Megyeri Szabolcs kertész blogja

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, a növénybarátok figyelme általában a kerti zöldek felől a szobai növények felé terelődik, hiszen a hideg-rideg hónapokban is szüksége van a szemnek és a léleknek szép, színes növényekre. A szobai virágok közül az orchideák különösen népszerűen számítanak, ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák kézközelbe, ami télen különösen jóleső érzés. Az orchideák nem csak extravagánsak, de igényesek is a gondozást tekintve, aminek fő oka, hogy a miénktől nagyban eltérő klímájú helyen honosak, ráadásul a cserepes tartás sem való ínyükre igazából. A boltok polcain általában a Phalaenopsis fajokat találjuk meg, ám némileg érdekesebbek és talán szebbek is a Cymbidiumok, vagyis a csónakorchideák! Ezek helyes gondozásáról lesz most szó.

A Cymbidium tartásáról azért érdemes beszélni, mert igényei gyökeresen eltérnek az elterjedtebb Phalaenopsisétől, így könnyen félrekezelhetjük kedvencünket, ha rossz útmutatást követünk. A csónakorchidea nyáron jól érzi magát a kertben vagy a teraszon, az ősz derekán azonban védett helyre kell költöztetni, a szabad ég alatt nem szabad teleltetni. Az őszi nyugalmi időszak nagyon fontos a csónakorchideának, a tavaszi, nyári virágzás csak az őszi, téli hideghatás eredményeképpen történik meg, így a rosszul tartott orchidea virágzat nélkül marad majd. A teleltetésre a legalkalmasabb egy hűvösebb és világos, napos szoba, amit télen csak kis mértékben fűtünk, ez lehet egy zárt, ablakos folyosó a lakás mellett, fűtetlen télikert, vagy nem lakott tetőtéri szoba például. Ha ilyesmi nincs, akkor egy ablakos, huzatmentes lépcsőház, vagy üvegezett balkon, veranda is megteszi, az azonban fontos, hogy ablaktalan pincébe, spájzba, tárolóba ne tegyük a csónakorchideát!  Az őszi, téli hetekben az öntözéseket ritkítsuk, és a tápoldatozást is a minimálisra vegyük vissza. A csónakorchideák különösebb növényvédelmi feladatokat nem igényelnek, kimondottan ellenálló növények, ugyanakkor ritka, de általában végzetes betegségük a mozaikvírus, mely sárgás vonalak képében jelentkezik, majd a fertőzött példány levele barnulásnak indul, végül elhal. Gyógymód sajnos nem létezik, az érintett növényektől meg kell válni, lehetőleg mihamarabb, hogy ha több példányunk van, azok ne kaphassák meg a betegséget. Szintén kötelező óvintézkedés vírusfertőzés esetén az ápoláshoz használt eszközök fertőtlenítése, hogy ne vigyük át más növényre (nem csak orchideára) a fertőzést. A nem megfelelően tartott, legyengült orchideákat olykor tetvek támadhatják, ellenük a bevált lemosó szerekkel védekezhetünk, valamint kártevők megjelenésekor tápoldatos erősítés szükséges.

Azt már egyre többen tudják, hogy a Phalaenopsis orchideák a fákon élnek, ezért őket csak módjával szabad földes edénybe ültetni, hiszen a gyökereik eredetileg nem föld alattiak. A csónakorchidea ebben is más, sok más orchideával szemben nem fákon, hanem a talajon él, így speciális orchideaföldbe kell ültetni, edénye pedig mindig porózus, légáteresztő cserépedény legyen! Azt is jó tudni, hogy a csónakorchideának nem probléma, ha szűken van az edényében, sőt, ezt kifejezetten kedveli! Átültetni kizárólag abban az estben szabad, ha már látványosan kinőtte a cserepét, és akkor is csak virágzás elmúltával.

 Tavasztól...

A tavasz ugyan még nagyon messze van, de érdemes pár szót áldozni a csónakorchidea tél utáni tartására is. A csónakorchideát tavasztól kezdve majd a kertben vagy a teraszon kell tartani, mégpedig világos helyen, ugyanakkor a növényt a déli tűző napsütéstől óvni kell. Fontos a rendszeres öntözés, valamint orchideák számára összeállított tápoldatot kell adagolni, az általános virágtápokat ne használjuk esetükben. A csónakorchideát a nyári hőségben párásítással kell majd hűteni, vagyis lágyított vízzel spricceljük időnként.

Képek: innen, innen, innen, és innen.