Amikor zöldségekről beszélünk, teljesen természetesen az általunk ismert, kedvelt, vagy éppen a kertünkben termesztett fajokra gondolunk, így a zöldségről jó eséllyel a burgonya, a paradicsom, a paprika, a fejessaláta és társaik jutnak eszünkbe. Természetesen ezek mellett számos olyan faj is akad, melyek nálunk kevésbé, vagy szinte semennyire sem ismertek, a világ más tájain azonban jelentősek élelmezési szempontból, vagy éppen lokálisan közkedveltek, de nálunk valamiért nem nyertek teret. Ilyen zöldségből mutatok be most hármat, érdemes velük megismerkedni, és előre elárulom, van amelyik nálunk is megterem, lehet hát kísérletezni velük!

Az édesburgonya

Fent az édesburgonya kerti veteményként, lent pedig a felhasználásra kész, érett gumók

Az első delikvens a batáta, melyet édesburgonya néven talán többen ismernek, azonban a hazai boltokban ritka vendég, ha pedig akad a polcokon, akkor aranyárban mérik. A afrikai és ázsiai eredetű édesburgonya a nevét meghazudtolva nem rokona a mi jó öreg krumplinknak, a szulákfélék családjába tartozik, közeli rokonságot ápol a nálunk is előforduló apró szulák nevű gyommal, melynek utálatos tulajdonsága, hogy felfut a szőlőtőkékre, zöldségekre, zsenge facsemetékre, megfojtva azokat. Na de vissza a batátához, a burgonyához nem csupán neve miatt kapcsolható, mint látható, gumójának alakja is krumpliszerű, valamint ugyanolyan módokon készíthető el, mint a sima burgonya, vagyis főzhető, süthető, akár még grillezhető is, kiváló köretként, nassolnivalóként, készül belőle liszt, de még szeszesital is. A batáta bár nálunk nem túl ismert és drága csemege, de a harmadik világbeli országokban fontos szerepet tölt be alapélelmiszerként, ráadásul élettani hatásai is kiemelkedőek, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag, cukorbetegek is fogyaszthatják, koleszterinben szegény, száz grammja pedig nagyjából ugyanennyi kalóriát tartalmaz. A batáta nálunk is nevelhető, a mi klímánkon egyéves növényként kell kezelni nagy melegigénye miatt. A csíráztatott hajtásokat májustól érdemes kiültetni, elsősorban laza szerkezetű homokos, jó vízelvezetésű talajokra. Csíráztatáshoz a beszerzett gumókat a tavasz derekán ültessük el, majd az ültetvényt sötét, meleg (30 Celsius körüli) helyen tartsuk, de a gumót félig vízbe merítve is hajtathatjuk. A gumóról letört hajtásokat nedves földbe helyezve a begyökeredzés hamar megindul. A batátát érdemes bakháton nevelni, a nagyméretű és törésre, hasadásra hajlamos gumókat ugyanis nehéz kiszedni a földből. A batáta a vázolt módon méretesebb balkonládában, erkélyeken is nevelhető. 

A manióka (tápióka)

Fent a manióka bokor, lent a gyökér, de a levél is ugyanilyen hasznos

A mókás nevű tápióka talán még az édesburgonyánál is kevésbé ismert, holott kiemelkedően fontos haszonnövény, 2002-ben világszerte 184 millió tonnát termeltek belőle, ez a szám 2008-ra 230 millió tonnára nőtt, és azóta is növekszik. Meg kell jegyezni, hogy ugyan a tápióka név az ismertebb, de tulajdonképpen ez a szó a feldolgozott élelmiszert jelöli, valójában a maniókáról van szó, melyet kasszávának is hívnak. A termelés nagyjából fele Afrikához köthető, itt tulajdonképpen a legjelentősebb élelmiszernek számít. Afrikán kívül nagyarányú maniókatermesztés folyik Vietnámban, Thaiföldön, Indonéziában, és Brazíliában. Mivel a manióka a szegényebb területeken a helyi élelmezésben játszik főszerepet, hiába a hatalmas mennyiségű termés, a termelő országok elsősorban saját felhasználásra dolgoznak, részben ezzel magyarázható, hogy a fejlett országok felé gyakorlatilag nincs manióka export (ezért nem találkozunk vele mi sem). Növényként a manióka alacsony, 1-3 méter magas cserje, ujjnyi vastag szárral, hasított, 3-9 "ujjú" levelekkel. A manióka legfontosabb tulajdonsága, hogy tűrőképessége hatalmas, bírja a trópusi, szubtrópusi éghajlatot, megél magasabb fekvésű területeken is, tolerálja a szegényebb termőközeget is, és kiváló a szárazságtűrése, nem kedveli ellenben a pangóvizet és az extrém magas páraszintet. Ebből, és abból, hogy dél-amerikai származású, könnyen kilogikázható, hogy a manióka sajnos nálunk nem él meg, így a hazai kertekben nem próbálkozhatunk vele. A manióka levele és gyökere is fontos élelmiszer, a levél gazdag szénhidrátban, vitaminokban, és ásványi anyagokban, a gyökér mutatói kissé rosszabbak ugyan, de élelmezési szempontból ugyanolyan fontosak. A manióka levele a mi spenótunkhoz hasonló módokon készíthető el, a gyökérből liszt készülhet elsősorban, ami a hagyományos búzaliszthez hasonlóan dolgozható fel, de a maniókaliszt az alapanyaga a híres tápiókapudingnak is.

A csicsóka

Dísznövényként is megállja a helyét, de vigyázni kell vele, terjedésre hajlamos! Alul a csicsóka gumók.

A harmadik alany közel sem olyan egzotikus, mint fenti társai, ellenben nálunk remekül nevelhető, sőt, egykoron népszerű is volt, mára azonban feledésbe merült. A csicsókáról van szó, ami egy, az őszirózsafélék családjába tartozó gumós növény, mely Észak-Amerikából érkezett Európába a XVII. században. Konyhai felhasználása a burgonyához hasonló (ízben annál édeskésebb), így tulajdonképpen bármivel harmonizál, készíthető belőle köret, szósz, nyersen és párolva is fogyasztható, de a vegán étrendbe is beilleszthető. Érdekes, hogy míg Magyarországon a régi idők lesajnált, paraszti ételének tartjuk, addig Európában máshol elegáns és drága fogásokhoz, homárhoz, szarvasgombához, kagylóhoz tálalják. A gumó inulint tartalmaz, mely az emberi szervezetben fruktózzá (gyümölcscukorrá) bomlik le, mely a répacukornál előnyösebb tulajdonságokkal bír, így cukorbetegeknek is ajánlható. Rosttartalma magas, ásványi anyagokban gazdag, és vitaminokban is dúskál.  A csicsóka szaporítása gumóról (ami tulajdonképpen a megvastagodott gyökértörzs) lehetséges, ősszel vagy tavasszal. A csicsóka kedvence a nyirkos, tápanyagban gazdag talaj, de akár homokos közegben is megél, tulajdonképpen az átlagos kerti talaj szinte biztosan megfelelő neki. Tudni kell, hogy talajzsaroló növény, ezért ültetés előtt bőséges trágyázás javallott, melyet évközben többször kell ismételni. A csicsóka hálás kerti termény, ápolási teendői minimálisak, a betegségekre kevésbé fogékony, összezáró levelei alatt a gyomok, még a tarack sem maradnak meg. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.