A társasházi belső udvarok általában kopár területek. Míg a balkonokra, folyosókra, vagyis a saját lakásuk bejáratának közvetlen közelébe sokan szívesen telepítenek növényi dekorációt, addig a közös használatú udvar legtöbbször a senki földjének számít, így nem is nagyon törődnek vele a lakók. Pedig a klasszikus körfolyosós épületek esetében a betérő ezzel a résszel szembesül először, és nem hátrány, ha jó benyomások érik, de a helybeliek hangulatára is jótékony hatással lehet a zöld környezet. Az sem lehet kifogás, hogy a belső udvar dekorációját drága fenntartani, mert apró trükkökkel olcsón kihozható a közös virágoskert.

Megszokott, szomorú látkép

Minden, ami közös terület, rendelkezik azzal a hátránnyal, hogy senki sem érzi teljesen magáénak, ezért nem is szívesen költenek rá, a közös költségek így is az egeket verdesik, ki akar hát még forintokat áldozni a senkiföldje virágaira, növényeire? Máris más a helyzet, ha a belső kiskertet kevés pénzből is össze lehet hozni. Ehhez próbálnék most segítséget adni.

Kevés, de üdítő dekoráció

A leginkább fájó kiadás ezekben az esetekben az öntözésre felhasznált víz, el tudom képzelni a vérben forgó szemű lakót, akinek rögtön emelkedik a vérnyomása, ha meglátja, hogy valaki az udvaron folyatja a drága vizet. Hogy elkerüljük a rosszalló pillantásokat válasszunk a közös részbe szárazságtűrő, vagy pozsgás növényeket, melyekkel rengeteg öntözést spórolhatunk. Tudni kell, hogy a szárazságtűrő növények sem az ültetés pillanatától tűrik a nedvesség hiányát, így míg gyökérzetük kifejlődik, ne hanyagoljuk el őket. Ezek a típusú zöldek igénylik a jó vízelvezetésű talajt, így például durvaszemcsés homokkal lazítsuk a közeget nekik. Azt se feledjük, hogy a szárazságtűrő kifejezés nem azt jelenti, hogy soha nem kell nekik víz, virágzás idején, vagy hosszabb, forró, aszályos időszakban gondoskodjunk nedvességről. 

Illatos és igénytelen: római kamilla

A vadszőlő nem iszákos, és jól takar

A teljesség igénye nélkül jó választás a szárazságtűrő fajták közül a sásliliom (Hemerocallis), a jó öreg muskátli (Pelargonium), a római kamilla (Chamaemelum nobile), a borsófürt, (Baptisia), a körömvirág (Calendula). A borostyán és a vadszőlő futónövények, és szintén jól érzik magukat a száraz, perszelő időszakokban, emellett a kopottasabb, málló falakat is eltakarhatjuk velük, addig, míg valós megoldás nem születik a csúf falfelületekre. A pozsgások pedig olyan növények, melyek a húsos törzsükben vagy leveleikben tárolják a nedvességet, így öntözésre alig van szükségük, ilyenek jellemzően a kaktuszok, de ide tartoznak a kövirózsák és a varjúhájfélék is, közülük is bátran válogathatunk, akár egy apró sziklakertbe telepítve őket. 

Kövirózsás sziklakert

Akármilyen növényekkel dekoráljuk a közös udvart, valamennyi öntözésre akkor is szükség lesz. Újabb spórolási lehetőség ilyenkor, az esővíz gyűjtése, mindenhol akad egy felesleges fém vagy műanyag hordó, pár kiszuperált vödör, vagy hasonló vízgyűjtésre alkalmas edény. Csepegtetős öntözőrendszert pedig akár egy kidobásra szánt lukas tömlőből, régi slagból is készíthetünk. Mulcsolással szintén ritkíthatjuk az öntözéseket, ugyanis a növények földjére helyezett mulcsolóanyag megóvja a talajt a kiszáradástól. Mulcsnak használhatunk ádgarálékot, faforgácsot, levágott füvet, szalmát, de akár diótörésből megmaradt héjat, vagy a nyaralásból hazacipelt kagylóhéjat, csigaházakat is.

Kis barkácsmunkával házilag is elkészíthető esővízgyűjtő

A közös udvarok felvirágoztatása, élő területté alakítása sokkal nagyobb minőségi változást jelent, mint azt elsőre elképzeljük, és a kialakítás csupán pár órát és némi anyagi áldozatot igényel. Jó növényválasztással és pár apró praktikával pedig fenntartási költségük is minimalizáható.

Itt már kissé túlburjánzik a növényzet, de a kopárságnál sokkal jobb

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.