A városi közparkok, kisebb-nagyobb zöld szigetek fontosságáról már számos alkalommal értekeztem, általában a növényzet állapotát, összetételét, a park hangulatát, funkcióit elemezve, az azonban szinte sosem került terítékre, hogy valójában miért is járunk parkba. A válasz kézenfekvőnek tűnik, kapásból olyanok merülhetnek fel, mint a megnyugtató környezet, a szép látvány, a fűben heverészés lehetősége, a kutyafuttatás, és hasonlók. Ugyanakkor mindenki mást szeret a parkokban, zöld terekben, de hogy mik az elsődleges vonzerők, az ritkán derül ki, pedig egy ilyen irányú felmérés fontos tanulságokkal szolgálhat, elsősorban a parkok építőinek, az önkormányzatoknak, és a fenntartóknak. Hogy ez a gondolatmenet nem badarság, azt igazolja a Főkert nemrégiben napvilágot látott reprezentatív elégedettségi felmérése, ami a pár hónapja megújult II. János Pál pápa teret monitorozza. 

A II. János Pál pápa tér tavaly szeptemberi állapota, a részleges felújítást követően. Jó kérdés, hogy az utólag elkészített felmérésben felmerült igényeknek és az ott közölt szokásoknak mennyiben felel meg. (A képre kattintva galéria nyílik)

A tavalyi év végén készült tanulmányra véletlenül bukkantam a napokban, és rögtön felkeltette a figyelmemet, mert fontos témát feszeget, az ilyen és hasonló vizsgálatok sora, melyekben az egyszeri parklátogató véleménye alapján formálódnak tanulságok, roppant hasznosak lehetnek. Apró mellékszál, hogy a fent említett (és innen letölthető) felmérés írója jó adag szöveget emelt át az én korábbi, szintén a II. János Pál pápa térrel foglalkozó bejegyzésemből, így - nagyképűség ide, vagy oda - kicsit magaménak is érzem az írást, bár a szerző egy apró hivatkozást azért megejthetett volna. Lássuk akkor, hogy mire vezetett a felmérés.

A tanulmány a rövid általános parkbemutató és a történeti áttekintés után a vizsgálat céljait rögzíti, mely így foglalható össze: "Munkánk eredményes és a parkok fenntartására fordított összegek optimálisabb felhasználásához elengedhetetlen a lakosság elégedettségének, igényeinek felmérése." Okos gondolat a lehetőségek és az igények, vagyis az elmélet és a valóság összefésülése, melynek hiánya nem egy esetben okozott már gondot, elég például a mostoha sorsú Erzsébet térre gondolni, mely díszparkként épült, de a spontán funkcióváltás (közösségi tér, kereskedelmi övezet) után gyakorlatilag összeomlott, sem a burkolatok, sem a növényzet, sem a köztéri bútorok nem bírták az intenzív terhelést. Egy ilyen vizsgálat segíthet az előkészületek, tervek ésszerű kialakításában, és "menetközben" is sokminden alakítható egy téren, ha a fenntartók tudatában vannak a napi igényeknek. Kérdés, hogy a most megújuló Erzsébet téren például milyen vezérelvek mentén történik a renoválás, ezt pár hét múlva megláthatjuk majd. Visszatérve a fenti vizsgálatra, az első fontos kérdéskör a parklátogatók nemi, életkori, és iskolai végzettségi eloszlását mutatja be. A II. János Pál pápa teret kicsit több nő (56%) látogatja, mint férfi, döntően fiatalok járnak ki (a 14-29 éves korcsoport összedva 59%-ot tesz ki), 42%-uk pedig tanuló. Érdekes, hogy a nyugdíjasok, akik aktív parklátogatóként vannak általában elkönyvelve, jelen esetben csak 8%-át adják a közönségnek. Ebből máris leszűrhető, hogy a II. János Pál pápa tér fiatalos park.

A metróépítés alkalmából megújult térrészen óriási kutyafuttató is kialakításra került. Érdekes, hogy a felmérés szerint viszont a kilátogatóknak csupán a 7%-a érkezik kutyasétáltatási céllal. Ha a felmérés a munkálatok előtt történik, az fontos tanulságokkal szolgálhatott volna ezügyben.

A parklátogatás célja a fentieknek megfelelően döntően a másokkal való találkozás (42%), és a sétálás, pihenés (29%). A parklátogatók 51%-a barátokkal, társasággal érkezik, ami szintén a diákok dominanciájára utal. Furcsa, hogy a kutyasétáltatás, mint cél, ami állandó vitatéma a parkok esetében, itt csak 7%-ot ért el. A "Parkfelújítás esetén változnának-e parklátogatási szokásai?" kérdésre 53% adott igenlő választ, ami kevésnek tűnik, de itt azt mutatja, hogy az emberek nagyjából felét nem különösebben érdekli a felújítás (ami részben már meg is történt egyébként). A mi hiányzik kérdésre adott válaszok között a három dobogós a szemetesláda, a pad, és az ivókút, a növények viszont a középmezőnyben helyezkednek el (gyep 9%, fa 4%). Ezek szerint a II. János Pál pápa tér sokkal inkább aktív közösségi térként, találkahelyként él a kilátogatók szemében, mintsem városi zöldövezetként, ami nem feltétlen probléma, a tér elhelyezkedésének, adottságainak, a környéknek ez az igény megfelel. A megkérdezettek közel fele hiányolja az illemhelyet, ami a budapesti közterek egyik kritikus pontjára mutat rá, a toalettek hiánya csaknem az összes parkot jellemzi.

Az Erzsébet tér az elmúlt években közparkból nyári fesztiválhelyszínné vált. Kérdés, hogy a hamarosan befejeződő felújítás ennek megfelelően zajlik-e, vagy más arculatot kap a tér. Itt is hasznos lett volna egy előzetes felmérés, ami segíthette volna a gyakorlati kialakítást.

Még egy érdekes felvetés, a kutyasétáltatással kapcsolatban a válaszadók 35%-a közömbös, 21%-uk ellenzi, míg 44%-nyian helyesnek tartják az ebek sétáltatását a parkban. Kimaradt viszont a szóban forgó térrel kapcsolatban a közbiztonság kérdése, ami az elhelyezkedést, a kerület hírét figyelembe véve elméletileg kardinális kérdés, ám erre vonatkozóan nem történt információgyűjtés, igaz, a tanulmány végén megemlítésre kerül, hogy a fővárosi közparkokkal kapcsolatban általánosságban a közbiztonság az egyik legnegatívabban megítélt körülmény. 

A II. János Pál pápa tér felújítás előtt álló része jó esetben a vizsgálatra épülve alakulhat át egyszer. Ez a nagy nyitott tér a megkérdezettek válaszai alapján ideális esetben padokkal, asztalokkal lenne tele, virágágyásokat, díszfákat kevésbé igényelnek a kilátogatók.

Mik lehetnek a tanulságok? A konkrét vizsgálat alapos kiértékelése inkább szociológiai feladat lenne, részleteiben nem is vállalkoznék ilyesmire, leginkább az szűrhető le, hogy ez egy döntően fiatalok által látogatott park, melyet a többség találkahelyként, közösségi térként használ, ennek megfelelően a növények száma és állapota a többséget kevésbé érdekli, ellenben szívesen látnának olyan dolgokat (ivókutat, illemhelyet, padokat), amik megkönnyítik az itteni szabadidős elfoglaltságot. Sokkal fontosabb maga az a tény, hogy a vizsgálat megszületett, ez (és a hasonló felmérések) ugyanis sorvezetőként funkcionálhatnak a jövőbeli parképítéseknél, felújításoknál. Nagyon fontos, hogy a parkok, terek a várható, vagy már tapasztalható funkciójuknak megfelelően épüljenek meg. Egy fiatalos, kvázi bulihelyként létező park esetében felesleges, sőt, akár pazarló lehet a nagyméretű díszágyások, drága díszburkolatok, egyéb díszelemek kihelyezése, egy idősebbek, vagy családok által látogatott téren pedig nagyobb igény mutatkozhat a változatos, színes növényvilágra, játékokra, és az árnyékot adó fákra. Ami biztos, hogy egyöntetű kívánság az illemhelyek kialakítása, és a közbiztonság javítása. A Főkert kezdeményezése a felméréssel mindenképpen üdvözlendő, a sikerhez azonban a konzultáció folytatása, a leszűrt tanulságok gyakorlatba ültetése szükséges.

Mivel a Főkert egyszer már biztos megtalálta a blogomat, bízva a folytatásban, mondják el önök is kommentben, hogy mit szeretnek, mit nem szeretnek, és mit szeretnének a parkokban!

A képek a szerző 2013-as felvételei.

A bejegyzésben idézett tanulmány a Főkert honlapjáról, vagy ERRŐL a linkről tölthető le.