A puding próbája az evés, mondja az angol, aztán belekortyol gyömbérsörébe (merthogy a gyömbérből ilyen is készül). Gyömbértea esetében is hasolnó az elv, ki kell próbálni. Miért is? Mert a gyömbértea tulajdonképpen csodaszer, jótéteményeinek se szeri, se száma, elkészítési módja azonban egy kicsit eltér a hagyományos teákétól. Ezért a mai poszt a gyömbértea gyakorlati útmutatója lesz, és ahogy lefelé görgetnek, a saját gyártású illusztrációk mellett különböző gyömbéres érdekességeket olvashatnak.
A kezdő felállás: pohár, teatojás, gyömbér, és egy kés
A gyömbér már i.e. 3000 óta ismert fűszernövény, azonban már az első nagy kínai füvészkönyv (szerzője Pen Cao Csing) is gyógynövényként említi. Az indiai konyha jellemző ízesítője, erőteljes, csípős-pikáns aromája a keleties ételek elmaradhatatlan kelléke.
Két szelet levágva
Gyógynövényént számos baj orvoslója lehet, nyugtatja a háborgó gyomrot, enyhíti a köhögést, a kínzó torokkaparást, megszünteti a hányingert, émelygést, így tengeribetegség ellen is ajánlott. Én most épp a téli megfázás miatt, mintegy megelőzésként vágtam bele a teakészítésbe, és megjegyzem, hogy igen olcsón jutottam hozzá, egész pontosan 168 Forintba került a képeken látható példány, amiből gyors kalkuláció után legalább húsz pohár tea nyerhető ki.
A tojás záródik
Akinek mindez nem elég meggyőző, annak itt a végső érv, a gyömbért Afrikában régóta használják afrodiziákumként, nyugati szakirodalmak pedig kifejezetten javasolják fogyasztását impotencia, vagy idősebb kori kedv-vesztés esetén. Mendemondák szerint egykoron szerelmes menyecskék sütötték kenyérbe, hogy választottjuknak felkínálva felébresszék benne a gerjedelmet. A gyömbérkenyér mindenképpen finom, sokezer görög nem tévedhet, arrafele ugyanis megszokott az ilyen módon ízesített pékáru.
Elég egyértelmű, de azért mutatom, a tojást a pohárba
Gyömbért tartani azért is megéri, mert hatásosan mulasztja el a hagymafogyasztás utáni kellemetlen szájszagot, így ha vágyfokozóként nem is, de hagymás ételekkel tarkított randevúk után mindenképp használjuk.
A gyökér mellett a legfontosabb hozzávaló, a forró víz
És a legszebb az egészben, hogy gyömbért otthon is termeszthetünk, ráadásul a folyamatba tél végén, vagy a tavasz elején érdemes belevágni. Ehhez friss rizómát (gyökértörzset) kell szereznünk, de akár a bolti gyökeret is használhatjuk, amennyiben jól fejlett csíraszemek (kis szarvacskák) találhatóak rajtuk. Az egy éjszakára beáztatott rizómát ezután jó minőségű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű földbe ültessük. Fontos a trágyázás, a biztosabb siker érdekében pedig komposzt és homok elegyével dúsítsuk a közeget. A cserepet szélvédett, világos, de nem tűző napos helyre telepítsük, majd várjuk, hogy az alacsonyra növő növényke kibújjon. Amennyiben földjét folyamatosan nedvesen (de nem lucskosan) tartottuk, és még elegendő páratartalom is kijutott neki, házi gyömbérünk nyár végére elveszti leveleit, ami jelzi, hogy a termés begyűjthető. Ha gyömbérvirágot is szeretnénk látni, a növényt két évig a földben kell hagynunk.
Kis áztatás után kész is. A színtelenség ellenére ízből akad bőven
Végül pedig vissza a gyömbérteához. Tíz percnyi ázás után kivettem a gyökeret a vízből és kicsit félve kóstoltam meg, azonban hatalmas pozitív csalódás volt. Az íze roppant kellemes volt, egyáltalán nem túl erős, vagy kellemetlen, és ami még furcsább, hogy édesszájú vagyok, de cukor nélkül is jólesett, igaz egy kis méz biztos feldobta volna. Lehet utánam csinálni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.