Megyeri Szabolcs kertész blogja

A karácsonyfákat illetően évek óta központi kérdés, hogy élőt vagy vágottat állítsunk (vagy műfenyőt, de az nem kertészeti téma)? Az élő, dézsás fát nem lehet mindenkinek jó szívvel ajánlani, már csak azért sem, mert az ilyen fenyő lényege, hogy az ünnep után kiültetésre kerüljön, ahol pedig nincs kert, ott az egész értelmét veszti (kivéve, ha kölcsönzött fáról van szó, melyet vissza lehet vinni, de az ilyen szolgáltatás ritka, és a fának okozott trauma miatt egyébként sem a legjobb ötlet). Ha pedig élő fáról van szó, ami a szándék szerint a kertben folytatja majd a pályafutását, érdemes átgondolni, hogy melyik fajt válasszuk, ugyanis kerti növényként tekintve a kedvelt ünnepi fenyőfélék egész más szempontok szerint értékelendők, mint karácsonyfaként. Az alábbiakban a leggyakoribb , legérdekesebb fenyők kerülnek rövid bemutatásra!

A karácsonyfák uralkodója a luc amit a többség a klasszikus forma és az emblematikus illat miatt választ. A luc igencsak fajtagazdag fenyőféle, negyven fajtája van, de főképpen a közönséges lucfenyő (Picea abies) kerül a kertekbe. A ritkábban hozzáférhető variánsok is ültethetők kerti növényként, ezek leginkább alakban, méretben térnek el az alapfajtól. A közönséges luc egy nagy tűrőképességű, alacsony környezeti igényű tűlevelű örökzöld, ami akár 40-50 méter magas is lehet kifejlett korában, élettartama pedig kiemelkedően hosszú a természetben az igazán öreg példányok több száz évesek is lehetnek, de kertekben is több generáción fognak átívelni. Az előbbi magassági adattól nem kell megijedni, mivel a luc jól tűri a metszést, így akár kompakt méretű díszfa de még alacsony sövény is kialakítható belőle. Talajigénye átlagos, a szélsőségektől mentes, átlagos kerti közegben szépen fog fejlődni, de kifejezetten kedveli az enyhén savanyú talajt. A hazai klíma megfelelő számára, kivéve a páratartalmat, amiből a rendelkezésre állónál többet igényel, ezért jó ötlet időnként párásítani, ez a gyakorlatban vizes permetezést jelent. A luc összefoglalva egy alacsony igényű, kimondottan kezes, a méretet tekintve is jól alakítható fenyőféle, amit már egészen kis kertekbe is bátran lehet ültetni.

Az ezüstfenyő népszerűsége vetekszik a lucéval, azon egyszerű oknál fogva, hogy vágott karácsonyfaként a lucnál sokkal tartósabb, és a változattól függően ezüstös-kékes színezete miatt dekoratívabb is. Kerti növényként is elsőrangú, kültéren nevelve akár 20-25 méteresre is nőhet, növekedési üteme pedig fenyőmércével mérve gyors. Az ezüstfenyőnek is többféle fajtáját lehet megvásárolni, főleg, ha élő növényként szeretnénk beszerezni. A névvel és közhiedelemmel ellentétben ezek egyáltalán nem minden esetben ezüst vagy kékes árnyalatúak, érdemes ezért a vásárlás előtt tájékozódni, vagy akár a kertészetben megkérdezni a szakeladókat, hogy a kinézett fenyőféle tűlevélzete milyen árnyalatú lesz. Az ezüstfenyő is az enyhén savanyú talajt kedveli, ezt zsákos savanyú termőföld adagolásával lehet számára biztosítani a nem megfelelő kémhatású közeg esetén. Metszése nem szokás, így nagyobb kertekbe való, ahol szoliternövényként érvényesülhet, de jól mutathat bővebb előkertekben is, ha nem zavarja a háziakat, hogy takarni fogja az épület jó részét. Fontos tulajdonsága, hogy jól tolerálja a szennyezett, városi levegőt, így utcafrontokra, társasházi előkertekbe is remek választás!

A nordmann fenyő, vagy ritkábban használt nevén kaukázusi jegenyefenyő vágott faként a kisgyermekes háztartások kedvence lehet, mivel tűlevelei nem szúrósak, így a kicsiknek is biztonságosak, emellett a tűlevelek dörzsölésre kellemes citrusos illatot árasztanak. A kertbe is jó választás lehet a nordmann, de mérete nem éppen visszafogott, teljes magassága akár 30 méter is lehet, ágrendszere sűrű és tömött, ezért domináns megjelenésű, nagy zöldtömeget képző növény, ezért szoliterként, fókuszponti díszként szokás ültetni. Kedveli a napos fekvést, de ültetésekor a napossághoz hasonlóan fontos szempont, hogy majdani terebélyessége miatt épülettől, faltól, kerítéstől messze kerüljön, hogy később ne okozzon problémát. A nordmann fenyő is az enyhén savanyú talajt kedveli, közegének lazának, tápdúsnak kell lennie, az erősen kötött talajokat mélyreható ásással, és homok, tőzeg, komposzt bekeverésével szükséges lazítani. Érdemes ezt a fenyőfélét huzatmentes helyre telepíteni, így páraigénye könnyebben kielégíthető, persze a vizes permetezést a nordmann is kedvelni fogja. Rendszeres öntözést kíván, és lényeges információ, hogy az ezüstfenyővel szemben rosszul tűri a szennyezett, városi levegőt, így inkább vidéki, külvárosi kertekbe való.

A szerb luc ritkábban vásárolható meg a karácsonyi szezonban, de beszerzése nem lehetetlen, sem vágott, sem dézsás kiszerelésben. A szerb luc a kertbe ültetve és fenyőként nevelve akár 30 méteres magasságot is elérő karcsú habitusú fenyőfajta.Vezérhajtásai felfelé törekvők, oldalágai szép ívben felfelé állnak. Rövid, fényes tűlevelei rövidek, fonákjukon ezüstös csík húzódik, dekorációs értékük kiemelkedő! Kemény és szúrós tűlevelekkel rendelkezik, de igazi különlegessége ennek a fajtának a dekoratív, tojás alakú tobozainak sokasága, melyek 3-6 cm-es nagyságúra nőnek, színük csodás sötétlila, később pedig éretten barnára változnak. A hazai klíma teljesen megfelelő a számára, télállósága remek, nyáron csak hosszabb, aszályos időszakokban szorul öntözésre. Jól viseli a napos és a félárnyékos helyeket is, minden kertben megtalálni neki az ideális pozíciót. A talaj tekintetében nem válogatós, az átlagos kerti földben remekül növekszik, de a gyengébb minőségű közeget is elviseli. Növekedési üteme a fenyők között nagyon jónak számít, fiatalabb korától kezdve akár évi 80-100 centiméter növekedés is várható!

A duglászfenyő egyik érdekessége, hogy botanikailag nem is a fenyő nemzetségbe tartozik, de ettől még a fenyőfélék közé tartozik. Észak-Amerikában, az USA-ban a legkedveltebb karácsonyi fenyő, nálunk ritkábban kapható, de beszerezhető. Megjelenése a lucéhoz hasonló, tobozai csüngőek, kezdetben zöldek, később barnák,  tűlevelei puhább a lucénál, hajtásai molyhosak, játékos, kedves külsőt kölcsönözve a növénynek. Levelei dörzsölésre bódító narancsos illatot árasztanak. Magassága észak-amerikai eredeti élőhelyén akár 80-100 méter is lehet, törzse 2-3 méter átmérőjű is lehet. A honi klímán - amit egyébként jól tolerál - nem cseperedik ekkorára, felnőttkorára legfeljebb 15- 20 méteres lesz. A duglászfenyő környezeti igényei nem összetettek, ráadásul ez a fa nagyon rugalmas a körülmények tekintetében, így könnyű sikeresen tartani. A napos és félárnyékos fekvést is kedveli, vízigénye átlagos, rendszeres öntözésre csak fiatalabb korában és erősen aszályos időszakokban szükséges. Kötöttebb talajokon is megél, viszont mivel gyökérzete eleve sekélyre hatoló, ilyenkor nagyobb a kidőlés veszélye egy nagyobb viharban. Ültetésekor ezért javasolt extra nagy ültetőgödröt készíteni, hogy gyökerei akadálymentesen terjeszkedhessenek. 

Végezetül a cukorsüvegfenyő került sorra, melynél fontos elmondani, hogy kicsi mérete ellenére egyáltalán nem szobanövény, lakásban hetek alatt elpusztul, ugyanúgy kell kezelni, mint a többi dézsás karácsonyfát, vagyis legfeljebb 7-10 napig maradhat a fűtött szobában. A cukorsüvegfenyő növekedési üteme extrém lassú, így nagyon sokáig kompakt méretű, kedves kis fenyő lesz a kertben, de felnőttkorában sem lesz nagyobb 2-3 méternél. Tömött ágrendszere miatt nem jó, ha nyirkos zugba kerül, az a megfelelő, ha nem huzatos, de állandó légmozgással ellátott területre kerül a kertben. A napos, de legfeljebb az enyhén félárnyékos fekvést kedveli. Az enyhén savanyú talajt szereti, öntözzük rendszeresen, ezen kívül sok más teendő nem lesz körülötte. Mérete miatt ez a fenyő akár dézsában is nevelhető, így teraszon, balkonon is tartható, ebben az esetben fokozottan kell ügyelni a kiszáradás veszélyére, ami mulcsolással késleltethető. A cukorsüvegfenyő a felsorolt megkötések mellett remek, tetszetős dísznövény lesz a kertben, de mérete okán előkertben, vagy akár társasházi belső kertben is jól tartható.