Megyeri Szabolcs kertész blogja

A közismert mondás alapja egyszerű megfigyelés, hiszen a ménkű, vagyis a villám mindig a magasabb fákba csap bele, de legalábbis azokon okoz maradandó nyomokat, az aljnövényzet pedig rendszerint megússza az elektromos égi támadást. Marad azonban a kérdés, hogy miért épp a csalán lett a közmondás alanya, miért nem mondjuk a pitypang, vagy a levendula? A megfejtés megint egyszerű, a közmondás értelme ugyanis dióhéjban az, hogy a mihaszna, másodrendű/rangú növényt (áttételesen embert) kevesebbszer éri rossz dolog, kellemetlenség. Nos, a rögtönzött, és nem feltétlen szakszerű etimológiai kitérő után térjünk a tárgyra, vagyis a csalánra. A csalán mindig is a honi növényvilág mostohagyermeke volt, gyógyhatását, és egyéb erényeit készségesen elismeri mindenki, ugyanakkor a kertekben gyomként tartjuk számon, és a növénnyel való közeli kontaktusból származó fájdalmas emlékek sem ébresztenek iránta feltétlen rokonszenvet (a fájdalmat egyébiránt a bőr alá juttatott hangyasav okozza). Pedig a csalán tényleg hasznos szerzet, el is mondom, miért.

Ő a nagy csalán, bár bemutatni talán nem is kell.  

Ilyen csalánszőrök a csalán minden részén vannak, érintésükkel hangyasav jut a bőr alá, ami égető, viszkető, kellemetlen érzést okoz

A csalán pontos neve nagy csalán, botanikai leírásban Urtica dioica, a valóságban pedig termetes jószág, magassága akár másfél méter is lehet, aki hozzám hasonlóan esett már biciklivel mély, csalános árokba, megerősítheti ezt. A csalán egy évelő, lágyszárú, kétlaki növény, és bárhogyan szépítjük, tulajdonképpen gyomnövény, bár ugyanennyi joggal gyógynövénynek is tarthatjuk. Előfordulási helyei jellemzően a nedves, üde területek, ahol a talaj tápanyagban gazdag, ideális esetben pedig kissé meszes. Vízigénye magas. Nálunk vadon élő növényként ismeretes, a gyógytea alapanyagát is a természetben élő példányokból szerzik be, de Európában van, ahol termesztik is. Ha csalánt akarunk szedni, akkor a növény számára kedvező körülményeket kutassuk, és ott őt is meg fogjuk találni. Mivel a csalán kedveli a nitrogéngazdag talajt, akácosokban egész biztosan találunk belőle de az árokparttól a romos épületekig mindenhol megél. A begyűjtés ideje hosszú, tavasztól őszig próbálkozhatunk, de érdemes vastag kesztyűvel készülni. A legjobb, ha leveleit a szárat alul megragadva, egy felfelé tartó határozott mozdulattal rántjuk le, a kitépett példányok gyorsan fonnyadásnak indulnak, és nehézkesebb lesz a levelek leszedegetése is.

Balszélen a nagy csalán

A begyűjtött leveleket többféleképpen hasznosíthatjuk. Száraz, árnyékos szellős helyen száríthatjuk őket, hogy aztán összemorzsolva, törve teaként, főzetként használjuk, de ülőfürdőként az igen elterjedt aranyeres bántalmakra is jó hatással van.  A friss leveleket és hajtásokat főzelékekbe, salátákba is keverhetjük, természetesen nem nyersen, hanem főzve, ugyanis a főzés során a növény elveszti csípősségét, így biztonsággal fogyasztható, magas C-, B-, K-vitamin, és béta-karotin tartalma egészségünkre válik. Ismeretes még a csalán vértisztító, vizelethajtó hatása, de reumatikus panaszok kezelésére is régóta használatos. Régi, népi gyógymód reuma ellen a fájó testrész csalánlevéllel való csapkodása, ami lehet, hogy hasznos, ellenben nem éppen kellemes dolog, így maradjunk inkább a teánál. A csalán azonban nem csupán emberi fogyasztásra ajánlott gyógynövény, hanem a kertben is hasznát vehetjük, na persze nem földben termő növényként. A csalánlevél ugyanis kiváló növényi trágya is lehet. A csalánalapú zöldtrágya elkészítése könnyű, egy nagyobb edénybe tegyük a leveleket, annyi vizet öntsünk rá, amennyi ellepi a halmot, és alkalomadtán megkeverve  hagyjuk állni bő 10-12 napig. Az erjedés kellemetlen szagát a kupac tetejére szórt kőporral fedhetjuk el, vagy vigyük az edényt a kert egy távolabbi zugába. A megfelelő idő elteltével 1:10 arányban hígítsuk, és a kapott folyadékkal nitrogénben gazdag tápoldathoz jutunk (ám a hagymaféléket ne locsoljuk vele). A csalánlé továbbá kiváló biokertészeti szer a gyakran megjelenő levéltetvek ellen. Ha ez a cél, akkor a leszedett, beáztatott leveleket nem több, csupán egy-két napig szükséges áztatni, és még az erjedés megindulta előtt fel kell használni. Sokféle recept létezik az arányokat tekintve, én magam öt liter vízhez fél kilogramnyi levelet ajánlok, majd két napnyi ázás után a kapott koncentrátumot 5-10-szeres mennyiségű vízzel javaslom higítani. A tetűvel fertőzött leveleket ezután a csalánlével csupán  alaposan le kell spriccelni. 

Csalánkrémleves, ilyen is van. Főzve már nem csíp.

A gyakori nyári kirándulások, természetjárások alkalmával érdemes tehát pár maréknyi csalánlevelet begyűjteni, azonban forgalmas utak mellett sose szedjük a növényt, főképp emberi fogyasztásra, mert a rárakódott szennyeződések miatt nagyobb lehet a kára, mint a haszna. Aki pedig gyakran inna csalánteát, és nem előrecsomagolt terméket szeretne vásárolni, a kertben is nevelheti a gyökerestül hazavitt példányokat, amennyiben a fentebb felsorolt körülményeket biztosítani tudja a házi csalánültetvénynek, ám a csalán tarackoló gyökere miatt érdemes óvatosan bánni vele, a házi termesztéshez elsősorban geotextíliával kibélelt magasított ágyást javaslok.

A csalánról még egy rövidke videóm is van, nézzék meg:

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A tavaszi ültetési dömping után a nyár rendszerint kissé holtszezon a kertekben, aminek oka lehet, hogy a forróságban kevesebben bíbelődnek a veteményessel, és persze sok kertgazda júliusban, augusztusban tölti jól megérdemelt nyári pihenőjét, gyakran a kerttől távol, így ezekben a hetekben a konyhakertek hajlamosak kiürülni. Pedig ilyenkor is lehet roppant hasznos zöldségféléket vetni, ültetni, főleg a letermett termények utáni felszabadult helyekre. A július egyik slágerzöldsége lehet(ne) a cékla, ami egészséges, jóízű, sok törődést nem igényel, ráadásul a cékla nem túl gyakori vendég a kertekben (és sajnos az asztalon sem), így mindenképp érdemes akár csak egy sornyival próbát tenni. 

A cékla (Beta vulgaris var. rubra) eléggé igénytelen növény, szinte minden kertben megterem, természetesen azért van némi követelménye a talajjal szemben, a cékla ugyanis a vályogos-homokos-humuszos közeget díjazza leginkább, ilyen talajtípus esetén várható nagy és ízletes gumó. A kötöttebb talajú kertekben egyszerű orvosolni a problémát, egy homokos feltöltés, talajkeverés segít. A cékla hőigénye közepes, a gyökeresedés optimuma 15-22 Celsius (júliusi vetésnél ez már mndenképp adott), fényigénye viszont nem nagy, tehát nem kell a céklaveteménynek kifejezetten napos helyet kijelölni, de tartósan árnyékos területet se válasszunk. A frissen szervestrágyázott földben a minőség gyengébb lesz, de ez inkább a korai (tavaszi) vetésnél szokott előfordulni, amennyiben másodvetési időben, tehát június végén, július első heteiben vetünk, a letermett zöldségek utáni talaj általában épp megfelelő a céklának. A gyomtalanított, átforgató ásással meglazított talajba 40 centiméteres sortávolságban szórjuk ki a magokat, egy kapával húzott félujjnyi mély barázdába. A magok eléggé méretesek ahhoz, hogy az egyenkénti bepottyantás ne okozzon gondot, de egyelésre a későbbiekben mégis szükség lesz, ugyanis az egy mag, az igazából több, vagyis egy magocskából várhatóan két.három hajtás indul majd el. A cékla az első időkben vízigényes, ezért az alapos beöntözést ne feledjük (sőt, sokan a vetés előtti éjszakára vízbe áztatják a magokat), és a csírázás, kezdeti fejlődés időszakában rendszeresen öntözzük, akár hetente többször is. A későbbiekben csak a nagy augusztusi forróságok idején kell öntözni, elsősorban azért, mert a szárazságban fás, rossz állagú lesz a gumó. 

Nagyjából ekkora méretnél következhet a ritkítás

Ez már felnőttkorú vetemény

Mikor a kis hajtások kibújnak, ne feledkezzünk el egy óvatos kapálásról, gyommentesítésről az ágyásban. Ezt hamar követni fogja a kiritkítás, ennek akkor álljunk neki, ha a növénykék már 5-6 centi, vagy is körülbelül egy ujjnyi magasak. Egyeléskor úgy szedjük ki a magoncokat, hogy a földben maradó tövek egymástól nagyjából 15 centire legyenek. Hagyhatjuk szűkebbre is a sort, ekkor azonban kitolódik a betakarítás ideje. Egy második ritkítást is megejthetünk, mikor a palánták közelítenek az arasznyi mérethez, ekkor már átültethetőek, elajándékozhatóak.

A cékla balkonzöldség is lehet, ha erkélyen termesztjük, akkor általános termőföldet használjunk, és a szokásosnál mélyebb ültetőládát alkalmazzunk!

A cékla ellátása a már említett öntözésen kívül nem nagy kihívás, a legfőbb tennivaló az időnkénti gazolás, kapálás, érdemes hetente pár alkalommal a veteményre pillantani, és ha szükséges, akkor cselekedni. Kártevőit tekintve a mángolddal és a spenóttal rokon, vagyis a répalégy (régen a cékla céklarépa néven volt ismert, innen a névkeveredés), a levéltetű megjelenésére lehet számítani, előbbi ellen finom szövésű, könnyű hálót teríthetünk a növények fölé, utóbbi ellen a szokásos védekezési módok vethetők be, mint például a vízsugaras lemosás, a csalánlevélből készült főzettel való permetezés, vagy a vegyszeres kezelés. Megjelenhet még a lisztharmat, ami inkább tavaszi ártalom, mert főképp a hűvösebb, csapadékos időszakok után jelentkezik, de ha nyáron is ilyen gondunk akad, akkor a fertőzött leveleket távolítsuk el, sokkal többet nem tehetünk. További jellemző cékla-ellenség, a cerkospórás levélfoltosság, mely a leveleken jelentkezik kis szürke foltok képében. Ellene az érintett levelek leszedése, vagy a lisztharmatnál alkalmazott szerek jöhetnek számításba. Gombás betegségek elleni védekezés az egyelés is, az összeboruló lomb az elsődleges problémaforrás, ezt kiiktatva jó eséllyel enm lesz gondunk a gombával.

Felszedésnél ne a hajuknál fogva rángassuk ki a gumókat, hanem kis ásókanállal forgassuk ki a földből a céklát

A cékla fejlődési ideje típustól függően nagyjából három hónap (90-120 nap), így a július eleji vetés felszedési ideje szeptember-október környéke. A kései céklavetés azért hasznos, mert az ősszel betakarított termény hosszabban eltarható, mint a tavaszi, ráadásul így épp a vitaminhiányos téli hónapokrra raktározhatunk egészséges zöldséget. Fontos, hogy az októberi betakarítás mindenképp az első komoly fagyok beállta előtt megtörténjen.  Az őszi termést hűvös, párás helyre tegyük, pincébe, vagy akár fagymentes vízóra aknába. Száraz helyen a cékla összefonnyad és ehetetlen lesz, így ha más megoldás nincs, akkor homokba fektetve tartsuk, időnként kevés vízzel megspriccelve. 

Céklából többféle változatot beszerezhetünk, a Detroiti kis lombú rövid tenyészidejű, klasszikus céklaformájú gumót hoz, a Bíborgömb gyors fejlődésű, jól tárolható gumójú, a Bíborhenger pedig hengeres alakú gumót ad, és kiváló minőségű.

Cékla ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A legtöbben a kertbe betelepülő rovarokat némi ellenszenvvel fogadják, csúnyák, zümmögnek, pusztítják a termést, belemásznak a kint hagyott szörpöspohárba, és hasonló gazságokat követnek el, ráadásul annak ellenére, hogy viszonylag kevés ízeltlábú támad emberre, a többség a csípésektől, szúrásoktól is fél. A hölgyek körében különösen nagy riadalmat képesek okozni a kerti rovarok, és a gyermekeket is óvni szoktuk tőlük, vagyis összességében ezek az apróságok nem örvendenek túl nagy népszerűségnek. Ahol azonban növény van, ott biztosan számíthatunk rovarok megjelenésére is, ha másért nem, már csak azért is, mert statisztikailag a rovarok a Föld urai, ők a legnagyobb számban a bolygón élő állatok. Úgyhogy vagy megszokjuk, eltűrjük őket, vagy megpróbáljuk megkedvelni kényszer szülte lakótársainkat, rovarmentes kert ugyanis nem létezik. A barátkozásnak lendületet adhat, ha olyan fajokat ismerünk meg, melyek nem hogy nem kártékonyak a kertben, hanem egyenesen hasznosak, a kertészkedő ember számára jó társak. Következzen tehát hét olyan rovar, melyek felbukkanásának csak örülhetünk.

A hétpettyes katica annyiban kivétel a fentiekhez képest, hogy őt általános szeretet övezi, főleg a gyerekek rajonganak érte, ami bájos külalakja miatt teljesen érthető, beláthatjuk, hogy a katica nem éppen fenyegető jelenség. A jóképű piros-fekete rovar gyakori vendég a kertben, ha elszaporodnak a birtokon, az azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes kis barátaink ugyanis miattuk csoportosulnak. A levéltetűvel fertőzött növény nekik terített asztal, így rögtön meg is nyugodhatunk, a probléma kezelése megkezdődött, persze a katicasereg önmagában azért nem elegendő, ha súlyosabb levéltetű invázióról van szó, de tömeges megjelenésük mindenképpen intő jel a kertészkedőnek. A katica a szövőatkát és a pajzstetveket is lelkesen pusztítja, amerikai, sárga páncélú rokona pedig a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik.

A futrinka a katicához képest nem egy szépségdíjas rovar, bár nem is az a típus, mely elől sikoltozva menekülünk. A futrinka udvarias lakó, éjszaka aktív,  nappal kőrepedésekben, fákban, vagy az avarban rejtőzik el, tehát viszonylag ritkán futunk össze vele a kertben. Hasznossága ellenben vitathatatlan,  ha akcióba lép, akkor a különféle csigák, hernyók, cserebogárpajorok és a krumplibogár retteghetnek, ők szerepelnek az étlapon. A futrinka saját tömegének akár háromszorosát is bekebelezi naponta, ráadásul már lárvái is ragadozók.

A szentjánosbogárról általában mindenkinek az ugrik be elsőre, hogy tud világítani, ez az extrája igen népszerűvé is teszi. Arról már kevesebbeknek van tudomása, hogy a szentjánosbogarak mérgező harapással végzik ki a csigákat, amiket aztán rejtekhelyükre hurcolva falnak föl.

A fátyolka amellett, hogy nem igazán félelmetes, roppant hasznos, mondhatni főállású kártevőirtó. Célirányosan is használják (vagyis tenyésztik) kártevőmentesítés céljából, mivel lárvái élen járnak minden, a növények nedvét szívogató haszontalan betolakodó pusztításában, így például természetes és hatékony ellensége a levéltetűnek, atkának és kabócának. Egyetlen lárva napi félszáz levéltetűt is el tud tüntetni, ezért egy fátyolka-sereg vetekszik a vegyszeres irtás hatékonyságával.

A mézet mindenki szereti, a méheket más sokkal kevesebben, akit szúrtak már meg, tudja mi az oka a félelemnek. A fenti rovar persze nem méhecske, hanem csak nagyon hasonlít hozzá, ezért a méhekhez hasonló pánikot válthat ki, ha megjelenik a terített kerti asztal fölött. A zengőlégyről van szó, mely zavarba ejtő lény, szemre olyan, mintha egy légy és egy méh szerelemgyermeke volna, ám semmilyen veszélyt nem jelent az emberre. A zengőlégy is kertbarát rovar, elsősorban levéltetvekkel táplálkozik, sőt, petéit rendszerint rögtön a tetvek közé rakja le, így a kikelő lárvák azonnal nekilátnak az állomány gyérítésének.

A fürkészdarázs is a zengőlégy keresztjét viszi, vagyis félelmetes megjelenésű, de igazából ártalmatlan, a kert szempontjából pedig egyenesen áldásos rovar. A fürkészdarász módszere kifejezetten horrorisztikus, ugyanis ez a rovar lárvaállapotban gazdaállatok testébe furakodik be (lepke-, légy-, és bogárlárvákba), majd azokat belülről fogyasztja el. Üvegházakban gyakran tenyésztik őket.

A csapat legrandább, és egyben kissé kétes hasznú tagja a fülbemászó. Széles körben ismert az a legenda, mely szerint a fülbemászó bogár, a nevéhez hűen fülekbe mászik, hogy ott - a városi legendák borzalom-faktorának megfelelően - fertőzést okozzon, lepetézzen, vagy egyéb szörnyűségeket tegyen. Nos, a fülbemászónak a valóságban eszében sincs ilyesmit elkövetni, csúf, de békés állat, már ha emberről van szó, a levéltetvek, hernyók, és a lerakott peték viszont retteghetnek tőle. Kissé árnyalja a képet, hogy gyakran a gyümölcsöt is megrágja, ezzel erősítve az őt egyébként is övező ellenszenvet.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Rég esett szó a közösségi kertekről, aminek oka lehet az is, hogy a tavalyi, tavalyelőtti felfutás után, vagy csak az újdonság varázsának megszűnésével a fokozott közérdeklődés alábbhagyott. Ma viszont egy hírlevelet kaptam, mely szerint a közösségi kertek alapításában és működtetésében élenjáró Kortárs Építészeti Központ új kerteket nyit, ez olvasható itt:

A Magyar Telekom jóvoltából a KÉK_Kortárs Építészeti Központ új Közösségi Kertek szervezésére és megnyitására készül 2014. júniusától a főváros  11.; 9; és  4. kerületében.

Mi az amit kínálunk?  Egy hely, ahol:

...városlakóként kertészkedhetsz, zöldséget, gyümölcsöt, virágokat termelhetsz,
...vegyszermentes táplálékod lehet, a saját terményedből főzhetsz,
...élvezheted a friss levegőt,
...családoddal, barátaiddal együtt örülhetsz a szüretnek,
...környezettudatosságot tanulsz,
...barátokra tehetsz szert,
...napi örömeid és sikereid lehetnek,
...egy jó kezdeményezés részese lehetsz,

A regisztrációkat folyamatosan fogadjuk ennek a rövid KÉRDŐÍV kitöltésével lehet jelentkezni (katt ide)! 
Az eredményről és a további tudnivalókról, teendőkről, lehetőségekről mindenkit E-mailben tájékoztatunk. 
Kérjük, csak akkor jelentkezz, ha a környéken laksz, vagy dolgozol.

Előre szeretnénk jelezni, hogy amennyiben a XI. kerületi Csárda utcai Kertben vagy érintett, és időd (valamint az időjárás) is engedi, terveink szerint már 06.21-én, most szombaton 16:00-tól tartunk egy rövid tájékoztatást, kertbejárást a helyszínen!

A hír örvendetes, ahogy az is, hogy a zászlóshajónak számító Lecsós kertet, ami a Millenáris területén működött, tavaly bezárásra ítélték, idén azonban megmenekült. Az új közösségi kertek megint lendületet adhatnak a mozgalomnak, főleg, ha a hírük eljut a megfelelő emberekhez, azokhoz, akik látnak fantáziát a közösségi alapokon nyugvó városi haszonnövény termesztésben. Hogy segítsek azoknak, akik nincsenek teljesen tisztában a közösségi kert fogalmával, a benne rejlő lehetőségekkel, álljon itt egy zanzásított összefoglaló, mely egészen a kályhától indulva, vagyis az ős-közösségi kertektől kezdve mutatja be a jelenséget.

A VIII. kerületi Leonardo Kert

A közösségi kert kifejezés egy olyan, jellemzően a városban található felparcellázott földdarabot takar, melyet többen, ismerősök, barátok, de akár idegenek (később aztán barátok) együtt művelnek, gondoznak. Nincs olyan város, amelyben ne lennének bőven parlagon heverő területek, foghíjtelkek, ezek pedig tökéletesen alkalmasak arra, hogy pár tucat lelkes kertbarát kezelésbe vegye őket, és zöldséget, palántát, virágot neveljenek rajtuk. A közösségi kert nem modern találmány, az elsők sok évtizeddel ezelőtt jöttek létre, ám akkor még merőben más célból. 

Közösségi kert a háború utáni Berlinben

Nagy úr a szükség, ha az ördög dolgozik, tartja a mondás, és az első közösségi kertek esetében pont ez volt a helyzet, az ötletet a szükség szülte. Az első, de főleg a második világégés utáni éhínség sarkallta arra a lebombázott nagyvárosok vezetőit, hogy a lakosoknak kertészeti egységcsomagokat, és használati útmutató füzeteket szétosztva ösztönözzék őket a saját termény előállítására. Ekkor még victory gardennek, esetleg war gardennek nevezték őket, a céljuk pedig az volt, hogy a háborús, és azt követő időszak élelmiszerhiányát enyhítsék ezek a sokszor a romok között kialakított kisebb-nagyobb parcellák, melyeken a helyi lakosok alapterményeket neveltek, amiket aztán elfogyasztottak. Egyfajta kényszerű önellátás volt ez, de nem lehetett lebecsülni a közösségépítő hatását sem, sőt propagandaként is működött a jelenség, a győzelemmel, a túléléssel kapcsolatos reményeket táplálták a kertek. A kényszerű termelés során részben/egészben önellátóvá váló, a mezőgazdasághoz egyébként nem sokat értő városi lakosság erőt és reményt meríthetett az együttes munkából, és annak konkrét gyümölcséből és zöldségéből. Érdekesség, hogy Magyarországon is léteztek régebben ilyen telkek, például a II. Világháborút követően Zuglóban, de Európán kívül, az USA-ban is divatos lett az elképzelés a ’40-es éveket követően.

Amerikai propaganda plakát

És még a szuperhősök is kertészkedésre buzdítottak! 

Victory Garden Londonban

A világégéseket követő időszakban visszaállt a megszokott rend, a városiak visszatértek a gyárbakba, irodákba, üzletekbe, és a földeken munkálkodó vidékiektől szerezték közvetve a betevőt. Nem volt többé szükség olyanfajta önellátásra, mely során egy idegen, szükség szülte foglalatosságot kellett űzni az ételért, és a lerombolt városok újjáépítésével a kertnek alkalmas területek is jobbára megszűntek, beépítésre kerültek. A mai értelemben vett közösségi kertek, community gardenek nagyjából a '80-as évek óta léteznek, az elsők Angliában és az Egyesült Államokban alakultak. A cél ekkor már jócskán módosult és bővült. Az olykor a helyi önkormányzatok által biztosított, máskor pedig magánakciókban grundolt kertek funkciója sokrétűvé vált. A közösségformáló szerep került előtérbe, és politikai felhangok is felszínre krültek (Adam Honigman, a híres new yorki közösségi kertész szerint: a közösségi kertészet 50%-ban kertészkedés, 100%-ban helyi poltikai szerveződés.) Természetesen a környezetvédelem is színre lépett, hiszen a helyben megtermelt élelmiszer nem igényel szállítást, ezáltal nem kapcsolódik hozzá fosszilis tüzelőanyag, és az abból származó (lég)szennyezés, valamint mentes a genetikailag módosított vetőanyagtől, és vegyszerekkel sem, vagy enyhébben kezelt. A nagyvárosi közösségi kertek közelében statisztikailag kimutathatóan csökkent a bűnözés, és javultak a lokális körülmények, amit az elhanyagolt részek rendbetétele, és a helyiek markánsabb, közös cél ihlette fellépése generált.

A Leonardo. Jót tesz a környéknek is

Fontos azért megemlíteni azt is, hogy a városi kertészkedés, legyen szó balkonkertről, vagy itt épp közösségi kertről, nem lehet igazán az önellátás alapja. Az aprócska parcellákon megtermelt zöldségek még egy kisebb család szükségleteit sem igazán tudják kielégíteni, ráadásul a növénygondozás időt, energiát, és adott esetben anyagi ráfordítást is kíván, tehát aki a spórolás lehetőségét gyanítja a dologban, sajnos valószínűleg csalódni fog. A közösségi kert sokkal inkább egyfajta szemléletváltás és életmód-alternatíva, vagy fennkölten fogalmazva kiszakadás a megszokott városi létből, kapcsolatteremtés a természettel. A növénynevelés során hasznos ismeretekre, tapasztalatokra lehet szert tenni, a közösségi jelleg miatt könnyen lehet barátkozni, ismerkedni, és persze ne felejtsük el, hogy a kertészkedés egy értelmes, hasznos, és egészséges hobbi is egyben. Külföldön, főleg Angliában és az USA-ban a közösségi kertekhez gyakran kapcsolódnak helyi patrióta, érdekérvényesítő mozgalmak, és a kertápolásnak az esetek egy részében nem is a termelés a fő mozgatóereje, hanem az elhanyagolt telkek, rossz hírű környékek "feljavítása". Ilyen mozgalmi jellege nálunk egyelőre alig van a közösségi kerteknek, bár például a rendkívül rossz hírű Leonardo utcában lévő Leonardo Kert akár hasonlónak is felfogható. Mindenképp hozzátartozik a témához, hogy sajnos a fővárosban kevés a hadra fogható, elhagyott telek, azonban van számos olyan földdarabka, melyek általában alkalmasak a kertészkedésre, és kiváló alapjai lehetnek a közösségépítésnek. Ezek  a társasházi kertek, a bérházak belső udvarai, melyek általában parlagon hagyott, kihasználatlan területek, holott épp úgy lehetnének közösségi terek, mint a community gardenek. Az általában széteső, vagy soha össze sem állt lakóközösségek egybeforrasztására, hasznos elfoglaltságra, és háztáji termelésre, vagy csupán virággondozásra ugyanúgy alkalmasak, és művelésükkel, rendbetételükkel a legszűkebb mikrokörnyezet fejleszthető, szépíthető.

A közösségi kert a zöld életmód hirdetője

A lehetőség tehát adott, a nagyvárosi emberekneknek nem feltétlen kell lemondaniuk a kertművelésről, növénytermesztésről, mint annyi minden más, ez is csupán némi utánajárás és akarat kérdése. Javaslom az érdeklődőknek, hogy keressenek, kutakodjanak a lehetőségek után, csatlakozzanak a már meglévő mozgalmakhoz, vagy akár összefogást teremtve próbáljanak saját programot elindítani. Alkalmas hely mindenhol adódik, kertbarátból is bőven akad mindenhol, a vetőmag, a palánta és az ásó, kapa pedig nem nagy befektetés. 

További információk a kozossegikertek.hu - n.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A zen kert a legkevésbé sem hasonlít azokhoz a kertekhez, amiket megszoktunk, nem borítják színes virágok, nincs benne veteményes sarok, ahogy pázsit sem, sőt, egyáltalán alig van benne növény. A zen kert a buddhizmusban gyökeredzik, és tulajdonképpen egy meditációs terep, mely abban segít, hogy befelé forduljunk, elmélyüljünk tudatunkban, kitisztítsuk a fejünket, és átadjuk magunkat a tökéletességre törekvésnek. Mindez persze nagyon úgy hangzik, mintha valamelyik női magazin ezoterikus rovatából származna, ám a zen kert jóval több annál, mint a manapság divatos, a keleti kultúrából táplálkozó önfejlesztő vagy meditációs technikák/tréningek valamelyike. Ne ámítsuk magunkat, a zen kert sosem fogja a nyugati embernél ugyanazt a hatást elérni, mint a buddhista szerzeteseknél, de ettől függetlenül a zen kerttel, elsősorban annak miniatűr változatával érdemes megismerkedni, vagy épp egy próbát tenni, mert ha másként nem, akkor egzotikus dekorációként hasznunkra fog válni.

Ryoanji

De mi is az a zen kert?

Minden zen kertek atyja a Kiotói Ryoanji (Békés Sárkány) templom zen kőkertje, melyet a XV. században hoztak létre. A kert csupán 14 sziklából (a 15.-et a teljes elmélyülés állapotában lehet megpillantani) és homokos talajból áll, melyet a buddhista szerzetesek szertatásosan gereblyéznek, különböző formákat hozva létre a jól alakítható felületen. A gereblyézés nem munka, és nem kertrendezés, hanem a meditáció eszköze, a minél tökéletesebb alakzatok, vagy írásjelek megrajzolása segíti elő a belső nyugalom, az ideális lelki egyensúlyi állapot elérését. Ugyanezt a célt szolgálja a zen kert kicsinyített mása, ami tulajdonképpen egy miniatűr homokozó, pár díszes kaviccsal. Nem a méret a lényeg, hanem a tevékenység, amit a kis felületen is ugyanolyan eredménnyel végezhetünk.

 Mini zen kert - elfér az asztalon

Hogyan működik a mini zen kert?

Az hogy működik, az igazából rossz kifejezés, mert nem a kert működik, hanem a kertet művelő fog működni, jó esetben kicsit máshogyan, mint általában. A mini zen kert, ha profán módon fogalmazunk, nagyon hasonló az irodai stresszoldó játékokhoz, fő célja, hogy a használója a kerttel való foglalkozás közben kiürítse az elméjét, és elmerüljön egy olyan foglalatosságban,aminek praktikus, hagyományos haszna, ezáltal megfogható, materiális célja sincs, nem lehet benne győzni, vagy a megoldást kitalálni, csupán a segítségével elszakadni a napi gondokól, problémáktól, meg mindentől, ami az ember fejében motoszkál. A kicsi kert homokját a hozzá való apró gereblyével fésülgetni kell, tetszőleges formákat rajzolva a homokba, úgy, ahogy az nekünk tetszik, szabályok nincsenek. Aki elkezdi a "játékot", könnyen belefeledkezik majd (persze ez habitus kérdése is, lehet, hogy lesz aki fél perc múlva megunja, vagy feldühíti mütyürkézés), és jó esetben hosszú percekig nem is koncentrál másra, csak a vonalakra, formákra, ez pedig felfrissíti, megnyugtatjta. A zen kertben az a jó, hogy ha jobban elmélyülünk benne, akkor észrevesszük a mögötte húzódó filozófiát, konyhanyelven azt, hogy semmi sem állandó, a lerajzolt formák sérülékenyek, a tökéletes rajzolat elkészítése pedig csaknem lehetetlen, de az arra való törekvés izgalmas. Így ha nagy szavakat akarunk használni, akkor a zen kert olyan, mint az élet, törékeny, múlandó, de megéri törekedni a legjobb, legszebb élmény elérésére.

 Nézegessen mini zen kerteket! (Kattintásra galéria nyílik!)

Hogyan lehet mini zen-kertet építeni?

Kezdjük ott, hogy persze lehetne nagyot is, de az egyrészt nálunk furán mutatna, másrészt a mi kultúránkban nincs meg igazán az alapja, így a nagyméretű zen-kert inkább csak feltűnösködő, divatos utánzata lenne az eredeti szellemiséggel rendelkező buddhista meditációs kerteknek. A mini változat azonban éppen megfelel a célra, nem kíván nagy befektetést, így izgalmas lehet kipróbálni. Az elkészítéshez szükséges egy tetszőleges méretű tál, ami lehet szögletes, kerek, készülhet bármilyen anyagból, a lényeg, hogy legyen legalább 2-3 centi magas pereme, meg hogy ne eressze a homokot (ha például faanyagból, magunk ácsoljuk az alapot). Kell hozzá finom homok, a célra a dekorboltokban, vagy a svéd bútorhiperben megvásárolható díszhomok teljesen megfelelő, alapvetően fehér, de színt is kedvünk szerint választhatjuk. Már majdnem készen is van, de kell még egy kicsi gereblye, ilyet készen is találhatunk, de hobbiboltokban kapható alapanyagból egy kis ragasztó segítségével mi is összedobhatjuk. A végén csak a dekoráció marad, ami lehet pár szép, gömbölyded kavics, vagy bármilyen apróság, attól függően, hogy az eredetiekhez hasonló miniatűr változatot, vagy a szánk íze szerinti díszes kiskertet szeretnénk.

Hova való a zen kert?

Igazából bárhova. Kitehetjük díszként a dohányzóasztalra, a polcra, betehetjük a dolgozószobába a monitor mellé, de éppenséggel a munkahelyi íróasztalra is pakolhatjuk, ha a főnököt nem zavarja, hogy pihenésképpen néha kapirgálunk rajta. Mivel finom homokot tartalmaz, ne tegyük olyan helyre, ahol könnyen kiborul, gyermekek közelébe se rakjuk, és külön legyünk óvatosak, ha macska is van a háznál - ezt talán nem kell megmagyarázni...

Kellemes zen kert ápolást!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Ha medvét nem is tudok ígérni a málnásba (amit igazából nem is sokan szeretnének), a málnát tudom ajánlani a kertekbe, mert az egyik legfinomabb gyümölcs szerintem, és növényként is dekoratív, de már az elején leszögezném, hogy a málna a nyűgösebb kerti gyümölcsök közé tartozik, így telepítését azért érdemes átgondolni. Hogy segítsek a döntésben, megpróbálok a málnáról zanzásítva minden fontosabb információt közölni az alábbiakban.

A málna (Rubus idaeus) aktualitását mostanában nem az ültetés, hanem a szüret adja, a málna ugyanis más bogyós gyümölcsökkel, így például a szederrel és a ribiszkével karöltve június tájékától szedhető, egészen a nyár második feléig. Ebből kifolyólag málnát a következő hetekben biztosan bőségesen találni majd a piacokon, áruházakban, vagy épp az ismerősök, szomszédok kertjében, aki pedig olthatatlan vágyra gerjed pár saját málnabokor iránt, idén ősszel már ültethet is. Mielőtt azonban az ültetésre és gondozásra térnénk rá, lássuk előbb magát a málnát közelebbről.

A málna cserjén, sőt félcserjén terem, vagy köznapi nevén bokron. Félcserje, mivel vesszői csak két évig élnek, az elsőben kifejlődnek, a másodikban virágot és gyümölcsöt hoznak. Egyszer és kétszer termő fajták is léteznek, utóbbiak másodjára ősz elején szüretelhetőek, de a kiskertekben inkább az előbbit szokták tartani, az őszi gyümölcsdömpingben már van bőven konkurencia. Ha a bokor már terem, alaposan oda kell figyelni, mert a korai szedés nem jó, viszont hamar bekövetkezik a túlérés, ami szintén nem jó. Ha szemre (vagy kóstolásra) már az érés csúcsán tart a termés, akkor hajnalban, vagy hűvös, borús időben szüreteljünk. A leszedett szemek az eperhez hasonlóan gyorsan romlanak, két-három napnál tovább biztos nem bírják, így vagy együk meg őket, vagy mélyfagyasszuk a szemeket, utóbbit jól bírják. A málna amellett, hogy nagyon finom, gazdag C, B1, és B2 vitaminokban, és bőven tartalmaz szerves savakat is. Alacsony szénhidráttartalma miatt jó fogyókúrás nasi, és persze legendásan ízletes szörp, dzsem és ivólé, vagy éppen házi gyümölcsturmix készíthető belőle, de süteményekhez, akár csak díszítésként is, elsőrangú. Kevesen tudják, hogy a málna szárított leveléből (főleg ha szamóca és/vagy szederlevelet is teszünk hozzá) remek teát forrázhatunk. És természetesen mint mindenből, a málnából is főzhető pálinka, hogy a férfi kertészek lelkesedése is megjöjjön.

A málna ültetése tehát nem most időszerű, hanem ősszel. Ültetéskor fontos szempont , hogy a talaj tápanyagban gazdag legyen, és a közeg minősége, összetétele sem mindegy. A málna a kiegyensúlyozott, tápanyagban gazdag, levegős, laza szerkezetű, egyenletesen nedves közeget kedveli, érzékeny a talajvízre, a magas mésztartalomra (bár van a mésztartalomra kevésbé érzékeny változat is forgalomban), és például homokos területeken sem biztos, hogy megmarad. Az ültetés helye a kert egy szélvédettebb, huzatmentes része legyen, és fontos, hogy a málnabokrok támrendszert igényelnek. A legjobb, ha pár masszívan letűzött karó mentén vízszintesen drótokat, huzalokat feszítünk ki, vagy éppen egy sima drótkerítés is megteszi, ebben az esetben ehető termésű sövény, térhatároló alakítható a málnásból. A támrendszert a növény fejlődésével párhuzamosan bővíteni kell függőlegesen, nagyjából fél méteres közökkel. A málnabokrok sokat isznak, vagyis bő öntözésre lesz szükség, mert a gyökérzet kis mélységbe hatol le, így a gyökerek feletti föld gyors kiszáradása veszélyezteti a málna épségét. Sajnos a málnabokor erősen gyomosodik, főleg azért, mert ahol a málna viszonylag magas igényei miatt jól érzi magát, ott a gyomok is szívesen megtelepednek, ezért permetezése elkerülhetetlen, valamint az átlagosnál több növényvédelmi feladatra van kilátás, mivel a málnát sokféle betegség és kártevő fenyegeti, például a gyakran felbukkanó levélfoltosság. A betegségek kialakulásának esélye csökkenthető jó minőségű, ép tövek ültetésével, illetve a kiegyensúlyozott tápanyagutánpótlás (komposzt, szerves trágya) is erősíti a növényt. Az ősszel elültetett málna már két év múlva termést fog hozni, feltéve, hogy a fenti feltételeket biztosítottuk neki, és a metszési feladatokat sem hanyagoltuk el. Összességében a málna az elszántabb, kísérletező kedvű hobbikertészeknek ajánlható inkább, idő-, és munkaigényes haszonnövény, de a vesződségeket a házi málnából készült sütemények és szörp egészen biztosan feledtetik.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.