Automatizált gépek, robotok mindennap körülvesznek minket, és az élet minden területén ott vannak, a gyárüzemek fáradhatatlan szerelőitől a konyhában működő, időzíthető kenyérsütő gépig, és persze vannak robotok a kertben is, nálunk is kaphatóak például önműködő fűnyírógépek, melyek a kellő időben mindenféle külön nógatás nélkül lenyírják a gyepet, aztán visszatérnek pihenni a töltőjükre. A kert és a gép kapcsolata ennél azonban közelebbi, vagy emelkedettebb indíttatású is lehet. Az 1995-ben létrehozott Telegarden például egy olyan apró kert volt, amit a kertészek a távolból, egy robotkar segítségével gondozhattak.
A Telegarden
A Telegarden valójában nem is kertészeti vagy technológiai, hanem művészi projekt volt, melyet egy kaliforniai egyetemen építettek meg, hogy az emberiség fejlődési fokozatait demonstrálják. A Telekert egyszerre példázta az évezredek óta létező tudatos növénygondozást, és a modern kor technológiai fejlettségét. Az ember arctalan tömegként jelent meg az installációban, mivel a felhasználók (kertészek) az Interneten keresztül művelhették a kicsi kertet, utasítva a robotkart ültetésre, öntözésre. A projekt több innovációs és művészeti díjat nyert, nyolc évig működött, és összesen több, mint kétmillióan keresték fel virtuálisan (ami 1996 és 2004 között igen tekintélyes adatnak számított).
Rövidke dokumentumfilm-részlet a Telegardenről
A robotizált kert ideája azonban nem maradt meg művészi projekt szintjén, 2009-ben az amerikai MTI egyetem egyik laborjában (Computer Science and Artificial Intelligence Lab - CSAIL, számítógép-tudomány és mesterséges intelligencia labor) egy teljesen robotizált paradicsomültetvény készült el. A rendszer három pillérre épült, a növények földjében szenzorokat helyeztek el, melyek tájékoztatták az egykarú robotokat a palánták igényeiről (víz, a talaj PH értéke, tápanyagok). A szenzorok egy központi számítógépen keresztül juttatták el az információt a robotokhoz, melyek aztán öntöztek, trágyáztak, és a folyamat végén az érett paradicsomokat is leszüretelték. Ez a kísérlet már nem művészi alkotás volt, hanem nagyon is valóságos és praktikus kérdésre épült, hogy hogyan lehet emberi beavatkozás nélkül növényt nevelni, ami például űrutazásoknál, vagy idegen bolygókon landoló telepeseknek roppant fontos lehet majd egyszer.
Az MIT kísérleti önfenntartó paradicsomültetvénye
A gondozó robot látja is a növényt
A teljes folyamat gépesített, a paradicsomokat is a gép szedi le
Az MIT robotkertje
A növények és az űrutazás kapcsolata egyre szorosabb, hiszen a növények oxigéntermelőként, táplálékként és komposztként is roppant hasznosak lehetnek a jövő űrhajóin. Ennek megfelelően a NASA évente kiírt technológiai pályázatának (X-Hab Innovation Challenge) már tavaly is része volt az önfenntartó robotkert, melyre több ötlet is érkezett, például az alábbi, még fejlesztés alatt álló "kert", mely az elképzelések szerint emberi beavatkozás nélkül is működőképes.
A University of Colorado diákjainak robotkertje
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.
A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu
