Nemrégiben érdekes cikket lehetett olvasni az Indexen, melyben egy helyi lakos arról tesz panaszt, hogy a Stefánia út fáit brutálisan megcsonkolták, sőt, a fák odvait purhabbal nyomták tele. Az eset több aspektusból is tanulságokkal szolgál, így mindenképp érdemes röviden kivesézni a történteket, annyit előre elárulhatok, hogy közel sem fekete-fehér a helyzet.
Azzal kezdeném, hogy az ilyen cikkek fonákja az, hogy szakmai vélemény és hozzáértés híján annyi rögzül a megfigyelőben, panaszosban, hogy brutálisan elbántak pár jobb sorsra érdemes növénnyel, ahelyett hogy arra fordítanának figyelmet a szakemberek, hogy megóvják a kincsnek számító városi fákat. Nos, az a helyzet, hogy itt épp ez történt, ami látható a képeken és a lejjebb mellékelt videón, az pontosan a növények védelme érdekében történt, sőt, legalább annyira a helyi lakosok, és az arra közlekedők védelmében, és kicsit a kényelmük miatt is. Ami szintén fontos, hogy a fákkal egyáltalán nem bántak el csúnyán, nem esett kár bennük.
A dolog alapvetően sokkal inkább kommunikációs kérdés, mintsem környezetvédelmi, meg is magyarázom miért. A rendkívül jó városállóságú, nagy tűrőképességű nyugati ostorfa (ilyenek sorakoznak a Stefánián) valóban áldás, ezek a fák szépen megélnek a szennyezett városi levegőn, nagyméretű, díszes lombkoronát növesztenek, és látványra is tetszetősek. Ugyanakkor ezek a fák hajlamosak túlterjeszkedni a rendelkezésükre álló területen, kezelés (metszés, csonkolás) nélkül lombozatuk kényelmetlen méretűre növekszik, ezért egy-két évente az ágrendszer radikális visszametszése szükséges. Az új hajtások hamar növekedésnek indulnak, hamarosan a fa újra kellemes látványt nyújt majd, és jót is tesz neki a megújulás, azonban tény, hogy most szomorúan festenek a visszanyesett, csonkolt törzsek, ez azonban egy természetes állapot. Azt se hagyjuk ki az egyenletből, hogy sokan hajlamosak összemosni a városi fákat a természetben, az erdőben élő fákkal, holott a különbség óriási. Míg az erdőbeli fák úgy nőnek, ahogy akarnak, és tényleg vétek lenne a metszésükkel beavatkozni a természetes folyamatokba, addig a városi fák művi környezetbe, mesterségesen, meghatározott céllal telepített növények, melyek egészen más jellegű ápolásra szorulnak (és egyáltalán: ápolásra szorulnak). A városi fákat metszeni kell, növényvédelmi szerekkel kell óvni őket, tavasszal lemosást igényelnek, ezt egyszerűen a városi fák létének természetes velejárójaként kell felfogni. Mindebből az következik, hogy nem a városi (ez esetben a Stefánián élő) fák megmetszése, csonkolása a gond, hanem az, hogy ezeket a folyamatokat nem magyarázzák el az illetékesek a helyieknek, a laikusoknak, akik így - és ezt nem lehet a terhükre róni - kegyetlen és értelmetlen akcióként látják az egyébként szükséges, és a fák, valamint a közelükben élők, az ott közlekedők érdekeit szolgáló metszési műveleteket.
Ostorfa és a galambok
A nyugati ostorfa jellegzetessége, hogy termését nagyon kedvelik a galambok, így ahol ostorfa van, ott galambból is akadni fog bővel. A fenti esetben szóba került az is a csonkolás káros hozadékaként, hogy a galambok és egyéb madarak táplálék nélkül maradnak. Nos, ez nem teljesen igaz, a város általában terített asztal a galamboknak, városi galamb még nem halt éhen, ráadásul egy ugrásnyira van a Városliget, ahol aztán akad táplálék bőven. Azt is meg kell említeni, hogy lehet sajnálni a galambokat, azonban ha a nyíratlan ostorfákat ellepik a szárnyasok, akkor bizony madárürülékből is kijut majd bőven, amit pedig nyilván nem fognak díjazni a környéken lakók, de az ott sétálók, és a fák alatt parkoló vagy elhaladó autósok sem, tehát az éremnek ezt az oldalát is vegyük számításba.
Az alábbi frissen készült videóban részletesen elmagyarázom a helyzetet, és a nem helyi lakosok is láthatják pontosan, hogy miről van szó, érdemes tehát elindítani a mozgóképet!
Muszáj kitérni pár szóval a purhabos dologra is, mert ez talán jobban felbőszíti a fák lelkes barátait, mint a metszés, azonban itt is meg kell védenem munkát elvégző szakembereket. Bár a purhab nem tűnik éppen környezetbarát anyagnak, jelen esetben az alkalmazása teljesen szakszerű. A fák odvait ugyanis több okból be kell tömni, egyfelől a nyitott odúkba madarak és méhek költözhetnek, előbbi a fának nem a legjobb, utóbbi pedig a helyi lakosoknak válhat hamar kellemetlenné. A nagy odvak a fák szerkezeti stabilitását is veszélyeztetik, valamint az odvak sebfelületként is kockázatot jelentek a fára nézve, ezért kell lezárni azokat. A purhab alkalmas a célra, befújás után a térfogata tágul, így teljesen kitölti az üreget, vagyis minden szempontból hasznos. Tudni kell azt is, hogy a régebbi gyakorlatban purhab helyett betont használtak, előbbi mindenképp jobb ötlet. A törzsön lefolyó purhab felesleg valóban nem szép látvány, ez azonban könnyen lepereg a kéregről, bajt nem okoz.
Az eset fő tanulsága tehát szerintem az, hogy a csupa jóindulatból keletkező lakossági felháborodásoknak hatékonyan elejét lehetne venni szakszerű tájékoztatással, és az elvégzett munkák legalább vázlatos ismertetésével, indoklásával, így nem fordulhatna elő, hogy a valójában a fák és a helyi lakosok érdekében elvégzett munkálatok barbár cselekedetként kerüljenek bemutatásra.
Frissítés: az elmúlt napokban a szakemberek be is fejezték a munkát, ennek eredményeképpen a többek számára zavaró purhab foltok eltűntek az utókezelésnek köszönhetően, nézzék csak:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
