Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az elmúlt évtizedekben jól megfigyelhető trend, hogy a kertek mérete egyre csökken. Ez persze nem azért alakul így, mert az emberek szeretnének egyre kisebb birtokot a ház körül (bár ilyen kívánalom is akadhat), sokkal inkább azért, mert a háttérben anyagi okok vannak. A beépíthető telkek jobb kihasználhatósága érdekében a beépítetlen területek kisebbek, ez főleg az újépítésű lakóparkoknál, sorházaknál figyelhető meg, és abban a tekintetben logikus, hogy az építtető szeretne minél nagyobb épületeket elhelyezni az adott területre, hiszen így az eladható lakások száma (vagy az adott számú lakások mérete) is nő. Az építés idejétől függetlenül is viszonylag gyakori, hogy a kert aprócska, például a városok belsőbb részein épült házaknál, vagy a sűrűn beépített kertvárosi részeknél. A régebben épült ikerházak esetében is megfigyelhető, hogy inkább volt szempont az épület mérete, mintsem a kert alapterülete. Akárhogy is, a kis kertek lehetőségei korlátozottabbak, azonban ügyes trükkökkel, jó elrendezéssel optikailag nagymértékben növelhetők, komfortosabbá alakíthatók!

Kis alapterületű kertek esetében a tervezés a legfontosabb lépés, tehát kiemelten szükséges tudatosan alakítani, formálni a kertet, ugyanis a szűk alapterület biztosan nem tolerálja az improvizációt, az esetleges, ötletszerű ültetést, és a felesleges részleteket, sallangokat. Fontos tisztázni, hogy mi is a célunk a rendelkezésre álló területtel! Aki szívesen gondozna, nevelgetne színes virágokat, ne pazaroljon helyet kerti bútorokra, aki baráti összejövetelekre használná a pici kertet, mondjon le a veteményeskertről. Azért fontos előre tisztázni ezeket az alapvetéseket, mert még kis kert esetében is nagy anyagi veszteség lehet egy rosszul berendezett terület felszámolása és megújítása, így akkor kíméljük leginkább a pénztárcánkat (és az idegeinket) ha elsőre olyan kertet építünk, amit aztán hosszútávon is megelégedéssel tudunk használni.

Magától értetődőnek tűnhet, de mégsem haszontalan szóba hozni, hogy apróbb kertekben mellőzzük a nagyméretű dísznövényeket, pontosabban a széles, terebélyes fajokat. A kezdő hobbikertészeknél rendszeresen visszatérő hiba, hogy a kertészetben látható mérettel számolnak, és nem néznek utána a felnőttkori adatoknak. Pedig nagy gondot okozhat, ha a most még csak másfél-két méteres formás csemete évek múlva 6-8-10 méteresre cseperedik, és oldalirányban is erősen terjeszkedik! A fákhoz ragaszkodó, de apró birtokon gazdálkodó kertészeknek kitűnő választások a törzses cserjék, melyek faformájú, de legfeljebb két méteres dísznövények, ráadásul általában csinos gömb vagy oszlopos koronával rendelkeznek. Kevesen tudják, hogy még levendulából is lehet törzses változatot kapni, ami átlagon felüli dekorációs értékkel rendelkezik. A másik lehetőség a fákhoz ragaszkodóknak az oszlopos növekedésű örökzöldek választása, ezek filigrán, magasra növő, de pici alapterületet követelő növények. A különlegességek kedvelői választhatják a csavart törzsű tujákat, melyek roppant látványos, spirális alakzatban törnek felfelé.  

A helykihasználás következő szellemes módja, ha felfelé terjeszkedünk. Építsünk a falra, kerítésre olyan rácsot vagy akasztókból álló rendszert, melyekre cserepes növényeket, vagy keskenyebb virágládákat tudunk elhelyezni. A korlátozott alapterület így a falon fog folytatódni, optikailag hatékonyan növelve a teret! Vásárolhatunk előregyártott pergolát, apácarácsot melyre virágos futónövények terelhetők, így nem csak a térérzet növekedik majd, de a kert háromdimenzióssá is válik, és akkor is lesz látnivaló, dekoráció, ha szemmagasság felett nézelődünk. A futónövényektől nem kell félni, a többségük metszéssel egyszerűen kordában tartható, és az ép, jól megépített falakat jellemzően nem rongálják. Érdemes a tapadókorongos változatokkal kísérletezni, ezek ugyanis szinte nyom nélkül leszedhetők, ha meggondoljuk magunkat.

A szögletes formák használata is erősen ajánlott a kisebb kertekben. Az íves alakzatok ugyan lágyabb érzetet keltenek, de helykihasználás szempontjából kedvezőtlenebbek. A díszágyás, a miniveteményes, vagy éppen a kerti bútor épített alapja inkább legyen négyzet vagy téglalap alaprajzú, így minden sarkot kitölthetünk, nem maradnak sem felesleges terek, sem kihasználatlan részek. Természetesen nem muszáj száz százalékosan kitölteni a rendelkezésre álló teret, a zsúfoltság nem is áll jól egy kertnek sem, de aki többféle ágyást szeretne, inkább a szögletes formákban gondolkodjon.

Lehetőleg ne alkalmazzunk teljesen tömör kerítést. Mindenki szeretné persze a területét intimmé, beláthatatlanná tenni, de a teljesen átlátszatlan kerítés nagyon összenyomja a teret, arról nem is beszélve, hogy az alacsonyabb dísznövényeket részben elzárja a légmozgástól. A sűrűn elhelyezett deszkákból, lécekből álló kerítés nem csak fényt és levegőt enged a kertbe jutni, de a térérzetet is növeli, hiszen azt sugallja, hogy van még terület a határoló mögött, nem ütközik a tekintet - szó szerint - falba. A túl átlátszó kerítéseket (dróthálót például) futónövényekkel tehetjük zártabbá, melyek ráadásul még esztétikusak is, és természetes mivoltuk okán kellemesebbek a szemnek, mint az épített elemek.

Alakítsunk ki kerti utakat! Az ösvények, utacskák még az egészen apró kertekben sem feleslegesek, mert elválasztják a kertrészeket, megkönnyítik a közlekedést, és csupasz felületükkel csökkentik a zsúfoltság érzetét, levegősebbé varázsolják a területet. Bátran építsünk ezért még zsebkendőnyi területre is kis utacskát, lehetőleg minél dekoratívabbat, érdemes a drágább, szemrevalóbb kerti járókövek közül válogatni, hiszen úgyis kevés darabra lesz szükség. Az utat szegélyezhetjük kisebb dísznövényekkel, törpenövésű, alacsony cserjékkel, és szúrjunk le mellé pár szolárlámpát is, hogy este is látványos legyen az útvonal. 

Nagyban növeli a térérzetet, ha az épített elemek is részben elkülönülnek magasság szerint. Így egy kerítés vagy fal mellé helyezett magaságyás roppant hasznos lehet, ahogy elképesztően látványos és hangulatos lesz, ha területet kétszintessé alakítjuk, tehát a kert egy részét "emelvényre" tesszük. Ez lehet egy 30-50 centiméter magasra helyezett faburkolatú terasz vagy egy hasonló mértékben megemelt (földdel feltöltött, támfallal megtámasztott) beültetett, gyepesített kertrész, melyre 2-4 lépcsőfok vezet fel. Az ilyen trükkel megosztott kert nagyobbnak tűnik majd, és változatosabb beültetésre, dekorációra ad lehetőséget. 

Érdekes trükk, ha az egyik sarkot meghagyjuk buja, zabolátlan szegletnek. Az ilyen dús vegetációval izgalmassá tett elrendezés azt az érzetet kelti, hogy a terület ott még nem ért véget, hanem az átláthatatlan növényözön mögött még folytatódik a birtok! A célra használhatunk kompaktabb díszfüveket, vékony sövényt, vagy magasabbra növő vadvirágokat. 

A színek is széles teret adnak a helytakarékos kreativitásnak! Kis alapterületen nem jó sem a homogén (például a csak pázsittal és örökzöldekkel beültetett) sem a kirívóan tarka színvilág. Érdemes megtalálni az egyensúlyt, hogy a színvilág összetett legyen, de mégse váljon kaotikussá. A gyep és a tuják zöld tömegét például egyensúlyozzuk ki egy sor egyszínű (élénksárga vagy épp vörös) virággal. A tarka virágágyás mögé futtassunk a falra vadszőlőt, ami az egyenletes zöld tömegével szép, szolid háttér lesz. Hasonlóan játsszunk a formákkal, a katonásra nyírt pázsit és a mértani alakzatú cserjék mellé telepítsünk burjánzó vadvirágokat, gömbszerű levendulát és egyéb determinált növekedésű díszcserjéket, vagy például csavart törzsű dísznövényt!

Mindenképp kerüljük a zsúfoltságot. Erről már szó volt, de a kis kertek alapelve, hogy a kevesebb jellemzően több. Nem kell úgy érezni, hogy a kis alapterület miatt minden négyzetcentimétert ki kell használnunk, ez kellemetlen telítettséghez vezet, és biztosan a funkcionalitás rovására megy. Maradjon a kert szellős, átlátható, átjárható! Inkább mellőzük az olyan elemeket, melyek érvényesüléséhez bőséges hely kell, ilyen például a kerti tó, a nagyméretű épített kerti grill, vagy a szobrok, méretes kültéri dísztárgyak, vagy ha ragaszkodunk ezekhez, vegyük tudomásul, hogy csak a növényi beültetés kárára tudjuk elhelyezni őket. Ahol gyermekek is vannak, ott mindenképpen maradjon egy kisebb nyílt tér, ami a játék, pihenés helyszíne lehet.

Képek: innen.