Megyeri Szabolcs kertész blogja

Díszfüvek, ébresztő!

Szólj hozzá!

Az elmúlt napok enyhe időjárása azt az érzetet keltheti, hogy a tavasz már kezdetét vette, persze ne igyunk előre a medvebundára, emlékezzünk, hogy tavaly március közepén az egész ország havat lapátolt, de aki pozitívan áll a dolgokhoz, már bizonyára a kertindító munkákon agyal. Az egyik első ilyen feladat a díszfüvek ébresztése lehet, ami azért jó kezdő lépésnek, mert látványos műveletről van szó, a tavaly november tájékán összekötött díszfüvek madzagjának elvágása az új évszak átadását is  jelezheti, főleg ha fogékonyak vagyunk a madzagok átvágásával kapcsolatos eufóriára, mint az egyszeri polgármester.

Pennisetum_alopecuroides_var._viridescens.jpg

A tollborzfű rendkívül attraktív kerti dísz, sok esetben sokkal mutatósabb, mint a hagyományos, megszokott dísznövények (kép)

A kibontáshoz persze elsősorban az kell, hogy legyen mit átvágni, vagyis ha 4-5 hónappal ezelőtt nem kötöztünk, akkor most ez kimarad. A díszfüvek októberi-novemberi összekötése azért lényeges, mert ezekben a növényekben télen nagy kárt tehet a töveknél felgyűlő hólé, fagyott csapadék. Mivel azonban ritka enyhe telünk volt, az ilyen káresemény esélye kicsi, így aki a kötözést elmulasztotta, most jó eséllyel megúszta a bajt. Maga a díszfű-kiszabadítás tényleg nem több, mint a spárga, kötözőmadzag elvágása, de a feladatok itt nem fejeződnek be. A tavaszi díszfű koreográfia része az ilyentájban megejtett metszés, ami a növénynek is szükséges, és a csúnyán besűrűsödő, esztétikai értékét vesztett díszfű csinossá tétele miatt is fontos. A metszés sem bonyolult feladat, csupán egy éles, tiszta metszőolló kell hozzá, ha ez megvan, akkor a szárakat a talaj felett 20-40 centiméteres magasságban nyessük le. Sokan alkalmaznak domború vágást, vagyis a széleken alacsonyabbra, befelé haladva pedig magasabbra metszik a növényt, ám ez botanikailag felesleges, és esztétikailag sem fog jelentős pluszt adni.

 A fenti (telefonnal készült, ezért nem a legjobb) fotók egy X. kerületi benzinkút melletti szakszerűen összekötözött pampafüveket ábrázolnak. A dolog duplán örvendetes, egyfelől a kötözés miatt, másfelől azért, mert nem voltak restek ilyen extra növénnyel dekorálni a töltőállomás környékét.

A szakszerű eljárást, és pár egyéb hasznos tudnivalót a következő rövid videóban tudhatnak meg, az alany a pampafű lesz:

Ha már pampafű, meg kell említeni, hogy ez a népszerű díszfű kiválóan alkalmas utcafronti ültetésre is, gondozást alig igényel, ellenben roppant mutatós, és jobban érvényesül a ház előtt, mint a szokásos örökzöldek, vagy sövények. Mellette szól az is, hogy az ültetést követően kifejezetten jellegtelen, így a tavaszi növénybeszerzést - hogy is mondjam finoman - a legegyszerűbben megoldani szándékozók figyelmét nem kelti fel, mire pedig megnő, már gyakorlatilag lehetetlen elvinni, ráadásul éles peremű levelei az ennek ellenére próbálkozókat is hamar elriasztják. A díszfű természetesen nem csak a pampafűből áll, a kertészetek kínálata bő díszfüvekből, de azt ajánlom, ilyen típusú növény beszerzése előtt mindig kalkuláljunk a várható mérettel, a nagyra növő díszfüvek csak tágas, nyílt téren mutatnak jól, kis sarkokba beszorítva nem érvényesülnek, és zavaróak is lehetnek.

Szakirodalom a díszfüvek iránt érdeklődőknek: ITT.

Mit kíván a magyar nemzet - a fővárosi közparkokban?

1 komment

A városi közparkok, kisebb-nagyobb zöld szigetek fontosságáról már számos alkalommal értekeztem, általában a növényzet állapotát, összetételét, a park hangulatát, funkcióit elemezve, az azonban szinte sosem került terítékre, hogy valójában miért is járunk parkba. A válasz kézenfekvőnek tűnik, kapásból olyanok merülhetnek fel, mint a megnyugtató környezet, a szép látvány, a fűben heverészés lehetősége, a kutyafuttatás, és hasonlók. Ugyanakkor mindenki mást szeret a parkokban, zöld terekben, de hogy mik az elsődleges vonzerők, az ritkán derül ki, pedig egy ilyen irányú felmérés fontos tanulságokkal szolgálhat, elsősorban a parkok építőinek, az önkormányzatoknak, és a fenntartóknak. Hogy ez a gondolatmenet nem badarság, azt igazolja a Főkert nemrégiben napvilágot látott reprezentatív elégedettségi felmérése, ami a pár hónapja megújult II. János Pál pápa teret monitorozza. 

  

A II. János Pál pápa tér tavaly szeptemberi állapota, a részleges felújítást követően. Jó kérdés, hogy az utólag elkészített felmérésben felmerült igényeknek és az ott közölt szokásoknak mennyiben felel meg. (A képre kattintva galéria nyílik)

A tavalyi év végén készült tanulmányra véletlenül bukkantam a napokban, és rögtön felkeltette a figyelmemet, mert fontos témát feszeget, az ilyen és hasonló vizsgálatok sora, melyekben az egyszeri parklátogató véleménye alapján formálódnak tanulságok, roppant hasznosak lehetnek. Apró mellékszál, hogy a fent említett (és innen letölthető) felmérés írója jó adag szöveget emelt át az én korábbi, szintén a II. János Pál pápa térrel foglalkozó bejegyzésemből, így - nagyképűség ide, vagy oda - kicsit magaménak is érzem az írást, bár a szerző egy apró hivatkozást azért megejthetett volna. Lássuk akkor, hogy mire vezetett a felmérés.

A tanulmány a rövid általános parkbemutató és a történeti áttekintés után a vizsgálat céljait rögzíti, mely így foglalható össze: "Munkánk eredményes és a parkok fenntartására fordított összegek optimálisabb felhasználásához elengedhetetlen a lakosság elégedettségének, igényeinek felmérése." Okos gondolat a lehetőségek és az igények, vagyis az elmélet és a valóság összefésülése, melynek hiánya nem egy esetben okozott már gondot, elég például a mostoha sorsú Erzsébet térre gondolni, mely díszparkként épült, de a spontán funkcióváltás (közösségi tér, kereskedelmi övezet) után gyakorlatilag összeomlott, sem a burkolatok, sem a növényzet, sem a köztéri bútorok nem bírták az intenzív terhelést. Egy ilyen vizsgálat segíthet az előkészületek, tervek ésszerű kialakításában, és "menetközben" is sokminden alakítható egy téren, ha a fenntartók tudatában vannak a napi igényeknek. Kérdés, hogy a most megújuló Erzsébet téren például milyen vezérelvek mentén történik a renoválás, ezt pár hét múlva megláthatjuk majd. Visszatérve a fenti vizsgálatra, az első fontos kérdéskör a parklátogatók nemi, életkori, és iskolai végzettségi eloszlását mutatja be. A II. János Pál pápa teret kicsit több nő (56%) látogatja, mint férfi, döntően fiatalok járnak ki (a 14-29 éves korcsoport összedva 59%-ot tesz ki), 42%-uk pedig tanuló. Érdekes, hogy a nyugdíjasok, akik aktív parklátogatóként vannak általában elkönyvelve, jelen esetben csak 8%-át adják a közönségnek. Ebből máris leszűrhető, hogy a II. János Pál pápa tér fiatalos park.

WP_001741.jpg

A metróépítés alkalmából megújult térrészen óriási kutyafuttató is kialakításra került. Érdekes, hogy a felmérés szerint viszont a kilátogatóknak csupán a 7%-a érkezik kutyasétáltatási céllal. Ha a felmérés a munkálatok előtt történik, az fontos tanulságokkal szolgálhatott volna ezügyben.

A parklátogatás célja a fentieknek megfelelően döntően a másokkal való találkozás (42%), és a sétálás, pihenés (29%). A parklátogatók 51%-a barátokkal, társasággal érkezik, ami szintén a diákok dominanciájára utal. Furcsa, hogy a kutyasétáltatás, mint cél, ami állandó vitatéma a parkok esetében, itt csak 7%-ot ért el. A "Parkfelújítás esetén változnának-e parklátogatási szokásai?" kérdésre 53% adott igenlő választ, ami kevésnek tűnik, de itt azt mutatja, hogy az emberek nagyjából felét nem különösebben érdekli a felújítás (ami részben már meg is történt egyébként). A mi hiányzik kérdésre adott válaszok között a három dobogós a szemetesláda, a pad, és az ivókút, a növények viszont a középmezőnyben helyezkednek el (gyep 9%, fa 4%). Ezek szerint a II. János Pál pápa tér sokkal inkább aktív közösségi térként, találkahelyként él a kilátogatók szemében, mintsem városi zöldövezetként, ami nem feltétlen probléma, a tér elhelyezkedésének, adottságainak, a környéknek ez az igény megfelel. A megkérdezettek közel fele hiányolja az illemhelyet, ami a budapesti közterek egyik kritikus pontjára mutat rá, a toalettek hiánya csaknem az összes parkot jellemzi.

WP_000853.jpg

Az Erzsébet tér az elmúlt években közparkból nyári fesztiválhelyszínné vált. Kérdés, hogy a hamarosan befejeződő felújítás ennek megfelelően zajlik-e, vagy más arculatot kap a tér. Itt is hasznos lett volna egy előzetes felmérés, ami segíthette volna a gyakorlati kialakítást.

Még egy érdekes felvetés, a kutyasétáltatással kapcsolatban a válaszadók 35%-a közömbös, 21%-uk ellenzi, míg 44%-nyian helyesnek tartják az ebek sétáltatását a parkban. Kimaradt viszont a szóban forgó térrel kapcsolatban a közbiztonság kérdése, ami az elhelyezkedést, a kerület hírét figyelembe véve elméletileg kardinális kérdés, ám erre vonatkozóan nem történt információgyűjtés, igaz, a tanulmány végén megemlítésre kerül, hogy a fővárosi közparkokkal kapcsolatban általánosságban a közbiztonság az egyik legnegatívabban megítélt körülmény. 

WP_001740.jpg

A II. János Pál pápa tér felújítás előtt álló része jó esetben a vizsgálatra épülve alakulhat át egyszer. Ez a nagy nyitott tér a megkérdezettek válaszai alapján ideális esetben padokkal, asztalokkal lenne tele, virágágyásokat, díszfákat kevésbé igényelnek a kilátogatók.

Mik lehetnek a tanulságok? A konkrét vizsgálat alapos kiértékelése inkább szociológiai feladat lenne, részleteiben nem is vállalkoznék ilyesmire, leginkább az szűrhető le, hogy ez egy döntően fiatalok által látogatott park, melyet a többség találkahelyként, közösségi térként használ, ennek megfelelően a növények száma és állapota a többséget kevésbé érdekli, ellenben szívesen látnának olyan dolgokat (ivókutat, illemhelyet, padokat), amik megkönnyítik az itteni szabadidős elfoglaltságot. Sokkal fontosabb maga az a tény, hogy a vizsgálat megszületett, ez (és a hasonló felmérések) ugyanis sorvezetőként funkcionálhatnak a jövőbeli parképítéseknél, felújításoknál. Nagyon fontos, hogy a parkok, terek a várható, vagy már tapasztalható funkciójuknak megfelelően épüljenek meg. Egy fiatalos, kvázi bulihelyként létező park esetében felesleges, sőt, akár pazarló lehet a nagyméretű díszágyások, drága díszburkolatok, egyéb díszelemek kihelyezése, egy idősebbek, vagy családok által látogatott téren pedig nagyobb igény mutatkozhat a változatos, színes növényvilágra, játékokra, és az árnyékot adó fákra. Ami biztos, hogy egyöntetű kívánság az illemhelyek kialakítása, és a közbiztonság javítása. A Főkert kezdeményezése a felméréssel mindenképpen üdvözlendő, a sikerhez azonban a konzultáció folytatása, a leszűrt tanulságok gyakorlatba ültetése szükséges.

Mivel a Főkert egyszer már biztos megtalálta a blogomat, bízva a folytatásban, mondják el önök is kommentben, hogy mit szeretnek, mit nem szeretnek, és mit szeretnének a parkokban!

A képek a szerző 2013-as felvételei.

A bejegyzésben idézett tanulmány a Főkert honlapjáról, vagy ERRŐL a linkről tölthető le.

Élesszük fel a csicsókát!

19 komment

Vannak zöldségek, termények, melyek érdemtelenül koptak ki a köztudatból, vagy esetleg be sem kerültek igazán, utóbbira jó példa a mángold, a méltatlanul mellőzött kategória dobogósa pedig a csicsóka. A mókás nevű gumós haszonnövény rengeteg előnnyel rendelkezik, bár termesztésének hátulütői is akadnak. Vessük bele tehát magunkat a csicsóka fortélyaiba.

Sunroot_top.jpg

Igen, ő a csicsóka. Fiatal korában összetéveszthető a napraforgóval, ami nem véletlen, mert rokonok, de később már láthatóak a különbségek, a csicsóka bokrosodik, magasabbra nő, és szára is vékonyabb.

A csicsóka (Helianthus tuberosus) az őszirózsafélék családjába tartozó gumós növény, egyes irodalmak gygynövényként is említik. A csicsóka gumója körülbelül 15% inulint tartalmaz, mely az emberi szervezetben fruktózzá (gyümölcscukorrá) bomlik le, mely a répacukornál előnyösebb tulajdonságokkal bír, így cukorbetegeknek is ajánlhat. Rosttartalma magas, ásványiagokban gazdag, és vitaminokban is dúskál. Konyhai felhasználása a burgonyához hasonló (ízben annál édeskésebb), így tulajdonképpen bármivel harmonizál, készíthető belőle köret, szósz, nyersen és párolva is fogyasztható, de a vegán étrendbe is beilleszthető. Érdekesség, hogy míg Magyarországon mellőzzük, sőt, sokszor lesajnált, paraszti éteknek tartjuk, addig külföldön elegáns és drága fogásokhoz, homárhoz, szarvasgombához, kagylóhoz tálalják. A csicsóka szaporítása gumóról lehetséges, vagyis első lépésben ültetésre alkalmas gumót kell szereznünk, ami sajnos nem egyszerű feladat.

Helianthustuberosus.jpg

Csicsóka gumók

A gumó tulajdonképpen a növény megvastagodott gyökértörzse, mely változatos alakokban lelhető fel, körte, orsó formájú lehet, de előfordulnak teljesen szabálytalan, vagy a népnyelven babásnak hívott gumók is, melyek játékbabára hasonlítanak (akárcsak a gyömbér). A csicsóka ősszel és tavasszal ültethető, az ültetési metódus hasonló, ősszel cspán a fagyvédelemre kell külön ügyelni. Ha most tavasszal tervezünk csicsókát a kertbe, akkor a gumóbeszerzés után akár a következő hetekben is nekiláthatunk a feladatnak, egészen májusig bezárólag (a gumók 8-10 celsiusos talajhőmérsékleten indulnak sarjadásnak). 

APtopin.jpg

A kertben már-már dísznövényi magasságokba hatol, de kordában kell tartani, mert elszaporodik

Az ültetési leírás ez esetben igazán rövid lesz. A gumókat az előzetesen fellazított, felásott és elgereblyézett talajba, egymástól nagyjából fél méterre, 6-10 centiméter mélyre helyezzük, minél lazább és szárazabb a föld, annál mélyebbre. A csicsóka roppant igénytelen növény, kedvence a nyirkos, gazdag talaj, de akár homokos közegben is megél, tulajdonképpen bárhol ültetve sikert lehet vele elérni. Az igénytelenség persze nem azt jelenti, hogy nincs szüksége tápanyagra, sőt talajzsaroló növény, ezért ültetés előtt javallott istállótrágyát kihelyezni, amit évközben többször is megismételhetünk. Fényigénye nagy, de félárnyékos területen is jól érzi magát, évközi teendői pedig alig akadnak, betegségekre kevésbé fogékony, összezáró levelei alatt a gyomok, még a tarack sem maradnak meg. Száraz időszakban esetleg öntözéssel lehet a növényen segíteni.

artichokelg.jpg

A csicsóka indián örökség, a XVII. század környékén érkezett Európába Észak-Amerikából

A csicsóka minden erénye ellenére is rejt hátrányokat. A legfontosabb, hogy elszaporodása hajlamos, egy idő után pedig szinte kiirthatatlanná válik, ezért óvatos kell bánni vele. Érdemes kerti út mentén termeszteni, vagy a kert kevésbé használt, eldugottabb, szegényesebb talajú részébe vetni, a legjobb megoldás pedig, ha emelt ágyásba telepítjük, így nem tudja az egész kertet birtokba venni. A csicsóka gumója hagyományosan téli táplálék, az ősz derekától szedhetjük (ekkor a legértékesebb a beltartalom) egészen a tél végéig. A gumók nem fagyérzékenyek, ám eltarthatósági idejük az átlagosnál rövidebb, ezért mindig csak a fogyasztásra szánt mennyiséget szabad felszedni. Vetőgumóból kétféle létezik, a sárgás színű nagyobb hozamú, a lilás viszont ellenállóbb fajta. 

Szakirodalom csicsóka témakörben: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Hús helyett karfiol

Szólj hozzá!

A saját termesztésű zöldség finom, egészséges, vegyszermentes, ezért aki csak teheti, vágjon bele a háztáji gazdálkodásba! A konyhakertészkedést még a tavasz beállta előtt elkezdhetjük a zöldségek magvetésével, a palánták nevelésével. Sorozatom mai epizódjában a markáns megjelenésű és változatosan elkészíthető karfiol kerül terítékre.

A karfiol - nem reprezentatív felmérésem szerint - a közepesen kedvelt zöldségfélék körébe tartozik, nem olyan ismeretlen, mint a mángold, nem annyira rosszemlékű, mint a spenót, de népszerűségben jócskán elmarad például a fejessalátától. Mindennek oka lehet az is, hogy nyersen nem divat fogyasztani, többségünk pedig előnyben részesíti azokat a zöldségeket, melyeket mindenféle konyhai procedúra nélkül is magához vehet, mint a paprikát, paradicsomot, vagy a mindig trendi jégsalátát. Akárhogy is, a karfiolnak van múltja és jövője is a honi étkezési kultúrában, én a gyermekkoromból elsősorban levesbetétként emlékszem rá, manapság pedig a rakott karfiol a menő, de a vega étrendben is fontos szerepe van, például rántva, húspótlóként alkalmazva.

cauliflower-grown-in-fall.jpg

Egy fej karfiol

A karfiol a káposztafélék körébe tartozik, így rokonságot ápol a brokkolival, kelbimbóval, és persze a káposztával. A manapság fogyasztott karfiol tulajdonképpen a vadkáposzta termesztett, ha úgy tetszik szelidített változata. Élettani szempontból kifejezetten értékes zöldség, gazdag C-vitaminban, energia-, és szénhidrát tartalma alacsony, így cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak is jó választás, ásványianyag tartalma magas, rostban gazdag, tulajdonképpen csupa jót lehet csak mondani róla, azzal a kitétellel, hogy alkalmasint puffadást okozhat. A karfiolnak a rózsáját fogyasztjuk, a virágzat szerkezete tömör, főzés közben sem esik össze, ezért alkalmas például kirántásra is. 

cauliflower.jpg

A színes változatok még mutatósabbak, és persze ugyanolyan finomak

A karfiol a házi veteményesben nem csupán hasznos, hanem jól is mutat, fehér, vagy például lila rózsája és nagy levelei díszesek, jól állnak a veteményesnek. Aki karfiolt szeretne termeszteni otthon, mostanában kell, hogy belevágjon a magvetésbe, az ugyanis január végén, februárban időszerű. A magvetést és palántanevelést ezúttal is a lakáson belül kezdjük el, ehhez szokás szerint három alapanyagra lesz szükségünk: termőföldre, ültetőedényre, és vetőmagra. A vetőmaggal kapcsolatban most is alapkövetelmény a jó minőség, ha betegségekre kevésbé hajlamos, szép rózsát hozó zöldséget szeretnénk. Vetőmag vásárlásakor tájékozódjunk az adott fajta tenyészidejét illetően!

A folytatásért kattintsanak a tovább gombra!

Társasházi tavaszváró

Szólj hozzá!

Bár a hétvége piros meg narancs riasztásokról, és az ónos esőről szólt, azért a tavasz már nincs messze, többek közt épp az ónos eső is ezt jelezheti, az ugyanis rendszerint a melegedés előjele. A kerttulajdonosok, hobbikertészek biztos nagyon várják már az aktív időszakot, ám nem mindenkinek van kertje. A társasházban élőknek - lakjanak vidéken vagy Budapesten - jellemzően két terület áll rendelkezésükre a növénygondozáshoz. Az egyik a balkon, a másik a társasház közös használatú része, vagyis a belső udvar, és/vagy a ház előtti utcafronti terület. A balkonkertészkedés nyitó lépéseit tavaly már bemutattam (most is ajánlom azt a bejegyzésemet), idén inkább a társasházi kertbeindításról szólnék így a tél végén, mikor még nincs késő nekiállni a nagy tervek megvalósításának.

DSC00053.JPG

DSC00052.JPG

Látványos társasházi belső kert, viszonylag kis költségvetésből. Az elképzeléseket mindig a pénztárcákhoz lehet igazítani, és szerényebb büdzséből is hangulatos végeredmény hozható ki.

A nagy tervek végrehajtásához elsőként a nagy tervre van szükség, ez a fázis azonban sokszor kimarad, mert nincs igény, vagy megegyezés a terveket illetően. Mi a gond általában? A társasházak belső udvara a legtöbb esetben afféle holt terület, a lakók átviharzanak rajta, fel a lépcsőn, be a lakásba, és onnan már úgysem látszik (ha meg látszik, nem azt nézegetik), így az általános felfogás az, hogy legyen ez a terület betonos, azt egyszerű lemosni, nem kell foglalkozni vele, és egyébként is közös, ami a többségnek azt jelenti, hogy nem az enyém, tehát le van ejtve az egész. Nyilván nem meglepetés, hogy szerintem ez kifejezetten rossz hozzáállás. A társasházi udvar (és utcafront) az épület szerves része, annak milyensége alapvetően befolyásolja az ott lakók komfortérzetét, megadja a kellemes első benyomást a betérőnek, ráadásul a funkciótlannak tűnő belső terek könnyen megtölthetőek "értelemmel". A lakók azonban - ha egyáltalán törődnek ezzel a kérdéssel - gyorsan elintézik az udvar, a ház előtti rész beültetését, egy kis muskátli ide, pár cserepes növény oda, és kész is – gondolják. Azonban épp az egyhangú beton-, és téglafalak között kapnak nagyobb jelentőséget és szerepet a növények, ezért azt javaslom, senki ne érje be pár ötletszerűen kitelepített virággal.

_BRP9887_039.jpg

Letisztult, sallangmentes kialakítás. Egy ilyen kerthez már nagyobb befektetés szükséges, de a beruházás meghozza a hasznát, nő a komfortérzet, és akár a lakások árát is kedvezően befolyásolhatja egy ilyen látványos belső tér. 

A legjobb, ha a lakók úgy kezelik a közös használatú házon belüli és utcafronti területeket, mint a lakásuk meghosszabbított részét, vagyis ezeket a tereket is lakják be, szépítsék meg, hogy végül az épület egésze harmonikus és otthonos képet nyújtson. A kreatív tervezéshez és ültetéshez az ötletelés ingyen van, a megvalósításhoz pedig számtalan pályázat áll rendelkezésre, de kisebb összegeket a lakóközösség is összeadhat. A bevezető után lássuk, mik merülhetnek fel egy ilyen brainstormingon, mik lehetnek a trendi, és praktikus megoldások. Virágágyás, virágsarok szinte minden házban van, rendszerint ugyanazokkal a növényfajtákkal, vegyes színekben és méretben ültetve. Ezzel a hagyománnyal szakítva ki lehet alakítani például különböző fajtákból, de ugyanolyan színben pompázó virágokból álló ágyásokat. Jó ötlet lehet egy elegáns, fehér virágágyás, melyben csupa fehér virágzatú növény kap helyet, például fehér rózsa, fehér levendula, ligetszépe, lizinka, harangvirág, árnyékliliom, vagy éppen százszorszép. Természetesen ugyanez kivitelezhető rózsaszín, piros, vagy épp lila színekben, akár az épület színével harmonizálva.

terv 1.jpg

A kivitelezés előtt érdemes kertészeti szakember bevonásával terveket készíteni, hogy a lehetőségek, az adottságok és az anyagiak egyensúlyba kerüljenek. Jó ötlete mindenkinek van, de egy szakember meg tudja mondani, hogy mire lehet számítani a fenntartást, a bekerülési költségeket és a az ideális fajtaválasztást illetően.

A folytatásért kattintsanak a tovább gombra!

Palántázás kreatívan

13 komment

Ma már február van, ami egyrészt azt jelenti, hogy a télből már csak egy kurta hónap van hátra, másrészt azt is, hogy a magvetés és a palántázás szezonja hivatalosan is elindult. A témában már két bejegyzés is született a blogon (ITT és ITT), de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy ez az "elő"kertészkedés milyen hasznos és szórakoztató elfoglaltság. A magvetés azonban sokakat egyszerűen hidegen hagy, azt mondják, hogy nem akarok vesződni a palánták nevelésével, majd egy-másfél hónap múlva, ha a kerti kiültetés már aktuálissá válik, vásárolok előnevelt palántákat, azokat kiültetem, és kész. Így valóban át lehet ugrani ezt a munkafázist, de nem feltétlen érdemes, mert a palántázásnak is megvannak a maga szépségei, a háztáji termény ilyen módon a "születésétől" fogva a mi kezünk munkájának eredménye, pontosan fogjuk tudni, hogy milyen fajtát nevelünk. Amennyiben jó minőségű vetőanyaggal állunk neki a dolognak, az is előny, hogy biztosak lehetünk benne, hogy az elvárásainknak megfelelő fajtát birtokoljuk, ráadásul így a növénykék ellenállóbbak, erősebbek is lesznek, vagyis a leendő termény is jó eséllyel a lehető legszebb, legfinomabb lesz. A palántanevelés melletti kampányomban fontos vonzerő lehet, ha azt is bemutatom, hogy a magoncok nevelése kreatívan is történhet, például egyedi, környezetbarát, és nem utolsósorban olcsó palántázóedények alkalmazásával.

8.jpg

Fűszernövények, palánták neveléséhez szép és praktikus az ilyen önöntöző palack-kreálmány. A szakszerű szétvágás nem egyszerű, de utána már gyerekjáték az elkészítés. A lefele fordított üvegszájon át spárgát vezetünk át, a felső részbe pedig földet helyezünk, és már ültethetünk is. Műanyag palackot is használhatunk, a célnak az is megfelel, úgy viszont csúnyább lesz.

Azt mindenki tudja valószínűleg, hogy a tél végi palántaneveléshez szükséges valamiféle ültetőtálca, melyet legegyszerűbben szaküzletekben szerezhetünk be. Ezek az alkalmatosságok jellemzően műanyagból készülnek, nem feltétlen szépek, és sokszor az is gond, hogy nem lehet őket a megfelelő helyre telepítni, például a gyakran ideálisnak számító ablakpárkányra, mert egyszerűen nagyok, szélesek (mivel elsősorban nem házi, hanem fóliás, üvegházas felhasználásra készülnek). A bolti ültetőtálcák ráadásul pénzbe kerülnek, a spórolás pedig rendszerint elsőbbséget élvez, hiszen a saját terményt sokan a pénztárca kímélése miatt részesítik előnyben. Lássuk hát, milyen alternatívák léteznek a házi palántázásban.

DIY-Seedling-pots.jpg

A toalettpapír gurigája elsőrangú edény, a mélysége ideális, és kiültetéskor könnyen kitolható belőle a palánta gyökerestül, földestül. Mivel így az edény alul nyitott lesz, mindenképp valamilyen alacsony, peremes tálcára pakoljuk a gurigákat, hogy a felesleges víz távozásakor ne keletkezzenek tócsák mindenhol.

brokkoli-palánta.jpg

tojás cserép.jpg

A tojástálcát és a tojást egy kalap alá lehet venni, hiszen általában együtt szerezzük be őket. A papírból készült , tálca kiváló szaporító, minden háztartásban akad belőle, a kétsoros változatok pedig bármilyen ablakpárkányon elférnek. Maga a tojás is alkalmas a célra, ám inkább látványos, mint praktikus keltetőedény.

IMG_2883.JPG

A félliteres (manapság már inkább háromdecis) tejfölöspohár legfőbb előnye, hogy gyárilag rendelkezik átlátszó fedővel. A csírázásig fedést (meleget) igénylő magoknak így szuper hely, ha pedig már kibújtak a magoncok, a fedelet egyszerűen leszedhetjük. Mivel általában legalább öt centi mélységű ültetőközeg kell a palántáknak, a tejfölöspohárban marad alul annyi hely, hogy kétujjnyi aprókavicsot szórjunk bele, így a felesleges víz nem a gyökereknél fog állni.

IMG_2882.JPG

Az üdítőitalok dobozai is hasznosíthatóak, a víz nem fogja szétmállasztani őket, a levágott fedélrészrből pedig az ültetvényt azonosító cimketartó is készíthető. Mivel ezek a dobozok vízmentesen zárnak, ebben az esetben is hasznos az alsó felükre pár lyukat ütni.

A folytatásért kattintson a tovább gombra!

Megyeri Szabolcs kertész blogja

A kertész blog küldetése, hogy világosan lássuk: Zölden élni nem bonyolult dolog, lehet egyszerűen is. Szeretném a kertészkedést számodra közel hozni, felhasználóbaráttá alakítani, fogyaszthatóan tálalni. Azért, hogy kertünkben mesék és szerelmek szövődjenek.


A szerző elérhetőségei: megyeriszabolcskerteszete.hu


Kövessen Facebookon

Kertész TV

süti beállítások módosítása