Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az ősz végével és a téllel az a fő baj, legalábbis már kert-, és növénybaráti szempontból, hogy kevés a virágzó növény, kevés a látni-, és tennivaló kedvenceink körül. Az őszi kertrendezés után, mikor a kertet már felkészítettük a hideg évszakra, a muskátlikat szakszerűen elpakoltuk (erről hamarosan bővebben), és a balkonnövényeket is a téli pihenőhelyükre vittük, kevés szép, inspiráló növény marad a közvetlen környezetünkben, ez pedig sokaknál hiányérzetet kelt. Amennyiben a hideg és sötét hónapokban is színes növényeket szeretnénk magunk körül, akkor keresnünk kell olyan szezonális, izgalmas, különleges megjelenésű virágot, mely éppen ilyenkor nevelhető, vagy virágzása télen esedékes. Ilyen az amarillisz, ami egy igencsak szemrevaló dísznövény, az elmúlt évtizedben kifejezetten divatos is, vágott virágként gyakran találkozhatunk vele, de sokkal jobb móka, ha magunknak hajtatjuk ki!

Az amarillisz nevelése amellett, hogy végül csodaszép virágot eredményez majd, kifejezetten érdekes elfoglaltság is egyben, melybe például a gyermekek is bevonhatóak. A több lépcsőből álló, szokatlan műveletekkel járó hajtatás izgalmas játék is egyben, ami közelebb hozhatja a növényeket a kicsikhez!

Az amarillisz, ami egyébként csak a köznyelvben maradt amarillisz egy tévedés folytán, a botanikában Hippeastrum, Dél-, és Közép-Amerikából származik, ahol jó meleg van, ennek megfelelően nem is bírja a hideget, fagyokat, ezért sokkal inkább szobanövényként tartjuk számon, holott a májusi fagyok elmúltával kiültethető, és egészen szeptemberig a kertben maradhat. Akinek van kerti amarillisze, a hagymákat az iskolakezdés környékén fel szokta szedni, pihenteti 2-3 hónapig, aztán belevág(hat) a téli hajtatásba, mivel azonban most már október vége van, így inkább vegyük úgy, hogy most vásárolunk hagymát, és szeretnénk év végére, vagy a tél közepére a hatalmas virágokban gyönyörködni.

Induljon a hajtatás!

Első lépésben minél nagyobb és nehezebb, fejlett gyökérzettel rendelkező hagymát szemeljünk ki, és ügyeljünk arra, hogy a hagyma ép, kemény legyen, és ne legyenek rajta vörös foltok, ez betegségre utal. A hagyma gyökereit óvatosan szedjük szét, ha összekócolódtak (a száraz, letörhető gyökereket válasszuk le), majd a hagymát közvetlen az ültetés előtt egy fél napra tegyük langyos vízbe, de úgy, hogy a víz csak a gyökereket érje. A hagymához képest kétszer akkora cserepet válasszunk, vegyünk egy adag jobbféle általános virágföldet, és máris jöhet az ültetés. A hagymát úgy helyezzük a földbe, hogy a felső harmada kilátsszon, és ügyeljünk arra, hogy stabilan csücsüljön a földjében. Alaposan öntözzük be, és ezzel a könnyebb részt máris abszolváltuk, öntözésre egy darabig nem is lesz szükség, sőt, ne öntözzünk, mert azzal a levelek növekedését serkentenék, és a szár nem indulna cseperedésnek.

Nem csak az unalmas cserepekbe ültethetjük az amarilliszt, hanem egy kis kreativitással igazán extrává tehetjük az összhatást

Amarilliszünket ezután meleg helyre tegyük, 22-25 Celsius fokos zugba, ami lehet a radiátor, fűtőtest melletti sarok is, fényre ugyanis a hagymának egyelőre nem lesz szüksége. Papírforma szerint két-három héttel később előbukkan majd a hagyma oldalából indulva a virágszár, ekkor akcióba kell lépnünk, és a hagymát le kell fedni. A szár ugyanis leül, vagyis nem fejlődik szép nagyra ellenkező esetben, ezért hajtogassunk egy 30-40 centiméter magas papírcsákót, lehetőleg sötét, nem fényáteresztő papírból, majd ezt borítsuk rá a hagymára. A lefedés időszakában már lehet, sőt kell is öntözni a növényt, valamint tápoldattal serkenthetjük a fejlődést. A sötétben a szár növekedésnek indul, egészen addig tartsuk bura alatt leendő kedvencünket, míg a szár másfél arasznyi nem lesz. Ekkor a csákót vegyük le, hogy a növekedés folytatódhasson, és ettől fogva már kevésbé meleg és fényesebb helyet keressünk az amarillisznak, például az ablakpárkányra telepítsük, hacsak az nem túl huzatos. Ha minden rendben megy, akkor az ültetést követő körülbelül nyolcadik hétben, mikor a szár már 60-70 centi magas, megjelennek a virágok. A virágzás nagyjából szűk két hétig fog tartani, és bőséges virágporzással jár, akit utóbbi zavar, a portokokat bátran vágja ki. Ha kicsit ki akarjuk tolni a virágos időszakot, akkor esténként tegyük a növényt hűvösebb, de fagymentes helyre.  

Az amarillisszal kapcsolatban még akadnak fortélyok és teendők, mint például a tavaszi kiültetés, a nyárvégi hagymafelszedés, vagy a szaporítás, de ezekre majd akkor térek vissza, mikor aktuálisak lesznek. Addig is erősen ajánlom ezt a vidám és elegáns téli dísznövényt azoknak, akik nem riadnak vissza a vázolt folyamat végigvitelétől, és szeretnek bíbelődni a növényekkel, izgulni, hogy a sok törődés meghozza-e az eredményét. Az amarilliszt az ősz derekától (praktikusan a fűtésszezon kezdetétől) egészen kora tavaszig ültethetjük cserépbe szobanövényként, ha pedig kéthetes csúsztatással tesszük mindezt több példánnyal, akár hónapokig tartó téli virágözön lesz a jutalmunk.

Folyamatos ültetéssel folyamatos virágzás érhető el

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.