Az édesség az élet sója, hogy némi képzavarral éljek, de az édes íz hátrányokkal is jár. A hagyományos cukor káros hatásai közismertek, a barnacukor nem mindenki igényeit elégíti ki, a nyírfacukor és a nádcukor drágák, a mesterséges édesítőszerek egészségtelen mivoltáról pedig állandó a vita, ráadásul utóbbiak csak az édesség illúzióját keltik. Van azonban egy alternatíva, ami ha nem is fog elterjedni hirtelen, érdemes megemlíteni, főleg, hogy házi körülmények közt is előállítható, kipróbálható. Ez a sztívia.
Ó, édes élet!
Hívjuk inkább szép magyar nevén jázminpakócának (Stevia rebaudiana), vagy édesfűnek, és rögvest ismerkedjünk is meg vele. Nevezett növény Dél-Amerikában őshonos, a zárvatermők törzsébe és a fészkesvirágzatúak rendjébe sorolandó, ennyi talán elég is a tudományból. Az édesfű legfőbb tulajdonsága, hogy leveléből roppant intenzív, természetes édesítőszer nyerhető, mely kivonat az azonos mennyiségű cukornál 300-szor édesebb, köszönhetően a benne található glikozid típusú vegyületeknek.
Édes sztívia levelek
A sztíviából készült kivonat a világ sok táján elterjedt édesítőszer-alapanyag, különleges tulajdonsága, hogy hevítéskor nem veszít hatóanyagából, ezért sütésre, főzésre is alkalmas, ráadásul kalóriamentes. Ázsiai vizsgálatok bizonyítják, hogy nem okoz fogszuvasodást sem, emellett maga az édesfűlevél gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban, és gyógyhatásai is ismertek. Többek közt serkenti az inzulintermelést, nincs hatással a vércukorszintre (elméletileg cukorbetegek is fogyaszthatják), csökkenti a koleszterinszintet, vaspótló hatású, leveleit pedig az indiánok régóta sebgyógyításra használják.
Jázminpakóca mező
Kiváló, gondolhatjuk, de akkor miért nem terjedt el, ha ennyi előnye van? Nem bonyolódnék összeesküvés-elméletekbe, de az a tény, hogy az USA-ban, és az EU-ban (Franciaország kivételével) csak korlátozottan engedélyezik használatát, arra enged következtetni, hogy a hagyományos édesítőszerek mögött álló lobbik nem feltétlen kívánnak konkurenciát állítani maguknak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban a közelmúltban részlegesen feloldották a sztívia élelmiszeripari felhasználásának tilalmát, ennek köszönhetően a tengerentúlon a két legismertebb kóla már sztíviával édesített változatban is kapható (aki kóstolta, feltétlen számoljon be róla).
Virágzáskor dísznövénnyé változik
A jázminpakóca, ahogy utaltam is rá, otthon is könnyen termeszthető. Az évelő növény tavasztól őszig a kertekben is tartható, télen érdemes a szobában elhelyezni. Fényigénye nagy, öntözni viszont óvatosan kell, sekély gyökeredzésű így inkább gyakran kapjon kevesebb vizet. Sok levelet hoz, az idősebb példányok kész mini-cukorgyárak, leveleit közvetlenül is felhasználhatjuk mindenféle feldolgozás nélkül. A bökkenő az, hogy az édesfüvet nehéz beszerezni, aki szeretne egyet, inkább külföldi oldalakon kutakodjon érte. Ha már megvan, később dugványozással is szaporítható. Aki pedig először az ízére kíváncsi, itt rendelhet sztívia alapú termékeket, és így készíthet vele ételeket.
Kertben, szobában, balkonon is termeszthető
Sztíviával kapcsolatos tapasztalatokat, beszámolókat szívesen várok kommentekben!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
