A dinnye, saját, nem reprezentatív felmérésem alapján az egyik legnépszerűbb hazai gyümölcs, ami nem véletlen, hiszen a mézédes dinnyénél nincs jobb nyári hűsítő (bár ehhez a kánikula mostanában kissé hiánycikk), és a hazai dinnyének alig akad párja. A dinnyével kapcsolatban azonban pár éve nem csak a finom gyümölcs jut eszünkbe (ami inkább zöldség, de erről felesleges mély vitát nyitni), hanem a sorozatos botrányok és problémák a termesztés, terjesztés területén. Tekintsük át röviden, mi zajlott a dinnye körül a közelmúltban, és mi a helyzet most.

Biztos sokan emlékeznek a tavalyelőtti dinnyebotrányra, vagyis a hírhedt dinnyekartellezésre. 2012-ben a magyar termelők támogatására a Vidékfejlesztési Minisztérium megegyezett a nagyobb kereskedelmi láncokkal, hogy azok legalább 99 forintos kilónkénti áron adják a dinnyét a vásárlóknak. Az ötlet a kereskedőket szerette volna támogatni, beelőzve az olcsó, és sokszor gyenge minőségű import betörését a honi piacra, a külföldi olcsó dinnye ugyanis arra szorította a hazai termelőket, hogy olcsón, nem ritkán haszon nélkül adjanak túl a dinnyén. Kis hibája volt a dolognak, hogy ez tulajdonképpen kartellezés volt, ami a magyar és az uniós jogszabályokat is megsértette, de minisztériumi közbenjárásra a  Gazdasági Versenyhivatal nem tudott beleavatkozni a folyamatba, a brüsszeli malmok pedig lassan őröltek ahhoz, hogy következménye legyen a dolognak. Az akció következtében 2012-ben a legtöbb multi 99 forintért kínálta a magyar dinnyét, ami jó volt a termelőknek, és persze azoknak is, akik szerették volna támogatni a magyar gazdákat, ám a hipermarketek nem rajongtak az ötletért, és a vásárlók egy része is biztosan hiányolta a korábbi években megszokott 50-60 forintos kilónkénti árakat.

2012-ben némi sértődöttség érződött a nagyobb üzletek kommunikációján...

Tavaly már nem sikerült megismételni a korábbi beavatkozást, a tárca által szervezett egyeztetésen a kereskedelmi képviselők elzárkóztak a rögztett árak alkalmazásától, csupán egy ajánlás született, miszerint a nagy láncok július közepe után ne forgalmazzanak import dinnyét, és a magyar árut napi világpiaci áron vásárolják fel. A szigor elmúltával fennállt a veszély, hogy az az üzletlánc, amelyik először ugrik ki a megállapodásból, és leviszi a dinnye árát, az árletöréssel káros tendenciát indíthat el. Ez nagyobb arányban nem történt meg, a dinnyehelyzet stabilizálódni látszott. A központilag irányított dinnyementés eredményeképpen a 2012-es 170 ezer tonnás terméshez képest tavaly a becslések szerint 200-250 ezer tonna dinnyét szüreteltek, ráadásul 10%-kal nagyobb, összesen mintegy 5500 hektárnyi területen. Idénre tovább nőttek a számok, 2014-es adatok szerint már 6000 hektáron termett dinnye, és az iparági foglalkoztatottak száma is közel 11000 ezerre növekedett. Mindemellé az idei termés állítólag átlagon felüli minőségű, mert az időjárás egész évben kedvező volt a dinnye számára, így most elvileg rekordmennyiségű és extrafinom dinnye termett itthon. A helyzet mégsem a legjobb, mivel mindezen pozitívumok hatására túltermelés alakult ki dinnyéből, így megtörténhet, hogy a készletek kisebb-nagyobb része a termelők, kereskedők nyakán marad, illetve a túlkínálat (most megállapodás hiányában) akár áreséshez vezethet, ami a gazdáknak értelemszerűen nem jó, a dinnyetermesztőknek ugyanis a 35-40 forintos önköltségi ár miatt legalább 50-60 forint közötti kilónkénti árat kellene kapniuk ahhoz, hogy némi profitot is termeljenek, és a boltokban esetlegesen 60-70 forintért kínált termény esetében ez kizárt. Az index korábbi cikke szerint sok gazda a fuvarköltségek miatt 70-75 forintos ár alatt el sem indítja a készleteit a nagybani piacokra, így a felvásárlási, vagy a kiskereskedelmi árak csökkenésével a dinnye végül a termelőknél mehet pocsékba. 

2008-ban a termelők több száz mázsa eladhatatlan dinnyét borítottak egy hipermarket parkolójába, mert az 49 forintért kínálta a gyümölcsöt. Ilyen alacsony árra idén talán nem számíthatunk, ami a vásárlónak talán rossz, de a termelőknek végzetes lenne.

Az átlagos vásárló azonban rendszerint nem a termelők bajával van elfoglalva, hanem olcsón szeretne finom dinnyéhez jutni. Az idei minőséggel a fentiek értelmében probléma biztos nem lesz, a 100 forint körüli kilónkénti árral pedig a honi gazdákat segíthetjük, tehát vásároljon mindenki minél több dinnyét! Ha már a vásárlásnál tartunk, engedjük is el a dinnyekérdés gazdasági vetületeit, és beszéljünk arról, hogy hogyan foghatjuk ki a legjobb darabokat. Mivel a görögdinnye (a sárgával ellentétben például) nem utóérő gyümölcs, így pár napos tárolással már nem lehet javítani az ízén, állagán, ezért fontos, hogy a lehető legjobbat válasszuk. A minőségellenőrzés egyetlen holtbiztos módszere a lékeléses kóstolás, ami azonban már nem engedélyezett, uniós szabályozás tiltja. Persze ettől függetlenül az ősidők óta ismert zöldséges ismerős megteheti nekünk. Induljunk onnan, hogy alaposan szemrevételezzük a dinnyét, ami minél zöldebb, fényesebb felületű és sötétebb színtónusú, annál érettebb, tehát annál finomabb. A sárgás, fakó foltok az éretlenséget jelzik, ezek a példányok biztos nem lesznek túl jó ízűek és édesek. Régi népszokás a dinnyeütögetés, amit minden szinte vásárló kötelező jelleggel megtesz, ám nem biztos, hogy tudják, mit is kell hallgatni. Akkor jó a dinnye, mikor kopogtatásra kongó hangot ad, kicsit visszhangzik, sőt, ha némi rezonanciát is felfedezni vélünk, akkor jó eséllyel finom darabot fogtunk ki. A tompa, puffogó hang gyengébb ízt, kásás belsőt jelezhet. Az is lényeges, hogy a "minél nagyobb, annál jóízűbb elv" csak a dinnyeszezon elején érvényes, akkor is korlátozottan, a dinnyénél nem a méret a lényeg. Augusztus végére - pont ezen általánosítás miatt - az igazán nagy példányok elfogynak, de a kisebbek is ugyanúgy lehetnek ízletesek. Szintén alkalmazható módszer a kacs, vagyis a dinnye rövid szárának szemrevételezése. Ha a kacs teljesen elszáradt, és a környező szőrök is lepotyogtak, az azt jelzi, hogy a példány régóta áll a polcon, standon, minősége így gyengébb lehet. Ha a szár zöldes színű, nem túl száraz, esetleg még némi mézgafolyás is látható rajta, akkor az áru friss. Ugyanakkor az érett dinnye szára még a földön elszárad, és ilyenkor a termés könnyen leszakítható a szárról. Mivel a dinnye nem utóérő, ezért nem mindegy, hogy az érés mely szakaszában került leválasztásra. Ebből fakadóan a száradt szár azt is jelezheti, hogy jókor került felszedésre a gyümölcs, innen már csak az a kérdés, mennyit állt a ládában, pulton. 

Aki pedig szívesen tájékozódna a dinnyekocogtatás tudományos alapjairól, ezt a cikket olvassa el!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.