Megyeri Szabolcs kertész blogja

A sárgarépával kapcsolatban - nekem legalábbis - az ugrik be elsőre, hogy gyermekkoromban azzal akarták eladni nekem, hogy kiválóan lehet fütyülni tőle. Ezen sokat gondolkodtam, de sem akkor, sem most nem találok kapcsolatot a népszerű gyökérzöldség és a fütyülési tudomány között, ha bárki ismeri a tézis tudományos alapját, feltétlen fejtse ki kommentben, egy több évtizedes rejtélyt oldana meg nekem. Mindettől függetlenül a répa egy remek zöldségféle, melyet ha nem is a fütyülés, de a magas antioxidáns és ásványianyag tartalma, valamint a benne található béta-karotin miatt illeszthetünk be gyakran az étrendünkbe! Jó hír, hogy a sárgarépa különösebb probléma nélkül megtermelhető a konyhakertben, lássuk hogyan.

Sárgarépát márciustól júliusig vethetünk, éppen időben vagyunk tehát, annyit kell tudni az ültetési idővel kapcsolatban, hogy minél később vágunk bele, annál rövidebb tenyészidejű hibridet szükséges választani. Akinek ez kínai, nyugodtan hagyatkozzon a gazdaboltok, szaküzletek eladóinak segítségére, csak közölje velük, hogy mikor kezdene a munkálatokba. Mint minden vetés, a répáé is egy kevés előkészületet kíván. Szükséges lesz egy mélyreható talajátmozgatás, a répa a laza talajokat kedveli, köves, rögös, kötött közegben a gyökér szétágazik, minősége leromlik. Az ideális a mély rétegű, humuszban gazdag talaj, ilyenkor számíthatunk a legbővebb hozamra. Az átlagos kerti föld általában teljesen megfelelő, és ha paradicsom, paprika után vetjük, akkor tápanyagutánpótlásra sem lesz szükség. A sárgarépa tápanyagigénye közepes, dús lombozata miatt a nitrogén fontos számára, és káliumot is igényel, ezeket műtrágyával biztosíthatjuk, a friss szervestrágyázás kedvezőtlenül hat a növényre. Ültetéskor a magokat másfél arasznyi (kb. 25-30 cm) sortávolságba vessük, és alaposan öntözzük be (a kelesztő öntözés főleg a kései fajtáknál szükséges), mert a korai fejlődési szakaszban sok nedvességet kíván a növény. Hasznos trükk a magokat homokkal keverni, és így kiszórni, egyenletesebb eloszlást nyerhetünk így.

Érdekesség: van, aki bakháton termeszti a sárgarépát, ez egy speciális termesztési eljárás, de nem nehéz követni. A bakhát egy másfél-két arasznyi magas hosszanti földsáv, ennek a tetejébe vetünk ilyenkor. A bakhát előnye, hogy a gyökérzöldségnek könnyebb a fejlődés, hiszen mélyebb talaj van alatta, ami ráadásul biztosan laza és szellős szerkezetű, hiszen a bakhát megépítésénél megmozgattuk a földet. Az ilyen ültetésnél a barázdák közötti "völgyekben" alapos mulcsolás szükséges, a kiálló földgerincek ugyanis hamar kiszáradnak.

Mikor a hajtások már 2-4 lomblevelet növesztettek, egyelhetjük az ültetvényt hogy erős, vastag gyökereket kapjunk. Az egyelés azt jelenti, hogy egyes példányokat kiszedünk a sorból, úgy, hogy a bent maradók között egyenlő és ideális távolság legyen, ami a répa esetében 5-8 centiméter. Egyelésre a későbbiekben is szükség lehet, ne sajnáljuk kihúzni a kicsi példányokat, salátában akár azonnal hasznosíthatóak.

Cseperedő sárgarépa vetemény

Azt ezt követő ápolási munkák központi eleme a gyommentesítés (segít, ha az elővetemény is gyommentes volt), és a kapálás, melyet a tenyészidő alatt 3-4 alkalommal végezzünk el. A fejlődő répáknak a vetési időszakhoz képest kevesebb öntözésre lesz szükségük, a sárgarépa vízigénye közepes, de az esetleges szárazabb időszakokban az elmaradt csapadékot mindenképp pótolni kell. A répa betegségei közül a lisztharmat, vagy az alternáriás levélfoltosság jelenthet gondot, kártevői pedig jellemzően a cserebogárpajorok, a vetési bagolylepke, és a sárgarépalégy. Utóbbi ellen hathatós védekezés a vöröshagymával társítás, a hagyma távol tartja a legyet, a répa pedig a hagymát támadó legyet űzi el. A betegségek megelőzésében jelentős szerepe van az ellenálló hibridek választásának, így ne sajnáljuk a kicsit több pénzt a márkás, megbízható forrásból származó vetőanyagra (én mindig ellene beszélek az élelmiszer áruházak időszakosan kínált veteményes portékáinak, de döntsön mindenki belátása szerint).

Mulcsolt biovetemény. Mulcsként elsősorban szalma jöhet szóba, de az ágnyesedék, széna is megteszi

A betakarítás ideje az adott fajtától függ, a sárgarépa tenyészideje hosszú, nagy általánosságban 80-200 nap között van (a rövid tenyészidejű fajtáknál 80-120 nap), a vetőmag információi között megtaláljuk az optimális betakarítási időt. A felszedést egy száraz napra célszerű időzíteni, a betakarított terményt egy-két napig szikkasztani szokás, majd a levelektől megfosztott gyökereket hűvös pincében, homokágyban tároljuk. A sárgarépa balkonon is termeszthető, ám ilyenkor mély ültetőládára lesz szükség, valamint vegyük figyelembe, hogy lombozata akár egy méter magasra is növekedhet. Balkonon világos, szélvédett helyre telepítsük, és gyakrabban öntözzük, mint szabadföldi vetés esetén.

Noha sárgarépának hívjuk, számos színvátozatban elérhető

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Gyakran esik szó a városi növénynevelésről, melynek eredményei a szép közterek, utcafrontok, parkok, és persze az ízlésesen kialakított, virágokkal díszített erkélyek, balkonok. Van azonban ezeknek a szorgos kezek által rendbe hozott területeknek egy tipikusan városi ellensége, mely odarondít, piszkos, hangos, egyszóval zavaró. Ő a galamb. 

A városnak ugyanis nem csak sajátos flórája, hanem specifikus faunája is van, utóbbi emblematikus képviselője a galamb, melyet a köznyelv előszeretettel titulál szárnyas patkánynak, utalva a pestist hordozó, terjesztő rágcsálóra. A galamb megítélése kifejezetten rossz, ami nem csoda, hisz előszeretettel fészkel és időzik az épületek peremén, a parkokban, sőt, a bátrabb példányok az erkélyekre is beköltöznek, akár költenek is ott, kitessékelni őket pedig nem könnyű.

Fontos, hogy ne etessük, ne szoktassuk a környékre a madarakat. Gyakori látvány parkokban, közterületeken, lakótelepi zöldterületeken, hogy jellemzően idős emberek lelkesen etetik a galambokat, ami kedves dolog, de ennek eredményeképpen a szárnyasok megtelepednek a környéken. Ha ilyet látunk, tapintatosan figyelmeztessük az állatbarátot, hogy ezzel súlyos problémákat okozhat a környéken lakóknak! 

Mielőtt rátérnék a galambok elleni harcban felvehető hadállásokra, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről ezekkel a tollas szörnyetegekkel. A városi galamb pontos rendszertani besorolása nehézkes, a legvalószínűbb, hogy a régmúltban háziasított szirti galambok (Columba livia domestica) visszavadult példányairól van szó, más források szerint pedig a kék galamb (Columba oenas) leszármazottai ezek a madarak. Akárhogy is, a városi galamb teljes mértékben alkalmazkodott az urbánus léthez, aminek fő oka, hogy természetes ellenségei (például a ragadozómadarak) ebben a környezetben nincsenek jelen, élelmet, fészkelőhelyet viszont bőven találnak, tulajdonképpen a város a galamboknak terített asztal és vetett ágy. Mi azonban ezt nem mindig díjazzuk, a bemocskolt szobrok, a hangzavaros erkélyek, körfolyosók, a madárpiszkos ablakpárkányok és közterületek, az autók fényezésén esett csorbák nem csupán esztétikailag jelentenek problémát, a galamb betegségeket is terjeszt, így a hozzájuk fűződő probléma közegészségügyi és hulladékkezelési kérdés is.

Acéltüskés galambűző

Természetes megoldás az idomított sólyom

És akkor induljon a háború! A madarak elriasztására többféle módszer létezik. Kezdjük a radikális végén, van aki a jó öreg légpuskára esküszik, ami egyrészt nem túl ízléses, másrészt nem is kifejezetten hatékony metódus, lévén hogy galambból bőven van utánpótlás, ráadásul a légpuska túl halk ahhoz, hogy riasztó legyen számukra. Jobban beválhat, ha megtelepedésüket fizikai akadályokkal előzzük meg, például hálóval, vagy fém beülőtüskékkel. Jó szolgálatot tehet a galamb természetes ellensége, a sólyom. Persze sólymot nem lehet venni a gazdaboltban, hanem solymászt kell hívni, aki idomított madarával elkergeti a galambokat, de az ilyen kezelés hetekig kell, hogy tartson, és hosszútávon nem 100%, hogy hasznos, ha a galambok észlelik, hogy az ellenség már nincs jelen, hamar visszatérnek. 

Begyűjtés, elszállítás

Lehet vásárolni különböző elektromos és akusztikus riasztóberendezéseket is, ezek szintén beválhatnak, bár gyakran a galamb idővel hozzászokik, és visszatér )így megy ez például a vakonddal is). Szellemes és olcsó ötlet a műmadár, egy műanyag holló vagy sólyom az erkélyen, ablakpárkányon ideig-óráig elrettenti a hívatlan vendégeket, a baj az, hogy a galamb nem buta, ha azt látja, hogy a műanyag ragadozó sosem mozdul, idővel felbátorodik, és újra megjelenik. Hasznos lehet az is, ha a műmadarat rendszeresen áthelyezzük, vagy damillal fellógatjuk, hogy a szél mozgathassa. Házi megoldásokról is hallani, például a balkonnövények mellé leszúrt közönséges papírforgóról vagy kiakasztott, napfényben villódzó cédélemezekről, ezek hatékonysága általában változó. Ha végképp kudarcot vallott minden módszer, lehet szakembert is hívni, aki begyűjti az állatokat és áttelepíti őket, persze ehhez már mélyebben kell a pénztárcába nyúlni. Tőlünk nyugatabbra használnak galamboknak kifejlesztett fogamzásgátlót is, melyet takarmányba kevernek és kiszórnak városszerte, Magyarországon tudtommal ilyesmit nem használnak.

Műanyag galamb ellenség

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A Húsvéthoz igazítva a mai bejegyzésben több bibliai vonatkozású növény kerül terítékre, melyek nem csupán az ünnep miatt lehetnek érdekesek, hanem szépségük okán is, sőt akad köztük olyan is, melyet bárki elültethet kertjébe.

Júdásfa

A júdásfa több faja hozzáférhető a kertészetekben, így választhatjuk a közönséges vagy a kanadai júdásfát, esetleg utóbbi bordó levelű változatát. A júdásfák alapvető tulajdonságai azonban szinte megegyeznek, így a választás csak a külsőt érinti. A júdásfa tulajdonképpen egy mérsékelt égövi cserje, mely megjelenésében jellemzően kisebb méretű fa. Magassága kifejlett korában sem éri el a tíz métert, a kezdeti gyors növekedés után lassabban fejlődik, a teljes méret eléréséhez húsz évre is szüksége lehet. Ideális választás kisebb kertekbe, előkertekbe, ahol jól mutatna egy díszfa, de a magasabb típusok a helyszűke miatt nem jöhetnek szóba. Nem csak kompakt mérete szól a júdásfa mellett, mind a virágzata, mind a levélzete teljesen egyedi. A bíbor és lila árnyalatú virágok nagyon korán, a tavasz elején nyílnak, egyedülálló módon közvetlenül az ágakon. A virágzás a lombfakadás előttre esik, így ilyenkor csak a virágok vannak jelen a fán, ami igazán különleges látványt jelent! A késő tavasszal megjelenő levelek nem kevésbé díszesek, szív alakúak, kezdetben bronzos beütéssel bírnak. A virágokból később félarasznyi termések fejlődnek, melyek őszre elszíneződnek, így a júdásfa megjelenése az évszakokkal együtt dinamikusan változik, folytonosan izgalmas képet nyújtva.

A júdásfát alig támadják kártevők és betegségek, így nevelése egyszerű és problémamentes lehet. Mindenképp napos, meleg kertrészbe telepítsük, figyelembe véve, hogy a humuszos, gazdag talajt kedveli. A júdásfát később ne ültessük át, rögtön a végleges helyére kerüljön, ugyanis a mozgatást rosszul tűri! Rendszeres öntözni csak fiatalabb korában, illetve hosszabb, aszályos időszakokban szükséges. Metszése egyszerű, csupán az elszáradt ágak levágásából áll.

Érdekesség: a hagyomány szerint a bibliai Júdás egy júdásfára akasztotta fel magát, innen ered a növény neve. A néphiedelem szerint a júdásfa virágai Jézus vérét, lapos magjai pedig az ezüstérméket, a júdáspénzt jelképezik. 

A krisztustövis szorosabban kapcsolható a Húsvéthoz, hiszen a hagyomány szerint ezen növény ágaiból készült a megfeszített Jézus töviskoronája. Tulajdonképpen magyarul két növényt is említünk ezen a néven, de csak az egyikből készülhetett töviskorona, mert a másik nem honos a bibliai területeken. 

Paliurus spina-christi egészben (fent), és a tüskéi (lent)

A Paliurus spina-christi volt nagy valószínűséggel a töviskorona növénye, mely Krisztus korában az adott területen megtalálható volt, ám valószínűleg nem volt ott őshonos. Ez a krisztustövis egy lombhullató, 2-3 méter magasra megnövő trópusi-szubtrópusi növény, mely roppant igénytelen, így tartása szinte gyermekjáték. Jól bírja tűző napot, a talajjal szemben minimálisak az elvárásai, öntözni pedig csak kifejezetten aszályos időszakokban kell. A krisztustövis elsősorban sövényként vethető be, fényes olajzöldes levélzete és tavasszal nyíló sárga virágzata ideális térhatárolóvá teszik. Természetesen szúrós, tüskés növény, bár tüskéi nem túl hosszúak, azért kisgyermekes kertekbe ne telepítsük. 

Gleditsia triachantos

Magyar nyelvterületen a Gleditsia triachantos, vagyis a lepényfa is ismert krisztustövis néven, ám ennek a növénynek semmi köze a bibliai történetekhez, hiszen a Közel-Keleten sosem volt megtalálható, lévén észak-amerikai faj. A lepényfa akár a 20 méteres magasságot is elérheti, de metszéssel sövény is kialakítható belőle. Szintén igénytelen faj, kiváló a városállósága, a talajt tekintve nem válogatós. Fő ismertetőjele az ősszel beérő csavart alakú hüvelytermése, mely ehető, a hüvelyben található magokból liszt őrölhető, innen az újabb népies név: szentjánoskenyér. A Gleditsia tüskéi a fent taglalt krisztustövisénél jóval látványosabbak, nagyobban, és hármas csoportokban állnak, ezért ihlethették meg a népi folklórt. 

A lepényfa termése

Van azonban még egy harmadik titkos versenyző is az igazi krisztustövis címért, ez pedig a mai Izrael területén honos és elterjedt Ziziphus spina-christi, mely a Koránban is említésre kerül, és számos mágikus-misztikus hiedelem övezi, azonban szakértők biztosak abban, hogy nem ez volt az igazi töviskorona alapanyag, többek közt azért, mert hajtásai törékenyek, nem hajlíthatóak. 

Képek: innen, innen, és innen.

A balkonkertészkedést nem kell bemutatni, ősrégi szokás, hogy az erkélyre kirakunk pár színes virágot, egy-két láda muskátlit, ha van hely, akkor mediterrán hangulatot árasztó leandert, vagy bármilyen szép, esetleg illatos cserepes dísznövényt. Ugyanakkor jó ideje divatja van a balkonveteményesnek is, hiszen miért ne nevelhetnénk adott esetben muskátli helyett koktélparadicsomot, chilipaprikát, de ahol hely van, ott fejessaláta, káposzta is növekedhet, valójában tulajdonképpen akármilyen kerti zöldség termeszthető balkonon is, csupán hely és akarat kérdése a dolog. Az ilyen miniveteményesek díszesek is lehetnek, a pusztán virágos növényeknél nagyobb sikerélményt adnak, hiszen a végeredmény ehető, van aki pedig akár spórolást is belelát az egészbe. Száz szónak is egy a vége, a balkonzöldségek teret hódítanak maguknak, ám ápolásuk, gondozásuk gyakran eltér a megszokott virágnevelésről, így főleg a kezdőnek nem árt kicsit tájékozódni, mielőtt belevágnak a palántázásba. Elsősorban nekik, vagyis a balkonveteményessel most kacérkodóknak szedtem össze öt rövid pontba a legalapvetőbb tudnivalókat, hogy az induláshoz némi mankót nyújtsak!

Realitás, mértékletesség, tanulás

Akkor lesz sikeres a balkonveteményesünk, ha nem csak úgy hűbelebalázs módjára ugrunk fejest a témába, hanem egy kevés elméleti tudással felvértezve vágunk bele. Az ilyen házi zöldségneveléshez nem kell egyetemi diploma, de még OKJ végzettség sem, azonban érdemes egy álmos szombat délutánt rászánni a tanulásra. Ez csupán annyiból áll, hogy leülünk az internet elé, és rákeresünk kedvenc zöldségeinkre, hogy tudjuk például, hogy hogyan kell ültetni a paradicsomot, mennyi öntözést kíván a hónapos retek, és mi a fényigénye a paprikának. A növénygondozás nem egzakt tudomány, tapasztalni fogjuk, hogy a különféle oldalakon sokféle tanáccsal látnak el minket, így próbáljuk az ismertebb, hitelesebb honlapokat, szerzőket követni (rögtön ajánlom is magamat). A másik elméleti alapvetés, hogy számoljunk le azzal a tévhittel, hogy a balkonon nevelt zöldségekkel jelentős összeget spórolhatunk. Az erkélyen megtermelt zöldség sokkal inkább sikerélmény forrása és produktív hobbi, mintsem a piacot kiváltó élelemforrás. Szintén ide tartozik a mértékletesség, ha hirtelen felindulásból összevásárolunk tucatnyi féle-fajta magot, palántát, hirtelen túl sok munka szakadhat ránk, ami aztán elveszi az egész dolog örömét, mókafaktorát. Elsőre bőven elég 2-3 féle terményt meghonosítani!

Minőségi alapanyag

Csábítóak lehetnek a hipermarketek, élelmiszeráruházak, vagy a sarki alkalmi árus alacsony árai, de álljunk ellen a csábításnak, igyekezzünk szaküzletből, kertészetből, gazdaboltból bevásárolni, a minőségi vetőmag és palánta ugyanis nagyobb eséllyel garantálja a problémamentes csírázást/fejlődést, az egészséges növényt, és a gazdag hozamot. Sem a vetőmag, sem a palánta eleve nem kimondottan drága dolog, főképpen egy balkonnyi területre vetítve, így keressük mindig a márkásabb, életerősebb, frissebb magot, palántát.

Föld

A balkonveteményes esetében kulcskérdés a termőtalaj, amit gyakran a praktikum és az árérzékenység felől közelítve sokan a nagyi kertjéből, a társasház udvaráról, vagy a közeli mező széléről szereznek be. Ez azonban nem jó ötlet, mert ugyan az ilyen föld bírhat remek tulajdonságokkal, de jó eséllyel gyomok, gyomkezdemények, talajban élő kártevők, vagy betegségeket hordozó baktériumok lehetnek az efféle kitermelt talajban. A balkonkert egyik legnagyobb előnye pedig pont az, hogy ha tiszta, minden rossz mentes földet használunk, akkor nem kell számolnunk a kertben szinte mindig felbukkanó bonyodalmakkal (gazok, betegségek, kártevő rovarok, ésatöbbi). Ezért erősen ajánlott az erkély zöldségeihez bolti, zacskós földet beszerezni, mely mindemellett még a jó szerkezetével, bő tápanyagtartalmával is hasznára lesz növényeinknek!

 Tipp: aki nem szeret cipekedni (ki szeret?) választhatja a kókuszföldet is, ami bolti formájában könnyen hordozható, kockára préselt kókuszrost, melyet otthon vízbe áztatva remek ültetőközeggé alakíthatunk. Vigyázat, a kókuszrost nem tartalmaz tápanyagokat, ezért önmagában sose alkalmazzuk, adagoljunk hozzá szervestrágyát, komposztot, tápanyag oldatot, vagy keverjük hagyományos termőfölddel!

Béke a szomszédokkal

A balkonveteményes jellemzően több feladatot ad, mint a megszokott kinti dísznövények, így jó eséllyel többet fogunk szöszölni velük. Jó dolog, ha figyelünk arra, hogy újdonsült hobbink miatt ne kerüljünk konfliktusba a szomszéddal, a többi lakóval, hiszen a társasházak, panelek nagyon szorosra fűzött életterek. A lecsorgó öntözővíz, a lehulló levelek, a lepergő föld, vagy a szomszédba átburjánzó növények konfliktusok forrásai lehetnek, jobb ezt megelőzni. Használjunk alátét tálcát, a balkonládákat ne kifele, hanem befele fordítsuk a korláton, és metszéssel vagy áthelyezéssel tartsuk a mi területünkön zöldjeinket. 

Tudta-e? Sokan úgy gondolják, hogy a növényeknek egyáltalán nem árt, sőt használ a földjükbe elnyomott cigicsikk. Ez természetesen nem igaz, mert bár a növényvédelemben használatos olykor a nikotin, de a cigarettacsikkben sok tucatnyi káros anyag van, melyek a talajba szivárogva a növény halálát okozhatják, a csikk szűrője pedig a hiedelmekkel ellentétben nagyon sok idő alatt bomlik le. Amennyiben a felső szomszédtól rendszeresen hamu hullik növényeinkre, próbáljuk határozottan megkérni, hogy ezt a gyakorlatot fejezze be. 

A tér-idő összefüggés

Vagyis a növényeknek tér és jó idő kell a növekedéshez. Persze itt inkább arról van szó, hogy mindenképpen biztosítsuk zöldségeinknek az optimális körülményeket, hiszen ezek híján hiába szuper a palánta, hiába ideális a termőközeg, nem fognak kielégítően növekedni és teremni. Az adott növénynek mindig legyen megfelelő méretű edénye (a mélység is fontos, a mélyebbre hatoló répának például nem elég egy szokványos cserép vagy láda), érje szükséges mennyiségű napfény, kapjon rendszeresen elég vizet, ne legyen huzatban, ha azt nem tolerálja, és legyen a fejlődéshez elegendő tápanyaga. Itt vissza is utalnék az első pontra, vagyis érdemes utánaolvasni választottjaink igényeinek, gondozási praktikáinak, hogy utána azokat biztosítani is tudjuk zöldségeinknek!

Képek: innen, innen, innen,

Hatalmas hiba a kertre csak és kizárólag munkaterületként gondolni, mert ugyan egy szépen ápolt kert valóban folyamatosan megköveteli a szükséges teendők elvégzését, de azért kertünket használjuk kikapcsolódásra, a szabadidő pihentető eltöltésére is. Akkor lesz igazán élhető és funkcionális a birtok, ha virágágyások, konyhakert, és pázsit mellett szórakozásra, kellemes időtöltésre alkalmas tereptárgyakat, játékokat is telepítünk! Természetesen az összkép milyensége attól is függ, hogy kik használják a kertet, más az igényük a gyermekeknek, a felnőtteknek, vagy éppen az idősebbeknek, de bármilyen korosztály is a célcsoport, a megfelelő kerti játékokat könnyű megtalálni, és az esetek többségében elkészítésük sem ördöngösség. Jöjjön pár ötlet korosztály szerint haladva a kisebbektől az idősebbekig!

Manókert. A legkisebbeknek szuper játék lehet egy, a kreativitást fejlesztő manókert, melyet folyamatosan lehet alakítani, be-, és átrendezni, és kiválóan alkalmas arra, hogy hatalmas mesélések, közös játékok alapja legyen. A manókert tulajdonképpen bármilyen lehet, a lényeg, hogy a kert egy kis szegletét népesítsük be színes, kedves mesefigurákkal, érdekes, látványos dekorációs elemekkel, melyek köré történetek, mesék szőhetőek! 

Hinta. Ezen nincs sokminden magyaráznivaló, felnőtt fejjel talán furcsa, hogy mi a móka az órákig tartó előre-hátra lengedezésben, de azt biztos, hogy nincs kisgyermek, aki ne szeretné ezt. A hintához alapesetben alig kell valami, főleg, ha van egy felfüggesztésre alkalmas fa a területen, ilyenkor erős kötél és egy teherbíró deszkalap szükséges csupán. Barkácsolásban jártasabb apukák masszívabb hintát is szerkeszthetnek erősebb fémcsövekből, a lustábbak pedig készen is vehetnek bolti hintát.

Homokozó. A másik nagy rejtély felnőtt szemmel a homokozóban való tapicskolás gyermeki örömének mibenléte, de valljuk be, annak idején mindannyian szerettük ezt. A homokozó szintén nagyon egyszerűen előállítható házilag, de a kevésbé aktív szülőknek ebben az esetben is van lehetőségük bolti homokozót vásárolni. Ne felejtsük, hogy homokot sose a természetből szerezzünk be, az építőanyag telepeken mindig kapni olcsó, mosott, tiszta, játékra alkalmas homokot. A homokozókról akad egy bővebb posztom is, mely IDE KATTINTVA máris olvasható. 

Lombház. A lombház már egy nagyobb vállalkozás, ehhez már fejlettebb barkácsösztön szükséges, vagy adott esetben asztalos mester bevonása kellhet a projekthez, a fáradság azonban kifizetődik, főleg ha több kisgyermek is van a háznál, hiszen kevés vagányabb dolog van, mint egy saját kis faház a kerti fa törzsén! Csodaszép lombházakat EBBEN a régebbi bejegyzésemben nézegethet!

Mászókák, csúszdák. A mászókákat és csúszdákat imádják a gyerekek, hosszú órákra le lehet foglalni velük őket, de ezekhez alkalmatosságokhoz vagy gyakorlott barkácskéz kell, vagy inkább készen vegyük meg őket, a balesetveszély ugyanis nem mellékes tényező! Haladók kis kerti akadálypályákat is kiépíthetnek, kötélhágcsókkal, mini mászófallal, trükkös akadályokkal! 

Kerti autópálya. A már nem teljesen kis gyermekeknek remek mulatság lehet a kertben kialakított autópálya. Ez lehet egyszerűen autótologatós utacska a növények, tereptárgyak között, de menőbb, ha vásárolunk egy-két távirányítós autót, és ezeknek alakítunk ki kacskaringós versenypályát. A költség gyakorlatilag az autókra korlátozódik, a pályához kerti szerszámok és némi kreativitás szükségesek csupán. Az autópálya extrább változata a kerti vasút, ehhez azonban már nagyobb elhivatottság, több anyagi befektetés, és jelentősebb munka kellenek. EBBEN a korábbi bejegyzésemben több példát, és remek videókat is talál a kerti autópályákról!

Gyermekveteményes. Ha nincs is konyhakertünk, akkor is érdemes lehet egy pár nm-es tankertet kialakítani, melyben a kicsikkel együtt gondozhatunk haszon-, és/vagy dísznövényeket. Az apróságok imádni fogják, ahogy a magokból előbújnak a kis hajtások, amik növekedésnek indulnak, majd megjelennek rajtuk a virágok, vagy idővel a termés, melyet aztán el is fogyaszthatnak. A mini veteményes segíthet a gyerekeknek közelebb kerülni a természethez, fejlesztheti a felelősségérzetüket, ráadásul így könnyebben megkedvelhetik a zöldségeket, amiket a hagyományosan nem annyira szeretnek.

Dézsató. A dézsató kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó elfoglaltság, az építése és a fenntartása is remek játék, főleg, hogy folyamatosan lehet fejleszteni, növényekkel, halakkal, dísztárgyakkal benépesíteni, aztán persze pici modellhajók, papírhajók is utazhatnak rajtuk. A dézsató készítése közepes nehézségű feladat, de a teljesen kezdő kerti barkácsolók is bátran belevághatnak, sok anyagi áldozatot nem kíván, és az építés nem jelent nagyarányú munkát a kertben, tehát ha megunjuk vagy kudarcot vallunk vele, pillanatok alatt nyom nélkül felszámolhatjuk. A dézsatavakról bővebben ITT OLVASHAT.

Lengőteke. Ez már a felnőttek terepe, bár a nagyobb gyerekek is biztos szeretni fogják. A lengőteke régi és egyszerű kocsmai játék, percek alatt tanulható, és kis helyet foglal el a kertben. A bábuk és a golyó beszerzése után pár óra alatt megépíthető, hogy aztán sörös esték, kerti partik vidám központi játéka legyen!

Petang. Ez egy rémesen egyszerű, de annál szórakoztatóbb szabadtéri játék, amihez csupán egy pár ezer forintos golyókészlet és egy hosszanti játékpálya szükségesek. A középkori eredetű, alapvetően francia játékban egy kis fagolyóhoz (öcsi a neve) kell jól irányzott dobásokkal minél közelebb juttatni a játékosnak a saját, nehezebb és fémből készült golyóját. A pálya lehet füves, vagy homokos, a mérete versenyeken legalább 13x3 méter, de otthon nyilván akkorára alakíthatjuk, amekkorára szeretnénk.

Sakk. A sakk komolyabb játék, nem is mindenki szereti, nem kimondottan partikhoz, italozásokhoz való, de a sakkot szerető és művelő kerttulajdonosok kertjéből nem hiányozhat egy kültéri játékpálya, hiszen így ötvözni lehet a sakk szellemi kihívásait a szabad levegőn eltöltött idő jótékony hatásaival! A kerti sakk természetesen úgy élvezetes, ha méretes, tehát nem egy kinti asztalra állított hagyományos készlet a cél, hanem a 30-50 centis bábukhoz méretezett tábla. Bábukészletet boltban vásárolhatunk, a táblát pedig házilag is ki lehet rakni, például világos és sötét térkövekből, de fa alapra festett tábla is készíthető. 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen

Rendhagyó módon most egy régebbi bejegyzés újraközlése következik, napra pontosan öt éve élesedett az a bejegyzés, mely a blog korai szakaszának egyik érdekes színfoltja volt, hiszen egy Maksa Zoltán interjúról van szó, természetesen Virág Tihamér főkertész figurájára koncentrálva. Az ismétlés apropója természetesen a mai dátum, mi lehetne relevánsabb a bolondok napja és a kertészet metszetében, mint az elfuserált, félhülye kertész, Virág Tihamér, akinek tanácsai egytől-egyig borzalmasak? Ismerjék hát meg Tihamér eredettörténetét, életrajzát, és az embert a félkegyelmű kertész mögött, Maksa Zoltánt!

-Hogyan és mikor született Virág Tihamér, a legendásan nem túl okos kertészlegény? Hol helyezné el Tihamért a grandiózus Maksa-életműben?

M.Z.: -Virág Tihamér figurája egy teljesen hétköznapi Maksa Híradós riport felvételén született, ott a mikrofon előtt rögtönözve. A tavasz beálltával néhány kertészeti tanácsot írtam magamnak minden különösebb felkészülés nélkül, csak úgy spontán, ami jött. Amikor a felvétel kezdetén elhangzott a „Tessék!”, majd pedig a riportert alakító humorista kollégám részéről az első előre megírt kérdés, váratlanul nyelnem kellett egyet. Ebből az ütemtelen nyelésből alakult ki a hang, s a második felvételen immár tudatosan hozva, a figura is.

Virág Tihamér az abszurdhoz való kötődésem, vonzalmam kifejezője volt végig a híradómban. Ez volt az a része a Híradónak, amit a legkönnyebben írtam, szinte jöttek a hülye szóviccek, reakciók, ötletek, ahogy körülnéztem például saját kertemben, vagy vidéken bárhol országjárásaim során.

-Bár sejthető, de rákérdezek, van-e köze a figurának Bálint Gazdához? 

M.Z.: -Természetesen hatással volt rám Bálint gazda szereplése az akkor méltán népszerű „Ablak” című tévéműsorban, de az igazi szakmai segítséget a Duna TV akkori kertésze, Győrffy Sándor adta, amikoris az említett televízió előcsarnokában kezembe nyomta saját könyvét, mely az év minden napjára pontosan megadja a tennivalókat a kiskertben. Na ettől aztán teljes gőzzel beindult a Virág Tihamér-project, immár szakmai hitelt is adva szavainak.

-Hogyan fogadták vidéken a kissé szakszerűtlen kertészt? Akadt-e esetleg, aki komolyan vette, és vitába szállt a „hasznos” tanácsokkal? Tud esetleg olyanról, aki komolyan vette Önt kertészként?

M.Z.: -Nem. A gazdák faluhelyen remekül szórakoztak Virág Tihamér tanácsain, sőt nemegyszer kérték is, amikor felléptem, hogy adjon már nekik a Virág Tihamér tanácsot, hogy pl. amikor januárban plusz 18 fok van, mit vessenek… Tihamér rögtönzött helyszíni válasza: - Keresztet…

-Virág Tihamér figurája kapcsán sikerült-e felszedni valós ismeretet a kertészettel kapcsolatban, vagy ez lényegtelen volt?

M.Z.: -Természetesen ragadtak rám dolgok, de két fám és 6 tuja kiszáradása előtt ma is értetlenül állok… Szeretem a kertem, magam nyírom a füvet, gereblyézem a leveket, és takarítom be a 2-3 szem termést a körtefámról. Sajnos napjainkra olyan állapotba került a kert az állandó időhiány miatt, hogy teljes renoválásra lenne szükség. Két Kertészeti Egyetemi fellépésen kívül különösebb mellék-élete nem volt a figurának.

-Tud-e Maksa Zoltán akár egyetlen hasznos, vagy hasznosnak tűnő kerti tanácsot adni a nagyérdeműnek?

M.Z.: -1. Már lehet kapni kóbor macska riasztót, ahol nincs kutya, mindenképpen ajánlom a beszerzését, mert a kakijuktól kiég a fű!... 2. Diófa alá ne ültessünk semmit, felesleges pénzkidobás, mert úgysem marad meg!

-Él-e még Tihamér? Találkozunk vele még valaha? 

M.Z.: -Bennem és a videószalagokon él Virág Tihamér… Sajnos a jelenlegi médiahelyzet és igény nem teszi lehetővé, hogy bármilyen kedvesen mosolyogtató humorműsort készítsünk, hiszen, ahogy az egyik kereskedelmi csatorna kisfőnöke mondta pár éve: Nem üzlet az értelmiséget megcélozni tévéműsorral, mert nem küld vissza sms-t… Nagyon sokat adott nekem s a közönségnek egyaránt ez a kedvesen idióta figura, s tervezem, hogy az ősszel megjelenő „MAKSA 50” jubileumi aranyalbumon megjelentetek egy csokrot viselt dolgaiból. Még egyszer, talán utoljára… Csodálatos emlék, amikor a Maksa Híradó 10 éves fennállását ünnepeltük 2001-ben a Petőfi Csarnokban, álló vastaps búcsúztatta, mikor a blokkja végén meghajolt a színpadon a szokásos szerelésében, vödörrel a kezében. Ezt a felvételt rá is tettük extraként a pár éve megjelent Maksavízió I. DVD-mre.

-Remek találmányai vannak, de akad-e köztük olyan, melyet a kertészkedéshez is tudna ajánlani?

M.Z.: -Egy fél füzet tele van különböző találmányokkal, melyekből már csak terjedelmi okokból is igyekeztem csak a családi és baráti körben legnagyobb röhögést kiváltóakat feltenni a régi honlapomra. Kertészeti témakörben így hirtelen egy mondat jut eszembe: „Aki kedveli az örökzöldeket, ültessen zöldnyelű csavarhúzót! A csavarhúzó a műszernövények családjába tartozik…” Virág Tihamér egyszer bemutatott egy olyan kerti ásót, mellyel magunk mögött tudunk gödröt ásni. Aztán rögtön le is hurrogta találmányát, mivel ha magunk mögött ássuk a gödröt, könnyen beleeshetünk.

-És végül: hol találkozhatunk legközelebb Maksa Zoltánnal?

M.Z.: -Most indítunk Pestlőrincen egy stand-up klubot, emellett fáradhatatlanul járom az országot egy váratlanul nagy sikert hozó estemmel. „Konyhashow” a címe, s a sikere titka talán abban rejlik, hogy folytatja Hofi estjeinek stílusát, külsőségeit, amikor nem csak stand-up zajlott a színpadon, hanem a figura egy szituációba belehelyezve mondta a magáét, jelmezzel, kellékekkel. Volt ugye Hofi újságos, őrült, szabó, Odüsszeusz és sorolhatnám. Nos, én konyhai mosogatófiúként beszélgetek a közönséggel, s ez a kis szitu akkorát dob az előadáson, hogy sokkal nagyobb sikere van, mint korábbi estjeimnek. Érdemes tovább vinni tehát a Hofi-iskolát, hadd ismerjék meg a fiatalok is, mitől volt zseni Géza bácsi…

Aki nosztalgiázna egy Virág Tihamér előadással, máris megteheti:

Az interjú 2012 márciusának utolsó napjaiban készült.