A kertészkedők élete nem csupán móka és öröm, a sok munka árán gondozott, féltve nevelt növényeket gyakran támadják meg betegségek, kártevők, melyek akár az egész állományt jobblétre szenderíthetik. Aki követi szerdánként jelentkező veteményes sorozatomat, mindig olvashat az épp terítéken lévő zöldségféle jellemző kórjairól, de a tapasztaltabb kertészeknek egyáltalán nem szükséges bemutatni ezeket a növényi rosszakarókat, ellenben az eltüntetésükkel kapcsolatban sosem árt néhány bevált tanácsot adni. Ezért most új sorozatot indítok el, hetente egy-egy gyakori kártevőt, betegséget mutatok be, és az ellenük bevethető praktikákat is közreadom, remélem a segítségükre lehetek ezzel.
Tipikus lisztharmat jelek
A témában az első, vagyis jelen írásom alanya a lisztharmat, mely az egyik leggyakoribb gombabetegség. A lisztharmat az Erysiphe-családba tartozó gombák gyűjtőneve, a családot számos gombafaj alkotja, egy részük csak egyfajta növényt támad, ám megjelenésük és viselkedésük, valamint az ellenük bevethető módszerek megegyezeőek. A lisztharmat ektoparazita, tehát a növény külső felületén élősködik, a növényi részek belsejébe nem jut el, csupán a felhősejtekbe juttatott szívókáival csapolja a gazdanövény nedveit. A gomba így alapvetően nem roncsolja, betegíti meg a hagyományos értelemben a gazdatestet, a leveleken való elterjedésének fő problematikája, hogy akadályozza a növényt a fotoszintézisben, így az elgyengül, leveleit lehullatja, súlyosabb fertőzés esetén akár el is pusztul. A lisztharmat a fogyasztásra termelt zöldségek esetében jelent különösen nagy gondot, az elégtelen fotoszintézis miatt a termény minősége, íze gyengül, így hiába minden egyéb megfelelő körülmény, a gomba képes hazavágni akár az egész veteményest.
Lisztharmat paradicsomon...
A lisztharmat felismerése kifejezetten könnyű, nevéhez hűen külalakja szürkés-fehéres, lisztes, poros állagú, leginkább porfolthoz hasonlít (könnyű elsiklani felette ezért), a növény levelén és szárán jelenik meg. Terjedését segíti a tavaszi esős, nedves időszak (a mostani épp ilyen), ilyenkor permetezni sem lehet, a szert az eső lemossa, aztán a hamarosan beköszöntő meleg idejére a telepek már megerősödnek, és kész a baj. A lisztharmat ráadásul makacs kerti vendég, a telet átvészeli a növényi hulladék között, tavasszal pedig szerteszét szórja spóráit, megjelenésére bárhol lehet számítani.
...és uborkán
A gomba elleni harc első lépése a prevenció, melynek során törekedni kell arra, hogy kertünkbe jó minőségű, a lisztharmattal szemben ellenálló vetőmagot szórjunk ki, és egészséges, ép növényeket ültessünk. Az odaadó gondoskodás is fontos, a jó karban lévő növények ellenállóbbak. A lisztharmatra érzékeny fajtákat ne ültessük árnyékos, nyirkos helyre, ezek a körülmények kedveznek a gombának. A lisztharmat kedveli a burjánzó, sűrűn ültetett, egymásba érő növényeket, ha nem így ültetünk, szintén elvigyázatosak leszünk. A túl sűrű állományokat ritkítsuk és metsszük, így segítve elő a légmozgást. Megfigyelések szerint a védendő növények közelébe ültetett bazsalikom távoltartja a lisztharmatot, nem mellesleg telepítésével kiváló fűszerhez juthatunk.
A dísznövények, szobai kedvencek sincsenek biztonságban
Ha már megtörtént a baj, és megjelent a gomba, akkor többféleképpen tehetünk ellene. Amikor még nem nagyléptékű az elszaporodottság, az érintett levelek szanálásával vehetjük elejét a további terjedésnek, a levágott növényi részeket érdemes megsemmisíteni (eltüzelni, vagy a kerttől távol elhelyezni). A gomba ellen természetes, vegyszermentes módszereket is bevethetünk. Ilyen praktika az ecetes permetezés, melyhez egy szórófejes flakon, almaecet és víz szükséges (egy liter vízhez egy evőkanál ecet). Ezzel az oldattal kerti és szobai növényeinket is kezelhetjük, naponta egyszer, míg a gomba el nem tűnik. Hasonló a sós lével való kezelés, ekkor egy liter víz és egy kiskanálnyi só elegyével próbálkozzunk. Sokaknál bevált a zsurlótea, mint gombaölő, ebben az esetben a herbáriákban kapható szárított zsurlóból kell teát készíteni, mely kihűlés után rögtön bevethető. Zsurló helyett zsályát, csalánt is használhatunk. Szintén biokertészeti módszer a szódabikarbóna alkalmazása lisztharmat ellen, egy lapos evőkanál szódabikarbóna két liter vízben feloldva kiváló permetezőszer. Természetesen a lisztharmat ellen vegyszerek is bevethetőek, ezek általában réz, illetve kéntartalmú szerek, a gazdaboltokban mindig találni belőlük, azonban lehetőleg szerint kérjünk segítséget az eladótól, hogy az érintett fajta ellen a megfelelő szert kapjuk. A kemikáliás permetezés sajátkezűleg is elvégezhető, és rendszerint egy-két hét múlva meg kell ismételni a kezelést.
A rézkénpor is bevált ellenszer
Amennyiben sikerült orvosolni a bajt, a következő időszakban fokozott odafigyelés szükséges. Lisztharmat-vész elhárítása után ritkítsuk az öntözéseket, melyeket lehetőleg ne felülről végezzünk. Szobanövények esetében gyakran szellőztessünk, és ne állítsuk túl szorosan egymás mellé zöldjeinket. Egy ideig ne alkalmazzunk műtrágyát, a lédús, zsenge növényeken, fiatal hajtásokon a lisztharmat könnyebben jelenik meg újra.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.