A kert lényegénél fogva elsősorban a növényekről szól, de a természet megállíthatatlan, így ahol vegetáció van, ott állatok is megjelennek. A kerti állatok alatt most elsősorban a hívatlan vendégeket fogjuk érteni, tehát a cica, kutya helyett azok a kettő, négy, vagy több lábúak kerülnek terítékre, melyek gyakran megjelennek a kertben, ám kifejezetten a segítségünkre vannak. Persze a segítség megítélése olykor kétséges, elég csak a lejjebb tárgyalandó vakondot megemlítenem, azonban a következőkben felsorolt és röviden bemutatott állatokban mindenképp közös az, hogy kertészeti szempontból egyértelműen a segítségünkre vannak, az pedig, hogy közben olykor egy kicsi hátránya is van a jelenlétüknek, jelen felsorolás szempontjából most mellékes. Lássuk hát azokat a kerti önkényes lakásfoglalókat, akik segíthetnek a birtok rendben tartásában!

Kezdjük egy barátságos, és mindenki által kedvelt rovarral, a katicával! A hétpettyes katicát általános szeretet övezi, főleg a gyerekek rajonganak érte, ami bájos külalakja miatt teljesen érthető. A barátságos piros-fekete rovar gyakori vendég a kertben, ha elszaporodnak a birtokon, az azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes kis barátaink ugyanis miattuk csoportosulnak. A levéltetűvel fertőzött növény nekik terített asztal, így rögtön meg is nyugodhatunk, a probléma kezelése megkezdődött, persze a katicasereg önmagában azért nem elegendő, ha súlyosabb levéltetű invázióról van szó, de tömeges megjelenésük mindenképpen intő jel a kertészkedőnek. Érdekes adat, hogy a katica lárva és kifejlett állapotban is ádáz tetűpusztító, egy katica lárva, mire kifejlett rovar lesz, nagyjából ezer levéltetűt fogyaszt el, és persze az étvágya későbbiekben sem csökken. A katicát ezért kvázi biológiai fegyverként is be szokták vetni a mezőgazdaságban, sőt, Észak-Amerikába direkt a levéltetűk irtása miatt vitték be. A katica a tetvek mellett szövőatkát és a pajzstetveket is lelkesen pusztítja.

Bajtársak: az amerikai, sárga páncélú katica a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik, a légies megjelenésű fátyolka pedig a tetvek mellett az atkákat és a kabócákat is ritkítja!

A katicához hasonlóan kiváló renoméval bír a sün, mely nem csak a vidéki, külvárosi kertekben, hanem a belvárosi részeken is megjelenik olykor, pár hete én magam például a Gellért hegyen is láttam egy példányt. Magyarországon a keleti sün (Erinaceus roumanicus) honos, mely legfeljebb 35 centiméter hosszú, súlya jellemzően 400-1500 gramm, de egy jól megtermett példány a nyár végi táplálékfelhalmozás idején akár két kilót is nyomhat. A süni bár elsősorban gilisztákkal táplálkozik, de rajong a házatlan csigákért is, így a csigák elszaporodása esetén a sün megjelenése egyrészt jó eséllyel várható, másrészt egyben nagy segítség a kertésznek. Az étlapon szerepelnek még rovarok, fészekből kihullott madárfiókák, és kisebb gyíkok is, valamint a lustább sünik előszeretettel dézsmálják meg a macskáknak kitett eledeleket is. A kertben főképpen a meztelen csiga állomány ritkítása miatt hasznos a sün, mivel mindketten éjjel tevékenykednek, a sünnek pont kapóra jönnek a csigák, ráadásul így nem is zavarnak minket, a csigához hasonlóan a sün is védett menedékbe bújik nappal.

Szárnysegédei: a szentjánosbogárról nem mindenki tudja, hogy szintén lelkes csigaölő, mérgező harapással kábítja el a csigát, amit rejtekhelyére hurcol, és felfal. A szintén éjjeli életmódú futrinka is csigagyilkos rovar, sőt, még a cserebogár pajorokat is megtizedeli!

Rovar és emlős már volt, ezért a madarak közül is kell valaki a sorba, mégpedig a feketerigó. Azért a feketerigó, mert ez a madár mára kifejezetten városi életmódra tért át, élőhelyei túlnyomóan a lakott területek kertjei, és a városi parkok, ligetek.A városban élő feketerigók a teleket is könnyebben átvészelik, hamarabb raknak tojást, és élelemből is több jut nekik, ezért mára gyakori vendégnek számítanak a kertekben is. A feketerigók étlapján bogarak és lárvák szerepelnek elsősorban, előszeretettel fogyasztják a cserebogarakat, a lószúnyogokat, és a gilisztákat is (bár utóbbiak ugyan hasznosak nekünk), valamint gyümölcsökbe is belekóstolnak. A feketerigók szívesen fészkelnek szövevényes cserjékbe, sövényekbe, vagy futónövények rejtekébe, így ahol magyal, borostyán, lonc, homoktövis, vagy például som van, ott a feketerigó is jó eséllyel megjelenik. A feketerigó nem csak azért hasznos, mert kártékony bogarakat lakmározik, hanem mert egyszerűen egy szép madár, ráadásul változatos énekével remekül elszórakoztathatja a háziakat.

A sort ezúttal a vakond zárja, neki ugyanis nem egyértelmű a megítélése, a legtöbben nem örülnek, ha megjelenik a kertben, ami nem csoda, hisz a vakondtúrások tönkrevágják a szépet a szépen gondozott gyepet, a vakond kiforgathatja a fiatal palántákat, kárt tehet a virágágyásban és konyhakertben. Ugyanakkor tévhit, hogy a vakond a növények gyökereit fogyasztja, legfeljebb ásás közben megsértheti azokat, de célzottan nem károsítja a növényi részeket. A vakond ugyanis a föld alatt élő rovarokat veszi célba, ádáz ellensége a cserebogár pajoroknak, de félhet tőle a lótücsök, és a meztelencsiga is kedvelt csemegéje az ásásmániás kisemlősnek (sőt - és ez biztos nem javítja a vakondról kialakult képet - néha még a talajon fészkelő madarak fiókáit is elrabolja). A vakond tehát ha jótékony betolakodónak nem is tekinthető, annyi haszna mindenképpen van, hogy fokozott aktivitásával utal arra, hogy kerti talajunkban valami nincs rendben rovarfronton.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.