Ősszel a kertek többsége nyugalomba vonul, felkészül a téli álomra, jobban mondva gazdáik felkészítik azokat a hideg évszakok tétlen várakozására. Ilyenkor október tájékán még akad tennivaló, lehet cserjét, sövényt, fát ültetni, a meglévőket metszeni, az utolsó fűnyírások egyikét megejteni, vagy éppen a kivágásra ítélt fákat szanálni. Utóbbi három tevékenység közös eleme, hogy zöldhulladékot képeznek, és ha ez nem lenne elég, az ősz még rátesz erre egy lapáttal, az ilyenkor szokásos levélhullás képében. Végül az átlagos kertekben ősz derekára egy jó nagy adag zöldhulladék keletkezik, ami hozza magával a kérdést: mi legyen vele?

Az avarégetés rossz ötlet, káros, büdös, ráadásul sűrűn lakott övezetben tűzveszélyes mutatvány

A leggyakoribb megoldás általában a régről beidegződött avarégetés, aminek mondhatni már hagyománya van, kertvárosi övezetekben, vidéken, falun sorra gyúlnak ilyenkor a máglyák, amivel több probléma is van. Az azonnal jelentkező első gond ilyenkor rendszerint a felháborodott szomszéd(ok) fellépése, tegyük hozzá, érthető az indulat, a nagy füsttel égő nedves, nyirkos avar vitán felül zavaró, bebüdösíti a környéket, kaparja a torkot. A füst azonban nem csupán esztétikai probléma,  egészségügyi kockázata is van, magyarán káros. A kerti avartűz viszonylag alacsony hőfokon ég, füstje sokkal mérgezőbb, mint például egy tábor-, vagy kandallótűzé, emellett az elégetett anyagok is mások, mint a fűtési célú égésnél. Hogy kicsit tovább menjünk az üres szócséplésnél, tudni kell, hogy az avarégetés során számtalan veszélyes anyag szabadul fel, ezek közül a szén-monoxid nem szorul bemutatásra, a szabad ég alatt nem lehet tőle megfulladni, fuldokolni azonban igen. Nagyobb kockázatot rejtenek 10 mikrométernél kisebb lebegő részecskék (PM10), melyek lerakódhatnak a tüdőben, rákkeltő hatásúak, és szív-, és érrendszeri problémákat okozhatnak. A különböző szénhidrogének szintén rákkeltőek lehetnek, gyengítik az immunrendszert, és különösen veszélyesek az állapotos nőkre (mutagének). Az átlagos kerti hulladék égése során a levegőbe, és így szervezetünkbe juthat ezeken kívül az etil-benzol, a sztirén, a dibenzo-furán, a fenol, és a WHO által az I.-es veszélyességi kategóriába sorolt benz-a-pirén. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ilyenkor - ha már úgyis lobog a tűz - egyéb dolgok is a máglyára kerülnek, a háztartási hulladéktól kezdve, a műanyag holmikon át, a törött bútorig. Ennek a gyakorlatnak a káros mivoltára talán ki sem kell térni külön. Természetesen mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy kerti avarégetés valójában halálcsapda, de tény, hogy egészségkárosító hozadékai vannak, és ha sorban gyúlnak a tüzek az utcában, az bizony már nem válik a javunkra. 

Az őszi máglyarakás valóságos népszokás, ám a rossz fajtából

Mivel az avarégetés káros és zavaró mivolta nem csak afféle városi legenda, törvényi szabályozása is van, legalábbis Budapesten 2011 december elseje óta avart és kerti hulladékot égetni egyszerűen tilos, mind a magántulajdonú kertekben, mind közterületen, utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a ház előtti árokban sem szabad a gyújtogatás (69/2008. (XII.10.) sz. Fővárosi Közgyűlés rendelete) A renitensekre maximum 30 ezer forintos büntetés szabható ki, mivel azonban ehhez tettenérés szükséges, a szabályozás a gyakorlatban nem feltétlenül visszatartó erejű.  Budapesten kívül a települések saját hatáskörben rendelkezhetnek az avarégetés tilalmáról, így érdemes tájékozódni erről. 

A nyesedék, lehulott lomb kimondottan olcsón elszállíttatható, a fővárosban például ilyen zsákokban

Azt mostanra talán egyértelmű, hogy miért nem jó ötlet az avarégetés, ez azonban nem oldja meg a kupacokban álló zöldhulladék kérdését. Mik tehát az alternatívák? Amennyiben a nyesedéket, lombmaradékon kapun kívül szeretnénk tudni, jó megoldás az elszállíttatás, ami egyszerűbb, mint gondolnánk. Budapesten ezt a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt. (FKF) végzi, idén egészen december hatodikáig. Ehhez először vásárolnunk kell az FKF valamely kirendeltségén felcimkézett gyűjtőzsákot, melyet megtöltve a szemétgyűjtők mellé kell kihelyezni, a kukások pedig elviszik. A zsákok ára tartalmazza a fuvart, az összegek pedig kimondottan barátiak, a kisebb (60 literes) 190, a nagyobb (100 literes) pedig 230 forintba kerü. A zsákokba falevél, bokornyesedék, levágott fű és gyomok pakolhatók, azonban mivel a zöldhulladék komposztálásra kerül, dió és tűlevelű nem rakható bele. A favágás, csonkolás maradéka, a nagyobb ágak is elvitethetőek, ebben az esetben a legfeljebb egyméteres vágatokra rá kell tűzni a megvásárolt zsákot. Ilyen módon egy átlagos pesti kert őszi zöld feleslege akár egy ezresből elüntethető, ami mindenképp megfontolandó ajánlat. Természetesen hasonló szolgáltatás csaknem minden településen elérhető, így érdemes tájékozódni erről.

A komposztálás menete

Az imént szóba került a komposztálás, aki otthon szeretné ezt elvégezni, természetesen e célra is bevetheti a zöldhulladékot, azonban a diómaradványt és tűlevelű ágakat ebben az esetben se használjunk fel. A komposztálás során a szerves eredetű anyagok (például kerti zöldhulladék, gyümölcs, kávézacc, teafű, kartonpapír, elhervadt, elhalt szobanövények, vágott virág, növényevő állatok ürüléke) értékes, a kertben használható tápanyaggá bomlanak le. Mindehhez csupán komposztálóláda, komposztanyag, víz, és egy vasvilla szükségesek. Praktikus a komposztálóhelyet a kert egy ritkábban használt, félárnyékos szegletében kijelölni, maga a komposztálóláda pedig lehet előregyártott, vagy házilag készített alkalmatosság is. A feltöltés után már csak arra kell figyelni, hogy a komposzt ne száradjon ki, de ne is legyen túl nedves, valamint egy-két havonta tanácsos a kupacot átforgatni. Ha most ősszel állunk neki a komposztálásnak, ne tömjük meg az egészet falevéllel, inkább fokozatosan adagoljuk a leveleket a vegyes komposzthoz (míg el nem fogynak, addig a leveleket nejlonzsákban is tárolhatjuk). Sose rakjunk a komposztba nem növényevő állattól származó ürüléket, háztartási szemetet, építési törmeléket. Igazság szerint a diólevél és a tűlevelű ágak is komposztálhatóak, ezeket azonban ehhez nagyjából két évig külön kell tárolni, csak utána kerülhetnek a ládába. Nem kell félni, a komposzt nem lesz büdös, a látványa sem zavaró, ellenben a komposztálással tavaszra már használható bio-tápanyaggal fogunk rendelkezni.

Lehet vásárolni műanyag, a kert világától kissé elütő komposztládákat is, de sokkal ízlésesebbek az ilyen, házilag is összedobható tárolók

Az őszi lombtalanítást tehát ne a legegyszerűbb módon próbáljuk elvégezni, tartózkodjunk az égetéstől, és ha a szomszédnak ez szokása, finoman hívjuk fel rá a figyelmét, hogy ez nem jó ötlet, sem az egészségre nézve, sem a törvényi szabályozás miatt. 

Budapestiek ITT tájékozódhatnak a lombelszállításról, a komposztálásról pedig ITT tudhatnak meg mindent.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.