Rendszerint a lehető legtávolabb tartom magam (és ezzel együtt írásaimat) a napi aktualitásoktól, a politikától, van azonban, amikor kivételt kell tenni, a mostani eset pedig ilyen. Talán nincs ember az országban, aki ne hallott volna a borát megmérgező gazdáról. V. Pál gazdálkodó és kertészmérnök megelégelte, hogy pincéjét folyamatosan fosztogatják, ezért több palack borába fagyállót töltött, a tolvaj pedig, aki az üvegeket ellopta és tartalmukat megitta, belehalt a mérgezésbe. A gazdát ma elítélték, a bíróság bűnösnek találta, és hét évnyi letöltendő szabadságvesztést rótt ki rá. De hol az igazság?

V. Pál a bíróságon. Fotó: index.hu/Ajpek Orsi

Nem vagyok jogász, így a bíróság ítéletét nem vonhatom kétségbe, minden bizonnyal jogszerű, szakszerű, a magyar törvényeknek megfelelő eljárás után kapta a verdiktet a gazda, tehát nem magát az ítéletet kommentálnám, hanem a hatását. Ezzel a hét évvel ugyanis az emberek igazságérzete kapott egy hatalmas pofont, a jogilag minden bizonnyal nem támadható ítélet ugyanis beláthatatlan folyamatokat indíthat el.

Miről is van szó? A fővárosi értelmiség, az emberjogi szószólók, a jogvédők ugyanis valószínűleg nem teljesen értik a problémát, ami a bormérgezésben csúcsosodott ki. Ma a vidéki háztáji gazdálkodás, a növénytermesztés bajban van, mégpedig közbiztonsági szempontból. Eltűnik az uborka, a szőlő, az alma, szorgos kezek éjjel felszedik a krumplit, a paradicsomot, és a már leszüretelt termény sincs biztonságban jellemzően, a pincefeltörések, terménylopások mindennaposak. Ez pedig kedvét szegi a termelőnek, a háztáji gazdálkodónak, hiszen ő a terménybe pénzt, energiát fektetett, az eredményt pedig más élvezi. A nagy baj az, hogy ezek a meglopott emberek szinte semmilyen védelmet vagy igazságszolgáltatást nem kapnak, és ez nem afféle divatos lózung, bárki tegyen nyugodtan egy próbát, hívja fel a rendőrséget, és jelentse be, hogy ellopták tíz kiló krumpliját, kosárnyi paradicsomát, húsz liter háziborát, és így tovább. A válasz jó eséllyel annyi lesz, hogy ezek pénzben alig kifejezhető értékek, eltulajdonításuk szabálysértésnek minősül, nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Hasonlóképpen legyintenek az ügyre a liberálisan gondolkodó véleményformálók, mondván miért kell hisztériát csinálni pár kiló krumpliból, némi házi lőréből, egy láda almából, hiszen ezek csekélységek, aki pedig elviszi, nyilván rászorult, éhezik. 

Fontos tisztán látni azt is, hogy a honi sajátosságnak tekinthető, az előző rendszerben gyökeredző hétvégi telkes, zártkerti ingatlanos, kiskertes kultúra kerül veszélybe a terménylopások, víkendház feltörések elszaporodásával. A falu, kisváros határában lévő kiparcellázott kis telkek egykoron a hétvégi kikapcsolódás, a háztáji termelés eszközei voltak, mára ezek a telkek, kiskertek, házacskák csak nyűgöt jelentenek, a megtermelt javakat ellopják, az ingatlanokat pedig szó szerint széthordják a tolvajok. 

Nos, ezek nem csekélységek. A termelőnek, gazdának a termény a munkája eredménye, a haszon, amiért dolgozik, ráadásul sok esetben az az étel, amit megenne, amivel kiváltja a bolti vásárlást. Ha valakinek a munkája eredményét, a napi asztalravalóját lovasítják meg, az nem piti ügy, hanem komoly probléma, amivel foglalkozni kellene, de sajnos érdemben senki nem foglalkozik vele, legyint a polgármester, a körzeti megbízott, a rendőr, az újságíró, és a zöldségért, gyümölcsért a Tescóba járó városi értelmiség is. Ilyenkor következik az, hogy a magára hagyott termelő, gazda önjáró lesz, és például fagyállót tölt a borába, mert megunta, hogy évek óta dézsmálják, és senki rá sem hederít a problémájára. Félreértés ne essék, a bortolvaj nem érdemel halált, de az sem mellékes körülmény, hogy a tolvaj zárt helyről vitte el a bort, és mikor rosszul lett, nem ment orvoshoz, sőt, családtagjai sem hívtak hozzá segítséget. Mindez nem menti fel a gazdát, V. Pál nem ártatlan, de ahogy a tolvaj nem érdemel halált, úgy a védekező gazda sem érdemel elvett éveket az életéből.

V. Pál ügyének ilyetén alakulása sajnos valószínűleg táptalaja lesz a radikális megmozdulásoknak is, így amennyiben az ítélet elrettentő hatású, visszatartó erejű akart lenni, valószínűleg félresiklott a szándéka, hiszen az ilyen néplelket borzoló verdikt egyenes út a radikális megmozdulásokhoz, a falusi, kisvárosi ellentétek kiélezéséhez.

Sajnos ez az ítélet most azt üzeni, hogy a termelőnek, a gazdának ez az utolsó önvédelmi reakciója is kiiktatandó, hiába nem védi meg más, ő maga sem teheti meg. Hangsúlyozom, az ítélet nem ezt mondja ki, de ez a konzekvencia csapódik majd le az érintettekben, azt meg végig se gondoljuk inkább, hogy a dézsmálóknak mit üzen mindez. Mert szerintem azt, hogy innentől szabad a vásár.

Az index.hu ítéletről szóló cikke ITT olvasható.