Régebb óta érlelődik bennem egy rövid eszmefuttatás közreadása, mely a városi fákkal kapcsolatos, ugyanis van egy sokak számára nem látható, mégis jelenlévő kettősség a városi fák megítélésével kapcsolatban. Az elmúlt időkben a városi, pontosabban budapesti fák többször az érdeklődés középpontjába kerültek, elsősorban persze a Városliget tervezett beépítése kapcsán, de a Stefánia út fái is kaptak némi médiavisszhangot. Az ilyen és hasonló esetekben úgy tűnhet, hogy a városi lakosok rajonganak a fákért, és ha azok veszélybe kerülnek – akár ha a lakóhelyüktől távoli példányokról van szó – akkor egy emberként állnak ki a növények védelmében, nem csak elvben, hanem sokszor tettlegesen is. Az ilyen akciók, események után az a kép alakulhat ki bennünk, hogy a városi fákat töretlen tisztelet és szeretet övezi, hogy mindenki azt szeretné, ha minél több lenne belőlük. Ezzel szemben az a csúf igazság, hogy a fákat a legtöbben addig szeretik és védik, míg azok nem okoznak nekik egy csöppnyi bosszúságot, onnantól fogva bizony minél hamarabb eltüntetnék őket.

Mindezt nem csak feltételezésekre alapozom, számtalanszor volt alkalmam betekinteni olyan iratokba, kérvényekbe, melyekben budapesti lakosok fakivágási engedélyt kértek az illetékes hivataltól (pontosabban a jegyzőtől), gyakran egészen elképesztő indokokkal. De lássuk először röviden, milyen kérelemről van szó: 

A fentiekkel szemben azonban a kérvények indokai sokkal triviálisabbak, néha egészen elképesztőek. Sokan azért szabadulnának a házuk előtti fától, mert az „szemetel” vagyis levelet, termést hullat. Több fafaj vonzza a rovarokat vagy például a galambokat, ez sem tetszik sokaknak. Még arcpirítóbb, amikor csupán annyi az indok, hogy nem tudnak a helyiek az autóikkal parkolni, ezért szükség lenne a fa helyére. Olyan is előfordult, hogy valaki az árnyékoltságra, az ablakának takartságára hivatkozott a kivágási engedélyben. Az ilyen kérelmeket a hatóságok (nagyon helyesen) a legtöbb esetben elutasítják, ám ez nem mindig jelenti azt, hogy a fa a helyén is marad, személyesen ismertem egy (nyilván nem egyedi) esetet, ahol a háztulajdonos egyszerűen fogott egy motoros fűrészt, és az utcai fát több részletben végül egy másfél méter magas törzsdarabbá csonkolta. A szabálysértésért kapott ugyan némi pénzbírságot, de ettől a fa nem nőtt vissza, ő pedig úgy gondolta, hogy ennyiért teljesen megérte a fa eltüntetése.

A két évvel ezelőtti siklósi platáncsonkolás képe. Az érdekes itt az volt, hogy nem a hatóságok intézkedtek, hanem az utcabeliek egy részének kitartó kérésére csonkolták a fákat. Az esetről bővebben ITT írtam.

Sajnos a jelenség nem korlátozódik az utcafrontokra, gyakran a társasházak belső udvarain is előkerülnek a balták, fűrészek, itt ráadásul engedély sem kell a fa kivágásához. Az alábbi képeken látható fát a múlt héten csonkolták, mert árnyékot vetett egy ablakra, de a művelet láthatóan nem volt szakszerű, látszik, hogy egyes ágakat levágtak, míg másokat csúnyán letördeltek, mondani sem kell, hogy ez mennyire nem tesz jót a fának. Sebkezelő anyagot természetesen nem használtak, utat engedve ezzel a fertőzéseknek. Érdekesség, hogy ugyanezen a területen tavaly egy méretes meggyfát vágtak ki a lakók, mely nyilvánvalóan egészséges volt, ugyanis roskadozott a terméstől. Ez a meggyfa is annyit vétett, hogy árnyékot vetett pár ablakra. Most már nem árnyékol, viszont a terület üres lett, az egymással szemközt lakók pont belátnak egymás ablakán, tehát olyan sokkal nem lett jobb a helyzet. (A fényképeket és a történetet egy olvasóm küldte, köszönet értük!) 

Kattintsanak a képekre a galériáért! 

Nem ragoznám tovább, a mondanivalóm jelen esetben csupán annyi, hogy ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy a városi fák szeretete és védelme általános dolog. Jellemzően akkor indul el a közfelháborodás, ha valamely emblematikus helyszínen terveznek fakivágást, vagy mikor némi politika is keveredik az ügybe, de amikor a saját, közvetlen életterünkről van szó, bizony a legtöbbünk felesleges, zavaró tereptárgynak tekinti a fákat, legalábbis nem toleráljuk a növényzettől a legkisebb kihágást sem, például egy adag levél lehullását. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a városi fák szerepe a zsúfolt, urbánus környezetben nagyon fontos, ezért ne csak elméletben, vagy ideológiai színtéren szólaljuk fel védelmükben, hanem a közvetlen közelünkben élő fákat is tekintsük fontos partnernek, tűrjük el a „rendetlenkedésüket”, és ne akarjuk az első bosszúság után eltüntetni őket!

 Kép: innen.