Megyeri Szabolcs kertész blogja

A fákkal sok hobbikertésznek két fő baja van. Az egyik, hogy a kezdeti méretükhöz képest jóval nagyobbak lesznek, ami azért lehet probléma, mert csemete korukban még nem kifejezetten dekoratívak, ahhoz pedig, hogy teljes szépségüket elérjék, sok évre van szükségük. A másik jellemző gond maga a kifejlett méret, ami nem ritkán zavaró, mert a fa például árnyékol, belenő a légvezetékekbe, vagy egyszerűen csak elnyomja a kisebb kertet, mondhatni, hogy a birtok fejére nő. Van azonban megoldás, mégpedig az olyan kisméretű, de esztétikai értéküket tekintve teljes értű fák vagy fapótlékok, melyek hamar dekoratívvá válnak, és ultrakompakt méretüknél fogva bárhol elférnek. Ráadásul könnyű tervezni velük, mert a kifejlett méretük is csekély, így évekkel később sem fognak gondot okozni. Az ilyen kisméretű fa jellegű növények egyik jellemző csoportja a mini gyümölcsfa, míg a díszkerti vonalon a magas törzsű cserjefélék jelentik a megoldást. Lássuk akkor őket!

A gyümölcstermesztés nagyon vonzó kertészeti feladat, hiszen a munka eredménye nem csupán dekoratív virágok, vagy nagyra nőtt hajtások képében jelentkezik, hanem ehető, ízletes formát is ölt! A gyümölcsök nevelése ugyanakkor köztudottan bonyolultabb feladat a sima dísznövény ápolásnál, ezért sokan idegenkednek tőle. A hezitálóknak remek megoldás lehet a dézsás gyümölcsnevelés, melynek nem csupán az az előnye, hogy kezelhető méretben lehet belevágni a folyamatba, hanem az is, hogy ilyen módon speciális igényű gyümölcstermőket is bonyodalom nélkül lehet gondozni! 

Mikor dézsában nevelt gyümölcsökről van szó, alapvetően kétféle kategóriából lehet szemezgetni. Egyfelől csaknem minden népszerű gyümölcsnek létezik kisméretű, törpeváltozata, ami célzottan az ilyen típusú tartásra lett kifejlesztve. Így a minigyümölcsök kedvelői választhatnak törpe almát, szilvát, körtét, meggyet, de még mini őszibarackot is! Lényeges, hogy ezen fák termése ízben nem marad el a nagyobb változatok mögött, ugyanolyan finom, teljes értékű gyümölcsök! A második termékkör az olyan egzotikusnak nevezhető gyümölcstermők csoportja, melyek a hazai klimatikus viszonyok között nem élnek meg (tehát nem télállóak), így csak dézsában nevelhetőek, hogy a hideg hónapokban beltérre költözhessenek. Ide tartozik a füge (bár ennek vannak télálló változatai), a sárkánygyümölcs, a citrusfélék, az olajfa, a banánfa. Ezek természetesen szintén kezelhető, kompakt méretűek, megjelenésük pedig nem csupán a méretük okán izgalmas, hanem egyszerűen szemrevalóak, díszesek, így pusztán azért is tarthatók, hogy feldobjuk velük a teraszt, balkont, vagy a kertet.

A dézsás gyümölcsnevelés egyik legpraktikusabb velejárója, hogy a különleges talajigénnyel rendelkező növényeket is meghonosíthat bárki a kertjében, anélkül, hogy a termesztési helyen átfogó talajcserét kellene végrehajtani! A dézsás nevelés másik előnye, hogy ilyen módon a növény helyzete változtatható, variálható, ami óriási előny a kötött kerti kiültetéssel szemben. A legtöbb napfény és melegigényes faj csemete korában érzékeny a tűző sugarakra, a fokozott melegre, dézsás tartás esetén ez a probléma könnyen áthidalható a megfelelő pozicionálással. A felnőtt növények a nyáron gyakran előforduló rekordmelegekben hűvösebb helyre menekülnének, de nem tehetik, kivéve, ha edényben nevelkednek, és gazdájuk áthelyezi őket védettebb területre! A dézsás növénytartás mellett szól, hogy a talaj nedvességét könnyebben szabályozhatjuk, valamint javunkra válik, hogy növényünk nem érintkezik a kerti talajjal, így az onnan származó növénybetegségek, rovarkártevők is jó eséllyel elkerülik majd! Meg kell jegyezni, hogy a mini gyümölcsfák természetesen a kerti szabadföldbe is telepíthetők, ha valaki ilyen módon kíván például extravagáns látványt biztosítani odakint.

A kompakt méretű, fa jellegű dísznövények másik nagy csoportját a magas törzsűre nevelt cserjefélék jelentik. A cserjékről általában a bokor formájú növények jutnak eszünkbe, pedig nem előírás, hogy minden cserje valamilyen sövényszerű képződmény legyen, a választék ennél sokkal bővebb, az egyik legérdekesebb típus pedig a magas törzsű cserje. A magas törzsű cserjék tulajdonképpen 80-100 centiméteres törzsre oltott díszcserjék, melyek alacsony vagy kompakt méretű fákká cseperednek, azonban lombozatuk megőrzi a cserjékre jellemző sajátosságokat, így megjelenésük a fákétól részben elüt, dekorációs értékük kimagasló, levélzetük, ágrendszerük változatos, színes, látványos. A magas törzsű cserjék gondozása általánosságban egyszerű feladat, lombkoronájuk mérete, alakja metszéssel könnyen kordában tartható, alkalmasak egészen egyedi külalak kialakítására is. Alacsonyabb termetüknél fogva a magas törzses cserjék kisebb méretű kertekben is ideálisak szoliternövényként, ültethetőek sorba térhatárolóként például kerítés, telekhatár mellé, és kiválóan alkalmasak utcafronti növénydísznek, hiszen a termetes fáknál kisebb helyen is elférnek, lombjukkal nem takarnak, árnyékolnak zavaróan.

Törzses babarózsa

Az ilyen törzses cserjék a lehető legjobb választások társasházi udvarokra, kertekbe, és nem csak a méretük miatt, hanem mert dézsában is tarthatók, így akár teljesen lebetonozott udvaron is elhelyezhetők, illetve viszonylag könnyen áthelyezhetők, ha valamiért (például költözködés, pakolás, áruszállítás) miatt útban vannak. A mobilitás azért is fontos, mert ha az első kiszemelt helyen nem teljesülnek a növény igényei (például árnyékban, huzatban van) akkor átrakhatók egy ideálisabb területre. Hasonlóan jó felhasználási terület az utcafronti ültetés, gyakran ugyanis azért vannak apró (vagy éppen semmilyen) dísznövények a járda és az úttest közötti földsávban, mert kevés a hely, vagy mert a lakók óvakodnak attól, hogy pár év múlva árnyékolt legyen az ablakuk. A törzses cserjék nem fognak 2-3 méternél magasabbra nőni, és a döntő többségük jól metszhető, így aztán növekedésük egyszerűen kordában tartható. 

Hólabda bangita

A magas törzsű cserjék kínálata roppant széles, változatos méretű, színösszeállítású cserjefélékből válogathat, aki ilyen dísznövényt szeretne! Ajánlható többek közt a sudár termetű, magasra törő törökmogyoró, az élénken díszlő aranytarka fagyal, az egyedi leveleivel feltűnő sárga levélszélű magyal, a bohém lombkoronájú madárbirs, a fehér virágaival hódító hólabda bangita, a sötétkék virágú és vagány levélformájú mályvacserje, a jó értelemben igénytelen mindenes babérmeggy, vagy éppen a törzses babarózsa, aminek különlegessége, hogy a virágai nem a hajtáscsúcsokon ülnek, hanem a vesszők végig virággal borítottak. 

 Képek: innen, innen, és innen.