Megyeri Szabolcs kertész blogja

A karácsonyi időszaknak megvannak a maga kötelező körei, a vendégjárástól kezdve, a túlevésen keresztül, egészen az idegőrlő ajándék visszaváltásig, és persze megvannak azok az ízek, fűszerek vagy épp gyümölcsök képében, melyek szorosan kötődnek a karácsonyhoz. Utóbbiak közül kettőnek érdekes kertészeti vonatkozásai is vannak, mégpedig a fahéjnak és a datolyának.

Ismerős? 

A fahéjnál kevesebb tipikusabb karácsonyi fűszer létezik, elég csak annyit mondani, hogy mézeskalács, de a fahéj kimondottan univerzális fűszer, jól mutat gyümölcslevesekben, currykben, fánkokon, bárányhúsos ételekben, és persze ki ne maradjon a forralt bor, de a sor még folytatható lenne, ha jobban értenék a konyhaművészethez. A fahéj nem csak ízben remekel, jót tesz a gyomornak, segíti az emésztést, sokan pedig fogyókúrákhoz is bevetik, például tejben elkeverve. A sok dícséret után azt is tisztázni kell, hogy a fahéj szó önmagában nem csak egyféle növényt/fűszert jelent,  amit mi fahéjnak hívunk, az a fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum) kérgéből készült őrlemény, de például az Egyesült Államokban ugyanez a szó a csípősebb, fűszeresebb kínai fahéjt, másnéven kassziát (Cinnamomum aromaticum Nees) jelenti. Érdekes adalék, hogy akinek volt szerencséje a '70-es, '80-as években fahéjat ennie, az a kommunista országok szoros barátságának eredményeképpen a kifejezetten silány minőségű és gyatra ízű vietnámi fahéjat (Cinnamomum loureirii Nees) fogyaszthatta, hazánk ugyanis ezt importálta, csakúgy, mint a többi szocialista ország. A nyilvánvaló okok miatt ma már ezt csak a vietnámiak használják, szerencsére.  Ami azonban érdekesebb, és tulajdonképpen a fahéjről való jelen polémia alapja, hogy a fahéj tipikusan az a növény, melyet eredeti formájában kevesen ismerünk, lássuk hát teljes valójában, ő a fahéj:

A fahéjfa (most a Cinnamomum zeylanicum-ról beszélünk) 8-10 méter magas, Srí Lankán őshonos, trópusi őserdőkben élő örökzöld növény. A fűszernövényként termesztett példányokat általában nem engedik pár méternél magasabbra nőni, vagyis metszéssel tartják kordában őket. A fahéjfa levelei húsosak, arasznyi méretűek, fiatal korukban piros árnyalatúak. Virágait fürtökben hozza, termése bogyós, barnás-vöröses, ám a fűszer nem ezekből származik, hanem a fiatal, földközeli ágak papírvékony kérgének lehántásával készül, melyet vagy őrőlnek, vagy darabosan, vékony cső alakúra sodorva csomagolnak. A fahéjfa a mi klímánkon nem él meg, így nálunk sajnos nem nevelhető.

A fahéjfa levelei

A fahéj mellett a másik emblematikus ünnepi növény a datolya, amit ki tudja miért mindig karácsonykor vásárolunk, nálunk legalábbis ez volt a szokás mindig. A datolya növényi alakjáról már sokkal többen láttak képet valószínűleg, de akár élőben is megcsodálhatták, ugyanis a datolyapálma nálunk is megél, igaz erős kompromisszumokkal tartható csak.

Datolya lexikon

 

A datolya a közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) termése. A datolyapálma Ázsiában őshonos, a mai Irak területén termesztették először, és már a Bibliában is szerepelt. Datolyapálmából tucatnyit ismerünk, ám nem mindegyik hoz ehető termést, a közönséges mellett ilyen a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti). A dísznövényként viszonylag elterjedt kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) például nem örvendezteti meg gazdáját gyümölccsel. A datolyacsalád fekete báránya a kínai datolya (Zizyphus jujuba Miller), ami igazából a bengefélék közé tartozik, és jujuba néven is ismert. Ez a növény nálunk is nevelhető a kertben, teljesen fagyálló, termést azonban csak oltott tövekről hoz. 

Ez már a datolya, ekkora növényünk sajnos itthon biztos nem lesz...

...ekkora viszont simán lehet

Hogyan neveljünk datolyapálmát magról?

Ha tennénk egy próbát a hajtatással, egyszerű a dolgunk, miután a gyümölcshúst leettük, a megtisztított magokat áztassuk  langyos vízbe. Ez tarthat pár napig, de akár egy hétig is, minél öregebbek, szikkadtabbak a magok, annáll tovább tartson a fürdő. A jól megduzzadt magokat aztán helyezzük virágföld, homok, valamint tőzeg kissé megnedvesített keverékébe, az cserepet fedjük le folpack-kal, és állítsuk meleg helyre. Az ideális csírázási hőmérséklet 25 Celsius fok, így nyugodtan rakjuk az edényt a radiátorra, vagy más meleg zugba. Pár hét, legfeljebb egy-két hónap múlva megjelennek az első zsenge hajtások. Mikor a csírázás megindult, a fóliát vegyük le, és tegyük a magoncokat napos, fényes helyre, ügyelve arra, hogy melegben legyenek.

Ez a fiatal datolya már átültetésre került

Persze mindezzel még csak a csecsemőkoron lendültünk túl, feladat lesz még bőven a házi datolyával. Nyáron, mikorra már két-három levelesek a csemeték, ültessük át a növényeket egy nagyobb edénybe, vigyázva, hogy a gyökereket ne sértsük meg, erre nagyon érzékeny a datolyapálma.  A meleg hónapokban a pálmát cserepével együtt költöztessük ki a szabadba, akár kertbe, akár balkonra, de fontos, hogy az első évben ne érje tűző napfény. Nyáron rendszeres öntözésre lesz szükség, az a jó, ha a datolya földje mindig nedves egy kicsit, de a pangóvizet kerülendő. A leveleket időnként permetezhetjük, a párás környezetet kedvelő datolyapálma ezt szeretni fogja. A datolyapálmát teleltetni kell majd, hiszen nem bírja a fagyokat. A teleltetőhely legyen világos, és optimális esetben 10-15 Celsius fokos, de ennél hidegebb, és akár teljesen sötét, de biztosan fagymentes helyen is pihenhetnek datolyáink.

Mindent a szemnek...

Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy a házi vetésű datolyából szemrevaló dísznövény jó eséllyel lesz, szüretelhető gyümölcs azonban nem. Ettől függetlenül kedves kísérlet lehet az otthoni datolyahajtatás, a gyerekek biztosan nagyon élvezni fogják, ahogy a karácsonyi émelyítően édes finomságból tavaszra kis növény, nyár végére pedig már sudár pálmácska válik.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.