Megyeri Szabolcs kertész blogja

A puding próbája az evés, mondja az angol, aztán belekortyol gyömbérsörébe (merthogy a gyömbérből ilyen is készül). Gyömbértea esetében is hasolnó az elv, ki kell próbálni. Miért is? Mert a gyömbértea tulajdonképpen csodaszer, jótéteményeinek se szeri, se száma, elkészítési módja azonban egy kicsit eltér a hagyományos teákétól. Ezért a mai poszt a gyömbértea gyakorlati útmutatója lesz, és ahogy lefelé görgetnek, a saját gyártású illusztrációk mellett különböző gyömbéres érdekességeket olvashatnak.

A kezdő felállás: pohár, teatojás, gyömbér, és egy kés

A gyömbér már i.e. 3000 óta ismert fűszernövény, azonban már az első nagy kínai füvészkönyv (szerzője Pen Cao Csing) is gyógynövényként említi. Az indiai konyha jellemző ízesítője, erőteljes, csípős-pikáns aromája a keleties ételek elmaradhatatlan kelléke.

Két szelet levágva

Gyógynövényént számos baj orvoslója lehet, nyugtatja a háborgó gyomrot, enyhíti a köhögést, a kínzó torokkaparást, megszünteti a hányingert, émelygést, így tengeribetegség ellen is ajánlott. Én most épp a téli megfázás miatt, mintegy megelőzésként vágtam bele a teakészítésbe, és megjegyzem, hogy igen olcsón jutottam hozzá, egész pontosan 168 Forintba került a képeken látható példány, amiből gyors kalkuláció után legalább húsz pohár tea nyerhető ki.

A tojás záródik

Akinek mindez nem elég meggyőző, annak itt a végső érv, a gyömbért Afrikában régóta használják afrodiziákumként, nyugati szakirodalmak pedig kifejezetten javasolják fogyasztását impotencia, vagy idősebb kori kedv-vesztés esetén. Mendemondák szerint egykoron szerelmes menyecskék sütötték kenyérbe, hogy választottjuknak felkínálva felébresszék benne a gerjedelmet. A gyömbérkenyér mindenképpen finom, sokezer görög nem tévedhet, arrafele ugyanis megszokott az ilyen módon ízesített pékáru.

Elég egyértelmű, de azért mutatom, a tojást a pohárba

Gyömbért tartani azért is megéri, mert hatásosan mulasztja el a hagymafogyasztás utáni kellemetlen szájszagot, így ha vágyfokozóként nem is, de hagymás ételekkel tarkított randevúk után mindenképp használjuk. 

A gyökér mellett a legfontosabb hozzávaló, a forró víz

És a legszebb az egészben, hogy gyömbért otthon is termeszthetünk, ráadásul a folyamatba tél végén, vagy a tavasz elején érdemes belevágni. Ehhez friss rizómát (gyökértörzset) kell szereznünk, de akár a bolti gyökeret is használhatjuk, amennyiben jól fejlett csíraszemek (kis szarvacskák) találhatóak rajtuk. Az egy éjszakára beáztatott rizómát ezután jó minőségű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földbe ültessük. Fontos a trágyázás, a biztosabb siker érdekében pedig komposzt és homok elegyével dúsítsuk a közeget. A cserepet szélvédett, világos, de nem tűző napos helyre telepítsük, majd várjuk, hogy az alacsonyra növő növényke kibújjon. Amennyiben földjét folyamatosan nedvesen (de nem lucskosan) tartottuk, és még elegendő páratartalom is kijutott neki, házi gyömbérünk nyár végére elveszti leveleit, ami jelzi, hogy a termés begyűjthető. Ha gyömbérvirágot is szeretnénk látni, a növényt két évig a földben kell hagynunk.

Kis áztatás után kész is. A színtelenség ellenére ízből akad bőven

Végül pedig vissza a gyömbérteához. Tíz percnyi ázás után kivettem a gyökeret a vízből és kicsit félve kóstoltam meg, azonban hatalmas pozitív csalódás volt. Az íze roppant kellemes volt, egyáltalán nem túl erős, vagy kellemetlen, és ami még furcsább, hogy édesszájú vagyok, de cukor nélkül is jólesett, igaz egy kis méz biztos feldobta volna. Lehet utánam csinálni!

A tél nem éppen a virágzás időszaka, de nem lenne csodálatos a természet, ha nem találnánk januárban is virágzó növényt. A hunyor ilyen, ráadásul egy csomó érdekesség adódik vele kapcsolatban, úgyhogy lássuk, mivel szolgál.

Illatos hunyor a hóban

A hunyort a tavasz első hírnökeként szokták emlegetni, ami annyiban igaz, hogy több fajtája kora tavasszal borul virágba, azonban egyes változatai már a tél derekán is megteszik ezt. A hunyor (Hellaborus sp.) igazából egy nemzetség neve (a boglárkafélékébe tartozik), melyben 25-30 faj található, ezek közül három nálunk is őshonos, méghozzá speciális földrajzi elhelyezkedésben. A hunyor ugyanis a földrajzi vikarizmus jelenségének iskolapéldája. A vikarizmus lényege, hogy a különböző földrajzi tájakon, egymással rokon fajok foglalják el ugyanazt az ökológiai fülkét, vagyis egy közös ősből származva az elhelyezkedéstől függően, a helyi körülményekhez alkalmazkodva válnak külön fajokká.

Pirosló hunyor

Kisvirágú hunyor

Az illatos hunyor (H. odorus) fő jellegzetessége kiolvasható nevéből, élőhelye pedig a Dunántúl déli része, a Mecsek környéke, természetjárók - persze ha jó helyen járnak - zöld, zöldessárga, gyakran bókoló virágáról ismerhetik meg, akár a hó alól kikandikálva. Télizöld növény, leveleit csak tavasszal veszti el, mikor az újakat hozza. A pirosló hunyor (H. purpurascens) a legsötétebb virágú hármuk közül, a szirmok belseje zöldes-bíbor árnyalatú, de inkább csak március elejétől látható teljes pompájában. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben található meg. A kisvirágú hunyor (H. dumetorum) a Dunántúl nyugati részén és a Dunántúli középhegységben honos, virágait akár már most megfigyelhetjük. Ami közös minden hunyorban, hogy minden részük erősen mérgező, és a három eddig említett faj ráadásul még védett is, két nyomós érv tehát arra, hogy csak nézegessük, de ne szedjük le őket.

A fekete hunyor a kertben is jól mutat

Akit elbűvölnek a hunyorok, azoknak jó hír, hogy a védetteken kívül több fajta áll még rendelkezése kerti tartás céljából (így például a büdös, a keleti, vagy a fekete hunyor). A hunyorok a humuszos, üde talajt kedvelik, és igen kedvező számukra a meszes közeg, ami Magyarországon általában rendelkezésre áll. Kimondottan igénytelen növény, ami extravagáns megjelenésével együtt könnyen a tavaszi kertek slágerévé teheti, ráadásul virágaik gyakran 3-4 hétig díszlenek. Vadvirágos, természetes, erdős hatású kertrészletek megalkotásakor egyenesen nélkülözhetetlen. A kora tavaszi ültetéskor (melyet esetleg augusztusi tőosztással válthatunk ki) vegyük figyelembe, hogy a nedves, nyirkos talajt kedvelik, a legjobb helyen cserjék félárnyékában lesznek. 

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Elképesztően hektikás az időjárás mostanság, tegnap például olyan jó idő volt, hogy újra biciklire ültem, és egy kis túlzással a tavaszban éreztem magam. Holnaptól azonban lehűlés várható, reggeli fagyokat, sőt még hózáport is kilátásba helyeztek az időjósok. Ilyenkor pedig könnyen jön a megfázás, egykettőre az ágyban, egy halom zsebkendő között találhatjuk magunkat. A nátha orvoslásában szerepet játszhatnak gyógyszerek, forró vízben oldandó poralapú készítmények (melyekről mindig rémtörténeteket hallok), és ez a fő szezonja a forró teának is, természetesen citrommal.

Életmentő meleg tea

A citrom a népi gyógyászatban is fontos alapanyaga a megfázás kezelésének, bár a hársfa-, és bodzatea, sőt a gyömbérből készült forró ital is hatásosak, sokan nem veszik a fáradságot, hogy drogériákba menjenek értük (mások pedig egyszerűen szkeptikusak, és a gyógyszerek mellett teszik le voksukat), a citrom viszont mindenhol kapható, mindenki ismeri, tehát könnyen hozzáférhető segítség. A citrom titka a C-vitamin, vagyis az L-aszkorbinsav, mely a szervezet immunrendszerének erősítésében jeleskedik, így harcolva a téli nyavaják ellen. A citrom egyébént nem rendelkezik kiugró C-vitamin tartalommal, jócskán beelőzi azt a csipkebogyó, a petrezselyem, a káposzta, de még a barack is, bár utóbbi mostanában nyilván hiánycikk. A citrom mellett főleg az szól, hogy olcsó, beépült a köztudatba, fogyasztása teában roppant egyszerű, íze pedig kellemes. Az ágyban nyögő beteg érthetően nem káposztát akar rágcsálni.

A citrusfélék mind jó C-vitamin források

Természetesen magát a gyümölcsöt lehet inkább ajánlani, mintsem a különböző citromleveket, és az is fontos, hogy a C-vitamin magas hőmérsékleten hamar lebomlik, így ne a forró, hanem a kicsit már kihűlt (de persze még meleg) teába tegyük, különben nem sokat ér. A megfázás okozta kellemetlen tünetek enyhítésében már maga a meleg ital is segít, ám ha a citromot olyan teába tesszük, mely egyébként is gyógyhatású, máris megkettőztük a hatást. A fentebb említett bodza és hárs mellett a jó öreg kamilla, a kakukkfű, a lándzsás útifű, a csipkebogyó, és a galagonyalevél is kiválóak, és persze a mézes édesítésről se feledkezzünk meg! 

A citromfa otthoni nevelése nem ördöngösség

A citromra visszatérve, ez a fanyar, sárga gyümölcs nem csupán megfázás és teaízesítés esetén jöhet jól, hanem házikedvencként is, ugyanis a mi klímánkon is termeszthető, persze nevelése több macerával jár, mintha eredeti élőhelyén, valamely mediterrán országban próbálkoznánk vele. Az alábbi videóban a citrom tartásához kedvet kapó hobbikertészek hasznos alapinformációkhoz juthatnak, és kis szerencsével egyszer majd saját termésből facsarhatnak a teájukba belőle.

Képek: innen, innen, és innen.

Szinte mindenki tesz újévkor valamilyen fogadalmat, és bár a legtöbben a másnapi regenerálódás közben meg is feledkeznek róla, van, aki komolyan gondolja. A fogadalmak - ahogy tapasztaltam - általában kevés témakör köré kapcsolódnak, például munka, párkapcsolat, vagy épp egészség, utóbbi esetben pedig leginkább a dohányzás abbahagyásáról van szó. Engem szerencsére nem érint a füstölgésről való leszokás, egy kedves barátom azonban decemberben elhatározásra jutott, és mint sokan mások, ő is az év utolsó napját jelölte ki utolsó füstös napnak, így már harmadik napja él cigaretta nélkül.

Mindenképp szeretném őt támogatni, ezért körülnéztem, hogy milyen természetes, növényi segítség kínálkozik a leszokáshoz. A mindenféle csodaszereket, mágikus tablettákat, mágneses bizgentyűket mellőzném, nézzük hát, hogy mivel járul hozzá a természet a sikerhez. Több forrás szerint segíti a leszokóban lévő dohányost a kálmos (Acorus calamus) gyökerének rágcsálása, és állítólag hasonló segítség várható a lándzsás útifű (Plantago lanceolata) tea kortyolgatásától. Utóbbi gyógynövény mindenképp ajánlott, mivel a légutak és a szájüreg ápolója, így a még aktívan dohányzók is fogyasszák, főleg télen. A cigaretta rengeteg káros anyagot tartalmaz, a függésért azonban a nikotin a felelős. Leszokáskor a nikotin megvonása okozza a kellemetlen tüneteket, a kínzó sóvárgást, a rágyújtás iránti (látszólag) olthatatlan vágyat. A nikotin kiürülése a szervezetből fontos tehát, ám ha lúgosítással lassítjuk a folyamatot, a kínzó érzés is enyhülhet, és fokozatosan csökkenhet. A szervezet lúgosításában segíthetnek a zöldségek és bizonyos gyümölcsök (például banán, ananász, grapefruit), a leszokók tehát jól teszik, ha sokat fogyasztanak belőlük, lehetőleg nyersen. Külön ki szokták emelni a babcsírát, mint leszokást támogató, lúgosító ételt, én is javaslom tehát. 

Babcsíra

Általános tapasztalat, hogy leszokás idején a nikotinéhség mellett a megszokás, a begyakorolt rituálék hiányoznak nagyon, így le kell foglalni valamivel kezünket és szánkat. Utóbbit ne nassolnivalóval tömjük be, mivel a nikotin elhagyása egyébként is étvágynövekedést okoz, így ha a megszokott mozdulatot rágcsálással pótoljuk, könnyen felszedhetünk pár kilót. Ha mindenképp enyhíteni akarjuk valamivel orális fixációnkat, legyen az valamilyen kalóriaszegény, egészséges étel, például roppanós paprika, vagy salátalevél, sokaknak pedig a szotyizás vált be, utóbbi a egyszerre foglalja le a kezet és a szájat, olyan mennyiséget pedig, ami veszélyeztetné alakunkat, nehéz elfogyasztani.

Kálmos, nem kell szedni, herbáriákban is kapható

A leszokás egész biztosan feszültséggel és idegességgel jár, ezért jól jöhet valamilyen szelíd nyugtató. A citromfűlevélből, macskagyökérből készült forró ital nyugtatólag hat az idegekre, de levendula illóolaj párologtatásával, vagy levendulás nyugtató fürdővel is kényeztetheti magát a zaklatott ex-dohányos. Fontos a sok folyadék bevitele is, gyakori tanács, hogy erős késztetés esetén rágyújtás helyett igyon egy pohár vizet a leszokóban lévő. Víz helyett éppenséggel kamillateát is lehet kortyolgatni, túladagolni nem lehet, ellenben nyugtató és gyulladáscsökkentő hatású, ami jól jöhet annak, aki évekig füstölt.

Lándzsás útifű - szirupként vagy teaként is hasznos

Jóbarátomnak innen is kitartást és sok akaraterőt kívánok, remélem másnak is tudtam egy kis segítséget nyújtani, mert azt hiszem, hogy a dohányzásról való leszokást csakis támogatni lehet. Füstmentes, egészséges évet kívánok minden próbálkozónak!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Tudvalevőleg olyan lesz az év, amilyen az első pár órája, napja, legalábbis a babona szerint. Ha vidáman, jókedvűen vágunk bele, olyan is marad, ha pedig rosszkedvűen, nos ezt ne is feszegessük. Mindennek fényében arra gondoltam, hogy az év első posztja a fentiek szellemében íródjon, legyen a témája valamilyen egészséges, finom, könnyen termeszthető zöldségféle, azt kívánva, hogy teljen ez az év mindenkinek egészségben, kertészkedve, finom zöldségeket fogyasztva. A választás így egy kevésbé ismert, de télen szedhető (kapható) zöldségfélére esett, melyet viszonylagos ismeretlensége okán talán jó ötlet a nagyérdemű elé tárni. Ez a madársaláta.

Madársaláta

A madársaláta (valeriánasaláta, galambbegy saláta, Valerianella locusta) Európa mérsékelt égövi részein honos, de a Kaukázusban, Kis-Ázsiában is megterem, sőt utóbbi területeken szinte gyomnövényként elterjedt. Európában Franciaországban a legismertebb, és termelése is itt a legnagyobb volumenű, valamint Hollandiában kedvelt zöldség még. Európa többi részén nem tudott különösebb népszerűségre szert tenni a madársaláta, ami azért különös, mert könnyen termeszthető, igénytelen növényfajta, élettani hatásai kedvezők, ráadásul őszi vetésével pont a vitaminhiányos téli időszakban válhatna hasznunkra.

Balkonon is jól érzi magát

Januárban, tehát épp most vetési szempontból holtidőben vagyunk, mivel a madársalátát vagy szeptember környékén, vagy a márciusi kora tavasszal kell vetni. Jelenleg tehát nincs itt az ideje a magok kiszórásának, ám a termény betakarítása most időszerű, ami azt jelenti, hogy piacokon, üzletekben jó eséllyel találkozhatunk vele. Fogyasztásával antioxidánsokhoz, A-, és C-vitaminhoz juthatunk, B9-vitamin és bétakarotin tartalma pedig a téli lehangoltságot, fáradságot enyhítheti. Kalóriaszegény zöldség, rosttartalma miatt pedig jótékony hatással van a belekre, az emésztésre.

Fiatal palánta

A madársaláta nem hiányozhat egytelen bio-, vagy egyszerű háziveteményesből sem, nevelése pedig nem nagy kihívás. Alacsony vízigényű, a talajra nem kényes egynyári növényről van szó, mely tartós lakója lesz a kertnek, ha pár tövet meghagyunk majd felvirágozni (hogy magjait szétszórhassa). A márciusi vetés van most időben közelebb, erről essen hát pár szó. Március első felében kerülhet sor a magok kihelyezésére, arasznyi sortávolságban vagy foltszerűen. Bár a madársaláta nem érzékeny a fagyra, érdemes vékony komposzt-, vagy földréteggel fedni a vetést. Körülbelül két hét múlva megindul a csírázás, ilyenkor érdemes egy alapos gyomtalanítást megejteni, mert a gyenge hajtások áldozatul eshetnek a betolakodóknak. A folyamatos ellátást kéthetenkénti utóvetéssel biztosíthatjuk. A madársalátával balkonkörülmények között is sikert lehet elérni, ősszel pedig akár az üresen maradt ládákba is telepíthetjük. A leszedett növény maximum egy-két napig marad élvezetesen fogyasztható, így mindig csak annyit vigyünk be, amennyit meg is eszünk.

A veteményes dísze lehet

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Dolgozzunk sokat, nyerjünk a lottón, örököljünk egy sosem látott távoli rokontól kastélyt és birtokot. Ha pedig máshogy nem megy, együnk lencsét az újév első óráiban. Utóbbit nem én mondom, hanem a hagyomány, bár nem tudok dokumentált esetről, mikor ez a húzás bejött, de próbálkozni érdemes azért. Jól emlékszem, hogy gyerekkoromban egyetlen étellel lehetett igazán kikergetni a világból, ami a lencse volt. Az általában közutálatot kiváltó spenótot kifejezetten szerettem, a sóska és a fejtettbab főzelék is sima ügy volt, a lencse azonban nem ment le, nem tudom, hogy a fura állaga, az íze, vagy egyszerűen a gyermeki hisztéria miatt, de tény, hogy lencsét ma sem szívesen eszem, pedig ma éjjel éppen kellene, ha gazdag szeretnék lenni, és bevallom, az nem lenne rossz. 

Talán tényleg beválik...

Vajon miért rögzült a lencse és a vagyonosság kapcsolata? Az ok abban a paraszti megfigyelésben rejlik, hogy a lencse valamelyest hasonlít a pénzre (ami régen jellemzően nem papírpénz volt), így elődeink összekötötték ezt a haszonnövényt a jólét ígéretével, de talán a praktikus okok közt ott volt az is, hogy a lencse kalóriadús, tápláló (ami szilveszter napján, a délután óta kortyolgató embernek igencsak jól jön), valamint olcsó étel. Megemlítendő, hogy a lencse és pénz összekötése sokkal régebbi hiedelem, már az ókori rómaiak is lencsét szórtak szeretteik sírjába, túlvilági fizetőeszköz gyanánt. Egyébként a városi ember már csak a pénzhozó lencsére emlékszik, de régebben a bab is ugyanilyen bűbájjal bírt a népi hiedelemben, így a lencsét hozzám hasonlóan elvetők nyugodtan kísérletezzenek babbal.

Változatos szín-, és formavilág

Ha már a lencsénél tartunk, ejtsünk róla pár szót, bár egy jó lencsefőzelék recept talán aktuálisabb lenne, ám ilyennel sajnos nem tudok szolgálni (a neten azonban érdemes kutakodni ezügyben). A lencse (Lens culinaris Medicus) a hüvelyesek családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény. A nagyjából félméteresre növő lencse rövid hüvelyeiben egy-két mag található, melyek színe változatos, szürkés, zöldes, sárgás, vöröses árnyalatúak. Méretben nagyjából három változatot különböztethetünk meg, és érdekes, hogy míg a háziasszonyok a nagyobbakat részesítik általában előnyben, addig a kisebbek ízletesebbek, és vékonyabb héjuk miatt alkalmasabbak a főzésre. 

Így néz ki a kertben

A lencse a mérsékelten meleg, száraz klímát kedveli, Magyarországon főképp az északi részeken termesztik, bár vetésterülete csekély. Eredeti élőhelye Ázsia hegyvidékes területein található, valamint a Közel-Keleten is évezredek óta ismert kultúrnövény, és még a Bibliában is említést tesznek róla (Ézsau egy tál lencséért adta el Jákobnak elsőszülöttségi jogát.) Hosszúnappalos növény, és a tavaszi fagyokra nem kimondottan érzékeny, ezért vetni már március elejétől lehet. A szárazságot jól tűri, vízigénye nem nagy, a tartós esőzések viszont betegségekre fogékonnyá tehetik. Trágyázáskor a foszfor-, és káliumtartalmú anyagokat hálálja meg. Főnövényként termesztjük, mivel márciustól július derekáig veszi igénybe a talajt, betakarítása után helyére zöldségféléket telepíthetünk.

Balkonnövényént is nevelhető, persze így nagy termés nem várható (a képen bazsalikom lakótárssal)

Az ételként elkészített lencse élettani hatásai roppant kedvezőek, így ha a várt gazdagság elmarad, jótétemény nélkül akkor sem maradunk. Nem egy fogyókúrás étel, kalóriatartalma magas. Hasznos aminosavak, vas, kálium és cink találhatóak benne, folsav tartalma miatt várandósság idején kimondottan hasznos (talán ezzel függ össze a termékenységgel kapcsolatos hit is). Külön érdekes, hogy magas A-vitamin tartalma miatt a szemnek kiváló ápolója, ezzel párhuzamosan pedig a mag alakjával összefüggésben a lencse a látást javító csiszolt üveget is jelenti. Kijelenthetjük hát, hogy a lencse mindenképp szemrevaló.

Sok szerencsét, jó egészséget, sikeres és gazdag új esztendőt kivánok minden olvasómnak, lencsével, vagy anélkül, és kérem, hogy ha valaki bizonyíthatóan a lencsefőzelék miatt gyarapodik jövőre, mindenképp szóljon nekem, mert akkor ellenérzéseimet leküzdve én is megeszem egy tállal.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.