Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kerti munkák többsége fárasztó, hajolgatással, cipekedéssel, szöszmötöléssel járnak, ám a fűnyírás nem reprezentatív felmérésem alapján a legkevésbé kedvelt kötelező elfoglaltságok közé tartozik. A gépet elő kell venni, a hosszabbítót kibogozni, átnézni a pázsitot pengecsorbító kövek és szétszórt játékok után, majd következik az unalmas tologatás, figyelve a kanyargó vezetékre, a végén pedig jutalomként jön a levágott fű összegereblyézése (már ha nincs gyűjtője a gépnek). A szomszédok perlekednek miatta, a kisgyerekek félnek a hangos szerkezettől, a kutya utálja, mégis muszáj megtenni időről-időre. Hogy kicsit más kontextusba helyezzem ezt a sokaknak utálatos teendőt, bemutatok pár igencsak érdekes, szokatlan fűnyíró gépet, hátha egy-két extra darabot látva megjön a kedv a nyíráshoz, vagy éppen kiderül, hogy az otthoni gépünk milyen komfortos és jól használható! 

1870-ből származik ez a hirdetés, mely egy kétfunkciós fűnyírót kínál. Az egyik funkció a kézzel tolás, a másik a lóval vontatás. Nyilván utóbbi kényelmesebb, ám hogy a lópata nyomokat hogy tüntette el a kertész, az külön kérdés..

Ez a fenti darab olcsóbb és könnyebb változata, a kézi fűnyíró-toliga, ilyet manapság is lehet kapni, saját tapasztalatom, hogy igen gyenge hatásfokkal működik, igaz nekem csak egy veterán darabhoz volt szerencsém.

Variáció ugyanarra a témára, de mennyivel szórakoztatóbbnak tűnik! Megszállott kerékpárosoknak kötelező, és ha beszerzünk egy ilyet, a gyerekre sem kell többször rászólni, hogy ne biciklizz a füvön!

A fűnyírásban a gép tologatása a legfárasztóbb, ezt küszöböli ki a légpárnás gép. Mint az megfigyelhető, a lebegő szerkezet kezelése kutya könnyű, működés közben azonban valószínűleg eléggé hangos.

A benzines fűnyíró az otromba hangja mellett, még füstöl is, az elektromos darabok pedig nem túl energiatakarékosak. Ha azonban a napelemes változatot választjuk, megnyugodhatunk, hogy az utálatos munka nem lesz hangos, és még a rezsiszámlánkat nem növeli túlzottan.

Nem minden kert vízszintes, sokszor erősen lejt a birtok, és ha a domboldalon gyep is van, kész rémálom a vágása. Ezért alkotta meg Werner Müller német mérnök és kertbarát a rézsűn használható fáradságmentes fűnyírót, mely nemes egyszerűséggel bedől a lejtőnek, akár italunkat is a kormány mögé rakhatjuk, nem borul ki.

Ez itt pedig a robotfűnyíró, az egészen lusta, vagy totális időhiányban szenvedő kerttulajdonosoknak. Az automata szerkezet a kellő időben portyára indul, és önállóan, zokszó nélkül elvégzi azt, amit nekünk soha nem akaródzik. Sajnos a nyesedék gereblyézését nem ússzuk meg így sem.

Ez már a jövő, a Honda robotfűnyírója, melyet stílszerűen egy robotember mutat be, kérdés, hogy a nagy robot gereblyézik-e a kicsi után, mert úgy lenne az igazi.

A fűnyíráson mindenki szeretne gyorsan túllenni, egy ilyennel pedig aztán tényleg gyors a művelet. A bökkenő, hogy ez a versenygéppé alakított fűnyíró már nem nyír füvet, cserébe veszettül tud száguldani. Ennek ellenére úgy sejtem férfitársaim többsége mégis ezt választaná.

Végül pedig a legolcsóbb és legegyszerűbb, ám egyben a leglassabb szerkezet, a nyúlmotoros fűnyíróketrec. Működése egyszerű, a kívánt helyre toljuk, a többi a nyúl dolga. Ha végzett, gurulhat is odébb. Talán némi hátrányt jelenthet a nyúl elszórt bogyókészlete, de így egyben a trágyázás is megoldott.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A leander a dísznövények királynője, de ha kevésbé fennkölten akarok fogalmazni, akkor csak egyszerűen a legkedveltebb virágos dísznövények egyike, szerte a világon szerepel a vonatkozó toplistákon. Nem csoda, hiszen a leander külleme megtestesíti mindazt, ami általában tetszik egy dísznövényben, buja, termetes, mégsem nyomasztóan terebélyes, ágai karcsúak, lombozata harmonikus, virágzata pedig andalítóan szép, így érthető, ha minden második turista pár ültetni való leander ággal a hűtőtáskájában tér haza a görög társas utazásokról. A leander azonban - ez a görög kitérőből már ki is derülhetett - nem honos hazánkban, ez azonban nem akadály, és bár a telet szabadtéren nem bírná, szakszerűen teleltetve, dézsában nevelve problémamentesen tartható a magyar klímán is.

A teleltetés mikéntje most nagyon nem aktuális, egyelőre ne is gondoljunk a hűvös őszre, és az utálatos télre, induljunk ki onnan, hogy a teleltetésből már ébredező növényt mostanság lehet felkészíteni a késő tavaszai és nyári melegebb hetekre, lássuk pontosan hogyan, milyen lépésekben!

 A leander akkor vihető a szabadba, ha a hőmérséklet már tartósan nem csökken 15 Celsius fok alá, ez az időszak jellemzően a tavasz második felében érkezik el, akár már április derekától, de május elejétől biztosan. A téli pihenőjéről elővett leandert ne penderítsük ki átmenet nélkül a balkon, terasz, vagy a kert közepére, szoktassuk kicsit a megváltozott körülményekhez. Az első napokban félárnyékos, védett helyre állítsuk, és csak egy szűk hét elteltével helyezzük napos, meleg területre, az erős napsugarak ekkor még égési sérüléseket okozhatnak növénynek. 

Ennyivel azonban nem ússzuk meg a dolgot, lehetséges, hogy átültetésre is szükség lesz. A leandert általában kétévente ajánlott átültetni új edénybe, egyrészt mert a növekedése miatt nagyobb helyet, térfogatot kíván a növény, másrészt ilyenkor új, friss, tápanyagban gazdag földet kaphat, ami szintén fontos a számára. Az idősebb, túl nagyra nőtt leanderek teljes átültetése gyakran már fizikailag nem lehetséges, ilyenkor egy felszíni talajcserével oldható meg a közeg frissítése. A leander kifejezetten tápanyagigényes dísznövény, ezért a fentiek mellett erősen ajánlott tavasztól a tápanyagpótlás is, ehhez granulált formájú, vagy folyékony tápszereket ajánlok.

A tavaszi feladatok egyik leglényegesebb eleme a metszés, ami kihagyhatatlan, amennyiben dúsan virágzó, erőteljesen fejlődő növényt szeretnénk nevelni, a leander ugyanis a hajtások végein hozza leveleit, ha hagyjuk túl nyurgára nőni az ágakat, akkor a növény veszt az esztétikájából, illetve mérete is nehezen kezelhető lesz. A visszavágás során a hajtások felső 30-40 centiméteres szakaszát távolítsuk el, valamint a leveleket is csípjük le, a hajtásokon maradó levélnyelek maguktól leszáradnak majd. A metszési feladatokhoz mindig tiszta, alaposan megélezett metszőollót használjunk! A leander 5-6 évente radikális ifjító metszést igényel, ekkor a szárakat a talajtól mérve kétarasznyi magasságban vágjuk el, hogy a növény teljesen új hajtásokat nevelhessen. Utóbbi esetben a leander hosszabb ideig szépségét veszti, ezért ha több példányt nevelünk, ezt a radikális ifjítást szakaszosan, évente más-más példányokon végezzük el, így nem "fogy el" a látvány egyszerre.

Haladó leandergazdák a növényt tavasszal a kertbe ki is ültethetik, aminek két nagy előnye van. Egyfelől a leander dézsája (földje) - legyen bármilyen nagy - hamar átmelegszik, így a gyökerek is kiszáradhatnak, aminek a levelek jellegzetes sárgulása lesz az eredménye. A kiültetéssel ez teljesen megelőzhető. A másik, kissé triviálisabb előny, hogy a kiültetett növény nem borul fel, míg a dézsában nevelt példányok esetében erre egy erősebb szél esetén van esély. A kiültetés után ősszel persze felszedés is szükséges, ez az, ami visszatarthat sokakat a kiültetéstől. Kis odafigyeléssel, az öntözések helyes beállításával, és a növény stabil elhelyezésével a fenti rizikófaktorok kiküszöbölhetőek.

A szakszerű leandergondozásról egy rövid, de tartalmas videóm is akad, nézzék meg!

A leanderrel kapcsolatban fontos teendő még a szakszerű öntözés, melyet a teleltetés végeztével intenzíven kell alkalmazni. A leander a kifejezetten vízigényes növények közé tartozik, ezért a nedvesítésről ne feledkezzünk meg sosem. Tavasztól őszig a leandereket lehetőleg naponta kétszer öntözzük, a növény jobban kedveli a többszöri kis mennyiségű vizet, mint a ritkábban adagolt bő folyadékot. 

Végezetül meg kell jegyezni, hogy a leander kifejezetten napimádó növény, ne féljünk hát attól, hogy megég, vagy károsodik, nyugodtan állítsuk a balkon, kert legmelegebb, leginkább napsütötte területére!

Képek: innen, innen, és innen.

Régebb óta érlelődik bennem egy rövid eszmefuttatás közreadása, mely a városi fákkal kapcsolatos, ugyanis van egy sokak számára nem látható, mégis jelenlévő kettősség a városi fák megítélésével kapcsolatban. Az elmúlt időkben a városi, pontosabban budapesti fák többször az érdeklődés középpontjába kerültek, elsősorban persze a Városliget tervezett beépítése kapcsán, de a Stefánia út fái is kaptak némi médiavisszhangot. Az ilyen és hasonló esetekben úgy tűnhet, hogy a városi lakosok rajonganak a fákért, és ha azok veszélybe kerülnek – akár ha a lakóhelyüktől távoli példányokról van szó – akkor egy emberként állnak ki a növények védelmében, nem csak elvben, hanem sokszor tettlegesen is. Az ilyen akciók, események után az a kép alakulhat ki bennünk, hogy a városi fákat töretlen tisztelet és szeretet övezi, hogy mindenki azt szeretné, ha minél több lenne belőlük. Ezzel szemben az a csúf igazság, hogy a fákat a legtöbben addig szeretik és védik, míg azok nem okoznak nekik egy csöppnyi bosszúságot, onnantól fogva bizony minél hamarabb eltüntetnék őket.

Mindezt nem csak feltételezésekre alapozom, számtalanszor volt alkalmam betekinteni olyan iratokba, kérvényekbe, melyekben budapesti lakosok fakivágási engedélyt kértek az illetékes hivataltól (pontosabban a jegyzőtől), gyakran egészen elképesztő indokokkal. De lássuk először röviden, milyen kérelemről van szó: 

A fentiekkel szemben azonban a kérvények indokai sokkal triviálisabbak, néha egészen elképesztőek. Sokan azért szabadulnának a házuk előtti fától, mert az „szemetel” vagyis levelet, termést hullat. Több fafaj vonzza a rovarokat vagy például a galambokat, ez sem tetszik sokaknak. Még arcpirítóbb, amikor csupán annyi az indok, hogy nem tudnak a helyiek az autóikkal parkolni, ezért szükség lenne a fa helyére. Olyan is előfordult, hogy valaki az árnyékoltságra, az ablakának takartságára hivatkozott a kivágási engedélyben. Az ilyen kérelmeket a hatóságok (nagyon helyesen) a legtöbb esetben elutasítják, ám ez nem mindig jelenti azt, hogy a fa a helyén is marad, személyesen ismertem egy (nyilván nem egyedi) esetet, ahol a háztulajdonos egyszerűen fogott egy motoros fűrészt, és az utcai fát több részletben végül egy másfél méter magas törzsdarabbá csonkolta. A szabálysértésért kapott ugyan némi pénzbírságot, de ettől a fa nem nőtt vissza, ő pedig úgy gondolta, hogy ennyiért teljesen megérte a fa eltüntetése.

A két évvel ezelőtti siklósi platáncsonkolás képe. Az érdekes itt az volt, hogy nem a hatóságok intézkedtek, hanem az utcabeliek egy részének kitartó kérésére csonkolták a fákat. Az esetről bővebben ITT írtam.

Sajnos a jelenség nem korlátozódik az utcafrontokra, gyakran a társasházak belső udvarain is előkerülnek a balták, fűrészek, itt ráadásul engedély sem kell a fa kivágásához. Az alábbi képeken látható fát a múlt héten csonkolták, mert árnyékot vetett egy ablakra, de a művelet láthatóan nem volt szakszerű, látszik, hogy egyes ágakat levágtak, míg másokat csúnyán letördeltek, mondani sem kell, hogy ez mennyire nem tesz jót a fának. Sebkezelő anyagot természetesen nem használtak, utat engedve ezzel a fertőzéseknek. Érdekesség, hogy ugyanezen a területen tavaly egy méretes meggyfát vágtak ki a lakók, mely nyilvánvalóan egészséges volt, ugyanis roskadozott a terméstől. Ez a meggyfa is annyit vétett, hogy árnyékot vetett pár ablakra. Most már nem árnyékol, viszont a terület üres lett, az egymással szemközt lakók pont belátnak egymás ablakán, tehát olyan sokkal nem lett jobb a helyzet. (A fényképeket és a történetet egy olvasóm küldte, köszönet értük!) 

Kattintsanak a képekre a galériáért! 

Nem ragoznám tovább, a mondanivalóm jelen esetben csupán annyi, hogy ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy a városi fák szeretete és védelme általános dolog. Jellemzően akkor indul el a közfelháborodás, ha valamely emblematikus helyszínen terveznek fakivágást, vagy mikor némi politika is keveredik az ügybe, de amikor a saját, közvetlen életterünkről van szó, bizony a legtöbbünk felesleges, zavaró tereptárgynak tekinti a fákat, legalábbis nem toleráljuk a növényzettől a legkisebb kihágást sem, például egy adag levél lehullását. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a városi fák szerepe a zsúfolt, urbánus környezetben nagyon fontos, ezért ne csak elméletben, vagy ideológiai színtéren szólaljuk fel védelmükben, hanem a közvetlen közelünkben élő fákat is tekintsük fontos partnernek, tűrjük el a „rendetlenkedésüket”, és ne akarjuk az első bosszúság után eltüntetni őket!

 Kép: innen.

A hanami japán egyik legszínesebb ünnepe, a tavasz, a mezőgazdasági munkák kezdetének vigassága, vagy ahogyan mi ismerjük, a cseresznyevirágzás ünnepe, melynek ideje az időjárás függvényében (a virágzás kezdetéhez igazítva) változhat, de jellemzően áprilisban érkezik el. A hanami azonban nem csupán a színes virágok köré szervezett mulatságsorozat, hanem a Valentin naphoz hasonlóan a szerelmesek napja(i) is, ilyenkor Japánban országszerte piknikek szerveződnek, akár éjjel is, és némi alkohol is előkerül rendszerint, szóval a cseresznyevirágzás a távol-keleti szigetországban a tavasz legnagyobb szabású bulisorozata.

A japán kultúrában kiemelten fontos szerepet tölt be a cseresznyefa és annak virágzási időszaka, a csodaszép, rózsaszínbe boruló fák többek közt a múlandóságot is jelképezik, hiszen az esemény mindössze egy-két hétig tart, de a sakurának nevezett virágok egyébként is a japán kultúrkincs alapvető részei, megszámlálhatatlan zenei, képzőművészeti és irodalmi alkotás ihletői, szereplői. Maga a virágzással egybekötött piknik nagyon fontos az ottaniaknak, ebben az időszakban emberek tömegei lepik el a parkokat, a földön, pokrócokon ülve ünnepelnek, beszélgetnek, gyönyörkednek párok, családok, baráti társaságok, akár vidéken, akár a nagyvárosokban. Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a helyi televíziók és rádiók folyamatosan tudósítanak a virágzásról, mivel az nem egyszerre következik be országszerte, így a médiumok élő kapcsolásban számolnak be arról, hogy épp hol történik meg a szirmok kibomlása. A hanami nem csak nappal történhet, sokan kedvelik az éjszakai viráglest is, ennek külön neve van: jozakuta (a cseresznyefák éjszakája).

Sakura ünnep nappal...

...és éjjel

Budapesten már hagyomány, hogy a cseresznyevirágzás köré a Füvészkertben szerveződnek színes programok, melyek nem csupán a virágzáshoz, hanem általánosságban a japán kultúrához is kapcsolódnak. Az érdeklődők a mostani hétvégén, valamint a jövő hét végén (április 9-10 és 16-17) látogathatnak ki a Füvészkertbe, ahol addigra már valószínűleg számtalan virágot csodálhatnak meg, és egyéb érdekességek is várják őket, lesz például japán íjászat, gasztronómiai workshop (például savanyúság készítés), origami és go oktatás, és még manga rajzolás is. Bár a mostani tavaszi kánikula csitulni fog hétvégére, mindenképp érdemes kilátogatni a Füvészkertbe, nem csupán a csodás virágok és az érdekes programok miatt, hanem azért is, mert most le lehet ülni egy pokrócra a fűre, a fák alá, amit máskor a Füvészkertben nem tehetünk meg!

Füvészkerti hanami

A Füvészkert cseresznyevirágzáshoz kapcsolódó programjairól részletesen ITT olvashatnak!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A balkonkertészkedés az elmúlt években egyre divatosabb, egyre többen ismerik fel, hogy városi körülmények között, kert híján az erkély az a terület, ami alkalmas növénynevelésre, növénytermesztésre. Persze pár cserépnyi virág, egy-két láda muskátli eddig is előfordult a legtöbb balkonon, úgyhogy alapvetően nem valami radikális újdonságról van szó, ugyanakkor sokan megpróbálnak túllépni a "kiteszek az erkélyre pár virágcserepet" szinten, és mondjuk haszonnövényeket is szeretnének gondozni. Persze a két dolog nem zárja ki egymást, a megszokott és közkedvelt virágok nyugodtan maradhatnak, és melléjük érkezhetnek a fűszerek, zöldségek. Az alábbiakban a kimondottan kezdő, gyakorlatlan balkonkertészeknek szeretnék egy rövid, velős, gyakorlati útmutatót adni a kezdéshez, hiszen most hétvégére például parádés jó időt jósolnak, így akár neki is lehetne veselkedni a feladatoknak!

1. lépés: az erkély felkészítése

Tudni kell, hogy bármely, még az egészen apró balkon is alkalmas a kertészkedésre, legfeljebb kevés dolog fér majd el. Az erkélyek telente rendszerint kültéri sufnivá változnak, szívesen kipakolunk ide minden felesleges dolgot, így tavasszal sok balkon zsúfolt és káoszos, rakjunk tehát rendet, ürítsük ki, amennyire csak lehet, és mérjük fel, hogy mi fog elférni. Ne vigyük túlzásba a dolgot első lelkesedésből, ne álmodjunk minden négyzetcentiméterre virágládákat, főleg ha egyébként is szeretünk kint időt tölteni, nehogy az legyen a vége, hogy ki sem férünk majd egy kávéval az erkélyünkre. 

2. lépés: tervezés

Üljünk le egy szelet papírral meg egy ceruzával, rajzoljuk le felülnézetből az erkélyt, és helyezzük el képzeletben a virágládákat, cserepeket, nem elfeledkezve a kisasztalról, székről, a bringa helyéről, és így tovább. Mérjük fel, hogy a terület milyen adottságokkal rendelkezik, mennyire huzatos, mennyire napsütötte, mennyire árnyékolt, ezek a paraméterek nagyon fontosak, hiszen ezeknek megfelelő növényeket kell majd vásárolnunk, hogy a lehető legmegfelelőbben fejlődjenek. 

Példák az optimális helykihasználásra!

3. lépés: növényválogatás

Azért hasznos jó előre kitalálni, hogy mit ültetnénk, mert ha egyből beszabadulunk a kertészetbe, akkor azokat a növényeket, palántákat fogjuk a kosárba tenni, amelyek hirtelen megtetszenek, vagy amik éppen akciósak, esetleg a legszebben néznek ki, holott ahogy előbb sorra vettük, akkor fog szépen cseperedni és teremni egy növény/zöldség, ha az igényei találkoznak az ültetési hely adottságaival. Ezért üljünk le a net elé, és kezdjünk el böngészni a zöldségek között, nézzük át, melyik milyen körülményeket szeret, mekkorára fog nőni, mennyi gondoskodást kíván, mennyire hajlamos a betegségekre, és ezek alapján válasszunk. Ha a kertészetbe egy alaposan összeállított listával érkezünk, sokkal jobban járunk később!

4. lépés: a beszerzés

Mikor az előkészületek megvannak, és a tervek is készen állnak, elindulhatunk egy szaküzletbe, vagy kertészetbe. A kiszemelt vetőmagok és palánták mellett persze egyéb dolgokra is szükségünk lesz, mégpedig a következőkre: általános termőföld, vagy virágföld, ültetésre alkalmas edény, ami lehet mélyebb virágláda, hagyományos cserépedény, vagy például korlátra akasztható balkonláda. Jó felszerelkezni egy kisebb zacskó marhatrágyával vagy komposzttal, a talaj lazításához pedig jól jöhet a tőzeg. Pár szerszám is elkél majd, természetesen a balkonon nem vesszük használ a nagy kerti eszközöknek, kisebb méretű kéziszerszámok kellenek, és egy öntözőkanna is jól jön. Az egész kezdőpakk (a növényeket nem számítva) pár ezresből abszolválható, így a kezdő befektetés nem megterhelő, ha pedig ráununk a dologra, nem dobtunk ki sok pénzt az ablakon.

Olcsó megoldás!

5. lépés: ültetés, gondozás

A következő fázis már maga az ültetés, vagyis a magok kiszórása, a palánták földbe helyezése. Ez alapvetően nem nagy tudomány, kezdőknek is egyértelmű, esetleg egy kis internetes segítséget érdemes igénybe venni, hiszen nem minden magnak kell ugyanolyan mélyre kerülnie, egyes palánták a lazább, míg mások a kötöttebb talajt kedvelik, van olyan termény, aminek mélyebb föld kell, illetve újfent vegyük számításba a növény majdani méretét, így a fejessaláta magját ne picurka cserébe vessük. A balkonos növénygondozás általában egyszerűbb, mint a kerti, hiszen a balkonládákban nemigen jelennek meg gyomok, és a jellemző kártevők, betegségek sem támadják az erkélyen lakó növényeket. A siker így, ha nem is garantált, de jó eséllyel elérkezik, csupán arra figyeljünk, hogy megfelelő mennyiségű fény, nedvesség, vagy éppen hő érje újdonsült kedvencünket!

Aki pedig még mindig tanulna, az alábbi témába vágó videómat lesse meg!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A húsvét hétfő a locsolkodás mellett általában az alkoholról (is) szól, rendszerint a lelkes locsolók minden lányos háznál kapnak egy pohárka áldomást, és a rokonság, baráti kör nagyságától függően délre, kora délutánra már borvirágosak az arcok, homályosak a tekintetek, az igazi bajok azonban másnap keletkeznek, mikor beüt a macskajaj. Szerencsére a másnaposságot sokféle szerrel és praktikával lehet enyhíteni, én most a blog profiljához illően a kellemetlen másnaposság lefolyását gyorsító, illetve a túlzott alkoholfogyasztás káros hatásait enyhítő gyógynövényekből sorolok fel párat.

A koccintás kötelező!

Az első az általános csodaszerként ismert ginzeng (Panax ginseng), mely növényként ugyan mifelénk nem él meg, de bármelyik bioboltban, hipermarketben beszerezhető kapszulás, ampullás kiszerelésben, vagy akár teaként. A ginzeng a sok egyéb jó tulajdonsága mellett erőteljes regenerálószer, lábadozó betegeknek és heveny másnapossággal küzdőknek egyaránt ajánlott, erősíti az immunrendszert, fokozza a sejtmegújulást, nem mellesleg pedig a férfierőre is jótékonyan hat, ami a macskajaj elmúltával máskor is jól jöhet. 

Csúf, de hasznos: a ginzenggyökér

A csipkebogyó (Rosa canina) szintén régóta ismert általános erősítő, roboráló gyógynövényként, ráadásul az íze is kellemes. Teája, főzete A-, B1-, B2-, P- és K-vitaminokat rejt, és persze kiemelkedően magas a C-vitamin tartalma, így a másnapos húsvéti vándornak mindenképp hasznára válik. A csipkebogyó tea akkor a legjobb, ha fogyasztás előtti napon beáztatjuk a bogyókat egy éjszakára. A jobb minőségű, adalékanyagmentes csipkebogyó szörpök és lekvárok hasonlóan kedvező hatással bírnak, így a teát is helyettesíthetik.

Csipkebogyó

A sárga tárnics (Gentiana lutea L.) gyökeréből készült tea egyszerre étvágyjavító és emésztést segítő hatású, emellett a májat is védi, ami egy italozással eltöltött nap után nem elhanyagolható jótétemény. A tárnicsgyökér tea-alapanyagként is kapható gyógynövény üzletekben, de tablettás, kapszulás kiszerelésben is hozzáférhető, érdemes a húsvét hétfőihez hasonló történések esetére mindig otthon tartani egy dobozzal. 

Sárga tárnics

A citromfű (Melissa officinalis) a népi gyógyászatban régóta ismeretes a másnaposság egyik alapvető gyógyítójaként, elsősorban nyugtató hatása miatt, de étvagyjavítóként, illetve álmatlanság ellen is beválik, utóbbi két tünet is általános velejárója a dorbézolás utáni időszaknak. A citromfüvet otthon is termeszthetjük, persze ehhez most már késő van, de gyógynövény üzletekben könnyen beszerezhetjük.

Citromfű

A vasfű (Verbena) kiváló ellenszere az emésztőszervi panaszoknak, hatékonyan védi és regenerálja a májat, és epebántalmak esetén is hatásos. A nyáron virágzó gyógynövényt frissen most nem tudjuk beszerezni, de herbáriákban mindenütt kapható. A vasfű továbbá bevethető a hurutos, köhögéses betegségek ellen is, a változékony tavaszi időben ez az oldala is jól jöhet. 

Vasfű

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.