Megyeri Szabolcs kertész blogja

Érdekes, és szokatlan kérdéssel szembesültem a minap, mert általában az ültetéssel, növénytelepítéssel kapcsolatban keresnek meg, most mégis az ellenkezője, egy növény eltávolítása került szóba. Egész pontosan arról van szó, hogy adott egy társasház, melynek egyik falán több emelet magasságban vadszőlő kapaszkodott fel, mégpedig a szomszéd telekről indulva. A vadszőlővel borított épület egyik lakója azt szerette volna tudni, hogy okozhat-e kárt növényborítás, és kinek a dolga azt eltávolítani, mert a lakóközösség attól fél, hogy a futónövény tönkreteszi tesz a falat, az ereszcsatornát, ráadásul az elmondás alapján az indák és levelek az esővizet is nem kívánt helyekre vezetik, így a vadszőlő kellemetlenségeket okoz.

Sok vagy kevés, zavaró vagy tetszetős? Ízlés kérdése

A kérdés jogos, és azt hiszem a helyzet nem egyedi, így talán érdemes pár gondolatot közzétenni a témában. Próbálok lépésről lépésre haladni a válasszal, hogy minden körülményre fény derülhessen. A felvetett problémának elsőként van egy jogi vetülete, lássuk ezt először. A ház fala a házhoz tartozik, a háznak pedig van egy tulajdonosa (jelen esetben több), akik a saját falukkal azt tesznek amit akarnak, így a futónövényt természetesen belátásuk szerint leszedhetik. A növény ugyanakkor egy másik telken gyökeredzik, így a vadszőlő annak a tulajdona, akinek a telkén a földben van. Mindenképp érdemes tehát az eltávolítás előtt a szomszéddal egyeztetni a műveletről, azt is kalkulálva, hogy hiába távolítjuk el az indákat, a növény hamarosan újra növekedésnek indul majd, így a teljes szanálást is szóba lehet hozni, mint végleges megoldást. Amennyiben hozzájárul, sima az ügy, ha nem, akkor bonyolultabb a helyzet. Kert-, és telekszomszédoknál mindig az egyik leggyakoribb problémaforrás a kerítésen, telekhatáron átnyúló növény, és a fenti esetben említett  kapaszkodó növény is ebbe a kategóriába tartozik. Sajnos azonban a kertekbe való ültetés jogszabályi környezete meglehetősen zavaros. A kérdéskörben irányadó 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet 5. sz. melléklete szűk másfél évtizede hatályon kívülre került, pótlása pedig elmaradt. Az egyes önkormányzatok saját rendeletekben szabályozhatják az ültetési rendet, azonban ezt a települések többségén nem teszik meg. Ahol mégis, ott egyéb előírások híján a fent említett rendeletet tekintik alapnak, vagyis kisebb-nagyobb változtatásokkal azt veszik át. Ebben viszont fákról, cserjékről és élősövényről esik szó, futónövényről nem. Ugyanakkor a magát károsultnak érző fél a helyi jegyzőtől birtokvédelmi eljárást kérhet, az eljárás lefolytatása során pedig a Ptk. vonatkozó rendeletei az irányadóak. Ezek értelmében például a közlekedésben, kerti munkában akadályt jelentő átnyúló növényi részeket, vagy balesetveszélyes ágakat a szomszéd levághatja, a területére hullott termést pedig megtarthatja. (részletes törvényszöveg: itt, a 98. paragrafussal kezdődően.). Mindezek alapján - visszatérve a konkrét esetre - amennyiben a szomszéd a vadszőlő leszedését sérelmezi, és a helyzet elmérgesedni látszik, van törvényi megoldás. Ennyit a jogászkodásról, remélhetőleg idáig nem jut el a szituáció, lássuk a további részleteket.

A vadszőlő hálás futó, törődést nem igényel, lombhullató, és csodás színekben pompázik

A futónövények megítélése általában nagyon visszás, míg sokak szerint szép látvány, és a csúnya, elhanyagolt fal esetében kifejezetten praktikus a futtatás, addig mások kártékony, falromboló, rovar-, és egérmágnes ellenséget látnak a futónövényekben. Az igazság valahol a két ellenpólusú vélemény között van. Egy futónövény ugyanis - legyen bármilyen agresszív terjeszkedésű - egy jól megépített, karbantartott épületben nem tud kárt tenni, nem fogja lebontani a falat, nem dönti el az ereszcsatornát, nem tolja el a tetőcserepeket. A rossz kondiban lévő, elhanyagolt, öreg falak esetében esetleg tapasztalható vakolatpergés, mállás a  kapaszkodó növény alatt, ám ilyenkor inkább a fal leromlott állapota felelős, nem pedig a futónövény. Az is igaz természetesen, hogy ahol növény van, ott az egyéb élővilág is megjelenik, lesznek rovarok (bár általában nem olyan mennyiségben, ahogy azt sokan gondolják), és tény, hogy előfordulhat, hogy rágcsálók fogják lajtorjának használni az indákat. Egértámadáskor azonban nem a növény hibás, a rágcsálók elűzésével a probléma orvosolható. Futónövények esetében fel szokott merülni a nedvesedés kérdése is, van, aki úgy tartja, hogy a zöld burkolat alatt vizesedésnek indulhat a fal. Ennek pont az ellenkezője az igazság, a növényi borítás felfogja és elvezeti a vizet, sőt, az épület hőháztartását is kedvezően befolyásolja, vagyis szigetelőként, szélfogóként működik. Mindezek ellenére a futónövény elsősorban ízlés kérdése, ha valakinek nem tetszik a zöld borítás, vagy hátrányosnak találja, egyszerűen tüntesse el.

A trombitafolyondár már problémásabb, agresszívan terjeszkedik, és a súlya is gondot okozhat

Fontos tudni azt is, hogy jelentős különbségek vannak az egyes kapaszkodó növények között. A lombhullató fajták lombozata alatt nehezebben telepednek meg (telelnek át) a rovarok, a tapadókorongos vadszőlő pedig gyakorlatilag nyom nélkül távolítható el a falról. Így amennyiben tudatosan telepítünk a fal mellé futónövényt, alaposan gondoljuk át, hogy melyik fajtát, változatot választjuk. A mutatós, ám agresszívan terjeszkedő trombitafolyondár (Campsis radicans) például kifejezetten kerülendő, a támrendszert igénylő lilaakácot (Wisteria sinesis) csak az válassza, aki vállalja a rendszeres metszést és permetezést, a hálás és szép borostyán (Hedera helix) pedig minden résben megkapaszkodik, így rossz állapotú falak esetében a leszedés biztos vakolathullással fog járni. A sima vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia, brewii, tricuspidata) sok jótulajdonsága mellett a szanálás után biztosan csíkokat, foltokat fog hagyni a falon, míg a tapadókorongos vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata Veitchii) nyom nélkül eltávolítható, és ugyanolyan színes, gyorsan terjeszkedő, valamint nagy felületek takarására alkamas mint a "sima" változat. 

Panelházaknak kifejezetten jól áll a zöld borítás, és az ilyen épületek falaiban nehéz kárt okoznia a növénynek

Az alapfelvetéshez visszatérve a vadszőlő leszedése a vázolt helyzetben törvényileg megtehető, a gyakorlatban nem bonyolult művelet, és kis eséllyel fog kárt okozni a falban, így amennyiben az érintett ház lakói szükségesnek tartják az eltávolítást, mindenképpen megtehetik . Személyes véleményem ugyanakkor az, hogy a jól megválasztott fajtájú (ez esetben készen kapott, de jó fajtájú) futónövény inkább díszes és hasznos, mintsem káros, ezért én a vadszőlőt egy jó állapotú falról nem venném le, legfeljebb a zavaró, erkélyre, ablakokba belógó hajtásokat vágnám vissza. 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Az ősz a szép színek, a levélhullás és a ködös, borongós hangulat fővédnöke, bár sokan nem szereti ezt a hűvösödő, zimankós időszakot. Nekik, és igazából mindenki másnak is tartogat azonban olyan dolgokat az ősz, melyek szerethetőbbé teszik ezt a nem túl népszerű évszakot. Ebbe a halmazba sorolható a szeder is, ami látványra, ízre is kellemes növény, sőt, egyéb praktikus célokra is használható. A szeder alapvetően vadon termő gyümölcs, a kora őszi túrák, természetjárások fontos kiegészítője, vagy akár a célja. Bogyói ugyanis ebben az időben érnek be, és egyedi, édes-fanyar ízükkel minden vándort elcsábítanak, ráadásul még gyógyhatással is bírnak. 

A szeder természetesen nem csupán az erdők, erdőszélek, tisztások, cserjések növénye, hanem kiskertekbe is telepíthetjük, főleg, ha szeretjük a természetes hatású látványt a kerítésen belül. Tudni kell, hogy a szeder (Rubus) kifejezés tulajdonképpen egy gyűjtőnév, a nemzetségbe roppant sok fajta tartozik, de mindegyik termése ehető, a nemesített, tüskementes fajták pedig kiválóan passzolnak gyermekbarát kertekbe, kisgyermekes birtokokra is. A szedret gyümölcse teszi elsőrangú csemegévé, magas C.vitamin tartalma miatt hasznos táplálékkiegészítő, ráadásul elsőrangú antioxidáns forrás. És főleg persze finom, bár ez ízlés kérdése. Sajnos ahhoz, hogy az otthoni bokrunk teremjen is, megfelelően metszeni kell a növényt, ezt augusztus végétől októberig tehetjük meg, már ahol van szederbokor. Metszéskor a már letermett ágakat célszerű tőből visszametszeni, mivel a termő ágak csak két évig életképesek, aztán elpusztulnak, így ezekről újabb termésre nem számíthatunk. A növény az új hajtásokat hónaljban hozza, ezek a friss idei ágak lesznek a következő évi termővesszők, ezért ezeket csak visszakurtítani kell. A hónaljhajtások a nyár elején kifejlődött zöld hajtásokat jelentik, ezek még mostanság is levelekkel dúsak. A metszési munkálatokkal egyidőben javasolt a tápanyag-utánpótlást is megejteni, mivel a bőséges terméshez megfelelő mennyiségű tápanyag is szükséges. A növény teljes ifjítását egy drasztikus visszametszéssel lehet megtenni, ebben az esetben a növény tövén 20-30 cm-ig vissza kell vágni minden ágat, ekkor azonban a következő évben termésre nem számíthatunk. Egy-egy bokron nem érdemes ötnél több termő vesszőt meghagyni, mert a növény ilyenkor elaprózza tartalékait, és inkább többet virágzik, ám kevesebb termést hoz. 

Támrendszert igényel

A fenti információk természetesen csak azoknak hasznosak, akiknél már van a kertben szeder, aki pedig most kapott kedvet hozzá, máris akcióba léphet, ugyanis most érkezett el az ideje az előnevelt növények elültetésének is (de akár tavaszra is halaszthatjuk a műveletet). A szeder nem éppen igénytelen, ezért alaposan gondoljuk át, hova telepítjük, és biztosítsunk neki megfelelő körülményeket. A növény a napos, szélvédett, nem fagyzugos helyeket kedveli, fontos számára a folyamatos nedvesség, és a tápanyagban dús talaj. Már ültetéskor gondoskodjunk trágyáról, és a magasra növő indáknak is jó ötlet idejekorán támrendszert kialakítani. Tavasszal majd nitrogénes műtrágyára, és magnéziumhiány esetén annak pótlására is szükség lesz, különben a termés csekély és aprószemű lesz.

Dísznövényként is futtatható...

...de birtokhatárolóként is beválhat

A szeder amellett, hogy díszként is kiváló, és eszegetésre is alkalmas, még egy célra használható, mégpedig sövényként. Bár nem a szeder jut elsőként eszébe azoknak, akik sövény telepítésén gondolkodnak, érdemes számolni vele, ugyanis a tüskés fajták hatékony védvonalként is alkalmazhatóak, valamint a szeder csúnyább kerítésekre fel is futtatható, hogy eltakarja a nem túl dekorítav dróthálót, vagy rozsdásodó rudakat. Mérlegelni kell azonban, hogy a szeder jóval több törődést követel majd sövényként, mint az erre a célra hagyományosan használt fajták. Az átlagosnál alaposabb metszést és vesszőválogatást igényel, szükség esetén permetezni is kell, elsősorban ősszel és tavasszal, a  vesszőbetegségek ellen. A szeder továbbá hajlamos a tetvesedésre, és sajnos a hangyák is kedvelik, így az apró rovarok megjelenésével is számolni kell. Mogorvább telektulajdonosoknak pedig kalkulálniuk kell azzal, hogy az utcafronti kerítéshez telepített szeder a bogyók érésekor mágnesként fogja vonzani a legelésző járókelőket.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A császárfával kapcsolatban mindig sok kérdés merül fel, sokan megváltó csodafaként üdvözlik, elsősorban energetikai értelemben, másokat a szépsége ragad meg, ezért szeretnének róla többet tudni, míg egyesek szerint magyarországi jelenléte veszélyt hordoz, és invazív fajként tekintenek rá. Egyetemes igazság persze ebben a kérdéskörben sincs, azonban a császárfa mindenképp megér egy alaposabb vizsgálódást, hogy a lehetőségekhez képest világos képet kapjunk róla. 

Paulownia tomentosa, vagyis a császárfa

A császárfa alapfaja (Paulownia tomentosa) Kínában őshonos, ennek ellenére Európába Japánon keresztül érkezett először, nevét pedig Anna Pavlovna Romanováról kapta, németesítéssel. Anna I. Pál orosz cár leánygyermeke volt, aki később Orániai Vilmos felesége lett, azé a Vilmosé, aki II. Vilmosként hollandia királya volt. A zanzásított történelemleckéből tanulságként leszűrhető, hogy a császárfa valóban királyi fenség, legalábbis ami a névadóját illeti. 

Kínában a császárfa az erdőművelés fontos tényezője, 2 millió hektáron nevelik, kielégítve a megnövekedett fa alapanyag szükségleteket, épületekhez és tüzelőként is nélkülözhetetlen arrafelé, de például hangszerkészítéshez és szobrászathoz is használják, mindemellett a talajpusztulás ellen is hasznos. Egy kifejlett, tíz éves fa évi száz kg száraz tüzelőágat, és 80 kilogramnyi szervestrágyát (vagyis levelet) ad.

Bár alapvetően a napos, meleg helyeket, és a tápanyagdús, jó vízáteresztőképességű talajt kedveli, tulajdonképpen bárhol megél, a síkságoktól kezdve a hegyvidékekig, a trópusi éghajlattól a -20 fokkal járó telekig. Mélyen gyökeredzik, alkalmasint két méterig is lehatol, ezért a környező növényzetet nem akadályozza a fejlődésben. 

Virágzata fantasztikus látvány

Míg a császárfát hazájában egyszerű, de roppant hasznos faként tartják számon, addig Európában már némi mitológia is kerekedett köré, hihetetlen tulajdonságait hangoztatva. Az átlagos fáknál jóval nagyobb mennyiségű port és szennyezőanyagot köt meg, elsőrangú a CO2 megkötésében és az oxigén termelésében, bevethető a talajerózió ellen, megköti a homokos talajokat, védvonalként ültetve porcsapdaként alkalmazható, fája pedig elsőrangű tüzelőanyag - szólnak a hírek róla.

Mindez azonban nem feltétlenül az alapfajra értendő, hanem a számtalan hibridre, melyek változatos neveken hozzáférhetőek, úgymint Paulownia Elongata, Paulownia Shan-Tong, Paulownia Shan-Dong, Paulownia Catalpifolia. A császárfa azonban nem csak jótéteményekkel bír, meg kell említeni, hogy agresszív terjeszkedésű fa, a múlt században az USA-ban és Japánban is sok helyen kiszorította az őshonos fajtákat, nagyarányú honi telepítésével ez a veszély itt is fennállhat (erről egyelőre nincs szó).

Emellett vízzsaroló növény, vagyis vízigénye magas, és a termőtalajt is erősen igénybe veszi, ráadásul Magyarországon tájidegen elem lehet. Nem negatívum, de fontos tudni, hogy az ígért gyors növekedéshez tápanyag is kell, amit a növény felhasználhat a növekedéshez, lomb fejlesztéshez, (ezért a lehullott lombot célszerű a fa alatt hagyni, hiába jó takarmánynak, vagy egyéb célra). Amennyiben a lombot szeretné hasznosítani valaki, úgy akkor előre gondoskodnia kell megfelelő talajelőkészítésről, fokozottan igaz ez energiaerdő telepítésekor. Hiába aposztrofálják csodafaként, a semmiből nehezen fog rekordnövekedést elérni.

Hatalmas levelei szokatlanok a hazai szemnek

Tény, hogy a császárfának már az alapfaja is számos kedvező tulajdonsággal bír, gyors növekedés jellemzi, fája jó tüzelőanyag valamint ipari felhasználásra is alkalmas, mélyre nyúló gyökérzete miatt pedig idősebb korára kevés öntözést kíván. A különböző hibridek állítólag még jobb tulajdonságokkal bírnak, növekedésük még gyorsabb, fagytűrőképességük jobb, leveleik pedig nagyobbak.

Az egyetlen hibrid, mellyel Magyarországon tudományos kísérletek folytak és folynak, a Smaragdfa® néven ismert Paulownia hibrid, mely ilyenformán nem azonos a császárfával, hanem egy triploid hibrid, melynek magjai 100%-ban sterilek, így invazívnak nem tekinthető. A Smaragdfa®-val gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) mezőgazdaság-tudományi kara is folytatott kísérleteket, a Corvinus Egyetem pedig két éve végez a Smaragdfa® -n eredményes CO2 asszimilációs és vízhasznosítási kísérleteket. valamint például Kolontáron, a vörösiszap katasztrófa utóhatásait (porzás) enyhítendő is kerültek Smaragdfa®-k kiültetésre.

Kerti díszként is beválhat

Mindebből az vonható le következtetésként, hogy a Paulownia tomentosa és hibridjei valóban ígéretesek, ha egyelőre még konkrétan csodafának nem is nevezhetjük őket. Az előnyök ismertek, bár üzemi körülmények között nálunk még nem nevelik a császárfát, így a mi éghajlatunkon elérhető ipari vagy energetikai hasznosságáról egyelőre keveset tudunk.

A császárfa egyébként nem valamiféle újkeletű divat hozadéka, sok helyen megtalálhatóak példányai, többek a közt a Budai Arborétumban, vagy a Gellért hegyen, de parkfaként is gyakori. Aki kertjébe szeretne egy példányt, vagy kertészetben vásárolhat csemetét, vagy magról is nevelhet fát, ami kicsit bonyolultabb, így viszont újszülött korától gondozhatja kedvencét.

A magról neveléshez az első lépés egy császárfa felkeresése az ősz derekán-végén, és a magok begyűjtése. A még fel nem nyílt toktermésből kiszedett magokat április környékéig tartsa hűtőszekrényben, majd május első napjaiban egy kerti földdel megtöltött ültetőládába szórja, és vékony réteg földdel fedje be. A ládát ezután folpack-kal burkolja, hogy a nedvességet megőrizze, és állítsa napos helyre.

A kikelő hajtásokat ültesse szét, és az első egy-két télen még mindenképp teleltesse védett helyen őket, ugyanis a császárfa legendás fagytűrőképessége csak az idősebb példányokra érvényes. A megerősödött csemetéket idővel a kert egy védettebb részére ki lehet ültetni.

Lényeges információ, hogy a császárfa az első három évben öntözésre szorul, a gyökérzet teljes kifejlődése után lesz csak képes gondoskodás nélkül pótolni a nedvességet, valamint ugyanennyi időn keresztül a fagyokra is érzékeny, télen tehát a fiatalabb példányokat javallott takarni, vagy a hajtáscsúcsok kora őszi visszavágásával védeni a növényt az elfagyástól.

 

Természetesen sokkal egyszerűbb és kockázatmentesebb előnevelt, konténeres csemetét ültetni. Az ilyen csemeték szinte az egész évben (a fagyos téli hetek kivételével) ültethetők, begyökerezési arányuk, pedig közel 100%.

 

Ha Ön is szívesen telepítene kertjébe, utcafrontjára császárfát, IDE KATTINTVA máris rendelhet egy vagy több példányt online kertészetemből!

 

Véderdőként is telepíthető

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Gyakran hallani nagy viharok után a híradókban, hogy fák dőltek ki, ágak törtek le, károkat okozva autókban, épületekben, olykor pedig személyi sérülést is okoznak a gravitációnak engedelmeskedő ágak. A legtöbben úgy gondolhatják, hogy ez ellen nincs mit tenni, ha tombol a vihar, akkor törnek az ágak, dőlnek a fák. Természetesen egy erős viharral szemben nincs megfelelő védekezés, ugyanakkor a fákat tekintve némi körültekintéssel, megfelelő fajtaválasztással elejét lenni venni a gyakori ágletöréseknek, dőléseknek. Azt is lényeges megjegyezni, hogy az utcai fák ültetése nem csupán a törés-, dőlésveszély miatt igényel átgondolást, hanem az esetleges egyéb negatív hozadékok, például az allergizáció, a méretproblémák, és a nem kívánt terjeszkedés miatt is. Ugyanezek az óvintézkedések a kertekbe ültetendő fákra is érvényesek!

Vihar utáni ágtörés, és az okozott kár. A képeket egy olvasóm küldte

A társasházi lét régóta bevett lakhatási forma, a nagyobb városok belső területein nem is nagyon találni másféle épületeket, mint a klasszikus körgangos (pestiesen:) bérházakat, tömbházakat, vagy változatos kialakítású új(abb)építésű társasházakat. Ezen épületek közös jellemzője, hogy tartozik hozzájuk valamiféle közös tér, ami lehet belső udvar, félig nyitott parkszerű terület, vagy egyéb kertféleség. Sokszor azonban, főleg a régebbi házaknál, ez a belső udvar teljesen szürke és kopár, betonos vagy egyéb módon burkolt, szóval növénytelen. Ez sokakat első blikkre nem zavar, hiszen a többség úgy van vele, hogy úgyis csak átmegyek rajta, minek bármit kezdeni vele. Én - és azért azt hiszem sokan mások is - azonban azt gondolom, hogy ezek a parlagi területek szinte üvöltenek egy kis zöldítésért. Nem kell hosszan ecsetelni a növényekkel ízlésesen betelepített belső udvarok előnyeit, javítják a komfortérzetet, teret adnak szabadidős foglalkozásokhoz - a fa alatt ücsörögve olvasástól a városi kertészkedésig - valamint értéknövelő tényező is lehet a harmonikusan kialakított belső tér.

Szokásos, sivár látkép. Nem kell, hogy ilyen maradjon

Mindez persze nem a spanyolviasz, gyakran látni, ahogy ezekre a betonplaccokra cserepes növények települnek, van, ahol még kis fákat is ültetnek a lakók a felszedett kövek helyére. Azonban a saját hatáskörben elvégzett ad-hoc zöldítés, legyen bármilyen jószándékú, sokszor nem életképes, de legalábbis nem tartós. A jellemzően sötét belső udvarok mikroklímája, fényviszonyai, egyéb adottságai jócskán eltérnek az átlagtól, így a növényzet nem mindig hosszú életű, ráadásul ezekben az esetekben a körültekintő tervezés hiánya, és a rossz fajtaválasztás is okozhat problémákat. Ilyenkor jön a következő lépés, a profi kerttervezés-kertépítés, amihez mindenképpen szakember kell, na meg közmegegyezés, és nem utolsó sorban anyagi fedezet.

Ilyen is lehet. Itt a lakók összefogásával szépült meg a belső udvar

A társasházak a vázolt kérdéskörben elsődlegesen a közösségi terekre tudnak pályázni, ezen belül is a különböző zöldfelületek kialakítására. A sikeres pályázáshoz mindig szükség van előzetes felmérésre, pontosabban mondva felmérési szakvélemény készítésére. Gyakori hiba a társasházi zöld fejlesztések esetében, hogy szakértő bevonása nélkül kezdődnek el a munkák, mert a lakók úgy gondolják, hogy így kisebb összegből tudnak mutatós változtatást létrehozni. Sajnos ezekben az esetekben általában nem sikerül kielégítő végeredményt produkálni, ugyanis nagyon fontos az adottságok felmérése, a lehetőségek feltárása, a megfelelő fajtaválasztás, a kialakítás milyenségének előzetes megtervezése. Pár facsemete elültetése, egy-két ágyás kialakítása, és az esetleges jellegű füvesítés általában csak arra elegendőek, hogy ideig-óráig rendezett képet mutasson a terület, aztán pedig hamar kiütköznek a problémák, és a friss telepítések végül az enyészeté lesznek. A körültekintő tervezésre, a szakértői vélemény elkészíttetésére, a részletes költségbecslésre minden esetben szükség van, mindemellett a társasházban a lakókkal is kommunikálni kell, és amit a közgyűlésen megszavaznak, csak az kerülhet tovább a társasházkezelőhöz megvalósításra. A felújítást, és a pályázást aztán majd a társasházkezelő végzi az egész ház meghatalmazásával. A már említett felmérés során a lehetőségeket, a mozgásteret tudjuk meghatározni, persze a társasház anyagi helyzetének figyelembevételével.

Egy másik példa, igényesen kivitelezett, láthatóan alaposan megtervezett kertrészlet egy lakóház belső terében

Amennyiben egy lakóközösség úgy dönt, hogy belevág a zöldítésbe, mindenképp szükségük lesz egy koordináló emberre, aki a közös képviselő, de akár egy lelkes tulajdonos is lehet. Tudatni kell a lakókkal, hogy a szakértő módon megtervezett és kivitelezett belső kert mindenképpen kiadásokkal fog járni, így elsőként azt kell tisztázni, hogy megvan-e erre a fedezet, vagy hajlandóak-e erre áldozni a lakók. Mikor a témafelvetésben itt jár a közösség, egyetlen logikus kérdés merül fel azonnal: mibe fog ez kerülni? A hosszú bevezető után most érkeztünk el jelen bejegyzésem lényegi részéhez, az összegekhez. Konkrét számokról ritkán hallani ebben a témában, talán ez is oka annak, hogy a társasházi kertépítés sokszor még a témafelvetésig sem jut el, hiszen drága mulatságnak tűnik. Tény, hogy nem filléres tételekről van szó, ugyanakkor mint azt feljebb is említettem, pályázati úton lehet forrást szerezni, valamint egyes munkafázisok házon belül - a lakók összefogásával - is megvalósíthatóak, így spórolni biztosan lehet valamennyit. Lássuk hát akkor a folyamatot az elejétől a végéig.

Nem csupán belső udvarokon, hanem a panelek közti részeken is lehetséges a zöld fejlesztés. Itt jól látszik, hogy az egyik oldal remekül karbantartott kiskert, míg azzal szemben elhanyagolt a terület. Ez rávilágít egy fontos és szükséges körülményre, a lakók folyamatos törődésére

Tegyük fel, hogy egy átlagos (bel)városi társasházról van szó, melynek udvara betonozott, tehát jelenleg teljesen növénymentes. Első lépésként a megbízott kapcsolattartó, felhívja a kerttervezőt és egyeztet vele egy időpontot, mikor is személyesen megtekintik, bejárják a területet. A nagyjából egy órás felmérés után azonnal elkészül egy memo szakvélemény, mely számot ad a bejárás konklúzióiról, ennek a költsége 15-20 ezer Ft + ÁFA. Amennyiben a terület alatt pince is található, szükséges lesz egy statikai szakvélemény, ami 100-300 ezer forintos kiadást jelent. Ezután elkészülhet a részletes kerttervezési árajánlat, mely magában foglalja a koncepciótervet, a kiültetési tervet, a növényjegyzéket, az egyes növényfajták ápolási és felhasználási útmutatóját, valamint látványterveket. Ez a tervdokumentáció nagyságrendileg 100 ezer Ft+ÁFA anyagi vonzattal jár. Természetesen ezt a tervezetet a lakóknak kell véleményezniük és elfogadniuk, így a tervek véglegesítése előtt szükséges egy lakógyűlés összehívása, melyen lehetőség nyílik minden kérdés tisztázására, a tervek módosítására. Ez a gyűlés a kerttervező személyes részvételével történik, és a szakmai útmutatás benne foglaltatik a tervezés árában. Ez a közös eszmecsere roppant fontos, hiszen ebben a szakaszban alakulnak ki a végleges ötletek, részletek, ekkor kerülhetnek a tervek teljesen szinkronba a ház adottságaival, az anyagi lehetőségekkel és a lakók igényeivel. Amennyiben ekkor a lakók egyetértésre jutnak, és megszületik a döntés, akkor következhet a kivitelezési költségvetés.

Nem kell azonban mindig nagyban gondolkodni. A zöldítés első és költséghatékony fejezete lehet egy ilyen pihenősarok kialakítása. A szakszerűségről azonban sosem szabad elfeledkezni, különben az eredmény nem lesz tartós

Tájékoztató jelleggel egy 2-300 nm2-es betonos udvar esetében a következő tételekkel lehet kalkulálni (a megjelölt összegek ÁFA nélkül értendőek): mérnöki levezetés, műszaki ellenőrzés: 150 ezer forint, betonból, fából készült emelt ágyások: 300 ezer forinttól akár a milliós tételekig, ez nagyon tág határok között mozoghat. A föld, a trágya, a tőzeg komposzt, vagyis a földkeverék 200 ezer, míg a behordás 100 ezer forintot tehet ki, utóbbi munkafázis azonban közösségi alapon, vagyis a lakók segítségével ingyen is megoldható. Maguk az ültetendő növények, fák 3-500 ezer forintot jelenthetnek, azonban erre a tételre lehet pályázati pénzeket is szerezni, például az önkormányzatoknál. Az ültetésre 100 ezer forint kalkulálható, azonban ez is kiváltható a lakóközösség összefogásával, persze némi szakmai felügyelet mellett. A csepegtető öntözőrendszer nélkülözhetetlen, öntözés nélkül, mint tudjuk nincs kert, ennek ára 200 ezer forint körül alakul, ám ez mindenképpen megtérül később. A mulcsoló-, borítóanyagok (háncs, fakéreg, kő) 2-300 ezer forintba kerülnek, a behordás pedig 50 ezres tétel lehet, ám ez is megoldható – szó szerint – házon belül. 

Kis helyen is megvalósíthatóak nagy dolgok. Itt egy pár éves ház belső udvara látható, mely a falakkal együtt épült meg, de hasonlót utólag is lehet kialakítani. Szűk udvaroknál a költségek is kisebbek, így érdemes elgondolkodni a fejlesztésen

Mindezt összeadva eléggé jelentős összeg jöhet ki, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy szakszerűen megtervezett és kivitelezett zöld belső udvar nagyon sokat számít a lakók komfortérzetében, egészen más hangulatot áraszt, mint a csupasz, lehangoló belső tér. Az is motiváció lehet, hogy az ilyen módon rendbe tett udvarral rendelkező házban lévő lakások értéke is megemelkedik, így az egész folyamat a harmonikus környezet megteremtése mellett még értéknövelő beruházásként is értelmezhető. 

A fotók a szerző képei, 2013-ban készültek.      

Például megnyerhetjük a rekord lottónyereményt (ha ma este el nem halássza valaki előlünk - update: nem történt meg), előléptethetnek minket a munkahelyünkön, megtalálhatjuk életünk párját, vagy akár mákot is ültethetünk. Az őszi máknak ugyanis épp most jött el az ideje, és bár a mákról a többségnek a tavaszi ültetés jut eszébe, az őszi változatok is egyre divatosabbak. Tudom, hogy sokan úgy vannak a szeptemberi kertészkedéssel, mint mások az őszi kerékpározással, vagyis az első hidegebb napokon abbahagyják az egészet, és feszülten várják a tavaszi melegebb napsugarakat, ám az igazán elhivatottak nem mondanak le hobbijukról ebben az évszakban sem. Nekik többek közt kiváló alapanyag a kerti munkálkodáshoz a mák. 

Nem virágoskert, mákvetemény! Ilyenünk csak jövőre lesz, de az ültetést most is el lehet kezdeni

A mákot (Papaver somniferum) nem kell nagyon bemutatni, igencsak régi kultúrnövényünk, és számos igazán magyaros fogás alapja, ki ne ismerné a mosolygyilkos mákos nudlit, vagy a karácsony kötelező kellékét, a mákos beiglit. A máknak ezeken felül is nagy hagyománya van, dísznövényként is mutatós a kertben, régen pedig azért is volt minden parasztház udvarában egy sor mák, mert a főzete nyugalomba ringatta a gyerekeket, akiknek szülei adott esetben egész nap a földeken dolgoztak. Ha már a mák kábító ereje szóba jött, meg kell jegyezni, hogy manapság sokan azért óckodnak a telepítésétől, mert attól félnek, hogy narkotikumot fognak vele nevelni a kertükben. Tény, hogy a mák termesztése szigorúan szabályozott, az orvosi célra használatos fajtákat, magas hatóanyagtartalmuk (alkaloidák) miatt kiskertekbe nem vihetjük, de a gazdaboltokban hozzáférhetőek engedélyezett vetőmagok, melyeket nyugodtan használhatunk. Érdekesség, hogy a mákgubóból (tokból) közel kéttucatnyi alkaloida állítható elő, melyek között van kábító, fájdalomcsillapító, nyugtató és köhögéscsillapító hatású is. Az alkaloidák kinyerésének úttörője egyébként a magyar Kabay János volt, a mai napig az ő eljárása alapján kerül gyógyászati (és egyéb...) hasznosításra a mák.

A rózsaszín virágú Ametiszt változat termeszthető a kertekben

Na, de visszatérve az ártatlan és finom kerti mákhoz, az őszi ültetés ideje most, szeptember közepétől érkezett el. Nagyon fontos, hogy a szaporítóanyag beszerzésekor csak az őszi vetésű mákot vásároljuk meg, a tavaszi variánsokkal most nem érhetünk el sikert. A kertben az első lépés máktermesztéskor a megfelelő hely kijelölése. Mivel a máknak viszonylag sok betegsége és kártevője van, sose ültessük oda, ahol az előző 4-5 évben már volt. A mák szereti a meleget és napfényt, ezért túl sok árnyékot ne kapjon, és legfeljebb fiatal fák közelébe ültessük. A magas és nehéz fejű növény sérülékeny lehet, ezért jó ötlet szélvédett fal, kerítés mellé sorba telepíteni, persze ügyelve a fényigényre. Tudni kell, hogy 10 négyzetméternyi területen körülbelül másfél kilogramm szemterméssel számolhatunk, ez nagyjából fedezi is egy átlagos család éves fogyasztását.

Az ekkora hajtások már egyelhetőek

A hely kijelölése után a talajelőkészítés következik, ez egy mély, átforgató ásást jelent, a mák magjai ugyanis vetéskor a porhanyós, laza talajt kedvelik, emellett a középkötött, tápanyagokban dús közeg a kedvencük, de az átlagos kerti föld a legtöbb esetben megfelelő a célra (még a homokos talaj is). Az istállótrágyázást kifejezetten kerülni kell ültetés előtt, és a műtrágya sem jó a máknak, tápanyagpótlással akkor készülhetünk, mikor a szárak már körülbelül a térdünkig érnek, ekkor fahamuval (annak káliumtartalma miatt) kevert komposztot szórhatunk az ültetvényre. Az előkészítést követően jöhet a vetés. Az apró magocskákat másfél arasznyi sortávolságra, egy ujjpercnyi mélyre szórjuk ki. Ez így természetesen túl sok kikelő hajtást eredményez majd, így mikor a növénykék már két-három levelet hoztak, egyelni kell őket, szokás szerint egy bő arasznyira hagyhatjuk meg egymástól az erősebb, szebb példányokat. A fiatal hajtások általában nem túl vehemensek, a gyakran megjelenő gyomok könnyen kiszorítják őket, így a fiatal mákveteménynél a fő feladat a gazolás, amit leginkább kézzel óvatosan végezhetünk el. Az október végére kiegyelt és megerősödött állomány jó eséllyel átvészeli majd a telet, és tavasszal növekedésnek indul. Az öntözést tekintve csak a fiatalabb növénykék igénylik a vizet, később már jól elvannak öntözés nélkül is.

Az érést a szemek zörgése, "zenéje" jelzi

Az őszi vetés egyik nagy előnye, hogy a tavaszra már megerősödő vetemény jóval ellenállóbb lesz a mák főellenségével, a máktokbarkó bogárral szemben, így ezen kártevő ellen nem kell majd vegyszeresen védekezni. Sajnos a máknak sok egyéb ellenfele is akad, például a lisztharmat, a peronoszpóra, valamint a levéltetű, a máktoklégy ás a vincellérbogár. Ezek ellen akkor tudunk védekezni, ha már megjelentek, tavasztól tehát a mák figyelmet követel, és ha baj van, azonnal cselekedni kell. A termés átlagosan 120-150 napos tenyészidő után érik be, ezt a növény levélzetének száradása és a fejek jól ismert zörgése jezik. Betakarításkor érdemes 10-15 centiméteres szárral együtt leszedni, de persze ha vázába szánjuk díszként, hosszabb szárat metsszünk. Bár a mák magas, terebélyes növény, akár balkonokon is lehet vele próbát tenni, ha nem is a termés, inkább a dsznövény jelleg miatt. Erkélyeken, teraszokon mélyebb ültetőládára lesz szükség, egyebekben minden feltétel és körülmény azonos a szabadföldi vetéssel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a ládában nevelt mák földje hamarabb kiszárad, így több öntözésre lesz szüksége.

 Képek: innen, innen, innen, és innen.