Megyeri Szabolcs kertész blogja

Így legyen víztakarékos kerted!

1 komment

A kertgondozás egyik legalapvetőbb eleme az öntözés, hiszen nincs olyan élő növény, ami ne igényelne legalább időszakosan kiegészítő öntözést a természetes csapadék mellett. A dísznövények többsége azonban nem csak a nyári hónapokban kíván rendszeresen vizet, hogy ne is beszéljünk a kert legvízigényesebb növényéről, a gyepről. Abban tehát megegyezhetünk, hogy minden kertben szükséges az öntözés, az azonban nem mindegy, hogy mennyi vizet kell szétlocsolnunk. Az öntözés ugyanis nem csupán rendszeres munkát, elfoglaltságot, de pénzbeni kiadást is jelent, és már akár egy átlagos, közepes méretű kertben is jelentős költségek keletkezhetnek. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a klímaváltozás miatt az esőzések egyre ritkábbak vagy éppen rendszertelenebbek, akkor máris világos, hogy az öntözés kulcskérdés szinte minden birtokon. Hogyan lehet visszafogni a kert vízigényét, milyen trükkökkel, fortélyokkal lehet elérni, hogy kevesebb öntözésre legyen szükség, vagy hogy alacsony költséggel lehessen itatni a növényeket? Látni fogjuk, hogy többféle út állhat előttünk, és azt is fontos megjegyezni, hogy a legjobb eredményt többféle módszer kombinálásával lehet elérni!

garden-sprinkler-irrigation-watering-shutterstock-com_12922.jpg

Kezdjük az összetettebb ötletekkel. Az egyik érdekes felvetés az őshonos növények ültetése. Ezek olyan növényfajok, melyek az adott földrajzi területen a természetben is előfordulnak régóta, vagyis alkalmazkodtak a helyi klímához, így öntözni csak keveset kell őket, hiszen az erdőn, mezőkön, réteken sem öntözi őket senki. A honos növények választásával nem csupán az öntözési igény minimalizálható, hanem az egyéb körülmények (hőmérséklet, napsütés mennyisége) is szinte biztosan megfelelőek lesznek! Az őshonos növények mellett szól az is, hogy nem lógnak ki a tájképből, nem hatnak idegenül, hanem épp ellenkezőleg, a megszokott, otthonos látványvilágot biztosítják. Hasonló elképzelés, ha eleve alacsony vízigényű, szárazságtűrő növényeket (például pozsgásokat vagy mediterrán dísz-, és fűszernövényeket) ültetünk, így az öntözés is elhanyagolható mértékű lesz. Természetesen a szárazságtűrő kifejezés nem azt jelenti, hogy ezek a fajok sosem kérnek nedvességet, csupán jóval kevesebbel beérik, mint más növények. Kisebb kertekben válogassunk ezekből a növényekből, vagy válasszuk a sziklakerti kialakítást, mely díszes, látványos, ugyanakkor öntözni ritkán kell!

Egy másik figyelemreméltó ötlet az esőkert építése. Az esőkert olyan speciálisan kialakított kertrészlet (vagy akár egész kert) ami az esővíz leggazdaságosabb kihasználását célozza meg. Ebben az esetben enyhén lejtős felületet kell biztosítani (nagy előny, ha eleve rézsűs a kert) és a csapadékvizet mesterségesen kialakított csatornákon, kavicsos felületeken elvezetve kell a növények tövéhez eljuttatni. Az esőkert építéséhez a legtöbb esetben szakember segítsége szükséges, hiszen átfogó, speciális elvek mentén történő kertátalakításról van szó. Az esőkertek ideája sokkal több terjedelmet igényel, mint egy rövidke bekezdés, így ajánlom EZT a régebbi bejegyzésemet a témában!

Az esővizet természetesen olcsóbban és egyszerűbben is a javunkra fordíthatjuk, egyszerűen annak begyűjtésével. A legtöbb háznak nagyszerű esővízgyűjtő felülete van, ez nem más, mint a tető és az ereszcsatornák együttese. Így elegendő egy nagyobb hordót a kifolyóhoz állítani, és az első esőzés után máris több száz liter öntözővizünk lehet. Haladók akár föld alá süllyesztett, kézi vagy gépi szivattyúval ellátott vízgyűjtő rendszert is kiépíthetnek, így egy átlagos kert teljes öntözővíz mennyisége is biztosítható szinte ingyen. 

A fúrt kút nem egy újszerű ötlet, azonban manapság már nem olyan magától értetődő dolog, mint a régi, vidéki portákon, ahol mondhatni alapfelszereltség volt. A fúrt kút ott jó alternatíva, ahol nincs vezetékes víz, vagy van, de az átlagosnál lényegesen többet kell öntözni. Jó hozamú kutat fúrni persze nem mindenhol lehetséges, előzetes vizsgálatok kellenek hozzá (de ahol például a közvetlen szomszédságban működő fúrt kút van, ott elég biztosra lehet menni további vizsgálatok nélkül is), a munkálatok napokig tartanak, és jelentős földmozgatással járnak, valamint a kialakítás nem kicsi befektetés, de nagyobb vízigény esetén hamar megtérülhet a kiadás. A fúrt kutakról is van egy átfogóbb írásom, IDE KATTINTVA már olvasható is.

letoltes.jpg

A mulcsolás is bevált, sok egyéb pozitívummal is rendelkező öntözéscsökkentő eljárás. Ennek során mulcsot, vagyis valamilyen talajtakaró anyagot terítünk szét a díszágyásban, a cserjék, tuják, örökzöldek alatt, vagy éppen a veteményesben. Mulcsként bevethető a zúzott kő, a folyami kavics, a többféle minőségben és színben kapható fakéreg zúzalék, ahol pedig az esztétikum kevésbé számít (például a konyhakertben) ott jó lehet a faforgács, a szalma vagy a fűnyesedék is. A mulcs lényege, hogy jótékony szigetelőként működik, csökkenti a párolgási veszteséget, ezáltal javítja az öntözések hatásfokát, nyáron lassítja a közeg átmelegedését, télen pedig a kihűlését. Emellett gátolja a gyomosodást (főleg ha geotextilt is fektetünk alá), és roppant esztétikus is lehet a díszágyásokban, hiszen elfedi a talajt, homogén, dekoratív alapot szolgáltat. 

garden-irrigation-solutions-feature.jpeg

A csepegtető öntözőrendszer sem újdonság, kiskertekben mégsem annyira elterjedt, a legtöbben a parkokból, közterületi díszbeültetésekből ismerik. Ennek lényege, hogy egy speciális, rugalmas, sűrűn kilyuggatott tömlőt vezetnek el a növények között, mely a vízforrásra csatlakoztatva állandó, kis mennyiségű nedvesítést biztosít. Így a növények talaja sosem szárad ki teljesen, és pangóvíz sem alakul ki. A rendszer fogyasztása nagyon alacsony, főleg a hagyományos, kissé pazarló öntözési formákhoz mérve. A rendszer kialakítása igazán olcsó, a szükséges tömlő bármely kertészetben, gazdaboltban megvásárolható, más befektetés nem is szükséges. A csepegtetést nem csak virágos dísznövények vagy a konyhakerti palánták esetében érdemes bevetni, hanem a párás mikroklímát kedvelő tujafélék, tűlevelű örökzöldek körül is, amik így sokkal jobban fogják érezni magukat. 

Szimpla, már-már primitív trükk az öntözések helyes időzítése, mellyel nem kevés spórolás érhető el, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a jókor kijuttatott víz sokkal eredményesebben hasznosul, így vagy kevesebb megy pocsékba, vagy kisebb mennyiség is elegendő, ahogy tetszik. A tavaszi, nyári melegebb hetekben reggel vagy este öntözzünk, mert ilyenkor még, vagy már nincs meleg, így a párolgási veszteség minimalizálható. A kettő közül a reggeli a jobb időpont, az esti öntözések után ugyanis éjjelre is vizesek maradhatnak a levelek, vagy a sűrű lombú alacsony növények alatti talajrészek, ez pedig kedvezhet a gombás fertőzéseknek. Mindez természetesen a gyepre is vonatkozik, ahol például időzíthető öntözőrendszer van a pázsithoz, ott ajánlott kora reggeli időpontot beprogramozni.

shutterstock_82752859.jpg

Apropó, gyep. A pázsit a legvízigényesebb növényegyüttes a kertben, hiába aprók a fűszálak, ha jellemzően a kert negyede-harmada, de akár nagyobb arányú része füvesített. Lehet persze szárazságtűrő fűmag keveréket használni füveítéskor, ám ez kisebb megtakarítást eredményez, mintha például felszámoljuk a gyep egy részét. Szentségtörésnek hangzik, azonban tény, hogy rengeteg kertben a pázsit egy olyan díszelem, ami a gyakorlatban nagyon gyengén kihasznált. Ha tehát a füves terület egy része vagy egésze nincs is tényleges használatban, nem fekszünk, játszunk, sétálgatunk rajta, el lehet gondolkodni a kiváltásán. Remek alanyok a különféle talajtakaró cserjék, melyek általában 20-40 cm magas, nyírást, metszést nem igénylő cserjefélék, amik tökéletes fedést képesek nyújtani, árnyékoló hatásuk miatt megakadályozzák a gyomosodást, és megfelelő fajválasztással a vízigényük is alacsony lesz, de mindenképpen jóval alacsonyabb, mint a pázsité. Egy másik gyephelyettesítő elem a kavicságyás, ami egy nagyon hangulatos, kissé sivatagi, mediterrán érzetű, és a nullához közelítő vízigényű elrendezés. A kavicságyás lényege, hogy a kijelölt területet alacsony szegéllyel kell körbevenni, geotextilt kell lefektetni (haladók a talaj mélyebb rétegébe vakondhálót is tehetnek), majd fel kell szórni díszes zúzott kővel vagy folyami kaviccsal 5-15 cm vastagon az ágyást. A területre ezután érkezhetnek cserepes, ládás növények, de a textil bevágásával közvetlenül a szabadföldbe is lehet telepíteni. A ritkás, jelzésértű beültetés alig kíván öntözést, a gyomosodás minimális lesz, a kavicságyás így tetszetős, de fenntartási munkát szinte egyáltalán nem igénylő kertrész lesz!

service-dry-garden-terrace.jpg

Képek: innen

A bejegyzés trackback címe:

https://kertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6917811787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IamTwo 2022.04.22. 06:54:23

A kavicságyással az a baj, hogy a macska utálja

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövessen Facebookon

Kertész TV

süti beállítások módosítása