Megyeri Szabolcs kertész blogja

Sziklakertünk alapvetően kétféleképpen lehet, vagy építünk egyet magunknak, vagy építtetünk egyet. Hát ezzel nagy titkot nem árultam el, de igazából különösebb titkok amúgy sincsenek a sziklakert körül, aki azonban úgy dönt, hogy saját maga vág bele az alkotásba, most egy kis mankót kaphat a munkálatokhoz. A sziklakert építés alapvetően nem egy különösebb hobbikertészeti kihívás, persze vannak fokozatok, a profi, igazán káprázatos sziklakertekhez vagy gyakorlat, vagy szakember kell, de egy csinos, kezdő darab elkészítéséhez nem kell több tudomány, mint egy átlagos virágágyás kialakításához. A sziklakertezést nagyban segíti, hogy nem egy egzakt dologról beszélünk, méretben, kialakításban, a beültetett növények tekintetében, és még sok más szempont alapján majdhogynem végtelenek a variációs lehetőségek, de az alaplépések nagyon hasonlóak. A sziklakerti ültetés ideális időszaka az ősz első harmada, ilyenkor kedvezőek a hőmérsékleti viszonyok, és a betelepített növények még a fagyok beállta előtt meg tudnak erősödni, hogy gond nélkül átvészelhessék a telet!

Az első fontos és kötelező feladat a sziklakert helyének szakszerű kijelölése, valamint ezzel összefüggésben a sziklakert leendő méretét is határozzuk meg. Érdemes nem grandiózus zikkuratban gondolkodni elsőre, a nagy méret sok vesződséggel jár, értelemszerűen a kiadások is megnőnek, jobb kezdésként egy kompakt, kezelhető méretű sziklakertet megálmodni. A méretet tekintve legalább 100-150 centiméteres átmérőt mérjünk ki (persze a kör alaprajzhoz nem kell ragaszkodni), az egy-két arasznyi sziklakertecske inkább fog tűnni egy véletlenszerűen kialakult kőhalomnak, mintsem tudatosan megtervezett látványelemnek. Ha praktikusan közelítjük meg a dolgot, a sziklakert a kert kevéssé használt, vagy félreeső részére is kerülhet, így a parlagi területek is hasznosulhatnak, ráadásul a sziklakert alacsonyabb gondozási igénye miatt időt is nyerünk ezzel a húzással a későbbiekben. Amennyiben büszkélkedni akarunk vele, akkor központi helyre, a kert közepére, a bejárat közelébe, vagy például az utcáról is látható előkerti területre tervezzük. Nem elhanyagolható szempont, hogy a sziklakerti növények többsége kifejezetten kedveli a sok napsütést, ezért az erősen, tartósan árnyékolt helyek kerülendők.

Készülőben

A sziklakertek jellemzően ovális vagy kör alaprajzú, felfelé terjeszkedve piramis alakú, vagy  lágyan ívelt dombocskák, ezt a formát pedig úgy alakíthatjuk ki időtállóan, ha megfelelő alapot készítünk. A kijelölt helyen távolítsuk el a talaj felső 15-20 centiméteres részét, és ebbe a gödörbe helyezzünk téglákat, lapos köveket úgy, hogy végül a környező talajjal egy szintbe kerüljön az alap. A réseket töltsük fel zúzott kővel, ez a réteg hasznos lesz a későbbiekben, hiszen elvezeti a pangóvizet. Ezután jöhetnek a közepes vagy nagyobb méretű sziklák, melyeket alapos gondossággal úgy helyezzünk el egymáson tetris játék módjára, hogy szilárdan álljanak, és ideális formát adjanak az építménynek. A köztes helyeket, hiátusokat töltsük fel friss termőfölddel, ami inkább zsákos virágföld, termőföld legyen (ebben nincsenek gyommaradványok, rovarkártevők), melyet a növények igényeihez igazítva keverhetünk homokkal, komposzttal (a sziklakerti növények többsége kedveli a laza, homokos talajt, a komposzt pedig a tápanyag ellátottság miatt jó ötlet). A földes szegletekbe kerülhetnek a növények, maga az ültetés nem különbözik az átlagos ültetéstől, arra ügyeljünk, hogy a kis növények azért ne csak fél-egy centi mély talajba kerüljenek, mert felcseperedve sem megtartani, sem ellátni nem tudják majd magukat. Az utolsó elem a dekoráció, a kilátszó, feketéllő talajt mutatós zúzott kővel szórhatjuk be, ami nem csak szebbé teszi a látványt, de mulcsként is működik, vagyis óvja a növényeket a kiszáradástól!

A sziklakert lényegi eleme a szikla, erre külön ki kell térni. Az általános ajánlás szerint ha lehetséges, akkor egyféle kőtípust használjunk, így a látvány harmonikusabb, egységesebb lesz. A megszokott sziklakerti kőfélék a homokkő, a gránit, vagy a mészkő. Természetesebb hatás érhető el, ha olyan követ használunk, ami a környéken a természetben is megtalálható, tehát nem tájidegen (így a beszerzés is egyszerűsödhet). A nehéz kövek, sziklák mozgatása és feltornyozása nem veszélytelen munka, óvatosan, lehetőleg ne egyedül végezzük, és fokozottan figyeljünk a lábunkra, egy legördülő 20-30 kilós kő könnyen elbánhat a velünk!

A szikla mellett ugyebár a növény az, ami nem hiányozhat a sziklakertből, szerencsére a sziklakerti növények köre nagyon széles, a lelkes építők kis túlzással ezerféle fajból válogathatnak. Kedveltek a klasszikus pozsgások, kövirózsák, kaktuszfélék, vannak kifejezetten sziklakerti évelők (pázsitszegfű, pipitér, őszirózsák, lángvirág, japán harangláb, csenkesz, napvirág, rózsakankalin, kövirózsa, tisztesfű, veronika, kerti pálmaliliom), kedvelt sziklakerti növény a levendula, de akár hagymás virágokat is választhatunk, és persze az alacsony, vagy törpenövésű cserjék közül is bátran lehet válogatni! 

Képek: innen, innen, innen, és innen.

Sajnos a nyárnak már vége, és bár még a szeptember is tartogat jó időt, azért most már erősen érezni az új évszak beköszöntét. A kerti szezon azonban csak most kezdődik, a szürkülő, sötétedő ősz ugyanis számos érdekes és/vagy kötelező kerti feladatot tartogat. Ezekből szedtem most össze ízelítőül hetet, mondhatnám, hogy azért, hogy a hét minden napjára jusson, de igazából éppen ennyi jutott eszembe. Akárhogy is, akinek kertje van, a következő teendők lassan aktuálissá válnak, érdemes tehát végigszaladni rajtuk! 

- Pázsitgondozás

Már az ősz első heteiben elvégezhetjük gyep szellőztetését, valamint a füvesített terület talajának lazítását, a nyári aktív használattól ugyanis a talaj és a gyepszőnyeg is jó eséllyel összetömörödött. A talajlazításhoz használhatunk egy egyszerű vasvillát is, szerszámot mélyen szúrjuk a gyepfelületbe, majd az ásó nyelét óvatosan, de erőteljesen mozgassuk előre-hátra. A műveletet pár arasznyi távolságokkal az egész felületen ismételjük meg. A gyepszellőztetéssel az összetömörödött szálakat gubancolhatjuk ki, megelőzve a tövek elhalását és a filcesedés megjelenését. Ehhez bevethetünk egyszerűen egy gereblyét is, amit erős, kapáló jellegű mozdulatokkal kell használni, de lehet venni gazdaboltokban (gereblyéhez hasonló, a fenti képen látható eszköz) kifejezetten erre a célra való szerszámot is. A nagyobb kertekben bérelhető gyepszellőztető gépet érdemes használni. A gyepszellőztetést mindig egy száraz, csapadékmentes napon végezzük el.

- Szüret

A szüretről persze a szőlő ugrik be elsőnek, de más finomságok is várnak ránk mostanában. A téli almát és körtét szeptemberben lehet leszüretelni, az érettség megfelelő fokát a megbarnult magok jelzik, így ha biztosra akarunk menni, vágjunk szét egy-két gyümölcsöt. A leszedett almát és körtét rögtön tegyük hűvös helyre, például a pincébe, hogy minél tovább elálljon. Az ütődött, hibás, kukacos példányokat dobjuk a komposztra, hadd hasznosuljanak ők is!

- Cserje-, és faültetés

A pázsit felfrissítésével egy időben kerülhet sor az ősszel ültetendő bokrok, cserjék, fák helyre telepítésére is. Fáknak legalább 1x1 méteres, bő háromarasznyi mély, a cserjéknek 60x60x60 centiméteres ültetőgödröt készítsünk. A növényeket mindig ugyanolyan mélyre ültessük, ahogy a dézsájukban, vagy a faiskolában voltak. Az ültetést mindig kövesse alapos beöntözés! Sövényültetés esetén inkább hosszanti árkot ássunk, így könnyebb lesz az egyenes sor kialakítása. Fák esetében mindig tartsuk szem előtt az adott faj felnőttkori méretét, nehogy pár év múlva kellemetlen fejleményekkel kelljen szembesülnünk. 

- Tápanyag utánpótlás

A kerti növények fejlődésük során rengeteg tápanyagot vesznek föl, időről-időre kimerítve ezzel a termőtalajt. A tápanyagokat többek közt ősszel is pótolhatjuk, például nagyobb mennyiségű érett komposzt kiszórásával, földbe forgatásával! A gyepet is táplálhatjuk, a rózsatöveknek is jár a csemege, és a frissen ültetett fák, cserjék is kapjanak bőségesen a tápanyagból.

 - Zöldség és virág ültetés

Sokan azt hiszik, ősszel már vége az ültetési szezonnak, pedig ez nem igaz. Mostanában kerülhet a földbe a fokhagyma, valamint a hidegtűrő zöldségfélékből is bőven lehet még vetni, például zöldsalátát, brokkolit, kelkáposztát, és káposztát, de benépesülhet a konyhakert zöldbabbal, uborkával és sütőtökkel. A dísznövényeknek sem kell búcsút mondani, ültessünk szabadgyökerű dáliát, árvácskát, körömvirágot, vagy kikeleti bangitát. Akik a meglepetéseket szeretik, szórjanak szét vadvirág magokat, hogy a tavasszal összevissza kikelő virágok a mezők hangulatát csempésszék majd a kertbe!

- Óvintézkedések

A nyárra a kertbe, vagy balkonra költöztetett cserepes, dézsás szobanövényeket lassan vigyük be a lakásba, házba, és a levelek lemosása után olyan helyre állítsuk őket, ahol kellő fényt kaphatnak. A kerti öntözést még nem kell abbahagyni, de az idő lehűlésével ritkíthatjuk az alkalmakat. A fűnyírási szezonnak sincs vége, de a vágási magasságot kissé emelhetjük már. Bár még vár ránk pár meleg nap, azért lassan a kerti bútorok, napvitorlák, hintaágyak, kinti játékok is beköltözhetnek a biztonságos pincébe, garázsba, főleg, ha a hónap végére tartósodik a lehűlés, és már ténylegesen véget érnek az esti kiülések. 

- Tavaszi hagymások

A név megtévesztő, a tavaszi hagymások trükkje ugyanis, hogy ősszel kell őket elültetni, aki tavasszal kap észbe, biztosan lemarad a kikeleti virágpompáról. A tavaszi hagymásokat hagyományosan az iskolaidő beköszöntével lehet elkezdeni kiültetni, de idő van bőven, mert az ősz második feléig aktuális a feladat. Virághagymát mindig inkább szaküzletből szerezzünk be, az hipermarketek nem ritkán régebbi, gyengébb minőségű árut próbálnak elsózni. A hagyma akkor jó, ha kemény, nem benyomható, ezt csomagoláson keresztül is ellenőrizhetjük. Okos ötlet úgy válogatni a virágfajokat, hogy különböző időben nyíljanak, így a látványos virágzás heteken keresztül fenntartható lesz az ágyásokban tavasszal!

A képek a szerző fotói 

A kutyák és a növények kapcsolata finoman szólva is visszás, akinek lakik kutya a kertjében, az tudja, hogy flóra és fauna nem mindig jönnek ki a legjobban. Az ebek és a zöldek kapcsolata azonban lehet másmilyen is, például egészen plátói, abban az esetben, ha csak a nyelvtanban találkoznak. Nem másra gondolok, mint a furcsa etimológiájú növénynevekre, természetesen most éppen a kutyás fajtákra, bár rengeteg izgalmasnál izgalmasabb növénynév létezik, melyeket érdekes felemlegetni. Nekem most a kutyákkal kapcsolatos elnevezések jutottak eszembe, így minden különösebb tanulság nélkül következzenek a legfurcsábbak, a sort aztán lehet folytatni, ha tudnak jobbakat!

Ebfingottafa

Ha van idősebb őrségi rokon a családban, akkor tőle már hallhattunk az ebfingottafáról, ami valójában a berkenye hétköznapinak nem mondható tájnyelvi neve. A rózsafélék családjába tartozó veres berkenye vagy madárberkenye (Sorbus aucuparia) kedvelt kerti cserje, és egyébként gyógynövényként is ismert, vizelethajtó hatású, és kiváló C-vitamin forrás, de lekvár és pálinka is készül bogyóiból, tehát igazi vidéki mindenes növény. Termését és levelét szárítva fogyasztják, túladagolva azonban hasmenést okoz, ez pedig nagyjából meg is magyarázza a furcsa elnevezést. 

Kutyabenge

A kutyabenge neve sokaknak derenghet valahonnan, ha így van, akkor segítek: „Kutyabenge vakarék, mindegyikből tíz marék!” Ha így sem ugrik be, akkor mondom a megoldást, ez bizony a Lúdas Matyiból származó idézet! A kutyabenge kétszeresen is illik a sorba, hiszen kutyafa néven is ismert, hivatalos neve pedig közönséges kutyabenge (Rhamnus frangula). A kutyabenge szintén gyógynövény, bár nem olyan sokoldalú, mint az ebfingottafa, kérge jól kiszárítva hashajtó hatású, tudománya ebben ki is merül, azonban dísznövényként is szokták telepíteni, mégpedig dekoratív bogyói miatt. 

Kutyaherélősás

A Stratiotes aloides-t, vagyis a kolokánt, népi nevén a kutyaherélősást így ismeretlenül sem kell nagyon bemutatni, neve legalábbis beszédes. A kutyaherélősás egy érdekes évelő, a nádasok környékén találhatjuk meg, fejlődésének korai szakaszában az iszapban gyökeredzik, később aztán elengedi a talajt, és a víz felszínén úszik. A növény levelei a virágzási időszakban a vízből kinyúlnak, peremei tüskések, fogasok, melyek a névnek megfelelően könnyen kárt tehetnek kutyában, emberben. 

Kutyadöglesztőfű

A kutyadöglesztőfű a rémesen hangzó neve ellenére a szép kikerics valójában. A döglesztés egyértelmű utalás arra, hogy a kikerics mérgező, bár én igazából még nem hallottam kikericset legelő és mérgezést elszenvedő kutyáról, de a népi hagyomány ilyen izgalmas dolgokkal is szolgál olykor. A kikerics egyebekben egy igen dekoratív dísznövény, melynek három faja is honos Magyarországon, és neve nem csupán a kuytás utalás miatt érdekes, hanem azért is, mert botanikai neve hazánkra utal, latinul ugyanis Colchicum hungaricum-nak hívják. 

Kutyaorrgomba

A kutyaorrgomba neve egyszerű logikai úton is levezethető, olyan gombáról van szó, melyet a jól szagló kutyaorrok messziről megéreznek, természetesen a szarvasgombáról beszélünk. A szarvasgombát bár hagyományosan sertéssel keresték (kerestették), ám a malac maga is gombarajongó, így találat esetén meg kell küzdeni vele a zsákmányért, a kutya ellenben játékként fogja fel a dolgot, és nem kívánja behabzsolni a megtalált gombát. 

Ha már szóba került a szarvasgomba, annak mi köze a szarvasokhoz?

 

Az igen drága fűszergombának (fajtától függően 2-5000 euro/kg) számos különböző alfaja létezik szerte a világon, azonban mindegyikükben közös, hogy rendkívül finom, semmihez sem fogható selymesen fűszeres ízt adnak mind a sós, mind pedig az édes (főként csokoládéval készülő) ételeknek. Az angol és francia "truffel" elnevezés is ez utóbbira utal, mely egyszerre jelent szarvasgombát és krémmel töltött csokoládébonbont. Az etimológusok szerint ez azért van, mert - a már régen is vagyonokba kerülő szarvasgombát - konyakban, vagy brandyben áztatva tartósították, majd a visszamaradó alkoholt felhasználták az afrodiziákum számba menő édességek készítéséhez is. Ehhez kapcsolódó hiedelem szintén, hogy a  szarvasbikák a bőgés során, illetve párzás előtt ettől kapnak erőre (innen a régi magyar neve : gímgomba). 

 

Forrás: boresvad.hu

 Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az éjjel arra ébredtem, hogy heves eső veri a tetőt, és reggelre is épphogy elállt az égi áldás, így nem csoda, ha az esővel kapcsolatos dolgok jutottak eszembe. Az esőt a kertgazda szereti, hiszen ingyen öntözést jelent, éltető erő a növényeknek, gyűjtésével pedig igazán jót tehetünk kedvenceinknek. De vajon ki lehet-e használni az esőt azon kívül is, hogy egy nagy edénybe gyűjtjük a vizet? A válasz igen, van például egy roppant érdekes kertépítési metódus, mely kifejezetten az esőre alapul, ráadásul a természetet utánozza, vagyis rossz nem lehet! Ez az esőkert.  

Egyszerű, kisméretű esőkert, mely díszelemként is kiváló

Az esőkert tulajdonképpen nem egy teljes kert, hanem a birtokon belül speciálisan kialakított kisebb rész. A dolog lényege, hogy az esővíz folyásirányának megfigyelése után, annak megfelelően, már meglévő, vagy mesterségesen kialakított mélyedésekbe tereljük a vizet. Az ilyen módon elárasztott kertrésznek többféle haszna van. Az ide terelt víznek lesz ideje a földbe szivárogni, vagyis nem csak átfolyik a területen, mindeközben pedig a föld, mint természetes szűrő megtisztítja az esővizet, ami így jobb kondícióban kerülhet vissza a közeli patakokba, folyókba. Az ereszcsatornából, a járdáról, (amennyiben nem jelent erős szennyezést, az útról és a parkolóból is) terelhetjük ilyen módon a vizet egy irányba. Az elárasztott területet természetesen olyan növényekkel és virágokkal kell benépesíteni, melyek kedvelik az efféle körülményeket, a legjobb választások a helyi klímához alkalmazkodott őshonos növények, melyek így a csapadékon kívül általában több törődést nem is igényelnek a későbbiekben. Ezzel a módszerrel tehát nem csupán az öntözésen foghatunk forintokat, de a szintén drága szabadidőből is több marad.

Esőkert-vázlatok

Az esőkertek alakja változatos lehet, többek közt medenceszerű alakzatot, hosszúkás árokformát is kialakíthatunk. Ha a birtok (túl enyhe) lejtése nem biztosít természetes lefolyást a csapadéknak, az ereszcsatorna meghosszabbításával, vagy árokkal irányíthatjuk a vizet a kijelölt helyre, így az épületek melletti tócsákat is megszüntethetjük. Utcafrontokon a járdán átívelő kis csatornákkal oldhatjuk meg a vízelvezetést, de az úttest felől érkező vizet is igába hajthatjuk. Különösen hasznos ez a megoldás a közterületi zöldítésnél, vagy kertes társasházi udvaroknál, mivel az így kialakított szisztéma alig igényel gondozást a későbbiekben. Arra érdemes figyelni, hogy épületalapokhoz, közlekedőkhöz, kerti úthoz túl közel ne építsünk esőkertet, mert kár, illetve kényelmetlenség származhat belőle.

Az esőkertek nem csupán ökológiai hasznuk, és praktikumuk miatt hasznosak, hanem azért is, mert segítségükkel organikus, burjánzó, életteli kertrészt hozhatunk létre. A jól kialakított esőkert mágnesként fogja vonzani a madarakat, rovarokat, pillangókat, de gyíkok, békák megjelenésére is lehet számítani. A kialakítás költsége alacsony, a tervezést követően egy hétvégényi ásással, területrendezéssel és ültetéssel megoldható az egész, és ha mindent jól csináltunk, lüktető-lélegző, önfenntartó miniatűr ökoszisztémát teremthetünk a kertben.

Az esőkertek az erdők természetes vízgyűjtő medencéit utánozzák

Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.

Az öntözés egy állandó, sosem elhanyagolható teendő a növényeknél, hiszen még a leginkább szárazságtűrő fajok is igényelnek olykor egy kis nedvesség pótlást, az átlagos házi - szobai vagy kerti - növényeknél pedig heti, néha napi rendszerességű feladat az öntözés. Ezzel eddig sok újat nem mondtam, legfeljebb a megrögzött műnövény rajongóknak szaladhatott fel a szemöldökük, azonban az nem mindegy, hogy mivel öntözünk, ebben a kérdéskörben pedig lehet, hogy lesz olyan, aki új információra lel az alábbiakban! 

A cserepes növényeknél gyakran megfigyelhető, hogy földjük felszínén fehéres elszíneződés alakul ki. Ez jellemzően a csapvíz keménysége miatt történik, de vajon tudjuk-e, hogy mit is jelent a víz keménysége? A víz keménységét benne lévő oldott kalcium és magnézium sók mennyisége határozza meg, a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a víznek van egy változó és egy állandó keménységi értéke is. A változó keménységet forralással csökkenteni lehet, az állandó keménységet okozó szulfátok és kloridok pedig nem semlegesíthetők így. A víz keménységét ez a két tényező adja meg, a keménység kifejezésére többféle skála van használatban, minél alacsonyabb a mérőszám, annál lágyabb a víz. A kemény víz növényekre gyakorolt hatása hosszútávon negatív, a talaj ugyanis ilyen esetben meszesedik (megnövekszik a sótartalma), ami jellemzően tápanyag-felvételi problémákhoz, ennek következtében gyökérelhaláshoz, vagyis adott esetben a növény pusztulásához is vezethet. 

A vízkeménység mértékegységeiről és osztályozásáról ITT olvashatnak részletesebben!

Tudta-e? A csapvíz az ország egyes vidékein erősebben klóros, mint máshol, ez pedig az érzékenyebb növényeknek problémát okozhat. Amennyiben a vezetékes víz klóros, meszes, lehetőség szerint váltsuk ki másmilyen vízzel öntözéskor!

A természetben előforduló leglágyabb víz az esővíz, így ez elviekben különösen alkalmas az öntözésre, a növények ugyanis a lágy vizet kedvelik, ami nem csoda, hisz a vezetékes víz megjelenése előtt pár száz millió évig a növények csak ebben részesültek, ehhez szoktak hozzá. Ugyanakkor sajnos az esővíz gyakran szennyezett, főleg városi környezetben (nagyvárosokban, azok körzetében, vagy ipari vidékeken jellemzően savassá válik) így az érzékenyebb, egzotikus szobanövényekhez nem feltétlen javallott az esővíz használata, kerti és balkonnövényekhez azonban remek ötlet gyűjteni az esővizet, hiszen ezek a példányok így is, úgy is részesülnek az esővízből, csak a mennyiség és a rendszeresség az, amit a természet nem tud pontosan szabályozni számukra. A kényesebb benti zöldekhez a már említett forralással lehet többek közt lágyított vizet előállítani, de jó ötlet az állott (vödörbe engedett, majd egy éjszakán át állni hagyott) víz bevetése is. Szintén kifejezetten hasznos a növényeknek a fúrt kútból származó víz, ám egyes helyeken a talajvíz is rossz minőségű, szennyezésekkel terhelt, így érdemes tájékozódni, hogy az adott térségben a kútvíz milyen összetételű, minőségű. A kemény víz lágyítása kémiai úton is lehetséges, például oxálsav, foszforsav, vagy kénsav adagolásával, azonban ezek az eljárások veszélyes anyagok kezelésével járnak, így otthoni környezetben inkább ellenjavallottak. Sokkal gyengédebb módszer a tőzeg alkalmazása, mely szintén lágyítja a vizet, a túl kemény vízbe 10 literenként 5 deka tőzeget adagoljunk, majd fél napig hagyjuk állni a mixet. 

Tippek az esővíz gyűjtéshez:

- A növények öntözésére a kiadós esők vize alkalmas. Várjuk meg, míg az első fél órában a csapadék alaposan lemossa a tetőt és átmossa az ereszcsatornát, ezután csatlakoztassuk a lefolyót a gyűjtőedényhez!

- Ne használjunk fém gyűjtőedényt, mert abból hosszútávon káros anyagok oldódhatnak ki, a fa vagy műanyag dézsa megfelelőbb!

- Használjunk fedeles gyűjtőedényt, hogy a párolgási veszteséget megelőzzük!

- A sötét késlelteti a mikroorganizmusok elszaporodását és az algásodás beindulását, így az edény legyen átlátszatlan, és rendelkezzen fedővel!

Képek: innen és innen.

Mikor kerti növényekről van szó, általában kétféle igény merül fel. Az egyik, hogy legyen minél egyszerűbb, sallangmentesebb, ki kelljen ültetni, zöldelljen, és ennyi. A másik, hogy a növény legyen érdekes, különleges, izgalmas, lehetőleg olyan, ami nincs a szomszédban, de még az utcában sem, hogy igazán egyedi látványvilágot teremtsen a kertben. Most azoknak ajánlok három extravagáns kerti dísznövényt, akik a második kijelentést érzik inkább magukénak!

A bodza már magában is érdekes kerti lakó, bár azt nem lehet mondani rá, hogy ritka vendég lenne a kertekben, azonban van olyan bodza változat, ami nagyon is különleges. A bodza egyik speciális díszváltozata az oszlopos bordó bodza, melyet Angliában nemesítettek. Ez a bodzafajta nem oldalirányban, hanem felfelé terjeszkedik, sudár, egyedi alakjával azonnal feltűnést kelt. Az alakja mellett - ahogy az a nevéből is kilogikázható - mélybordó leveleivel is kitűnik a többi dísznövény közül, ráadásul fiatal levelei még zöldek, így érdekes színkombináció jöhet létre egyetlen növényen belül. Az oszlopos bordó bodza a legjobban nagyobb, nyílt területeken érvényesül szoliternövényként, de több tő sorbaültetésével érdekes hangulatú sövény is kialakítható belőle. Virága kellemesen citromos illatú, ehető bogyói ősszel érnek be. Az oszlopos bodza nagy előnye, hogy gondozása a nem igényel különösebb szakértelmet, igényei átlagosak, aki már ápolt kerti növényt, az az oszlopos bodzával is jól elbodogulkezdő kertészkedők is bátran próbát tehetnek vele.

Tipp: az oszlopos bodza akár szűk előkertekbe, utcafronti ágyásokba is telepíthető, ahol a kis alapterület miatt fontos, hogy a dísznövény felfelé terjeszkedjen.

Igazi különlegességnek számít a szerelemvirág (Agapanthus) melyet a kertészetekben is csak korlátozottan lehet megvásárolni, érdemes tehát lecsapni egy példányra, ha épp találunk belőle. A szerelemvirág augusztusban virágzik, virágzata tényleg egyedülálló, a szár csúcsán hozza kék, légies virágait, egyszerre csokorban általában 30-50 darabot. A szerelemvirágot teleltetni kell, vagyis a kertbe kiültetve nem maradhat kint a hideg hónapokban, így leginkább dézsás növényként érdemes tartani a terasz, a bejárat, vagy a kert bármely részén, ahol egész biztosan figyelemfelkeltő növénydísz lesz belőle! A teleltetést 3-6 Celsius fokos, világos helyiségben kell megoldani, nyáron pedig napos, de huzatmentes területet kell a szerelemvirágnak biztosítani. A szerelemvirág természetesen balkonokon is nevelhető.

Tipp: a szerelemvirágot 3-4 évente, mikor a vastag gyökér az edényt már kinőtte át kell ültetni, ilyenkor tőosztással szaporítható is!

A narancseperfa azoknak való, akik egy, az átlagostól eltérő, de kezelhető, kompakt méretű díszfát szeretnének otthonra. Az amerikai eredetű narancseperfa legfeljebb tíz méterre nő meg, de megfelelő gondozással akár térhatároló sövény is kialakítható belőle, tüskés ágai áthatolhatatlan védvonallá teszik. A narancseperfa több tulajdonságával tűnik ki a díszfák közül, koronája szabálytalan alakú, tavasszal nyíló zöld virágzata látványos, narancsméretű, bordás felületű termése pedig igazán egyedi megjelenésű (de nem ehető). A narancseperfa parkfaként, sorfaként is használatos, így utcafronti ültetése is remek ötlet, szeles, huzatos fekvésű kertrészeken pedig funkcionális szélfogót képez sorba telepítve. A narancseperfa a napos, meleg területeket kedveli, a teleket jól tolerálja, csupán a fiatal példányokat szükséges az első években telente takarni.

Érdekesség: narancseperfát termésének alakja miatt több helyen majomagynak is hívják!

Képek: innen és innen, valamint a szerző fotói.