A komposztálás sok éve a kerti témák egyik legnépszerűbbike, hiszen abszolút zöld elképzelés, házilag is kivitelezhető, megoldást jelent többféle problémára, nem csoda hát, ha gyakran előkerül. A legtöbb leírás ugyanakkor jellemzően odáig jut, hogy taglalja az előnyeit, és próbálja rávenni a kertészkedőket a komposztálásra. Ennél azonban többre van szükség, hiszen az odáig rendben, hogy komposztálni jó, de sokan nem tudják, hogy a gyakorlatban hogyan kell nekiállni, milyen felszerelés kell hozzá, milyen arányban és mit lehet belerakni, van-e kellemetlen szaga, és akadnak-e hátrányai? Mivel a mostani őszi időszak kifejezetten alkalmas a komposztálás elkezdésére, az alábbiakban egy alaposabb kérdezz-felelek jellegű útmutató következik, mely elsősorban a még nem komposztáló, de a módszerrel kacérkodó, ismerkedni szándékozó hobbikertészeknek szól!

Tudta-e? 2021 január elsejétől az egész országban tilos lesz a kerti avarégetés, ezért a komposztálás, mint a zöldhulladék házi kezelése, kiemelt jelentőségű műveletté válik!

Mi is az a komposztálás?

A komposztolás során különféle szerves anyagokból komposzt képződik, ami elsőrangú tápanyagforrás a növényeknek, emellett kiváló talajjavító anyag, amivel a gyengébb minőségű (túlságosan laza, vagy éppen erősen kötött) közegek hatékonyan jobbíthatók. A komposztálás során a felhalmozott, meghatározott jellegű szerveshulladékból biológiai bomlást követően komposztanyag képződik. A komposztálás folyamata során a felhalmozott szerveshulladékot különféle mikroorganizmusok és a talajban lévő élőlények (giliszták, hangyák, egyéb rovarok, vagy például gombák) bontják le. A komposztálás aerob folyamat, tehát nem egyenlő rothadással (ami anaerob), hanem tulajdonképpen korhadás. A komposztáló edénybe, ládába helyezett anyagok hónapok elmúltával válnak a kertben felhasználható komposztanyaggá. A hatékony lebomlást többféle módon kell elősegíteni, például nedvesítéssel, átforgatással, és a megfelelő arányú és mennyiségű szervesanyag adagolásával. A komposztanyag, a humusz képződése emberi beavatkozás nélkül is végbemegy, ugyanis ez a természetes körforgás része, melyben a kifejlődő növényből szerveshulladék, majd humusz, ezáltal új növények tápanyaga lesz. A folyamat azonban felgyorsítható és koncentrálható, így a hobbikertész tetszőleges mennyiségben állíthatja elő az értékes komposztanyagot, amit aztán ott használhat fel, ahol neki szüksége van rá.

Hogy néz ki az érett komposzt?

Az érett komposzt fizikailag sötét, majdnem fekete, porhanyós, földszerű anyag, melyet könnyen lehet az ültetések során a talajhoz keverni, vagy éppen a növények töveihez halmozva táplálni azokat. A kész komposztban már alig fedezhetők fel a növényi és egyéb szerveshulladékok eredeti formái, sokkal inkább hasonlít a friss, üde termőföldhöz. Kellemetlen szaga nincsen.

Mi kell a komposztáláshoz, ha a nulláról indulok?

Elsőként szerveshulladék, ez azonban minden kertben rendelkezésre áll, ahol van nyírandó gyep, metszenivaló növény, lombhullató fa, nyírnivaló sövény. Kell majd komposztálóedény, ez roppant változatos méretű és megjelenésű lehet. Az egyszerű megoldások hívei választhatnak bolti, fa vagy műanyag ládákat, a barkácsolni kedvelők pedig faanyagból, raklapokból ácsolhatnak saját komposztálót. A legegyszerűbb megoldás pedig, ha négy masszív fa vagy fémrudat leszúrunk/leásunk, majd ezeket dróthálóval, műanyag hálóval körbekerítjük. A komposztáló mérete ízlés és kertméret, illetve alapanyag mennyiség függvénye, egy közepes, 4-500 nm-es, átlagos jelleggel és mértékben beültetett kerthez 1-2 köbméternyi komposztáló általában megfelel. Ez azt jelenti, hogy a rudas-hálós megoldás esetén egy 100-150 centiméter oldalhosszúságú négyzet sarkaiba kell leszúrni a rudakat, majd 100-120 centi magasan kell körbehálózni. A fából készült komposztálók előnye, hogy némi utómunkával bővíthetők, ha több helyre lenne szükség. A bolti változatok általában tetszetősek, viszont ezek fix helyet kínálnak. A komposztálón kívül nagy befektetés nem kell, egy vasvillára lesz szükség, és jó, ha van a közelben vízvételi hely az időnkénti nedvesítéshez. A zöldhulladék odaszállításához jó ötlet beszerezni pár erős vászonzsákot, indokolt esetben egy talicskát, de kisebb kerteknél kézzel is könnyedén feltölthető a komposztáló.

Mikor érdemes belevágni a komposztálásba?

A komposztálás bármikor elkezdhető, bár a téli hetekben nemigen lesz mit beletenni, de a láda, tároló akár ekkor is elkészülhet, hiszen ilyenkor egyébként is alig akad munka a kertben. Egy éven belül jellemzően két ún. hulladékcsúcs van, ez a tavaszi és őszi metszési időszakokat jelenti, ezért a felállított, de még üres komposztláda leginkább ebben a két évszakban tölthető fel a kellő mennyiségben.

Mi kerülhet a komposzthalomra?

A komposztálható anyagok köre tág és változatos. Egyfelől mehet minden a kupacra, ami kerti zöldhulladék, tehát fűnyesedék, lehullott lomb, sövények, cserjék metszésének maradéka, lehullott gyümölcs.  Vastagabb ágakat azonban nem érdemes a komposztra helyezni, de ha tudunk bérelni vagy kölcsönkérni egy ágdarálót, akkor a darálék már kiválóan alkalmas lesz komposztálásra. A háztartási hulladékok bizonyos köre is komposztálható, de itt vigyázni kell, hogy csak azt tegyük a kupacra, ami tényleg oda is való. Ide tartozik a gyümölcshéj, a megromlott gyümölcs és zöldség, illetve ezek megmaradt részei, komposztálható a kávézacc, a használt teafű, a natúr, festetlen kartonpapír, de ide tartoznak az elhervadt, elhalt szobanövények, a hervadt vágott virág, és alkalmas a komposztálásra a növényevő állatok ürüléke, tehát például a nyúl, a kecske, a bárány, de akár a szárazföldi teknős végterméke. Fontos, hogy nem komposztálható a vegyes ételmaradék, az állati eredetű konyhai melléktermékek, a szelektálatlan háztartási hulladék, valamint természetesen nem megfelelő az építési törmelék, a különféle faanyag maradékok (de a faforgács igen), és nem mehet a komposztra a húsevő állatok ürüléke, így a macska-, vagy kutyakaki sem jöhet szóba.

Hogy működik a komposztálás? 

A komposztáláshoz négy alapvető elemre van szükség: szénre, nitrogénre, oxigénre, valamint vízre. A szenet főképpen az úgynevezett barna komposzt alapanyag biztosítja, ebbe a csoportba tartozik megszáradt lombhulladék, a szalma, a kukoricacsutka (bár ez elég kevés kertben általános dolog), vagy például a kezeletlen, festetlen kartonpapír is ide sorolható. Nitrogénforrást az ún. zöld anyagok jelentenek, mint a friss fűnyesedék, a zöld, frissen lehullott lomb, a cserjékről lemetszett levélzet, és a konyhai hulladékok többsége, mint a kávézacc, a tojáshéj, vagy az el nem fogyasztott gyümölcsök, zöldségek, illetve ezek maradékai. A vízen nincs mit magyarázni, ez az eső vagy a manuális öntözés szolgáltatja, az oxigénellátottság pedig szintén egyszerűen megoldható, például vasvillás átforgatással, de a gyakorlottabbak sűrűn átlyuggatott (átfúrt) plasztikcsöveket is szoktak használni, ezek a komposztba állítva üzembiztosan szállítják a friss levegőt a kupac aljára is. 

Ipari komposztálás

Hogyan adagoljam a komposztanyagot a tárolóba?

A tárolóba vegyesen, váltott rétegekben kell helyezni a fent körülírt szervesanyagokat, a természetes bomlást pedig a víz adagolásával és rendszeres átforgatással, vagyis az oxigén hozzáadásával lehet előidézni, gyorsítani. Kulcskérdés a barna és a zöld anyagok megfelelő aránya, a helytelen összetétel ugyanis lassítja, vagy megakadályozza a bomlási folyamatokat. A zöldek túlsúlya hamar észlelhető, ilyenkor kellemetlen, ammóniás, szúrós szag keletkezik, a barna túlsúly is észlelhető, csak lassabban, ugyanis ilyenkor a bomlás úgy lelassul, hogy akár évekig nem történik meg a humuszképződés. A szénben és a nitrogénben gazdag alapanyagok helyes térfogat aránya nagyjából 1:25, a szenes, tehát a barna komposztanyag javára. Nem szükséges azonban patikamérlegen kimérni a hozzávalókat, ennél egyszerűbb a gyakorlat, szemre is beállíthatók az ideális arányok, legfeljebb az első időkben utólag pótolni kell az egyik vagy másik típusú anyagot, ugyanis az utólagos korrekció is lehetséges, szinte lehetetlen tehát elrontani a dolgot. 

Jó taktika a réteges elhelyezés, tehát egy teljes fűnyírás nyesedékét ne egyszerre dobjuk a komposztra, hanem tároljuk egy ideig mellette, és vékonyabb rétegekben, barna anyagokkal váltva terítsük a tárolóba. A barna anyagok hatékonyabban fogják meg a szagokat, ezért érdemes mindig ilyenekkel zárni a sort, és jó ötlet legalulra is ezekből fektetni le egy félarasznyit kezdésként. Amennyiben nagyobb mennyiségű állati (nem húsevő!) ürüléket használunk komposztanyagként, azt is mindig egy közbülső rétegre helyezzük, a felül lévő salakanyag megintcsak büdössé teheti a komposztot. 

Mennyi idő alatt készül el az érett komposztanyag?

A válasz nagyban függ az adott komposztáló méretétől, tartalmától, kezelésétől és még az évszaktól is, tehát egy konkrét szám nem adható meg. Általánosságban legalább fél-egy év kell a kertben is felhasználható, érett komposztanyag létrejöttéhez, de sosem az időhöz kell kötni az elkészülést, hanem az állaghoz, amennyiben a fent már említett földszerű, morzsalékos, nagyobb növényi daraboktól mentes anyag van a tárolóban, akkor kész vagyunk. Az érett komposztot felhasználhatjuk növényültetésekhez, veteményeskertek talajának feljavításához, cserepes növények átültetéséhez.

 Végezetül pár rövid, hasznos tanács:

- A komposzthalom belseje a természetes folyamatok miatt meleg, akár 30-40 celsiusos is lehet, ezért főképp a hideg hónapokban vonzza az állatokat, a sünt, az egeret és hasonló rágcsálókat, de számos rovar vagy éppen a csigák is szívesen költöznek be. A komposztban sok giliszta fog dolgozni, ők pedig vonzzák a madarakat, ezért a komposztáló körül mindig nagy lesz a jövés-menés! A komposzt egerei és rovarai ellen sose vessünk be mérgeket, ezek ugyanis a komposzt minőségét is lerontják, akár használhatatlanná is teszik azt. Védekezzünk inkább sűrű szövésű hálóval, fizikai csapdákkal.

- A komposztáló bár alapesetben nem büdös, de látványként nem feltétlen a legszebb, így érdemes azt a kert egy kieső, nem központi részébe tervezni. Ugyanakkor ne legyen túlságosan szélvédett és teljesen árnyékolt területen, jó, ha jár körülötte a levegő, és olykor a nap szárító hatására is szükség van, könnyebb ugyanis nedvesíteni a száradó halmot, mint szárítani a túl nedves kupacot. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyílt területre, tűző napra kell helyezni a komposztálót, a kert egyik sarkában a kerítéshez passzintva általában pont megfelelő a helyszín.

- A halom alján és tetején elsősorban barna anyagok legyenek, alul ezek felfogják a lefelé mozgó nedvességet, felül pedig jótékonyan elfedik az esetleges szagokat.

- Érdemes időnként ellenőrizni a komposzthalom nedvességtartalmát. Vegyünk egy maroknyi anyagot, és szorítsuk össze. Ha az állaga a már kifacsart vizes szivacséhoz hasonló, akkor jó. Ha száraz, pergő, akkor nedvesíteni kell, illetve ilyenkor takarással (fóliázással) biztosítható a nedvesség lassabb kijutása. Ha szorításra csorog belőle a víz, akkor szárításra (átforgatásra, szellőztetésre) van szükség. 

- Segíti, gyorsítja a komposztálás folyamatát, ha az összetevők minél kisebb darabokban kerülnek a halomra. Ősszel a lehullott, de még nem átnedvesedett leveleket jó ötlet egy pár méter széles, félarasznyi vastag szőnyegként kiteríteni, majd ezen gyűjtőtartályos fűnyíróval átmenni. Az így miszlikbe aprított növényi hulladék sokkal eredményesebben komposztálódik majd!

- Késő ősszel jellemzőbb a barna anyagok túlsúlya, a lehullott, összeszáradt levelek ilyenkor nagy tömegben érkeznek, kevés viszont a rendelkezésre álló zöld anyag, hiszen a fűnyírásoknak vége, és a cserje-, fa metszések is elmúltak. A nitrogén pótlás ilyenkor is megoldható, mégpedig nitrogén túlsúlyos műtrágyával, amit bármelyik kertészetben, gazdaboltban beszerezhetünk. 

- A jövőre kiürülő komposzthalom után következik majd az új összeállítása, érdemes azonban egy adagot meghagyni a régi, már kész, érett komposztból, és ezt tenni az újba első, legalsó rétegként. Ezzel rövid úton biztosíthatjuk az új adagnak a komplett baktérium, gomba és rovaregyüttest, amik azonnal megkezdhetik áldásos tevékenységüket.

Képek: pixabay.com