Megyeri Szabolcs kertész blogja

Éppen a tegnapi posztban került szóba említés szintjén a mediterrán hangulatot kölcsönző citrusfélék gondolata, mely felvetéshez remekül kapcsolódik egy olvasói levél, amit a napokban hozott a virtuális postás. Ezeket a mutatós növényeket dísznövényként is tarthatjuk, de aki a limonádéjába, teájába otthon termett citromot szeretne facsarni, szintén próbálkozhat velük.

Szinte pontosan a nyár felénél vagyunk, és még biztosan jönnek forró, verőfényes napok. Ebben az időszakban különösen kellemes a kertben ücsörögni, napfürdőzni, kiülni olvasni, vagy este egy jó pohár bort meginni. Ha az élményt fokozni szeretnénk, kertünket kicsit át is alakíthatjuk, például mediterrán hangulatot varázsolhatunk bele.

Természetesen tengerpartban végződő sziklás lankát nem tudunk építeni a ház mellé, de pár apró praktikával délies miliőt teremthetünk birtokonkun. Ehhez adnék pár tippet, úgy, hogy a pénztárca kímélését végig szem előtt tartom. Lássuk hát hogyan hozhatjuk kapun belülre az olasz, spanyol, vagy görög táj illúzióját.

Szobrozzunk! Persze ez nem álldogálást jelent, hanem pár szobor, vagy kőoszlop elhelyezését a kertben, lehetőleg a növények közé állítva, törekedve a spontán hatásra, régies, romkertes hangulat elérésére. A máskor giccses, kerülendő darabok most jó szolgálatot tehetnek, vidéki vásárokon, bolhapiacokon például pedig olcsón juthatunk (az akár gipszből formába öntött) nőalakokhoz, torzókhoz. A törött, hibás, leárazott darabok különösen alkalmasak a célra! Oszlopnak a régi hengeres kerítés, vagy erkélyelemek is megteszik, ezek beszerzéséhez is csak egy-két ezres és némi utánjárás szükséges, de a padláson, pincében is megbújhatnak efféle kacatok.

Hasonló forrásból szerezhetünk fából készült régi székeket, asztalt is, melyeket csupán fehérre vagy kékre kell festeni, és kész is a görögös kerti ülőgarnitúra. Az se baj, ha nem vagyunk a mázolás mesterei, a tökéletlen eredmény ez esetben rusztikus hatást kelt majd, ha pedig túl jóra sikerül a festés, csiszolópapírral antikolhatunk.

Ha tengerpartot nem is, kék garnitúrát szerezhetünk

Nincs mediterrán kert fűszernövények nélkül. Telepítsünk jól látható, központi helyre jellegzetes fűszernövényeket.  A kakukkfű, a bazsalikom, a rozmaring, a menta, vagy a babér az olasz tájak illatát és látványát lopják be a birtokra, ráadásul sütés-főzéskor hasznukat is vehetjük.

Ha a fentebb említett kertigarnitúra már megvan, tovább fokozhatjuk a hatást mediterrán dekorációval. A kék kockás abrosz kihagyhatatlan, és az asztalon hanyagul elhelyezett kék alapszínű edények, vázák erősítik a hatást. Ha van hely a teraszon, a merészebbek még egy régi, kopottas tálalószekrényt is rendszeresíthetnek, természetesen kék-fehér színre festve. 

Nem csak a fa, a kovácsoltvas is mediterrán jellegzetesség

Virágokat mindenhova! A kaspók, edények pedig ne Ikeásak legyenek, hanem szedjünk össze régi fémvödröt, pléhedényeket, vagy fessünk kékre hagyományos cserepeket. Minél színpompásabb a virágözön, annál jobb! A kerti pálmák, yukkák, kaktuszok, (télálló) leanderek pedig igazán elröpítik a kertet délre. Citrusfélékkel is próbálkozhatunk, a citrom például sikerrel nevelhető nálunk is, a sárga gyümölcs embelematikus eleme lehet az udvarnak.

A falat se hagyjuk ki a dekorálásból, persze azért átfesteni nem feltétlen kell, de egy masszív, akár göcsörtös fapolcra helyezett kagylógyűjtemény, vagy pár régi cserépedény (az se baj, ha csorbák) még a legunalmasabb felületet is feldobják.

Az ilyesféle design-játék nem terheli meg a pénztárcát, javarészt otthoni, elfekvő tárgyakból kialakítható a komplett dekoráció, csak kevés alapanyag, és némi barkácsmunka szükséges hozzá. A legjobb az egészben, hogy semmi végleges, visszafordíthatlan változást nem csinálunk egy ilyen átalakításnál (persze a beszerzett növényekről a későbbiekben is illik gondoskodni), mégis feldobhatjuk vele pár hónapra birtokunkat, ahol így még egy pohár narancslé elszürcsölése is új élményt jelenthet. Azt se feledjük, hogy a fentiekben felsoroltak erkélyekre, balkonokra is érvényesek!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Vásárláskor sokan figyelmet fordítanak arra, hogy a nagy hipermarketekben, élelmiszeráruházakban lehetőleg magyar termékeket válasszanak, és szintén sokan próbálnak egészséges, minél kevésbé vegyszerezett, biotermékeket választani. Akiknek ezek a szempontok fontosak, tovább is léphetnek a bolti címketanulmányozáson, és csatlakozhatnak egy olyan kezdeményezéshez, mely ötvözi a környezettudatoságot, az egészséges életmódra törekvést és a hazai termelők támogatását. Ez a közösségi vásárlás.

A megszokott, de nem kizárólagos beszerzési forrás

Nyilvánvalóan szinte mindenkiek eszébe jutott már, hogy mennyivel jobb lenne falusi gazdától venni a tojást, egyenesen az őstermelőtől beszerezni a friss zöldséget, mely nem utazott országokon át, és nem fonnyadt különböző raktárokban akár egy hetet, hogy jó lenne biztosra menni, ha bioterméket szeretne vásárolni. Természetesen a hipermarketbe való beszaladás helyett nehezen oldható meg, hogy minden hétvégén körbeutazzuk az országot, hogy mindenből  a legjobbat szerezzük be, ehhez idő és jelző nélküli milliomosnak kellene lenni. A piac, mint a multik alternatívája természetesen jelen van, de sokszor ezeken a helyeken sem feltétlen a friss és itthoni termékeket kapjuk, ráadásul senki sem szavatolhatja, hogy a termékek onnan származnak, és úgy készültek, ahogy azt elmondják nekünk, elég csak a nemrégiben leleplezett dinnyehamisítókra gondolni. Van azonban lehetőség arra, hogy a fent vázolt módon vásároljunk, anélkül, hogy bejárnánk a vidéket a friss és ellenőrzött forrásból származó élelmiszerekért. A közösségi vásárlás ötlete arra épül, hogy civil kezdeményezés útján híd jöjjön létre a fogyasztó és a termelő között, így az áru kihagyhatja a közbenső kereskedelmi állomásokat, és nem mellesleg időben, frissen jut el a vevőhöz. Az elméletet a gyakorlatba kiválóan ültette át a Szatyor Egyesület, mely a már említett kapcsolatot teremti meg a kereslet és a kínálat között.

A házi gazdálkodásból származó zöldségek látványra is, ízre is kitűnnek

Az Egyesület kapcsolatot tart fent az őstermelőkkel, (bio)gazdálkodókkal, ígéretük szerint sok esetben személyes kontaktust ápolnak, tehát ismerik a gazdákat, a termékeket, az előállítási módszereket, ami például a divatos, de sokszor felelőtlenül aggatott "bio" címke miatt lényeges. A vásárlók az egyesületen keresztül ismerhetik meg a választékot, webes felületen rendelhetnek közülük, és a közvetlen a termelés helyszínéről az átvevőpontra szállított árut személyesen vehetik át. Az árak természetesen nem versenyezhetnek a nagy boltok dömpingtermékeinek olcsóságával, de nem is luxuskategóriáról van szó. Amennyiben valaki a kevesebbet, de minőségit elvét követi, anyagilag sem jön ki rosszabbul, és tudni fogja, hogy amit magához vesz, az egészséges, nem tartósított és ellenőrzött körülmények közt nevelődött, készült. Az Egyesületnek budapesti, és társszervezeteinek vidéki átvevőpontjai is vannak, így az ország több településén van lehetőség a vásárlásra. A közösség tagjai nem csupán használják a lehetőségeket, de hozzá is járul(hat)nak a rendszer működéséhez, tehát részt vesznek a szállítási, kommunikációs, elosztási és egyéb kapcsolódó feladatokban. Ilyen módon ez a szisztéma több energiabefektetést igényel, mint a bevásárlókocsi kasszához gurítása, de ugyanakkor közösségi élményekkel is kecsegtet.

Biozöldségek: kicsattannak az egészségtől

Ezt, és minden hasonló konstrukciót csak méltatni lehet, ugyanis míg általános vélekedés, hogy a magyar gazdákat és a jó minőségű élelmiszert előnyben kell részesíteni, addig a gyakorlatban ez ilyenféle segítség nélkül nehezen kivitelezhető. A külföldről érkező olcsó, de gyakran gyengébb minőségű zöldségek, élelmiszeripari készítmények alacsony áraikkal kelletik magukat, és a nagyvárosi ember alternatívák híján még ellenérzései dacára is megveszi ezeket, holott saját, honi forrásból is kielégíthető szinte minden alapélelmiszer-igény. Aki tehát önerőből nem tud veteményest fenntartani, a közösségi kertészetbe pedig idő-, és energiahiány miatt nem tud betársulni, esetleg elégedetlen a piacok kínálatával, bátran próbálja ki a minőségi fogyasztást, és hazai mezőgazdaságot egyaránt támogató rendszert! 

Balról: bio, házi, alternatív és ketreces tojás. Árulkodó színek.

Az egyesület elérhetősége: ITT.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Kerti témájú okostelefon alkalmazásokról már esett szó korábban, az azonban már régen volt, így újra körülnéztem az android háza táján, hogy akad-e olyan program, amit jó szívvel ajánlhatok a kertbarátoknak. A jó logikával megáldottak mostanra biztosan kikövetkeztették, hogy igen, hiszen különben miért írnám ezeket a sorokat? A google play alkalmazásboltot böngészve a következő említésre érdemes appokat találtam kerti témában, a lista természetesen nem teljes, és ha valaki ezeken kívül használható és érdekes dolgot talált, ossza meg velünk bátran!

Az olvasói levelek mindig örömmel töltenek el, a megválaszolandó kérdések is jól esnek, ám az az igazi, mikor valamilyen érdekességet, történetet, képet kapok. Virágot a virágnak, tartja a mondás, ami most megfordult, ugyanis virágokat kaptam Virágtól. Virág Németországban él, a Rajna-vidéken, és egy fotósorozatot küldött a helyi rózsa és levendulaállományról, ami elmondása szerint az egész tartományra jellemző, vagyis az illatos, színes virágok arrafelé a helyi látkép szerves részét képezik. Ilyenkor kicsit irigykedem, mert ugyan szépen rendezett közterületi ágyások nálunk is vannak, de jó lenne egyszer odáig jutni, hogy Budapestnek, vagy valamelyik tájegységünknek is meglegyen a saját egyedi virág-arculata. Addig is csodáljuk a pfalzi állapotokat, és még egyszer köszönet Virágnak a virágokért!

"A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét" olvashatjuk sok helyütt a figyelmeztetést, de "környezet" alatt a legtöbben a füstölgő ember közelében tartózkodókat értik. Pedig ha a figyelemfelhívó mondatot tágabban értelmezzük, szintúgy igazságot találunk. Az eldobott csikkek ugyanis - csúfságuk mellett - erősen veszélyeztetik a természet épségét. A következőkben nem dohányzásellenes kirohanást olvashatnak, hanem csupán a káros szenvedély ártalmas melléktermékére hívnám fel a figyelmet.

Ilyesmivel bárhol találkozhatunk

A probléma tehát kétoldalú. A zöld utcafrontok és rendezett közterek nagy rajongójaként, gyakran építőjeként érthető módon nem vagyok oda az eldobált csikkek látványáért. Ez a probléma esztétikai része. A flaszteron magára hagyott csikk felsöpörhető, persze ha van, aki ezt megteszi, de sok esetben kritikus mennyiségű cigarettamaradék népesíti be a járdákat és környéküket, ami a lát-, utca-, és városképet egyaránt rombolja. Még nagyobb a baj, ha füves területen kerül elszórásra a szívás maradéka, ugyanis a betonnal ellentétben a pázsitról korántsem egyszerű felszedni az apró szemetet, söpörni ugyebár itt nem lehet, a gereblyézés is nagyjából hatástalan, olyan vállalkozót pedig, aki négykézlábra ereszkedve egyenként szedegeti fel a csikket, aligha találni. A használt füstszűrők tehát ott ragadnak a parkban,  erdei aljnövényzetben, füvesített részeken. Ahol aztán azonnal elkezdik kifejteni korántsem áldásos hatásukat.

Sokan azt gondolják, hogy a csikk csak egy kis darab papír, mi bajt okozhat, egyhamar lebomlik, és nyoma sem marad. Ezzel ellentétben a cigaretta szűrője többféle nehézfémet köt meg, például arzént, kadmiumot és ólmot. Ezek a veszélyes anyagok aztán a környezetbe, a talajba, a növények gyökeréhez és a vízhálózatba juthatnak. Jó tudni, hogy becslések szerint világszerte évi négy és félezer milliárd (!) csikk keletkezik, nagyrészük pedig a természetben köt ki, így hatásukat nem lehet bagatellizálni. Egy Egyesült Államokbeli átfogó szemétszedési akció statisztikái szerint az összes hulladék közel negyede cigarettacsikk volt, a dobozokat, csomagolóanyagokat is hozzászámolva pedig 35% volt a füstölnivaló szemétmaradéka a teljes mennyiséghez képest. A nehézfémek a növényekre is ártalmasak, és a vízi élővilágot is veszélyeztethetik, főleg, ha a csikk még tartalmaz dohányt is, amiben nikotin van. Ez a súlyosan mérgező anyag roppant veszélyes emberre, növényre és állatra, utóbbiakra főleg azért, mert az óvatlanul lenyelt csikk a gyomorban feldolgozva sokkal erőteljesebb hatást vált ki, mint füstként beszívva.

Ahol egy van, több is akad...

...fűből eltakarítani pedig csak így lehet

Maga a füstszűrő papírral bevont cellulóz-acetát, melynek lebomlási ideje változó, pár hónaptól több évig terjedhet a körülményektől függően, de átlagban egy-másfél esztendő. Igy az eldobált csikkek a hiedelmekkel ellentétben nem tűnnek el maguktól pár napon belül (legfeljebb a víz, csapadék a csatornákba mossa őket), és kártékony hatásukat sok hónapon keresztül fejtik ki, miközben folyamatosan terhelik a növény-, és állatvilágot ártalmas bomlástermékeikkel. És hogy még egy súlyos bűnt a cigaretta rovására írjunk, nem ritka, hogy a felelőtlenül eldobott csikk a természetben bozót-, és erdőtüzeket okoz, az ilyesfajta pusztítás pedig olykor nagy területeket érint, így további környezeti terhelést, nem mellesleg pedig pénzben gyakorlatilag kifejezhetetlen károkat okoz.

Egy eldobott apró csikk ezt is okozhatja

Mit tehet akkor a környezettudatos füstölgő, ha legalább a környezetét, ez esetben a természetet, meg kívánja óvni szenvedélye ártalmaitól? A lehető legjobb módszer a keletkező szemét megfelelő helyre juttatása, vagyis a csikkek hulladékgyűjtőben való elhelyezése. A csikk persze végül így is a természetben - a szeméttelepeken - fog kikötni, de ez esetben legalább a lakott, gondozott helyeketől távol kerül tárolásra. Ha utcán dohányzunk, akkor tehát a kukába dobjuk (a csatorna sem jó választás), ha pedig a közelben nincs kuka, egy pár száz forintos, fémből készült, zárható fedelű hamutartóba tegyük, amit aztán később üríthetünk a megfelelő helyre. Ugyanezt az eljárást alkalmazzuk parkban, erdőben, kirándulások alkalmával. Mindez nem kerül sem sok pénzbe, sem különösebb fáradságba, ellenben a természet megóvásában óriási lépést jelent.

Az utcáról a csatornába kerül, onnan a csatornahálózatba

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.