A metszésről általában a szőlő, vagy kedvenc házirózsáink jutnak eszünkbe, és például jóval kevesebbszer a fák, legyenek kerti példányok, vagy az utcafrontokon élők. Pedig a fákra is ráfér időnként a metszés, az alakítás, aminek  több oka lehet. A metszés alapvetően azért történik, hogy a koronát vagy a törzset alakítsuk, hogy az ágrendszert formázzuk, vagy éppen a beteg, elhalt részeket távolítsuk el. A gyümölcsfák esetében az ifjítás, a terméshozam növelése is cél lehet, de most elsősorban a közterületi (tehát jellemzően nem gyümölcs) fákról lesz szó, mégpedig azért, mert egy olvasóm olyan gyakorlatra hívta fel a figyelmemet, aminek nyomát magam is láttam már nem egyszer, és melyet nem szabadna alkalmazni. Ez a tördeléses metszés, már amennyiben az ilyen durva beavatkozást lehet metszésnek hívni.

Ezekből a helyes kis utcai fákból egyszer nagy fa lesz, akkor pedig előfordulhat, hogy alakítani, metszeni kell őket. De nem mindegy, hogyan!

A metszés lényege ugyanis az, hogy egyenes, roncsolásmentes metszlapú sebfelületet kapjunk, mert ezen keresztül nehezebben jutnak be a kártevők, kórokozók, valamint az ilyen szabályos vágást , vagyis a sebfelületet könnyebben be tudja így nőni a kéreg. Az is fontos, hogy a vágás lehetőleg csonk nélküli legyen, tehát a törzshöz, ághoz minél közelebb történjen meg. Ezek a lényeges körülmények értelemszerűen nem valósulnak meg a tördeléses metódusnál, ami szükségszerűen problémákhoz vezethet. Az így kezelt fa könnyebben betegszik meg, ez pedig - közterületen és a kertekben is - akár végül balesetveszélyhez is vezethet, hisz az itteni fák alatt gyalogosok, autók járnak, a beteg, vagy elhalt fa pedig sérülést okozhat, ha ágai egy erősebb szélben letörnek.

Így a szakszerű, és a fa számára is megfelelő

Mivel a tördelés általában hozzá nem értésből, esetleg sietségből valósul meg, valószínűsíthető, hogy ezek a fák a megfelelő utókezelést sem kapják meg, pedig a metszés végén a sebfelületeket sebkezelővel kell(ene) lekezelni, ezzel végleg elejét véve a fertőzéseknek. Ennek hiányában a fa egészségével oroszrulettet játszanak a szakbarbár kertészek. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a tördeléses alakítás létezik, mint metszési alternatíva, elsősorban a korona formázásánál. Ebben az esetben metszőolló és fűrész nélkül, kézzel, szemmértékünkre hagyatkozva alakítjuk a növényt, de ez nagyon ritkán alkalmazott módszer, mivel egyenetlen sebfelületet ad, nagy, támadható részt hagyva a növényen, melyből akár csonkok is kiállhatnak. Elsősorban még fiatal ágaknál, rügyeknél alkalmazható ez hellyel-közzel jól, de a szőlő egyik metszési formája is ez (szőlősökben a hónaljhajtások kitörése elfogadott, bevált módszer).

A kisebb hajtások, vékonyabb ágak esetében csábító a gyors tördeléses megooldás, de ilyenkor is inkább nyúljunk metszőollóért!

Érdekes kérdés, hogy akkor ki, és miért jár el ilyen módon közterületi, utcafronti fák esetében? Egyrészt lehet, hogy az utcafronti részhez tartozó háztulajdonos próbálja így formára igazítani a portája előtti növényt, akár azért, mert az valamiért zavaró a számára (például árnyékol, vagy akadályozza a közlekedést). Ebben az esetben egyszerűen figyelmeztetni kell őt, hogy amit csinál, az nem jó a fának, és feltehetőleg később neki sem lesz jó, ezért inkább fűrésszel, ágvágóval és sebkezelő anyaggal felszerelkezve álljon neki a feladatnak. Gyakran előfordul az is, hogy lelkes lakók az utcafronti területükre fát ültetnek, ami később túl nagyra nő, és problémát okoz, ezután pedig dühödten nekiállnak házilagos módszerekkel (ilyen a tördelés is) megregulázni a terebélyesedő növényt. Ezt a jelenséget meg lehet előzni azzal, hogy telepítés előtt vagy szakirodalomból, vagy egy kertész szakembertől tájékozódik az ültetni vágyó, és például megfelelő fajtaválasztással elejét lehet venni a későbbi bosszúságnak. A tördelés másik oka lehet, hogy a közterületi növények gondozásával megbízott vállalkozások nem megfelelően felkészített munkásokat alkalmaznak, akik hajlamosak a dolgokat az egyszerűbb végükön megragadni, és fűrészelés helyett kézzel, lábbal, szabálytalan fejszecsapásokkal dolgozni. Ilyenkor a legjobb, ha jelezzük az illetékes vállalkozásnak, vagy az azt alkalmazó önkormányzatnak a helytelen gyakorlatot.

Kreatív megoldás, ha a későbbi alakítást elkerülendő eleve formára növesztjük a lombkoronát. A budapesti Károly körúton így tettek, és bár a metszés itt sem maradhat el, a forma adott és mutatós, a metszés pedig gyermekjáték

Végül egy jótanács. Amennyiben portánk előtt túl nagyra nőtt, vagy valamilyen más okból metszendő fa található, óvatosan álljunk neki a feladatnak. Először is, a közterületi fák az önkormányzat tulajdonai, így saját szakállunkra nem végezhetünk rajtuk nagyobb léptékű alakító metszést, vagy csonkolást, különben szabálysértést követünk el. Másodrészt a vastagabb, magasabban elhelyezkedő ágak szanálása veszélyes munka, sose álljunk neki a fűrészelésnek egyedül, vagy megfelelő szaktudás és eszközök nélkül! Végül pedig: fák metszésekor mindig növénybarát módon járjunk el, használjunk ágvágót, fűrészt, és a sebkezelés se maradjon el!

Képek: innen, innen, innen, és innen.