Megyeri Szabolcs kertész blogja

Novemberben a kerti szezon már leáldozóban van, a legtöbben ilyenkor már az utolsó simításokat végzik odakint a téli leállás előtt, azonban az elszántabb kertbarátok még mindig találhatnak ültetnivalót. A mostani november egyelőre kifejezetten langyos időjárással kényeztet minket, így számoljunk le az előítéletekkel, és igenis munkálkodjunk még kicsit a birtokon. A novemberi ültetés egyik alanya lehet például a babérmeggy, ami egy egyszerre érdekes és totálisan konvencionális dísznövény, simulékonysága, semlegessége miatt minden stílusú kertbe remekül illik, díszítőértéke mégis magas.

Egész évben üde látványt biztosít, főleg télen jön jól!

A babérmeggy (Prunus laurocerasus) igazából kert szürke eminenciása, az a fajta növény, amit megveszünk, elültetünk, aztán el is felejtjük hogy ott van, jobbára azért, mert remekül illeszkedik a kert világába. A babérmeggy tehát afféle jómunkásember, feltűnősködés helyett csendben teszi a dolgát, mégis érdemes népszerűsíteni, mert alig akad olyan birtok, ahol ne jönne jól ez a hálás cserje. Hogy mire jó? A babérmeggyet elsősorban sövényként ültetik gazdái, ebben a szerepben alakít igazán nagyot. A többféle babérmeggy változatok között találni alacsonyabb és magasabb fajtákat, az egy-másfél méterre megnövő típusok kiválóan alkalmasak térhatárolónak, a sűrű lombozat teljesen kizárja a belátást, hogy egy kis képzavarral éljek.A babérmeggy másik szupertulajdonsága, hogy örökzöld, vagyis egész évben zöldell, így télen is feldobja a kertet, mikor a legtöbb kinti növény kopár, vagy színtelen. A babérmeggy ugyanakkor szoliterként is telepíthető, elsősorban nagyobb, nyílt kertrészekre, ugyanis szétterülve meglehetősen nagy helyet foglal, kisebb birtokokon ezért klausztrofób jelenség lehet.

A szépsége a leveleiben rejlik

A babérmeggy szerencsére nem tartozik a különösebbenen gondozásigényes növények közé. Ezt a cserjefélét csak a legmelegebb nyári hetekben kell rendszeresen öntözni, és persze az ültetést követően igényli pár hétig az intenzívebb nedvességpótlást, így fog jól begyökerezni. A későbbiekben kis túlzással magára is hagyhatjuk a babérmeggyet, csak kánikulák idején jusson eszünkbe a locsolás. A babérmeggy a talajt tekintve sem kér sokat, az átlagos kerti földben remekül megél, tápanyagigénye pedig átlagos, így az ültetésnél helyezzünk ki trágyát és/vagy komposztot, majd a későbbiekben évente egyszer (lehetőleg tavasszal) hasonlóképpen adagoljunk tápanyagot a bokor tövéhez, és ezt is letudtuk. A babérmeggy betegségei olyannyira kisszámúak, hogy ezt a fejezetet gyakorlatilag át is ugorhatjuk, a jóltáplált, életerős babérmeggy nem fog lebetegedni, így növényvédelmi feladatokkal sem kell számolnunk. Jó, ez talán túlzás, ám valóban alig akad majd ilyen irányú teendő. Kis eséllyel különböző levélbetegségek tűnhetnek fel, és a babérmeggy a lisztharmatra is érzékeny, ám utóbbi probléma hatékonyan orvosolható. A néha előforduló levélhullás és száradás mögött jellemzően tápanyagellátási hiányok, esetleg a talaj nem megfelelő minősége húzódik meg. A babérmeggy permetezése - például lombrágó kártevők vagy pajzstetű ellen - különösen tavasszal, még a tünetek, illetve a rovarok megjelenése előtt ajánlott.

 Amit nem mindenki tud, hogy a babérmeggy némi kitartással és praktikával törzses fává is nevelhető! 

Az alacsonyabb fajta kerten belüli térhatárolóként ideális, például kerti út mentén, vagy ágyások határaira ültetve

Feladata azért mégis lesz a boldog babérmeggy tulajdonosoknak, mégpedig a metszés, ám ettől sem kell megijedni. A babérmeggy erőteljesen szétterülő növekedésű cserje, így minél magasabb, annál szélesebb is lesz, a méretesebb fajták széltében a másfél-két métert is elérhetik, így elsősorban nagyobb, szellősebb kertekbe való. A babérmeggy tehát felfele és oldalra is erőteljesen képes terjeszkedni, amit metszéssel lehet szabályozni, már aki ezt szeretné, sokak szerint ugyanis nyíratlan, burjánzó formájában az igazi ez a cserje. Aki máshogy, kissé szabályozottabban képzeli el a babérmeggy sövényt, az jellemzően évente kétszer nyúljon az olló után. Elsőként tavasszal lehet nekiállni a nyírásnak, ilyenkor inkább az idősebb, fásodó, túl terebélyes növényt vágjuk vissza, akár egészen radikálisan, hogy megújulhasson. A radikális azonban nem azt jelenti, hogy talajközelben kaszáljuk el a bokrot, mindig a legalsó elágazások fölött csattogtassuk a szerszámot, ha túlbuzgók vagyunk, nem meg, ha nem ki fogjuk nyírni babérmeggyünket! A nyári vagy őszi metszés már inkább formázó jellegű, júniusban vagy szeptemberben azért metszhetünk, hogy a kívánt alakra alakítsuk a növényt. Jó tanács ehhez a munkához, hogy a leveleket ne vagdossuk keresztbe, ez nem tesz jót a cserjének, tehát ne a nagy sövénnyíró ollót, vagy a motoros sövénynyíró fűrészt használjuk, hanek kézi ollóval magukat az ágakat nyessük el. A növény növekedési üteme miatt tartsuk be a júniusi és a szeptember végi idópontokat, különben keresztbe fogunk tenni kedvencünknek.

Virágzáskor még díszesebb, ám sokak szerint a virágok épphogy megtörik a babérmeggy homogén zöld szépségét. Aki virágmentes babérmeggyet szeretne, tavasszal erőteljesen vágva vissza növényét!

Az alábbi videóban pedig közelebbről is megismerkedhetnek a babérmeggyel, és a metszésre is példát mutatok benne! 

Babérmeggy ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.

A képen egy lombházat rejtettünk el! 

De mi is az a lombház? Magyarországon, sőt, Európában sem nagyon elterjedtek a lombházak, ennek a műfajnak az igazi hazája az Egyesült Államok. Aki látott már amerikai családi filmet, de legalább egy epizódot a méltán népszerű Simpsons család sorozatból, biztosan látott már lombházat is. A lombház nem több, mint aminek a neve alapján tűnik, tulajdonképpen egy fára, fatörzsre, lombkoronába épített kuckó, ami funkcióját tekintve többféle lehet. A lombházak alapvetően és a legtöbb esetben gyermekeknek készülnek, mégpedig játéktérként, búvóhelyként, egyfajta második gyermekszobaként, de léteznek fára épített komplett nyaralók, hétvégi házak, az is előfordul, hogy valaki otthonaként él egy lombházban, és hotel is akad fák tetejére építve. A lombház a rajongók szerint nem csupán egy építmény, hanem egy életérzés, kis túlzással életforma, mert a magaslati bungallókban szó szerint elszakadunk a hétköznapi terektől, közelebb kerülünk a természethez, és nézőpontunk megváltozásával csodás panorámában is részünk lehet. A lombház készítése alapvetően nem ördöngösség, persze amíg csak az alapverzióról van szó, a többszintes, sokhelyiséges lombház-paloták már professzionális felügyelet alatt készülnek. Fontos hozzátenni, hogy a szakemberek által készített lombház nem ártalmas az annak otthont adó fára nézve, csak a házilag barkácsolt építmények esetében jellemző, hogy a növény törzse, ágai sérülnek az építés során. Ha önöket is érdekli a lombházak izgalmas világa, feltétlen lapozzák át az alábbi galériát, melyben a világ talán legszebb, legkülönlegesebb lombházait csodálhatják meg!

Kattintásra terjedelmes galéria nyílik, ne hagyják ki!

Képek és válogatás: innen és innen.

Bár a napokban az internetadótól volt hangos a sajtó és közvélemény, más adónemek is születtek, melyek kisebb visszhangot váltottak ki, ilyen például a művirágokat ezentúl terhelő magasabb sarc. A terv szerint a jövőben a művirágok kilója után 1900 forint adó fizetendő, ami tulajdonképpen ellehetetleníti a plasztik növények piacát. Kérdés, hogy ezen is fel kell-e annyira háborodni, mint az internetadón, vagy inkább örüljünk annak, hogy a műanyag virágok kihalásra lesznek ítélve?

Tradicionális kínai selyem művirág

Mikor művirágot említünk, általában valamilyen '80-as évekbeli szörnyű fröccsöntött giccsparádét képzelünk el, ám a művirágok története jóval régebbről indul, és a mesterséges növények nem is voltak mindig olcsó bóvlik. Az antik görög világban és a római birodalomban is használtak mesterséges növényeket, természetesen dekorációnak, azon nyilvánvaló praktikus okból kifolyólag, hogy a művirág nem hervad el, vagyis tartósan díszít. Ekkoriban persze műanyagról még szó sem volt, a művirágok csontból, agancsból, vagy fémből készültek. Ugyanebben az időszakban, de kicsit keletebbre, Kínában szintén nagy divatja volt a művirágnak, itt elsősorban selyemből készültek a művészi kompozíciók, melyeket sokáig csak a leggazdagabb családok hölgytagjai viselhettek ruháikon. Európában a XII. században indult újra hódító útjára a művirág-trend, elsőként az olasz kézművesek gyártottak mesteri műnövényeket, főképpen selyemhernyók gubóiból, de a művirág piacon mégis a franciák lettek egyeduralkodók a következő háromszáz évben, Franciaországból terjedt el a műnövény divat Angliába és Észak-Amerikába is. A mesterséges virágok fénykora vitathatatlanul a virágmániás viktoriánus korszak volt, amikor természetesen a művirágok is fontos szerephez jutottak, még mindig főképpen selyemből elkészítve. 

A mai műanyag művirágok alig pár évtizedes múltra tekintenek vissza, az olcsó és könnyen formálható műanyagok megjelenésével és elterjedésével kerültek elő a fröccsöntött virágok, melyek nem éppen a szépségükről híresek, de persze a drágább, művészibb változatok akár szemrevalóak is lehetnek. A műanyag virágoknál azonban izgalmasabbak azok a műnövények, melyek más technikákkal készülnek, és sokszor valóban tényleg magas esztétikával rendelkeznek. Ilyen művirágok készülhetnek agyagból, gyurmaszerű műanyagból, szappanból faragással, a hagyományosnak mondható selyemből, vagy a finom formákra csak nehezen alakítható üvegből.

A clay-flower művészete elsősorban Thaiföldön népszerű, de Oroszországban is régi hagyománya van

Itt pedig ételfotózáshoz készülnek viasz-alapú műzöldségek, az eredmény egészen fantasztikus

Az tehát, hogy minden művirág csúnya és ízléstelen, egész biztosan nem igaz, de az is tény, hogy az olcsó, kevésbé igényesen megformázott műnövények inkább nevetségesek, mintsem díszesek. Én természetesen továbbra is azt ajánlom, hogy ahol csak lehet, inkább élő növényt vessünk be, melynek persze vannak igényei, és sajnos nem is örök életűek, azonban szépségük és természetességük kárpótolni fog minket halandóságukért. Aki pedig a jövőben művirágot szeretne, számoljon azzal, hogy drága lesz a beszerzés, ám azt hiszem a művirágadó miatt mégsem lesz tüntetés, és ez talán jól is van így.

Óriási kínálatú művirág bolt Rómában. Igény van a művrágra, az biztos

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Október közepe táján még dübörög az őszi ültetési szezon, egészen november végéig, illetve a komolyabb fagyok beálltáig lehet a kertet benépesíteni zöld dolgokkal, például sövénnyel, cserjefélékkel, évelőkkel, vagy éppen fákkal. A fák közül rendszerint nagy népszerűségnek örvendenek a gyümölcsfák, az őszi kertészeti beszerzőkörutak végén gyakori, hogy a betérő egy csinos gyümölcsfa csemetével távozik, azonban a gyümölcsfa nevelésnek vannak hátulütői is, tehát érdemes beszélni a témáról. Az őszi gyümölcsfa ültetést most pár fő témakört körbejárva próbálom megkönnyíteni, lássuk merre induljunk el, ha gyümölcsfás gazdák szeretnénk lenni!

Tényleg akarok gyümölcsfát?

Elsőként nem is a technikai részét említeném a fatelepítésnek, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy miért ne ültessünk gyümölcsfát. Ne ültessünk akkor, ha teljesen laikusként, első lelkesedésből vágnánk bele a gyümölcstermesztésbe, ugyanis az ültetés és a szüret között hosszú évek telnek majd el, ráadásul munkából is bőven kijut majd. Ne ültessünk gyümölcsfát, ha az az elképzelésünk, hogy a viszonylag olcsó csemete földbe helyezésével hamarosan egyszerű és költséghatékony gyümölcsforráshoz jutunk, amivel megspórolhatunk egy adag pénzt és némi cipekedést a piacról hazafelé. A hirtelen ötletből vásárolni szándékozókat mérsékletességre inteném, azt ajánlom, gondolja végig mindenki, hogy lesz-e ideje, energiája és türelme megfelelően gondozni fáját. Amennyiben a válasz igen, következhet a válogatás, a kertészetekben készséggel állnak rendelkezésünkre, de gyümölcsfát online is beszerezhetünk. 

Túl közel van. Az ültetési távolságok figyelmen kívül hagyása sok problémát, vagy szomszédi vitákat generálhat, jobb ezeket elkerülni

Melyiket válasszam?

Mikor az elhatározás megvan, és felelősséggel döntöttünk, hogy gyümölcsfa nevelők leszünk, még a csemete beszerzése előtt akad egy-két teendőnk. Fontos a fácska helyének kijelölése, ugyanis a csemete kicsi, de később nagyobb, vagy kimondottan óriási lesz, így mindig a kifejlett példány méretével kalkuláljunk. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak, gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma, szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba. Amennyiben pedig az időfaktor is az egyenletben van, vagyis hosszú évtizedekre ültetnénk, akkor a dió a legjobb választás. 

Facsemetét lehetőleg ne vegyes profilú nagyáruházban, hipermarketben, vagy utcai alkalmi árustól vásároljunk, mindig szaküzlteből válasszunk, és ne sajnáljuk a pénzt a jobb minőségre. Az összeszikkadt, satnyább darabokat még akciósan se vegyük meg, arra pedig különösen ügyeljünk, hogy a gyökér ne legyen szabadon, ahogy a képen is látszik, mert úgy hamar elhal a növény. Szállításkor is legalább egy nedves ronggyal bugyoláljuk be a fa gyökérzetét.

Hogyan ültessek?

Ültetés előtt két fő feladatunk lesz, az első az ültetőgödör kialakítása, a másik a csemete vízbe állítása. Utóbbi művelet az egyszerűbb, a hazahozott, vagy kiszállított fácskát fél-egy napra állítsuk egy vödör vízbe, hogy jól felszívhassa magát. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, szükségtelen túlméretes lyukakat ásni.  A gödör aljára jó ötlet komposztréteget, vagy friss istállótrágyát teríteni, a tápanyaggal bánjunk bőkezűen. Természetesen a gödörből távolítsuk el a gyomokat, főleg az évelő gyomok gyöktörzseit. Amennyiben a talaj hemzseg a kártevőktől, talajfertőtlenítőszert is bevethetünk, és a fa gyökérzetét is mártogathatjuk talajfertőtlenítővel kevert iszapos masszába. A csemete gyökérzetét ilyenkor nem szükséges metszeni, csak sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A legjobb, ha a gödörbe állított csemetére lassan elkezdjük visszaszórni a földet (ha lehet, akkor rétegenként ugyanabban a sorrendben, ahogy kitermeltük), és közben időnként óvatosan tapossuk körbe a törzset, hogy lássuk a valós földréteg-magasságot, mert ilyenkor még korrigálhatunk pár centit felfele, vagy lefele. Mikor a gödör még mélyebb, egy hosszabb deszkát használhatunk szintezőként. Ha az ültetésen sikerrel átverekedtük magunkat, akkor már csak egy alapos beöntözés van hátra, amit a következő napokban párszor megismételhetünk, főképp, ha szárazabb időszakban vagyunk. Gyakori félelem, hogy a frissen ültetett csenevész kis fa kidől, de ettől nem igazán kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk. Fontos, hogy karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset.

Egyszerű, de nagyszerű ültetőszerkezet. A csemete egyenes lesz, és a magasságot is könnyű vele beállítani

Mi legyen, ha jön a tél?

Október közepétől kezdve már bármikor beüthetnek fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védhetjük fácskánkat. Ez csupán annyit tesz, ami rögtön sejthető, egy kis kupac földet halmozzunk a törzs köré, nagyjából arasznyi magasságban. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Még egy apró praktika: a fa északi oldalát tanácsos arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a teendők tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd. 

Ha az alma már túl unalmas, lehet próbálkozni például indiai banánnal!

Alternatívák ínyenceknek

Mint az a fentiekből nagy vonalakban kiderült, a gyümölcsfa ültetés és gondozás nem gyermekjáték, ráadásul a siker sajnos nem mindig garantált, persze próbálkozni érdemes, sőt kell is. Aki belevágna a dologba, de kilépne a hagyományos, talán egyeseknek kicsit unalmas dió-szilva-alma körből, annak is van miből válogatnia. Itt van mindjárt a kivi, ami egy kiváló fagyállóságú, strapabíró gyümölcs, és csak annyi vele a macera, hogy támasztékrendszert kell neki építeni, egyebekben betegségei sincsenek, ápolása könnyű, gyümölcse pedig finom. A mirtuszdió  sem fa, hanem cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ellenben cserépben kiválóan nevelhető, télen bent teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge, a ballerina törpe alma, vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indiai banán.

Asimina triloba (indiai banán) virágzat

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A következő pár bekezdésnyi íráshoz nem is szeretnék hosszadalmas bevezetőt írni, a rövid, élvezetes beszámolónak nem kell reklám. Az azonban megér pár gondolatot, hogy bár sokat látjuk a romos, lehangoló, szürke társasházi belső udvarokat (és gyakran halljuk a panaszokat az áldatlan, rosszkedvű látványról), mégis kevésszer hallani, hogy a helyben lakók a sült galambra várás helyett a kezükbe vették volna az ügyet, és megszépítették volna lakókörnyezetüket. Kifogást mindig lehet találni, a változtatáshoz pénz kell, a fizikai munka nem kapós (pláne szabadidőben, ingyen végezve), a szekértelem nem mindig adott, de mint azt hamarosan olvasni fogják, minden nehézség áthidalható. Pénzt lehet pályázati úton szerezni, a kétkezi munka csak elhatározás és energia kérdése, a szakmai segítség pedig mindig megoldható. Lássunk akkor egy követendő példát, hogy miként kell egy szomorkás, lepusztulóban lévő társasházi belső udvarból kellemes, látványos, vidám teret faragni!

A budapesti Városmajor utca 18. társasház udvarának felújítása

2013-ban találtunk egy jó pályázatot, - a MOL Zöld Udvar pályázatát - ami a társasházak belső udvarainak zöldítésére adott támogatást, és így elhatároztuk mi lakók, hogy teszünk egy próbát. Először a lakók többségének a beleegyezését kellett megszerezni, ami nem volt nehéz, az már sokkal nehezebb volt, hogy olyanokat is találjunk, akik a munkálatokban is részt akarnak venni. A Körülbelül 20 lakásból 4-5-ből jelentkeztek, hogy segítenének, és így vágtunk bele.

Először látványterveket rajzoltunk, még 3D-s tervek is készültek egy építész ismerős segítségével. A pályázaton túljutottunk az első fordulón, utána költségvetést és részletes terveket kellett leadnunk. Nagyon örültünk, amikor januárban kiderült, hogy 500.000,- Ft támogatást nyertünk! Márciusban neki is kezdtünk lehangoló udvarunk felújításának. Először felszedtük a sárga keramit köveket, volt amikor könnyen ment, de sok helyen betonba volt lerakva, itt csákánnyal kellett felbontani a burkolatot. Utána egy pár hétvégén keresztül ástunk, mert a régi esővíz elvezető csövek elöregedtek, azokat műanyag csövekre kellett cserélni, hogy a vízelvezetést megoldjuk. A vízszerelésben egyik lakótársunk szakértelme segített nekünk. Mindeközben lebontottuk a régi kerítést, ami a szomszéd udvartól elválasztott minket, mert nagyon romos állapotban volt már. A kovácsoltvas elemeket kiemeltük, és a talapzatát elbontottuk. Itt zsalukövekből új kerítést építettünk, amit bontott téglával burkoltunk, majd ebbe ültettük bele a régi vaskerítést, amit rozsdaálló festékkel végigfestettünk.

A vízelvezetés megoldása után betemettük az árkokat, a kiásott sziklákból sziklakertet állítottunk össze. A többi felesleges anyagot a hátsó kertbe hordtuk, és a támfal elé raktuk le őket, ahol majd szintén egy szép sziklakert lesz később. Így környezetbarát módon megoldottuk a hulladékok újrahasznosítását, nem kellett konténert rendelnünk, pedig jó pár köbméterről volt szó. Egy ismerős autókereskedés felajánlásából kaptunk egy traktorgumit, ami a kis tavunk keretét adta. Kövekkel kijelöltük először az ágyások és a tó helyét, aztán kiástuk őket. A traktorgumiba fólia került több rétegben, majd a tó szélére helyi kövekből raktunk keretet, amik az udvar felásása során kerültek elő. Az ágyásokat bontott téglákból falaztuk fel. Nagy kaland volt, mert sokan most vettünk először kőműves szerszámokat a kezünkbe, de ennek ellenére egészen jól állnak a falak.

Az udvar alapjához 4-5 köbméter sódert kellett belapátolnunk, és felhordanunk az utcáról az udvar szintjére. Nálunk, mivel egy domboldalba épült a házunk az utcaszintről 18 lépcsőfok vezet fel a földszintre, ahol az udvar található. Az ágyásokba több köbméter virágföldet is hozatnunk kellett, melyet marhatrágyával kevertünk. Az udvart keresztülszelő utat viacolor kövekből raktuk ki, a többi részre visszakerült a korábbi keramit burkolat persze mindegyik kockát egyenként meg kellett tisztítanunk, és a széleken méretre vágnunk.

Az egyik lakó édesapja felajánlott több szobrot a kert díszítésére, így lett vízköpőnk a tónál, illetve egy hatalmas kővázát is kaptunk, amibe később növény került. Az íves ágyásokba kőoszlopokkal tagoltuk a sövényt, ezek adják majd meg a magasságát.

2014. egész nyarat végigdolgoztuk, és a nyár végére olyan állapotban volt az udvar, hogy végre elkezdődhetett az ültetés. Egy kertészetből rendeltük a növényeket, ők szállították házhoz őket, így egy nap alatt minden a helyére került. A sziklakertbe pozsgás növényeket, évelőket, fűszernövényeket és kövirózsákat ültettünk. A tó mellé többféle bőrlevél, és színes levelű évelő növények kerültek. A tóba vízinövényeket raktunk, amiket télen beviszünk majd. A magasított ágyásba hortenziákat és rododendronokat, és árnyékliliomokat ültettünk, a kerítés mellé és az íves ágyásokba bukszus kapott helyet. A fal mellé két ládába és az oszlophoz kúszónövényeket raktunk, amik majd később jótékonyan eltakarják a falakat. 130 tő növényt vettünk, és még legalább 50 tő érkezett a lakók felajánlásából.

A legnagyobb feladat a keramit burkolat visszarakása volt, ami nagyon nehéz munka, hiszen minden követ, ami a szélén van méretre kell vágni. Ezzel a munkával még nem végeztünk teljesen, de úgy gondoltuk, hogy már késznek nyilvánítjuk az udvart, és szeptember 27-én megtartottuk a megnyitót. Sok lakó mellett a szomszéd házakból is eljöttek többen, hogy megnézzék, hogy sikerült a felújítás. Több szomszédos ház is kedvet kapott a pályázaton való részvételhez, a példánkat látva.

Az egész munka összesen kb. 700.000,- Ft-ba került a házunknak, amiből 500.000-et pályázaton nyertünk, és persze nem számoltuk bele a kapott felajánlásokat: traktorgumit, köveket, szobrokat, és a sok növényt.

Sok szabadidőt, erőt és energiát fektettünk ebbe a munkába, de úgy érezzük, hogy megérte, mert minden nap többször látjuk munkánk gyümölcsét, az újjá varázsolt udvart, ami mindig boldogsággal tölt el minket. A felújítással úgy gondoljuk, hogy lakásaink értéke is növekedett, hiszen az udvar látványa sokat javít a ház összképén. Ugyanakkor a munkák során megismertük egymást, sokat beszélgettünk, nevettünk, és egy jó kis közösség alakult ki a házban. Lehet, hogy jövőre a hátsó kertet is felújítjuk

A beszámolót és a képeket a társasházi közösségtől kaptam, köszönet értük!

Az őszt sokan, mint a kerti teendők nélküli időszakot ismerik, ami persze nem igaz, ez egy nagyon izgalmas időszak kert-szempontból, rengeteg mindent lehet ültetni a hagymásoktól kezdve, az évelőkön át, egészen a sövényig, vagy gyümölcsfákig. Ilyenkor kezdhetjük el a komposztálást, ha még nem tettük volna meg, de akár a fák kivágását, az ágak visszanyesését is a jelen hetekben intézhetjük. Szóval kisebb-nagyobb feladat akad bőven, ugyanakkor az ősz sok helyen az átfogó kertfelújítás, vagy (át)építés időszaka is. A nagyobb lélegzetű feladatok közé tartozik a kerti tó építése is, már amennyiben vágyunk ilyesmire, és tapasztalataim szerint sokak szeretnének ilyen extra dizájnelemet a kerítésen belül. Most tehát a kerti tó építéséről lesz szó, mégpedig gyakorlati lépésekben vázolva azt, nem elsősorban azért, hogy használati útmutatót adjak az ilyen látványelemhez, sokkal inkább azért, hogy a laikusok, az érdeklődők, az "elsőtavasak" lássák, hogy mivel jár a dolog.

A kerti tóról általában ilyesmi kép él a fejünkben, a gyakorlatban azonban rögös az út idáig

A konkrétumok előtt tisztázni szükséges, hogy a kerti tó valóban nagyszerű dolog, de korántsem annyiból áll, hogy ásunk egy lyukat, belerakjuk a slag végét, megnyitjuk, és egy óra múlva készen vagyunk (hasonlót ugyanis láttam már). A kerti tó pazar dísz lehet, azonban sok a feladat vele, maga az építés is fáradságos és nem alacsony költségű beruházás, de fekete leves a tó folyamatos szinten tartása, hogy dekorációs értéke állandó legyen. Még bonyolultabb az egész, ha élő, vagyis halas, békás, szitakötős tó a cél, ajánlott tehát az első kapavágás előtt egy kertészeti szakemberrel konzultálni, hogy képbe kerüljünk a buktatókat, teendőket, költségeket illetően. Az általánosságokat félretéve következzen tehát a hangsúlyozottan tájékoztató jellegú kerti tóépítő gyorstalpaló. 

A kerti tavat a természet rendjének megfelelően ideális esetben a kert legmélyebb pontjára illik megálmodni, formája lehetőleg elliptikus, vagy vese alakú legyen. A méret tág határok között mozoghat, a meghatározó körülmény, hogy mit szeretnénk látni benne. Halas dísztó esetében például másfél méternél nem lehet sekélyebb a legmélyebb pont, mivel odáig nem fagy be teljesen a víz, és a halak így az alsóbb részeken kibírják majd a telet. Halakkal benépesített tó esetén télen nem szabad majd elfeledkezni a jég rendszeres feltöréséről az oxigén ellátás miatt, valamint a téli etetés is fontos, ha tavasszal szeretnénk még mozgást látni a vízben. Növényekből is válogathatunk: léteznek mély vizet kedvelő fajták, és vannak, amelyek csak alacsonyabb állású vízben élnek meg, tehát tudatosan kell kiválogatni a flóra képviselőit. Gyakori hiba, hogy a túl hogy meredek falú tavakon nem marad meg semmilyen aljzat, ennek következtében a csúf fekete fólia látszik ki a víz alól. Ennek elkerülésére érdemes a tó szélein lankásabb rézsűt kialakítani. Szintén sokan helytelenül fektetik le az aljzatot biztosító fóliát, ugyanis a kiásás után a meder falát tömöríteni kell, erre pedig 5-10 cm vastagságban homokot kell teríteni.

Geotextília-terítés

A jó helyválasztás, az átgondolt forma, a kisásás, és a fólia lefektetés után jön a második nagy lépés, ami a geotextília kihelyezése. Geotextíliából vastagabb fajtát kell használni, viszonyításképpen a kerti ágyások gyom nélkül tartásához a 130 g/nm-es mérőszámú fólia a megfelelő, ami értelemszerűen kevés a tavi alkalmazáshoz, ehhez mert kiszúrhatják, kiszakíthatják a kövek és a gyökerek. Kerti tó aljára ezért legalább 200 g/nm-es geotextíliát használjunk. A fóliázásnak itt még nincs vége, a lefektetett geotextíliára kerül a tófólia, amiből a későbbi problémák (szakadás, kilyukadás) elkerülése miatt javallott a jobb minőségű (és egyben drágább) verziókat választani. Rendszerint az egy mm vastagságú fólia elegendő, de minél nagyobb tavat képzeltünk el, annál inkább szükséges szakember bevonása is, hogy az eredmény valóban ízléses és tartós legyen.

Tófólia

Mire ideérünk, a tó már nagyjából formát ölt, és a belseje közel készen van, de hátra van még a megfelelő szegélyezés.A tó szegélyének stabilnak kell lennie, hogy meg tudja tartani a víz és a fólia súlyát is, valamint a szélére ráálló bámészkodókét is. A legjobb ezért a betonba ágyazott kerti szegély, amin legalább fél méter hosszan át kell hajtani a fóliát, amit csak akkor vágjunk körbe és rögzítsünk, ha végeztünk egy próbafeltöltést. Így a tóban lévő fólia biztosan elfoglalja a neki szánt területet, és elkerülhető, hogy káros feszültségek lépjenek fel később, a lerögzítés után. A fóliát a szegélyen áthajtva kell rögzíteni föld vagy kavicstakarással.

Tószegély-kialakítás

A befejező harmadik lépés a már majdnem kész tó végleges arculatának kialakítása, vagyis az aljzat és a növényegyüttes beillesztése. A tó aljzata lehet kavics, kisebb-nagyobb sziklák, esetleg homok is, körülbelül 5-10 cm vastagságban. A növényeket akár a homok aljzatba elszórva vagy a számukra kialakított ültetőgödrökben helyezhetjük el. A tó akkor lesz a legszebb, és a leginkább természetközeli hatású, ha nem látszik a fólia, amit még a szegélyen is takarjunk el, a szegélynek egyébként sem kell kilátszódnia, csupán szintje legyen a tó vízszintje felett. A partra ültessünk úgynevezett vízpart-imitátor növényeket, például különböző sásféléket (a Cyperaceae család megfelelő tagjait), illetve különböző díszfüvek. Ezzel a tó tulajdonképpen készen is van, a halak fajtájának kiválogatását a legjobb, ha szakemberre bízzuk, a békák, rovarok pedig invitálás nélkül is megjelennek majd.

Elkészült

Ez a pár bekezdésnyi tóépítési gyorstalpaló persze nem fedi a valóságot abban a tekintetben, hogy a tóépítés igencsak összetett és szakértelmet kívánó munka, melyet teljesen kezdőknek nem ajánlok önerőből, leírásokból ötleteket gyűjtve elvégezni. Egy kerti tó költsége egy díszágyáshoz képest például többszörös költség (ami nagyban függ a mérettől, és a kialakítás részleteitől), ráadásul a tó egy kert a kertben, melyet folyamatosan gondoznunk kell, különben nemhogy nem lesz látványos, de egyenesen csúffá válik. Tapasztalataim szerint a kertjükbe tavat építtető tulajdonsok jóval több, mint fele utólag megbánja a beruházást, ám a visszacsinálás költséges és értelmetlen folyamat, így a kerti tóval adott esetben egy jó adag bosszúságot vehetünk a nyakunkba. A szépen karbantartott, szakszerűen kivitelezett, ízléses megjelenésű tó ugyanakkor igazi ékköve lehet a kertnek. A tavi örömökkel kacérkodó kertészeknek első körben azt ajánlom, hogy kezdjék a műfajjal való ismerkedést egy olcsón kialakítható dézsás minitóval, és ha örömüket lelik a dologban, csak akkor vágjanak bele a nagyobb verzió megépítésébe. 

Kezdőknek, bizonytalanoknak elsőként egy efféle, alacsony költségvetésű, mégis magas dekorációs értékű dézsatavat javaslok, amit jóval könnyebb felszámolni, ha később meggondoljuk magunkat!

A poszt vendégszerzőm, Kéméndi Zsolt írásának felhasználásával készült.

Képek: innen, innen, és Kémándi Zsolt fotói