Megyeri Szabolcs kertész blogja

A Halottak Napja közeledtével aktuálissá válnak a temetői munkálatok, a sírrendezés, és persze elsősorban az elhunytainkról való megemlékezés, azonban mielőtt ennek a témának szentelnék egy bejegyzést, egy kapcsolódó, érdekes, de sokak számára első blikkre kicsit idegen érdekességet mutatnék be. 

Természetesen nem a kerti temetkezésről lesz szó, ez egyébként nem is lehetséges a hatályos törvények alapján. Eltávozott szeretteinket emlékeinkben, szívünkben őrizzük, ennek a kötődésnek a kifejezése, tárgyiasulása a temetői síremlék (is). A temető azonban gyakran messze van, sokaknak pedig rideg érzetű, kellemetlen érzéseket keltő hely, ezért logikus az elképzelés, hogy a megemlékezést fókuszáló, megjelenítő emlékhely akár a közelünkben, meghitt környezetben, a kertben is lehet.

A kerti emlékhelynek nem kell klasszikus temetői képpel rendelkeznie, csupán a szándék a fontos

A növények mellett elhelyezett padon itt kedves felirat olvasható, nem kell feltétlen búskomorrá alakítani az emlékhelyet

Egy ízlésesen kialakított, nyugodt szeglet segíthet feldolgozni a gyászt, és a későbbiekben is közvetlenebb kapcsolatot hozhat létre az elhunyt és az ittmaradottak között egy házi emlékhely. Nyilvánvalóan nem márvány síremlékről, temetői jellegű építményről, vagy klasszikus kőtábláról van szó, hiszen az sem cél, hogy a kert miliőjétől elütő elemek bontsák meg az egységet, ráadásul egy túl kihívó vagy direkt célzatos házi síremlék alkalmasint folyamatosan tépné fel a lelki sebeket, ahelyett, hogy megnyugvást biztosítana. 

Egy életteli sziklakert - hangozzék ez elsőre akár furcsán is - nagyon is alkalmas a célra

Egyszerű kavicsos, árvácskás sarok, ez is szép

Az emlékfa hagyománya régi, akár a kertben is kaphat helyet

A legjobb megoldás, ha a vázolt célra a kert egyik félreeső, lehetőleg zavartalanabb részében alakítunk ki egy olyan félrehúzódásra alkalmas sarkot, ahol nyugodtan merenghetünk, emlékezhetünk. Nagyobb kertek esetében akár rövid sövénycsíkkal is leválaszthatjuk ezt a szegmenst a birtokról, kisebb kerteknél egy erre a célra kialakított ágyás is elegendő, például egy üldögélésre, meditálásra alkalmas paddal, ülőalkalmatossággal kiegészítve. Természetesen az elképzeléshez növények is tartoznak, melyek lehetnek az elhunyt kedves növényei, vagy a célra alkalmas, nem túl hivalkodó, esetleg kifejezetten temetői virágok (krizantém, árvácska, erika). Ugyanakkor nem kell feltétlenül szomorú hangulatot teremteni, nem kegyeletsértőek a harsány, színes, vagy éppen illatos virágok sem, ha valamilyen módon kapcsolódnak ahhoz, akinek az emlékére ültettük őket. Örökzöldeket temetői célokra is gyakran használunk, így ezeket a fajokat otthonra is telepíthetjük hasonló okokból, leginkább kúszó, elterülő növekedésű törpeváltozatok alkalmasak erre. Az emléksarkot akár fafaragvánnyal, szolid szoborral, kő díszelemmel is dekorálhatjuk, attól függően, hogy mennyire szeretnénk külső szemlélő számára is világossá tenni a hely funkcióját.

Az otthoni emlékhely pszichológiája abban áll, hogy az elhunythoz kapcsolt helyszín, tárgyak, élő flóra továbbra is velünk vannak, a növényi részek gondozásra, gondoskodásra szorulnak, így azok ápolásával mindig kicsit úgy érezhetjük, hogy az elhunyttal is törődünk, foglalkozunk. Így összességében bármilyen növényfajta alkalmas erre, a lényeg az, hogy ezeket a példányokat kicsit különítsük el a többitől, és törekedjünk a meghitt, nyugodt körülmények létrehozására.

Régi vidéki szokás, hogy gyermek születésekor fát ültetnek, úgy egy ilyen szomorú alkalommal is meg lehet ezt tenni, úgy, hogy a hamvak egyesüljenek a facsemetével, például egy "kegyeleti ültetés" során. Szép és vigasztaló gondolat lehet, hogy az eltávozott tovább él egy hozzánk mindig közel lévő fában például. Az ötlet olyannyira nem egyedi, hogy kapható kifejezetten erre a célra kitalált biourna, mely tulajdonképpen egy keltetőedény egy fa magjával és tápanyagokkal, ebbe lehet helyezni az urna tartalmát, majd kihajtatni, és később kiültetni. 

A biourna az élet körforgását szimbolizálja, a hamvak segítségével fa fejlődik a tartályban, melyet aztán ki lehet ültetni

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.

Az őszi komor idő beálltával (amit tudvalevőleg a még barátságtalanabb tél követ) lassan felértékelődnek a szobanövények, hiszen akinek kertje van, egyre ritkábban megy ki, akinek meg nincs, az eleve a benti növényekre kénytelen támaszkodni, már ha szereti a növényeket. Szóval mostanság biztosan sokan agyalnak azon, hogy milyen érdekes, jópofa szobanövényekkel dobhatnák fel a lakást, melyek nem csak szépek, de könnyen tarthatóak, és nem is túl drágák. Ők kapnak most három tippet!

Gyakran szempont, hogy a szobanövény szép, díszes, de leginkább strapabíró legyen, vagyis ne reagáljon azonnali elhalással ha kimarad egy öntözés, és ne legyen olyan kényeskedő, hogy lekonyuljon a meleg, száraz levegőjű fűtött szobában. Ezeket a feltételeket remekül teljesíti a zamioculcas, ami szokatlanul sok (ámbár hasonló) néven ismeretes, említhetjük zamio, zámia, zamiopálma zamion pálma, vagy akár agglegényvirágként is. Hívjuk bárhogy, egy kelet-afrikai eredetű növényről van szó, mely kiválóan bírja a téli szobakörülményeket is, mivel nem zavarja a meleg (akár fűtőtest közelében is lehet), ritkán kell öntözni, és kifejezetten nem szereti a tűző napot, úgyhogy szépen elvan félárnyékban (téli félhomályban) is. Ezen tulajdonságai miatt (nem teljesen sötét) előszobában, naposság szempontjából kedvezőtlen fekvésű szobában, vagy akár nem túl fényes irodában, munkahelyi helyiségben is biztonsággal tartható. Öntözése hetente egyszer esedékes, óvni kell a túlöntözéstől és a pangó víztől, húsos száraiban, leveleiben, és főleg megvastagodott gyöktörzsében sok nedvességet tárol, így kiszárítani kis túlzással művészet. A zamiopálma jó ütemben növekszik, akár 1.5-2 méter magasra is megnőhet, szerteágazó hajtásaival és élénkzöld,  vastag leveleivel igazi dzsungel hangulatot áraszt, méretes színfoltként jóleső látvány a téli szürkeségben. Az arasznyi magas fiatal példányokat jóval egy ezres alatt megkaphatjuk, így kiadásként sem jelentős a beszerzése.

Ez itt éppen egy mini lepkeorchidea változat, ami kisebb helyeken is elfér!

A második tipp legyen első blikkre kicsit meglepő, ugyanis a lepkeorchideáról (Phalaenopsis) van szó. Az orchideákat sokan kezelhetetlenül kényes növényeknek tartják, pedig ez nem igaz, csupán a megfelelő környezeti körülményeket kell eltalálni, és onnantól könnyű az egész. A lepkeorchidea hőmérsékleti optimuma 20-22 Celsius (télen az alsó határ 15 C, nyáron legfeljebb 28 C) vagyis akár a fűtött szobában is megél, de a száraz levegőt nem tolerálja, ezért mindenképp párásítani kell a közelében. Ez nem ördöngösség, egy zúzott kővel 2-3 centi vastagon felszórt alátét tálca a megoldás, melyre vizet öntünk, és erre állítjuk a növényt. Így a gyökerek nem érintkeznek a vízzel (ezt az orchidea nem tűri) viszont folyamatos lesz a párolgás a növény közelében. Az öntözés is kulcskérdés, a hideg hónapokban elég 10 naponta nedvesíteni, nyáron akár hetente 2-3 alkalommal. Fontos tudni, hogy ezek a növények eredetileg fákon élnek, vagyis gyökereik szabadon lógnak, így nem szoktak hozzá ahhoz hogy cserépben, főleg, hogy földben legyenek. Ezért ne is telepítsük őket földbe (vagyis az sem baj, ha gyökerek "kimásznak" az edényből), a tápanyagok bevitelét az öntözéssel egy menetben biztosítsuk, megfelelő orchidea tápoldat használatával. Végül a fény. Az orchideák fénykedvelőek, de a tűző napsugarakat nem bírják (hiszen élőhelyükön a lombszint alatt élnek), ennek megfelelően helyezzük el őket. Összességében a lepkeorchidea az alapok betartásával igenis könnyen tartható, és kiemelkedően magas esztétikai értékkel bíró növénydísz, ami a téli hetekben hatékonyan feldobja a szobabelső hangulatát! Phalaenopsist már 1500 forint alatt is beszerezhetünk, az élelmiszer áruházas példányoknál figyeljünk arra, hogy ne kókadt, virágait vesztett (ezért gyakran leakciózott) példányokat vegyünk, ezeket nehéz újra életre kelteni. Kertészetben kicsit drágábbak, de szakszerűen tartottak, egészségesek az orchideák.

A harmadik tipp a zöldike, más nevén csüngő csokrosinda. Ennek a vidám zöldnek az az extrája, hogy ha fellógatott kaspóba, vagy magas, vékony edénybe, padlóvázába ültetjük, akkor csüngő hajtásaival nagy, élénkzöld zuhatagot alakíthatunk ki, ami egyfelől remekül néz ki, másfelől szokatlan látványelem, úgyhogy variálhatunk egy kicsit az unalmas szobanövény képen. Öntözési igénye alacsony, mindig hagyjuk kiszáradni földjét, az újabb nedvesítés előtt, mert egyrészt bírja a szárazságot, másfelől a pangóvíz kárt tehet benne. Fényigénye közepes, a tűző napsugarakat nem szereti, világosabb helyeken gyorsabban fejlődik, és virágot is hoz, félárnyékban a virágzás elmarad, de baja nem lesz. Télen nem szükséges tápoldatozni, tavasztól a nyár végéig heti egy alkalommal adagoljunk általános szobanövény tápoldatot az öntözővizéhez. Évente érdemes átültetni, általában hamar kinövi az edényét, így biztosítsunk számára kényelmesebbet. Talajigénye átlagos, a sima virágföld éppen megfelelő lesz. Válasszuk inkább a csíkos levelű változatot, ennek vidámabb, játékosabb megjelenése jobban feldobja a belső teret. A zöldike is pénztárcabarát növény, bő egy ezresért szerezhetjük be a fiatalabb példányokat.

Képek: innen és innen.

A Római parti mobilgát ügye régóta húzódik, a tervezett változtatások elleni heves tiltakozások azonban nem csillapodnak. Látszólag lokális problémáról van szó, aki nem lakik a Római part közelében, vagy nem szeret/szokott arrafele járni, talán marginális dolognak hiheti a mobilgát ügyet, azonban az esetnek általános vonatkozásai is vannak, hiszen alapvetően természetvédelmi kérdésről van szó. Két nappal ezelőtt újabb tüntetés zajlott le a Rómain, melyen több ezer ember vett részt, és melyről egy olvasómnak köszönhetően helyszíni fotókkal, beszámolóval is tudok szolgálni, azonban elsőként fussuk át gyorsan, miről is szól a Római parti mobilgát-botrány.

A Római partra tervezett mobilgát ötlete már sok évvel ezelőtt felmerült, az ügy konkrét kezdete azonban 2013.02.22.-ére tehető, ekkor fogadta el a Fővárosi Közgyűlés az építmény továbbtervezéséről szóló javaslatot. A római parti árvízhelyzet már évtizedek óta megoldatlan és jelentős probléma. A Nánási út és a Királyok útja menti főgát sok évvel ezelőtt ideiglenes gátnak épült, tehát elméletileg indokolt az újragondolása, megújítása, ráadásul mostani formájában több szempontból sem felel meg az árvízvédelmi előírásoknak, az állapota rossz. Ez a gát választja el a rendszeresen áradó Dunát több tízezer helyi lakos életterétől és értékeitől, vagyis fontos építményről van szó. A Közgyűlés a meglévő gát felújítása és átépítése helyett egy, a főgáttól (az első számú védekezési vonaltól) 100 méterrel beljebb elhelyezkedő mobilgátat tervezett építtetni. 

Ezt az elképzelést civil csoportok hevesen támadták és támadják a mai napig, annak környezetromboló hatása miatt, valamint kifogásolják a terv kidolgozatlanságát, a hosszútávú hatások vizsgálatának hiányát. Az egyik legerősebb ellenérv a római parti fákkal kapcsolatos, az első környezeti hatástanulmány szerint 403 fa kivágása válik majd szükségessé, más szakértők szerint ugyanakkor közel 1500 fa kerülhet veszélybe a mobilgát megépítésével, ami nem csupán sok fa eltűnését, hanem a megszokott látkép, a helyi ökoszisztéma gyökeres megváltozását is jelenti. A környezetvédelmi aggályok mellett gyakran előkerül az a gondolat is, hogy a háttérben üzleti érdekek állnak. Az ellenzők szerint a gát megépülésével az elmúlt évtizedekben kialakult fövenyes partszakasz, kísérő növényzetével, és galériaerdőivel teljesen eltűnne. Az újonnan kialakítandó töltés - funkciójából adódóan - vizet át nem eresztő anyagból készülne, a jelenlegi állapothoz képest magasabbra. A gátépítés a 3 km-es hosszúságban (változattól függően) 55-180 000 m3 feltöltéssel jár, ami teljesen megváltoztatja a part hangulatát, arculatát. A töltés anyagának védelme érdekében fákat valószínűleg nem lehet majd ültetni a töltésre, a szervizút és védőtávolságok miatt pedig a gát házak felőli oldalára sem, így az eltűnő fák pótlása is lehetetlenné válna. A természetes módon kavicsos parti fövenyt egy enyhe lejtésű gyepes  töltés váltotta az első tervek alapján.

Hasonló lenne a Római parti mobilgát is

A kiinduló terveket az MTA egy tanulmánya részben támogatta (amire ezért a főváros előszeretettel hivatkozott) ugyanakkor több, komoly kifogást is emelt. A tavalyi év elején egy új terv látott napvilágot, mely a kifogásolt mobilgátas elképzelés elvetése helyett inkább kibővítené azt, mégpedig úgy, hogy a teljes Csillaghegyi öböl és az Aranyhegyi- és Barát-patakok torkolata környékén is megépülne a mobilgát, valamint a gát az előzőekhez képest 110 centivel magasabb lenne, így igazodva a 2013-as nagy árvíz után megemelt mértékadó árvízszinthez. Nagyjából itt tart most az ügy, ami ellen szombaton nagylétszámú tiltakozás szerveződött.

Az alábbi képek október 9.-én készültek, a délután négykor kezdődő nagyszabású demonstráción. Olvasóm beszámolója szerint a tömeg nagyjából kétezer főt tett ki, ami biztos, hogy az egyik résztvevő 1580 főig számolta a megjelenteket, így ennyien egészen biztosan jelen voltak. A családi hangulatú tüntetés (melyre sokan gyerekekkel, kutyával érkeztek) lassú, beszélgetős menetté alakult, az emberfolyam a régi Postás üdülőig vonult fel. A rendezvényen Bródy János is feltűnt, aki stílszerűen a Ne vágj ki minden fát című dalát énekelte el. A transzparensek többsége nem kimondottan a gát ellen szólalt fel, hanem sokkal inkább a természettel való nagyobb összhang elérése érdekében, vagyis a tiltakozók szerint nem maga a gát a mumus, hanem a megvalósítással kapcsolatos elképzelések nincsenek rendben, melyek a helyi környezeti viszonyokat alapjaiban változtatnák meg. 

A képre kattintva galéria nyílik!

A képekért és a beszámolóért köszönet Tündének!

A műanyagokat elterjedésük idején forradalmi úíjtásként üdvözöltük, könnyítették, egyszerűsítették a hétköznapokat, számos előnnyel bírtak és bírnak ma is, csakhogy közben kiderült, hogy a plasztik mégsem égi áldás, nehezen bomlik el, egyes fajtái mérgezőek, sőt, rákkeltőek, és mára olyan mennyiségben gyártjuk őket, hogy lassan belefulladunk. Kis túlzással térdig járunk a műanyag hulladékban, ezért minden kezdeményezés üdvözlendő, ami ezt a szükséges rossz matériát kiválthatja.

Ilyen érdekesség lehet az újrahasznosított papírból készült edény, mely ráadásul honi fejlesztés, így duplán örülhetünk neki. De miről is van szó? Olyan növénytároló edényről, melynek anyaga könnyen lebomló papír, tehát környezetbarát és természetes, ugyanakkor egyéb tulajdonságaiban nem marad el a műanyag változatoktól, sőt, egyik fajtája különleges extrával is bír. 

Növény papírcserépben

Aki járt már kertészeti árudában, vagy olyan áruházban, hipermarketben, ahol cserepes növényt, palántát, csemetét lehet vásárolni, biztos tudja, hogy ezek a zöldek az esetek többségében műanyag poharakban, edényekben várják leendő gazdáikat. Ha otthonra lelnek, általában átkerülnek egy tetszetősebb cserépbe, kaspóba, az ideiglenes tárolók pedig rendszerint a szemetesben landolnak. Ez a csomagolóanyagok tipikus története, így gyűlnek monstre halomba a környezetkárosító műanyagok. Ezt a rossz folyamatot próbálja kiváltani a papírcserép, mely 98-100%-ban gyorsan lebomló újrahasznosított papírból készül, változattól függően kevéssé, közepesen, és teljesen vízálló kivitelben, utóbbi akár végleges lakhelyet is biztosíthat a benne elhelyezett növénynek.

Kiültethető változat

Az említett extra pedig az a palántásedény, mely a növénnyel együtt kiültethető a kertbe, a vékony, hamar elbomló papírpohár így a nevelési szakasz adott pontján egy-az-egyben a földbe tehető. Kiültetéskor ilyen módon nem kell az apró földlabdát kikanalazni a tejfölöspohárszerű műanyag cserépből, ráadásul a növény is hálás lesz, ha elkerüli a művelettel járó birizgálást és sokkot. A vízálló (nem ültethető) változat pedig akár önmagában is szolgálhat dekorációként, így az átültetést ezzel is elkerülhetjük, szemben a szabványos barna plasztikokkal, melyeket kevesen szeretnének látványelemként a szobába.

Dekorációként is megállja a helyét

A termék elsősorban nagykereskedelmi célokra készül, így főképpen beleültetett növénnyel együtt találkozhatunk majd vele. A környezetbarát, zöld megoldások híveinek azt ajánlom, hogy ha választhatnak a műanyag és papíralapú edényben kínált palánták, virágok közül, az utóbbi mellett döntsenek. Azt még hozzá kell tennem, hogy újrahasznosított papírból akár mi magunk is készíthetünk hasonló edényt otthon, ehhez csupán újrahasznosításra alkalmas papírt kell áztatással formázhatóvá tenni, majd egy alkalmas formára (például műanyag virágedényre) ráhelyezni, és megvárni, míg kiszárad. 

További infók: ITT

Itt azonban még nincs vége az ötletbörzének, aki környezetbarát ültető, vagy hajtatóedényt keres, az alábbi galériából meríthet ihletet!

 Képek: innen, innen, és innen.

Ki ne szeretne szép kertekben sétálgatni, ahol önfeledten bolyonghat, ihletet meríthet, merenghet, sőt, nem csak esztétikus látványt, hanem még egy kis gondolkodnivalót is kap? Ha Ön is így áll a kérdéshez, szívből ajánlom Charles Jencks skóciai birtokának meglátogatását. Sajnos azonban két apró bibi is van a dologgal, az egyik ugye, hogy Skóciába kevesen tudnak csak úgy kiugrani, a súlyosabb baj azonban hogy az extravagáns magánkert évente csupán egyetlen napon nyitott a nagyközönség számára. Így legtöbbünknek maradnak az alábbi képek.

Az első blikkre nem evilági látványt tükröző , és a misztikus "The Garden of Cosmic Speculations" nevet viselő kert különös koncepció alapján született. Az alkotó (és társai) egy olyan zöld teret szándékozott megteremteni, melyben összeér a matematika, a fizika, a biológia tudománya, valamint az élő növényzet harmóniája. A furcsa elképzelés alapját az az elgondolás adja, miszerint a világegyetem és a természettudományok leképezhetőek abból az élő anyagból, ami nekünk itt, a Földön a rendelkezésünkre áll. Ezért a telepített növények és a tér elrendezése matematikai, fizikai formákat öltenek, többek közt megjelennek fraktálok, fekete lyukak, a káoszelmélet, gének és hullámok. Megható adalék, hogy az 1988 és 2007 között megépült kertet tulajdonosa néhai felesége emlékének ajánlja, sőt, a belépőjegyek egy része is az elhunytról elnevezett rákellenes alapítványt gazdagítja. 

Ha mindez nem elég, akkor bővebb virtuláis sétáért kattintsanak a videóra!

A csodás kertről egy igényes album is készült, ITT például megvásárolható.

Térkép, nyitvatartási idő és minden egyéb infó az érdeklődőknek pedig ITT!

Képek: innen.

A cím kissé sejtelmesnek tűnhet, valójában azonban semmi bonyolult vagy rejtélyes dologról nem lesz szó, egyszerűen a faültetés kerül terítékre, fókuszba helyezve a facsemeték kiszerelését, azok előnyeit is hátrányait. Ezúttal nagyobb hangsúlyt kap a mozgóképi anyag, vagyis már most buzdítom az eddig eljutókat, hogy ne hagyják ki a videók megnézését, nem lesznek hosszúak, ellenben a lényeg jobban látszódik majd!

Azzal indítsunk, hogy az ősz a faültetés egyik főszezonja, legyen szó dísz-, vagy gyümölcsfáról, ilyenkor jó akcióba lépni. Az őszi telepítésű fa még a tél előtt begyökeresedik, megerősödik, a telet szépen átvészeli, tavasszal pedig már életerős, növekedésre kész csemeteként indul útnak. A kertészetekben vagy webshopokban böngészve gyakran találkozni azzal, hogy egyazon fafajt megvásárolhatjuk szabadgyökerű, konténeres, ritkábban pedig koros csemeteként. Na de melyik mi, és miért jó vagy nem jó?

Kezdjük a konténeres facsemetékkel, ezek a növények kisebb-nagyobb (de nem túl nagy), jellemzően műanyag edényben csücsülnek. Nem a legkönnyebbek, de ha csak egy-két darabról van szó, könnyen mozgathatóak, ez máris előny. Ültetésük gyerekjáték, hiszen a cserépből kiemelve csak az előkészített ültetőgödörbe kell helyezni őket, és nagyjából kész is a dolog. A konténeres növényeket hazavitelük/kiszállításuk után nem muszáj azonnal elültetni, várhatunk pár napot, míg az idő kedvezőbb, vagy míg eljön egy ráérősebb nap, de igazából tovább is bírják, persze az öntözés nem maradhat el, a fagyra pedig fokozottan érzékenyek kis edényükben. Ha több/sok példányt veszünk, a szállítás már nehézkes lehet, ami pedig hátrány lehet még, az a szabadgyökerűnél magasabb ár, ami mondjuk egy tucatnyi fa ültetésekor már jelentős tényező lehet. És ami a legfontosabb, a konténeres fák a fagyos téli hetek kivételével szinte az egész évben elültethetőek, vagyis kora tavasztól késő őszig tulajdonképpen bármikor. 

 A konténeres/földlabdás fák ültetését az alábbi videón tekintheti meg!

A szabadgyökerű fák nevükhöz hűen teljesen csupaszok, nincs se edényük, se földlabdájuk. Szállításuk egyszerű, egy személyautóba is befér akár két tucat, ugyanakkor fokozottan érzékenyek a kiszáradásra, órák alatt elpusztulhatnak, kezelésük nyűgösebb, kockázatosabb, mint a konténereseké. Tudni kell azért, hogy a szabadgyökerű fáknál is van halasztási lehetőség az ültetést tekintve, ha egy vödörbe helyezzük őket, a vödröt pedig feltöltjük nedves faforgáccsal vagy komposzttal, akár egy-két hétig is eltarthatjuk őket. Cserébe a szabadgyökerűek olcsóbbak, csoportos ültetésnél jó megtakarítás érhető el velük. A szabadgyökerű fák legfontosabb tulajdonsága, hogy ültetésük szigorúan időhöz kötött, telepíteni őket csak a nyugalmi időszakban, október 20.-a után, és a tartós fagyok beállta előtt lehet. Utolsó kvázi hátrányként megemlítendő, hogy a szabadgyökerűek ültetéséhez praktikusan két ember kell, egy, aki tartja a fát a megfelelő magasságban és pozícióban, és egy, aki óvatosan, a gyökerek közeit teljesen kitöltve visszatölti a földet, közben pedig tömöríti a talajt.

A szabadgyökerű csemeték ültetéséről az alábbi videóban tudhat meg mindent!

A harmadik érdekes opció a koros csemeték választása. Ezek a fák azoknak valók, akik türelmetlenek, és nem akarnak 4-5-6 évet várni, míg egy fiatal csemetéből termő fa válik (gyümölcs esetében persze), vagy éppen rögtön dekoratív, nagyobb méretű fát akarnak kertjükbe. A koros csemeték több éves előnevelt fák 1.5-2 méteres magassággal, 15-20 centiméteres törzskörmérettel. Ezek a fák már teremnek is, tehát aki ilyet választ és ültet, akár már az ültetés évében szedhet róluk gyümölcsöt! Természetesen ennek ára van, képletesen és szó szerint. utóbbi értelemben több tízezer forintról beszélünk, ami horribilis összegnek tűnhet, ám ne feledjük, hogy a koros csemete választásával egy huszáros vágással átugrunk akár fél évtizednyi növénynevelést, annak minden kínjával és és kiadásával, tehát végeredményben nem járunk rosszul. Képletes értelemben a mérettel lesz bibi, hiszen nem csak a magasság jelentős, hanem a nagy földlabda súlya is gondot okozhat, egyes esetekben akár mázsányi is lehet! Az ilyen koros csemetéket személyautóval esélytelen hazavinni, szállításukhoz teherautó és több ember szükséges.

 Itt pedig példát láthat arra, hogy milyen is egy 4-5 éves koros konténeres facsemete!