Gyakori, mondhatni visszatérő témám a gyermekbarát kert, melynek főbb ismérvei, hogy mentes a mérgező növényektől, a veszélyt jelentő tereptárgyaktól, a rosszul rögzített aknafedelektől és így tovább, tehát az első lépés mindig a biztonságossá alakítás. Ez azonban csak a kiindulópont, a veszélytelen birtok még nem lesz rögtön gyermekbarát is. Ahhoz, hogy a gyerekek szívesen legyenek a kertben, vagyis a természetben, az kell, hogy az konkurálni tudjon a rajzfilmmel, a konzoljátékkal, és az egyéb, szobai elfoglaltságokkal. Ezért mondom mindig, hogy a nagy, szabad gyepfelület önmagában még nem vonzó a kisebbeknek, mert ingerszegény, nem izgalmas, nem rejtélyes. Utóbbi kritériumok teljesüléséhez a gyermeki fantázia elemeit kell a kertbe varázsolnunk, titokzatos zugokat, színes-szagos virágokat, felfedezhető területeket. Ebben a folyamatban fontos a jó növényválasztás, a tudatos tereprendezés és kertépítés, de vannak olyan extra dolgok, melyeket mi magunk, sajátkezűleg tudunk összehozni, egy kis kreativitás, és esetleg némi barkácsmunka árán. Ilyen fantáziadús ötleteket szedtem most csokorba, melyekkel bármely kert rövid úton mesebirodalommá, a gyerekek számára is érdekes területté válhat.
A gyerekszoba általában tele van játékokkal, melyek egy része van már annyira megunt, vagy megkopott, hogy mehetnek ki a kertbe. De nem ám csak úgy szerteszét a gyepre, hanem ügyesen elrendezve a bokrok alá, virágládákba, vagy akárhova, ahova épp illenek. A dínók a dzsungelben vadászhatnak, a G. I. Joe-k az erdőben kommandózhatnak, a babák pedig bált rendezhetnek az óriásvirágok között. A jelenetek akárhányszor újravariálhatók, eljátszhatóak. Ha pedig az egyes beállításokat lefotózza apa, akár digitális mesekönyv (szöveggel kiegészített PowerPoint bemutató) is készíthető a jelenetsorból.
A szobai autópályák is jók, de sokkal élethűbb az egész, ha nem a szőnyegen, hanem a földön, a homokban, a fűben dolgoznak a munkagépek. Apai segítséggel komplett építkezések kivitelezhetőek, ahol minden teherautónak, traktornak, betonkeverőenek meglesz a helye. Fából, kavicsokból, téglákból fantasztikus miniberuházások valósíthatóak meg a jövő mérnökei számára.
Minden gyerek ábrándozik rejtett világokba vezető titkos ajtókról, varázslatos átjárókról. Ennek az illúziója teremthető meg, ha egy ölesebb fára ódon ajtót erősítünk, és mesefigurákkal, tündérekkel, törpékkel dekoráljuk a képet. Az ilyen elrendezés nem egyszeri produkció, a misztikus szeglet köré mese, mesesorozat kanyarítható, az újabb és újabb elemeket pedig a kicsikkel közösen készíthetjük és helyezhetjük el a varázsajtó köré. Ha csak kis fánk van, lehet miniatürizálni a csodaajtót, a hatás ugyanaz marad.
A fenti ötlettel rokon a miniatűr tündérkert, melyet csemeténk kedvenc mesejeleneteivel, mesefiguráival népesíthetünk be. Az illatos, színes, burjánzó minikert egyfajta kinti babaház lehet, ahol mindig akad valami tennivaló, csinosítanivaló, és mivel sosem lesz igazán készen, egész nyárra izgalmas szabadtéri feladatot adhat a gyerekeknek.
Hogy a mesevilágtól kicsit elszakadjunk, térjünk vissza a realitásokhoz, például a házimunkához. Meglepő, de a gyerekek többsége szereti utánozni a felnőttek által oly nagyon utált házimunkákat, erről tanúskodnak többek közt - és ezen mindig meglepődöm - a játékboltok kínálatában jelentős részt képviselő játékporszívók, játéksütők és társaik. Ezt a vonalat követve, berendezhetünk akár egy kerti mosogatót is, "habos" virágokkal és tányérokkal, plusz egy rossz csappal, hogy teljes legyen az illúzió. Persze ebben nem lehet mosogatni, de pont az ilyen ötletek azok, melyek ingergazdaggá, egyedivé tehetik a kertet.
Nem csupán dekorációként, hanem valódi játéktérként használhatóak az ilyen kicsi, körülkerített gyermekveteményesek, melyekbe leginkább könnyen nevelhető (és persze nem allergizáló, nem szúrós) növényeket telepítsünk, amiket az apróságokkal együtt gondozhatunk. A gyerekek egészen biztosan roppant büszkék lesznek a kinyíló virágaikra, vagy nagyra növő zöldségeikre.
A kerthez, ezáltal a növényekhez, a természethez való szorosabb kötődés kialakulását segíthetik elő azok a kinti dolgok, melyek közvetlen kapcsolatban állnak a gyerekekkel. Ilyenre példa a fenti saját készítésű járólap (melyekből akár kis utat is építhetünk a gyermekveteményesig), amihez csak egy kör alakú sablon, némi beton, pár színes gyöngy, vidám tárgy, nameg persze az apró kezek szükségesek. Haladók akár évente csinálhatnak egy új "csempét", így láthatóvá válik, ahogy a kis mancsokból egyre nagyobbak lesznek.
Egy mesebeli kertből a pillangók sem maradhatnak ki, főleg ha az saját gyártású, ezért sosem repül el. Lepke helyett/mellett lehet madarakat is aggatni a fákra, de a lényeg itt is az, hogy az elkészítés együtt történjen.
Persze nem mindenki éri be a fa pillangóval, legyen hát valódi a kertben, mert ha van valami, amit minden gyerek rajongva szeret, akkor az a lebegő virágként repkedő pillangó. A kertbe elsősorban olyan növényekkel csalogathatjuk őket, melyeket szeretnek, de ha az a cél, hogy jól megfigyelhetőek legyenek, ráadásul csoportosan, akkor egy díszes tálat tegyünk ki nekik a kert egy nyugodt szegletébe, amibe vizet töltünk, és gyümölcsdarabokat (banánt, almát, narancsot) dobálunk. A pillangófürdető egész biztosan a kert legkörülrajongottab része lesz.
Természetesen a fenti ötletek csak apró részletei a lehetőségek végtelen tárházának, és biztos akadnak jobbak, érdekesebbek is, a lényeg azonban nem a konkrét példákban rejtőzik, hanem abban a szándékban, hogy kertünket a gyermekeknek vonzóvá, izgalmassá és érdekessé tegyük. Ha ez sikerül, nem kell többé rájuk szólni, hogy játsszanak inkább a levegőn, maguktól fognak kimenni, sőt, ha mindent jól csináltunk, úgy kell majd őket onnan bevonszolni esténként.
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.