Novemberben a kerti szezon már leáldozóban van, a legtöbben ilyenkor már az utolsó simításokat végzik odakint a téli leállás előtt, azonban az elszántabb kertbarátok még mindig találhatnak ültetnivalót. A mostani november egyelőre kifejezetten langyos időjárással kényeztet minket, így számoljunk le az előítéletekkel, és igenis munkálkodjunk még kicsit a birtokon. A novemberi ültetés egyik alanya lehet például a babérmeggy, ami egy egyszerre érdekes és totálisan konvencionális dísznövény, simulékonysága, semlegessége miatt minden stílusú kertbe remekül illik, díszítőértéke mégis magas.

Egész évben üde látványt biztosít, főleg télen jön jól!

A babérmeggy (Prunus laurocerasus) igazából kert szürke eminenciása, az a fajta növény, amit megveszünk, elültetünk, aztán el is felejtjük hogy ott van, jobbára azért, mert remekül illeszkedik a kert világába. A babérmeggy tehát afféle jómunkásember, feltűnősködés helyett csendben teszi a dolgát, mégis érdemes népszerűsíteni, mert alig akad olyan birtok, ahol ne jönne jól ez a hálás cserje. Hogy mire jó? A babérmeggyet elsősorban sövényként ültetik gazdái, ebben a szerepben alakít igazán nagyot. A többféle babérmeggy változatok között találni alacsonyabb és magasabb fajtákat, az egy-másfél méterre megnövő típusok kiválóan alkalmasak térhatárolónak, a sűrű lombozat teljesen kizárja a belátást, hogy egy kis képzavarral éljek.A babérmeggy másik szupertulajdonsága, hogy örökzöld, vagyis egész évben zöldell, így télen is feldobja a kertet, mikor a legtöbb kinti növény kopár, vagy színtelen. A babérmeggy ugyanakkor szoliterként is telepíthető, elsősorban nagyobb, nyílt kertrészekre, ugyanis szétterülve meglehetősen nagy helyet foglal, kisebb birtokokon ezért klausztrofób jelenség lehet.

A szépsége a leveleiben rejlik

A babérmeggy szerencsére nem tartozik a különösebbenen gondozásigényes növények közé. Ezt a cserjefélét csak a legmelegebb nyári hetekben kell rendszeresen öntözni, és persze az ültetést követően igényli pár hétig az intenzívebb nedvességpótlást, így fog jól begyökerezni. A későbbiekben kis túlzással magára is hagyhatjuk a babérmeggyet, csak kánikulák idején jusson eszünkbe a locsolás. A babérmeggy a talajt tekintve sem kér sokat, az átlagos kerti földben remekül megél, tápanyagigénye pedig átlagos, így az ültetésnél helyezzünk ki trágyát és/vagy komposztot, majd a későbbiekben évente egyszer (lehetőleg tavasszal) hasonlóképpen adagoljunk tápanyagot a bokor tövéhez, és ezt is letudtuk. A babérmeggy betegségei olyannyira kisszámúak, hogy ezt a fejezetet gyakorlatilag át is ugorhatjuk, a jóltáplált, életerős babérmeggy nem fog lebetegedni, így növényvédelmi feladatokkal sem kell számolnunk. Jó, ez talán túlzás, ám valóban alig akad majd ilyen irányú teendő. Kis eséllyel különböző levélbetegségek tűnhetnek fel, és a babérmeggy a lisztharmatra is érzékeny, ám utóbbi probléma hatékonyan orvosolható. A néha előforduló levélhullás és száradás mögött jellemzően tápanyagellátási hiányok, esetleg a talaj nem megfelelő minősége húzódik meg. A babérmeggy permetezése - például lombrágó kártevők vagy pajzstetű ellen - különösen tavasszal, még a tünetek, illetve a rovarok megjelenése előtt ajánlott.

 Amit nem mindenki tud, hogy a babérmeggy némi kitartással és praktikával törzses fává is nevelhető! 

Az alacsonyabb fajta kerten belüli térhatárolóként ideális, például kerti út mentén, vagy ágyások határaira ültetve

Feladata azért mégis lesz a boldog babérmeggy tulajdonosoknak, mégpedig a metszés, ám ettől sem kell megijedni. A babérmeggy erőteljesen szétterülő növekedésű cserje, így minél magasabb, annál szélesebb is lesz, a méretesebb fajták széltében a másfél-két métert is elérhetik, így elsősorban nagyobb, szellősebb kertekbe való. A babérmeggy tehát felfele és oldalra is erőteljesen képes terjeszkedni, amit metszéssel lehet szabályozni, már aki ezt szeretné, sokak szerint ugyanis nyíratlan, burjánzó formájában az igazi ez a cserje. Aki máshogy, kissé szabályozottabban képzeli el a babérmeggy sövényt, az jellemzően évente kétszer nyúljon az olló után. Elsőként tavasszal lehet nekiállni a nyírásnak, ilyenkor inkább az idősebb, fásodó, túl terebélyes növényt vágjuk vissza, akár egészen radikálisan, hogy megújulhasson. A radikális azonban nem azt jelenti, hogy talajközelben kaszáljuk el a bokrot, mindig a legalsó elágazások fölött csattogtassuk a szerszámot, ha túlbuzgók vagyunk, nem meg, ha nem ki fogjuk nyírni babérmeggyünket! A nyári vagy őszi metszés már inkább formázó jellegű, júniusban vagy szeptemberben azért metszhetünk, hogy a kívánt alakra alakítsuk a növényt. Jó tanács ehhez a munkához, hogy a leveleket ne vagdossuk keresztbe, ez nem tesz jót a cserjének, tehát ne a nagy sövénnyíró ollót, vagy a motoros sövénynyíró fűrészt használjuk, hanek kézi ollóval magukat az ágakat nyessük el. A növény növekedési üteme miatt tartsuk be a júniusi és a szeptember végi idópontokat, különben keresztbe fogunk tenni kedvencünknek.

Virágzáskor még díszesebb, ám sokak szerint a virágok épphogy megtörik a babérmeggy homogén zöld szépségét. Aki virágmentes babérmeggyet szeretne, tavasszal erőteljesen vágva vissza növényét!

Az alábbi videóban pedig közelebbről is megismerkedhetnek a babérmeggyel, és a metszésre is példát mutatok benne! 

Babérmeggy ajánlat: ITT

Képek: innen, innen, innen, és innen.