Rég esett szó a közösségi kertekről, aminek oka lehet az is, hogy a tavalyi, tavalyelőtti felfutás után, vagy csak az újdonság varázsának megszűnésével a fokozott közérdeklődés alábbhagyott. Ma viszont egy hírlevelet kaptam, mely szerint a közösségi kertek alapításában és működtetésében élenjáró Kortárs Építészeti Központ új kerteket nyit, ez olvasható itt:
A Magyar Telekom jóvoltából a KÉK_Kortárs Építészeti Központ új Közösségi Kertek szervezésére és megnyitására készül 2014. júniusától a főváros 11.; 9; és 4. kerületében.
Mi az amit kínálunk? Egy hely, ahol:
...városlakóként kertészkedhetsz, zöldséget, gyümölcsöt, virágokat termelhetsz,
...vegyszermentes táplálékod lehet, a saját terményedből főzhetsz,
...élvezheted a friss levegőt,
...családoddal, barátaiddal együtt örülhetsz a szüretnek,
...környezettudatosságot tanulsz,
...barátokra tehetsz szert,
...napi örömeid és sikereid lehetnek,
...egy jó kezdeményezés részese lehetsz,
A regisztrációkat folyamatosan fogadjuk ennek a rövid KÉRDŐÍV kitöltésével lehet jelentkezni (katt ide)!
Az eredményről és a további tudnivalókról, teendőkről, lehetőségekről mindenkit E-mailben tájékoztatunk.
Kérjük, csak akkor jelentkezz, ha a környéken laksz, vagy dolgozol.Előre szeretnénk jelezni, hogy amennyiben a XI. kerületi Csárda utcai Kertben vagy érintett, és időd (valamint az időjárás) is engedi, terveink szerint már 06.21-én, most szombaton 16:00-tól tartunk egy rövid tájékoztatást, kertbejárást a helyszínen!
A hír örvendetes, ahogy az is, hogy a zászlóshajónak számító Lecsós kertet, ami a Millenáris területén működött, tavaly bezárásra ítélték, idén azonban megmenekült. Az új közösségi kertek megint lendületet adhatnak a mozgalomnak, főleg, ha a hírük eljut a megfelelő emberekhez, azokhoz, akik látnak fantáziát a közösségi alapokon nyugvó városi haszonnövény termesztésben. Hogy segítsek azoknak, akik nincsenek teljesen tisztában a közösségi kert fogalmával, a benne rejlő lehetőségekkel, álljon itt egy zanzásított összefoglaló, mely egészen a kályhától indulva, vagyis az ős-közösségi kertektől kezdve mutatja be a jelenséget.
A VIII. kerületi Leonardo Kert
A közösségi kert kifejezés egy olyan, jellemzően a városban található felparcellázott földdarabot takar, melyet többen, ismerősök, barátok, de akár idegenek (később aztán barátok) együtt művelnek, gondoznak. Nincs olyan város, amelyben ne lennének bőven parlagon heverő területek, foghíjtelkek, ezek pedig tökéletesen alkalmasak arra, hogy pár tucat lelkes kertbarát kezelésbe vegye őket, és zöldséget, palántát, virágot neveljenek rajtuk. A közösségi kert nem modern találmány, az elsők sok évtizeddel ezelőtt jöttek létre, ám akkor még merőben más célból.
Közösségi kert a háború utáni Berlinben
Nagy úr a szükség, ha az ördög dolgozik, tartja a mondás, és az első közösségi kertek esetében pont ez volt a helyzet, az ötletet a szükség szülte. Az első, de főleg a második világégés utáni éhínség sarkallta arra a lebombázott nagyvárosok vezetőit, hogy a lakosoknak kertészeti egységcsomagokat, és használati útmutató füzeteket szétosztva ösztönözzék őket a saját termény előállítására. Ekkor még victory gardennek, esetleg war gardennek nevezték őket, a céljuk pedig az volt, hogy a háborús, és azt követő időszak élelmiszerhiányát enyhítsék ezek a sokszor a romok között kialakított kisebb-nagyobb parcellák, melyeken a helyi lakosok alapterményeket neveltek, amiket aztán elfogyasztottak. Egyfajta kényszerű önellátás volt ez, de nem lehetett lebecsülni a közösségépítő hatását sem, sőt propagandaként is működött a jelenség, a győzelemmel, a túléléssel kapcsolatos reményeket táplálták a kertek. A kényszerű termelés során részben/egészben önellátóvá váló, a mezőgazdasághoz egyébként nem sokat értő városi lakosság erőt és reményt meríthetett az együttes munkából, és annak konkrét gyümölcséből és zöldségéből. Érdekesség, hogy Magyarországon is léteztek régebben ilyen telkek, például a II. Világháborút követően Zuglóban, de Európán kívül, az USA-ban is divatos lett az elképzelés a ’40-es éveket követően.
Amerikai propaganda plakát
És még a szuperhősök is kertészkedésre buzdítottak!
Victory Garden Londonban
A világégéseket követő időszakban visszaállt a megszokott rend, a városiak visszatértek a gyárbakba, irodákba, üzletekbe, és a földeken munkálkodó vidékiektől szerezték közvetve a betevőt. Nem volt többé szükség olyanfajta önellátásra, mely során egy idegen, szükség szülte foglalatosságot kellett űzni az ételért, és a lerombolt városok újjáépítésével a kertnek alkalmas területek is jobbára megszűntek, beépítésre kerültek. A mai értelemben vett közösségi kertek, community gardenek nagyjából a '80-as évek óta léteznek, az elsők Angliában és az Egyesült Államokban alakultak. A cél ekkor már jócskán módosult és bővült. Az olykor a helyi önkormányzatok által biztosított, máskor pedig magánakciókban grundolt kertek funkciója sokrétűvé vált. A közösségformáló szerep került előtérbe, és politikai felhangok is felszínre krültek (Adam Honigman, a híres new yorki közösségi kertész szerint: a közösségi kertészet 50%-ban kertészkedés, 100%-ban helyi poltikai szerveződés.) Természetesen a környezetvédelem is színre lépett, hiszen a helyben megtermelt élelmiszer nem igényel szállítást, ezáltal nem kapcsolódik hozzá fosszilis tüzelőanyag, és az abból származó (lég)szennyezés, valamint mentes a genetikailag módosított vetőanyagtől, és vegyszerekkel sem, vagy enyhébben kezelt. A nagyvárosi közösségi kertek közelében statisztikailag kimutathatóan csökkent a bűnözés, és javultak a lokális körülmények, amit az elhanyagolt részek rendbetétele, és a helyiek markánsabb, közös cél ihlette fellépése generált.
A Leonardo. Jót tesz a környéknek is
Fontos azért megemlíteni azt is, hogy a városi kertészkedés, legyen szó balkonkertről, vagy itt épp közösségi kertről, nem lehet igazán az önellátás alapja. Az aprócska parcellákon megtermelt zöldségek még egy kisebb család szükségleteit sem igazán tudják kielégíteni, ráadásul a növénygondozás időt, energiát, és adott esetben anyagi ráfordítást is kíván, tehát aki a spórolás lehetőségét gyanítja a dologban, sajnos valószínűleg csalódni fog. A közösségi kert sokkal inkább egyfajta szemléletváltás és életmód-alternatíva, vagy fennkölten fogalmazva kiszakadás a megszokott városi létből, kapcsolatteremtés a természettel. A növénynevelés során hasznos ismeretekre, tapasztalatokra lehet szert tenni, a közösségi jelleg miatt könnyen lehet barátkozni, ismerkedni, és persze ne felejtsük el, hogy a kertészkedés egy értelmes, hasznos, és egészséges hobbi is egyben. Külföldön, főleg Angliában és az USA-ban a közösségi kertekhez gyakran kapcsolódnak helyi patrióta, érdekérvényesítő mozgalmak, és a kertápolásnak az esetek egy részében nem is a termelés a fő mozgatóereje, hanem az elhanyagolt telkek, rossz hírű környékek "feljavítása". Ilyen mozgalmi jellege nálunk egyelőre alig van a közösségi kerteknek, bár például a rendkívül rossz hírű Leonardo utcában lévő Leonardo Kert akár hasonlónak is felfogható. Mindenképp hozzátartozik a témához, hogy sajnos a fővárosban kevés a hadra fogható, elhagyott telek, azonban van számos olyan földdarabka, melyek általában alkalmasak a kertészkedésre, és kiváló alapjai lehetnek a közösségépítésnek. Ezek a társasházi kertek, a bérházak belső udvarai, melyek általában parlagon hagyott, kihasználatlan területek, holott épp úgy lehetnének közösségi terek, mint a community gardenek. Az általában széteső, vagy soha össze sem állt lakóközösségek egybeforrasztására, hasznos elfoglaltságra, és háztáji termelésre, vagy csupán virággondozásra ugyanúgy alkalmasak, és művelésükkel, rendbetételükkel a legszűkebb mikrokörnyezet fejleszthető, szépíthető.
A közösségi kert a zöld életmód hirdetője
A lehetőség tehát adott, a nagyvárosi emberekneknek nem feltétlen kell lemondaniuk a kertművelésről, növénytermesztésről, mint annyi minden más, ez is csupán némi utánajárás és akarat kérdése. Javaslom az érdeklődőknek, hogy keressenek, kutakodjanak a lehetőségek után, csatlakozzanak a már meglévő mozgalmakhoz, vagy akár összefogást teremtve próbáljanak saját programot elindítani. Alkalmas hely mindenhol adódik, kertbarátból is bőven akad mindenhol, a vetőmag, a palánta és az ásó, kapa pedig nem nagy befektetés.
További információk a kozossegikertek.hu - n.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.