Megyeri Szabolcs kertész blogja

A víz közelsége roppant megnyugtatólag hat az emberre, a zöld környezethez hasonlóan a vízfelület is a természet eredendő békességét, ősközeg jellegét hordozza, egyszerűbben szólva a kertben a növényzet mellett tök jó, ha valami víz is van, és itt nyilván nem a slagból csöpögőre kell gondolni. A kerti tó ideája azonban több sebből vérzik, a tóépítésról ITT, az otthoni tavak dilemmáiról és buktatóiról pedig EBBEN a régebbi posztomban értekeztem, aminek a végén egy mondat erejéig szóba is került a dézsató, mint alternatíva, azonban ott erről a lehetőségről részletesebben nem szóltam, ezt pótlom most.

A nagy kerti tavak problematikáját nem tárgyalnám most újra, legyen elég annyi, hogy aki nem szeretné elsőre a gyakran túl nagy falatnak bizonyuló kerti medencével, tóval, vagy fürdőtóval kezdeni a vizes kerti pályafutását, annak remek belépő egy dézsató, mely a víz szimbolikáját ugyanúgy hordozza, kialakítástól függően lehet leásott, fix elrendezésű, vagy mobil, tehát áthelyezhető, a bekerülési költség alacsony, elkészíteni pedig ugyanolyan jó mulatság, mint később nézegetni. Általános építési recept nincsen, a méret, a vízmennyiség, a növényzet, a dekoráció mind egyéni ízlés és kreativitás dolga, pár tanács viszont akad az alkotáshoz:

- a kis medencét mindenképpen béleljük ki, így a víz elszökése is megakadályozható, valamint az edényből esetleg kioldódó részek sem szennyezik a minitavat. A célra ne sima fóliát használjunk, hanem kertészetekben vásárolható erős tófóliát, melyből egy-két méternyi általában bőven elegendő, az ára pedig pár ezer forint lesz csupán.

- a kis tavacska vize hajlamos lehet minőségromlásra, algásodásra, érdemes egy egyszerű, akváriumokhoz való keringető pumpát illeszteni a rendszerbe.

- ne ad-hoc módon telepítsünk a vízbe és a víz mellé növényeket, hanem kertészetből vásároljunk kifejezetten vízi környezetbe való növényeket. A másik lehetőség, hogy természetjárás közben szerezzük be a flórát tavak, folyók partjáról, ám ebben az esetben legyünk óvatosak, nehogy védett fajokból álló állományt tizedeljünk meg!

- növényválasztásnál vegyük figyelembe, hogy egyes növények a víz partján, mások a vízben élnek, eltérő mélységben. Szakszerűen telepítsük a növényeket a tartós siker érdekében!

- kezdjük mindig az egyszerűbb kialakítással, és ha sikerült működő mini-ökoszisztémát kialakítani, akkor lépjünk tovább. Később, tapasztalatokkal felvértezve már lehet bővíteni a növényállományt, halakat telepíteni a vízbe, kis csobogót vásárolni, és így tovább.

Tipp:

A dézsatóba megfelelő méret és vízminőség esetén egy-két aranyhal is telepíthető, víziteknősöket azonban ne tartsunk ezekben a kis tavakban, egyfelől elszökhetnek (hacsak nem kerítjük körbe a tavat), másrészt a teknős ürüléke nem kívánt biológiai folyamatokat indíthat el a tavacskában.

 

- aki nem szeret barkácsolni, vehet előre elkészített dézsatavakat is, melyeket csak le kell ásni a kert alkalmas pontjára, és máris készen van látványos dekoráció

- tudni kell, hogy hátrányok, jobban mondva nehézségek is jelentkezhetnek. A víz algásodásnak indulhat, bebüdösödhet, szúnyogok jelenhetnek meg a tó körül, madarak használhatják fürdésre kis medencét, de a leggyakoribb, hogy a növénydekoráció a nem megfelelő fajtaválasztás vagy az elégtelen ápolás miatt pusztulásnak indul. A dézsatóban azonban az a jó, hogy, csak türelem kell hozzá, a legtöbb probléma forrása kitapasztalható, és a második körben már kikerülhető.

Teleltetés:

A dézsatavakat télre le kell ereszteni, ha vannak benne halak, azokat át kell helyezni lakásban tartott akváriumba. A tóba, illetve köré ültetett növényzet jellemzően átvészeli a hideg hónapokat, főleg, ha őshonos fajokat használtunk fel.

Ötletbörzéért kattintsanak az alábbi képgalériára, és csodálják meg a szebbnél-szebb házi dézsatavakat!

Képek:  innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

A dísznövények örök ranglistáján a leander bizonyára bérelt hellyel rendelkezik az első tízben, de akár ötöt is mondhatnék, hiszen alig létezik háztartás egy vagy több tő leander nélkül. A leander népszerűségének forrása nyilvánvalóan az, hogy ez egy viszonylag könnyen tartható, átlagon felüli esztétikájú, méretes, tekintetet vonzó növény, melynek virágai egészen csodálatosak. A leanderhez bizonyára sokaknak kellemes emlékük fűződik mediterrán nyaralásokról, Görögországban például tényleg minden kertes apartmanháznál megtalálhatóak ezek az akár három méteresre is megnövő díszes örökzöldek. Bár a leander tartása valóban nem kíván túl sok gyakorlatot, vagy hobbikertészi előképzettséget, azért természetesen igényel némi törődést, ha nem így lenne, műanyagból lenne. Tavasszal többféle teendő is aktuális a leanderrel kapcsolatban, így az alábbiakban egy alapos összefoglalót olvashatnak a leander gondozásával kapcsolatban.

Kiköltözés

A télre biztonságba helyezett leanderek tavasszal kiköltöztethetők a kertbe, mikor a hőmérséklet már nem süllyed 15 Celsius fok alá, erre mostantól már egyre kevesebb esély mutatkozik, így az áthelyezésre májusban már mindenképp sor kerülhet. Az első napokban félárnyékos placcot találjunk növényünknek, az erősen tűző napsugarak kárt tehetnek az akklimatizálódó növényben (a napégést apró, barna foltok jelzik a leveleken), később már mehet a leander napos, meleg területre. Mediterrán növény, tehát a mediterrán klímához leginkább közelítő körülményeket kedveli.

Öntözés

A leandert többször, kisebb adagban öntözzünk, az a jó, ha a cserje akkor kap újra vizet, ha már felhasználta az előzőleg kiadagolt vizet. Nyáron, ha tehetjük naponta kétszer öntözzük meg a leandereket, reggel és délután, amikor már nem tűz a nap. Szeptember végétől fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, így felkészítve a növényt a teleltetésre.

Fontos!

A leander minden része erősen mérgező, ezért ne engedjük, hogy gyerekek fogdossák, játsszanak vele! A növény gondozása után mindig alaposan mossunk kezet, a lehullott, lemetszett növényi részeket pedig körültekintően tároljuk!

Metszés, ifjítás

A leandert minden tavasszal metszeni kell, ezzel segíthetjük ugyanis elő a bőséges virágzást, valamint így serkenthetjük a hajtásképződést. A cserjék radikális visszaifjítását elegendő 5-6 évente elvégezni, ilyenkor másfél-két arasznyi magasságban teljesen vissza kell vágni a töveket, ám ebben az esetben a leander esztétikáját veszti, így több tő nevelése esetén érdemes szakaszosan elvégezni ezt a műveletet, hogy minden évben csak egy példány legyen teljesen visszavágva.

Az ifjító metszés menete

- Az ágak visszavágása: körülbelül 30-40 centimétert eltávolítunk.

- A leveleket visszacsípjük, csak a levélnyet hagyjuk meg, ez később leszárad, lepereg a hajtásról.

- A gyökérrendszer egyötödének eltávolítása

- A műveletek végeztével a növényt helyezzük vissza az ültetőedénybe, majd töltsük fel jó minőségű, tápanyagdús virágfölddel.

Bal oldalon a tavaszi metszés, jobb oldalon a radikális ifjítás

Betegségek és permetezés

A leandert évente 3-4 alkalommal szükséges permetezni, mert ezt a dísznövényt több betegségtől és kártevőtől meg kell védeni.

A kártevők közül a közönséges takácsatka a leggyakoribb, ez a betolakodó a levelek fonákán él, ahol szövedéket képez, és levél nedveit szívogatja, aminek hatására sárgás foltok jelennek meg, majd a levelek elszáradnak, deformálódnak. További jellemző leander kártevő a pajzstetű, az üvegházi molytetű, valamint a levéltetű, utóbbi azért veszélyesebb a többinél, mert a növényt megbetegítő vírust is terjeszthet. Mindhárom utóbbi kártevő ténykedését ragacsos mézharmat megjelenése is kísérheti. A pejzstetvek elleni harcról részletesebben ITT írtam. A gombabetegségek közül a leander sztemfíliumos levélfoltossága fordulhat elő, ami az idősebb leveleken foltosodást okoz, melyek később megsárgulva lehullanak, illetve megjelenhet az aszkohitás levélfoltosság, ez szintén foltokat idéz elő a levélen és a száron is. Baktériumos betegség a leanderrák/pszeudomonászos rákosodás, Ennek tünete, hogy néhány milliméteres feketés színezetű daganatok jelennek meg a növényen. A betegség körülbelül fél év alatt elterjed a növény szöveteiben. A sebzéseknél fertőz, terjedését az esőcseppek is segítik. A metszőollóval is könnyen terjeszthetjük a betegséget egyik növényről a másikra, ezért fontos, hogy az eszközt fertőtlenítsük, tisztítsuk meg.

Főként baktériumos, de a gombás megbetegedések esetében is nagyon fontos a megelőzés! Mindig vizsgáljuk meg alaposan a növényt, amiről a hajtást szeretnénk levágni dugványozás céljából! A legbiztonságosabb megoldás természetesen, ha a leandert megbízható kertészetből vásároljuk.

Tápanyag-utánpótlás

A leander esetében használjunk lombtrágyát, az öntözővízbe keverve. A tápanyagok így könnyen, gyorsan felszívódnak. Május elejétől szeptember végéig hetente alkalmazzuk a lombtrágyát, ilyenkor a növény fejlődése, és a virágzása miatt van szükség nagyobb mennyiségű tápanyagra. Kora tavasszal és októbertől elegendő kéthetente kijuttatni a tápoldatot. A Volldünger és Wuxal lombtrágyákat ajánlom, de a gazdaboltokban, kertészetekben széles választék áll rendelkezésre.

Teleltetés

Bár a teleltetés most épp nagyon nem aktuális, azért pár sort erre a fázisra is érdemes áldozni. A leander mediterrán növény, így fagyállósága gyenge, és bár egyes változatok állítólag a -15 Celsiust is elviselik, azért érdemes a rendszeres hajnali fagyok elérkeztekor a leandert téli pihenőre küldeni. A teleltetés előtt javallott lepermetezni a cserjéket, hogy elpusztítsuk a kórokozókat. Az ideális teleltetési hőmérséklet 2-10 °C között van, megfelelő hely a célra a hideg télikert, de szükség esetén akár a pincében is tárolhatóak a növények, azonban lehetőleg némi fényhez ilyenkor is jussanak. Ha csak melegebb hely áll rendelkezésre, akkor kevés vizet kapjanak a cserjék, ellenkező esetben a hajtások megnyúlnak, és a lombozat nem lesz esztétikus.

Képek: innen, innen, és innen.

A minap bukkantam a neten egy igencsak érdekes közösségre, melynek tagjai folyamatosan olyan olcsó, házilag is kivitelezhető mezőgazdasági eszközöket készítenek, melyekkel a termelés egyszerűbb, költséghatékonyabb, és egyáltalán nem mellékesen zöldebb, környezetbarátabb. A farmhack.org oldalon a tagok közzétehetik találmányaikat, melyeket aztán az érdeklődők elkészíthetnek maguk is, esetleg továbbfejleszthetik, hogy végül a gyakorlatban használják is. Ezek közül a sokszor egészen őrültnek tűnő kreálmányok közül válogattam össze az öt legérdekesebbet, aki pedig a farmhack.org-ra ellátogat, jelen pillanatban több, mint 150 egyéb csináld magad eszközt találhat!

1. Farmbringa

Nem is igazán bringa, hanem egy furcsa többfunkciós hibrid jármű, ami a motoros traktorokat helyettesítheti részben, illetve segíthet a vetés folyamatában is. Fűnyíró traktor, quad, és biciklialkatrészekből készült, áttételének köszönhetően alkalmas a lassú, egyenletes haladásra, ami például a magok kiszórásánál nagyon előnyös. 

Részletes technikai leírás, és videók a működésről: ITT

2. A mobil csirkeól

Ez a csirkeól nem foglal fix helyet a kertben, könnyen áttolható oda, ahol épp a legjobb helyen van, ráadásul időzíthetően nyíló ajtaja hagyja aludni a gazdát, ugyanis nem kell hajnalban kimenni kiereszteni a szárnyasokat. A mobil tyúklakás biztosítja, hogy a csirkék mindig olyan helyen legyenek, ahol találnak elég élelmet, sőt, a ketrec akár a házatlan csigával, egyéb rovarkártevőkkel fertőzött veteményes fölé is állítható, ahol a madarak elintézhetik a betolakodókat.

3. Függőleges növénykeltető

Ez a műanyag csövekből, vödrökből összeállított helytakarékos akvapóniás növénynevelde költséghatékonyan biztosítja a fűszernövények vagy zöldségek palántanevelését. 

4. Kézi rotakapa kapatoliga

Az egyszerűsége a nagyszerűsége ennek a kézi talajlazító eszköznek. Biciklialkatrészekből készült, összeállítása gyermekjáték, a gyakorlatban pedig nagy hasznát lehet venni, mert amellett, hogy hatékonyan forgatja meg a termőközeg felső rétegét, még a fárasztó hajolgatástól is megkíméli a derekat.

5. Fekvő farmbringa

Úgy látszik a bicikli sok mezőgazdasági feltaláló fantáziáját megmozgatja, hiszen ez az eszköz is egyfajta bringa. Ránézésre talán nem a legkényelmesebb a használata, azonban roppant hatékony lehet apróbb magok kihelyezésénél, sorok közti gazolásnál, vagy egyéb finom kézimunkát igénylő növényápolási feladatoknál. Mozgatása, irányítása könnyű, és a fekvő testhelyzet megszokása után bizonyára sokkal kényelmesebb a használata, mint a megszokott guggolás, görnyedés.

Részletes dokumentáció és videók az eszközről: ITT

További másfélszáz érdekes házi fejlesztést találhat a farmhack.org oldalon!

A tavasz a kiskerti ültetés főszezonja, ilyenkor jön el az ideje a legtöbb termény és dísznövény telepítésének. A mostani hetekben benépesülnek a veteményes-, és virágágyások, sokan azonban még tanakodnak, hogy mi kerüljön a kertbe. Aki olyan növényt keres, ami sokoldalú, egyszerre hódít izgalmas külsejével, bódító illatával, és még a konyhában, háztartásban is hasznát lehet venni, az válassza a levendulát!

A levendula méltán örvend nagy népszerűségnek, egyszerre örvendezteti meg gazdáját szépségével, illatával, kerítésen belülre hozza a mediterrán tájak illúzióját, levelei elűzik a molyokat, ráadásul mint kerti növény, kifejezetten kevés törődést igényel. Nézzük, hogy lehet saját ültetvényünk.

Lavandula angustifolia

Francia, angol, magyar, vagy spanyol?

Első lépésben tegyük tisztába azt, hogy melyik levendulával népesítenénk be kertünket. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, ezt találjuk többek közt Tihanyban is. Ez a típus a telet jól bírja, évelőként tavasszal újra kihajt, élettartama pedig hosszú, akár 40-50 évig is elélhet, de az átlagos kerti példányok várható élettartama is legalább húsz év. A francia levendula négy-öt év alatt éri el maximális fejlettségi fokát, ilyenkor derékig érő (kb 80 cm magas) és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlik. Az angol levendula (Lavandula intermedia) inkább az ipari felhasználásban jelentős, illata ugyan markáns, de illóolaja kevésbé értékes, és a talajt, az öntözést tekintve pedig igényesebb, nevelése körülményesebb, mint francia rokonáé, ráadásul a mi klímánkon hidegtűrése, télállósága nem a legjobb. Érdekesség, hogy van némi zavar a magyar elnevezések körül, kertészetekben találkozhatunk magyar, vagy épp spanyolnak nevezett levendulával is, akit érdekel az elnevezésekkel kapcsolatos magyarázat IDE kattintva olvashat egy remek írást a témában. Összességében azt javaslom, hogy ha levenduláról van szó, elsősorban jó minőségű Lavandula angustifolia-t szerezzünk be a telepítéshez, de az egyéb változatokkal is lehet kísérletezni.

Lavandula intermedia

Ültetésre kész tihanyi konténeres levendula

Ültetési praktikák

A levendula szaporítása történhet magról, de ennek a késő ősz az ideje, így ez jelen pillanatban tárgytalan, ám előnevelt palántát, vagy tőosztásból származó növényt tavasszal, akár a mostani napokban is ültethetünk. A levendulával kapcsolatos legfőbb követelmény a sok napsütés, ezért a kert olyan részén keressünk neki helyet, ahol sok fény éri, és mindig melegben lesz. Különösebb előkészületekre - már persze a megfelelő hely kijelölése után - nem lesz szükség, a szokásos talajátmozgatás és gyommentesítés mellett esetleg egy enyhe trágyázás szóba jöhet, de ha az adott területen tavaly ez megtörtént, akkor ez sem kell igazán. A közeget tekintve a levendula cseppet sem válogatós, a kedvence a meszes, agyagos, tápanyagokban szegény föld, de az átlagos kerti föld szinte minden esetben megfelelő, sőt, az sem gond, ha a terület köves, sziklás, olyannyira, hogy sziklakertbe is telepíthetjük. Amit feltétlen kerülni kell, az a pangóvizes, nyirkos közeg, a levendula az ilyen helyet nem bírja.

Tőtávolság?

Az ültetési távolság nagyban függ attól, hogy mi a célunk a levendulával. Amennyiben fél méterre, vagy annál kicsit közelebb telepítjük egymáshoz a töveket, akkor sövényszerű, összefüggő sort kapunk, mely a kerítés mellett, a kerti út mentén, vagy a kert belső részein alacsony térhatárolóként kiváló látványelem lesz. Bővebb, nagyjából 80-100 centiméteres tőtávolságot alkalmazva az egyes bokrok elkülönülnek majd egymástól, szemrevaló, félgömb alakú bokrok sorát alkotva. A levendula szoliterként is ültethető, vagyis a megfelelően kijelölt helyre akár egy tő is telepíthető, a dús, szépen ápolt bokor egymagában is roppant dekoratív lesz.

Ilyen csinos bokor válhat belőle

Sorba is telepíthetjük, kerti út, vagy a házhoz vezető ösvény mellé

Gondozás

A szabadgyökeres levendulát ültetéskor iszapoljuk be, majd ezt követően hetente egyszer-kétszer öntözzük pár héten keresztül, hogy segítsük a begyökeresedést. A cserepes példányokat egyszerűen földlabdástul helyezzük el (kezdő levendulabarátoknak feltétlenül az utóbbi változatot ajánlom). Később, mikor a növény már kifejlesztette mélyre hatoló gyökereit, az öntözés szinte teljesen elhagyható, ám hosszabb, forró, aszályos időszakokban pótoljuk néha a hiányzó nedvességet. A levendulának valószínűleg nem lesznek kártevői, a túlöntözés esetleg gombásodást indíthat el, de egyebekben ellenálló növényről van szó, olyannyira, hogy gyakran társítják rózsával, egyrészt az esztétikai hatás miatt, másrészt mert a lila bokor távoltartja a rózsa kártevőit (tetveket, hangyákat). 

Impozáns virágok

Balkonra is...

A tavasszal elültetett tövek már az első évben virágozni fognak, persze a virágzat a mérettel arányos lesz, vagyis az első években szerényebb. A levendula a teljes nagyság eléréséig évente körülbelül megduplázza méretét, ám fontos, hogy a nyár közepi virágzást követően vágjuk vissza, hogy megújulhasson, ilyenkor a teljes magasság 50-70%-áig nyessük vissza a bokrot. A betakarítás ideje optimális esetben a virágzási időszak közepe, ez nagyjából június tájéka. Ha nem várunk sokáig a szürettel, akkor még egy őszi virágzással is számolhatunk. A levendulából a balkonkertészek sem maradnak ki, napos, meleg erkélyeken sikerrel nevelhető az illatos növény, azonban idővel méretes bokorrá válik, ezzel mindenképpen kalkulálni kell. Balkonos ültetésénél fontos, hogy nagyméretű cserepet, ültetőládát kapjon, és ilyenkor rendszeresen kell öntözni, gondozása egyebekben megegyezik a kerti példányokéval.

Bőséges levendulaválasztékot online kertészetemben is talál!

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A zöldségek egészségesek, fogyasztásuk mindig ajánlott, ám kevesen rajonganak értük, főleg a gyerekek közül. Így minden alkalmat meg kell ragadni, mikor a zöldségeket egy kicsit érdekesebb, vonzóbb, viccesebb formában lehet bemutatni, ezzel talán a kisebbek, és a zöldségeket annyira nem kedvelő felnőttek is több kedvet kapnak hozzájuk. Az alábbi képgalériában szereplő emberszerű, vagy éppen állatokra hasonlító zöldségek pont alkalmasak erre a célra, aki pedig már most szereti a mindenféle kiskerti terményeket, egyszerűen csak jót derülhet a furcsa zöldségeken! 

Kattintson a képre a galériáért!

Ráadásként pedig következzen egy kaliforniai paprika, melyben egy másik paprika fejlődött ki, ezt én magam találtam egy vacsora közben a napokban:

Ötlet és képek: Innen és innen.

Anyák napjáig már csak két hét van hátra, erről a szép ünnepről pedig azonnal eszembe jut az orgona is, ami szervesen kapcsolódik az édesanyák emléknapjához. Régebben, még jóval az ezredforduló előtt anyák napjára szinte minden gyerek orgonát ajándékozott az anyukájának, mivel az orgona szép, illatos, és szinte bárhol hozzá lehetett férni olcsón, ami főképpen azt jelentette, hogy egy kertbe beugorva bárhol lehetett pár szép szálat szakítani. Az orgona azóta is roppant kedvelt és elterjedt dísznövény, május elején kezdi bontani virágait, így kiválóan kiszolgálta, és szolgálja ma is az anyák napi igényeket, persze nem csak ezért szeretjük, hanem mert feltűnő, méretes dísze a kertnek. Akinek még nincs orgonája, most jobban megismerkedhet vele, sőt, mostanában telepítheti is kertjébe.

A közel húsz fajta közül a közönséges orgona (Syringa vulgaris) a legismertebb, vele találkozhatunk a legtöbb kertben. Az első melegebb tavaszi napok beálltával, jellemzően május környékén nyílnak virágai, és a káprázatos látvány mellett kellemes illattal is szolgál gondozóinak. A közönséges orgona Délkelet-Európában honos, de könnyű tartása, és szemet gyönyörködtető megjelenése az egész kontinensen népszerűvé tette. Az orgona egy évelő (dísz)cserje, mely akár hét méter magasra is meg tud nőni, de természetesen mérete, és virágzata színe (lila, rózsaszín, fehér), a különböző fajták esetében egészen változatos lehet. Az orgona fagyállósága jó, a honi teleket az esetek többségében gond nélkül átvészeli.

Syringa persica

A perzsa orgona (Syringa persica) például csupán 1-2 méter magas, így kerítések mellé kiváló választás, a  koreai eredetű Miss Kim orgona (Syringa patula) pedig még alacsonyabb, utóbbi ráadásul késő nyáron, kora ősszel bontja virágait, így a közönséges orgonával párosítva hosszan tartó színes kavalkádot teremthet a kertekben.

Török orgona!

 

Az orgona a török hódoltság idején került Magyarországra, a fejlett kertkultúrával rendelkező törökök hozták magukkal ezt a cserjét. Ennek bizonyítéka többek közt a magyar "lila" szó, mely az orgona török elnevezéséből, a "leilak"-ból ered.

Japán orgona

A közönséges orgona hálás növény, mivel igényei igazán alacsonyak, kezdő kertészkedők is bátran próbálkozhatnak vele. A bőséges napsütés fontos számára, így ne a kert eldugottabb részeire telepítsük, minél naposabb fekvésben nőhet, annál dúsabb, szebb lesz a virágzása.  Jól érzi magát tápanyagdús talajban, de az ezektől eltérő körülmények közt is nagy valószínűséggel sikert érhetünk el vele, ami annyit tesz, hogy a szélsőségektől mentes, átlagos kerti talajban kielégítően fog fejlődni. Az orgonával kapcsolatban a fontos teendő a metszés. Ennek során az elöregedett, torz, sérült részeket vágjuk le, ugyanígy tegyünk a vadhajtásokkal. Érdemes szellősre alakítani a bokrot, az életerős, vékonyabb ágakat hagyjuk meg, a talajon, a tő mellett kisarjadt hajtásokat viszont bátran metsszük, így megelőzhető a bokor túlságosan tömötté válása.

Metszés után ijesztő látvány, de csak szebb lesz tőle

A virágzás végén az elnyílt virágzatot is távolítsuk el, hogy a növény minden erejével az új hajtásokra tudjon koncentrálni. Az elöregedett, kezeletlen orgonabokrok jóval kevesebb virággal örvendeztetik meg tulajdonosaikat, mint a gondozott példányok, ne kezeljük tehát vadnövényként, ami nem igényel ápolást. Ha az orgonavirág a bokorról a szobába, vázába kerül, érdemes a szár alsó részét szétlapítani (például kalapáccsal), így több vizet tud felvenni, és tovább lesz dísze a helyiségnek.

Ha orgonánk van, pillangónk is lesz; szeretik egymást

A dugványozás

A dugványozás akkor megfelelő szaporítási módszer, ha nemesített orgonáról van szó. Ebben az esetben május-június fordulóján válasszunk ki virág nélküli, lehetőleg félfás hajtásokat az orgonabokorról. A lenyesett darabok szárvégét ferdére metsszük, és tűzzük őket jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, tápanyagokban gazdag földbe. A fiatal dugványoknak fontos a páradús környezet, ezért az első hetekben deszkakeretre feszített fóliával takarhatjuk a zsenge növényeket. A vadon élő példányok szaporítása sokkal egyszerűbb módon, tősarjak leválasztásával és elültetésével lehetséges.

 Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.