Megyeri Szabolcs kertész blogja

Augusztusban már viszonylag keveseknek jár a fejében a veteményeskert, meg az is igaz, hogy kevés nyárvégi vetnivaló akad, magunk mögött hagytuk a klasszikus kiskerti szezont. Aki azonban még szívesen bíbelődne vetéssel, zöldségneveléssel, találhat alanyt, nem is akármilyet, hanem egy érdekes, ízletes, kissé mellőzött zöldséget, a kínai kelt.  Ez a növény a késő nyári időszakban vethető, egészen augusztus közepéig-végéig, tehát még most sincs késő, de az is elegendő, ha előnevelt palántákat használunk.

Mielőtt a tényleges teendőkre térnék, nem árt pár szót szánni a kínai kelre, úgy általánosságban, mert ez az ázsiai származású zöldségféle nem igazán ismert és elterjedt nálunk. A kínai kel a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartozik, utóbbi tény a megjelenéséből is kilogikázható. Kínában és Japánban körülbelül a mi időszámításunk kezdete óta termesztik, ehhez képest nagyon későn, a múlt század első felében érkezett Európába, népszerűsége pedig csak az utóbbi pár évtizedben ívelt felfelé a kontinensen. Magyarországon ma sem tartozik a divatos zöldségfélék körébe, de például az USA-ban, Németországban vagy Svájcban igen közkedvelt, ebben a tekintetben a mángoldhoz hasonlítható. 

Kínai kel-tető

Egyéves növény, erős karógyökere biztosan tartja, szára alig láthatóan rövid. Gyökérzetének oldalelágazása csekély, így a kiszáradásra fokozottan érzékeny, nedvességet felvenni ugyanis csak korlátozottan tud, ezért gyakori öntözést kíván. Hőigénye összetett, ugyanis míg a kifejlett növény az enyhébb fagyokat is zokszó nélkül tűri, a magoknak körülbelül 20 Celsius szükséges a fejlődéshez (ezért is lehet próbálkozni a nyárvégi vetéssel). Rövidnappalos, vagyis fényigénye nem túl nagy, ami szintén az őszies jelleget erősíti, bár meg kell említeni, hogy Ázsiában léteznek nyári fajtái a kínai kelnek. 

Fólia alatt

Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja, ami viszont jó hír. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői  a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.

Kínai kel saláta

Maga a zöldség C-vitaminban dús, aminosavakat tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát adja. Bár íze kevésbé karaketeres utóbbihoz viszonyítva, kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nassolnivaló. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendünknek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A kertben töltött estéknek különleges varázsuk van, akinek van szerencséje saját birtokán bámészkodni sötétedés után, az tudja, miről van szó. Csillagokra révedezni egy nyugágyban hátradőlve önmagában is roppant jó elfoglaltság, a napokban azonban még különlegesebb élményben lehet részünk. Az augusztus köztudottan a hullócsillagok hava, a legaktívabb tevékenység pedig a mostani hétvégén esedékes. A tegnapi nap sajnos nem kedvezett a csillagfürkészeknek, a szokatlan augusztusi lehűlés mellett felhők is akadályozták a látvány élvezetét, de semmi sincs veszve, hiszen a mai nap már alkalmasabbnak ígérkezik a meteorraj megfigyelésére.

A Perseidák maximuma augusztus 12.-én és 13.-án esedékes. A Perseidák egy meteorraj, melynek szülőobjektuma a 109P/Swift-Tuttle üstökös. A Perseidák vonulását rendszerint sűrű meteorzápor és fényes meteorok kísérik. A jelenséget a Perszeusz csillagképnél figyelhetjük meg, ez ugyanis a meteorraj radiánsa, vagyis látszólagos kiindulási pontja (nevét is innen kapta). A rajt alkotó számtalan apró porszemcse légkörbe érése és felhevülése okozza az egyedülálló látványt, melyet a legjobban magas és sötét helyről figyelhetünk meg. A késő esti órákban, 21 és 23 óra között, illetve pár órával a pirkadat előtt van a legnagyobb esély a zápor megpillantására. A tapasztalatok alapján a megfigyelés idején óránként 150-400 észlelés várható a körülményektől függően.

Aki a ritka és szemet kápráztató jelenségről nem akar lemaradni, készítsen ki dönthető támlájú kerti nyugágyakat, párnát, pokrócot és üdítőt (esetleg forró teát, ha az idő zord marad), vagy ha lehetséges, menjen minél magasabb helyre, garázs-, vagy háztetőre, városban akár az épületek tetejére (ám sajnos a városi fényszennyezés jellemzően megnehezíti a megfigyelők dolgát). Idén a holdciklus is viszonylag kedvező lesz, a holdtölte csak 18.-án esedékes, így bolygónk kísérője csupán mérsékelt fényárral nehezíti a meteorvadászok dolgát!

Az arra alkalmas kertekben egyszerűbb, de akár egészen profi csillagmegfigyelő állomás is építhető, melynek magassága a kilátókkal ugyan nem vetekedhet, de a fák és a környező épületek takarását semlegesíthetik. Természetesen ma már késői nekilátni az építésnek, de aki ötletet akar meríteni a jövőre vonatkozóan - hisz meteorzápor minden évben van -, tekintse meg az alábbi képeket, melyek egy német desig-építész cég modelljét ábrázolják. Egy ilyen emelt terasz az éji kilátás mellett sokminden másra is alkalmas lehet, az alsó fedett rész kinti dolgozószobának is alkalmas, esős időben pedig biztosítja a szabadban tartózkodás lehetőségét. Az építmény összevonható egy gyerekeknek elfoglaltságot adó játszóházzal, és fedetlen terasz-rész nyitott kerti szobaként is berendezhető nyugágyakkal, pihenőszékekkel. 

Emelvénnyel vagy anélkül, mindenkinek sikeres hullócsillagvadászatot ma estére!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Teljesen véletlenül bukkantam nemrégiben egy cikkre, ami a milánói Bosco Verticale-nek, vagyis függőleges erdőnek nevezett épületről szólt, és rögtön eszembe jutott, hogy anno én is írtam pár sort erről a projektről, de még annak elkészülte előtt az építési fázisban. Mostanra viszont az épület elkészült, sőt lassan két éve áll és működik, így már érvényes tapasztalatok is vannak vele kapcsolatban, és már nem csak látványterveken, hanem valódi fotókon is megcsodálható (na meg persze főként élőben, ha valaki Milánóban jár...).

A Bosco Verticale látványterveken és építés közben (a lenti képre kattintva galéria nyílik)

Mi is a Bosco Verticale? Egy különleges épületpárosról van szó Milánó Porta Nuova városrészének közelében, melynek újszerű alapkoncepciója az volt, hogy a csupasz beton és üvegfelületek mellett/helyett minél több zöld borítsa az építményt, így a tervezők (Stefano Boeri, Gianandrea Barreca, Giovanni La Varra) közel egy hektárnyi erdőnek megfelelő fát és cserjét álmodtak a két épület teraszaira, mindezt úgy, hogy a teraszok vastagsága nem haladja meg a 30 centimétert. A 2014-ben átadott toronyházak 110 és 76 méter magasak, a két épületen pedig összesen 730 fa található (ez némileg kevesebb, mint a házak elkészülte előtt beharangozott közel 900 fa). Az átlagosan 3-6 méteres fák nem pusztán dekorációs céllal kerültek a helyükre, szerepük van az épület hőháztartásának szabályozásában, természetes árnyékolóként működnek, és mivel szűk egy hektárnyi erdőszerű felületről van szó, ezzel már a légtisztításban, oxigéntermelésben is említésre méltó a függőleges erdő. Persze ennyi fa még nincs értékelhető hatással egy nagyváros levegőjére, de figyelemfelhívásként, demonstrációként remek dolog. A fák mellett megemlítendő, hogy nagyjából ötezer tő cserjeféle és kétszer ennyi tő talajtakaró növény is él a kettős toronyban, ezeket összeadva pedig már valóban tekintélyes méretű zöldfelület az eredmény.

És az elkészült épületpáros kívül-belül: 

Az építési fázisban kissé túlzónak, nagyzolónak tűnő koncepció tehát működik, immár második éve bizonyítja, hogy összhangba hozható a természet a modern építészettel és a városi léttel. A fák nem haltak el, a növényeket nem sodorta le a szél, a légies balkonok pedig nem szakadtak le a föld súlya alatt, a Bosco Verticale Milánó egyik nevezetességévé, követendő példává vált, a tervezők pedig egy rangos építészeti díjat is bezsebelhettek munkájukért.

Ha érdeklik a városi zöldítés egyéb érdekes, könnyebben kivitelezhető módszerei, EZT a korábbi posztomat ajánlom!

Képek: innen és innen

A kert lelke, vagy profánabbul alapja rendszerint a gyepes zöld felület, ezt tarkítják aztán a virágágyások, a veteményes, a tujasor, meg persze a garázs, a kutyaól, és így tovább. Sok helyütt azonban az a jellemző, hogy az egyszerűség, a könnyű gondozhatóság miatt a pázsit túl nagy részt kap a kertben, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy birtokunk változatossága a Mars felszínével vetekszik. Ilyenkor aztán jöhetnek a heves virágágyás-építések és faültetések, aki viszont eleve nem gondolkodott dús kertben, az a felismerés után sem fog ültetési mániában kitörni, viszont valamivel szépítené a kertet, megtörné a zöld hegemóniát. Nekik jöhet jól az alábbi három ötlet, melyek közös pontja, hogy könnyen, gyorsan, akár teljesen sajátkezűleg elkészíthetőek.

1. Sziklakert 

A sziklakertnek számos előnye van, lehet aprócska, közepes, vagy grandiózus, lehet egyszerű, vagy harsányan és feltűnő, gondozási igénye alacsony, és akár házilag is kialakítható. Kísérletező kedvűek a kert sarkába is eldughatják, bátrabbak a központi virágágyás helyett is megépíthetik. A sziklakerthez csupán kisebb-nagyobb kövek, megfelelő növények, és egy adag kreativitás kell, persze ennél picit bonyolultabb a kialakítás, de szakember nem feltétlen kell hozzá, elég kicsit utánaolvasni a témának. A térben jól elhelyezett látványosan sziklakert megtöri a pázsit egyeduralmát, beválhat térelválasztóként, jól áll a mediterrán stílusú kerteknek, és különösen alkalmas rézsűk, lejtős kertrészek kitöltésére. A nagyobb sziklakerti részek különösen hasznosak víkendtelkeken, vagy bárhol, ahol ritkábban nyílik alkalom a kerti flóra gondozására, a sziklakert ugyanis kevéssel is beéri, cserébe esztétikai értéke mindig magas.

Növénytipp: a sziklakertbe telepíthetünk őszirózsa féléket, délvirágot, madárhúrt, franciaperjét, gyöngykosárkát, kökörcsint, vagy varjúhájat, a törpe, terülő habitusú örökzöldek, vagy az alacsony, gömbkoronájú cserjék is megfelelőek, de remek sziklakerti növények a kaktuszok és pozsgások, valamint a közkedvelt levendula is! 

2. Talajtakarók 

A sziklakertnél is egyszerűbb választás a talajtakaró cserje. A talajtakaró cserjék telepítése főleg akkor jó ötlet, ha kert méretes, a pázsit dominál, ugyanakkor a gyepfelület viszonylag kis része van aktív használatban. A füvet ugye nyírni kell, alkalmanként felülvetni, öntözni, gondozni, ezek pedig felesleges munkák akkor, ha a pozitívumait ki sem használjuk. A parlagi gyepes terület betelepíthető talajtakaró cserjékkel, melyek alacsony termetűek, nagy területen terülnek szét, egységes, gondozott látványt biztosítanak, plusz gondozási igényük alacsony, metszést, gyommentesítést nem igényelnek, sőt maguk akadályozzák meg a gyomok megjelenését. A talajtakaró cserjék kimondottan alkalmasak arra, hogy egységes, ápolt megjelenésű látványt biztosítsanak a kertben, de alkalmazásuk hasonlóan jó ötlet az utcafronti földsávokon, vagy a társasházi közös területeken!

Növénytipp: a talajtakaró cserjék közül a legkedveltebbek a kékszakáll, a madárbirs, a hanga, a kecskerágó, az orbáncfű, a boróka, vagy az egzotikus törpe mandula.

3. Tankert 

A tankert, vagy gyermekveteményes értelemszerűen elsősorban a gyermekes háztartások kertjeibe való dolog. A tankert ideájának kiindulópontja, hogy az elterjedt közhiedelemmel ellentétben a gyerekek egyáltalán nem a nagy, egybefüggő, nyílt pázsitos terülteket kedvelik (a körbe-körbe szaladgálás izgalma hamar elszáll...), hanem az izgalmas, ingergazdag, színes-szagos terepet. Ezt állíthatjuk elő, amennyiben a füves felület egy részét kerti növénytanodává alakítjuk át részükre. A tankert nem más, mint egy miniatűr veteményes és/vagy virágágyás, amit a kicsik gondozhatnak, kedvükre alakíthatnak, vethetnek, kapálhatnak, betakaríthatnak, a tényleg kisebbek persze először szülői felügyelettel. A kialakításhoz elég egy pár négyzetméternyi területet kijelölni, felásni, tápanyagozni, gyommentesíteni, és kezdődhet is az ültetés. Telepíthető ide zöldség, fűszernövény, színes virág, vagy éppen gyógynövény, ami éppen aktuális, vagy ami lázba hozza a csemetéket. Könnyebb lesz így megbarátkozni például a tányéron nem kedvelt zöldségekkel (ki ne lenne kíváncsi annak a spenótnak az ízére, amit ő maga nevelgetett), de izgalmasak lesznek a sajátkezűleg nevelt virágok is!. Fontos, hogy a tankertbe ne kerüljön allergizáló, szúrós-tüskés, és mérgező növény! A tankert tovább dekorálható kavicsokkal, színes, kézzel festett kerítéssel, cserepes növényekkel, gyerekeknek való mintás öntözőkannával, műanyag kisszerszámokkal, így a látvány még vonzóbb lesz!

Növénytipp: kisebb méretű zöldségek (paradicsom, paprika, bab, uborka), körömvirág, kamilla, oregánó, bazsalikom, kakukkfű

 Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az augusztus nem igazán a tettrekész kertbarátok kedvenc hónapja, ilyenkor kevés a tennivaló, eljön az ideje annak, hogy a gazda élvezze a birtokát. Persze a pázsitot ilyenkor is gondozni kell, a nagy melegben az öntözésről sem szabad megfeledkezni, és a beérő gyümölcsöket is be lehet gyűjteni hamarosan. Aki azonban a veteményesben tenne-venne, viszonylag kevés feladatot talál, szerencsére azért van olyan zöldség, ami ilyenkor is vethető, például a jó öreg cékla!

A cékla (Beta vulgaris) a Földközi-tenger vidékéről származik, ősidők óta ismert és termesztett haszonnövény. Kifejezetten megosztó zöldség, sokan irtóznak az ízétől, míg mások a rajongásig szeretik, ráadásul a cékla az egyik legegészségesebb kerti termény, de erről később. 

A veteményeskert dísze lehet

A cékla roppant barátságos növény, mert nem kér sokat, mondhatni igénytelen. Tápanyagigénye közepes, ha augusztusban vetjük, akkor másodnövényként is telepíthetjük, például a már felszedett káposztafélék, burgonya, retek, vagy borsó helyére. A félárnyékos helyeket is jól viseli, vízre viszont folyamatosan szüksége van, ezért ne hagyjuk kiszáradni. Magjai méretesek, ezért könnyű dolgunk lesz velük a vetésnél, amire figyeljünk, az a körülbelül 10 centiméteres távolság két mag között. Jó praktika, ha egyszerre nem egy, hanem két magot pottyantunk a földbe, és később a gyengébb palántá(ka)t kiszedve, átültetve megduplázhatjuk a veteményt. Az ápolási munkák főleg a rendszeres öntözésben, és az időnkénti gyommentesítésben merülnek ki. A csírázási idő két hét, a betakarítás pedig 90-100 nap múlva esedékes, de legkésőbb a hajnali fagyok beállta előtt. Az sem baj, ha gyökereket még a teljes méret elérése előtt húzzuk ki, de ilyenkor az eltarthatósági idő is csökken. Az október táján felszedett céklát beoszthatjuk egész télre is, ha (leveleitől megfosztva) például nedves homokos ládába helyezzük, és hűvös helyre (pincébe) tesszük.

Tudta-e?

A cékla egyik fő rovarkártevője a répalégy, ami elsőre ellentmondásos, ám a megoldás egyszerű, a cékla régebben céklarépa néven volt ismert!

Szedésre készen

Céklagondok

 

A levéltetvek megjelenésére gyakran lehet számítani, az apró rovarok ellen a szokásos védekezési módok válnak be, mint a vízsugaras lemosás, a csalánlé főzettel való permetezés, vagy a vegyszeres kezelés. Előfordul a céklán a lisztharmat, ami főképp hűvösebb, csapadékos időszakok után jelentkezik, a fertőzött leveleket távolítsuk el. További jellemző cékla-ellenség a cerkospórás levélfoltosság, mely a leveleken jelentkezik kis szürke foltok képében, az érintett levelek leszedése, vagy a lisztharmatnál alkalmazott szerek jöhetnek számításba. Gombás betegségek elleni hatékony prevenció az egyelés, az összeboruló lombozat szinte vonzza a gombákat, a szellős elrendezéssel ezt kiküszöbölhetjük.

 

A cékla nem csupán a jó íze miatt hasznos, hanem magas antioxidáns tartalma miatt is, emellett gazdag kalciumban, foszforban, nátriumban, valamint A-, B-, és C-vitaminban. A népi gyógyászatban vérképzőként ismert (pedig vastartalma nem átlag feletti a zöldségeket tekintve, ellenben a céklából az emberi szervezet könnyebben vonja ki a hasznos nyomelemeket), a sárgarépa levével kombinálva pedig májtisztító-regeneráló hatású, sőt, az esti dorbézolás utáni macskajaj tüneteit is enyhítheti. A cékla közismerten jó kiegészítője a daganatos megbetegedések kúráinak, de megelőzésképpen is ajánlatos néha fogyasztani. Arra viszont ügyeljünk, hogy fehér abrosz felett ne lötyögjön ki a leve, mert maradandó foltot hagy.

Karakteres íz és forma

A cékla felhasználása ezerféleképpen lehetséges, de aki igazán különlegeset akar, az próbálkozzon meg az orosz céklaleves, a borscs elkészítésével. Egy jó receptért katt ide.

Borscs, vagyis céklaleves

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A nyest nem egy túl ismert vadállat, a vaddisznót, a sünt, vagy épp a rókát már megszoktuk, mint a városban, lakott településrészeken előforduló nem domesztikált állatokat, tudjuk hogy hogy néznek ki, de a nyest még őrzi a titokzatosságát. A hírekben olykor veszélyes vadként említik, gyakran elhangzik, hogy ne fogjuk meg, mert haraphat, ám a nyestharapástól nem kell félni, óvatos, félénk, és nagyon gyors jószág, azonban másféle kárt okozhat. Ismerkedjünk meg ezzel a furcsa, cuki, de rejtélyes négylábúval!

Nyest. Leginkább a vadászgörénnyel téveszthető össze, de utóbbi nem él városokban.  

A kertes házzal rendelkezők már rég megszokták, hogy vadállatok is tiszteletüket teszik időről-időre a porták közelében, a kertekben - erről többek közt a tyúkok tudnának mesélni, már ha vannak a háznál. A magyarázat egyszerű, a vadon élő állatok élettere az ember térhódításával egyre csökken, kénytelenek tehát a lakott részekbe is átjárni, főleg, hogy itt legtöbbjüknek bőséges élelem, és az erdővel szemben kevesebb természetes ellenség akad. Így a kukázó rókák, a kertek alatt túró vaddisznók, vagy a komposztba beköltöző süncsaládok már nem keltenek feltűnést. A nyest (Martes foina) sem ma kezdte városi pályafutását, csupán ritkábban látjuk, mivel éjjeli aktív és bizalmatlan, gyors állat. Faluhelyen régóta ismerik, városi környezetben a '60-as évek óta fordulnak elő európaszerte. Budapesten a '80-as évek elején jelentek meg a budai, hegyvidéki részeken, azóta két kerület kivételével mindenhonnan van már igazolt nyest-észlelés. Érdekesség, hogy kisebb rokona, a még titokzatosabb nyuszt egyelőre nem követte a nyestet, eddig csak Lengyelországban és Svájcban tapasztalták városi előfordulását.

Főleg éjjel mozog, kis esély van összefutni vele...

...ritka, hogy engedi magát fotózni

Tudta-e?

Hogy ha Horvátországba megyünk nyaralni, akkor nyestet váltunk? Ugyanis a középkori Horvátországban elfogadott fizetőeszköz volt a nyestbőr, így a mai horvát pénz neve, a kuna is annyit tesz magyarul: nyest.

A nyest esetében egyelőre viselkedésökológiai vizsgálatok tárgya, hogy miért és hogyan alkalmazkodott a városi léthez, de valószínűleg ez esetben is a könnyen szerezhető élelem és a számtalan remek búvóhely a csábítóerő, belátható, hogy fűtött, ragadozóktól teljesen védett padlást például az erdőben nemigen találni. A nyest mindenevő, nem válogatós, fogyaszt gyümölcsöt, elejt madarakat, ha más nincs, beletúr a szemétbe is, és kifejezetten szereti a városokban gyakorta ültetett ostorfa termését. Általában a lombkoronaszint felett bújik meg, jellemzően padlásokon, de akár garázsokba, sufnikba is beköltözik. Az emberrel itt kerül konfliktusba leginkább, ugyanis a nyestek hangosak, izegnek-mozognak, kergetőznek, játszanak, sokszor egészen nagy ricsajt csapva. Nagyon ügyesen másznak, villámhárítókon, ereszcsatornákon is feljutnak a magasba, de pincéket is használnak közlekedőnek, hogy rejtve maradhassanak. Az észlelés is általában auditív, vagyis csak hallani őket, megpillantani kevesebb esély van, részben éjszakai életmódja, részben óvatossága és gyorsasága miatt.

A zajártalom mellett más is a számlájukra írható, kíváncsi, falánk állatok, képesek megrágni az elektromos vezetékeket, nem csak az épületekben, éjszakai portyán akár az autókban is. Egyes esetekben a padlásokon is okoznak kárt, a szigetelőanyag-rétegekbe fúrják be magukat, minél melegebb, védettebb zugot keresve. A nyest támadásától, harapásától nem kell tartani, ahogy a háziállatokra sem jelent veszélyt, és egyáltalán, sok esetben csak az ürülékükből tudjuk meg, hogy a közelben vannak, ahol elég vastag a födém ahhoz, hogy ne engedje át a neszezést, ott észre sem venni őket. Nappal csak a párzási időszakban (ez most, július-augusztus táján van) illetve kora tavasszal láthatóak, de a zsúfoltabb városrészekben ilyenkor sem fordulnak elő napközben.

Tavalyelőtt egy svájci futballmeccsen szaladt a pályára egy nyest, az egyik focista kezét meg is harapta, mikor az elkapta, végül a kapus tudta kesztyűs kézzel befogni az állatot. Nagyon ritka az ilyen közeli, nappali találkozás.

Mindebből kifolyólag a nyest ellen nem feltétlen szükséges védekezni, vagy őt elűzni, azonban ahol gondot okoznak, ott be lehet vetni pár praktikát. Régi falusi szokás a nyest lakta padlásra időnként kutyát felvinni (elsősorban jó ösztönű, aktív kotorékebeket) nem feltétlen az elpusztításuk, inkább az elriasztásuk miatt, a nyest számára ugyanis a biztos búvóhely a legfontosabb, ha ezt elveszti, odébb áll. Hasonló hatás érhető el az ebek használt takaróinak, fekvőpokrócainak padlásra helyezésével. Léteznek ultrahangos riasztókészülékek is, ezek változó hatékonyságúak. A legbiztosabb módszer a padlás réseinek betömése, vagyis a bejutás megakadályozása. A nyest mindenféle károkozása ellenére mégis a hasznos városba beköltöző fajokhoz sorolandó, ugyanis  lokális csúcsragadozóként fontos szerepe van a városban túlszaporodó madarak, elsősorban galambok létszámának kordában tartásában.

Képek: innen, innen, innen, és innen.