Megyeri Szabolcs kertész blogja

A leander régóta a népszerűségi listák élén szerepel, ha virágos dísznövényekről van szó, hiszen a csodásan idézi meg a déli tájakat, a görög nyaralásokat, a mediterrán hangulatot. A leander ráadásul terebélyes, nagy levéltömeggel és dús virágzattal rendelkező virág, ami remekül tudja díszíteni a teraszt, balkont, vagy az előkertet, de természetesen bármely virágágyásban is csodásan mutat. A leander ugyanakkor nem csak hangulatában, hanem eredetét tekintve is mediterrán növény, ami azt jelenti, hogy a magyar teleket nem tolerálja. 

Mondhatjuk persze, hogy a telek az elmúlt években igencsak enyhék voltak, ez azonban nem garancia arra, hogy egy erősebb hidegbetörés, fagyos időszak alatt ne történjen baj kedvenc növényünkkel. Ezért minden leandertartó jól tudja, hogy az ősz végén, de legalábbis a hajnali fagyok elérkeztekor illendő védett helyre telepíteni a leandereket. A teleltetés mikéntje azonban nem mindegy, ezért nem haszontalan átfutni a vonatkozó főbb információkat, lássuk tehát, hogy hogyan kell szakszerűen végezni a leanderek teleltetését!

 A teleltetés megkezdése nem idő, hanem hőmérséklet kérdése, ezért felesleges a folyamatot egy dátumhoz vagy hónaphoz kötni. Fontos tudni azt is, hogy az egyes fajták fagytűrése eltérő, van, amelyik, már 1-2 fok körül károsodik, míg például a hazánkban termesztett és előnevelt, tehát az itteni klímához szoktatott típusok akár a kicsivel a fagypont alatt sem érzik magukat rosszul, és ezt akár napokig is bírják. A -5 Celsius alatti hőmérsékletek azonban már mindenképp indokot jelentenek az intézkedésre (tegnap az ország több pontján ez már megvalósult). A túl korai teleltetés sem jó, hiszen az alacsony hőmérséklet elpusztítja a növény kártevőit, ami pedig hasznos nekünk, így érdemes jól időzíteni a bevitelt! A teleltetés elkezdése tehát akkor aktuális, ha már várhatóak, vagy már el is kezdődtek az éjjeli fagyok.

Tipp: a leandert a kerti virágágyásba is el lehet helyezni, de ilyenkor az edényével együtt süllyesszük a talajba, hogy ősszel könnyedén fel lehessen szedni. Az így tartott leanderek esetében különösen fontos a kártevők, köztük a talajlakó károkozók utáni vizsgálat a téli pihenőre helyezés előtt!

A teleltetés csak egészséges növényeknél lesz sikeres, ráadásul a beteg, fertőzött virágok a tárolóhelyiségben lévő többi zöldnek is átadhatják a növénybetegségeket, ezért a helyes első lépés egy alapos átnézés! A problémás darabokat kezeljük, súlyosabb esetben inkább szanáljuk, de legalábbis tároljuk őket elkülönítve. A sárgás, barnás színezetű, vagy éppen foltos levelek, illetve a jelentősebb levélhullás biztos jelei a bajnak! A takácsatkák, pajzstetvek jelenléte egy egyszerű nagyítós átvizsgálással felderíthető, elsősorban a szárakon és a levelek hátoldalán kell nézelődni! A felkészítés utolsó fázisa egy alapos lemosás, melyet lehetőleg lágy vízzel végezzünk, megszabadítva a leveleket a portól, szennyeződésektől.

A következő lépés maga a négy fal közötti elhelyezés, melynek pontos feltételei, előírt körülményei vannak. A hőmérséklet 2 és 10 Celsius fok között legyen, ne legyen ablaktalan a szoba, vagyis szűrődjön be némi fény, a páratartalom legyen minél alacsonyabb, ugyanis a nedves környezet a gombás betegségeknek kedvez. Előfordulhat, hogy a levegő hőmérséklete megfelelő, de a padló vagy az aljzat nagyon hideg, ebben az esetben a cserepek alá jó ötlet elhelyezni egy deszkát, falapot, esetleg a növényt tegyük egy alacsonyabb komódra, sámlira, kisasztalra. Mivel a leanderek sokszor nagyok és súlyosak, utóbbi esetekben ügyeljünk rá, hogy ne jelentsen a felpakolás balesetveszélyt.

A teleltetés alatt is öntözni kell a növényt, de ritkábban és kevesebb vízzel, mint máskor. A virág földje ne száradjon ki teljesen, de ne is áztassuk el. A tápanyagozást a teleltetés alatt teljesen mellőzzük. Az öntözést februártól kezdve lehet majd fokozatosan a normál rend szerint visszaállítani. A leander a téli pihenője latt hullathat levelet, ettől nem kell megijedni!

Tipp: a leander átültetésre szorul, ha gyökerei kinőtték az edényét. Az átültetést ősszel időszerű elvégezni, de nem közvetlenül a teleltetés előtt! Ha ezt eddig elmulasztottuk, akkor mindenképpen várjuk meg a tavaszt, a most nyugalmi időszakát megkezdő növényt ne zavarjuk meg a költöztetéssel. 

Mi a helyzet, ha lakásról van szó, és nincs garázs, fészer, pince? Szerencsére a leanderek más hely híján a lakásban, házban is átteleltethetők, de ebben az esetben mindenképpen nagyobb a növényelhalás kockázata. Ha csak a lakás beltere marad opció, akkor a leghűvösebb pontot kell kiszemelni, lehetőleg olyat, ahol nem mutat a hőmérő 15 foknál többet, ilyen lehet egy előszoba, egy beépített/üvegezett erkély, vagy szóba jöhet egy zárt lépcsőház is, de utóbbinál feltétlen tartsuk be a tűzbiztonsági szabályokat az elhelyezéskor. Folyamatosan ellenőrizzük a kártevők jelenlétét vagy a betegségek árulkodó jeleit, és szükség esetén lépjünk akcióba. Sajnos a szobában teleltetett leander a jövő évben szinte biztosan szerényebb virágzatot nevel majd, így ezt a módszert csak végszükség esetén alkalmazzuk.

Erősen fűtött társasházi lakások, panelházak esetében szóba jöhet a balkonos teleltetés (a nem beüvegezett, nem beépített balkonokról van szó most), mely szintén inkább csak egy kényszermedoldás, és természetesen ez sem kockázatmentes. Ilyenkor a belső, szélvédett sarokba kell húzni a növényt, cserepét alulról hungarocellel, oldalról pedig többször körbetekert vászonnal vagy buborékfóliával kell szigetelni. Költséghatékony, de nem a legszebb megoldás, ha rögtönzött fóliasátrat emelünk a balkonon maradó leander köré, a látvány biztos nem lesz díjnyertes, de a növény túlélése így jó eséllyel biztosítható. Ha van elég hely, egészen jó, és tartós jó megoldás lehet a balkon üvegház, ami egy fa vagy fém vázból és vastag üvegből (esetleg víztiszta plexiből) készült szekrényféle, melyben a növény egész jó eséllyel átvészelheti a telet. Akár egy régebbi szekrény is átalakítható, ha ajtajainak és oldalainak belső részeit fűrésszel kivágjuk, majd plexilapokkal fedjük be és az illesztéseknél szigeteljük a tárolót. A barkácsolni nem kívánóknak rendelkezésére állnak előregyártott mini üvegházak is, melyek ráadásul szépek, és ha ajtajuk levehető, akkor nyáron is betelepíthetők virágos dísznövényekkel.

Képek: innen és pixabay.com

A komposztálás sok éve a kerti témák egyik legnépszerűbbike, hiszen abszolút zöld elképzelés, házilag is kivitelezhető, megoldást jelent többféle problémára, nem csoda hát, ha gyakran előkerül. A legtöbb leírás ugyanakkor jellemzően odáig jut, hogy taglalja az előnyeit, és próbálja rávenni a kertészkedőket a komposztálásra. Ennél azonban többre van szükség, hiszen az odáig rendben, hogy komposztálni jó, de sokan nem tudják, hogy a gyakorlatban hogyan kell nekiállni, milyen felszerelés kell hozzá, milyen arányban és mit lehet belerakni, van-e kellemetlen szaga, és akadnak-e hátrányai? Mivel a mostani őszi időszak kifejezetten alkalmas a komposztálás elkezdésére, az alábbiakban egy alaposabb kérdezz-felelek jellegű útmutató következik, mely elsősorban a még nem komposztáló, de a módszerrel kacérkodó, ismerkedni szándékozó hobbikertészeknek szól!

Tudta-e? 2021 január elsejétől az egész országban tilos lesz a kerti avarégetés, ezért a komposztálás, mint a zöldhulladék házi kezelése, kiemelt jelentőségű műveletté válik!

Mi is az a komposztálás?

A komposztolás során különféle szerves anyagokból komposzt képződik, ami elsőrangú tápanyagforrás a növényeknek, emellett kiváló talajjavító anyag, amivel a gyengébb minőségű (túlságosan laza, vagy éppen erősen kötött) közegek hatékonyan jobbíthatók. A komposztálás során a felhalmozott, meghatározott jellegű szerveshulladékból biológiai bomlást követően komposztanyag képződik. A komposztálás folyamata során a felhalmozott szerveshulladékot különféle mikroorganizmusok és a talajban lévő élőlények (giliszták, hangyák, egyéb rovarok, vagy például gombák) bontják le. A komposztálás aerob folyamat, tehát nem egyenlő rothadással (ami anaerob), hanem tulajdonképpen korhadás. A komposztáló edénybe, ládába helyezett anyagok hónapok elmúltával válnak a kertben felhasználható komposztanyaggá. A hatékony lebomlást többféle módon kell elősegíteni, például nedvesítéssel, átforgatással, és a megfelelő arányú és mennyiségű szervesanyag adagolásával. A komposztanyag, a humusz képződése emberi beavatkozás nélkül is végbemegy, ugyanis ez a természetes körforgás része, melyben a kifejlődő növényből szerveshulladék, majd humusz, ezáltal új növények tápanyaga lesz. A folyamat azonban felgyorsítható és koncentrálható, így a hobbikertész tetszőleges mennyiségben állíthatja elő az értékes komposztanyagot, amit aztán ott használhat fel, ahol neki szüksége van rá.

Hogy néz ki az érett komposzt?

Az érett komposzt fizikailag sötét, majdnem fekete, porhanyós, földszerű anyag, melyet könnyen lehet az ültetések során a talajhoz keverni, vagy éppen a növények töveihez halmozva táplálni azokat. A kész komposztban már alig fedezhetők fel a növényi és egyéb szerveshulladékok eredeti formái, sokkal inkább hasonlít a friss, üde termőföldhöz. Kellemetlen szaga nincsen.

Mi kell a komposztáláshoz, ha a nulláról indulok?

Elsőként szerveshulladék, ez azonban minden kertben rendelkezésre áll, ahol van nyírandó gyep, metszenivaló növény, lombhullató fa, nyírnivaló sövény. Kell majd komposztálóedény, ez roppant változatos méretű és megjelenésű lehet. Az egyszerű megoldások hívei választhatnak bolti, fa vagy műanyag ládákat, a barkácsolni kedvelők pedig faanyagból, raklapokból ácsolhatnak saját komposztálót. A legegyszerűbb megoldás pedig, ha négy masszív fa vagy fémrudat leszúrunk/leásunk, majd ezeket dróthálóval, műanyag hálóval körbekerítjük. A komposztáló mérete ízlés és kertméret, illetve alapanyag mennyiség függvénye, egy közepes, 4-500 nm-es, átlagos jelleggel és mértékben beültetett kerthez 1-2 köbméternyi komposztáló általában megfelel. Ez azt jelenti, hogy a rudas-hálós megoldás esetén egy 100-150 centiméter oldalhosszúságú négyzet sarkaiba kell leszúrni a rudakat, majd 100-120 centi magasan kell körbehálózni. A fából készült komposztálók előnye, hogy némi utómunkával bővíthetők, ha több helyre lenne szükség. A bolti változatok általában tetszetősek, viszont ezek fix helyet kínálnak. A komposztálón kívül nagy befektetés nem kell, egy vasvillára lesz szükség, és jó, ha van a közelben vízvételi hely az időnkénti nedvesítéshez. A zöldhulladék odaszállításához jó ötlet beszerezni pár erős vászonzsákot, indokolt esetben egy talicskát, de kisebb kerteknél kézzel is könnyedén feltölthető a komposztáló.

Mikor érdemes belevágni a komposztálásba?

A komposztálás bármikor elkezdhető, bár a téli hetekben nemigen lesz mit beletenni, de a láda, tároló akár ekkor is elkészülhet, hiszen ilyenkor egyébként is alig akad munka a kertben. Egy éven belül jellemzően két ún. hulladékcsúcs van, ez a tavaszi és őszi metszési időszakokat jelenti, ezért a felállított, de még üres komposztláda leginkább ebben a két évszakban tölthető fel a kellő mennyiségben.

Mi kerülhet a komposzthalomra?

A komposztálható anyagok köre tág és változatos. Egyfelől mehet minden a kupacra, ami kerti zöldhulladék, tehát fűnyesedék, lehullott lomb, sövények, cserjék metszésének maradéka, lehullott gyümölcs.  Vastagabb ágakat azonban nem érdemes a komposztra helyezni, de ha tudunk bérelni vagy kölcsönkérni egy ágdarálót, akkor a darálék már kiválóan alkalmas lesz komposztálásra. A háztartási hulladékok bizonyos köre is komposztálható, de itt vigyázni kell, hogy csak azt tegyük a kupacra, ami tényleg oda is való. Ide tartozik a gyümölcshéj, a megromlott gyümölcs és zöldség, illetve ezek megmaradt részei, komposztálható a kávézacc, a használt teafű, a natúr, festetlen kartonpapír, de ide tartoznak az elhervadt, elhalt szobanövények, a hervadt vágott virág, és alkalmas a komposztálásra a növényevő állatok ürüléke, tehát például a nyúl, a kecske, a bárány, de akár a szárazföldi teknős végterméke. Fontos, hogy nem komposztálható a vegyes ételmaradék, az állati eredetű konyhai melléktermékek, a szelektálatlan háztartási hulladék, valamint természetesen nem megfelelő az építési törmelék, a különféle faanyag maradékok (de a faforgács igen), és nem mehet a komposztra a húsevő állatok ürüléke, így a macska-, vagy kutyakaki sem jöhet szóba.

Hogy működik a komposztálás? 

A komposztáláshoz négy alapvető elemre van szükség: szénre, nitrogénre, oxigénre, valamint vízre. A szenet főképpen az úgynevezett barna komposzt alapanyag biztosítja, ebbe a csoportba tartozik megszáradt lombhulladék, a szalma, a kukoricacsutka (bár ez elég kevés kertben általános dolog), vagy például a kezeletlen, festetlen kartonpapír is ide sorolható. Nitrogénforrást az ún. zöld anyagok jelentenek, mint a friss fűnyesedék, a zöld, frissen lehullott lomb, a cserjékről lemetszett levélzet, és a konyhai hulladékok többsége, mint a kávézacc, a tojáshéj, vagy az el nem fogyasztott gyümölcsök, zöldségek, illetve ezek maradékai. A vízen nincs mit magyarázni, ez az eső vagy a manuális öntözés szolgáltatja, az oxigénellátottság pedig szintén egyszerűen megoldható, például vasvillás átforgatással, de a gyakorlottabbak sűrűn átlyuggatott (átfúrt) plasztikcsöveket is szoktak használni, ezek a komposztba állítva üzembiztosan szállítják a friss levegőt a kupac aljára is. 

Ipari komposztálás

Hogyan adagoljam a komposztanyagot a tárolóba?

A tárolóba vegyesen, váltott rétegekben kell helyezni a fent körülírt szervesanyagokat, a természetes bomlást pedig a víz adagolásával és rendszeres átforgatással, vagyis az oxigén hozzáadásával lehet előidézni, gyorsítani. Kulcskérdés a barna és a zöld anyagok megfelelő aránya, a helytelen összetétel ugyanis lassítja, vagy megakadályozza a bomlási folyamatokat. A zöldek túlsúlya hamar észlelhető, ilyenkor kellemetlen, ammóniás, szúrós szag keletkezik, a barna túlsúly is észlelhető, csak lassabban, ugyanis ilyenkor a bomlás úgy lelassul, hogy akár évekig nem történik meg a humuszképződés. A szénben és a nitrogénben gazdag alapanyagok helyes térfogat aránya nagyjából 1:25, a szenes, tehát a barna komposztanyag javára. Nem szükséges azonban patikamérlegen kimérni a hozzávalókat, ennél egyszerűbb a gyakorlat, szemre is beállíthatók az ideális arányok, legfeljebb az első időkben utólag pótolni kell az egyik vagy másik típusú anyagot, ugyanis az utólagos korrekció is lehetséges, szinte lehetetlen tehát elrontani a dolgot. 

Jó taktika a réteges elhelyezés, tehát egy teljes fűnyírás nyesedékét ne egyszerre dobjuk a komposztra, hanem tároljuk egy ideig mellette, és vékonyabb rétegekben, barna anyagokkal váltva terítsük a tárolóba. A barna anyagok hatékonyabban fogják meg a szagokat, ezért érdemes mindig ilyenekkel zárni a sort, és jó ötlet legalulra is ezekből fektetni le egy félarasznyit kezdésként. Amennyiben nagyobb mennyiségű állati (nem húsevő!) ürüléket használunk komposztanyagként, azt is mindig egy közbülső rétegre helyezzük, a felül lévő salakanyag megintcsak büdössé teheti a komposztot. 

Mennyi idő alatt készül el az érett komposztanyag?

A válasz nagyban függ az adott komposztáló méretétől, tartalmától, kezelésétől és még az évszaktól is, tehát egy konkrét szám nem adható meg. Általánosságban legalább fél-egy év kell a kertben is felhasználható, érett komposztanyag létrejöttéhez, de sosem az időhöz kell kötni az elkészülést, hanem az állaghoz, amennyiben a fent már említett földszerű, morzsalékos, nagyobb növényi daraboktól mentes anyag van a tárolóban, akkor kész vagyunk. Az érett komposztot felhasználhatjuk növényültetésekhez, veteményeskertek talajának feljavításához, cserepes növények átültetéséhez.

 Végezetül pár rövid, hasznos tanács:

- A komposzthalom belseje a természetes folyamatok miatt meleg, akár 30-40 celsiusos is lehet, ezért főképp a hideg hónapokban vonzza az állatokat, a sünt, az egeret és hasonló rágcsálókat, de számos rovar vagy éppen a csigák is szívesen költöznek be. A komposztban sok giliszta fog dolgozni, ők pedig vonzzák a madarakat, ezért a komposztáló körül mindig nagy lesz a jövés-menés! A komposzt egerei és rovarai ellen sose vessünk be mérgeket, ezek ugyanis a komposzt minőségét is lerontják, akár használhatatlanná is teszik azt. Védekezzünk inkább sűrű szövésű hálóval, fizikai csapdákkal.

- A komposztáló bár alapesetben nem büdös, de látványként nem feltétlen a legszebb, így érdemes azt a kert egy kieső, nem központi részébe tervezni. Ugyanakkor ne legyen túlságosan szélvédett és teljesen árnyékolt területen, jó, ha jár körülötte a levegő, és olykor a nap szárító hatására is szükség van, könnyebb ugyanis nedvesíteni a száradó halmot, mint szárítani a túl nedves kupacot. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyílt területre, tűző napra kell helyezni a komposztálót, a kert egyik sarkában a kerítéshez passzintva általában pont megfelelő a helyszín.

- A halom alján és tetején elsősorban barna anyagok legyenek, alul ezek felfogják a lefelé mozgó nedvességet, felül pedig jótékonyan elfedik az esetleges szagokat.

- Érdemes időnként ellenőrizni a komposzthalom nedvességtartalmát. Vegyünk egy maroknyi anyagot, és szorítsuk össze. Ha az állaga a már kifacsart vizes szivacséhoz hasonló, akkor jó. Ha száraz, pergő, akkor nedvesíteni kell, illetve ilyenkor takarással (fóliázással) biztosítható a nedvesség lassabb kijutása. Ha szorításra csorog belőle a víz, akkor szárításra (átforgatásra, szellőztetésre) van szükség. 

- Segíti, gyorsítja a komposztálás folyamatát, ha az összetevők minél kisebb darabokban kerülnek a halomra. Ősszel a lehullott, de még nem átnedvesedett leveleket jó ötlet egy pár méter széles, félarasznyi vastag szőnyegként kiteríteni, majd ezen gyűjtőtartályos fűnyíróval átmenni. Az így miszlikbe aprított növényi hulladék sokkal eredményesebben komposztálódik majd!

- Késő ősszel jellemzőbb a barna anyagok túlsúlya, a lehullott, összeszáradt levelek ilyenkor nagy tömegben érkeznek, kevés viszont a rendelkezésre álló zöld anyag, hiszen a fűnyírásoknak vége, és a cserje-, fa metszések is elmúltak. A nitrogén pótlás ilyenkor is megoldható, mégpedig nitrogén túlsúlyos műtrágyával, amit bármelyik kertészetben, gazdaboltban beszerezhetünk. 

- A jövőre kiürülő komposzthalom után következik majd az új összeállítása, érdemes azonban egy adagot meghagyni a régi, már kész, érett komposztból, és ezt tenni az újba első, legalsó rétegként. Ezzel rövid úton biztosíthatjuk az új adagnak a komplett baktérium, gomba és rovaregyüttest, amik azonnal megkezdhetik áldásos tevékenységüket.

Képek: pixabay.com

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Bonnie és Clyde, Stan és Pan, körte és alma. Utóbbi két gyümölcs olyannyira összetartozik a köznyelvben, hogy számos szólás alapját képezik, így például gyakran mondjuk a téves viszonyításra, hogy almát hasonlít a körtéhez. Ennek az alapja, hogy alapvetően vannak hasonlóságaik, de mégis jelentős pontokon eltérnek egymástól. Ismerjük meg hát közelebbről a körtét, mint kerti gyümölcsöt, járjuk körbe, hogy melyek a főbb gondozási teendőik, milyen kártevőik vannak, és hogyan, mikor lehet ültetni a körte csemetéket!

A körte az almához hasonló jelentőséggel bír mind a termesztést, mind a fogyasztást tekintve, bár hazánkban a körte folyamatosan szorul vissza, ez a tendencia azonban nem egyedül ezt a gyümölcsöt érinti, hasonlóan járt a kajszi, a meggy és a szilva is. Az íz természetesen mindig szubjektív, de talán elmondható, hogy nagy általánosságban a körte zamatosabb, ízletesebb az almánál, állaga azonban gyakran kásásabb, vajasabb, így a roppanós alma mégis nagyobb népszerűségnek örvend. A körte az almához hasonlóan fajtagazdag, így az érdeklődők széles spektrumról válogathatnak, ami azonban lényegi különbség, hogy a körtefa hosszabb életű, betegségei, kártevői kevesebben vannak, ritkábban igényel növényvédelmi feladatokat, így gondozása, tartása egyszerűbb. A körte az almánál hamarabb virágzik tavasszal, így korai fagyokra érzékenyebb, ezért telepítésekor fontos szempont, hogy ne legyen fagyzugos, huzatos helyen. Meg kell említeni azonban, hogy az egyes változatok ebben a tekintetben is különbözhetnek, léteznek a hideget jobban toleráló körték is.

Az egész világ körtetermését figyelembe véve alapvetően két nagy fajcsoportot különböztethetünk meg. Európa országaiban, Észak-és Dél- Amerikában, Afrikában és Ausztráliában az úgynevezett európai körte a legnépszerűbb, míg a keleti országokban a nashi névre hallgató változatot termesztik a legtöbb helyen. 

A legtöbb gyümölcshöz hasonlóan a körte is a napos, meleg fekvést kedveli, talajigénye közepesen összetett. Az enyhén savanyúba hajló közegtípust kedveli, és inkább igényli a kissé kötöttebb, gyengébb vízelvezetésű, mint a túl laza, homokos talajt. Utóbbit humuszos föld, vagy friss, zsákos termőföld adagolásával lehet feljavítani, de akár agyagos talajt is lehet vegyíteni, ez a legmegfelelőbb a körtének. A körtefa mérete fajtától függően változatos lehet, vannak bokor formájú, és magasabb, terebélyesebb változatok is, így körte csemete vásárlása előtt legyen fő szempont a kiszemelt típus felnőttkori mérete, lombkorona formája. 

A körte ültetése a több gyümölcsféléhez hasonlóan elsősorban ősszel, épp a mostani hetekben aktuális, a tavaszi ültetés is jó, és a konténeres kiszerelésű példányokat akár nyáron is a földbe lehet helyezni, persze nem a legnagyobb kánikulában. A szabadgyökerű körték ültetési ideje kötöttebb, ezeket október közepe és november vége között lehet telepíteni, a tél beálltával már nem, így aki aki ilyet venne, legkésőbb november közepéig szerezze be az ültetnivalót. Az ültetés a szokásos rend szerint zajlik, a fentieknek megfelelően lehetőleg agyagos, vályogos talajba, vagy laza talajnál mesterségesen kötöttebbé alakított közegbe. A gyümölcsfa ültetésnek nemrégiben egy komplett bejegyzést szenteltem, amit IDE KATTINTVA olvashatnak el!

A körte metszésének ideje a növény kétéves kora után érkezik el. A metszés során első lépésben távolítsuk el a sérült és vagy beteg ágakat. Ezt követően minden olyan ágat le kell metszeni, ami a fa belseje felé, vagy keresztirányba nő, ezáltal könnyebb lesz kiválasztani azokat az ágakat melyekre a későbbiekre szükség lesz. Ezek után kétféle úton lehet elindulni. Az egyik során olyan koronaformát választunk, melyben meghagyjuk a központi ún. sudárhajtást, ebben az esetben az alakító metszés során a vázágakból ágemeleteket kell alkotni. A másik lehetőség, hogy eltávolítjuk a sudárhajtást, ekkor a fa alacsonyabb marad és így mód nyílik egy szellősebb ágrendszer kialakítására. 

A fa termőkori metszése során fontos, hogy el kell távolítani a sérült és beteg, valamint a keresztbe növő ágakat, majd a fiatal 1 éves hajtásokat kell visszametszeni, kiszelektálni. A fiatal hajtásokat általában 5-7 rügyre kell visszametszeni, mégpedig úgy, hogy a fa külső felén maradjon több. A termő dárdák metszése a következő lépés. Itt igazából csak szelekciót kell végezni. Röviden leírva ezekből fejlődik a körte, ennél fogva minél többet hagyunk meg annál több, minél kevesebbet, annál kevesebb lesz a termés. Na de miért akarna valaki kevesebb termést? Jó kérdés, és a válasz is lényeges, alapszabály ugyanis minden gyümölcstermőnél, hogy a mennyiség és a minőség fordított arányban állnak, magyarán a nagyobb hozam szükségszerűen gyengébb minőséggel párosul.  A fentiekben röviden ismertetett tavaszi metszés után az idősebb körtefák esetében szükséges lehet egy nyár végi metszés is, amely a vízhajtások eltávolítását foglalja magában. Ezen metszés során a körtefa vízhajtásait távolítjuk el. Ezeket könnyű felismerni: hosszú, egyenes, magasra növő ágak, amik azokból a rügyekből keletkeznek, amelyek nem hoztak virágot, és rövid idő alatt túl hosszú ágakká fejlődtek. Fontos, hogy ezeket eltávolítsuk, mert sok tápanyagot vonnak el a fától!

A körte, bár kevésbé hajlamos a betegségekre és kártevőkre mint például az alma, azért nem mentes a károkozóktól. Jellemző betegségei a ventúriás varasodás, a mikoszferellás levélfoltosság, a moníliás betegség, és a körterozsda. A kártevők közül várható a körtemoly, a körte-levélbolha, a csipkéspoloska, a hajtáshervasztó darázs, vagy a pajzstetű megjelenése. A körte növényvédelmi stratégiáiról EBBEN a részletesebb írásomban értekeztem, ajánlom olvasásra! 

Miért válasszam a körtét?

Ennek a gyümölcsnek igen sok jótékony hatása van a szervezetre, tehát amellett, hogy kellemes állagú, ízletes gyümölcs, még mellette szól magas C-vitamin és réz tartalma, amelyek hozzájárulnak az immunrendszer erősítéséhez. A réz mellett káliumot, cinket, magnéziumot, vasat és kalciumot is tartalmaz, ráadásul antioxidáns tartalma annál magasabb, minél érettebb a gyümölcs. Mivel gazdag élelmi rostokban is, pozitív hatással van az emésztésre, ráadásul szívbetegségek és reuma esetén is ajánlják a fogyasztását. Kisbabák esetében a hozzátáplálás időszakában is javasolják a szakemberek, ugyanis a többi gyümölcshöz képest sokkal ritkábban vált ki allergiás reakciót. Édessége és puha, omlós állaga miatt kifejezetten ajánlott gyermekes háztartásokba, a kicsik szívesen fogyasztják a könnyen ehető, édes körtét.

Kerti növényként a körte változatos megjelenésű, a bokorformájú, alacsonyabb változatok kisebb kertekbe is ültethetők. Virágzáskor csodálatos látványt nyújt, szépsége ilyenkor a díszfákéval vetekszik. Gondozása közepes kihívás, bátrabb kezdők is nyugodtan nekiveselkedhetnek, a gyümölcsök között a kezelhetőbb, problémamentesebbek közé sorolható.

Gyümölcse nyersen talán a legfinomabb, de a konyhában is változatosan feldolgozható, az édes finomságok kedvelői rajongani fognak érte, hiszen készülhet belőle lekvár, befőtt, kompót, sütemény töltelék, de modernebb főételekbe is beilleszthető. A körtéből készülhet almabor mintájára körtebor, és a körtepálinkát sem kell bemutatni valószínűleg.

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A hagyományos, megszokott, jól ismert gyümölcsök mellett sokaknak támad gusztusa különféle egzotikus fajokra, fajtákra is, hiszen jó érzés olykor kilépni az alma-körte-szilva komfortzónából, és izgalmas csemegék után kutatni. Nincs ez másképp a termesztést illetően sem, sokan gondolkodnak úgy, hogy szívesen próbát tennének valamilyen unortodox gyümölccsel, ám ezek jellemzően ismeretlenek, gondozási leírásaik is kurták vagy hiányosak, illetve tartja magát az a félig-meddig tévhit is, hogy ami egzotikus, az problémás, nehezen nevelhető. Aki ilyesmiben gondolkodik, épp jó helyen jár, a mai gyümölcsös epizódban ugyanis pár olyan érdekes, különleges, de a magyar kertekben sikerrel nevelhető gyümölcstermő kerül terítékre, melyeket bátran merek ajánlani a kísérletező kedvű hobbikertészeknek. 

Az arónia vagy (fekete) berkenye egy erdei gyümölcs, és annak ellenére, hogy az ilyen címkével ellátott termések kapósak, a berkenyének valahogy eddig nem sikerült teret hódítania. Akik mégis tartják, általában egyszerűen a szépsége miatt ültetik, hiszen kompakt méretével, markáns megjelenésével a birtok üde színfoltja lehet, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fekete berkenye termése ízletes és egészséges nassolnivaló! Beltartalmi értéke kiváló, bogyótermése C-vitaminban kiemelkedően gazdag, cukortartalma szintén kimagasló, egyszerűen szólva édes és finom. A fekete berkenye másfél-két méter magas, ívelt hajtásokkal rendelkező cserje, mely illatos, fehér virágait késő tavasszal hozza. Kompakt bokor formájú, de akár törzses fácska is nevelhető belőle, a díszkerti jellegű birtokokon sem fog kilógni a látványból. Környezeti igényei átlagosak, vízigénye közepes, a talajt tekintve az enyhén savanyú közeget kedveli, ezt az igényét bolti, zsákos savanyú termőföld adagolásával könnyen ki lehet elégíteni. A berkenye összességében egy problémamentesen kezelhető, kezdő kertbarátoknak is bátran ajánlható cserje, melynek kártevői, betegségei szinte nincsenek, ezért telepítésével a háziak nem vesznek a nyakukba szerteágazó feladatokat.

A datolyaszilva vagy sokkal viccesebb nevén kakiszilva szintén nem túlságosan elterjedt a honi kertekben, ami remélhetőleg változik a közeljövőben, hiszen egy minden szempontból kiegyensúlyozott és hálás gyümölcstermőről van szó. A datolyaszilva egy kis, kezelhető méretű gyümölcsfa, mely kisebb kertekbe is bátran ajánlható, akár szűkebb utcafrontokon is remekül mutat. A kakiszilva bár egzotikus gyümölcstermőként él a közvélekedésben, fagyállósága jó, a magyar teleket károsodás nélkül átvészeli, metszése roppant egyszerű, gyümölcse pedig igazán finom csemege, mely felüdülés a hagyományos kerti gyümölcsök között. Vagyis egyáltalán nem egy nehézkesen tartható, vagy kényeskedő gyümölcstermő, kezdők is remekül elboldogulnak vele. Mindezek mellett a datolyaszilva faként is igen kellemes látvány, kicsi vagy közepes méretű fává vagy bokorrá is nevelhető. A kakiszilva, vagy további nevein sharongyümölcs, esetleg hurma közepes alma méretű hol gömbölyded, hol kissé szögletes alakú narancssárgás termés, melyet mindenképp teljes érettségi állapotban kell fogyasztani, ezelőtt ugyanis csersavban gazdag, fanyar, kellemetlen ízű. Éretten azonban lédús, túláradóan édes, tömény ízvilágú gyümölcs, ízében és állagában is emlékeztet a sárgabarackra. A termés ősszel szedhető, a gyümölcsök sokáig a fákon maradhatnak, ilyenkor nagyon dekoratívak is. A kakiszilva utóérő, vagyis leszedés után még ajánlatos lehet várni a fogyasztással, mikor viszont elérte az érettséget, ne habozzunk, mert utána csak pár napig marad ízletes.

A naspolya egy lombhullató fa vagy bokor, melynek óriás változatai körülbelül hat méter magasra nőnek meg, az egyszerű fajták ennél jóval kisebbek. Virágzata élénkfehér, a szirmok májustól júniusig dekorálnak. Jellegzetes, batyu alakú, összetéveszthetetlen gyümölcse C-vitaminban gazdag, vastag héjuk gyakran berepedezik. Fogyasztásuk kifejezetten egészséges, hiszen magas a kalcium-, és vastartalmuk, erősítik a csontokat és gyulladáscsökkentő hatásuk is ismert. A termés utóérő, novemberben szüretelhető, majd leszedése után decemberig szépen beérik, tehát épp a legzordabb téli időszakban válik ehetővé. A gyümölcs íze különleges, semmihez sem hasonlítható, omlós és puha. Felhasználási köre széles, a nyers fogyasztás mellett süteményekhez, desszertekhez használhatóak fel a szemek, de a naspolyából lekvár, dzsem is készülhet. A naspolya tartása nem túl bonyolult, kezdők is elboldogulnak vele. A bokor a napfényes, meleg fekvésű területeken érzi magát a legjobban, felnőttkorában a honi teleket óvintézkedések alkalmazása nélkül átvészeli. A talaj iránt nem igényes, de az igazán bőséges terméshez gazdag tápanyag ellátottság szükséges, ami szervestrágya, komposzt, vagy speciális földkeverék adagolásával biztosítható. A naspolyát rendszeresen kell öntözni, de betegségei kisszámúak, egészséges, életerős csemete ültetésével a növényvédelmi feladatok minimálisra szoríthatóak, az esetleges betegségek ellen tavaszi lemosó permetezéssel lehet védekezni. A naspolya metszése nagyon egyszerű, csak az elöregedett ágak eltávolításából áll.

A goji bogyó neve nem ismeretlen a reformétkezés hívei jól ismerik sok éve, hiszen a bioboltok polcain kiemelt helyet kap, de számos egészséges étel (müzlik például) régóta hirdetik magukat goji bogyó tartalmukkal.  Azt már jóval kevesebben tudják, hogy ez a nagyra értékelt bogyós termésű cserje nálunk is sikerrel nevelhető! A goji bogyó tulajdonképpen az ördögcérna nemesített változata, Kínából származik, ahol már évezredek óta gyógyhatású növényként tartják számon. A goji bogyót sűrű ágrendszere alkalmassá teszi sövényként való felhasználásra is, de kisebb méretű szoliternövényként is meghonosítható a kert fókuszponti részén. Apró, lila virágai májustól folyamatosan dekorálnak, a bogyók pedig augusztus és október között érnek be. A goji bokor nevelése és gondozása kimondottan egyszerű, bátortalan hobbikertészeknek is biztosra mondható vele a siker.  A közeg iránt igénytelen növény, szinte bármilyen, az átlagostól nem túlságosan elütő kerti talajban szépen fejlődik, napos helyen érzi magát a legjobban, öntözést pedig alig igényel, persze aszályos nyári hetekben ajánlott öntözni. A kártevőkkel szemben ellenálló, betegségek jellemzően nem támadják, gondozási feladati közül egyedül a metszés említésre méltó, az egyszerűen elvégezhető ifjító, ritkító metszésről nem szabad megfeledkezni.

A mirtuszdió már az egzotikus gyümölcsök mélyvizében lubickol, a hazai kertekben igazán ritkaságszámba megy, termését is alig látni a boltok polcain, növényként pedig még kevesebbszer lehet vele összefutni, ugyanakkor beszerezhető hazánkban is. Mindennek ellenére ez az izgalmas növény kifejezetten problémamentesen nevelhető a hazai kertekben, aki pedig biztos forrásból származó, egészséges csemetéket tud beszerezni, gazdag terméssel számolhat. A mirtuszdió megjelenését tekintve nagyjából két méter magasra cseperedő örökzöld bokor, mely díszítőértékét egész évben megtartja. Látványos virágai egész nyáron díszítenek, és ami igazán különleges, hogy a virágok nem csak szépek, de ehetőek is! A mirtuszdió télállósága gyenge, az elmúlt évekhez hasonló enyhébb teleket akár a szabadban is átvészelheti, de sokkal jobb ötlet cserépben, dézsában nevelni, így teleltetésével a növény túlélése teljes mértékben biztosítható. A mirtuszdió nevelése vitán felül egyszerű, igazán kevés gondoskodást igényel. Kedveli a napos területeket, és megköveteli a rendszeres öntözést! Kártevők és növénybetegségek jellemzően nem támadják, növényvédelemre, még prevenciós permetezésre sincs szükség. Metszése kimerül az elhalt, elszáradt hajtások eltávolításában. A mirtuszdió termése édes-savanykás ízvilágú, kissé az ananászhoz hasonló, C-vitaminban gazdag, alkalmas ivólevek, édességek, fagylaltok készítéséhez, de természetesen nyersen is fogyasztható.

A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A hagyományos magyar gyümölcsök között kiemelkedő szerep jut a kajszinak, vagy városiasabb nevén a sárgabaracknak. Rögtön ki is kell javítani az egyik állítást, ugyanis a kajszi eredendően nem is hazai gyümölcs, ugyanis távol-keleti eredetű, ugyanakkor már közel 500 éve van termesztésben nálunk, ezért nem csoda, ha mindenki igazi magyar gyümölcsnek tekinti. A kajszival könnyű dolga van a kertészkedőnek, az átlagosnál kevesebb növényvédelmi és ápolási feladatot ad, környezeti igényei nem kiemelkedőek, a fa mérete pedig lehetővé teszi, hogy kisebb kertekben is neveljük, sőt, még a kert nélkülieknek sem kell lemondaniuk a finom sárga gyümölcsről, erről is lesz szó lejjebb, úgyhogy érdemes most tovább olvasni, és alaposabban megismerkedni a kajszival!

A kajszibarack 85%-a víz, energiatartalma pedig alacsony (szemenként 15-20 kalória), ezáltal diétázóknak, fitness életmódot folytatóknak is remek választás. C-vitamin tartalma magas, ráadásul két-három darab pedig a napi A-vitamin szükségletet is fedezi. Nem csak a húsa, hanem a magja is értékes, ugyanis rendszeres fogyasztása gyulladáscsökkentő hatású, valamit B17-vitamin tartalma miatt jótékony hatása van a vérnyomásra is. Telítetlen zsírsav tartalma csökkentheti a szív- és érrendszer betegségek esélyeit, például kordában tartja a koleszterin szintet. Érdemes rendszeresen, ám mértékkel fogyasztani, enyhe hashajtó hatása miatt okozhat kellemetlen perceket. 

A kajszibarackfa elviekben 4-8 méterre nő meg, kertekben azonban jellemzőbb a kompaktabb méret, így helytakarékos, kisebb birtokokra is alkalmas gyümölcstermő. A kajszi fokozottan fagyérzékeny, sose kerüljön huzatos, fagyzugos területre, ahol pedig az országon belül jellemzőek a hideg, jeges telek, ott a siker esélye is csökken. A sárgabarackot nem csupán a téli lehűlések veszélyeztetik, hanem rosszul tűri a tavaszi hirtelen fagybetöréseket is, ahol ilyesmi elő szokott fordulni, ott a későn virágzó fajták közül érdemes telepíteni. 

A kajszi melegkedvelő, fényigényes fa, így ne kerüljön árnyékba, a kert benapozott, könnyen felmelegedő, napsütötte részeire telepítsük. A vizet tekintve már rugalmasabb a sárgabarack, szárazságtűrése kiváló, de ez csak annyit tesz, hogy elviseli a száraz időszakokat, a bő és ízletes terméshez az öntözés ettől függetlenül szükséges. Ugyanakkor megnyugtató, hogy egy rövidebb ideig tartó szárazságot, vagy egy kis figyelemvesztést elvisel a növény. Talajigénye sem szigorú, az átlagos, kissé meszes, laza szerkezetű, levegős közeget kedveli a legjobban, és nevelése során időnként tápanyag utánpótlásra is szüksége lesz. A túlságosan kötött, nyirkos, agyagos talajtípusokat komposzt, humuszos föld, esetleg kevés homok adagolásával, vagy részleges talajcserével lehet feljavítani.

A kajszibarack ültetési szezonja a gyümölcsöknél megszokott ősz vagy tavasz, természetesen a szabadgyökerűeket a megszabott időintervallumban, október 20 és november vége között lehet ültetni, a konténeresek kora tavasz és késő ősz között bármikor ültethetők, de nyáron azért inkább mellőzzük az ültetést. A szabadgyökerűeknél ültetés előtt előtt érdemes a gyökerek végét metsző ollóval visszametszeni így segítve a gyökérben az osztódó szövetek szaporodását. A konténeres csemetéknél erre a műveletre nincs szükség. Az ültetőgödör kiásása során kitermelt földet mindig ajánlott feljavítani tápanyagokban gazdag földkeverékkel, például úgy, hogy a kiásott föld felét félretesszük, és friss, zsákos termőfölddel pótoljuk, ugyanakkor amennyiben a kerti talaj jó szerkezetű és tápanyagokban gazdag, elegendő lehet az érett szerves trágya használata. Sokan alkalmazzák a gombák elleni védekezést, ez főleg akkor indokolt, ha ismert és visszatérő gombásodási problémák vannak a területen. Ebben az esetben ajánlott gombaölő szert használni, melyet a visszatermelni szándékozott talajba lehet keverni. A sárgabarack ültetésénél a csemete precíz elhelyezése és beállítása nagyon fontos ezért a következőkre kell figyelni:

• A fa egyenesen, a függőlegeshez a lehető legközelebb álljon.

• Az ültetési magasság meghatározó pontja a szemzési, oltási hely, amelynek minden esetben a földfelszín felett kell elhelyezkednie. Ez könnyen felismerhető a jellegzetes heges felületről.

• Az ültetés végeztével ne maradjon el a beiszapoló öntözés! A fiatal frissen ültetett kajszibarack csemetének sok vízre van szüksége, így ez a lépés nem elhagyható.

A sárgabarack tavaszi lemosó permetezése a preventív védekezés kulcsmomentuma. Kora tavasszal a fák felületén még nem károsító kártevők és kórokozók elpusztítása a fő célja. Segítségével megelőzhetünk súlyos károkat okozó betegségeket és kártevők által okozott veszteségeket.

A kontakt hatású szereket a legcélszerűbb használni. Ezek a vegyszerek olyan réz és kén hatóanyagú gomba és baktériumölők, valamint rovarölők, melyek hatása közvetlen módon a kártevőre vagy a kórokozóra kijuttatva érvényesül. A kórokozók inaktívak, a rovarok pedig még nem táplálkoznak, így a felszívódó szerek nem tudják kifejteni hatásukat, így nem is érdemes őket alkalmazni.

A sárgabarack más gyümölcsökhöz hasonlóan többféle betegséggel és kártevővel terhelt, így a védekezés és baj esetén az azonnali növényvédelmi intézkedés mindig indokolt. Az egyik legfontosabb prevenció az őszi lemosó permetezés, melynek célja a kajszibarack csemetén, fán kialakuló betegségek megelőzése.  A kórokozók és a kártevők a fa védettebb részein próbálnak meg áttelelni, így ezzel a permetezéssel, ha nem is sikerül száz százalékosan megszüntetni a problémát, annyira le lehet gyengíteni őket, hogy aztán egy átlagosan hideg tél is képes lesz elpusztítani a kártevőket. Az őszi lemosó permetezésnek csak enyhe telek esetén van igazán jelentős hatása, mivel a téli mínuszok (-10° -20°) szintén végeznek a petékkel és kórokozókkal, azt viszont nem tudhatjuk előre, hogy milyen téli viszonyoknak nézünk elébe.

A permetezés sajnos még nem elegendő elővigyázatosság, ugyanis a lehullott levelek kupacaiban, az avarban a kártevők és a kórokozók egyaránt át tudnak telelni így az avar eltüzelésével vagy komposztként való felhasználásával mindenképpen érdemes időt töltetni (a tűzben elégnek, megsemmisülnek, a komposztban pedig az ott végbemenő folyamatok révén elpusztulnak a kórokozók és kártevők). Tegyük hozzá, hogy jövő év január elsejétől kezdve az avarégetés az egész országban tilos lesz, így marad a komposztálás, esetleg az összegyűjtött zöldhulladék elszállíttatása.

A kajszi betegségeiről és kártevőiről részletesen és illusztrálva EBBEN A CIKKEMBEN olvashatnak bővebben.

A tápanyag utánpótlás mindenképpen ajánlott a kiskerti termesztés során, de figyelni kell a megfelelő arányokra. Általánosságban elmondható, hogy a 2 -3 évenkénti szerves trágyával történő tápanyag utánpótlás elegendő tápanyagot biztosít a növények számára, ezt igazán könnyű elvégezni, a tápanyagot egyszerűen a tő környékére kell halmozni, kihelyezni. 

A kajszi metszését az alábbi rövidített útmutatóval lehet összefoglalni, a részletesebb metszési tudnivalókat EBBEN AZ ÍRÁSOMBAN foglaltam össze.

A sárgabarack az almához hasonlóan fajtagazdag gyümölcstermő, így a barackra vágyó hobbikertészek gazdag választékból szemezgethetnek. Az egyes változatok eltéréseket mutatnak a termés ízvilágát, méretét illetően, változóak lehetnek a virágzási, érési idők, illetve a fa mérete is különböző lehet fajtától függően, ezért kajszi csemete vásárlásakor fontos, hogy ne az árat nézzük elsősorban, hanem keressük meg a csemete címkéjén a fajta pontos nevét, majd erre rákeresve ismerjük meg leendő növényünket. Fordítva is működhet, ha például előre tájékozódunk a különféle változatokról, azok jellemzőiről, majd a nekünk, kertünknek legideálisabb típust vásároljuk meg.

A teljesség igénye nélkül a következők az ismertebb és kedveltebb kajszik. A Gönczi barack neve ismerősen csenghet, ez egy közepesen erős növekedésű, sűrű koronát nevelő magyar fajta. Termése közepes méretű, kicsit kúpos formájú. Öntermékeny fajta, rendszeresen és gazdagon terem. A harmonikus ízű, magvaváló Hargrand kajszibarack egyedi megjelenése egyenletesen narancssárga színű, ritkásan apró piros pontokkal válik teljessé. A himlő vírussal szemben ellenálló fajta, kicsi maggal, friss fogyasztásra ajánlott. A meglepő elnevezésű Ananász kajszibarack fajta narancssárga, puha, leveses, kellemes, enyhe ananász aromával kiegészülve. Aki befőttet szeretne eltenni, a Rózsakajszit válassza, melynek termése világos narancssárga, lágy rostokkal, bőlevű, közepesen kemény állagú, kellemes zamatú. Szintén remek befőtt lesz a Ligeti óriásból, melynek húsa sötét narancssárga, bőlevű és kemény. A gömbölyded, enyhén nyomott, lapított Korai piros különleges világos narancssárga színű, napos oldalán kárminpirossal márványozottan. Magbele édes, héja gyengén molyhos, vagyis apró szőrök találhatók rajta. A Pannónia kajszibarack felnőtt korában is kis méretű fának számít, koronája szétterülő, sűrű ágrendszere metszést igényel. Termései közepes méretűek és élénkvörös színűek. Rendszeres és bőségesen érő fajta. A Budapest fajta magvaváló, jól szállítható, ipari célokra is megfelelő fajta, de kiskertekben is megállja a helyét. Termése világos narancssárga, napos oldalán narancs-vöröses bemosódásokkal, élénkpirossal pontozott. A kajszi további fajtáiról ITT TALÁL egy alapos összeállítást.

A bevezetőben említettem a kert nélküli kajszinevelés lehetőségét, nos nem valamilyen trükkről van szó, egyszerűen léteznek olyan kifejezetten erkélyre való törpe kajszibarackfák, melyeket társaházak, panelek erkélyein is lehet nevelni, de persze kertes házak teraszai is díszíthetők velük. Ezen fák gondozása nem bonyolult dolog, az is nyugodtan belevághat, aki eddig csupán szobanövényeket gondozott, a konténeres tartás és az elszeparált helyen történő nevelés ugyanis kizárja a legtöbb kertben előforduló problémát, betegségeket, kártevőket, ráadásul a méret miatt a metszési feladatok is könnyedén, gyorsan elvégezhetőek. Ezek a törpe, determinált növekedésű gyümölcsfa oltványok lehetővé teszik, hogy teljes értékű, fogyasztható gyümölcsöt szüreteljünk a balkonon, ráadásul dekorációként is elsőrangúak, főleg a tavaszi virágzás idején. A törpe kajszibarack facsemetékből kompakt, legfeljebb két méteres mini gyümölcsfák válnak, melyek bármilyen említett területen elférnek. 

Miért válasszam a sárgabarackot?

A kajszi az egyik legklasszikusabb gyümölcs, az esszenciális, legfinomabb lekvár alapanyaga, de süteményekben is ezerféleképpen felhasználható, a lédúsabb típusokból pedig isteni üdítő, ivólé készíthető. Fogyasztása minden korosztálynak ajánlott, jótéteményei nagyszámúak, édes íze és puha állaga miatt a gyerekek is szinte kivétel nélkül kedvelik, ami nem utolsó szempont, ha fel akarjuk venni a versenyt a bolti édességekkel, nassolnivalókkal.

Növényként a kajszi kedves megjelenésű, méreténél fogva nem domináns fa, mely akár díszkerti látképbe is beilleszthető. Kisebb kertekben is elfér, törpe változatai pedig akár kertben, akár balkonon remekül mutatnak. Gondozása nem bonyolult, betegségei ugyan akadnak, de mivel évszázadok óta nevelésben van nálunk, növényvédelmi fogásai kialakultak, a felmerülő problémák kezelése javarészt biztosított.

Képek: pixabay.com és innen. 

 A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük!

Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

Az októberi gyümölcs sorozatban eddig a cseresznye, a meggy és a dió szerepeltek, így ideje egy kevésbé hagyományos, a hazai kertekben nem annyira elterjedt gyümölcsfélét is porondra állítani. Ez nem más, mint a kivi, ami már ugyan terjed idehaza, de pár tévhit lengi körbe, melyek sokakat eltántorítanak a nevelésétől. Így elsőként ezekkel a nem, vagy részben igaz hiedelmekkel számoljunk le, utána pedig vegyük át gyorsan a kivitermesztés, nevelés lépéseit!

A kivi egy déligyümölcs. Ez a kijelentés azért nem hasznos a kivi szempontjából, mert azt az érzetet kelti, hogy a narancshoz, citromhoz hasonlóan korlátozottan nevelhető, nem télálló, a honi klímával nem kompatibilis gyümölcs. Holott a kivi kelet-ázsiai eredetű, és a miénkhez egészen hasonló éghajlati viszonyok közt él, így a télállósága is kifejezetten jó, és magyar évszakok is teljesen megfelelnek neki. 

A kivi nálunk nem hoz gyümölcsöt. Pedig hoz, méghozzá sokat és ízleteset, a gyenge vagy elmaradt termés hátterében jellemzően az áll, hogy a kertbarátok nem tudják, hogy kétlaki növényről van szó, vagyis a termő és porzó virágok külön töveken fejlődnek. A kertészetek, üzletek, piaci árusok gyakran kínálnak öntermékeny kivi fajtákat. Ilyen létezik ugyan, de a nem hozzáértők nem tudhatják, hogy tényleg ilyet kapnak, vagy mondjuk csak egy porzós tövet visznek haza. Ha utóbbi a helyzet, akkor bizony nem lesz gyümölcs. Az öntermékeny kivi nevel gyümölcsöt, de hozama gyengébb. Az ilyen fajtát inkább csak azoknak ajánlom, akik helyhiány miatt csupán egyetlen tővel szeretnék kipróbálni a kivinevelést.

A kivit úgy kell metszeni, mint a szőlőt. Ez is végzetes hiba, ez az elmélet a kivi hazai elterjedésekor terjedt el, és bár tudjuk, hogy ez rossz gyakorlat, a mai napig olvasni leírásokban, cikkekben, hogy a metszés módja a szőlőéhez hasonló. 

A bolti kivi finomabb. Éppen fordítva! Aki az igazi kivi ízt szeretné megtapasztalni, feltétlen saját termesztésű gyümölcsöt fogyasszon. Ez ugyanis édesebb, lédúsabb, puhább, mint a bolti darabok. Mivel a kivi utóérő gyümölcs, fontos, hogy a szüret után a megfelelő időben kerüljön terítékre. A bolti példányok utóérettsége gyakran nem megfelelő, ezért ezek sokszor fanyarak, kemények. A házi kivivel egy egészen új gyümölcsöt ismerhetünk meg!

A kivi nevelése körülményes. Ez sem igaz, inkább az ellenkezőjét lehet állítani, a kivi könnyen tartható gyümölcstermő. Az egzotikus, vagy annak tartott gyümölcsfélékről gyakran azt tartja a közvélekedés, hogy igényes, kényes növények, melyek sokkal több feladatot adnak, mint a jól bevált hazai fajok. Ez néha igaz, a kivi esetében azonban nem, ugyanis környezeti igényei átlagosak, kártevőinek és betegségeinek száma pedig elhanyagolható.

Az alapok tisztázása után vágjunk is bele a kivizés rejtelmeibe!

A kivifélék botanikailag az Actinidiaceae család Actinidia nemzetségéhez tartoznak. A nemzetség elterjedési területe a már említett Kelet-Ázsia, a legjelentősebb termesztett fajták többségükben az Actinidia deliciosa, kisebb részben az A. chinensis fajhoz tartoznak. Az egyéb Actinidia fajok (A. kolomikta, A. arguta, A. callosa, A. melanandra, azaz a minikivik) kereskedelmi, termesztési jelentősége csekély, de kiskerti körülmények között ezekkel is könnyű sikert elérni. Jelen bejegyzéseben ugyanakkor a népszerű és gyakran kapható fajtákra vonatkozó információk kerülnek ismertetésre, elsősorban az A. deliciosa ’Hayward’ fajtára, mivel messze ez a legsikeresebb, a legnagyobb gyümölcsű típus, piaci részesedése 90% fölötti. Meg kell jegyezni, hogy az egyéb fajokra és fajtákra esetenként teljesen eltérő termesztéstechnológiai ismeretek vonatkoznak.

A kivi tehát kétlaki növény, azaz külön egyeden fejlődnek a porzós és a nőivarú virágok. Elvileg bármely porzós Actinidia megfelelő bármely termőfajta beporzásához, amennyiben a nőivarúval azonos időben virágzik. Ebből kifolyólag a virágzási idő határozza meg, hogy melyik nőivarú fajtához melyik porzófajta szükséges. A legelterjedtebb és legérdemlegesebb ’Hayward’ fajta esetében a ’Tomuri’ porzófajta a legáltalánosabb.

Amennyiben valaki már rendelkezik néhány tő kivivel, de a termés elmaradt, akkor első lépésként a növények nemét szükséges meghatároznia. Virágzáskor könnyedén megállapítható a dolog, a termős virág közepében ugyanis jellegzetes formát képező bibeszálak vannak, kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatban. Körülötte vannak ugyan portokok, de ezek nem tartalmaznak megtermékenyítésre képes pollent. A porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes. A ’Hayward’, és a ’Tomuri’ páros esetében nyílás előtt is megállapítható már a növények neme: a nőivarún egy száron jellemzően egy virág van, a hímivarún három. A porzós a vessző tőközeli részén is hoz virágot, a termős inkább a negyedik - ötödik rügytől kezdődően. A lehullott virágok porzós növényre utalnak, az apró, később lehulló gyümölcskezdemények pedig beporzás hiányában nem termő, nőivarú növényre.

A termő...

...és a porzó

A legtöbb érdeklődő valószínűleg most fogja beszerezni az első töveket, ebben az esetben döntő fontosságú, hogy megfelelő porzópárok kerüljenek a kertbe. A kertészetben ideális esetben egymástól teljesen elkülönítve tárolják a különböző nemű növényeket, címkéken a ’Hayward’ (termő) és a ’Tomuri’ (porzó) neveket kell keresni, ha ezeket megtaláljuk, akkor egyfelől tudhatjuk, hogy az árudában gondosan jártak el, másfelől biztosak lehetünk benne, hogy a kellő párokat tudjuk kiválasztani. Egy porzós növény bőven elegendő akár 6-8 termő egyed beporzásához, ültetvényben jellemzően 7-8 termőre jut egy porzó, ennek megfelelően vásároljunk.

A beszerzést követően következhet az ültetés. Ehhez meg kell határozni az ideális körülményeket, melyek szerencsére nem összetettek. A közhiedelemmel ellentétben a kivi nem kimondottan napfényigényes, inkább árnyékkedvelő, pontosan szólva a félárnyék a legkedvezőbb számára. Nincs különleges talajigénye, de általánosságban a kémhatást tekintve inkább a semlegestől a savasba hajló talajt kedveli. A talaj minőségét tekintve előnyösebbek a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, de nem pangóvizes területek. 

A kivi a tápanyag-utánpótlást meghálálja, megfelelő megoldás lehet szerves trágya vagy érett komposzt kiszórása, ugyanakkor hobbikerti körülmények között nem feltétlenül szükséges trágyázni, a tápanyagok ellenőrizhetetlen túladagolása miatt. Az ültetés legjobb időpontja szokás szerint a tavasz, vagy az ősz második fele.

Az ültetési távolság minimuma 2-2.5 méter, a túl közel kerülő tövek akadályozzák egymás kielégítő fejlődést. Fontos leszögezni, hogy a kivi a későbbiekben mindenképpen támrendszert fog igényelni, érdemes ezt már az ültetéskor kiépíteni. Stabilan a földbe állított rudak közé kifeszített fémhuzalok tökéletesen megfelelnek, de lehet egyéb formájú támasztékot is építeni, sőt, akár kivilugast is létrehozhatunk, roppant látványos lesz a lefelé lógó gyümölcsök alatt sétálni, üldögélni! 

Az ültetési feladatokat külön nem részletezném, hiszen azokról az egyik ehavi alapozó bejegyzésben már értekeztem, ezt az írást  IDE KATTINTVA lehet elolvasni.

A kivi növényvédelmi feladatainak listája igencsak kurta, tulajdonképpen ez a növény nem igényel semmilyen növényvédelmi feladatot, így permetezéssel nem kell számolni. Fagyállósága megfelel a hazai teleknek, ellenben a tavaszi, késői fagyokra érzékeny lehet, ilyenkor ideiglenes kupacolással, takarással kell óvni. Méretéhez, lombtömegéhez képest gyökérzete kicsi, így mindenképpen rendszeres és bőséges öntözést fog kívánni. A beporzást rovarok végzik, így jól tesszük, ha kertbe, vagy a kivi közelébe méheket csalogató, bőven virágzó, pollenben gazdag dísznövényeket telepítünk. 

A metszéssel kapcsolatban a bevezetőben említett gyakori, és végzetes hiba, hogy sokan  - a szőlőhőhöz hasonlóan - a vesszők rövid csapra történő metszését alkalmazzák, ezzel azonban jó eséllyel az összes termőrügyet eltávolítják.  A kivi metszése valójában csupán ritkításból, hajtásválogatásból áll, alapvetően csupán a letermett vesszőket kell lecserélni az éves vesszőkkel. Tavaszi ültetés esetében a következő évben, őszi ültetésnél a következő tavasszal egy ígéretes, erőteljes rügy fölött kell visszametszeni a növényt, nagyjából 20-30 cm-es magasságban, és az ebből előbukkanó hajtást kell használni a leendő törzs kialakításához. Ehhez egy hosszú, 4-5 méteres, egyenes karóra lesz szükség, ami mentén növényeket egy törzsön, minél magasabbra kell növeszteni.

Az érés, szedés ideje az ősz dereka, jellemzően októberben lehet begyűjteni a szemeket, melyek a fentieknek megfelelően utóérlelést igényelnek. Hideg helyen tárolva akár hónapokig eláll, aki pedig egy kicsit siettetni akarja a folyamatot, zárt helyen, alma mellett tárolja, ugyanis az ezekből felszabaduló etilén hatására néhány nap alatt beérik a kivi. Jellemzően akkor fogyasztható, ha állaga az érett őszibarackhoz lesz hasonló.

Miért válasszam a kivit?

A kivi kerti nevelésével egy ismert gyümölcsöt lehet újragondolni, ugyanis a házi gyümölcs sokkal ízletesebb és vonzóbb lesz. A kivi természetesen egészséges, számos jótéteménnyel bíró finomság, melyet a gyermekek is kedvelni fognak, főleg a boltinál jóval édesebb házi verziót. A kivi a konyhában is felhasználható, az almához vagy a barackhoz hasonló módon illeszthető sütemény receptekbe, készülhet belőle gyümölcspép, ivólé, de akár befőtt is. Mellette szól, hogy a kései szedés és a hosszú eltarthatóság miatt a vitaminhiányos téli időszakban aranyat ér nasiként és vitaminforrásként is!

A kivi növényként nagy zöldtömegű, látványos kerti lakó, melyet a támasztékozás és a termő-porzó párosításban telepítés miatt inkább a nagyobb kertekbe javaslok. Dekorációs értéke nem kiemelkedő, ugyanakkor például ha látványos támrendszerre vagy lugasra, pergolára futtatjuk, máris kifejezetten esztétikus lesz.

Kezdőknek is bátran ajánlható, permetezni nem szükséges, igényei szerények, metszési feladatai pedig könnyen elsajátíthatók, elvégezhetők.

A bejegyzés írásához felhasználtam Miklós Ákos Márton és Varga János Termesszünk kivit Magyarországon is! című tanulmányát, melyet ajánlok olvasásra minden érdeklődőnek!  A termő és porzó virágokat ábrázoló képek szintén a jelzett tanulmányból kerültek átemelésre.

Képek: pixabay.com