Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az elmúlt napok legforróbb fővárosi történése szinte biztosan újfent a Városligettel kapcsolatos, most a Közlekedési Múzeumot, illetve annak környékét szállták meg az átépítés ellenzői, természetesen a tiltakozás egyik oka most is a fák majdani sorsa, ami egyelőre teljesen bizonytalan. Úgy gondoltam, hogy a tisztánlátás végett én magam is megnézem mi a helyzet, mi ellen tiltakoznak a demonstrálók, illetve kertész szemmel milyen jóslatokba, esélylatolgatásokba lehet bocsátkozni. Nem szeretném lelőni az alábbi rövid videóban elhangzó okfejtéseket, így csak röviden, tömören összefoglalom a lényeget, a mozgóképanyagot pedig lejjebb indíthatják el!

- az építkezés során várhatóan koros fák, és újabb telepítésű csemeték is veszélybe kerülnek, utóbbiakat nem feltétlenül kell kivágni, de a mélygarázs építése során esély van arra, hogy a talajuk oldalról nyitottá válik a gödörnek köszönhetően, ezért károsodhatnak.

- az idősebb értékes fák kivágása nem csak az adott példány eltűnése miatt problémás, hanem azért is, mert a helyére kerülő csemete (ha lesz ilyen) hosszú évekig nem fog valódi funkciót betölteni, hiszen egy fejlődésben lévő, vékony, gyenge lombozatú fa lesz

- az építési munkálatok a kivágásra nem ítélt, de a közelben álló fákra is negatív hatással lehetnek, hiszen a talaj összetétele, vízelvezetési tulajdonságai radikálisan megváltozhatnak

- A múzeum hátsó részen a kordon körbekerít nagyjából egytucatnyi idős, terebélyes fát, ebből arra lehet következtetni, hogy ez a terület is az építkezés része lesz, vagyis ezek a fák szanálásra kerülnek. Az ilyen 70-90 éves fák valódi pótlása értelemszerűen sok évtizedbe telik, ezen idő alatt pedig a látkép teljesen más lesz

Hangsúlyozni szeretném, hogy nem célom a hisztériakeltés, és az így is parázs hangulat fokozása, azonban a jelenlegi, hézagos információk és tervek alapján valószínűsíthető, hogy a Közlekedési Múzeum környékén élő vegetáció erősen károsodni fog, erre pedig hitem szerint fontos felhívni a figyelmet. A Városliget a főváros kiemelkedő fontosságú zöldterülete, így minden egyes darab itt élő fa komoly érték és közkincs, melyeket óvni és védeni kell. Álláspontom szerint a Városligetbe egyetlen új épület, vagy a jelenleginél nagyobb, átépített épület nem való, a liget lényegi eleme kizárólag a zöld növényzet, bármilyen új építmény csak szükségszerűen elvesz részeket a jelenlegi füves-fás területből, ezért a Városliget legkisebb mértékű beépítése sem támogatható.

A természet alapvetően a barátunk, a növények élelmet, friss levegőt, nyugalmat, vagy éppen produktív hobbit biztosítanak számunkra, és ez még közel sem a teljes katalógus. Előfordul azonban, hogy egyes növények jótétemények helyett pokollá változtatják az életünket, legalábbis az allergiások életét. Hosszan lehetne vitatkozni arról, hogy nagyszámú allergiák kialakulásában mennyi szerepe van a szennyezett környezetünknek, a helytelen életmódunknak, és problémás növények irtását gyakran övező érdektelenségnek, de maradjunk a ténynél, hogy sajnos egyes növények képesek kifejezetten megkeseríteni az életünket. Az allergizáló növények száma nagy, ám az egyik legproblémásabb közülük egészen biztosan a parlagfű. Ennek a roppant bosszantó növénynek most van szezonja, mind a virágzást (tehát az allergizálást), mind pedig a kötelező irtást tekintve. És ha ehhez hozzátesszük, hogy mi vagyunk Európa parlagfűvel legfertőzöttebb országa, mindenképp érdemes értekezni róla egy keveset.

Már régóta nem csak vidéki növénye, a városokban is megtelepedett

Ki vagy, parlagfű?

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) nem őshonos nálunk, sőt, Európában sem, sok értékes és kevésbé értékes dologhoz hasonlóan ő is Észak-Amerikából érkezett. Feljegyzések szerint Európában Svájcban tűnt fel először 1878-ban, innen aztán gyorsan szétterjedt a kontinensen. Magyarországon az 1920-as években bukkant fel Somogy megyében, és némi kivárás, akklimatizáció után rohamszerűen hódította meg az területet, először és elsősorban a kereskedelmi útvonalak mentén, hogy aztán később az egész ország területén megtelepedjen. A parlagfű népegészségügyi problémát a '70-es évek óta okoz, ekkortól már nem csak invazív gyomként, hanem egészségre káros növényként tartjuk számon, mely egyébként Magyarország legelterjedtebb gyomnövénye. Érdekességképpen meg kell jegyezni, hogy egyes, jellemzően az ezotériás, és hasonlóan reformszemléletű leírások hasznos gyógynövényként említik a parlagfüvet, azonban a parlagfű a hagyományos gyógynövények között nem szerepel. A rend kedvéért ITT egy pro, ITT pedig egy kontra vélemény olvasható.

Irtani bármikor hasznos, de ha igazán hatékonyak akarunk lenni, a hét végéig akcióba kell lépnünk!

Hol bukkanhat fel?

A parlagfű nem szereti az erdőket, és a karbantartott gyepes részekre sem hatol be, ellenben hamar megjelenik a beszántott, a parlagon hagyott, gondozatlan területeken, és például a városi építkezéseken, ahol a talaj felső rétegét eltávolították. Gyakran előfordul utak, vasúti sínek mentén, vagy ápolatlan, magára hagyott kertekben. Ezért például a használatlan területek erdősítése, vagy a kaszálók, legelők megtartása már magában jó védekezés, mert az őshonos növények - igaz évek alatt - kiszorítják a betolakodót, az erdő pedig szintén nem megfelelő életterület a parlagfűnek. Szintén nagy arányban található meg napraforgótáblákban (akár fertőzött vetőmaggal is indulhat a terjedése), gabonatarlókon, de tulajdonképpen valamennyi szántóföldi kultúrában előfordulhat. 

Az eltávolítás legbiztosabb módja a gyökerestül való kitépés

A törvény szava

A növény fejlődési szakaszaihoz illeszkedően a kötelező védekező gyommentesítés ideje tavasztól június utolsó napjáig tart (a virágzás megindulásáig), ezután a fertőzött területek tulajdonosai bírságra és egyéb kiadásokra (például a kényszerkaszálás költségének kiszámlázására) számíthatnak, így akinek  parlagfű van a kertjében, földjén, birtokán, az jobb, ha villámgyorsan intézkedik. Jó azt is tudni, hogy ha az illetékesek észlelik, hogy egy területen parlagfű van, akkor a tulajdonos értesítése nélkül kaszáltathatnak, és ennek az árát - a kirótt büntetéssel együtt - kíméletlenül behajtják, valamint például az a védekezés, hogy hónapok óta arra sem jártam nem válik be, mert minden esetben a tulajdonos felelőssége és kötelessége a parlagfű-fertőzés felderítése és megszüntetése. (Törvényi háttér: ITT és ITT, utóbbinál az 50.§-ban.)

Irtási módszerek

A parlagfű irtásának több módja van. A talajhoz közeli kaszálás csak ideig-óráig működik, pontosabban addig, míg az alsó oldalhajtások ki nem fejlődnek, ezután a kaszálás már nem hatékony. A növény kihúzása már biztosabb módszer, kisebb területeken eredményes lehet a répa módjára gyökerestül kirángatós eljárás. Természetesen vegyszeres irtás is megoldás, főleg nagyobb léptékű fertőzés esetén, ehhez megvannak a bevált szerek, melyek széleskörűen hozzáférhetőek.  A megelőzés fő módszere a dús, gondozott vegetáció létesítése a veszélyeztetett területen, ehhez elég gyepesíteni, de bármilyen honos flóra megteszi, a parlagfű nem marad meg ilyen körülmények között. 

A mezőgazdasági területek a fő gócpontok

Határidők és büntetések

Mivel a honi szemléletre jellemző némi nemtörődömség, az állam szigorú szankciókkal igyekszik a földtulajdonosokat az irtásra ösztönözni, ha ezt esetleg tüsszögő felebarátaink miatt még nem tennék meg. Az 2008. évi XLVI. Törvény 17. § (4) bekezdése kimondja: "A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani." Az ellenőrzést a vegetációs időszak befejezéséig külterületen a földhivatalok, belterületen a helyi önkormányzat jegyzője és a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságai végzik, így elméletileg nehéz megúszni az irtás elmulasztását. A gyakorlat azonban azt mutatja - tekintettel a nagyarányú fertőzésre - hogy a hivatalos szerveknek nincs kapacitásuk a teljeskörű ellenőrzésre, ezért a lakosság is beszállhat a felderítésbe.

Fertőzött területek bejelentése

A polgárok a bejelentést a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesületnél tehetik meg, pontos címmel, földrajzi koordinátákkal és lehetőleg fotókkal kiegészítve. A bejelentés kockázatmentes, mivel azt az Egyesület a saját nevében továbbítja az illetékeseknek.  A növényvédelmi bírság mértéke a védekezési kötelezettség elmulasztása esetén - a parlagfűvel fertőzött terület nagyságától függően - 15 000 Ft-tól 5 000 000 Ft-ig terjedhet, ami már jelentős motiváció lehet a gondatlan tulajdonosoknak. 

Parlagfűvel kapcsolatos bejelentést ITT lehet tenni.

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Számtalan növénnyel, illetve termésükkel csak feldolgozott állapotukban találkozunk, és jó eséllyel fel sem ismernénk őket eredeti formájukban. A fiatalabbaknak és főleg a városiaknak talán már a fejessaláta és káposzta, vagy a répa és a zeller elkülönítése is gondot okozhat, azonban vannak olyan  - jellemzően nálunk nem honos - növények, melyek termését, gyümölcsét gyakran fogyasztjuk, ennek ellenére még a tapasztaltabb növénybarátok sem tudják feltétlen megmondani, hogy is néz ki eredetiben, növény formájában. Ezen próbálok meg segíteni most, úgyhogy lássunk pár ismeretlen ismerőst, akiket kedvelünk, de nem feltétlen ismernénk fel növényként!

Kezdjük egy könnyebb rejtvénnyel, az alábbi furcsa fák gyümölcse az egyik legkedveltebb gyümölcs, melyért a rendszerváltozás előtt fél napokat álltak sorba az emberek a közért előtt, ha egy szállítmány érkezett. Trópusi növény, egy fa évente 50-70 kg gyümölcsöt ad, a legtöbb pedig Ecuadorból érkezik hozzánk (és mindenhova).

A megfejtés természetesen a banán:

A következő feladvány már nehezebb lesz, ez a gyümölcsét tekintve világszerte rajongott növény eredeti formájában eléggé jellegtelen. A Dél-Amerikában honos, akár 15 méteresre is megnövő fa terméséből sokféle édesség és népszerű forró ital is készül, talán már dereng, hogy miről van szó...

...igen, hát persze, hogy a kakaóról!

Az alábbi növény termése is központi szerepet játszik a főétkezéseken kívüli nassolásoknál, nincs is egy jó meccsnézés, vagy sörözés nélküle. Érdekesség, hogy közeli rokona a babnak és a borsónak, bár ezt kevesen gondolnák róla. A megfejtéshez nagy segítséget jelent két szó: sós, pörkölt!

Igen, ez itt fent és lent a földimogyoró!

Az alábbi nem túl díszes növény Indiából származik, és az egyik első tudatosan termesztett kultúrnövény, nagy múltra tekint hát vissza. A Távol-Keleten a magokból készült olajnak is fontos szerepe van, Dél-Európában mézzel is keverik, nálunk inkább csak péksüteményekre szórva használatos, pedig ennél sokkal sokoldalúbb a...

...szezámmag!

Közép-amerikai örökzöld, 5-10 méteres kompakt fa,melynek termése csalóka, azt hihetnénk ugyanis, hogy valamilyen húsos, lédús gyümölccsel állunk szemben, holott a lényeg a gyümölcsnek kinéző termés alján van. Szintén kulcsszavak a sós és a pörkölt, de most kimondottan nehéz a rejtvény. Vajon hányan vágták rá eddig olvasva, hogy...

...kesudió!

Az alábbi igazán hangulatos képen egy olyan növény látható, melynek termésével 10-ből 8 ember biztosan napi kapcsolatban van. Dél-Amerikából érkezik legnagyobb mennyiségben, két fő faja van termesztésben - és ezzel nagyjából le is lövöm a poént - az arabica és a robuszta.

A megoldás természetesen a kávé!

Utolsó előttiként egy szintén napi használatban lévő fűszernövény kerül sorra, a kép eléggé becsapós, ugyanis nem a fát kell nézni, hanem a kúszónövényt, ami felfutott rá! Az őshazája Mexikó, ahol már évezredekkel ezelőtt is ismert volt fűszerként, az indiánok előszeretettel ízesítették vele forró kakaójukat. A leszedett toktermés hosszú, nyolc hónapos érlelés után válik fogyasztásra, felhasználásra alkalmassá.

A megfejtés pedig: hát persze, hogy a vanília!

A gyorstalpaló kislexikont egy újabb sós és pörkölt zárja, mely a mogyoróhoz és a kesudióhoz hasonlóan körülrajongott ropogtatnivaló. Alanyunk növényként sivatagi fa, a legjobb termés Iránból és Szíriából érkezik, de az USA-ban is nagy területen termesztik. Kár, hogy nálunk nem él meg, mert egyetlen fáról átlagosan 50 kg termést gyűjthetnénk be. Az utolsó megfejtés nem más, mint a...

...pisztácia!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

A cím sugallatával ellentétben nem családügyi fejtegetés következik, az utcai mostohagyerekek jelen esetben  - szokás szerint - növényi vonatkozású, és természetesen a mostoha sorsú utcafronti, vagy egyéb közös területeken tengődő virágokat, fákat, cserjéket jelentik. 

Főleg városi körülmények között, ahol nem adatik meg mindenkinek a kert, sokaknak csak a társasház előtti utcafronti zöldterület a kapcsolat a növényekkel, ezért nagyon is érdemes az itt elhelyezkedő flóra igényeiről is szólni. Azért fontos téma ez, mert egyfelől akinek kertje is van, rendszerint inkább azzal foglalkozik, és az utcai zöld sáv sokszor egészen elfelejtődik, pedig az itteni növények ugyanúgy igénylik a törődést, mint a jobb sorsú kerítésen belüliek. Másfelől társasházi viszonyok közepette a növények amolyan senkiföldjén vannak, mindenki örül, ha szépek és sokan vannak, de a gondozásra, öntözésre már senki nem gondol úgy, mint a saját feladatára.

Az utcafronti öntözést a legcélszerűbb kora reggel, vagy késő délután megejteni, mikor még/már nincs túlzottan meleg, mert ilyenkor a növények könnyebben veszik fel a kijuttatott vizet. Ha társasházról van szó, érdemes a közösségnek valamiféle menetrendet kialakítani, például felosztani egymás közt, hogy melyik napon, héten ki a soros locsoló, mert így a túlöntözés, és a kiszáradás is elkerülhető. Az öntözésnek nem kell sokáig tartania, ugyanis hiába állnak tócsák a növény körül, akkor sem tud több vizet felvenni, mint amennyit egy öt-tíz perces permetező öntözéssel juttatunk ki a számára. Le kell számolni az előre öntözés legendájával is, ugyanis ha heti egy napon vízözönnel árasztjuk el a növényeket, attól még két nap múlva ugyanúgy szomjazni fognak, tehát a rendszeres öntözést nehezen tudjuk megúszni. Egyes növénytípusok érzékenyek a lombozat nedvesítésére, ezeket ne az esőt imitálva, felülről öntözzük, mert így gombás betegségek megjelenését segíthetjük elő! Amellett, hogy az öntözés korai vagy kései időpontja hasznos a növények számára, azért is praktikus, mert így elkerülhetjük, hogy a házbeliek, vagy a járókelők a vizes, a kicsapódó földtől saras járda miatt panaszkodjanak. 

Alternatívák öntözés helyett

Amennyiben a ház vagy épület előtti növényzet öntözése nehezen megoldható, mert például kevesen vállalják ezt a feladatot, vagy többen nehezményezik a víz „pazarlását”, de mégis van szándék a zöldítésre, választhatnak a lakók szárazságtűrő fajtákat. Ez persze csak akkor lehetőség, ha még a növénytelepítés előtt van a ház, kész flóra esetében a meglévő adottságokhoz kell alkalmazkodni. Azt sem nem szabad elfelejteni, hogy a szárazságtűrő növény kifejezés csalóka, ezek a fajok is igénylik a nedvesítést, csak éppen az átlagnál ritkábban. Hasonlóan trükkös lehetőség a sziklakerti kialakítás, a sziklakerti növények ugyanis szintén alig igényelnek külön öntözést, itt azonban hátrány, hogy az igazán mutatós sziklakert megépítéséhez szakértelem, vagy szakember segítsége szükséges, ez pedig pénzbe kerül. Szintén opció lehet, ha honos növényeket használunk az utcafronton, hiszen ezek a természetes csapadékkal is beérik, így öntözni őket tulajdonképpen nem is szükséges, persze hosszabb aszályos időszakokban megköszönik ők is a törődést. Érdekes hatás érhető el például vegyes vadvirág magok kiszórásával, akár fűmaggal keverve. Az ilyen mixből kikelő növényszőnyeg a rétek, mezők világát idézi, díszes és esztétikus lesz, nyírást és gyakori öntözést viszont nem igényel (cserébe katonásan rövid sem lesz).

Tipp: a mulcsolás

A mulcsolás egy rém egyszerű, ám roppant hasznos metódus arra, hogy növényeink kiszáradását késleltessük, és az öntözések számát csökkentsük. A növények tövéhez kiszórt mulcsanyag (fakéreg, faforgács, zúzott kő, aprókavics) lassítja a talaj kiszáradását, így a nedvesség nehezebben párolog el, vagyis a növény tovább tudja felvenni a tápanyagokat. A mulcsnak még egy áldásos hatása van, megakadályozza a talaj elgazosodását, egyszerűen fizikailag nem engedni kibújni a gyomokat. A mulcsolás különösen hasznos, sőt, egyenesen kötelező a szabadtéren elhelyezett dézsás növényeknél, melyek földje hamar kiszárad a melegben.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

A kert lényegénél fogva elsősorban a növényekről szól, de a természet megállíthatatlan, így ahol vegetáció van, ott állatok is megjelennek. A kerti állatok alatt most elsősorban a hívatlan vendégeket fogjuk érteni, tehát a cica, kutya helyett azok a kettő, négy, vagy több lábúak kerülnek terítékre, melyek gyakran megjelennek a kertben, ám kifejezetten a segítségünkre vannak. Persze a segítség megítélése olykor kétséges, elég csak a lejjebb tárgyalandó vakondot megemlítenem, azonban a következőkben felsorolt és röviden bemutatott állatokban mindenképp közös az, hogy kertészeti szempontból egyértelműen a segítségünkre vannak, az pedig, hogy közben olykor egy kicsi hátránya is van a jelenlétüknek, jelen felsorolás szempontjából most mellékes. Lássuk hát azokat a kerti önkényes lakásfoglalókat, akik segíthetnek a birtok rendben tartásában!

Kezdjük egy barátságos, és mindenki által kedvelt rovarral, a katicával! A hétpettyes katicát általános szeretet övezi, főleg a gyerekek rajonganak érte, ami bájos külalakja miatt teljesen érthető. A barátságos piros-fekete rovar gyakori vendég a kertben, ha elszaporodnak a birtokon, az azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes kis barátaink ugyanis miattuk csoportosulnak. A levéltetűvel fertőzött növény nekik terített asztal, így rögtön meg is nyugodhatunk, a probléma kezelése megkezdődött, persze a katicasereg önmagában azért nem elegendő, ha súlyosabb levéltetű invázióról van szó, de tömeges megjelenésük mindenképpen intő jel a kertészkedőnek. Érdekes adat, hogy a katica lárva és kifejlett állapotban is ádáz tetűpusztító, egy katica lárva, mire kifejlett rovar lesz, nagyjából ezer levéltetűt fogyaszt el, és persze az étvágya későbbiekben sem csökken. A katicát ezért kvázi biológiai fegyverként is be szokták vetni a mezőgazdaságban, sőt, Észak-Amerikába direkt a levéltetűk irtása miatt vitték be. A katica a tetvek mellett szövőatkát és a pajzstetveket is lelkesen pusztítja.

Bajtársak: az amerikai, sárga páncélú katica a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik, a légies megjelenésű fátyolka pedig a tetvek mellett az atkákat és a kabócákat is ritkítja!

A katicához hasonlóan kiváló renoméval bír a sün, mely nem csak a vidéki, külvárosi kertekben, hanem a belvárosi részeken is megjelenik olykor, pár hete én magam például a Gellért hegyen is láttam egy példányt. Magyarországon a keleti sün (Erinaceus roumanicus) honos, mely legfeljebb 35 centiméter hosszú, súlya jellemzően 400-1500 gramm, de egy jól megtermett példány a nyár végi táplálékfelhalmozás idején akár két kilót is nyomhat. A süni bár elsősorban gilisztákkal táplálkozik, de rajong a házatlan csigákért is, így a csigák elszaporodása esetén a sün megjelenése egyrészt jó eséllyel várható, másrészt egyben nagy segítség a kertésznek. Az étlapon szerepelnek még rovarok, fészekből kihullott madárfiókák, és kisebb gyíkok is, valamint a lustább sünik előszeretettel dézsmálják meg a macskáknak kitett eledeleket is. A kertben főképpen a meztelen csiga állomány ritkítása miatt hasznos a sün, mivel mindketten éjjel tevékenykednek, a sünnek pont kapóra jönnek a csigák, ráadásul így nem is zavarnak minket, a csigához hasonlóan a sün is védett menedékbe bújik nappal.

Szárnysegédei: a szentjánosbogárról nem mindenki tudja, hogy szintén lelkes csigaölő, mérgező harapással kábítja el a csigát, amit rejtekhelyére hurcol, és felfal. A szintén éjjeli életmódú futrinka is csigagyilkos rovar, sőt, még a cserebogár pajorokat is megtizedeli!

Rovar és emlős már volt, ezért a madarak közül is kell valaki a sorba, mégpedig a feketerigó. Azért a feketerigó, mert ez a madár mára kifejezetten városi életmódra tért át, élőhelyei túlnyomóan a lakott területek kertjei, és a városi parkok, ligetek.A városban élő feketerigók a teleket is könnyebben átvészelik, hamarabb raknak tojást, és élelemből is több jut nekik, ezért mára gyakori vendégnek számítanak a kertekben is. A feketerigók étlapján bogarak és lárvák szerepelnek elsősorban, előszeretettel fogyasztják a cserebogarakat, a lószúnyogokat, és a gilisztákat is (bár utóbbiak ugyan hasznosak nekünk), valamint gyümölcsökbe is belekóstolnak. A feketerigók szívesen fészkelnek szövevényes cserjékbe, sövényekbe, vagy futónövények rejtekébe, így ahol magyal, borostyán, lonc, homoktövis, vagy például som van, ott a feketerigó is jó eséllyel megjelenik. A feketerigó nem csak azért hasznos, mert kártékony bogarakat lakmározik, hanem mert egyszerűen egy szép madár, ráadásul változatos énekével remekül elszórakoztathatja a háziakat.

A sort ezúttal a vakond zárja, neki ugyanis nem egyértelmű a megítélése, a legtöbben nem örülnek, ha megjelenik a kertben, ami nem csoda, hisz a vakondtúrások tönkrevágják a szépet a szépen gondozott gyepet, a vakond kiforgathatja a fiatal palántákat, kárt tehet a virágágyásban és konyhakertben. Ugyanakkor tévhit, hogy a vakond a növények gyökereit fogyasztja, legfeljebb ásás közben megsértheti azokat, de célzottan nem károsítja a növényi részeket. A vakond ugyanis a föld alatt élő rovarokat veszi célba, ádáz ellensége a cserebogár pajoroknak, de félhet tőle a lótücsök, és a meztelencsiga is kedvelt csemegéje az ásásmániás kisemlősnek (sőt - és ez biztos nem javítja a vakondról kialakult képet - néha még a talajon fészkelő madarak fiókáit is elrabolja). A vakond tehát ha jótékony betolakodónak nem is tekinthető, annyi haszna mindenképpen van, hogy fokozott aktivitásával utal arra, hogy kerti talajunkban valami nincs rendben rovarfronton.

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az illat a kertben amolyan mellőzött mostohagyerek, nem rossz, ha van némi andalító illatfelhő, de igazán kevesen tervezik meg úgy kerti flórájuk összetételét, hogy az illatfaktort is beleveszik az egyenletbe, jellemzően több figyelem jut a leendő növények színének, méretének, formájának, netán termésének, mint az illatnak. A ló túlfele pedig az, amikor valaki jó sokféle illatos növényt vásárol össze és ültet el, aztán a várt kellemesen bódító összhatás helyett fejfájdító illatkáosz lesz a jutalma. A két véglet között nagyjából légüres tér, vagyis illattalan kert van, ez ellen pedig feltétlen tenni kell, vagyis lássuk miből gazdálkodhatunk, ha ízlésesen illatozó kertet szeretnénk!

Elsőként rövid kitérő, hogy kiderüljön, miért is kell nekünk illatos kert. Egyfelől mert az ilyen birtok plusz egy érzékszervünket izgatja, a csodás látvány, és a tapintható formák mellett szaglószervünk is ingereket kap, így az élmény teljesebb lesz. A másik, hogy az illatok sokkal nagyobb hatással vannak ránk, mint gondolnánk, például emlékezetünk sokkal alaposabban bevési az illatokat, szagokat, mint például a látható elemeket, ezért egy jól eltalált illat mélyebb benyomást, maradandóbb emlékeket nyújt. Nagyjából erre a kétsornyi eszmefuttatásra épül a komplett parfümipar, ha pedig ebben ekkora üzlet van, miért ne illatosítanánk kertünket is, hogy még közelebb kerülhessünk hozzá?

Cserjék

Kezdjük a nagyobbakkal, a cserjékkel. Illatos cserjékről beszélni azért is hasznos, mert a legtöbbünk nem is gondol a cserjékre illatforrásként, egyszerű bokrokként tekintünk rájuk, pedig sok köztük az igazán csábító aromákat eregető faj. A cserjék nagyobb mérete egyben azt is jelenti, hogy nagyobb felületen, erőteljesebben illatoznak, vagyis akár egy-két tőnyi megfelelő cserjefélével kiválthatunk egy tízszer akkora alapterületű virágágyást. Az illatos cserje ideája azért is remek, mert így kettős hasznú növényként is telepíthetjük őket, vagyis amellett, hogy orrunkat kényeztetik, válhat belőlük sövény, térhatároló a kert belsőbb részein, de akár a kerti utat is szegélyezhetjük velük. Utcafronti telepítéskor az illatozó cserjék már a kertbe való belépés előtt kellemes benyomást tesznek a vendégekre, vagy akár ránk, mikor fáradtan hazaérünk a munkából, és a járókelőket is jobb kedvre derítik, ténylegesen hozzájárulhatnak az utcakép javításához illatukkal (bár ez kicsit képzavarosan hangzik).

Ő a tárnicslonc, isteni az illata!

Lássunk akkor konkrétumokat, az illatos cserjék közül szót érdemel többek közt a téli jázmin, a tárnicslonc, a tengernyi színváltozatban hozzáférhető nyáriorgona, a jezsámen, a kései végzetfa, az illatos fűszercserje (neki tényleg ez a neve) vagy a barátcserje! 

A sásliliom egy dekoratív, és nem mellesleg remek illatú évelő

Évelők

Kisebb kertekben, helyszűkében, vagy csak ha nem akarunk nagyobb méretű cserjékkel kertet illatosítani, jó szolgálatot tehetnek az illatos évelő növények, melyek nagy előnye, hogy helyigényük a cserjékénél kisebb, és évelők lévén, minden évben újra és újra kihajtanak, vagyis ültetésükkel hosszú időn keresztül dekorálhatóak az ágyások, évenkénti újratelepítési macera nélkül (szemben például az egynyáriakkal). Az évelőágyások kialakíthatóak a kerten belül gyakorlatilag bárhol, a központi, kiemelt részeken,  az előkertben, akár az utcafronton is, de érdekes lehet például egy intim hangulatú illatos virágágyás sarok a kert egy eldugottabb részén, mondjuk egy kétszemélyes paddal megfűszerezve. Az illatos évelők is elkönyvelhetőek kettős hasznú lakóként, náluk a második faktor a szépség, a színkavalkád lehet, vagyis az aroma mellett játszani lehet az érdekes színkombinációk kialakításával is.  

Az illatos évelők közül figyelemre méltó például az illatos gólyaorr, a sásliliom, a jázmin, a lángvirág, a pillangóvirág, vagy a közkedvelt levendulafajták valamelyike!

És a rózsák:

Ha illatos növények kerülnek szóba, a rózsáknak is teret kell kapniuk. Sokan egyenesen a rózsával azonosítják az illatos növényeket, persze ez a dolgok leegyszerűsítése, ugyanakkor tény, hogy a klasszikus rózsaillat az igazi virágillat a legtöbb növényrajongó szerint. Tudni kell, hogy nem minden rózsa kifejezetten illatos, vannak egészen gyenge aromájú fajták, és persze léteznek markáns illatú típusok. Rózsaválogatás közben tartsuk fejben, hogy az illat is egy szempont!

Ez már nem is rózsasarok, hanem komplett rózsakert, de kisebb változatban otthon is kialakítható ilyen intim hangulatú, illatos kertrész

Azért csak óvatosan!

Ahogy arra a bevezetőben is céloztam, az illatos növény kétélű fegyver. A túlzásba vitt illatorgia nem csábító és tüzes, hanem idegesítő és fejfájdító lesz, csakúgy, mint a tömött buszon a túlparfümözött tinédzser. Akkor érünk célt, ha az illat markáns, jól érezhető, de nem tolakodó, és nem áll féltucatnyi komponensből (növényből). A megfelelő keveréket vagy növényfajt magunknak kell kikísérletezni, nem biztos, hogy elsőre bejön a számításunk, de ne adjuk fel, a jól beillatosított kert az érzékelés új dimenzióját fedi majd fel!

Tippözön illatos kerttel kacérkodóknak:

- egyes erős aromájú növények allergizálóak, erre is figyeljünk, főleg ha valaki otthon allergiára hajlamos!

- az illatos növények szinte kivétel nélkül vonzzák a pillangókat, ami csodás látványt eredményezhet!

- az illatos növények szinte kivétel nélkül vonzzák a rovarokat, ami sokkal ritkábban csodás...

- az illatos növényeket tervszerűen ültessük el a kertbe! Alakítsunk ki intim sarkot, borítsuk illatfelhőbe a bejáratot, kerüljön illatos növény a terasz közelébe, vagy az ablak alá, utóbbi esetben a szellőztetés egyben illatosítás is lesz!

- a kevesebb néha több, egyszerre 2-3 három illatos fajnál többet ne honosítsunk meg a kertben, és őket is egymástól viszonylag távolra ültessük

- amennyiben többféle, egymástól erősen elütő illatú növényt telepítünk a kert távolabbi sarkaiba, elkerülhetjük a kellemetlen illatkeveredést, de a kertet körbejárva más-és más hangulatok érhetnek el minket!

 Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.