Január utolsó napjaiban a tavaszt várók már igazán tűkön ülhetnek, a természet ébredését hozó évszak már mondhatni a bemelegítés fázisában van, és hamarosan a rajthoz is áll, hogy nagy lendülettel elstartoljon. Ebben az időszakban fontos szerephez jutnak azok a korán virágzó növények, melyek egyértelműen jelzik az enyhülés közeledtét. Közülük is a legjelentősebb a hóvirág, ő az egyik első hírnök, ráadásul különös szépsége és ártatlan bája igazán szívmelengető. A hóvirágok azonban veszélyben vannak.

Hó alól bújik elő, akár már januárban

A probléma jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy immár nyolc éve államilag is elismert védelem alatt állnak ezek a kecses kis virágok. 2005 augusztusában a 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet módosításával életbe lépő 13/2005 (VIII. 31.) KvVM rendelet értelmében a vadon élő hóvirág (Galanthus) "természetvédelmi  szempontból jelentős növényfajjá" lépett elő, innentől fogva példányainak leszakítása tilos, ez a tilalom egyébként a virágra, és a föld alatt megbújó hagymára is érvényes (tehát nem kiskapu, ha csak a hagymát ássuk ki otthoni ültetés céljából). Az oltalom három fajra vonatkozik, ezek közül a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) őshonos Magyarországon, a  pompás hóvirág (Galanthus elwesii) és a redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) pedig előfordulnak nálunk. 

Gyakran alkot nagy telepeket

A védettség alá vonás okai prózaiak, a mutatós virág korábban igen nagy népszerűségnek örvendett, természetjárók, és aluljárókban, utcasarkokon árusító nénikék szedték nagy lelkesedéssel, ami ugyan nem szép dolog, de ettől még nem lett volna feltétlen veszélyben a hóvirág. Az igazi baj az ipari méreteket öltő kitermelés volt, nem egyszer "leleményes" vállalkozók munkagépekkel gyalulták le a termőhelyek földjének felső rétegét, hogy hagymák mázsáit nyerjék ki, melyeket aztán jellemzően exportáltak, elsősorban Hollandiába. A hagymák később többek közt nálunk is kereskedelmi forgalomba kerültek, kiváló minőségű importáruként reklámozva. Fontos mellékzönge, hogy a kitermelők (és persze a túrázók, sétálók is), teljesen logikus módon, a legszebb példányokat emelték ki, így a megmaradt satnyább állomány folytathatta itthon életútját, ennek következtében pedig a gyengébb "minőségű", csúnyább hóvirágok szaporodtak, hasonló utódokat létrehozva. Így minden természetbarát csak örülhet a tilalomnak, és ha szigorú vagyok - ebben a kérdésben pedig csakugyan - az igazi környezetbarát módon gondolkodó virágrajongó nem vásárol utcán hóvirágot, és nem szakít le sétája során egyetlen tövet sem.

Ez már tilos

A hóvirágok szerelmeseinek természetesen van alternatívájuk, kertészetekben, szakáruházakban  kedvező áron kaphatóak nálunk nem őshonos, termesztésből származó, kerti (vagy parkbeli) ültetésre kínált változatai ennek a szűzies növénynek. A hóvirág a szépsége mellett egyben hálás kerti vendég is, mert sok törődést nem igényel, hagymáinak őszi ültetése után tulajdonképpen magukra is hagyhatjuk őket, csupán arra figyeljük, hogy természetes élőhelyeihez hasonló, lombok alatti, félárnyékos területet válasszunk számukra. Ha jól cselekedtünk, gyorsan terjeszkedő, pár éven belül nagy teleppé fejlődő hóvirág-kolóniát nyerünk, mely minden tél végén fel fogja dobni kedélyállapotunkat, és saját bejáratú tavaszjelzőként működik majd.

Szépségéért vadásszák, pedig ott mutat a legszebben, ahol megtermett

A hóvirágról az alábbi videóban mondok el további érdekességeket, ültetési útmutatót, így míg saját szemükkel nem pillanthatják meg, kattintsanak ide:

Képek: innen, innen, innen, és innen.