A kutyák és a növények kapcsolata finoman szólva is visszás, akinek lakik kutya a kertjében, az tudja, hogy flóra és fauna nem mindig jönnek ki a legjobban. Az ebek és a zöldek kapcsolata azonban lehet másmilyen is, például egészen plátói, abban az esetben, ha csak a nyelvtanban találkoznak. Nem másra gondolok, mint a furcsa etimológiájú növénynevekre, természetesen most éppen a kutyás fajtákra, bár rengeteg izgalmasnál izgalmasabb növénynév létezik, melyeket érdekes felemlegetni. Nekem most a kutyákkal kapcsolatos elnevezések jutottak eszembe, így minden különösebb tanulság nélkül következzenek a legfurcsábbak, a sort aztán lehet folytatni, ha tudnak jobbakat!
Ebfingottafa
Ha van idősebb őrségi rokon a családban, akkor tőle már hallhattunk az ebfingottafáról, ami valójában a berkenye hétköznapinak nem mondható tájnyelvi neve. A rózsafélék családjába tartozó veres berkenye vagy madárberkenye (Sorbus aucuparia) kedvelt kerti cserje, és egyébként gyógynövényként is ismert, vizelethajtó hatású, és kiváló C-vitamin forrás, de lekvár és pálinka is készül bogyóiból, tehát igazi vidéki mindenes növény. Termését és levelét szárítva fogyasztják, túladagolva azonban hasmenést okoz, ez pedig nagyjából meg is magyarázza a furcsa elnevezést.
Kutyabenge
A kutyabenge neve sokaknak derenghet valahonnan, ha így van, akkor segítek: „Kutyabenge vakarék, mindegyikből tíz marék!” Ha így sem ugrik be, akkor mondom a megoldást, ez bizony a Lúdas Matyiból származó idézet! A kutyabenge kétszeresen is illik a sorba, hiszen kutyafa néven is ismert, hivatalos neve pedig közönséges kutyabenge (Rhamnus frangula). A kutyabenge szintén gyógynövény, bár nem olyan sokoldalú, mint az ebfingottafa, kérge jól kiszárítva hashajtó hatású, tudománya ebben ki is merül, azonban dísznövényként is szokták telepíteni, mégpedig dekoratív bogyói miatt.
Kutyaherélősás
A Stratiotes aloides-t, vagyis a kolokánt, népi nevén a kutyaherélősást így ismeretlenül sem kell nagyon bemutatni, neve legalábbis beszédes. A kutyaherélősás egy érdekes évelő, a nádasok környékén találhatjuk meg, fejlődésének korai szakaszában az iszapban gyökeredzik, később aztán elengedi a talajt, és a víz felszínén úszik. A növény levelei a virágzási időszakban a vízből kinyúlnak, peremei tüskések, fogasok, melyek a névnek megfelelően könnyen kárt tehetnek kutyában, emberben.
Kutyadöglesztőfű
A kutyadöglesztőfű a rémesen hangzó neve ellenére a szép kikerics valójában. A döglesztés egyértelmű utalás arra, hogy a kikerics mérgező, bár én igazából még nem hallottam kikericset legelő és mérgezést elszenvedő kutyáról, de a népi hagyomány ilyen izgalmas dolgokkal is szolgál olykor. A kikerics egyebekben egy igen dekoratív dísznövény, melynek három faja is honos Magyarországon, és neve nem csupán a kuytás utalás miatt érdekes, hanem azért is, mert botanikai neve hazánkra utal, latinul ugyanis Colchicum hungaricum-nak hívják.
Kutyaorrgomba
A kutyaorrgomba neve egyszerű logikai úton is levezethető, olyan gombáról van szó, melyet a jól szagló kutyaorrok messziről megéreznek, természetesen a szarvasgombáról beszélünk. A szarvasgombát bár hagyományosan sertéssel keresték (kerestették), ám a malac maga is gombarajongó, így találat esetén meg kell küzdeni vele a zsákmányért, a kutya ellenben játékként fogja fel a dolgot, és nem kívánja behabzsolni a megtalált gombát.
Ha már szóba került a szarvasgomba, annak mi köze a szarvasokhoz?
Az igen drága fűszergombának (fajtától függően 2-5000 euro/kg) számos különböző alfaja létezik szerte a világon, azonban mindegyikükben közös, hogy rendkívül finom, semmihez sem fogható selymesen fűszeres ízt adnak mind a sós, mind pedig az édes (főként csokoládéval készülő) ételeknek. Az angol és francia "truffel" elnevezés is ez utóbbira utal, mely egyszerre jelent szarvasgombát és krémmel töltött csokoládébonbont. Az etimológusok szerint ez azért van, mert - a már régen is vagyonokba kerülő szarvasgombát - konyakban, vagy brandyben áztatva tartósították, majd a visszamaradó alkoholt felhasználták az afrodiziákum számba menő édességek készítéséhez is. Ehhez kapcsolódó hiedelem szintén, hogy a szarvasbikák a bőgés során, illetve párzás előtt ettől kapnak erőre (innen a régi magyar neve : gímgomba).
Forrás: boresvad.hu
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
