A boltban megfizethetetlen az alma, ízetlen a szilva, löttyedt a barack? Sebaj, térjünk át a saját gyümölcs termesztésére, így kikerülünk a hagyományos ellátási lánc fogáságából, saját nevelésű, ezért ellenőrzött hátterű, akár bio minőségű gyümölcsöt nyerhetünk, mindeközben pedig pénztárcánkat is kímélhetjük! Persze a gyümölcsfa gondozás nem csak játék és mese, de semmi probléma, minden lépésben segítek Önnek! Kövesse, olvassa gyümölcsfa csemetékről szóló cikksorozatomat, és rövid úton képbe kerülhet!

A sorozat mai epizódjában az ültetés gyakorlati oldala kerül sorra, vagyis arról lesz szó, hogy a megvett csemetét hogyan, milyen lépéseket követve kell a kertben meghonosítani. A faültetés elviekben egyszerű dolog, kiássuk a gödröt, beletesszük a fát, visszaszórjuk a földet, és kész. Az alaplépések persze ezek, de azért kicsit összetettebb folyamatról van szó, ugyanakkor a teljesen kezdő kertbarátok is biztosan elboldogulnak a dologgal. Lássuk hát, miből áll a gyümölcsfa ültetés!

Induljunk a kályhától, vagyis onnan, hogy kifizettük a kertészetben, piacon a fát, és vinnénk haza. Itt is ketté kell választani a teendőket a kiszerelés alapján. A szabadgyökerű fákat a gyökérzet megóvásával szállítsuk, ráadásul a kiszáradás is veszélyt jelent, így jó ötlet nedves textilbe vagy papírba csomagolni a csemete alját, persze ne túl szorosan, nehogy ezzel törjük le a gyökereket. Jobb ötlet az autó belterében szállítani a növényeket, a kocsi tetején a menetszél hamar kiszárítja a gyökérzetet, és hűvösebb időben a hősokk is veszélyes lehet. A fácskákat úgy helyezzük el az autóban, hogy törzsük se feszüljön, ne kelljen erőltetni a berakást, inkább az ülések ledöntésével csináljunk helyet. A konténeres vagy földlabdás fáknál a piszkolás lehet gond, a földtörmelék hullása ellen jó praktika, ha előre készülünk egy tekercs konyhában használatos fóliával, ezzel a konténert vagy a földgombócot körbetekerve máris elfektethető a növény. Ezt a burkolást hazaérve azonnal vegyük le! 

Most már otthon vagyunk, a fák várják a nagy műveletet. Az ültetést érdemes azonnal elkezdeni, így lesz a legnagyobb biztonságban a növény, tehát a vásárlást is érdemes úgy időzíteni, hogy hazaérve aznap vagy másnap munkába is tudjunk állni. A szabadgyökerűek mindenképp védelmet igényelnek, még akkor is, ha csak egyetlen éjszakáról van szó. Állítsuk őket egy méretes vödörbe, amit töltsünk fel komposzttal, vagy megnedvesített faforgáccsal. A konténereseket (értsük ide mindig a földlabdásokat is) enyhén öntözzük, és ha várniuk kell, akkor szélvédett, napos, félárnyékos helyre kerüljenek. Utóbbiak akár egy hétig is bírják ültetés nélkül, de jobb nem feszíteni a húrt.

Elérkeztünk az ültetéshez, kezünkben van az ásó, és mellettünk hever az ültetnivaló. Mire lesz még szükség? Készítsünk be egy adag komposztot vagy egy-két zsáknyi szervestrágyát, gondoskodjunk arról, hogy legyen öntözővíz, húzzunk egy kerti kesztyűt a kezünkre, és ragadjuk meg az ásót! Itt most álljunk meg egy pillanatra! Ha már ásó, akkor tisztázzuk, hogy szabályos ültetőgödör kiásásához a legjobb szerszám a szögletes fejű ásó, a háromszög forma remek talajlazításhoz, a veteményes előkészítéséhez, de gödröt ásni kevésbé praktikus. A hatékony ásáshoz vastag, merev talpú cipőt válasszunk, lehetőleg boka fölé érőt, amit jó szorosan be lehet kötni. 

Még mindig ne ejtsük meg az első vágást, essen még pár szó az ideális helyről. A gyümölcsök többsége a meleg, fagymentes, huzatmentes fekvést szereti, tehát ilyen helyet keressünk, ne pedig oda ültessünk, ahol épp egy kis hiátus van. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a növény felnőttkori mérete a mérvadó, úgy kalkuláljunk, hogy a várható teljes magasság másfélszerese az az átmérő, amit a talajszinten biztosítani kell a fának. Vagyis egy olyan gyümölcsfa, ami várhatóan 6 méteresre fog nőni, a kertben egy 9 méter átmérőjű kört fog igényelni. A korona persze alakra, méretre formálható majd metszéssel, de sosem érdemes szűkre tervezni a helyet.

Most jött el a pillanat, hogy az ásót a talajba mélyesszük! Ássunk ki egy nagyjából szabályos, legalább 60x60x60 centiméteres gödröt. Az ültetőgödör lehet nagyobb is, főképpen, ha a talaj kötött, vagy régen volt a terület felásva, és a közeg tömörödött. Általános tanács, hogy a fa gyökérzeténél/földlabdájánál legalább másfél-kétszeres méretű gödör készüljön, de az sem gond, ha akár egy köbméteres a mélyedés, a jócskán fellazított talajban a fejlődő gyökerek könnyebben utat találnak majd. A kiforgatott gyomokat menetközben szedjük fel. A gödör elkészültével még ne a fát fogjuk meg, hanem helyezzünk el egy-másfél arasznyi vastagon komposztot vagy trágyát a gödör alján, lábbal kicsit tömörítsük, majd fél-egy arasznyi földet szórjunk erre, a tápanyag ugyanis nem érintkezhet közvetlenül a gyökérzettel. Látható, hogy emiatt mindenképp kicsit mélyebb gödör kell, így ezt is számoljuk bele a kiásás során. Itt megint bontsuk ketté a tárgyalnivalót, lássuk először a konténeres fákat.

A konténeres gyümölcsfa földlabdáját tegyük szabaddá, majd óvatosan helyezzük be az előkészített helyére. Nagyon fontos, hogy a földlabda teteje egy szintben legyen a talaj felszínével. Kérjünk meg egy segítőt, hogy a fát a törzsénél fogva a megfelelő magasságban tartsa, míg lassan visszahelyezzük a kitermelt földet a gödörbe. Érdemes a folyamat közben egy-két alkalommal lábbal, taposással óvatosan tömöríteni a talajt, hogy a fa ne süllyedjen meg később a laza közegben. Az ültetés végeztével, már csak egy alapos beöntözés van hátra, amit a következő napokban pár alkalommal meg kell ismételni, főképp, ha az időjárás éppen szárazabb. Gyakori félelem, hogy a frissen ültetett csenevész kis fa kidől, de ettől nem igazán kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor szükséges, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk. Fontos, hogy karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset, jobb választás például a széles, puha pamutszalag. A végső lépés egy alapos beöntözés, csemeténkként nyugodtan terítsünk szét 20-25 liter vizet! A fa törzsét, koronáját ne nedvesítsük, spricceljük!

A szabadgyökerű facsemetéket hasonlóan méretes ültetőgödörbe kell elhelyezni. A túl mélyre sikerült gödör nem jelent problémát, de ültetés előtt előre szórjunk vissza annyi földet, hogy ne kerüljön túl mélyre a fácska. Az oltás helyének mindig körülbelül tíz centiméterrel a föld fölött kell lennie, így állítsuk be a gödör fenekét, persze az előbbiekben ismertetett tápanyag elhelyezést itt is végezzük el. Az ültetést segítő ember tartsa megfelelő magasságban és egyenesen a törzset, az ültető személy pedig lassan szórja vissza a földet, ügyelve arra, hogy 5-10 centiméterenként tenyérrel tömörítse a közeget, hogy a föld megfelelően kitöltse a gyökerek közti űrt. A művelet lényege, hogy a földet úgy helyezzük vissza, hogy a gyökérzet természetes ágas-bogas formája megmaradjon, ha egyszerre rásuhintjuk a földet ásóval, akkor a nehéz közeg összenyomja, gombóccá formálja a gyökérzetet. A szabadon álló, gyakran száraz gyökérzet miatt már az ültetés közben is iszapoljuk be a facsemetét bőséges öntözéssel, majd az ültetés végeztével is végezzünk alapos beöntözést! A fát talajának mulcsolásával óvhatjuk meg a kiszáradástól és a fagykároktól. Mulcsanyagként faforgácsot vagy komposztot használjunk! A mulcsolás a szabadgyökerűek esetében sem rossz ötlet egyébként, főleg ha az ősz vége felé történik az ültetés.

A vizuális típusú kertészkedők számára van egy alig öt perces, minden lényegi információt tartalmazó videóm is, indítsák el máris!

A sorozat következő részében megismerkedhetnek pár népszerű és pár egzotikus, kevésbé ismert gyümölcstermővel, valamint sorra vesszük, hogy mely típusú gyümölcsöknek milyen körülmények, mekkora terület szükségesek!