A szeder tipikusan az a gyümölcs, amit alig termeszt valaki a kertjében, viszont sokan megveszik a boltokban aprócska műanyag tálkákba porciózva, méregdrágán. Mondanám, hogy pedig mennyivel egyszerűbb otthon nevelni a saját szedret, sajnos azonban ez a cserjeféle pont a nehezebben kezelhetők közé tartozik, ez némileg meg is magyarázza a ritkább előfordulását. Azért megijedni sem kell, semmi ördöngösség nincs a szedertermesztésben, csupán kicsit több törődést igényel, mint egy átlagos cserjeféle. Mivel a közelgő ősz az év egyik fő ültetési szezonja, a szeder ideje is most jött el. Lássuk, mennyire nehéz bánni vele!
Szederrel ősszel könnyen találkozhatunk természetjárás, túrázás során, hiszen hazánkban sok helyütt vadon is megél, ami persze nem jelenti azt, hogy otthon ne nevelhetnénk, sőt, az mindig jó jel, ha egy adott növény az adott földrajzi területen emberi beavatkozás nélkül is megél, terem. A házi szeder több fontos jótéteménnyel szolgál, elsősorban dekoratív növénydísz, jól idézi meg az épített környezetben a buja, háborítatlan vidékek hangulatát, így ha valaki kifejezetten természetközeli, vadvirágos kertstílusban gondolkozik, a szedret tartsa szem előtt. Szintén hasznos a szeder csemege-szempontból, ugyanis termése amellett, hogy finom, és ritkán fogyasztott gyümölcs, egészséges is, hiszen C-vitamin tartalma például magas, emellett elsőrangú antioxidáns forrás.
A szeder, mint cserje, sövényként is ültethető, a térhatároló cserjék között külön műfaj az ehető termésű sövény, a szeder pedig ebben a tekintetben is jó választás. A szeder futtatható kerítésre (vagy kerítés melletti dróthuzalos támasztékra, de afféle szoliternövényként is kezelhetjük, ha kis alapterületű, függőleges támasztékra tereljük). Érdekesség, hogy a szeder (Rubus) kifejezés tulajdonképpen egy gyűjtőnév, a nemzetségbe roppant sok fajta tartozik, de mindegyiknek ehető a termése, és olyan változatot is választhatunk, ami tüskementes, így ezt kisgyermekes kertbe is telepíthetjük (a tüskés fajták pedig sövényként védelmi célra is bevethetőek).
A szederrel kapcsolatban nem lehet elhallgatni a negatívumokat sem. A szeder a napos, szélvédett, nem fagyzugos helyeket kedveli, talajigénye pedig az átlagnál összetettebb, a tápanyagban dús, jó szerkezetű közeget kedveli, ráadásul fontos számára a folyamatos és egyenletes nedvesség. A szedernek már ültetéskor biztosítsunk trágyát, valamint a magasra növő indáknak is elengedhetetlen támrendszert kialakítani. Őszi ültetés esetén majd tavasszal nitrogénes műtrágyára, és magnéziumhiány esetén annak pótlására is szükség lesz, ellenkező esetben a termés csekély és aprószemű lesz.
A szeder továbbá az átlagosnál alaposabb metszést és vesszőválogatást igényel, időnként permetezni is szükséges, elsősorban ősszel és tavasszal, a vesszőbetegségek ellen. A szeder hajlamos a tetvesedésre is, és sajnos a hangyák is kedvelik, így az apró rovarok megjelenésével is számolni kell. A nehézségek azonban ne tántorítsanak el senkit, a szokásosnál kicsit összetettebb gondozási igényért cserébe egy dekoratív cserjével, finom terméssel lehetünk gazdagabbak, sőt, tüskés fajtát választva hatékony zöld védvonalat is képezhetünk a birtokhatáron.
A szedernek mindenképp támasztékra lesz szükségre, de akár a kerítést is használhatjuk erre a célra, főleg, ha védelmi funkciót is ellátó sövényként telepítjük!
Remek ötlet a szeder praktikus és egyben dekoratív tartására!
Akiknek már van szeder a kertjükben, azoknak a fentiek nem feltétlen új információk, azonban talán nekik is érdemes egy emlékeztető jellegű szeder gyorstalpalót átfutni, elsősorban a metszéssel kapcsolatosan. Sok szedertulajdonos panaszkodik arra, hogy növénye nem hoz termést, pedig az ültetési feltételek megfelelőek voltak, és gondozás sem maradt el. Ez általában a metszés hiányára, vagy annak szakszerűtlenségére vezethető vissza.
A szépen termő szederbokor eléréséhez ugyanis az augusztus és október közötti hetekben feltétlenül el kell végezni a cserje metszését, mégpedig úgy, hogy a már letermett ágakat tőből vissza kell metszeni, mivel a termő ágak csak két évig életképesek, aztán elpusztulnak, így ezekről újabb termésre nem számíthatunk. A növény az új hajtásokat hónaljban hozza, ezek a friss idei ágak lesznek a következő évi termővesszők, ezért ezeket csak visszakurtítani kell. A hónaljhajtások a nyár elején kifejlődött zöld hajtásokat jelentik, ezek még mostanában is levelekkel dúsak.
A metszési munkálatokkal egy füst alatt ajánlott a tápanyag-utánpótlást is megejteni, mivel a bőséges terméshez megfelelő mennyiségű tápanyag is szükséges. Idősebb példányok esetében a növény teljes ifjítását egy drasztikus visszametszéssel lehet megtenni, ebben az esetben a növény tövén egy-másfél arasz magasságig le kell nyesni minden ágat, ilyenkor azonban értelemszerűen következő évben terméssel nem számíthatunk. Fontos, hogy egy-egy bokron nem érdemes ötnél több termő vesszőt meghagyni, mert a növény ilyenkor elaprózza tartalékait, és inkább többet virágzik, de kevesebb termést hoz.
Lényeges, hogy őszi telepítéskor mindenképpen előnevelt szedret ültessünk, és precízen tartsuk be a szedernek szükséges feltételeket, elsősorban a talajt, a napfény mennyiségét, és a szélvédettséget tekintve. Kereskedelmi forgalomban tüskés és tüskementes változatok is kaphatóak, ami szempont lehet kisgyermekes kertekben, valamint az egyes hibridek eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek a növekedés ütemét, és a termés méretét, ízvilágát illetően, így választás előtt érdemes tájékozódni a kiszemelt fajtákról.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.