Megyeri Szabolcs kertész blogja

Kiáltvány a városi zöldterületek és zöldfelületek védelmében

A városi parkok, fasorok és egyéb zöldfelületek – városképi, egészségvédelmi, ökológiai és klímavédelmi jelentőségüknek megfelelően –  világszerte felértékelődtek. A 21. században többé nem tartható az a tervezői szemlélet, amely a zöldterületekre mint üresen álló építési telkekre, a zöldfelületi elemekre pedig mint zéró értékű, máshol pótolható objektumokra tekint. A közelmúltban mégis számos esetben csökkent a zöldfelület egy-egy terület felújításakor. A Dagály strand, az angyalföldi Duna-part, a József nádor tér, a Kossuth tér átalakítása csak pár példa erre. A Városligetben és a Római-parton tervezett tömeges fairtás is azt mutatja: a zöldterület védelme nem prioritás a városfejlesztésnél. Nem születnek alternatív tervek és nem folyik egyeztetés a lakossággal, ezért is övezi sok esetben felháborodás az ilyen átalakításokat. Mindezen változtatna, ha Magyarországon meglennének a hatékony városi zöldfelület-védelem törvényes feltételei.

Alulírottak ezért sürgős intézkedésre szólítjuk fel a kormányt, az országgyűlési képviselőket, valamint a főváros, a kerületek és a hazai városok vezetőit az alábbiak szerint:

1.

A városi zöldterületek és fasorok kapjanak az infrastrukturális hálózatokéval megegyező  védelmet! Csonkításukra, eltávolításukra ne teremtsen jogalapot más szolgáltatások fejlesztése vagy új    beruházások kivitelezése. Óvjuk meg a közparkokat és a közkerteket!  

2.

A fejlesztések elsősorban a leromlott állapotú városrészek rehabilitációját szolgálják, és ne a  város meglévő zöldterületeit terheljék! A köz- és magánfejlesztések továbbá mindenkor legyenek tekintettel a meglévő zöldfelületi értékekre, és  gazdagítsák további elemekkel a zöldfelületi vagyont.

3.

Jó gazdát a városi zöldfelületeknek! Legyen minden városi önkormányzatnál felelőse a zöldterületek fenntartásának és fejlesztésének, aki  gondoskodik a vonatkozó jogszabályok megszületéséről és érvényesítéséről. Készüljön mindenütt  zöldfelület-fejlesztési stratégia, megvalósulásának anyagi feltételeit tartalmazza a település éves  költségvetése.

4.

A kiemelt állami beruházások se mentesüljenek a környezet védelmét szolgáló előírások hatálya  alól! Minden közparki, közterületi és közintézményi beruházáshoz készüljön zöldfelület-fejlesztési terv,  melyet széles körben megvitatnak az érintettekkel. A terv biztosítsa, hogy a beavatkozások  végeredményeként nő a zöldfelületek kiterjedése és javul a minősége, különös tekintettel a vegetáció  klimatikus viszonyokra és levegőminőségre gyakorolt hatására.

5.

Semmit a közparkokról a helyi civilek nélkül! Rögtönzött fejlesztések ne írhassák felül a települések hosszabb távú fejlesztési terveit és építési szabályzatát. Tervezési fázistól a megvalósításig biztosítsák az érintettek részvételét, valamint jogát a  teljes körű tájékozódáshoz, illetve a döntések fellebbezéséhez. Alternatív fejlesztési tervek is készüljenek.  Minden változatnál mutassák be azok várható környezeti hatásait és valódi (externáliákat is tartalmazó)  költségeit.

Budapest, 2016. november 23.

A kiáltványt kezdeményező civil- és szakmai szervezetek, szakértők:

Bardóczi Sándor, okleveles tájépítész mérnök                               

Beleznay Éva, építész-urbanista

Budapest Kör

Budapesti Városvédő Egyesület (BVE)                                                       

Greenpeace Magyarország

Lányi András, író, filozófus

Levegő Munkacsoport (LMCs)             

Magyar Tájépítészek Szövetsége                                                           

Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT)

Megyeri Szabolcs, kertész

Meggyesi Tamás, professzor emeritus, BME Építészmérnöki kar, Urbanisztika tanszék, egyetemi tanár

Schneller István, építész-urbanista, egyetemi tanár

Csatlakozók, támogatók:

Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata

Dr. habil Alföldi György DLA, a BME Urbanisztika Tanszék egyetemi docense

Dr. Fleischer Tamás, kutató

Orosz Csaba (PhD), okleveles épitőmérnök, egyetemi docens

Pákozdi Imre, közíró

Ránki Júlia, rádiós műsorvezető/szerkesztő

Schuchmann Péter, a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának elnöke

Szokolay Örs, építész, Zugló stratégiai főtanácsadója

Tosics Iván, szociológus, kandidátus

Természetesen nem novemberben megírt e-mailekről lesz szó, hanem egy hetek óta aktuális kertészeti vonatkozású feladatról, mégpedig a lehullott levelek elhelyezéséről. Az ősz mindig erőteljes levélhullással jár, már persze ahol lombhullató fák, cserjék, vagy éppen futónövények vannak, vagyis kis túlzással mindenhol. A jelenség nem csak a kerteken belül igényel intézkedést, hanem az utcafrontokon is, sőt, főleg ott, hiszen a járdán felhalmozódó, esőáztatta levelek ha nem is érik el egy jeges járda veszélyességi fokát, azért mindenképpen csúszós felületet képeznek, hogy a dolog esztétikai oldalát ne is említsem. A levelek eltüntetésének több módja van, akad köztük kerülendő és kifejezetten javasolt is, ezekről lesz szó most dióhéjban.

Kezdjük azzal, amit ne csináljunk, ez pedig az égetés. Ősszel megszokott dolog, hogy felgyúlnak a kertekben zöldhulladékot eltüntetni hivatott rögtönzött tábortüzek, melyekkel az a fő gond, hogy a nedves, nyirkos levelek miatt az égés hőmérséklete alacsony, így sokkal több káros anyag szabadul fel a halomból, mint egy nyári szalonnasütögetés közben, ráadásul ha pár napi rendszerességgel gyúlnak fel a kerti tüzek egy környéken, akkor folyamatosan kapunk a szennyező füstből. Sajnos szokás, hogy ha már ég a tűz, rádobálnak a háziak olyasmit is, ami aztán tényleg nem való oda, láttam már ilyenkor törött lábú műanyag széket is kikandikálni a máglyából, az ilyesminek meg ugye nem is kell magyarázni a káros mivoltát. Mindemellett a házi szemétégetés a legtöbb településen rendelettel tiltott is, bár ez szokta legkevésbé visszatartani a tüzelőket.

Friss kép: szállításra összekészített zöldhulladékos zsákok egy ferencvárosi társasház előtt. 

A tüzelés helyett sokkal egyszerűbb és tisztább az elszállíttatás, mely szintén csaknem minden településen megoldott, általában a helyi közterület fenntartó végzi az elvitelt, rendszerint előre megvásárolható jelzéssel ellátott zsákokban. Budapesten az FKF intézi ezt, december első harmadáig szokott tartani az elszállítás, ráadásul az FKF ettől az évtől kezdve már nem sima nejlonzsákokat ad, hanem biológiailag lebomló zsákokat lehet vásárolni. Mert természetesen nincs ingyen a szolgáltatás, a gyűjtőautó csak az FKF zsákjaiba pakolt lombhulladékot viszi el, ezek ára azonban nem csillagászati, darabja 235 forintért szerezhető be, egy átlagos méretű kert esetében 4-8 zsákkal lehet számolni, persze ez attól is függ, milyen és mennyi növény van a kertben. Az FKF szolgáltatásáról ITT olvashatnak bővebben. 

Az FKF külön kéri, hogy tűlevelűek növényi részeit, illetve diót ne tegyünk a zsákokba, mert ezek nem komposztálhatóak, ezt tartsuk be. Ugyanakkor ezek a növénytípusok is komposztálhatóak, csak máshogy, külön kezelve, a dió komposztálásáról ITT írtam bővebben, diós gazdáknak érdemes elolvasni!

 

Komposztáló ketrec és bolti komposztláda

A másik remek alternatíva a komposztálás, ez történik egyébként az FKF által begyűjtött zölddel is. A komposztálást nyilván nem kell hosszan bemutatni, egyszerű eljárásról van szó, az egy helyre gyűjtött, felhalmozott zöldhulladékot ilyenkor a természet a megszokott módon bomlasztja le, hogy 3-6 hónap múlva roppant hasznos bio tápanyagként legyen hasznosítható a levélkupac, és az egyéb komposztálható hulladék. A komposztáláshoz 2-3 négyzetméternyi hely kell a kertben, ahová a komposztálóegységet kihelyezhetjük, ez legyen a kert egy kicsit félreesőbb része, nem a szaga miatt, mert az nincs a jól rendbentartott komposztnak, inkább azért, mert nem mindig túl díszes látvány. A komposztálóláda lehet bolti edény, vagy házi alkalmatosság, utóbbi esetben egy négy rúd közé kifeszített drótháló is megteszi, de készíthető szemrevaló fából ácsolt láda is, mely aztán egészen esztétikus is lehet. A komposztanyag bármilyen kerti zöldhulladék lehet, fűnyesedék, a metszés maradéka, lehullott levél, sőt egyes háztartási szemét típusok is komposztálhatóak, például a kávézacc, a tojáshéj, a natúr, festetlen papír és karton, a fonnyadt zöldségek, romlásnak indult gyümölcsök, vagy éppen az elhalt szobai növények, de a növényevő háziállatok ürüléke is komposztálható. A komposztra egyéb szemetet, vagy például kutya, macskapiszkot ne dobáljunk! A komposzthalom az összeállítás után sok törődést nem igényel, időnként át kell forgatni egy vasvillával, olykor pedig nedvesíteni szükséges. 3-6 hónapon belül a komposzt felhasználható lesz ültetéseknél, vagy tápanyag utánpótlás esetén kerti növényeinknél.

Sokan egyszerűen a kerti talajon hagyják a lehullott leveleket, mondván a természet így rendelte, és ez valójában igaz is. A lehullott leveleknek fontos szerepük van a talaj táplálásában, hiszen a komposztálás ugyanezt a célt szolgálja, csak egy kis területre koncentrálva. Akit nem zavar a lehullott levelek látványa, egyszerűen a kertben hagyhatja azokat úgy, ahogy lehullottak, és majd a tavaszi kertébresztés során eltakarítja a maradványokat.

Képek: innen, innen és innen.

Az ősz második fel egybeesik a gombász szezonnal, ilyenkor sokan járják az erdőt gombaszerzési céllal, de az alkalmi túrázók, természetjárók is gyakran visznek magukkal a talált gombákból. Természetesen a gombaszedés nem gyermekjáték, hiszen mérgező fajok is akadnak szép számmal, így laikus módon lehetőleg ne vágjunk be leebbe a tevékenységbe, ha mégis, akkor pedig minden esetben hivatásos szakértővel vizsgáltassuk be a szerzeményt. Az alábbiakban két gombáról lesz szó, az egyik halálos veszedelmet jelent, míg a másik királyi csemege!

Tuber melanosporum

Kezdjük a szelíd és finom alannyal, ami nem más, mint a szarvasgomba! A szarvasgomba valójában gyűjtőnév, tehát több faj megjelölésére szolgál. A legkedveltebb szarvasgomba a fekete, vagy francia szarvasgomba néven ismert Tuber melanosporum. A hozzáértők szerint ez a legjobb, az igazi szarvasgomba ízélményt nyújtó fajta. A Tuber melanosporum hazánkban nem terem, Európa déli részén honos, főleg persze Franciaországban, ahol nagy népszerűségnek örvend. A francia szarvasgomba szimbióta (akárcsak a többi szarvasgomba), fák gyökereinél él, főképpen korosabb tölgyesekben. Ne bánkódjunk azonban, mert nálunk is megtalálhatóak értékes és ízletes fajták, mint például a Tuber aestivum, vagyis a nyári szarvasgomba, a Tuber magnatum, más néven az isztriai (piedmonti) szarvasgomba, utóbbi a legritkább és legdrágább mind közül. A magyar gombászok könnyen összefuthatnak a téli szarvasgombával (Tuber brumale). Megemlítendő még a Tuber nemzetségen kívül eső, de szarvasgombának elnevezett faj is, az egyik a fehér szarvasgomba (Choirmyces meandiformis), a másik az édeskés ízű, és itthon sok helyütt megtalálható homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoides).

Tuber brumale

Tudta-e? Más nyelveken a Tuber melanosporum is téli szarvasgomba néven ismert, ami könnyen összezavarhatja a vásárlót, ezért érdemes elolvasnia termék cimkéjét, és a latin név segítségével beazonosítani az árut, mert árban és ízben is jelentős különbségek adódhatnak. 

Ha gombászásról van szó, a malac nem a barátunk...

A szarvasgomba gyűjtése rendszerint kutyával történik, régebben a disznó is gyakran használt keresőállat volt, de a malaccal az a baj, hogy ő maga is rajong a szarvasgombáért, így találat esetén meg kell vele harcolni a zsákmányért, állítólag nem egy gombász ujja bánta már a sertéssel vívott harcot. A kutyás keresés sokkal hatékonyabb, a kutyát ugyanis nem érdekli a gomba, ő a játék kedvéért keres, és beéri jutalomfalattal, simogatásos elismeréssel, ráadásul az eb a malaccal ellentétben nem túr, így nem tesz kárt az erdei aljnövényzetben, gombatelepekben. Elsősorban a vizslák és a labradorok jeleskednek gombakeresésben, de más kutyafajták is betaníthatóak. Aki csak úgy belevágna a nagy haszonnal kecsegtető szarvasgomba vadászatba, annak rossz hír, hogy ez a tevékenység engedély-, és bejelentésköteles, még a kutyának is rendelkeznie kell "végzettséggel"! A törvényi háttér IDE kattintva olvasható.  

 ...................................................

A szarvasgombával ellentétben a gyilkos galóca (Amanita phalloides) kifejezetten kerülendő, ugyanakkor nem árt legalább felületesen megismerni, hogy nehogy bajt okozzon. A gyilkos galóca egész Európán elterjedt, nyártól őszig jelennek meg termőtestei. A nagyobb méretű gombák közé tartozik, magassága 7-20 centiméter lehet, elsősorban tölgyesekben, fenyvesekben, fák tövében található meg, de tulajdonképpen bárhol megtelepedhet, ahol számára megfelelő fafajok élnek. Az esős, meleg nyár, és az enyhébb ősz elősegíthetik a tömeges elterjedést, ilyenkor a mérgezések száma is megugrik. A gyilkos galócának karcsú, fehér tönkje van, kalapja fehéres, olíva-, esetleg sárgászöld színű. Gallérja és bocskora is van, ezért hasonlíthat az ehető erdei csiperkére, azonban fontos különbség, hogy a galóca lemezei mindig fehérek, míg a csiperkének korától függően rózsaszínes, vagy barnás lemezei vannak. A fiatal gyilkos galóca tojáshéjszerű burka a pöffeteghez teszi hasonlóvá. Más esetekben a külsőre sokban egyező tarlógombával téveszthető össze a galóca, ám lényeges eltérés, hogy a tarlógombának nincs bocskora. Azonban a galóca bocskora a földhöz nagyon közel helyezkedik el, és a késsel levágott gomba esetében ez a különbség nem feltűnő. 

A gyilkos galóca kis adagja is nagyon veszélyes, de még rosszabb, hogy a mérgezés sajátos lefolyású, ami miatt a betegek rendszerint későn kerülnek orvoshoz. Az első tünetek ugyanis csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A tünetek később enyhülnek, ezért az érintettek sokszor megnyugszanak, de a mérgezés ebben a szakaszban a legpusztítóbb. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a riasztó tünetek kialakulásakor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ami jelentős javulás a múlt század első feléig általános 60-70%-os halálozási arányhoz képest. A túlélők nem ritkán maradandó károsodást szenvednek, gyakran csak májátültetés segíthet rajtuk.

A gyilkos galóca részei

Tévhitek a gyilkos galócával kapcsolatban:

Nem igaz: a gyilkos galóca mérgezősége forrázással semlegesíthető

Nem igaz: a kalap bőrének lehúzása kiiktatja a veszélyes mérget

Nem igaz: a csigák érzékenyek a gomba mérgére, ezért a csiganyomos gomba ehető

Fontos tudni, hogy főleg a meseábrázolásoknak köszönhetően sokan hiszik azt, hogy a mérgező gombák feltűnő színnel rendelkeznek (rendszerint a piros gombák élnek mérgezőként a köztudatban) Ez természetesen nem igaz, a mérgezőséget nem jelzi szín vagy forma!

Jegyezze meg Ön is:

- Szaktudás nélkül nem szabad gombát gyűjteni a természetben!

- A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassa be, erre a piacokon és egyéb kijelölt helyeken ingyenes lehetőség van! Ne próbáljon könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! (Ezen írás sem alkalmas erre!)

-Sose fogadjon, készítsen, és fogyasszon el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

- Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztott gombát, haladéktalanul kérjen orvosi segítséget!

Szakértő vizsgál vadon szedett gombákat

Figyelem! Jelen blogbejegyzés nem alkalmas arra, hogy segítségével a mérgező gombákat, például a gyilkos galócát beazonosítsa! A gombák vizsgálatát csak szakképzett személy végezheti el biztonságosan!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen.

Télen sok kertben jelennek meg madáretetők, madárházak, ami egyfelől kedves dolog a madarakra nézve, másrészt kiváló kerti dekoráció is. A madáretetőről sokunknak elsőre egy hevenyészve összetákolt fakocka ugrik be, ám ha valóban díszes etetőt szeretnénk, akkor itt nem szabad megállni. Egy szép madárház ízléses kiegészítője lehet a birtoknak, és a csipegetni vissza-visszajáró madarak életet lehellhetnek a kopár, téli környezetbe. A házikó barkácsolása emellett kiváló családi program, a szárnyasok megfigyelése pedig jó elfoglaltság a természetbúvár gyerekeknek, akik már kinőttek a dinoszauruszos korszakukból. A madarak téli jóllakatása természetesen nem csak az etető külalakján múlik, ezért tartsunk be néhány alapvető szabályt, ha szeretnénk kertünk szárnyasait jóllakatni!

A madáretetés ugyanis felelősséggel jár, így csak akkor vágjunk bele, ha vállalni tudjuk az első fagyoktól a tavasz kezdetéig a műveletet, ugyanis a madarak hamar hozzászoknak a kihelyezett élelemhez, amit ha hirtelen elveszünk tőlük, rossz helyzetbe hozzuk őket. A kistermetű, nálunk áttelelő madarak a hideg időszakban csupán annyi tartalékkal rendelkeznek, hogy a jeges, fagypont alatti hőmérsékletű éjszakát átvészeljék. Amennyiben ilyenkor napközben nem jutnak eleséghez, a következő éjjel végzetes lehet számukra. Ezért, ha elkezdtük az élelem kihelyezését, ne hagyjuk abba, ha pedig nincs idő és energia a folyamatos gondoskodásra, alkalomszerűen ne etessünk, hagyjuk inkább, hogy a madarak más, stabil élelemforrást találjanak.

Kattintson a képre a galériáért, remek madárházakat nézegethet!

A madáreledeleket három csoportra oszthatjuk, ideális esetben mindegyikből biztosítsunk repülő vendégeinknek, ha teljeskörű táplálást szeretnénk nyújtani. Az első a napraforgó, ami ne sózott, pirított szotyi legyen, hanem magas olajtartalmű ipari napraforgómag. Szintén megfelelő a hobbiállat üzletekben kapható pintynek, vagy hullámos papagájnak való eledel, de ősz végétől kezdve majdnem minden nagyobb élelmiszerboltban is kínálnak madaraknak való magmixeket. A második az állati zsiradékok csoportja. Sótlan, kifőzött szalonnát, vagy faggyút helyezzünk ki, remek választás a cinkegolyó is. A konyhai szalonnamaradékok, zsiradékok nem alkalmasak a célra! A lágyabb típusú sajt, vagy vaj is kiváló csemege. A harmadik csoport a gyümölcs, ami elsősorban almát jelent. Az almát szinte mindegyik madárfajta kedveli, és kihelyezése is könnyű, egyszerűen tűzzük egy ágra. Mint az az előbbiekből is kiolvasható volt, a madarak kiegészítő táplálására főképpen a hideg, havas téli hetekben van szükség, ezért egyelőre a táplálás felesleges, persze ha valaki kedveskedne kerti madarainak, nyugodtan megteheti, de ha elkezdjük a madáretetést, ne hagyjuk abba hirtelen!

 És itt is talál még pár érdekes darabot, lehet ötletet meríteni! 

Képek: innen, innen, és innen.

A rózsa az egyik legáltalánosabb, legelterjedtebb kerti dísznövény, ami egyáltalán nem csoda, hiszen a rózsa változatos megjelenésű, átlagon felül dekoratív, gyakran bódító illattal rendelkező virág, mely jól áll mindenféle kertnek, kezdve a hagyományos paraszti birtoktól a modern, minimalista kialakításig. A rózsa ugyanakkor nem a legproblémamentesebb növény, az igazán szemet gyönyörködtető eredményért aktívan tenni is kell. Az ősz is ad feladatokat a rózsabarátoknak, aki még nem gyakorlott a témában, most mankót kaphat az aktuális teendőkről!

Nincsen kert rózsa nélkül

Azt mindenki tudja, hogy a rózsákat metszeni kell, ha igazán szép bokrokat szeretnénk, ebből fakad az a gyakori hiba, hogy az őszi kertrendezés során sokan nekiállnak a rózsatövek metszésének, pedig ezt a műveletet nem mostanában kell elvégezni. Az ősz vége felé közeledve csak az elnyílt virágokat, a beteg hajtásokat, leveleket távolítsuk el, a hajtások legfeljebb egyharmadát visszavágva. Az átfogó metszés tavasszal lesz időszerű, mert az őszi erőteljesebb visszavágás és a téli hidegek találkozása kárt okozhat a növényben, valamint a hideg évszakban bekövetkező fagyási károkat így tavasszal már nem tudjuk korrigálni. Fontos az is, hogy ősszel már ne helyezzünk ki műtrágyát, mert azzal megzavarhatjuk a növény biológiai óráját, túl sok virágot hozhat, amiket a csípős hajnalok károsíthatnak.

A metszést inkább tavaszra hagyjuk, ha most túlbuzgók vagyunk, tavasszal a téli sérülések miatt egészen kurtára kell visszavágni majd a növényt

Mint az a fentiekből is kitűnhet, a rózsa őszi/téli főellensége a fagy, ettől kell védeni leginkább, ugyanakkor tudni kell, hogy nem minden rózsafajta igényli a fokozott védelmet. A nagytermetű parkrózsák, a folyamatosan virágzó (floribunda és multiflora rózsabokrok) és a futórózsák fagyállóak, valamint a kereskedelmi forgalomban kapható hibridek többsége is jól viseli a telet. A teahibridek, és egyéb kényesebb telt virágúak pedig felkupacolással óvhatjuk, hogy a téli fagy, és a megfagyó csapadék, vagy épp a hólé okozta sérülésektől, melyek tavasszal egy nyílt seb módjára utat engednek majd a fertőzéseknek.

A tartós hidegek beálltakor az érzékenyebb fajtákat érdemes így védeni

Idén eddig kegyes volt hozzánk az ősz, kirívóan fagyos hajnalok/napok még nem igazán voltak, de így a novemberbe átlépve az ilyesmi már bármikor bekövetkezhet. Azt ajánlom, figyeljük a híradásokat, időjárás-jelentéseket, és ha állandósulnak az erős reggeli lehűlések, lépjünk rózsavédő akcióba. A téli óvintézkedés kimerül a tövek takarásában ami történhet egyszerűen földkupacolással, ebben az esetben úgy halmozzuk a földet a növényre, hogy annak teteje a szemzés fölött egy jó arasznyival legyen. Másik jó módszer, ha a körbekerítjük a növényt vagy növényeket, ehhez 3-4 egyenes rúdra és megfelelő méretű egyszerű műanyag-, vagy csirkehálóra lesz szükség (de akár a nyáron megszakadt szúnyoghálót is újrahasznosíthatjuk). A rudakat a rózsa köré szúrjuk le, majd a hálót ezek köré tekerjük, és rögzítsük. A belső részt földdel, komposzttal tölthetjük fel, esetleg levelekkel, de csak olyanokkal, melyek nem tapadnak össze, a bükk például megfelelő. A kimondottan fagyérzékeny példányokat a legextrémebb hidegekben egy lefelé fordított vödörrel is védhetjük, aminek a tetejére szél elleni nehezéket teszünk, ezt a módszert azonban csak vészhelyzetben, a legfogcsikorgatóbb hidegekben, egy-két napig alkalmazhatjuk biztonságosan.

A hermetikus beborítás csak extrém hidegben szükséges, de akkor is csak rövid ideig. A földkupacolás viszont hasznos egész télen

A tövek takarása azért is praktikus, mert így az ősszel, télen élelmet kereső állatok ellen is védekezünk, melyek alkalomadtán kikaparják a töveket, aminek következtében a gyökerek a felszínre kerülhetnek, és a következő hideg hajnalon jobblétre szenderülnek. A takarás egyfajta hőszabályozóként is működik, ugyanis nem csupán a hideg, hanem a hideg éjszakák és enyhébb nappalok váltakozásából fakadó hőingadozás is káros lehet a rózsának. 

A rózsával kapcsolatban most nem csak az óvintézkedések időszerűek, hanem novemberben még az ültetés is bőven aktuális! Ugyan a szabadgyökerű rózsák szezonja októberrel befejeződik, a konténeres kiszerelésű rózsák egészen november végéig a helyükre kerülhetnek. A konténeres rózsák azért is jó választások, mert telepítésük roppant egyszerű, akár teljesen kezdő kertbarátok is játszva elvégezhetik. A rózsák kivétel nélkül nagy fényigényűek és melegkedvelők, így mindig a kert napos, fagymentes részein jelöljük ki az ágyás helyét. A szélsőséges talajtípusok (homokos, agyagos, erősen kötött) kivételével a rózsák szinte bármilyen talajban jól megélnek, de természetesen a legjobb, ha laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban dús közeget biztosítunk. Az előkészületek kimerülnek egy átforgató ásásban és gyommentesítésben, és már ilyenkor keverhetünk egy kis komposztot a földhöz. Az egyes töveknek nagyjából 60x60x60 centis ültetőgödröt készítsünk elő, melynek az ajára érett marhatrágyát halmozzunk, amit vékony földréteggel fedjünk be. Végül a rózsát helyezzük be, ügyelve arra, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a kerti talajjal. Az utolsó feladat egy alapos beöntözés, és készen is vagyunk!

Az ültetni vágyó rózsabarátok hatalmas rózsakínálatot találhatnak online kertészetemben is!

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Szinte már hagyomány, hogy minden évben a Halottak Napja előtt nem sokkal közzéteszek egy bejegyzést a temetői növényültetésről, sírgondozásról, hiszen ez a feladat most aktuális, nagyon sokan pedig csupán ebben az időszakban tudnak/akarnak foglalkozni a síremlékkel. Ebben az évben nem konkrét temetői feladatokról lesz, hanem inkább olyan ötleteket próbálok adni, melyek talán szokatlanok, vagy legalábbis nem tradicionálisak, ugyanakkor bátran használhatóak a sírrendezés során.

A sírgondozás és temetői növényültetés gyakorlati oldaláról EBBEN és EBBEN a korábbi bejegyzésemben írtam, olvassa el ezeket is!

A magyar és általában az európai viszonyulás a halálhoz meglehetősen komor és merev, ennek megfelelően temetőink is egységes, szomorú, gyakran lehangoló képet mutatnak. Természetesen az elmúlásban semmi vidám nincsen, ugyanakkor eltávozott szeretteink emlékhelyének nem kell feltétlenül búskomornak lennie, ezért egyáltalán nem szentségtörés, ha színkavalkádban pompázó virágok, vagy a szokásostól eltérő növények kerülnek a sírra. Ehhez mutatok pár ötletet most!

A színes virágokkal beültetett sírok jellemzően kétdimenziósak, vagyis a növények egy síkban, alacsony magasságban helyezkednek el. Ezen akár változtatni is lehet, például egy rhododendron bokorral, mely éppen annyira harsány, amennyire az illem azt még engedi, törzsesre nevelve alacsony, dús virágzatú fácskára hasonlít, és kényelmesen elfér a hantokon. Nézze is meg az alábbi rövid videón, miről is van szó:

A megszokott temetői virágok helyett is lehet mást alkalmazni. Az erica, árvácska, szegfű, krizantém szépek, de nyugodtan helyettesíthetőek mással is. Jó ötlet lehet például vegyes virágmag keveréket kiszórni, így a sír buja, természetes hatású lesz, ráadásul ezen virágoknak a gondozási igénye is alacsony. Szintén alkalmazhatóak sírokon futónövények, vagy élénk színű terülő cserjék, melyek képesek teljesen befedni a sírt, ez elsősorban azoknak jó, akik ritkábban tudnak növényeket gondozni a temetőben, mégis egységes, díszes látványt szeretnének (persze alakító metszésre ilyen esetben is szükség lehet). Bátran lehet válogatni a nagy tűrőképességű sziklakerti évelők (őszirózsák, madárhúr, délvirág, harangvirág) vagy a talajtakaró évelők (pajzsika, gólyaorr, napvirág, sásliliom) közül is, melyek szintén nem szokványos temetői növények, ugyanakkor színes, elegáns megjelenést kölcsönözhetnek a sírnak, oldhatják a gyakran monolitszerű kőelemek nyomasztó hangulatát. Egész ősszel telepíthetőek tavaszi hagymások is, melyek az ültetést követő hónapokban ugyan nem díszítenek (de a sír képe már ekkor is rendezett lesz az ültetési műveletek miatt) tavasszal azonban külön munka nélkül virágba borulhat velük a sír. A hagymások közül az alacsonyabb krókusz, a sok színváltozatban kapható jácint, vagy a nárcisz és a liliom lehetnek jó választások. 

A halál témakörén belül is külön tabutémát képez a gyermekhalál, így a gyermeksírok kialakításának sincs se elfogadott iránya, se kialakult hagyománya, azon kívül, hogy az ilyen hantok általában még mélyebb szomorúságot sugároznak. A megemlékezés helyszíne azonban lehet akár kedvesen játékos, az eltávozott gyermeki személyiségét felidéző, édesbús emlékeket árasztó, gyermekien kaotikus, szertelen. Az alábbi videóban is egy ilyen sírt láthatnak, érdemes megfigyelni, hogy a szabálytalanság, a koncepcióktól való eltávolodás, vagy éppen a gyermekjátékok megjelenése a síron milyen szépen és mégis méltóságteljesen oldja a szomorúságot, fájdalmas atmoszférát.

Ebben a rövid videóban pedig egy igazán szép németországi temetőt láthatnak, érdekes megfigyelni, hogy a betonelemek mennyire háttérbe szorultak a növényi beültetések javára, illetve szembetűnő az is, hogy milyen bátran használják az eltérő színű virágos növényeket a sírok gondozói. Amíg a látvány ízléses és nem túl hivalkodó vagy bazári jellegű, addig a színpompás sírok ideája kifejezetten jó!