Megyeri Szabolcs kertész blogja

A Főkert megszüntetésével kapcsolatban az alábbi rövid közleményt, állásfoglalást kívánom közzétenni, annak hangsúlyozásával, hogy álláspontom szigorúan szakmai szempontok alapján alakítottam ki.

- A Főkert a kertész szakma egyetlen (köz)bástyája, mely egyben büszkesége és féltve őrzött kincse is. Szakmai műhely, amely nélkül nincs kertész társadalom.

- A hírekből megtudhattuk, hogy más cégekkel (FKF, Főtáv, Temetkezési vállalat stb.) összeolvasztják, mert a vírushelyzet miatt spórolni akarnak.

- A Főkert tagja a Magyar Díszkertészek Országos Szövetségének, mely 2018 óta szakmaközi szervezet. A kiterjesztési rendelet értelmében, mely egy Európai Uniós jogszabály, a döntéshozóknak kötelességük a szakmaközi szervezet véleményét kikérni, a döntésüket velük együtt meghozni.

- A kertész szakma csúcs szervezete az ország első számú kertészeti vállalata megszüntetésének témájában teljesen mellőzve lett ismét.

- A döntés miszerint a 153 éves Főkertet megszüntetik, nevét, önállóságát, preztizsét elveszti, hogyan értelemezendő, hogyan vethető össze a gyakran hallott alapértékekkel, mint az autonómia vagy a decentralizáció?

- A Főkert éves költségvetese 4.3 milliárd ft, fővárosi költségvetései szinten értelmezhetetlenül kevés. Egy összevonás gigacéggé több év. A koronavírus nem strukturális válság, mint a 2008-as, tehát okkal feltételezhetjük, hogy a kieső egy évet, a magyar gazdaság 1-2 év alatt behozza, mire a giga holding összeáll, mert több kisebb vállalat fúziója, gigacégbe tömörítése több év.

- Olcsóbb nem lesz, de a beszerzések központosulnak, ennek a folyamatnak közismerten rossz hagyományai vannak.

A Főkert beolvasztása, autonómiájának erőszakkal történő felszámolása súlyos politikai tévedés, mely beláthatatlan következményekkel jár majd a kertész szakma számára. Ahol pedig a zöld szakma veszít, ott veszít az egész közösség, a szebbre, zöldebbre vágyó társadalom is.

Megyeri Szabolcs 

kertész 

A naptár ugyan még csak novembert mutat, mégsem korai a karácsonyról értekezni, egyfelől mivel pár nap múlva már december lesz, ez a hónap pedig vitathatatlanul a karácsony jegyében telik. Másfelől hiába van még csak november, a mai már az első adventi vasárnap, így az ünnepi szezon tényszerűen megkezdődött. 

A címnek megfelelően a karácsonyfa kerül most a fókuszba, ami nem csoda, hiszen ezeken a virtuális hasábokon kertészettel foglalkozunk, a karácsony fő kertészeti vonatkozása pedig a karácsonyfa. A fa, mint az ünnep egyik fő jelképe és legfontosabb dekorációs eleme mindig nagy szerepet játszik az ünnepek során, ezért a kiválasztását nem szabad sem későre hagyni, sem mellékes körülményként kezelni. Ezért most a fa eredetét, a díszítés lehetőségeit, vagy az érdekes alternatív fákat most hagyjuk is, és vessük bele magunkat a dolgok sűrűjébe, vagyis lássuk, hogy mit, hol, mennyiért, és milyet érdemes vásárolni!

Hol vegyek karácsonyfát?

Decembertől kezdve csaknem minden sarkon vannak kitelepült árusok, sok hipermarket és alapvetően más profillal rendelkező nagyáruház is kínál fát, valamint a kertészetekben is be lehet szerezni ünnepi fenyőt. Logikailag utóbbi a legkézenfekvőbb, hiszen a kertészetben a növény a fő profil, általában minőségi, válogatott árut tartanak, de természetesen az utcai árusoknál is ki lehet fogni csodás példányokat, ott azonban már trükközések is gyakrabban fordulnak elő. A nagyáruházi parkolókat kevésbé szoktam javasolni, ezeken a helyeken inkább csak vevőcsalogató a fa, nem mindig fordítanak figyelmet a gazdag választékra és a válogatott árura. Meg kell jegyezni, hogy a nálunk kapható fák többsége hazai termesztésű, és jellemzően ugyanarról a pár tucat helyről származik, így mondhatnánk, hogy mindegy, hogy hol vesszük, nagyjából ugyanazt kapjuk, azonban tény, hogy nem minden fa azonos minőségű, vannak szebb és gyengébb példányok. Ahol a fenyő, a növény nem az alapkínálat része, hanem csupán vevőcsalogató, ott jellemzően gyengébb a kínálat és szerényebb a minőség, cserébe alacsonyak az árak is. Egy viszonylag új alternatíva lehet a netről való karácsonyfa rendelés, aminek hatalmas előnye, hogy a hazavitel nyűgjét a kiszállítás leveszi a vállunkról. Sajnos az idei vírus sújtotta helyzetben fontossá válhat a távolságtartás, a tömeg kerülése, ezért érdemes ezt a lehetőséget is számításba venni.

Melyik a legszebb fa?

Ez természetesen ízlés kérdése, az árudákban elsősorban lucfenyőt, ezüstfenyőt és nordmann fenyőt lehet venni, ritkábban felbukkanhat a szerb luc, a koreai jegenyefenyő, vagy a tényleg ezüstös színezetű 'Edith' ezüstfenyő változat (az ezüstfenyő alapfaja ugyanis nem a reklámokból, képekről ismert élénk kékes-ezüstös színezetű, hanem üde zöld). A luc a legklasszikussabb, illata csodás, alakja időtlen, de a meleg szobában hamar felkopaszodik, másfél-két hétnél tovább ritkán díszlik igazán. Az ezüstfenyő tartósabb, dekoratívabb, de levelei ennek is szúrósak. A nordmann lágy, nem szúr, gyermekekre sem veszélyes, és tartós is, viszont a meleg szobában ágai lekonyulhatnak, ami szomorú látványt eredményez. 

Mi a helyzet az árakkal?

Az árak tekintetében erős a szórás, mást tapasztalni a főváros belső részein és egy vidéki kisváros félreeső részén, az viszont mindig igaz, hogy a luc a legolcsóbb, az ezüstfenyő drágább, és a nordmann fenyőért kell a legmélyebben a zsebbe nyúlni. Köztes megoldás a lehet a drágább fából egy alacsonyabb példányt választani, mely egy kisasztalra, feldíszített állványra, talapzatra helyezve ugyanúgy magas fa illúzióját kelti. Az online rendelt fa mindig magasabb árú, viszont itt bele kell kalkulálni azt, hogy jelentős időt és energiát spórolunk az utánajárás, válogatás, hazaszállítás (autótakarítás) kikerülésével.

Élőt vagy vágottat?

Ez egy kardinális kérdés, jó pár éve divatosak a dézsás fenyők, melyek ugyan környezettudatos választásnak tűnnek, de tudni kell, hogy az élő fa csak egy hétig, legfeljebb tíz napig maradhat a fűtött lakásban, utána lassan, de biztosan elpusztul, ami érvényteleníti a dolog zöld jellegét. Azt is tartsuk észben, hogy a vágott fenyők 99%-a mezőgazdasági termesztésből származik, tehát ugyanolyan haszonnövény, mint a búza vagy a kukorica, így kitermelésükkel, vásárlásukkal nem a természetes erdők károsodnak. Az élő, dézsás fát annak ajánlom, aki vállalja, hogy karácsonyfája csak 7-10 napig lesz a lakásban, utána pedig tud gondoskodni róla, például kerti kiültetéssel (vagy kölcsönzés esetében visszavitellel). A vágott fenyő sem egyszerű szemétként végzi, az ünnepek után kidobott és begyűjtött fákat az esetek többségében hőerőműben vagy komposztálóüzemben hasznosítják. Gyakoriak viták az ökológiai lábnyomot tekintve, sokan próbálják összevetni a vágott fenyők környezeti terhelését a műfákéval, általában szenvedélyes viták tárgya, hogy környezetvédelmi szempontból melyik a jobb. A műanyag mellett szól az akár több évtizedes (a gyakorlatban inkább csak pár éves) élettartam, ellene viszont, hogy nehezen lebomló, káros hulladékot képez végül. A vágott fenyők több éves előnevelést követően kerülnek kitermelésre, ezen idő alatt növényként hasznosak, ugyanakkor sok erőforrást használnak a nevelésükre, mely végül csupán 1-2 hétnyi szobadekorációban csúcsosodik ki. Megmondom őszintén, én magam még nem találkoztam olyan hitelt érdemlő tanulmánnyal, ami eldönti ezt a vitát, a véleményem az, hogy aki karácsonykor vágott vagy mű fát állít, mindenképp generál bizonyos környezeti terhelést, legyen azonban vigasztaló, hogy ez évi egyetlen alkalom.

Hogyan válasszak karácsonyfát?

Élő fa esetében csak jól láthatóan egészséges, legalább 120-150 centiméter magas példányokat vásároljunk, ezeknek van esélyük túlélni a számukra nagy sokkot jelentő fűtött belteret, ráadásul a magasabbaknak súlyuk is tekintélyes, így mozgatásuk is nehezebb lenne. Vágott fenyőnél a kulcskérdés az alak hibátlansága és a frissesség. Sose vegyünk előre becsomagolt, összekötözött fát, mindig vizsgáljuk meg a lombozat szabályosságát, dússágát. Nem rossz ötlet hétvégére időzíteni a vásárlást, ilyenkor ugyanis világosban is tudunk válogatni, hétköznap este a gyér világítás mellett egyszerűen könnyebb belefutni egy hibás példányba, és ezt az árusok is kihasználják olykor. A féloldalas, ághiányos fák jól jöhetnek akkor, ha a szoba elrendezése miatt a növény úgyis a sarokba, fal mellé kerül, az ilyen fákra pedig sikerrel lehet rámenősebben alkudni. A vágott fenyőt függőleges állásban párszor csapjuk a földhöz, ha peregnek a levelek, akkor nem lesz jó. Feltűnésmentesebb a tűlevélteszt, ilyenkor pár tűlevelet ujjbeggyel hajtsunk félbe, ha elengedve kipattan, kiegyenesedik, akkor friss az áru, ha úgy marad vagy még el is törik, akkor száraz, nem megfelelő a fa. A magasságra is ügyeljünk, szinte mindenki a grandiózus, nagy fákat keresi, de számoljunk rá egy bő fél métert a talp és a csúcsdísz miatt, így arányosítsuk a szoba belmagasságához.

Tárolás, ápolás

A vágott fenyő frissességét megőrizhetjük, ha a hazavitelt követően nedves (újság)papírral burkoljuk, és/vagy konyhai fóliával tekerjük körbe. A fát egy vödör vízbe is beleállíthatjuk, így a nedvkeringést még támogathatjuk. A vágott fának fényre már nincs szüksége, így akár teljesen sötét helyre is tehetjük az ünnepig, azonban ez sose legyen meleg, száraz helyiség, ezzel nagyban meggyorsítanánk a tűlevelek hullását. A vágott fenyőket akár a szabadban, udvaron, balkonon is elhelyezhetjük, legfeljebb a csapadéktól óvjuk, ha ugyanis a decemberi fagyok jégpáncéllal vonják be, az nem tesz majd jót az állagának. Az élő karácsonyfa már nehezebb ügy. A dézsás fát a fentieknek megfelelően csak szenteste előtt közvetlenül lehet bevinni a fűtött beltérbe, addig mindenképp a kertben, a szabadban kell elhelyezni, lehetőleg szélvédett, nem fagyzugos helyen. A kintlét alatt - főleg ha több hétről van szó - olykor öntözni kell, ha pedig száraz a tél, néha permetezéssel kell párásítani, minden fenyő párakedvelő ugyanis. A növény földjét jó ötlet mulcsolni, vagyis zúzott fakéreggel, kőtörmelékkel 5-8 centi vastagon beborítani. Ez egyfelől lassítja a talaj kiszáradását, másfelől jótékonyan szigeteli a dézsa földjét. Mivel az ilyen fedés esztétikus, a mulcs megtartható a bentlét alatt is. A dézsás fát a bent töltött idő alatt legalább egyszer öntözzük meg, és helyezzünk el alatta vizes edényt, vagy benedvesített textilt a párásítás okán. A lombozatot csak akkor permetezzük vízzel, ha elemes izzósort használunk, különben megrázó élményünk lehet.

Apró tippek

Nem kevés idegeskedéstől kímélhetjük meg magunkat, ha a vásárláshoz a talpat is magunkkal visszük, ugyanis a felkészültebb árusok géppel vagy kéziszerszámmal némi apróért bele is faragják a törzset a tartóba, így Szenteste napján nem kell tragikomikus elemekkel tarkított faragási előadást prezentálnunk.

Hasonlóan ügyes előrelátás a szintén filléres csomagolási szolgáltatás igénybevétele, pár százasért zsineggel vagy hálóval csomagoltassuk a fát, így a szállítás is egyszerűbb, és a tárolás is könnyebb lesz. Ha kocsi belterében visszük a fát, készüljünk egy régi, rossz lepedővel, vagy egy tekercs konyhai frissen tartó fóliával, amikkel a kárpitot védhetjük, a fából szivárgó ragacsos gyanta ugyanis eltávolíthatatlan foltot okoz. Nem rossz ötlet a csomagtartót is ugyanígy védeni. 

A fákat novembertől kezdve folyamatosan vágják, termelik ki, így aki túl korán vásárol, lehet, hogy karácsony estéjére már egy kopaszodásnak induló példányt tudhat majd magáénak. Sajnos az utolsó pillanatos beszerzés sem garancia, a kitermelés nem tart az ünnep kezdetéig, tehát az, hogy 23-án vesszük meg a fát, nem jelenti azt, hogy friss is, lehet, hogy három hete a placcon áll. A legüdvözítőbb a főszezonban, a hónap közepén vásárolni, ilyenkor még folyamatos a kitermelés, a kiszállítás, nagyobb eséllyel jutunk pár napja vágott fához. A korábban ismertetett szárazsági tesztek alkalmazása pedig minden esetben ajánlott.

Képek: pixabay.com

A leander régóta a népszerűségi listák élén szerepel, ha virágos dísznövényekről van szó, hiszen a csodásan idézi meg a déli tájakat, a görög nyaralásokat, a mediterrán hangulatot. A leander ráadásul terebélyes, nagy levéltömeggel és dús virágzattal rendelkező virág, ami remekül tudja díszíteni a teraszt, balkont, vagy az előkertet, de természetesen bármely virágágyásban is csodásan mutat. A leander ugyanakkor nem csak hangulatában, hanem eredetét tekintve is mediterrán növény, ami azt jelenti, hogy a magyar teleket nem tolerálja. 

Mondhatjuk persze, hogy a telek az elmúlt években igencsak enyhék voltak, ez azonban nem garancia arra, hogy egy erősebb hidegbetörés, fagyos időszak alatt ne történjen baj kedvenc növényünkkel. Ezért minden leandertartó jól tudja, hogy az ősz végén, de legalábbis a hajnali fagyok elérkeztekor illendő védett helyre telepíteni a leandereket. A teleltetés mikéntje azonban nem mindegy, ezért nem haszontalan átfutni a vonatkozó főbb információkat, lássuk tehát, hogy hogyan kell szakszerűen végezni a leanderek teleltetését!

 A teleltetés megkezdése nem idő, hanem hőmérséklet kérdése, ezért felesleges a folyamatot egy dátumhoz vagy hónaphoz kötni. Fontos tudni azt is, hogy az egyes fajták fagytűrése eltérő, van, amelyik, már 1-2 fok körül károsodik, míg például a hazánkban termesztett és előnevelt, tehát az itteni klímához szoktatott típusok akár a kicsivel a fagypont alatt sem érzik magukat rosszul, és ezt akár napokig is bírják. A -5 Celsius alatti hőmérsékletek azonban már mindenképp indokot jelentenek az intézkedésre (tegnap az ország több pontján ez már megvalósult). A túl korai teleltetés sem jó, hiszen az alacsony hőmérséklet elpusztítja a növény kártevőit, ami pedig hasznos nekünk, így érdemes jól időzíteni a bevitelt! A teleltetés elkezdése tehát akkor aktuális, ha már várhatóak, vagy már el is kezdődtek az éjjeli fagyok.

Tipp: a leandert a kerti virágágyásba is el lehet helyezni, de ilyenkor az edényével együtt süllyesszük a talajba, hogy ősszel könnyedén fel lehessen szedni. Az így tartott leanderek esetében különösen fontos a kártevők, köztük a talajlakó károkozók utáni vizsgálat a téli pihenőre helyezés előtt!

A teleltetés csak egészséges növényeknél lesz sikeres, ráadásul a beteg, fertőzött virágok a tárolóhelyiségben lévő többi zöldnek is átadhatják a növénybetegségeket, ezért a helyes első lépés egy alapos átnézés! A problémás darabokat kezeljük, súlyosabb esetben inkább szanáljuk, de legalábbis tároljuk őket elkülönítve. A sárgás, barnás színezetű, vagy éppen foltos levelek, illetve a jelentősebb levélhullás biztos jelei a bajnak! A takácsatkák, pajzstetvek jelenléte egy egyszerű nagyítós átvizsgálással felderíthető, elsősorban a szárakon és a levelek hátoldalán kell nézelődni! A felkészítés utolsó fázisa egy alapos lemosás, melyet lehetőleg lágy vízzel végezzünk, megszabadítva a leveleket a portól, szennyeződésektől.

A következő lépés maga a négy fal közötti elhelyezés, melynek pontos feltételei, előírt körülményei vannak. A hőmérséklet 2 és 10 Celsius fok között legyen, ne legyen ablaktalan a szoba, vagyis szűrődjön be némi fény, a páratartalom legyen minél alacsonyabb, ugyanis a nedves környezet a gombás betegségeknek kedvez. Előfordulhat, hogy a levegő hőmérséklete megfelelő, de a padló vagy az aljzat nagyon hideg, ebben az esetben a cserepek alá jó ötlet elhelyezni egy deszkát, falapot, esetleg a növényt tegyük egy alacsonyabb komódra, sámlira, kisasztalra. Mivel a leanderek sokszor nagyok és súlyosak, utóbbi esetekben ügyeljünk rá, hogy ne jelentsen a felpakolás balesetveszélyt.

A teleltetés alatt is öntözni kell a növényt, de ritkábban és kevesebb vízzel, mint máskor. A virág földje ne száradjon ki teljesen, de ne is áztassuk el. A tápanyagozást a teleltetés alatt teljesen mellőzzük. Az öntözést februártól kezdve lehet majd fokozatosan a normál rend szerint visszaállítani. A leander a téli pihenője latt hullathat levelet, ettől nem kell megijedni!

Tipp: a leander átültetésre szorul, ha gyökerei kinőtték az edényét. Az átültetést ősszel időszerű elvégezni, de nem közvetlenül a teleltetés előtt! Ha ezt eddig elmulasztottuk, akkor mindenképpen várjuk meg a tavaszt, a most nyugalmi időszakát megkezdő növényt ne zavarjuk meg a költöztetéssel. 

Mi a helyzet, ha lakásról van szó, és nincs garázs, fészer, pince? Szerencsére a leanderek más hely híján a lakásban, házban is átteleltethetők, de ebben az esetben mindenképpen nagyobb a növényelhalás kockázata. Ha csak a lakás beltere marad opció, akkor a leghűvösebb pontot kell kiszemelni, lehetőleg olyat, ahol nem mutat a hőmérő 15 foknál többet, ilyen lehet egy előszoba, egy beépített/üvegezett erkély, vagy szóba jöhet egy zárt lépcsőház is, de utóbbinál feltétlen tartsuk be a tűzbiztonsági szabályokat az elhelyezéskor. Folyamatosan ellenőrizzük a kártevők jelenlétét vagy a betegségek árulkodó jeleit, és szükség esetén lépjünk akcióba. Sajnos a szobában teleltetett leander a jövő évben szinte biztosan szerényebb virágzatot nevel majd, így ezt a módszert csak végszükség esetén alkalmazzuk.

Erősen fűtött társasházi lakások, panelházak esetében szóba jöhet a balkonos teleltetés (a nem beüvegezett, nem beépített balkonokról van szó most), mely szintén inkább csak egy kényszermedoldás, és természetesen ez sem kockázatmentes. Ilyenkor a belső, szélvédett sarokba kell húzni a növényt, cserepét alulról hungarocellel, oldalról pedig többször körbetekert vászonnal vagy buborékfóliával kell szigetelni. Költséghatékony, de nem a legszebb megoldás, ha rögtönzött fóliasátrat emelünk a balkonon maradó leander köré, a látvány biztos nem lesz díjnyertes, de a növény túlélése így jó eséllyel biztosítható. Ha van elég hely, egészen jó, és tartós jó megoldás lehet a balkon üvegház, ami egy fa vagy fém vázból és vastag üvegből (esetleg víztiszta plexiből) készült szekrényféle, melyben a növény egész jó eséllyel átvészelheti a telet. Akár egy régebbi szekrény is átalakítható, ha ajtajainak és oldalainak belső részeit fűrésszel kivágjuk, majd plexilapokkal fedjük be és az illesztéseknél szigeteljük a tárolót. A barkácsolni nem kívánóknak rendelkezésére állnak előregyártott mini üvegházak is, melyek ráadásul szépek, és ha ajtajuk levehető, akkor nyáron is betelepíthetők virágos dísznövényekkel.

Képek: innen és pixabay.com

A komposztálás sok éve a kerti témák egyik legnépszerűbbike, hiszen abszolút zöld elképzelés, házilag is kivitelezhető, megoldást jelent többféle problémára, nem csoda hát, ha gyakran előkerül. A legtöbb leírás ugyanakkor jellemzően odáig jut, hogy taglalja az előnyeit, és próbálja rávenni a kertészkedőket a komposztálásra. Ennél azonban többre van szükség, hiszen az odáig rendben, hogy komposztálni jó, de sokan nem tudják, hogy a gyakorlatban hogyan kell nekiállni, milyen felszerelés kell hozzá, milyen arányban és mit lehet belerakni, van-e kellemetlen szaga, és akadnak-e hátrányai? Mivel a mostani őszi időszak kifejezetten alkalmas a komposztálás elkezdésére, az alábbiakban egy alaposabb kérdezz-felelek jellegű útmutató következik, mely elsősorban a még nem komposztáló, de a módszerrel kacérkodó, ismerkedni szándékozó hobbikertészeknek szól!

Tudta-e? 2021 január elsejétől az egész országban tilos lesz a kerti avarégetés, ezért a komposztálás, mint a zöldhulladék házi kezelése, kiemelt jelentőségű műveletté válik!

Mi is az a komposztálás?

A komposztolás során különféle szerves anyagokból komposzt képződik, ami elsőrangú tápanyagforrás a növényeknek, emellett kiváló talajjavító anyag, amivel a gyengébb minőségű (túlságosan laza, vagy éppen erősen kötött) közegek hatékonyan jobbíthatók. A komposztálás során a felhalmozott, meghatározott jellegű szerveshulladékból biológiai bomlást követően komposztanyag képződik. A komposztálás folyamata során a felhalmozott szerveshulladékot különféle mikroorganizmusok és a talajban lévő élőlények (giliszták, hangyák, egyéb rovarok, vagy például gombák) bontják le. A komposztálás aerob folyamat, tehát nem egyenlő rothadással (ami anaerob), hanem tulajdonképpen korhadás. A komposztáló edénybe, ládába helyezett anyagok hónapok elmúltával válnak a kertben felhasználható komposztanyaggá. A hatékony lebomlást többféle módon kell elősegíteni, például nedvesítéssel, átforgatással, és a megfelelő arányú és mennyiségű szervesanyag adagolásával. A komposztanyag, a humusz képződése emberi beavatkozás nélkül is végbemegy, ugyanis ez a természetes körforgás része, melyben a kifejlődő növényből szerveshulladék, majd humusz, ezáltal új növények tápanyaga lesz. A folyamat azonban felgyorsítható és koncentrálható, így a hobbikertész tetszőleges mennyiségben állíthatja elő az értékes komposztanyagot, amit aztán ott használhat fel, ahol neki szüksége van rá.

Hogy néz ki az érett komposzt?

Az érett komposzt fizikailag sötét, majdnem fekete, porhanyós, földszerű anyag, melyet könnyen lehet az ültetések során a talajhoz keverni, vagy éppen a növények töveihez halmozva táplálni azokat. A kész komposztban már alig fedezhetők fel a növényi és egyéb szerveshulladékok eredeti formái, sokkal inkább hasonlít a friss, üde termőföldhöz. Kellemetlen szaga nincsen.

Mi kell a komposztáláshoz, ha a nulláról indulok?

Elsőként szerveshulladék, ez azonban minden kertben rendelkezésre áll, ahol van nyírandó gyep, metszenivaló növény, lombhullató fa, nyírnivaló sövény. Kell majd komposztálóedény, ez roppant változatos méretű és megjelenésű lehet. Az egyszerű megoldások hívei választhatnak bolti, fa vagy műanyag ládákat, a barkácsolni kedvelők pedig faanyagból, raklapokból ácsolhatnak saját komposztálót. A legegyszerűbb megoldás pedig, ha négy masszív fa vagy fémrudat leszúrunk/leásunk, majd ezeket dróthálóval, műanyag hálóval körbekerítjük. A komposztáló mérete ízlés és kertméret, illetve alapanyag mennyiség függvénye, egy közepes, 4-500 nm-es, átlagos jelleggel és mértékben beültetett kerthez 1-2 köbméternyi komposztáló általában megfelel. Ez azt jelenti, hogy a rudas-hálós megoldás esetén egy 100-150 centiméter oldalhosszúságú négyzet sarkaiba kell leszúrni a rudakat, majd 100-120 centi magasan kell körbehálózni. A fából készült komposztálók előnye, hogy némi utómunkával bővíthetők, ha több helyre lenne szükség. A bolti változatok általában tetszetősek, viszont ezek fix helyet kínálnak. A komposztálón kívül nagy befektetés nem kell, egy vasvillára lesz szükség, és jó, ha van a közelben vízvételi hely az időnkénti nedvesítéshez. A zöldhulladék odaszállításához jó ötlet beszerezni pár erős vászonzsákot, indokolt esetben egy talicskát, de kisebb kerteknél kézzel is könnyedén feltölthető a komposztáló.

Mikor érdemes belevágni a komposztálásba?

A komposztálás bármikor elkezdhető, bár a téli hetekben nemigen lesz mit beletenni, de a láda, tároló akár ekkor is elkészülhet, hiszen ilyenkor egyébként is alig akad munka a kertben. Egy éven belül jellemzően két ún. hulladékcsúcs van, ez a tavaszi és őszi metszési időszakokat jelenti, ezért a felállított, de még üres komposztláda leginkább ebben a két évszakban tölthető fel a kellő mennyiségben.

Mi kerülhet a komposzthalomra?

A komposztálható anyagok köre tág és változatos. Egyfelől mehet minden a kupacra, ami kerti zöldhulladék, tehát fűnyesedék, lehullott lomb, sövények, cserjék metszésének maradéka, lehullott gyümölcs.  Vastagabb ágakat azonban nem érdemes a komposztra helyezni, de ha tudunk bérelni vagy kölcsönkérni egy ágdarálót, akkor a darálék már kiválóan alkalmas lesz komposztálásra. A háztartási hulladékok bizonyos köre is komposztálható, de itt vigyázni kell, hogy csak azt tegyük a kupacra, ami tényleg oda is való. Ide tartozik a gyümölcshéj, a megromlott gyümölcs és zöldség, illetve ezek megmaradt részei, komposztálható a kávézacc, a használt teafű, a natúr, festetlen kartonpapír, de ide tartoznak az elhervadt, elhalt szobanövények, a hervadt vágott virág, és alkalmas a komposztálásra a növényevő állatok ürüléke, tehát például a nyúl, a kecske, a bárány, de akár a szárazföldi teknős végterméke. Fontos, hogy nem komposztálható a vegyes ételmaradék, az állati eredetű konyhai melléktermékek, a szelektálatlan háztartási hulladék, valamint természetesen nem megfelelő az építési törmelék, a különféle faanyag maradékok (de a faforgács igen), és nem mehet a komposztra a húsevő állatok ürüléke, így a macska-, vagy kutyakaki sem jöhet szóba.

Hogy működik a komposztálás? 

A komposztáláshoz négy alapvető elemre van szükség: szénre, nitrogénre, oxigénre, valamint vízre. A szenet főképpen az úgynevezett barna komposzt alapanyag biztosítja, ebbe a csoportba tartozik megszáradt lombhulladék, a szalma, a kukoricacsutka (bár ez elég kevés kertben általános dolog), vagy például a kezeletlen, festetlen kartonpapír is ide sorolható. Nitrogénforrást az ún. zöld anyagok jelentenek, mint a friss fűnyesedék, a zöld, frissen lehullott lomb, a cserjékről lemetszett levélzet, és a konyhai hulladékok többsége, mint a kávézacc, a tojáshéj, vagy az el nem fogyasztott gyümölcsök, zöldségek, illetve ezek maradékai. A vízen nincs mit magyarázni, ez az eső vagy a manuális öntözés szolgáltatja, az oxigénellátottság pedig szintén egyszerűen megoldható, például vasvillás átforgatással, de a gyakorlottabbak sűrűn átlyuggatott (átfúrt) plasztikcsöveket is szoktak használni, ezek a komposztba állítva üzembiztosan szállítják a friss levegőt a kupac aljára is. 

Ipari komposztálás

Hogyan adagoljam a komposztanyagot a tárolóba?

A tárolóba vegyesen, váltott rétegekben kell helyezni a fent körülírt szervesanyagokat, a természetes bomlást pedig a víz adagolásával és rendszeres átforgatással, vagyis az oxigén hozzáadásával lehet előidézni, gyorsítani. Kulcskérdés a barna és a zöld anyagok megfelelő aránya, a helytelen összetétel ugyanis lassítja, vagy megakadályozza a bomlási folyamatokat. A zöldek túlsúlya hamar észlelhető, ilyenkor kellemetlen, ammóniás, szúrós szag keletkezik, a barna túlsúly is észlelhető, csak lassabban, ugyanis ilyenkor a bomlás úgy lelassul, hogy akár évekig nem történik meg a humuszképződés. A szénben és a nitrogénben gazdag alapanyagok helyes térfogat aránya nagyjából 1:25, a szenes, tehát a barna komposztanyag javára. Nem szükséges azonban patikamérlegen kimérni a hozzávalókat, ennél egyszerűbb a gyakorlat, szemre is beállíthatók az ideális arányok, legfeljebb az első időkben utólag pótolni kell az egyik vagy másik típusú anyagot, ugyanis az utólagos korrekció is lehetséges, szinte lehetetlen tehát elrontani a dolgot. 

Jó taktika a réteges elhelyezés, tehát egy teljes fűnyírás nyesedékét ne egyszerre dobjuk a komposztra, hanem tároljuk egy ideig mellette, és vékonyabb rétegekben, barna anyagokkal váltva terítsük a tárolóba. A barna anyagok hatékonyabban fogják meg a szagokat, ezért érdemes mindig ilyenekkel zárni a sort, és jó ötlet legalulra is ezekből fektetni le egy félarasznyit kezdésként. Amennyiben nagyobb mennyiségű állati (nem húsevő!) ürüléket használunk komposztanyagként, azt is mindig egy közbülső rétegre helyezzük, a felül lévő salakanyag megintcsak büdössé teheti a komposztot. 

Mennyi idő alatt készül el az érett komposztanyag?

A válasz nagyban függ az adott komposztáló méretétől, tartalmától, kezelésétől és még az évszaktól is, tehát egy konkrét szám nem adható meg. Általánosságban legalább fél-egy év kell a kertben is felhasználható, érett komposztanyag létrejöttéhez, de sosem az időhöz kell kötni az elkészülést, hanem az állaghoz, amennyiben a fent már említett földszerű, morzsalékos, nagyobb növényi daraboktól mentes anyag van a tárolóban, akkor kész vagyunk. Az érett komposztot felhasználhatjuk növényültetésekhez, veteményeskertek talajának feljavításához, cserepes növények átültetéséhez.

 Végezetül pár rövid, hasznos tanács:

- A komposzthalom belseje a természetes folyamatok miatt meleg, akár 30-40 celsiusos is lehet, ezért főképp a hideg hónapokban vonzza az állatokat, a sünt, az egeret és hasonló rágcsálókat, de számos rovar vagy éppen a csigák is szívesen költöznek be. A komposztban sok giliszta fog dolgozni, ők pedig vonzzák a madarakat, ezért a komposztáló körül mindig nagy lesz a jövés-menés! A komposzt egerei és rovarai ellen sose vessünk be mérgeket, ezek ugyanis a komposzt minőségét is lerontják, akár használhatatlanná is teszik azt. Védekezzünk inkább sűrű szövésű hálóval, fizikai csapdákkal.

- A komposztáló bár alapesetben nem büdös, de látványként nem feltétlen a legszebb, így érdemes azt a kert egy kieső, nem központi részébe tervezni. Ugyanakkor ne legyen túlságosan szélvédett és teljesen árnyékolt területen, jó, ha jár körülötte a levegő, és olykor a nap szárító hatására is szükség van, könnyebb ugyanis nedvesíteni a száradó halmot, mint szárítani a túl nedves kupacot. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyílt területre, tűző napra kell helyezni a komposztálót, a kert egyik sarkában a kerítéshez passzintva általában pont megfelelő a helyszín.

- A halom alján és tetején elsősorban barna anyagok legyenek, alul ezek felfogják a lefelé mozgó nedvességet, felül pedig jótékonyan elfedik az esetleges szagokat.

- Érdemes időnként ellenőrizni a komposzthalom nedvességtartalmát. Vegyünk egy maroknyi anyagot, és szorítsuk össze. Ha az állaga a már kifacsart vizes szivacséhoz hasonló, akkor jó. Ha száraz, pergő, akkor nedvesíteni kell, illetve ilyenkor takarással (fóliázással) biztosítható a nedvesség lassabb kijutása. Ha szorításra csorog belőle a víz, akkor szárításra (átforgatásra, szellőztetésre) van szükség. 

- Segíti, gyorsítja a komposztálás folyamatát, ha az összetevők minél kisebb darabokban kerülnek a halomra. Ősszel a lehullott, de még nem átnedvesedett leveleket jó ötlet egy pár méter széles, félarasznyi vastag szőnyegként kiteríteni, majd ezen gyűjtőtartályos fűnyíróval átmenni. Az így miszlikbe aprított növényi hulladék sokkal eredményesebben komposztálódik majd!

- Késő ősszel jellemzőbb a barna anyagok túlsúlya, a lehullott, összeszáradt levelek ilyenkor nagy tömegben érkeznek, kevés viszont a rendelkezésre álló zöld anyag, hiszen a fűnyírásoknak vége, és a cserje-, fa metszések is elmúltak. A nitrogén pótlás ilyenkor is megoldható, mégpedig nitrogén túlsúlyos műtrágyával, amit bármelyik kertészetben, gazdaboltban beszerezhetünk. 

- A jövőre kiürülő komposzthalom után következik majd az új összeállítása, érdemes azonban egy adagot meghagyni a régi, már kész, érett komposztból, és ezt tenni az újba első, legalsó rétegként. Ezzel rövid úton biztosíthatjuk az új adagnak a komplett baktérium, gomba és rovaregyüttest, amik azonnal megkezdhetik áldásos tevékenységüket.

Képek: pixabay.com

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Bonnie és Clyde, Stan és Pan, körte és alma. Utóbbi két gyümölcs olyannyira összetartozik a köznyelvben, hogy számos szólás alapját képezik, így például gyakran mondjuk a téves viszonyításra, hogy almát hasonlít a körtéhez. Ennek az alapja, hogy alapvetően vannak hasonlóságaik, de mégis jelentős pontokon eltérnek egymástól. Ismerjük meg hát közelebbről a körtét, mint kerti gyümölcsöt, járjuk körbe, hogy melyek a főbb gondozási teendőik, milyen kártevőik vannak, és hogyan, mikor lehet ültetni a körte csemetéket!

A körte az almához hasonló jelentőséggel bír mind a termesztést, mind a fogyasztást tekintve, bár hazánkban a körte folyamatosan szorul vissza, ez a tendencia azonban nem egyedül ezt a gyümölcsöt érinti, hasonlóan járt a kajszi, a meggy és a szilva is. Az íz természetesen mindig szubjektív, de talán elmondható, hogy nagy általánosságban a körte zamatosabb, ízletesebb az almánál, állaga azonban gyakran kásásabb, vajasabb, így a roppanós alma mégis nagyobb népszerűségnek örvend. A körte az almához hasonlóan fajtagazdag, így az érdeklődők széles spektrumról válogathatnak, ami azonban lényegi különbség, hogy a körtefa hosszabb életű, betegségei, kártevői kevesebben vannak, ritkábban igényel növényvédelmi feladatokat, így gondozása, tartása egyszerűbb. A körte az almánál hamarabb virágzik tavasszal, így korai fagyokra érzékenyebb, ezért telepítésekor fontos szempont, hogy ne legyen fagyzugos, huzatos helyen. Meg kell említeni azonban, hogy az egyes változatok ebben a tekintetben is különbözhetnek, léteznek a hideget jobban toleráló körték is.

Az egész világ körtetermését figyelembe véve alapvetően két nagy fajcsoportot különböztethetünk meg. Európa országaiban, Észak-és Dél- Amerikában, Afrikában és Ausztráliában az úgynevezett európai körte a legnépszerűbb, míg a keleti országokban a nashi névre hallgató változatot termesztik a legtöbb helyen. 

A legtöbb gyümölcshöz hasonlóan a körte is a napos, meleg fekvést kedveli, talajigénye közepesen összetett. Az enyhén savanyúba hajló közegtípust kedveli, és inkább igényli a kissé kötöttebb, gyengébb vízelvezetésű, mint a túl laza, homokos talajt. Utóbbit humuszos föld, vagy friss, zsákos termőföld adagolásával lehet feljavítani, de akár agyagos talajt is lehet vegyíteni, ez a legmegfelelőbb a körtének. A körtefa mérete fajtától függően változatos lehet, vannak bokor formájú, és magasabb, terebélyesebb változatok is, így körte csemete vásárlása előtt legyen fő szempont a kiszemelt típus felnőttkori mérete, lombkorona formája. 

A körte ültetése a több gyümölcsféléhez hasonlóan elsősorban ősszel, épp a mostani hetekben aktuális, a tavaszi ültetés is jó, és a konténeres kiszerelésű példányokat akár nyáron is a földbe lehet helyezni, persze nem a legnagyobb kánikulában. A szabadgyökerű körték ültetési ideje kötöttebb, ezeket október közepe és november vége között lehet telepíteni, a tél beálltával már nem, így aki aki ilyet venne, legkésőbb november közepéig szerezze be az ültetnivalót. Az ültetés a szokásos rend szerint zajlik, a fentieknek megfelelően lehetőleg agyagos, vályogos talajba, vagy laza talajnál mesterségesen kötöttebbé alakított közegbe. A gyümölcsfa ültetésnek nemrégiben egy komplett bejegyzést szenteltem, amit IDE KATTINTVA olvashatnak el!

A körte metszésének ideje a növény kétéves kora után érkezik el. A metszés során első lépésben távolítsuk el a sérült és vagy beteg ágakat. Ezt követően minden olyan ágat le kell metszeni, ami a fa belseje felé, vagy keresztirányba nő, ezáltal könnyebb lesz kiválasztani azokat az ágakat melyekre a későbbiekre szükség lesz. Ezek után kétféle úton lehet elindulni. Az egyik során olyan koronaformát választunk, melyben meghagyjuk a központi ún. sudárhajtást, ebben az esetben az alakító metszés során a vázágakból ágemeleteket kell alkotni. A másik lehetőség, hogy eltávolítjuk a sudárhajtást, ekkor a fa alacsonyabb marad és így mód nyílik egy szellősebb ágrendszer kialakítására. 

A fa termőkori metszése során fontos, hogy el kell távolítani a sérült és beteg, valamint a keresztbe növő ágakat, majd a fiatal 1 éves hajtásokat kell visszametszeni, kiszelektálni. A fiatal hajtásokat általában 5-7 rügyre kell visszametszeni, mégpedig úgy, hogy a fa külső felén maradjon több. A termő dárdák metszése a következő lépés. Itt igazából csak szelekciót kell végezni. Röviden leírva ezekből fejlődik a körte, ennél fogva minél többet hagyunk meg annál több, minél kevesebbet, annál kevesebb lesz a termés. Na de miért akarna valaki kevesebb termést? Jó kérdés, és a válasz is lényeges, alapszabály ugyanis minden gyümölcstermőnél, hogy a mennyiség és a minőség fordított arányban állnak, magyarán a nagyobb hozam szükségszerűen gyengébb minőséggel párosul.  A fentiekben röviden ismertetett tavaszi metszés után az idősebb körtefák esetében szükséges lehet egy nyár végi metszés is, amely a vízhajtások eltávolítását foglalja magában. Ezen metszés során a körtefa vízhajtásait távolítjuk el. Ezeket könnyű felismerni: hosszú, egyenes, magasra növő ágak, amik azokból a rügyekből keletkeznek, amelyek nem hoztak virágot, és rövid idő alatt túl hosszú ágakká fejlődtek. Fontos, hogy ezeket eltávolítsuk, mert sok tápanyagot vonnak el a fától!

A körte, bár kevésbé hajlamos a betegségekre és kártevőkre mint például az alma, azért nem mentes a károkozóktól. Jellemző betegségei a ventúriás varasodás, a mikoszferellás levélfoltosság, a moníliás betegség, és a körterozsda. A kártevők közül várható a körtemoly, a körte-levélbolha, a csipkéspoloska, a hajtáshervasztó darázs, vagy a pajzstetű megjelenése. A körte növényvédelmi stratégiáiról EBBEN a részletesebb írásomban értekeztem, ajánlom olvasásra! 

Miért válasszam a körtét?

Ennek a gyümölcsnek igen sok jótékony hatása van a szervezetre, tehát amellett, hogy kellemes állagú, ízletes gyümölcs, még mellette szól magas C-vitamin és réz tartalma, amelyek hozzájárulnak az immunrendszer erősítéséhez. A réz mellett káliumot, cinket, magnéziumot, vasat és kalciumot is tartalmaz, ráadásul antioxidáns tartalma annál magasabb, minél érettebb a gyümölcs. Mivel gazdag élelmi rostokban is, pozitív hatással van az emésztésre, ráadásul szívbetegségek és reuma esetén is ajánlják a fogyasztását. Kisbabák esetében a hozzátáplálás időszakában is javasolják a szakemberek, ugyanis a többi gyümölcshöz képest sokkal ritkábban vált ki allergiás reakciót. Édessége és puha, omlós állaga miatt kifejezetten ajánlott gyermekes háztartásokba, a kicsik szívesen fogyasztják a könnyen ehető, édes körtét.

Kerti növényként a körte változatos megjelenésű, a bokorformájú, alacsonyabb változatok kisebb kertekbe is ültethetők. Virágzáskor csodálatos látványt nyújt, szépsége ilyenkor a díszfákéval vetekszik. Gondozása közepes kihívás, bátrabb kezdők is nyugodtan nekiveselkedhetnek, a gyümölcsök között a kezelhetőbb, problémamentesebbek közé sorolható.

Gyümölcse nyersen talán a legfinomabb, de a konyhában is változatosan feldolgozható, az édes finomságok kedvelői rajongani fognak érte, hiszen készülhet belőle lekvár, befőtt, kompót, sütemény töltelék, de modernebb főételekbe is beilleszthető. A körtéből készülhet almabor mintájára körtebor, és a körtepálinkát sem kell bemutatni valószínűleg.

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A hagyományos, megszokott, jól ismert gyümölcsök mellett sokaknak támad gusztusa különféle egzotikus fajokra, fajtákra is, hiszen jó érzés olykor kilépni az alma-körte-szilva komfortzónából, és izgalmas csemegék után kutatni. Nincs ez másképp a termesztést illetően sem, sokan gondolkodnak úgy, hogy szívesen próbát tennének valamilyen unortodox gyümölccsel, ám ezek jellemzően ismeretlenek, gondozási leírásaik is kurták vagy hiányosak, illetve tartja magát az a félig-meddig tévhit is, hogy ami egzotikus, az problémás, nehezen nevelhető. Aki ilyesmiben gondolkodik, épp jó helyen jár, a mai gyümölcsös epizódban ugyanis pár olyan érdekes, különleges, de a magyar kertekben sikerrel nevelhető gyümölcstermő kerül terítékre, melyeket bátran merek ajánlani a kísérletező kedvű hobbikertészeknek. 

Az arónia vagy (fekete) berkenye egy erdei gyümölcs, és annak ellenére, hogy az ilyen címkével ellátott termések kapósak, a berkenyének valahogy eddig nem sikerült teret hódítania. Akik mégis tartják, általában egyszerűen a szépsége miatt ültetik, hiszen kompakt méretével, markáns megjelenésével a birtok üde színfoltja lehet, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fekete berkenye termése ízletes és egészséges nassolnivaló! Beltartalmi értéke kiváló, bogyótermése C-vitaminban kiemelkedően gazdag, cukortartalma szintén kimagasló, egyszerűen szólva édes és finom. A fekete berkenye másfél-két méter magas, ívelt hajtásokkal rendelkező cserje, mely illatos, fehér virágait késő tavasszal hozza. Kompakt bokor formájú, de akár törzses fácska is nevelhető belőle, a díszkerti jellegű birtokokon sem fog kilógni a látványból. Környezeti igényei átlagosak, vízigénye közepes, a talajt tekintve az enyhén savanyú közeget kedveli, ezt az igényét bolti, zsákos savanyú termőföld adagolásával könnyen ki lehet elégíteni. A berkenye összességében egy problémamentesen kezelhető, kezdő kertbarátoknak is bátran ajánlható cserje, melynek kártevői, betegségei szinte nincsenek, ezért telepítésével a háziak nem vesznek a nyakukba szerteágazó feladatokat.

A datolyaszilva vagy sokkal viccesebb nevén kakiszilva szintén nem túlságosan elterjedt a honi kertekben, ami remélhetőleg változik a közeljövőben, hiszen egy minden szempontból kiegyensúlyozott és hálás gyümölcstermőről van szó. A datolyaszilva egy kis, kezelhető méretű gyümölcsfa, mely kisebb kertekbe is bátran ajánlható, akár szűkebb utcafrontokon is remekül mutat. A kakiszilva bár egzotikus gyümölcstermőként él a közvélekedésben, fagyállósága jó, a magyar teleket károsodás nélkül átvészeli, metszése roppant egyszerű, gyümölcse pedig igazán finom csemege, mely felüdülés a hagyományos kerti gyümölcsök között. Vagyis egyáltalán nem egy nehézkesen tartható, vagy kényeskedő gyümölcstermő, kezdők is remekül elboldogulnak vele. Mindezek mellett a datolyaszilva faként is igen kellemes látvány, kicsi vagy közepes méretű fává vagy bokorrá is nevelhető. A kakiszilva, vagy további nevein sharongyümölcs, esetleg hurma közepes alma méretű hol gömbölyded, hol kissé szögletes alakú narancssárgás termés, melyet mindenképp teljes érettségi állapotban kell fogyasztani, ezelőtt ugyanis csersavban gazdag, fanyar, kellemetlen ízű. Éretten azonban lédús, túláradóan édes, tömény ízvilágú gyümölcs, ízében és állagában is emlékeztet a sárgabarackra. A termés ősszel szedhető, a gyümölcsök sokáig a fákon maradhatnak, ilyenkor nagyon dekoratívak is. A kakiszilva utóérő, vagyis leszedés után még ajánlatos lehet várni a fogyasztással, mikor viszont elérte az érettséget, ne habozzunk, mert utána csak pár napig marad ízletes.

A naspolya egy lombhullató fa vagy bokor, melynek óriás változatai körülbelül hat méter magasra nőnek meg, az egyszerű fajták ennél jóval kisebbek. Virágzata élénkfehér, a szirmok májustól júniusig dekorálnak. Jellegzetes, batyu alakú, összetéveszthetetlen gyümölcse C-vitaminban gazdag, vastag héjuk gyakran berepedezik. Fogyasztásuk kifejezetten egészséges, hiszen magas a kalcium-, és vastartalmuk, erősítik a csontokat és gyulladáscsökkentő hatásuk is ismert. A termés utóérő, novemberben szüretelhető, majd leszedése után decemberig szépen beérik, tehát épp a legzordabb téli időszakban válik ehetővé. A gyümölcs íze különleges, semmihez sem hasonlítható, omlós és puha. Felhasználási köre széles, a nyers fogyasztás mellett süteményekhez, desszertekhez használhatóak fel a szemek, de a naspolyából lekvár, dzsem is készülhet. A naspolya tartása nem túl bonyolult, kezdők is elboldogulnak vele. A bokor a napfényes, meleg fekvésű területeken érzi magát a legjobban, felnőttkorában a honi teleket óvintézkedések alkalmazása nélkül átvészeli. A talaj iránt nem igényes, de az igazán bőséges terméshez gazdag tápanyag ellátottság szükséges, ami szervestrágya, komposzt, vagy speciális földkeverék adagolásával biztosítható. A naspolyát rendszeresen kell öntözni, de betegségei kisszámúak, egészséges, életerős csemete ültetésével a növényvédelmi feladatok minimálisra szoríthatóak, az esetleges betegségek ellen tavaszi lemosó permetezéssel lehet védekezni. A naspolya metszése nagyon egyszerű, csak az elöregedett ágak eltávolításából áll.

A goji bogyó neve nem ismeretlen a reformétkezés hívei jól ismerik sok éve, hiszen a bioboltok polcain kiemelt helyet kap, de számos egészséges étel (müzlik például) régóta hirdetik magukat goji bogyó tartalmukkal.  Azt már jóval kevesebben tudják, hogy ez a nagyra értékelt bogyós termésű cserje nálunk is sikerrel nevelhető! A goji bogyó tulajdonképpen az ördögcérna nemesített változata, Kínából származik, ahol már évezredek óta gyógyhatású növényként tartják számon. A goji bogyót sűrű ágrendszere alkalmassá teszi sövényként való felhasználásra is, de kisebb méretű szoliternövényként is meghonosítható a kert fókuszponti részén. Apró, lila virágai májustól folyamatosan dekorálnak, a bogyók pedig augusztus és október között érnek be. A goji bokor nevelése és gondozása kimondottan egyszerű, bátortalan hobbikertészeknek is biztosra mondható vele a siker.  A közeg iránt igénytelen növény, szinte bármilyen, az átlagostól nem túlságosan elütő kerti talajban szépen fejlődik, napos helyen érzi magát a legjobban, öntözést pedig alig igényel, persze aszályos nyári hetekben ajánlott öntözni. A kártevőkkel szemben ellenálló, betegségek jellemzően nem támadják, gondozási feladati közül egyedül a metszés említésre méltó, az egyszerűen elvégezhető ifjító, ritkító metszésről nem szabad megfeledkezni.

A mirtuszdió már az egzotikus gyümölcsök mélyvizében lubickol, a hazai kertekben igazán ritkaságszámba megy, termését is alig látni a boltok polcain, növényként pedig még kevesebbszer lehet vele összefutni, ugyanakkor beszerezhető hazánkban is. Mindennek ellenére ez az izgalmas növény kifejezetten problémamentesen nevelhető a hazai kertekben, aki pedig biztos forrásból származó, egészséges csemetéket tud beszerezni, gazdag terméssel számolhat. A mirtuszdió megjelenését tekintve nagyjából két méter magasra cseperedő örökzöld bokor, mely díszítőértékét egész évben megtartja. Látványos virágai egész nyáron díszítenek, és ami igazán különleges, hogy a virágok nem csak szépek, de ehetőek is! A mirtuszdió télállósága gyenge, az elmúlt évekhez hasonló enyhébb teleket akár a szabadban is átvészelheti, de sokkal jobb ötlet cserépben, dézsában nevelni, így teleltetésével a növény túlélése teljes mértékben biztosítható. A mirtuszdió nevelése vitán felül egyszerű, igazán kevés gondoskodást igényel. Kedveli a napos területeket, és megköveteli a rendszeres öntözést! Kártevők és növénybetegségek jellemzően nem támadják, növényvédelemre, még prevenciós permetezésre sincs szükség. Metszése kimerül az elhalt, elszáradt hajtások eltávolításában. A mirtuszdió termése édes-savanykás ízvilágú, kissé az ananászhoz hasonló, C-vitaminban gazdag, alkalmas ivólevek, édességek, fagylaltok készítéséhez, de természetesen nyersen is fogyasztható.