Nagy a kísértés, hogy a "rózsa a legnépszerűbb dísznövény" kezdetű szokásos kedvcsináló mondattal kezdjem a mondókámat, persze ettől csak részben lehetséges elszakadni, hiszen lássuk be, tényleg a világ legkedveltebb virágáról van szó. A címbeli kérdésre a válasz ennek fényében egyszerű, kezdjük el kedvelni a rózsát, vegyünk pár tővel egy tetszőleges fajtából, ültessük el, és élvezzük a látványt. A rózsa azonban nem adja könnyen magát, az átlagos dísznövénynél kicsit több törődést kíván, valamennyire érteni kell hozzá, rendszeresen metszeni kell, egyes fajtáknak különleges talajigényük van, szóval nem mindig fáklyásmenet a rózsanevelés, éppen ezért nem is mindenki kezd bele. Jelen bejegyzés pont azért íródik azonban, hogy eloszlassa a közkeletű tévedéseket, a gondozással kapcsolatos fenntartásokat, mert a tagadhatatlan nehézségek ellenére rózsát nevelni bárki, még a teljesen kezdő hobbikertészek is tudnak, a szükséges ismereteket pedig menetközben megszerezhetik, a legrosszabb esetben néhány tő elhullása árán, de hát így megy ez minden növénnyel. 

Így hát egy sorozat első darabja ez az írás, melyben a legalapvetőbb, dióhéjba szorított rózsanevelési tudnivalókat szeretném közkinccsé tenni, hogy aztán hétről-hétre egyre mélyebbre áshassunk a témában. Ugorjunk is neki, és következzen a:

Rózsagondozás öt egyszerű lépésben!

Az alábbiakban, anélkül hogy belemennénk az apróbb, nüansznyi részletekbe, összefoglalom a legalapvetőbb tennivalókat, melyek a rózsákkal kapcsolatban szóba jöhetnek.

Öntözés: a rózsák vízigénye általában magas, a rózsaöntözésre rendszerint 8-12 naponta kell sort keríteni, attól függő gyakorisággal, hogy az időjárás nedves, vagy szárazabb, értelemszerűen esős hetekben ritkábban, aszályos időszakban gyakrabban kell a nedvességet pótolni. A rózsák öntözését kannával (ún. árasztásos módszerrel) ajánlott elvégezni, a kisebb-nagyobb nyomással működő kerti locsolók használata nem ajánlott, és esőt se imitáljunk, a vizet felülről spriccelve, ezzel ugyanis alkalmasint a gombás megbetegedések megjelenését segíthetjük elő. Egy rózsatő egyszerre átlagosan 10-15 liter vizet igényel, a mennyiséget könnyen beállíthatjuk mércével rendelkező kannát használva.

Fröcskölés helyett árasszunk

Tápanyagok: a rózsák nagy általánosságban tápanyagigényes növények, jellemzően a tápanyagdús, gazdag közeget kedvelik. A rózsa táplálását már az ültetésnél el kell kezdeni, az ültetőgödör alját érdemes vastagon kibélelni érett marhatrágyával, és/vagy komposzttal, hogy a meginduláshoz szükséges tápanyagok rendelkezésre álljanak (azonban az ültetőgödör aljára helyezett trágyát mindig be kell fedni földdel, hogy a gyökerek ne érintkezhessenek közvetlenül azzal, de erről még szó esik majd). A szakszerű rózsaültetéssel nagyjából egy évre biztosított a rózsa tápanyagellátása, a későbbiekben pedig évente egyszer, négyzetméterenként 5-10 kg érett istállótrágyát szükséges kihelyezni a tövekhez, valamint hasonló időközönként komposztot is adhatunk rózsáinknak. A talajt illetően feladat lesz még a tömörödöttség rendszeres megszüntetése, például kézi kultivátoros, vagy kapás lazítással.

Rózsabetegségek: mint minden dísznövény, a rózsa is megbetegedhet időnként, sajnos néha el is pusztul emiatt. Tudni kell, hogy a rózsabetegségek megjelenéséhez, és súlyosra fordulásához nagyban hozzájárul az, ha a növény nem megfelelően gondozott, ezért legyengült, erőtlen. A betegségek kivédésében tehát első a prevenció, ami azt jelenti, hogy a rózsát szakszerűen, odafigyelve kell gondozni, hogy a lehető legjobb kondícióban legyen, és magától vissza tudja verni a támadásokat. Természetesen betegségmentes rózsa nem létezik, a megszokott rózsabetegségek, így például a lisztharmat, a mozaikvírus, a csillagpenész, a rózsarozsda bármikor felüthetik a fejüket, és a rózsáknál a tetvesedés sem túl ritka, de a sor még folytatható. Meg kell említeni, hogy ahogy minden termék esetében, úgy a rózsák közt is léteznek minőségi különbségek, a megbízható forrásból származó, gondosan előnevelt, márkás rózsatövekkel mindig nagyobb az esély a problémamentes együttélésre.

Teleltetés: a teleltetés éppen nagyon nem aktuális most, de mivel a rózsával kapcsolatban kihagyhatatlan tennivaló, pár szót áldozni kell erre is. Az ősz elmúltával, az első keményebb fagyok megérkeztekor a rózsákat fel kell készíteni majd a hideg időszakra. A rengeteg féle rózsafajta többsége ugyan nem kifejezetten fagyérzékeny, sőt, sok típus teljesen télálló, ugyanakkor a hirtelen megérkező erős, extrém hidegek károsíthatják a töveket, ezért szokás a rózsát az ősz végén kupacolni. A kupacolás rémesen egyszerű művelet, ilyenkor egy kisebb dombnyi földet kell húzni a rózsatőre, mégpedig úgy, hogy a földhalom a szemzés fölött 10-15 centivel legyen. Előkészületként a rózsa őszi, télre felkészítő metszését kell elvégezni, vagyis kupacolás előtt az elvirágzott részeket és a lombozatot el kell távolítani a betakarni kívánt részről. 

Metszés. Rendszerint a metszés a legneuralgikusabb pont a rózsák gondozásánál, ez az a műveletsor, amely sokakat visszatart a rózsa telepítésétől, ugyanis nehéz, összetett művelet hírében áll. A rózsa metszése ezzel szemben egyáltalán nem túl bonyolult tudomány, bár az igaz, hogy némi tanulás és gyakorlat szükséges hozzá, de a fogásokat hamar el lehet sajátítani, a rózsametszésnek pedig hihetetlen mennyiségű online és hagyományos papíralapú irodalma van, tehát van honnan ötletet meríteni. A rózsametszés azért fontos, mert a visszavágással egyrészt rózsánk szép külalakját, formáját alakíthatjuk ki, másfelől az elhalt rózsarészek (virágok, levelek) lemetszésével a növény egészségét tarthatjuk fenn. 

- a rózsákat általában tél végén, kora tavasszal kell megmetszeni, amikor a növény későbbi formájának kialakítását alapozzuk meg. Akadnak kertbarátok, akiknek az év eleji metszés kicsit drasztikusnak tűnik, de ne ijedjünk meg, bátran használjuk a metszőollónkat!

- a rózsák tavaszi metszése során úgy vágjuk vissza a hajtásokat, hogy a vágást a rügy felett fél-egy centiméterrel, ferdén ejtsük meg. A felső rügy abba az irányba nézzen, amerre az új hajtást nevelni szeretnénk

- a rózsa tavaszi metszése során alakíthatjuk ki a rózsa alakját, formáját, ezért a metszéseket alaposan átgondolva ejtsük meg

- év közben a rózsát csak akkor szükséges megmetszeni, hogy ha elszáradt virágokat, leveleket, növényi részeket látunk rajta. Ekkor nem szabad túl erőteljesen visszavágni a szárakat, mert később, a tél beálltával a rózsa visszafagyásának esélye fog megnőni

- a rózsa metszéséhez mindig tiszta, éles metszőollót használjunk, a csorba vágófelület betegségek megjelenéséhez vezethet, a szennyezett pengék pedig fertőzéseket vihetnek át egyik növényről a másikra.

A tavaszi rózsametszésről akad egy rövid videóm is, kattintsanak bátran!

• Első nekifutásra álljon itt most mindössze ennyi, erősen zanzásított információ, remélhetőleg a kitűzött célt - hogy a rózsaneveléssel megbarátkozzunk - teljesíteni tudtam. Természetesen rengeteg tudnivaló maradt még a tarsolyban, érinteni kell többek között a rózsatípusok közti különbségeket, a részletes ültetési leírást, vagy éppen az egyes rózsabetegségek gyógymódjait, ezek mindegyikére sor kerül hamarosan!
  

Ha szívesen válogatna szebbnél-szebb rózsák közül, látogasson el online kertészetembe!

Képek: innen, innen, innen, és innen.