Megyeri Szabolcs kertész blogja

Vámpír ellen valóban termeszthetünk fokhagymát, hiszen a folklór úgy tartja, hogy a nem evilági vérszívókat a kereszt és a szenteltvíz mellett az Allium sativum riasztja el leginkább. Persze ez csak egy ok a sok közül, ráadásul nem is áll túl szilárd lábakon, azonban a fokhagymának számos egyéb felhasználási területe is van. A magyar konyha egyik legalapvetőbb fűszernövénye, a fokhagymás pirítóstól kezdve a pörköltekig, aztán persze a népi gyógyászatban is kiemelt szerepe van, antibiotikus és koleszterincsökkentő hatású, erősíti az immunrendszert, és fogyasztása légúti megbetegedések esetén is ajánlott. A sort lehetne még folytatni, azonban talán a fokhagyma nem szorul különösebb népszerűsítésre, az ellenben már inkább hasznos információ, hogy az őszi fokhagyma ültetésének mostanában jön el az ideje.

Akár vámpír ellen, de inkább díszként tehetjük az ajtóra

A fokhagymát, kiemelt hazai jelentősége és hírneve miatt mindig meg lehet vásárolni piacokon, áruházakban, de a saját nevelésű hagyma mindig finomabb és nagyobb becsben tartott, így a mostanra kiürült konyhakerti ágyások benépesíthetőek vele. A fokhagyma ültetése igazán nem ördöngősség, lássuk hát, hogy alapozhatjuk meg jövő nyári termésünket.

A fokhagyma a magyar konyhakultúra szerves része, ott a helye minden veteményeskertben. Őszi ültetésével ráadásul még alkalmunk lesz kicsit tenni-venni a konyhakertben

Az ültetésnek az ősz első szakaszában veselkedhetünk neki, szeptember közepétől egészen október végéig. Alapszabály, hogy ne ültessük olyan helyre, ahol az elmúlt években is volt már, illetve gyökérzöldségek után sem tanácsos elvetni. A talajt tekintve a fokhagyma kedvence a humuszos, agyagos közeg, de az átlagos kerti föld megfelelő számára, azonban sose frissen felásott helyre telepítsük. Természetesen a talaj mély átmozgatása szükséges előkészület, de ezt a vetés előtt legalább két-három héttel – vagyis épp a napokban – meg kell ejteni, hogy a földnek legyen ideje összetömörödni. Trágyázásra az ültetés előtt közvetlenül nincs szükség, ezt a növény kifejezetten nem szereti. Szaporítóanyagként használhatunk gazdaboltban vásárolható dughagymát, de az otthon, készleten lévő fejekből is dolgozhatunk. Utóbbi esetben a kiszemelt, egészséges és ép fejeket a talaj felásásával egyidőben tegyük hűtőbe, ezzel serkentjük majdani növekedésüket. Közvetlenül az ültetés előtt (vagy előző este) bontsuk szét a fejeket, és még egyszer rostáljuk át a vetőanyagot, a satnya, sérült gerezdeket ne használjuk, ezekből gyenge, betegségekre fogékonyabb hagymák cseperednének csak. A gerezdeket ne hámozzuk meg. Egy bő kilogramm fokhagymából közel 150 ültetésre alkalmas gerezdet lehetséges kinyerni, amennyiben a selejtet és a középső szeleteket kihagyjuk a műveletből. Ekkora mennyiség szaporítása egy család éves fogyasztását is képes fedezni.

Ha minden jól alakul jövőre ilyen csinos ültetvény lesz az elültetett gerezdekből. A fokhagyma nem csupán a konyhában hasznos,  főzete, olaja távol tartja a kiskerti kártevőket, például a csigákat, levéltetveket, káposztalepkéket!

Az így előkészített vetőanyagot a szintén előkészített helyre körülbelül 30 centis sortávolsággal, egymástól egy ujjhossznyira, és ugyanilyen mélyre helyezzük el. Érdemes ügyelni arra, hogy a dughagymák megfelelő irányban álljanak, ugyanúgy függőlegesen, mint a hagymafejen. A fordítva elhelyezett gerezdek is kihajtanak általában, ám ez erősebben igénybe veszi őket, így gyengébbek lehetnek. Egy beöntözés után ezzel javarészt véget is ért a feladatok sora, a későbbiekben csak alkalomszerű kapálásra lesz szükség. Nem kell félnünk attól, hogy a vetemény a hideg téli napokon károsodik, a fokhagyma az igazán erős fagyokat is túléli, ám arra ügyelni kell, hogy mire a fogcsikorgató hidegek elérkeznek, már meggyökeresedjen, így október végére már mindenképpen a földben kell lenniük a gerezdeknek. Az őszi vetésű fokhagyma a tavaszinál két-három héttel korábban fog beérni, így június végén már felszedhetjük, a megfelelő időt a lombozat barnulása, száradása jelzi majd. Az őszi fokhagyma terméshozama ugyan nagyobb, de eltarthatósága rosszabb, mint a tavaszié, ezért jövőre, a felszedést követően sötét, szellős helyen tartsuk, és év végig fogyasszuk el!

Balkonkertészkedőknek is javallott a fokhagymázás, igaz télen nem díszlik majd, de nyárra meghálálja a törődést

Mivel a fokhagyma jól tűri a hideget, kerttel nem rendelkező kertészek is nevelhetik, cserépben, az erkélyen, teraszon. Az ültetés módja ilyenkor teljesen megyezik a szabadföldi módszerrel, amire figyelni kell, hogy a cserépbe, ültetőládába telepített hagyma földje hamarabb kiszárad, így érdemes az egyenletes vízellátásra figyelni, ám a fokhagyma nem kíván gyakori öntözést így sem. A tavasz beköszöntével érdemes olyan helyre állítani a cserepet, ládát, hogy kellő fény érje, és melegben se szenvedjen hiányt. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Szemetelni könnyű, a széthajigált dolgokat eltüntetni már sokkal nehezebb. Az első tevékenységre sokaknak nagy a hajlandóságuk, az utóbbira már jóval kevesebbeknek, hisz valamit ledobni sokkal könnyebb, mint felszedni. Az utcai szemét is bántja a szemet, de a (bel)városi közterületeken többé-kevésbé működik a takarítás, ám a helyzet sokkal rosszab azokon a félreeső belterületi, netán külterületi, erdei, útszéli helyeken, ahol folyamatosan gyűlik a szemét, itt már ritka a dolgos kéz, amelyik összegyűjti az egyáltalán nem odavaló holmikat. Éppen ezért érdemel promóciót és népszerűsítést a TeSzedd akció, ami harmadszorra kerül megrendezésre, most éppen szeptemberben, szombaton, 14.-én.

A TeSzedd klasszikus civil összefogáson alapuló közösségi program, melynek célja, hogy önkéntesek takarítsák ki lakókörnyezetük szemetes területeit, vagy az esetleg távolabb lévő, de erősen szennyeződött területeket. Első nekifutásra akár azt is kérdezhetnénk, hogy miért én gyűjtsem össze több órás hajlongással azt, amit más szétszórt, de a helyzet ennél bonyolultabb. Mikor nincs más, aki megtegye az ilyesmit, akkor bizony eljön az érintettek, az önkéntes helyiek ideje, akik - igaz, hogy más után dolgoznak - de végsősoron a saját mikrokörnyezetük épüléséért tesznek valamit. A közösségi munkavégzés emellett kiváló csapatépítő tréning, közösségkovácsoló erő, arról nem is beszélve, hogy aki megtapasztalja, hogy a szemétszedés milyen nehéz feladat, az talán a későbbiekben ritkábban fogja eldobni a felesleges dolgokat ott, ahol ezt nem kéne tenni. Az is fontos, hogy a szemét vonzza a szemetet, ahol található már néhány kupac, oda könnyebben rakja le a többi szemetelő is a saját adagját, mondván ez már úgyis lerakóhely. Az ilyen gócok felszámolása sokszor tartós megtisztulást eredményez.

Az akcióhoz még lehet csatlakozni, egész pontosan szerda este nyolc óráig. A jelentkezést a www.teszedd.hu oldalon a Regisztráció menüpont alatt lehet megtenni, de androidos vagy IOS rendszerű okostelefonnal rendelkezők az alkalmazásboltból ingyen letölthetik a TeSzedd akció app-ját, amin keresztül szintén megoldható a jelentkezés (ehhez elég a Play áruház vagy az AppStore keresőjébe beírni, hogy teszedd, és az alkalmazás máris telepíthető). Regisztrációkor a megadott irányítószám alapján kínálnak fel a szervezők közeli gyűjtőpontokat, a vállalkozó szelleműek ezekből válogathatnak, de van mód arra is, hogy tetszés szerinti helyszíneken szedjenek. A kijelölt helyszínekről a jelentkezők sms-ben vagy email-ben kapnak értesítést. A szervezők a munkához biztosítanak kesztyűt és zsákot, így ezekkel nem kell készülni, ajánlott viszont kézfertőtlenítő gélt vinni (drogériákban párszáz forintért kapható), valamint némi ételt és italt, és jó ötlet laza, az időjárásnak megfelelő, koszolható ruházatban érkezni.

A www.teszedd.hu honlapon megtekinthetők a szedési területek, melyek egy része lakossági bejelentés alapján került kijelölésre, ám a szemetes helyszínek bejelentési határideje már lejárt, így aki most kapott észbe, hogy az utcája sarkán gyűlik a hulladák, sajnos már elkésett. Aki ellenben a szedési regisztrációt mulasztja el, de a hétvégére mégis megjön a kedve, nyugodtan elmehet a kijelölt pontok valamelyikére, legfeljebb kesztyű és zsák már szűkösen jut neki, de ezeket vinni is lehet ebben az esetben. 

Külön örvendetes, hogy a cigarettacsikkek is fókuszban vannak, cigarettavégekkel elárasztott területeket is lehetett bejelenteni. A csikkek káros hatásairól már többször írtam, városi környezetben ez az egyik legmakacsabb szemétfajta, a talajra fokozottan káros, a gyepfelületről gereblyével, lapáttal felszedni nem lehet. Ezért aki kedvenc parkját, utcáját csikkesnek találja, most tehet valamit érte, ráadásul a külön zsákba összegyűjtött cigarettavégeket egy új eljárással kreatív módon újrahasznosítják, sőt, aki szeretné, egész évben gyűjtheti szelektíven a csikkeket, melyekből aztán feldolgozás után például raklapok készülnek.

A TeSzedd akció folyamatosan frissülő facebook oldala ITT található, ITT pedig minden felmerülő kérdésre választ kaphatnak az érdeklődők.

Képek: innen, innen, és innen.

Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényében így szól János kertész a fiához: 

„… De minden növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelű lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növevények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él...”

A házi berkenye (Sorbus domestica) valóban nem az a fafajta, mely a telepítést követő pár évben már virágzattal és terméssel örvendezteti meg gazdáját, erre a körülményektől függően 15-25 évet is kell várni. János kertész kijelentése ilyen módon talán túlzó, de az mindenképpen igaz, hogy a házi berkenyét csak a hosszútávon gondolkodó hobbikertészeknek lehet javasolni. Ki tudja, talán pont ezért a tulajdonságáért ez a gyümölcsfa ma sem örvend nagy népszerűségnek, sőt, mondhatni majdhogynem elfeledett lett mára. Az idei év viszont a házi berkenyéről szól, ugyanis az Országos Erdészeti Egyesület a 2013-as Év Fájának választotta meg, amiben lehet annyi "politika" is, hogy a házi berkenye egy tetszetős díszfa, izletes gyümölcsöt hozó gyümölcsfa, ráadásul mind a termését, mind a fáját sokrétűen fel lehet használni, így népszerűsítése mindenképpen hasznos.

A házi berkenye körte alakú terméssel rendelkező változata

Szakmai viták tárgya, hogy a házi berkenye Magyarországon őshonos-e, vagy - igaz nagyon régóta - betelepített fajta. Az tény, hogy már a tihanyi alapítólevélben is említésre került 1055-ben, brokina néven. A házi berkenye sokáig roppant népszerű volt, általában a középhegységek meleg, déli oldalain gondozták, és szőlősökben is gyakran előfordult, a Balaton környékén ma is olykor ki lehet szúrni öles, magas, idős példányokat. A házi berkenye manapság elsősorban díszfaként használatos, leginkább pihenőkertekbe javallott telepíteni nagy méretei, és tetszetős külseje miatt. 

Májusi virágzat

A házi berkenye megfelelő körülmények között valójában már 10-15 év után virágzik, és termést hoz, hazánkban azonban általában ez inkább két évtized után következik be. Virágzáskor mindig várható a rózsabogarak megjelenése, a fürtökben megjelenő fehér virágok körül szálldogáló fényes páncélú rovarok utánozhatatlan hangulatot csempésznek a kertbe. Hosszú életű fa, a legendák 4-500 éves példányokról is szólnak, általánosságban azonban legalább 50-100 évet biztosan tervezhetünk vele, így a berkenyét tényleg unokáinknak ültetjük. Magassága szoliterként 10-15 méter lesz, lombkoronája fiatalon általában keskeny, ahogy pedig idősödik kiszélesedik, ovális, vagy gömb alakú termebélyes formát vesz fel. A megfelelő idő elteltével virágzása május környékén időszerű, termését pedig ősszel, szeptember végén hozza, bár ez egy hónapot eltolódhat előre-hátra. Az ekkor sárga (a napos oldalán pirosló) apró almácskára emlékeztető 2-3 cm-es "bogyók" ilyenkor még nem fogyaszthatóak, magas csersavtartalmuk miatt fanyarok, bántó ízűek (innen ered népies neve: fojtós berkenye, fojtóska), némi utóérés, szottyosodás után azonban ízletesek, almaszerűek, állagukat tekintve pedig a körtéhez, naspolyához hasonlíthatóak. A termésből hagyományosan lekvár, sőt pálinka is készülhet, míg a berkenye fája kiváló alapanyag faragni való faként, hangszerkészítéshez, de egykoron még puskatus is készült belőle. A házi berkenye ősszel pompás színeket mutat levelein, ilyenkor válik igazán díszévé a kertnek, barnás-narancssárgás-pirosas lombozatával. A levelek lehullva nehezen rothadnak el, így a berkenyés kertekben - havazás elérkeztéig, sőt, akár egészen tavaszig - a talaj is színes szőnyeggé válik. 

Őszi színpompa

János kertésszel szemben én kifejezetten ajánlom a házi berkenye telepítését, amennyiben a kertben van elegendő hely és napfény a számára. Régi, ritka szokás a családban megszületett gyermek számára fát ültetni, ha valaki követi ezt a hagyományt, a házi berkenye kiválóan megfelel a célnak, sőt, nem csak a kis jövevénynek, hanem az ő gyermekeinek és unokáinak is családi örökség marad. 

A Somogy megyei Teleki község 300 éves berkenyéje

A házi berkenye telepítésén gondolkodóknak hasznos írás lehet az Erdészeti  Lapok alapos cikke a Sorbus domestica betegségeiről.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A nyáron kicsit feledésbe merült az a sorozatom, melyben Budapest fontos, vagy valamilyen szempontból érdekes közparkjait mutattam be, pedig nagyon lényegesnek tartom, hogy beszéljünk ezekről a területekről (vonatkozó linkgyűjtemény a poszt alján!). A belvárosi, vagy zsúfolt városrészekben található, lakótelepek közé ékelődött zöld szigetek kiemelt szereppel bírnak, megtörik a betondzsungel egyhangúságát, egy szelet zöld életteret kínálnak, és alkalmat adnak a sétálásra, padon ücsörgésre, elmélkedésre. Most eljött az idő, hogy egy újabb park kerüljön sorra, mégpedig egy rossz hírű környék mára kissé feledésbe merült tere, a Köztársaság térből II. János Pál pápa térré avanzsált Józsefvárosi liget.

Park, rácsok mögött. Mindjárt kiderül, miről van szó

A II. János Pál pápa tér (de nehéz megszokni az elnevezést) a "nyócker" legnagyobb parkja, Budapest mértani középpontjának közelében helyezkedik el, nem messzire fontos közlekedési csomópontok vannak, és a szűkebb értelemben vett belváros is csak egy ugrásnyira van innen. A tér mégsem tudja betölteni predesztinált célját, hogy látogatott és népszerű pihenőpark legyen. Ennek számos oka van, főképp a környék elhanyagoltsága, gyenge közbiztonsága, és a kerület legendás rossz híre, megítélése. Ez a helyzet talán most változik, mert a metróberuházáshoz kapcsolódóan a tér egy kisebb szelete felújításra került, ami örvendetes, ám az összkép mégis visszás, sőt, kicsit bizarr. Hogy mi a hiba? Az alábbi képsorozat választ adhat. 

A tér dél-keleti negyede új, harmonikus arcot kapott. Élénkzöld gyep, virágokkal és cserjékkel beültetett kisméretű ágyások, fák, új közvilágítás, járdák és szép padok fogadják a látogatókat. Akik azonban bemenni nem tudnak:

...mert az egész új rész körbe van kordonozva. Az átadást feltehetően az állomás megnyitásához időzítik majd, így a parkrész addig csupán látványelem lehet, pedig kifejezetten vonzó:

Első blikkre talán kicsit kevés itt az árnyékot adó fa, de a háttérben látszanak a frissen telepített csemeték, melyek pár év múlva már védik a kilátogatókat a Naptól. A padok szépek, szemetes is akad, a kandelláberek modernek, és a burkolat is tetszetős. Mindemellett az állomás födémére a tervek szerint egy medence is kerül majd.

A poszt nem ért véget, kattintson a tovább gombra!

Azt hiszem, mindenki szívesen tekint a jövőbe, persze nem a következő heti munkabeosztásra gondolok, hanem az igazi jövőre, az elkövetkezendő évtizedekre, évszázadokra. A jövőkutatás amellett, hogy létező tudományterület, egyben jó elfoglaltság unalmas pillanatokra, ki ne ábrándozna szívesen arról, hogy hogy fog festeni a világ száz, kétszáz, vagy épp ötszáz év múlva. A mai, már sci-fi regényeken és filmeken nevelkedett ember fantáziája ilyenkor hajlamos megszaladni, és olyanok jutnak eszébe, mint a tiszta, ingyen energia, a szuperhatékony elektromos, netán repülő autó, a teljesen automatizált otthon, és persze a rengeteg kütyü a hologramos akármiktől a gondolatvezérelt izékig. Ezen dolgok egy része már a kialakulás fázisában van, elektromos autó már létezik, a napelemek folyamatosan fejlődnek, és az agyhullámokkal irányítható gépek is működnek már, igaz csak a laboratóriumokban. Az ilyen képzelgésekben általában nem szerepelnek a növények, a kertek, vagy épp a természet, hiszen a karalábé száz év múlva is csak karalábé lesz, a jövőnek ez a szegmense látszólag nem kínál izgalmakat.

Bár a távoli jövőről legtöbbünknek a fantasztikus gépek és ketyerék ugranak be, azért tagadhatatlan, hogy a csúcstechnológia és a természet összhangja nem mellőzhető

Ugyanakkor a növények szerepe ugyanúgy fontos lesz a távoli jövőben, mint most, az ember-növény szimbiózis fenn fog maradni, sőt, szeretett zöldjeink a jövő lényeges fejlesztései során kulcsszerepet kapnak majd. Növények nélkül nincs élelmezés, őserdők nélkül megszűnik lélegezni a Föld, és a burjánzó természet mindig otthont és nyugalmat fog adni az embernek. Mikor a jövőről esik szó, hamar előkerül az űrutazás, amely a várakozások szerint nagyon gyors és hosszú időtartamú lesz. A futurisztikus ábrándokban ez az a terület, ahol a high-tech és a növények mindenképpen találkozni fognak.

A Napfény című sci-fi űrhajójának oxigéntermelő-, és éléskamrája. Egyáltalán nem túlzott fantazmagória

Ezt persze nem én találtam ki, ilyen irányú kutatások már javában zajlanak. Az űrutazás, és az idegen bolygókon való kolóniák létrehozásának egyik központi problémája az alapvető emberi létszükségletek kiszolgálása, melynek két sarokpontja az élelemzés, és a belélegezhető levegő biztosítása. Egy évekig tartó misszió során lehetetlen annyi élelmet felhalmozni, ami elegendő a legénységnek, azt helyben kell előállítani, és az oxigénnel is hasonló a helyzet. Bonyolítja a szituációt, hogy amennyiben a legénység - és itt megint fantáziálunk - az utazást hibernációban, mélyalvásban tölti, az űrhajó flóráját automatizálva kell ellátni. Ezeket a kihívásokat már ma próbálják megoldani tudósok és mérnökök.

A NASA megrendelésére indult kísérlet paradicsomneveldéje. A zöldségek (itt épp paradicsom) termőföld nélkül, steril körülmények között növekednek a kis tárolókban

Az amerikai MIT egyetem egyik laborjában (Computer Science and Artificial Intelligence Lab - CSAIL, számítógép-tudomány és mesterséges intelligencia labor) például egy teljesen robotizált paradicsomültetvény készült el. A rendszer három pillérre épül. A növények földjében szenzorokat helyeztek el, melyek tájékoztatják az egykarú robotokat a palánták igényeiről (vízmennyiség, PH érték, tápanyagok aránya). A szenzorok egy központi számítógépen keresztül juttatják el az információt a robotokhoz, melyek aztán öntöznek, trágyáznak, és a folyamat végén az érett paradicsomokat is leszüretelik. Ez a kísérlet arra a valóságos és praktikus kérdésre próbál megfelelni, hogy hogyan lehet emberi beavatkozás nélkül növényt nevelni, ami például az űrutazásoknál, vagy idegen bolygókon landoló telepeseknek roppant fontos lehet majd egyszer.

Az amerikai MIT egyetem kísérleti robotkertjében emberi beavatkozás nélkül cseperednek a növények. A berendezés szenzorai megfigyelik a termőföld állapotát, felmérik a növények igényeit, majd ki is elégítik azokat. A felügyelő robot látja is a növényeket, így vizuális információkat is feldolgoz. A végén pedig szivacsba burkolt karjaival óvatosan le is szüretel

A robotkert videón. A rendszer elsősorban azt modellezi, hogy elszigetelt területeken, például idegen bolygókon létesített telepeken, hogyan lehet minimális emberi beavatkozással növényeket termeszteni

Természetesen a NASA is foglalkozik a témával. A saját kutatások mellett az űrhivatal évente kiírt technológiai pályázatának (X-Hab Innovation Challenge) már tavaly is része volt az önfenntartó robotkert, melyre több ötlet is érkezett, például az alábbi, még fejlesztés alatt álló "kert", mely az elképzelések szerint emberi beavatkozás nélkül is működőképes.

A University of Colorado diákjainak futurisztikus önfenntartó kertje

A NASA európai megfelelője az ESA (Europian Space Agency) sem marad ki a témából, az ESA irányítása alatt az ISS-en, vagyis a Nemzetközi Űrállomáson folyamatosan zajlanak kísérletek növényekkel, például azt vizsgálva, hogy a súlytalanságban merre nőnek a növények (a konklúzió szerint egyébként a hajtások a fény felé, a gyökerek a víz irányába), vagy hogy hogyan tudnak részt venni az űrállomás levegőminőségének javításában, és a korlátozott mennyiségű víz tisztításában. Természetesen az is lényeges, hogy a szűk és klausztrofób enteriőrben a növények nyugtatólag hatnak az asztronautákra. 

A növények majdani fontos szerepét az űrutazásoknál jól jelzi, hogy az ISS-en folyamatosan zajlanak növénykísérletek

Minden bizonnyal ezek a növények jutottak valaha legmesszebb a Földtől. A cél azonban ennél sokkal távolabb van

Az alábbi videón egy kísérlet részlete látható. A bal oldalon a kísérletbe bevont tanulók által nevelt növények növekednek a Földön, jobbra pedig az ISS űrállomáson, azonos körülmények között, de alacsony gravitácóban cseperednek a hajtások

Aki szeretne otthon belekóstolni az űrkutatás és a növénytermesztés határterületébe, vagyis egy aprócska szelet jövőt birtokolni, az kis utánajárással egy ilyen, állítólag a NASA fejlesztésein alapuló termőföld nélküli növényneveldét is beszerezhet. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Barátaim és olvasóim tudják, hogy mennyire rajongok a szép kertekért, parkokért, növényekért, ezért időről-időre kapok tőlük képes beszámolókat a világ legkülönbözőbb tájairól, melyeket szokás szerint közzé is teszek, hiszen roppant érdekes dolog egzotikus, távoli országok természeti csodáit nézegetni, legalább fényképeken, míg az ember maga is el nem jut oda. Most olyan helyről érkeztek hozzám fotók, ahová nem biztos, hogy valaha személyesen ellátogatok, sőt többségünk számára azt hiszem túlontúl messze van. Ez a távoli csodaország Japán, ahová régi barátom, György augusztus közepén két hétre elutazott, és még az indulása előtt a lelkére kötöttem, hogy egy kis csokor képet külön a blog számára készítsen utazása közben. Szerencsére nem feledkezett meg rólam, így az alábbiakban önök is nyerhetnek egy kis betekintést a távol-keleti szigetország legszebb részeibe. 

Gyönyörű erdőket nálunk is látni, ám ehhez hasonlót biztosan nem. Kiotoban található ez a kápráztató bambuszerdő, mely az UNESCO világörökségi listáján is rajta van. Filmbarátoknak érdekesség, hogy itt forgatták a Repülő tőrök klánja című kultikus mozi egyes jeleneteit.

Még mindig Kiotoban járunk, mégpedig egy tipikus japánkertben. Ilyen kertek az ország minden kisebb-nagyobb városában megtalálhatóak, ezek az autentikus kertek elvileg ugyanazt a szerepet töltik be, mint nálunk a közparkok, az emberek sétálni, meditálni, gyönyörködni járnak ki. Ami különbség, hogy a japán parkok kivétel nélkül folyamatos és alapos gondozás alatt állnak, elképzelhetetlen, hogy akár egy papírfecnit vagy egy, a járófelületen széttaposott rágógumit lehessen találni, sőt még dohányozni és alkoholt fogyasztani sem lehet, ahogy a parkokban, úgy a legtöbb közterületen sem. Ezek a mérnöki pontossággal létrehozott kertek a nyugalom szigetei, így mindig csend és béke honol bennük.

Ez már a tokyo-i Ueno park, mely a Japán főváros legnagyobb és legnépszerűbb parkja. A park cseresznyefái márciusban, a virágzáskor kapnak fontos szerepet, ilyenkor a helyiek napokon keresztül a rózsaszínbe boruló fák alatt piknikeznek és lazítanak, ez a hanami ünnep, mely a tavasz, és a természet éledése mellett a szerelmet is élteti. Az Uneo Park ad otthont több múzeumnak is, és itt található Japán elsőként alapított állatkertje is.

A fenti képek Kanazawa-ban készültek, mely város Japán Honshu szigetén található, az Ishikawa prefektúrában. A megörökített Kenroku-en kertet sokan Japán legszebb kertjeként tartják számon, és részese a Nihon Sanmeien-nek, mely annyit tesz, Japán három legnagyszerűbb kertje (a másik kettő Koraku-en Okayama-ban ésa Kairaku-en Mito-ban). A Kenroku-en egy nagyon régi magánkert, kialakítása még az 1620-as évek elején kezdődött, legrégibb épülete 1774-ben épült, ez a Yūgao-tei teaház. A parkban közel 9 ezer fa él, és itt található az ország legrégebbi szökőkútja, mely gépek nélkül, a víz természetes nyomásával működik.

A képeket és a beszámolót még egyszer köszönöm Gyurinak!