Megyeri Szabolcs kertész blogja

Az őszi komor idő beálltával (amit tudvalevőleg a még barátságtalanabb tél követ) lassan felértékelődnek a szobanövények, hiszen akinek kertje van, egyre ritkábban megy ki, akinek meg nincs, az eleve a benti növényekre kénytelen támaszkodni, már ha szereti a növényeket. Szóval mostanság biztosan sokan agyalnak azon, hogy milyen érdekes, jópofa szobanövényekkel dobhatnák fel a lakást, melyek nem csak szépek, de könnyen tarthatóak, és nem is túl drágák. Ők kapnak most három tippet!

Gyakran szempont, hogy a szobanövény szép, díszes, de leginkább strapabíró legyen, vagyis ne reagáljon azonnali elhalással ha kimarad egy öntözés, és ne legyen olyan kényeskedő, hogy lekonyuljon a meleg, száraz levegőjű fűtött szobában. Ezeket a feltételeket remekül teljesíti a zamioculcas, ami szokatlanul sok (ámbár hasonló) néven ismeretes, említhetjük zamio, zámia, zamiopálma zamion pálma, vagy akár agglegényvirágként is. Hívjuk bárhogy, egy kelet-afrikai eredetű növényről van szó, mely kiválóan bírja a téli szobakörülményeket is, mivel nem zavarja a meleg (akár fűtőtest közelében is lehet), ritkán kell öntözni, és kifejezetten nem szereti a tűző napot, úgyhogy szépen elvan félárnyékban (téli félhomályban) is. Ezen tulajdonságai miatt (nem teljesen sötét) előszobában, naposság szempontjából kedvezőtlen fekvésű szobában, vagy akár nem túl fényes irodában, munkahelyi helyiségben is biztonsággal tartható. Öntözése hetente egyszer esedékes, óvni kell a túlöntözéstől és a pangó víztől, húsos száraiban, leveleiben, és főleg megvastagodott gyöktörzsében sok nedvességet tárol, így kiszárítani kis túlzással művészet. A zamiopálma jó ütemben növekszik, akár 1.5-2 méter magasra is megnőhet, szerteágazó hajtásaival és élénkzöld,  vastag leveleivel igazi dzsungel hangulatot áraszt, méretes színfoltként jóleső látvány a téli szürkeségben. Az arasznyi magas fiatal példányokat jóval egy ezres alatt megkaphatjuk, így kiadásként sem jelentős a beszerzése.

Ez itt éppen egy mini lepkeorchidea változat, ami kisebb helyeken is elfér!

A második tipp legyen első blikkre kicsit meglepő, ugyanis a lepkeorchideáról (Phalaenopsis) van szó. Az orchideákat sokan kezelhetetlenül kényes növényeknek tartják, pedig ez nem igaz, csupán a megfelelő környezeti körülményeket kell eltalálni, és onnantól könnyű az egész. A lepkeorchidea hőmérsékleti optimuma 20-22 Celsius (télen az alsó határ 15 C, nyáron legfeljebb 28 C) vagyis akár a fűtött szobában is megél, de a száraz levegőt nem tolerálja, ezért mindenképp párásítani kell a közelében. Ez nem ördöngösség, egy zúzott kővel 2-3 centi vastagon felszórt alátét tálca a megoldás, melyre vizet öntünk, és erre állítjuk a növényt. Így a gyökerek nem érintkeznek a vízzel (ezt az orchidea nem tűri) viszont folyamatos lesz a párolgás a növény közelében. Az öntözés is kulcskérdés, a hideg hónapokban elég 10 naponta nedvesíteni, nyáron akár hetente 2-3 alkalommal. Fontos tudni, hogy ezek a növények eredetileg fákon élnek, vagyis gyökereik szabadon lógnak, így nem szoktak hozzá ahhoz hogy cserépben, főleg, hogy földben legyenek. Ezért ne is telepítsük őket földbe (vagyis az sem baj, ha gyökerek "kimásznak" az edényből), a tápanyagok bevitelét az öntözéssel egy menetben biztosítsuk, megfelelő orchidea tápoldat használatával. Végül a fény. Az orchideák fénykedvelőek, de a tűző napsugarakat nem bírják (hiszen élőhelyükön a lombszint alatt élnek), ennek megfelelően helyezzük el őket. Összességében a lepkeorchidea az alapok betartásával igenis könnyen tartható, és kiemelkedően magas esztétikai értékkel bíró növénydísz, ami a téli hetekben hatékonyan feldobja a szobabelső hangulatát! Phalaenopsist már 1500 forint alatt is beszerezhetünk, az élelmiszer áruházas példányoknál figyeljünk arra, hogy ne kókadt, virágait vesztett (ezért gyakran leakciózott) példányokat vegyünk, ezeket nehéz újra életre kelteni. Kertészetben kicsit drágábbak, de szakszerűen tartottak, egészségesek az orchideák.

A harmadik tipp a zöldike, más nevén csüngő csokrosinda. Ennek a vidám zöldnek az az extrája, hogy ha fellógatott kaspóba, vagy magas, vékony edénybe, padlóvázába ültetjük, akkor csüngő hajtásaival nagy, élénkzöld zuhatagot alakíthatunk ki, ami egyfelől remekül néz ki, másfelől szokatlan látványelem, úgyhogy variálhatunk egy kicsit az unalmas szobanövény képen. Öntözési igénye alacsony, mindig hagyjuk kiszáradni földjét, az újabb nedvesítés előtt, mert egyrészt bírja a szárazságot, másfelől a pangóvíz kárt tehet benne. Fényigénye közepes, a tűző napsugarakat nem szereti, világosabb helyeken gyorsabban fejlődik, és virágot is hoz, félárnyékban a virágzás elmarad, de baja nem lesz. Télen nem szükséges tápoldatozni, tavasztól a nyár végéig heti egy alkalommal adagoljunk általános szobanövény tápoldatot az öntözővizéhez. Évente érdemes átültetni, általában hamar kinövi az edényét, így biztosítsunk számára kényelmesebbet. Talajigénye átlagos, a sima virágföld éppen megfelelő lesz. Válasszuk inkább a csíkos levelű változatot, ennek vidámabb, játékosabb megjelenése jobban feldobja a belső teret. A zöldike is pénztárcabarát növény, bő egy ezresért szerezhetjük be a fiatalabb példányokat.

Képek: innen és innen.

A Római parti mobilgát ügye régóta húzódik, a tervezett változtatások elleni heves tiltakozások azonban nem csillapodnak. Látszólag lokális problémáról van szó, aki nem lakik a Római part közelében, vagy nem szeret/szokott arrafele járni, talán marginális dolognak hiheti a mobilgát ügyet, azonban az esetnek általános vonatkozásai is vannak, hiszen alapvetően természetvédelmi kérdésről van szó. Két nappal ezelőtt újabb tüntetés zajlott le a Rómain, melyen több ezer ember vett részt, és melyről egy olvasómnak köszönhetően helyszíni fotókkal, beszámolóval is tudok szolgálni, azonban elsőként fussuk át gyorsan, miről is szól a Római parti mobilgát-botrány.

A Római partra tervezett mobilgát ötlete már sok évvel ezelőtt felmerült, az ügy konkrét kezdete azonban 2013.02.22.-ére tehető, ekkor fogadta el a Fővárosi Közgyűlés az építmény továbbtervezéséről szóló javaslatot. A római parti árvízhelyzet már évtizedek óta megoldatlan és jelentős probléma. A Nánási út és a Királyok útja menti főgát sok évvel ezelőtt ideiglenes gátnak épült, tehát elméletileg indokolt az újragondolása, megújítása, ráadásul mostani formájában több szempontból sem felel meg az árvízvédelmi előírásoknak, az állapota rossz. Ez a gát választja el a rendszeresen áradó Dunát több tízezer helyi lakos életterétől és értékeitől, vagyis fontos építményről van szó. A Közgyűlés a meglévő gát felújítása és átépítése helyett egy, a főgáttól (az első számú védekezési vonaltól) 100 méterrel beljebb elhelyezkedő mobilgátat tervezett építtetni. 

Ezt az elképzelést civil csoportok hevesen támadták és támadják a mai napig, annak környezetromboló hatása miatt, valamint kifogásolják a terv kidolgozatlanságát, a hosszútávú hatások vizsgálatának hiányát. Az egyik legerősebb ellenérv a római parti fákkal kapcsolatos, az első környezeti hatástanulmány szerint 403 fa kivágása válik majd szükségessé, más szakértők szerint ugyanakkor közel 1500 fa kerülhet veszélybe a mobilgát megépítésével, ami nem csupán sok fa eltűnését, hanem a megszokott látkép, a helyi ökoszisztéma gyökeres megváltozását is jelenti. A környezetvédelmi aggályok mellett gyakran előkerül az a gondolat is, hogy a háttérben üzleti érdekek állnak. Az ellenzők szerint a gát megépülésével az elmúlt évtizedekben kialakult fövenyes partszakasz, kísérő növényzetével, és galériaerdőivel teljesen eltűnne. Az újonnan kialakítandó töltés - funkciójából adódóan - vizet át nem eresztő anyagból készülne, a jelenlegi állapothoz képest magasabbra. A gátépítés a 3 km-es hosszúságban (változattól függően) 55-180 000 m3 feltöltéssel jár, ami teljesen megváltoztatja a part hangulatát, arculatát. A töltés anyagának védelme érdekében fákat valószínűleg nem lehet majd ültetni a töltésre, a szervizút és védőtávolságok miatt pedig a gát házak felőli oldalára sem, így az eltűnő fák pótlása is lehetetlenné válna. A természetes módon kavicsos parti fövenyt egy enyhe lejtésű gyepes  töltés váltotta az első tervek alapján.

Hasonló lenne a Római parti mobilgát is

A kiinduló terveket az MTA egy tanulmánya részben támogatta (amire ezért a főváros előszeretettel hivatkozott) ugyanakkor több, komoly kifogást is emelt. A tavalyi év elején egy új terv látott napvilágot, mely a kifogásolt mobilgátas elképzelés elvetése helyett inkább kibővítené azt, mégpedig úgy, hogy a teljes Csillaghegyi öböl és az Aranyhegyi- és Barát-patakok torkolata környékén is megépülne a mobilgát, valamint a gát az előzőekhez képest 110 centivel magasabb lenne, így igazodva a 2013-as nagy árvíz után megemelt mértékadó árvízszinthez. Nagyjából itt tart most az ügy, ami ellen szombaton nagylétszámú tiltakozás szerveződött.

Az alábbi képek október 9.-én készültek, a délután négykor kezdődő nagyszabású demonstráción. Olvasóm beszámolója szerint a tömeg nagyjából kétezer főt tett ki, ami biztos, hogy az egyik résztvevő 1580 főig számolta a megjelenteket, így ennyien egészen biztosan jelen voltak. A családi hangulatú tüntetés (melyre sokan gyerekekkel, kutyával érkeztek) lassú, beszélgetős menetté alakult, az emberfolyam a régi Postás üdülőig vonult fel. A rendezvényen Bródy János is feltűnt, aki stílszerűen a Ne vágj ki minden fát című dalát énekelte el. A transzparensek többsége nem kimondottan a gát ellen szólalt fel, hanem sokkal inkább a természettel való nagyobb összhang elérése érdekében, vagyis a tiltakozók szerint nem maga a gát a mumus, hanem a megvalósítással kapcsolatos elképzelések nincsenek rendben, melyek a helyi környezeti viszonyokat alapjaiban változtatnák meg. 

A képre kattintva galéria nyílik!

A képekért és a beszámolóért köszönet Tündének!

A műanyagokat elterjedésük idején forradalmi úíjtásként üdvözöltük, könnyítették, egyszerűsítették a hétköznapokat, számos előnnyel bírtak és bírnak ma is, csakhogy közben kiderült, hogy a plasztik mégsem égi áldás, nehezen bomlik el, egyes fajtái mérgezőek, sőt, rákkeltőek, és mára olyan mennyiségben gyártjuk őket, hogy lassan belefulladunk. Kis túlzással térdig járunk a műanyag hulladékban, ezért minden kezdeményezés üdvözlendő, ami ezt a szükséges rossz matériát kiválthatja.

Ilyen érdekesség lehet az újrahasznosított papírból készült edény, mely ráadásul honi fejlesztés, így duplán örülhetünk neki. De miről is van szó? Olyan növénytároló edényről, melynek anyaga könnyen lebomló papír, tehát környezetbarát és természetes, ugyanakkor egyéb tulajdonságaiban nem marad el a műanyag változatoktól, sőt, egyik fajtája különleges extrával is bír. 

Növény papírcserépben

Aki járt már kertészeti árudában, vagy olyan áruházban, hipermarketben, ahol cserepes növényt, palántát, csemetét lehet vásárolni, biztos tudja, hogy ezek a zöldek az esetek többségében műanyag poharakban, edényekben várják leendő gazdáikat. Ha otthonra lelnek, általában átkerülnek egy tetszetősebb cserépbe, kaspóba, az ideiglenes tárolók pedig rendszerint a szemetesben landolnak. Ez a csomagolóanyagok tipikus története, így gyűlnek monstre halomba a környezetkárosító műanyagok. Ezt a rossz folyamatot próbálja kiváltani a papírcserép, mely 98-100%-ban gyorsan lebomló újrahasznosított papírból készül, változattól függően kevéssé, közepesen, és teljesen vízálló kivitelben, utóbbi akár végleges lakhelyet is biztosíthat a benne elhelyezett növénynek.

Kiültethető változat

Az említett extra pedig az a palántásedény, mely a növénnyel együtt kiültethető a kertbe, a vékony, hamar elbomló papírpohár így a nevelési szakasz adott pontján egy-az-egyben a földbe tehető. Kiültetéskor ilyen módon nem kell az apró földlabdát kikanalazni a tejfölöspohárszerű műanyag cserépből, ráadásul a növény is hálás lesz, ha elkerüli a művelettel járó birizgálást és sokkot. A vízálló (nem ültethető) változat pedig akár önmagában is szolgálhat dekorációként, így az átültetést ezzel is elkerülhetjük, szemben a szabványos barna plasztikokkal, melyeket kevesen szeretnének látványelemként a szobába.

Dekorációként is megállja a helyét

A termék elsősorban nagykereskedelmi célokra készül, így főképpen beleültetett növénnyel együtt találkozhatunk majd vele. A környezetbarát, zöld megoldások híveinek azt ajánlom, hogy ha választhatnak a műanyag és papíralapú edényben kínált palánták, virágok közül, az utóbbi mellett döntsenek. Azt még hozzá kell tennem, hogy újrahasznosított papírból akár mi magunk is készíthetünk hasonló edényt otthon, ehhez csupán újrahasznosításra alkalmas papírt kell áztatással formázhatóvá tenni, majd egy alkalmas formára (például műanyag virágedényre) ráhelyezni, és megvárni, míg kiszárad. 

További infók: ITT

Itt azonban még nincs vége az ötletbörzének, aki környezetbarát ültető, vagy hajtatóedényt keres, az alábbi galériából meríthet ihletet!

 Képek: innen, innen, és innen.

Ki ne szeretne szép kertekben sétálgatni, ahol önfeledten bolyonghat, ihletet meríthet, merenghet, sőt, nem csak esztétikus látványt, hanem még egy kis gondolkodnivalót is kap? Ha Ön is így áll a kérdéshez, szívből ajánlom Charles Jencks skóciai birtokának meglátogatását. Sajnos azonban két apró bibi is van a dologgal, az egyik ugye, hogy Skóciába kevesen tudnak csak úgy kiugrani, a súlyosabb baj azonban hogy az extravagáns magánkert évente csupán egyetlen napon nyitott a nagyközönség számára. Így legtöbbünknek maradnak az alábbi képek.

Az első blikkre nem evilági látványt tükröző , és a misztikus "The Garden of Cosmic Speculations" nevet viselő kert különös koncepció alapján született. Az alkotó (és társai) egy olyan zöld teret szándékozott megteremteni, melyben összeér a matematika, a fizika, a biológia tudománya, valamint az élő növényzet harmóniája. A furcsa elképzelés alapját az az elgondolás adja, miszerint a világegyetem és a természettudományok leképezhetőek abból az élő anyagból, ami nekünk itt, a Földön a rendelkezésünkre áll. Ezért a telepített növények és a tér elrendezése matematikai, fizikai formákat öltenek, többek közt megjelennek fraktálok, fekete lyukak, a káoszelmélet, gének és hullámok. Megható adalék, hogy az 1988 és 2007 között megépült kertet tulajdonosa néhai felesége emlékének ajánlja, sőt, a belépőjegyek egy része is az elhunytról elnevezett rákellenes alapítványt gazdagítja. 

Ha mindez nem elég, akkor bővebb virtuláis sétáért kattintsanak a videóra!

A csodás kertről egy igényes album is készült, ITT például megvásárolható.

Térkép, nyitvatartási idő és minden egyéb infó az érdeklődőknek pedig ITT!

Képek: innen.

A cím kissé sejtelmesnek tűnhet, valójában azonban semmi bonyolult vagy rejtélyes dologról nem lesz szó, egyszerűen a faültetés kerül terítékre, fókuszba helyezve a facsemeték kiszerelését, azok előnyeit is hátrányait. Ezúttal nagyobb hangsúlyt kap a mozgóképi anyag, vagyis már most buzdítom az eddig eljutókat, hogy ne hagyják ki a videók megnézését, nem lesznek hosszúak, ellenben a lényeg jobban látszódik majd!

Azzal indítsunk, hogy az ősz a faültetés egyik főszezonja, legyen szó dísz-, vagy gyümölcsfáról, ilyenkor jó akcióba lépni. Az őszi telepítésű fa még a tél előtt begyökeresedik, megerősödik, a telet szépen átvészeli, tavasszal pedig már életerős, növekedésre kész csemeteként indul útnak. A kertészetekben vagy webshopokban böngészve gyakran találkozni azzal, hogy egyazon fafajt megvásárolhatjuk szabadgyökerű, konténeres, ritkábban pedig koros csemeteként. Na de melyik mi, és miért jó vagy nem jó?

Kezdjük a konténeres facsemetékkel, ezek a növények kisebb-nagyobb (de nem túl nagy), jellemzően műanyag edényben csücsülnek. Nem a legkönnyebbek, de ha csak egy-két darabról van szó, könnyen mozgathatóak, ez máris előny. Ültetésük gyerekjáték, hiszen a cserépből kiemelve csak az előkészített ültetőgödörbe kell helyezni őket, és nagyjából kész is a dolog. A konténeres növényeket hazavitelük/kiszállításuk után nem muszáj azonnal elültetni, várhatunk pár napot, míg az idő kedvezőbb, vagy míg eljön egy ráérősebb nap, de igazából tovább is bírják, persze az öntözés nem maradhat el, a fagyra pedig fokozottan érzékenyek kis edényükben. Ha több/sok példányt veszünk, a szállítás már nehézkes lehet, ami pedig hátrány lehet még, az a szabadgyökerűnél magasabb ár, ami mondjuk egy tucatnyi fa ültetésekor már jelentős tényező lehet. És ami a legfontosabb, a konténeres fák a fagyos téli hetek kivételével szinte az egész évben elültethetőek, vagyis kora tavasztól késő őszig tulajdonképpen bármikor. 

 A konténeres/földlabdás fák ültetését az alábbi videón tekintheti meg!

A szabadgyökerű fák nevükhöz hűen teljesen csupaszok, nincs se edényük, se földlabdájuk. Szállításuk egyszerű, egy személyautóba is befér akár két tucat, ugyanakkor fokozottan érzékenyek a kiszáradásra, órák alatt elpusztulhatnak, kezelésük nyűgösebb, kockázatosabb, mint a konténereseké. Tudni kell azért, hogy a szabadgyökerű fáknál is van halasztási lehetőség az ültetést tekintve, ha egy vödörbe helyezzük őket, a vödröt pedig feltöltjük nedves faforgáccsal vagy komposzttal, akár egy-két hétig is eltarthatjuk őket. Cserébe a szabadgyökerűek olcsóbbak, csoportos ültetésnél jó megtakarítás érhető el velük. A szabadgyökerű fák legfontosabb tulajdonsága, hogy ültetésük szigorúan időhöz kötött, telepíteni őket csak a nyugalmi időszakban, október 20.-a után, és a tartós fagyok beállta előtt lehet. Utolsó kvázi hátrányként megemlítendő, hogy a szabadgyökerűek ültetéséhez praktikusan két ember kell, egy, aki tartja a fát a megfelelő magasságban és pozícióban, és egy, aki óvatosan, a gyökerek közeit teljesen kitöltve visszatölti a földet, közben pedig tömöríti a talajt.

A szabadgyökerű csemeték ültetéséről az alábbi videóban tudhat meg mindent!

A harmadik érdekes opció a koros csemeték választása. Ezek a fák azoknak valók, akik türelmetlenek, és nem akarnak 4-5-6 évet várni, míg egy fiatal csemetéből termő fa válik (gyümölcs esetében persze), vagy éppen rögtön dekoratív, nagyobb méretű fát akarnak kertjükbe. A koros csemeték több éves előnevelt fák 1.5-2 méteres magassággal, 15-20 centiméteres törzskörmérettel. Ezek a fák már teremnek is, tehát aki ilyet választ és ültet, akár már az ültetés évében szedhet róluk gyümölcsöt! Természetesen ennek ára van, képletesen és szó szerint. utóbbi értelemben több tízezer forintról beszélünk, ami horribilis összegnek tűnhet, ám ne feledjük, hogy a koros csemete választásával egy huszáros vágással átugrunk akár fél évtizednyi növénynevelést, annak minden kínjával és és kiadásával, tehát végeredményben nem járunk rosszul. Képletes értelemben a mérettel lesz bibi, hiszen nem csak a magasság jelentős, hanem a nagy földlabda súlya is gondot okozhat, egyes esetekben akár mázsányi is lehet! Az ilyen koros csemetéket személyautóval esélytelen hazavinni, szállításukhoz teherautó és több ember szükséges.

 Itt pedig példát láthat arra, hogy milyen is egy 4-5 éves koros konténeres facsemete!

Az időjárás a napokban egyértelműen a tudtunkra adta, hogy a nyárnak, sőt az indián nyárnak is vége van, most már kétségtelenül beléptünk az őszbe. Ez a tény a kerttulajdonosoknak jelzésértékű, ebben az időszakban ugyanis sok teendő akad a birtokon, melyek egy része érdekes és izgalmas, míg más részük egyszerűen kötelező tennivaló. Az alábbiakban végigveszem a legfontosabb, legjellemzőbb feladatokat, hogy aki most veselkedne neki az őszi kertrendezésnek, némi útmutatót kaphasson!

Az első tanácsom, hogy ne sirassuk a nyarat, és ne bosszankodjunk az ősz miatt, hisz utóbbi évszak is csodás látvánnyal, varázslatos színekkel, megkapó atmoszférával kecsegtet minket!

Szinte minden kertben van pázsit, kezdjük tehát ezzel. Szeptember folyamán érdemes elvégezni a gyep szellőztetését, a füves terület talajának lazítását, a nyári intenzív használattól összetömörödött közeg nem maradhat úgy, ahogy van. A gyepszellőztetés legegyszerűbb módja, ha a jó öreg ásóvillát (tisztes nevén vasvillát) erőteljesen beleszúrjuk a földbe, majd a nyelet határozott mozdulatokkal előre-hátra mozgatjuk. Ezt a műveletet legalább félméteres közökkel ismételjük meg az egész területen. Nagyobb felületű pázsithoz lehet használni gyepszellőztető gépet, amit kölcsönözni is lehet, de akármilyen eszközzel dolgozunk, a munkát egy szárazabb napra időzítsük. Ezután lehet a kikopott, foltos fűfelületet felülvetni, ám ha a kertben több, terebélyesebb lombhullató fa van, akkor a várható levélhullás miatt érdemesebb ezt tavaszra halasztani. A felülvetést, amennyiben az szükséges és lehetséges, még szeptemberben végezzük el, hogy az esetleges október végi fagyok ne tudjanak az új hajtásokban kárt tenni. Az sem mindegy, milyen fűmag keveréket használunk, gondoljuk át, hogy milyen típusú, intenzitású a gyep használata a kertben, milyenek a környezeti viszonyok, és ennek megfelelően válasszunk szárazságtűrő, strapabíró, vagy éppen általános keveréket. A nitrongéndús műtrágyák kihelyezését ilyenkor már mellőzük. Ha korábban meggyűlt már a bajunk a hópenésszel, jó ötlet kombinált műtrágya és gombaölő szer kihelyezésével védekezni ellene mostanában.

A gyepszellőztetés fontos dolog, és akár egy ilyen szellemes, cipőre csatolható szandálfélével is lehet végezni, ami ráadásul házilag is összeüthető egy marék százas szeg, két talpnyi méretű deszkalap, és egy méternyi erős szíj, szalag segítségével.

A gyep gondozásával egy időben az ősszel ültetendő bokrok, cserjék, fák helyét is kijelölhetjük, és a számukra szükséges ültetőgödröket is kiáshatjuk egyúttal. Fáknak legalább 1x1 méteres, bő háromarasznyi mély, a cserjéknek 60x60x60 centiméteres gödröt készítsünk. Az ősz remek alkalom a sövények telepítésére, ilyenkor kerülhetnek a kertbe a díszfák és a gyümölcsfák is, így aki nagyobb változásokat szeretne a kerti látképben, most döntse el mit ültetne szívesen, és ültesse is el! A gyümölcsfa ültetés dilemmáiról, és a telepítés menetéről ebben a régebbi bejegyzésemben írtam, hasznos lehet most is!

A nárcisz, jácint, tulipán, és egyéb, tavasszal virágzó hagymások hagymáit szeptembertől kezdve időszerű elültetni, ha ezt nem mulasztjuk el, tavasszal színes-szagos virágoskert fogad majd minket. Azt se felejtsük, hogy ezeket a növényeket tavasszal már nem lehet ültetni, így aki most kihagyja, lemarad jövőre a tulipános élvezetekről! Csak egészséges, ép, és megtisztított hagymákat ültessünk, mégpedig úgy, hogy a hagyma magasságánál kétszer akkora földréteg fedje őket. Érdemes figyelni arra, hogy a gumók ne fejjel lefele kerüljenek a földbe, mert bár így is ki fognak hajtani, a "fordulás" sok energiát kivesz belőlük, és gyengébbek, satnyábbak lehetnek majd. Jó ötlet az ültetés helyét megjelölni, tavaszig ugyanis nem lesz nyoma, hogy ott valami van a földben, nehogy később erről elfeledkezve kiássuk őket véletlen.

Akinek már most a tavasz jár a fejében, az ne felejtse el a tulipánhagymák elültetését!

A kerti növények fejlődésük során rengeteg tápanyagot "vesznek ki" a talajból, amit nagyszerűen lehet pótolni komposztálással. A komposztálásba tulajdonképpen bármikor bele lehet vágni, de az ősz az egyik legideálisabb időszak erre, főképpen azért, mert az őszi lombhullásnak és a metszéseknek köszönhetően nagy mennyiségű zöldhulladékot gyűjthetünk össze (a másik oldalról közelítve pedig a komposztálás azért jó, mert így tudjuk hasznosítani az egyébként csak útban lévő zöldhulladékot). A komposztáláshoz alig kell induló befektetés, csupán egy komposztáló ládára, vagy egy 1-2 négyzetméteres, hálóval körbekerített pakolóhelyre lesz szükségünk, meg egy vasvillára, amivel berakodhatjuk, átforgathatjuk a halmokat. Jó tudni, hogy a hiedelmekkel ellentétben, a szakszerűen kezelt komposztálónak egyáltalán nincsen bántó szaga!

A téli almát és körtét is szeptemberben lehet leszüretelni, a teljes érettséget a megbarnult magok jelzik, így ha nem vagyunk biztosak ebben, vágjunk szét egy-két gyümölcsöt. A leszedett almát és körtét rögtön vigyük hűvös helyre, például a pincébe, hogy minél tovább elálljon. A romlott, hibás, kukacos példányokat dobjuk a komposzt közé.

Almaszüret ősszel

Ősszel a természet megkezdi hosszú pihenését, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mit ültetni ilyenkor is. A jó magyaros fogások egyik alapeleme a fokhagyma, amit nem csupán tavasszal, hanem ősszel, szeptemberben is lehet ültetni, így biztosítva a jövő évi ellátmányt, valamint a hideget jól tűrő zöldségféléket, vagyis például a zöldsalátát, a brokkolit, a kelkáposztát és a káposztát is elültethetjük, és most kerülhet a konyhakertbe a zöldbab, a tök, a sütőtök és az uborka. Vethetünk vadvirág magokat is, hogy tavasszal természetes hatású, burjánzó kertünk legyen, de a szabadgyökerű dáliákat is most ültethetjük ki. Amennyiben télen is színes kertet szeretnénk, szerezzünk be árvácskapalántákat (melyeket akár a temetőbe, a sírokra is telepíthetünk, hogy Halottak napjára díszes legyen a síremlék). A különlegességekre fogékonyak a kikeleti bangitával (Viburnum x Bodnantense) is tehetnek egy kísérletet, ez az extravagáns kerti növény január tájékán virágzik, ráadásul erős illattal rendelkezik, így a kerti út mellé telepítve a tél közepén is díszlik, illatozik. A hagyományosabb ízlésű virágbarátok a körömvirág, a szegfű, a díszkel és a díszkáposzta közül választhatnak.

A kikeleti bangita fütyül a télre, és januárban is virágzik

Fontos, hogy a nyáron a kertbe, teraszra, balkonra kitelepített cserepes, dézsás szobanövényeket lassan vigyük fedett helyre, és egy lemosás után az adott fajta igényeinek megfelelő fényviszok közé helyezzük őket. A kertben egyelőre ne hagyjuk abba az öntözést, a fákat és cserjéket pedig egy mély, alapos öntözéssel indítsuk el a tél felé vezető úton. Aki szeretne télen is madarakat a kertjébe, tegyen ki nekik vizet egy alkalmas itatóedénybe, esetleg fürdetőt is állítson ki. A madarak így odaszoknak, de etetésük egyelőre még nem szükséges, csak a fagyok és a havazás beálltakor, ami reméljük, még azért odébb van!

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen.