón, nem ritkán haszon nélkül adjanak túl a dinnyén. Kis hibája volt a dolognak, hogy ez tulajdonképpen kartellezés volt, ami a magyar és az uniós jogszabályokat is megsértette, de minisztériumi közbenjárásra a  Gazdasági Versenyhivatal nem tudott beleavatkozni a folyamatba, a brüsszeli malmok pedig lassan őröltek ahhoz, hogy következménye legyen a dolognak. Az akció következtében 2012-ben a legtöbb multi 99 forintért kínálta a magyar dinnyét, ami jó volt a termelőknek, és persze azoknak is, akik szerették volna támogatni a magyar gazdákat, ám a hipermarketek nem rajongtak az ötletért, és a vásárlók egy része is biztosan hiányolta a korábbi években megszokott 50-60 forintos kilónkénti árakat.

2012-ben némi sértődöttség érződött a nagyobb üzletek kommunikációján...

Tavaly már nem sikerült megismételni a korábbi beavatkozást, a tárca által szervezett egyeztetésen a kereskedelmi képviselők elzárkóztak a rögztett árak alkalmazásától, csupán egy ajánlás született, miszerint a nagy láncok július közepe után ne forgalmazzanak import dinnyét, és a magyar árut napi világpiaci áron vásárolják fel. A szigor elmúltával fennállt a veszély, hogy az az üzletlánc, amelyik először ugrik ki a megállapodásból, és leviszi a dinnye árát, az árletöréssel káros tendenciát indíthat el. Ez nagyobb arányban nem történt meg, a dinnyehelyzet stabilizálódni látszott. A központilag irányított dinnyementés eredményeképpen a 2012-es 170 ezer tonnás terméshez képest tavaly a becslések szerint 200-250 ezer tonna dinnyét szüreteltek, ráadásul 10%-kal nagyobb, összesen mintegy 5500 hektárnyi területen. Idénre tovább nőttek a számok, 2014-es adatok szerint már 6000 hektáron termett dinnye, és az iparági foglalkoztatottak száma is közel 11000 ezerre növekedett. Mindemellé az idei termés állítólag átlagon felüli minőségű, mert az időjárás egész évben kedvező volt a dinnye számára, így most elvileg rekordmennyiségű és extrafinom dinnye termett itthon. A helyzet mégsem a legjobb, mivel mindezen pozitívumok hatására túltermelés alakult ki dinnyéből, így megtörténhet, hogy a készletek kisebb-nagyobb része a termelők, kereskedők nyakán marad, illetve a túlkínálat (most megállapodás hiányában) akár áreséshez vezethet, ami a gazdáknak értelemszerűen nem jó, a dinnyetermesztőknek ugyanis a 35-40 forintos önköltségi ár miatt legalább 50-60 forint közötti kilónkénti árat kellene kapniuk ahhoz, hogy némi profitot is termeljenek, és a boltokban esetlegesen 60-70 forintért kínált termény esetében ez kizárt. Az index korábbi cikke szerint sok gazda a fuvarköltségek miatt 70-75 forintos ár alatt el sem indítja a készleteit a nagybani piacokra, így a felvásárlási, vagy a kiskereskedelmi árak csökkenésével a dinnye végül a termelőknél mehet pocsékba. 

2008-ban a termelők több száz mázsa eladhatatlan dinnyét borítottak egy hipermarket parkolójába, mert az 49 forintért kínálta a gyümölcsöt. Ilyen alacsony árra idén talán nem számíthatunk, ami a vásárlónak talán rossz, de a termelőknek végzetes lenne.

Az átlagos vásárló azonban rendszerint nem a termelők bajával van elfoglalva, hanem olcsón szeretne finom dinnyéhez jutni. Az idei minőséggel a fentiek értelmében probléma biztos nem lesz, a 100 forint körüli kilónkénti árral pedig a honi gazdákat segíthetjük, tehát vásároljon mindenki minél több dinnyét! Ha már a vásárlásnál tartunk, engedjük is el a dinnyekérdés gazdasági vetületeit, és beszéljünk arról, hogy hogyan foghatjuk ki a legjobb darabokat. Mivel a görögdinnye (a sárgával ellentétben például) nem utóérő gyümölcs, így pár napos tárolással már nem lehet javítani az ízén, állagán, ezért fontos, hogy a lehető legjobbat válasszuk. A minőségellenőrzés egyetlen holtbiztos módszere a lékeléses kóstolás, ami azonban már nem engedélyezett, uniós szabályozás tiltja. Persze ettől függetlenül az ősidők óta ismert zöldséges ismerős megteheti nekünk. Induljunk onnan, hogy alaposan szemrevételezzük a dinnyét, ami minél zöldebb, fényesebb felületű és sötétebb színtónusú, annál érettebb, tehát annál finomabb. A sárgás, fakó foltok az éretlenséget jelzik, ezek a példányok biztos nem lesznek túl jó ízűek és édesek. Régi népszokás a dinnyeütögetés, amit minden szinte vásárló kötelező jelleggel megtesz, ám nem biztos, hogy tudják, mit is kell hallgatni. Akkor jó a dinnye, mikor kopogtatásra kongó hangot ad, kicsit visszhangzik, sőt, ha némi rezonanciát is felfedezni vélünk, akkor jó eséllyel finom darabot fogtunk ki. A tompa, puffogó hang gyengébb ízt, kásás belsőt jelezhet. Az is lényeges, hogy a "minél nagyobb, annál jóízűbb elv" csak a dinnyeszezon elején érvényes, akkor is korlátozottan, a dinnyénél nem a méret a lényeg. Augusztus végére - pont ezen általánosítás miatt - az igazán nagy példányok elfogynak, de a kisebbek is ugyanúgy lehetnek ízletesek. Szintén alkalmazható módszer a kacs, vagyis a dinnye rövid szárának szemrevételezése. Ha a kacs teljesen elszáradt, és a környező szőrök is lepotyogtak, az azt jelzi, hogy a példány régóta áll a polcon, standon, minősége így gyengébb lehet. Ha a szár zöldes színű, nem túl száraz, esetleg még némi mézgafolyás is látható rajta, akkor az áru friss. Ugyanakkor az érett dinnye szára még a földön elszárad, és ilyenkor a termés könnyen leszakítható a szárról. Mivel a dinnye nem utóérő, ezért nem mindegy, hogy az érés mely szakaszában került leválasztásra. Ebből fakadóan a száradt szár azt is jelezheti, hogy jókor került felszedésre a gyümölcs, innen már csak az a kérdés, mennyit állt a ládában, pulton. 

Aki pedig szívesen tájékozódna a dinnyekocogtatás tudományos alapjairól, ezt a cikket olvassa el!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az elmúlt napok-hetek esős időjárása eszembe juttatta, hogy az esővíz felhasználása a kerttulajdonosoknak általában kétféle dolgot jelent, egyfelől az ingyen öntözést, másfelől az előrelátóbbaknak egy hordót az ereszcsatorna alatt, amibe gyűjthetik az ajándék locsolóvizet. Az esővízről tehát általában a spórolás jut az eszünkbe, de ennél hatékonyabban is használhatjuk az égi áldást. Például úgy, ha esőkertet alakítunk ki.

Egyszer, kisméretű esőkert, mely díszelemként is kiváló

Az esőkert tulajdonképpen nem egy teljes kert, hanem a birtokon belül speciálisan kialakított kisebb rész. A dolog elméleti lényege, hogy az esővíz folyásirányának megfigyelése után, annak megfelelően, már meglévő, vagy mesterségesen kialakított mélyedésekbe tereljük a vizet. Az ilyen módon elárasztott kertrésznek többféle haszna van. Az ide terelt víznek lesz ideje a földbe szivárogni, nem csak átfolyik a területen, mindeközben pedig a föld, mint terészetes szűrő megtisztítja az esővizet, ami így jobb kondícióban kerülhet vissza a közeli patakokba, folyókba. Az ereszcsatornából, a járdáról, de az útról és a parkolóból is terelhetjük ilyen módon a folyadékot egy irányba. Az elárasztott területet természetesen olyan növényekkel és virágokkal népesíthetjük be, melyek kedvelik az efféle körülményeket, a legjobb választások a helyi klímához alkalmazkodott őshonos növények, melyek így a csapadékon kívül több törődést nem is igényelnek a későbbiekben. Ezzel a módszerrel tehát nem csupán az öntözésen foghatunk forintokat, de a szintén drága szabadidőből is több marad.

Esőkert-vázlat

Az esőkertek alakja változatos lehet, többek közt medenceszerű alakzatot, hosszúkás árokformát is kialakíthatunk. Ha a birtok (túl enyhe) lejtése nem biztosít természetes lefolyást a csapadéknak, az ereszcsatorna meghosszabbításával, vagy árokkal irányíthatjuk a vizet a kijelölt helyre, így az épületek melletti tócsákat is megszüntethetjük. Utcafrontokon a járdán átívelő kis csatornákkal oldhatjuk meg a vízelvezetést, de az úttest felől érkező vizet is igába hajthatjuk. Különösen hasznos ez a megoldás a közterületi zöldítésnél, vagy kertes társasházi udvaroknál, mivel az így kialakított szisztéma alig igényel gondozást a későbbiekben (természetesen gondozásmentes, vagy öntözést sosem igénylő növény továbbra sem létezik). Arra érdemes figyelni, hogy épületalapokhoz, közlekedőkhöz, kerti úthoz túl közel ne építsünk esőkertet, mert kár, illetve kényelmetlenség származhat belőle.

Az esővizet látványos eszközökkel is lehet gyűjteni

Az esőkertek nem csupán ökológiai hasznuk, és praktikumuk miatt hasznosak, hanem azért is, mert segítségükkel organikus, burjánzó, életteli kertrészt hozhatunk létre. A jól kialakított esőkert mágnesként fogja vonzani a madarakat, rovarokat, pillangókat, de gyíkok, békák megjelenésére is lehet számítani. A kialakítás költsége alacsony, a tervezést követően egy hétvégényi ásással, területrendezéssel és ültetéssel megoldható az egész, és ha mindent jól csináltunk, lüktető-lélegző, önfenntartó miniatűr ökoszisztémát varázsolhatunk a kertbe. Természetesen azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a honi klíma, melyben adott esetben hosszabb, aszályos időszakok és nagy vízhozamú esőzések váltják egymást, nem feltétlen alkalmas az esőkertes kialakításra, de mivel nem is az egész birtok megreformálásáról, hanem a kert egy részletének izgalmas átalakításáról van szó, a dolog megérhet egy próbát. 

Az esőkertek az erdők természetes vízgyűjtő medencéit utánozzák

Képek: innen, innen, innen, és innen.